Népújság, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-23 / 70. szám

Hétfő e«ti külpoli'ikai kommen*arunk; Hasznos párbeszéd Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter most kezdődött, négynapos londoni tárgyalássorozata ért- íetően vált ki széles körű nemzetközi érdeklődést. A Szovjetunió és egy nyugati nagyhatalom magas ran­gú képviselői között folyó megbeszélések mindig fi­gyelemre tarthatnak számot Ezúttal azonban az idő­pont több szempontból is tovább növeli a tanácsko­zások jelentőségét. Miért? A szovjet külügyminiszter akkor utazik London­ba, amikor a hidegháborús körök világszerte meg akarják kérdőjelezni Helsinki és az egész enyhülési folyamat továbbfejlesztését — és ebben bízvást szá­míthatnak Peking segítségére. Több fontos nyugati or­szágban — gondoljunk az Egyesült Államokban Ro­nald Reaganra és Henry Jacksonra, a Német Szövet­ségi Köztársaságban Franz-Josef Straussra — a jobb­oldali ellenzék éppen ezzel a veszélyes demagógiával akar belpolitikai tőkét kovácsolni, reakciós körök va gy megtévesztett emberek szavazatait megszerezni a kü­lönböző időpontokban várható választásokon. Angliában is ez a helyzet. A világsajtó józan kom­mentátorai nem is olyan régen marasztalták el Mar­garet Theatcher asszonynak, az Angol Konzervatív Párt vezérének szovjetellenes rágalmaktól hemzsegő, „rossz Ízű kortesbeszédét”. A brit jobboldali körök­nek korábban is sikerült egy időre megakasztani a brit—szovjet viszony fejlesztését. Tavaly azonban Wil­son miniszterelnök és Gromiko jelenlegi vendéglátója, James Callaghan külügyminiszter Moszkvába látoga­tott. Ez annyit jelentett, hogy a türelmes és konst­ruktív szovjet magatartás meghozta eredményét és az angol—szovjet kapcsolatok újra megfelelő irányban fejlődtek tovább. Az időpont olyan szempontból is érdekes, hogy éppen Gromiko tárgyalópartnerének, Callaghannek van ,a legtöbb esélye arra, hogy Wilson visszavonulá­sa nyomán, az ország kormányfője legyen. Ha így lesz, a jelenleginél is nagyobb hatáskörrel munkálkodhat a két ország jó viszonyának továbbfejlesztésén, amely mellett a közelmúltban többször is hitet tett RHODESIA A halál És a rombolás útján Amióta dr S imora Maciiéi, a Mozamb'ki Népi Közlársa- ság elnöke bejelentette, hogy lezárja országa , határát a fajüldöző rhodesiai rezsim szállítmányai előtt, az ottani helyzet a figyelem homlok­terében áll. A képén: Machet sajtóértekezleten ismerteti az újabb fejleményeket. (Népúiság telefotó —AP—MTI—KS) James Callaghan brit kül­ügyminiszter — a kormány­fői tisztség egyik várományo­sa — hétfőn elutasította a rhodesiai fehér telepeseknek azt a javaslatát, hogy Lon­don hívjon életre bizottságot, amely majd egyengeti a Sa- lisbury-vel való kiegyezés út­ját. Smith úr — jelentette ki hétfőn az alsóházban az an­gol külügyminiszter — a dol­gok jelenlegi állása szerint a halál és a rombolás útjára vezeti országát. Még ebben a késői szakaszban is arra ké­rem Rhodesia európai lakos­ságát, hogy higgye el: van al­ternatív út. Mr. Smith mág ráléphet erre az útra. Ha más vezetők kerülnek az él­re, akik felismerik az időszak realitásait”. Callaghan hangoztatta hogy javaslatával Smith csali időt akart nyerni. A Rhode­sia elleni gazdasági, fegyelm; szabályokat Anglia csak ak­kor oldja fel, ha megállapo­dás születik a hatalomnak ai afrikai többség kezébe való átadásáról. Enélkül az angol —rhodesiai megállapodás úgysem érne semmit. Callaghan szerint a rende­zés egyetlen feltétele a több­ségi uralom elvének rohde- siai elfogadása, az általános választások kiírása másfél­két éven belül. Egy független Zimbabwe számíthat angol fejlesztési segélyre, de — mondotta Callaghan — re­méli, hogy a nemzetközösség, a közös piaci országok és mások is segítenek. Henry Kissinger titkos beszélgetései” WASHINGTON: Heltai András, an MTI tu­dósítója jelenti: Egy izraeli újságíró köny­vében hevesen támadja Kis­singer amerikai külügymi­nisztert és annak közel-ke­leti szerepéi. Matti Golan „Henry Kissinger titkos be­szélgetései” című kötetével vezető helyen foglalkozik az amerikai sajtó. A bizalmas tárgyalás; jegyzőkönyvekre támaszkodó leleplezések újabb adalékok a külügymi­niszter „személyes diplomá­ciája” körül hullámzó heves vitához. A kötet, amely — a New York Times szavaival — „csalással és megszegett ígéretekkel” vádolja Kissin- gert, tavaly betiltotta az iz­raeli cenzúra, mert állam­titkokat tartalmazott Rabin miniszterelnök kormányvizs- gálatbt rendelt el az ügyben és (Golan szerint) kijelen­tette: ha a könyv megjele­nik, Kissingernek le kell mondania és súlyos kárt szenvednek az amerikai—iz­raeli kapcsolatok A szerző most átírta köny­vét, amely így a közeljövő­ben megielenhet Nyugat- Eutópéban és az Egyesült Államokban, és az előjelek szerint új formájában is jó­kora' botrányt kavar majd. Az amerikai külügyminiszté­rium szóvivője kijelentette, hogy Kissinger „csak részle­teket ismer a könyvből és nincs szándékában az egé­szet elolvasni... ” Közismert, hogy ez ameri­kai külügyminiszter tárgya­lásain szabadosán viselke­dik és szűk körben olyan, személyes megjegyzéseket tesz, amelyek nyilvánosságra kerülése több mint kínos. A könyv megjelenése íel- lettébb kellemetlen a mi­niszter számára éppen most, amikor belső helyzete meg­ingott, az amerikai diplomá­cia viszont szeretne újabb si­kereket maga számára a Kö­zel-Keletén. Amerikai tárarjatás Portugáliának Az Egyesült Államok pénz­ügyi és műszaki támogatás­ban részesíti Portugáliát, a Nemzetközi Valuta Alap, a Világbank és különféle ame- ..rikai bankkonszernek pedig • hiteleket nyújtanak Lissza­bonnak. Ebben Zenha portu­gál pénzügyminiszter állapo­dott meg múlt heti washing­toni látogatásán. A szocialista párti politi­kus, Lisszabonba, visszatérve közölte, hogy nem hitelegyez­ményt írt alá: az első érte­lemben az amerikai kormány 15 millió dollár kereskedelmi hitelt nyit Portugáliának 50 ezer tonna rizs vásárlásához, a hitel 15 év alatt törleszten­dő. A második megállapodás szerint Washington 10 millió dollárt nyújt arra, hogy Por­tugália élelmiszereket vásá­roljon tőle (ez a hitel is lf év alatt törlesztendő). A Commodity Credit Corpora­tion további 50 millió dollárt folyósít élelmiszercikkek vá­sárlására. Végül a Nemzet­közi Valuta Alap hét év alatt visszafizetendő 48 mil­lió dolláros hitelt nyit az ibériai országnak. Zenha elmondta még, hógy a Világbank rövidesén „több tízmillió dollárt” ad külön­féle fejlesztési tervek finan­szírozásához. ítrvíz löritkországban ISTANBUL; Viharos felhőszakadás, ár­víz pusztít Törökország kele­ti részében. Urfa és Dlyarba­Kir tartományban több száZ épületet sodort el az áradat. Több ezer holdon tönkre­ment a tavaszi termés. (AP) c Újabb válság Libanonban J W­isis. március 23„ kedd Ahdsb tábornok csapatai a lázadó „Libanoni Arab Had­sereg” katonáival egyesülve megindultak Bejrút felé. Ez­zel egyidejűleg kiújultak az összecsapások az országban. A Földközi-tenger keleti partján elhelyezkedő Libanon 10 400 km3 területű, 3,15 mil­lió lakósú ország. A népesség 83 százaléka arab, a többi görög, török, perzsa, örmény, kurd és cserkesz. Az ország­ban élő csaknem 200 ezer fő­nyi palesztin jelentős része menekülttáborok lakója. A lakosság két fő csoportra va­ló különülése 1 (mohamedán, keresztény) hatással van a politikai, társadalmi, vala­mint gazdasági életre. A múlt év áprilisa óta folytatódó összetűzések súlyos gazdasági ellentmondást ta­karnak. Az ország déli része és a palesztin menekülttábo­rok ellen végrehajtott ismét­lődő izraeli légitámadások tovább súlyosbítják az ország nehéz helyzetét. Az utóbbi hónapok néhány eseményét az alábbi összeállítás-foglalja össze. 1975. december 2. Izraeli va­dászgépek libanoni palesztin menekülttáborokat bombáz­tak. A célpont a Tripoli kö­zelében levő Nahar-al-Barid és Baddavi, valamint a Szi- don és Ti run között található Nabatija menekülttábor volt. Az akriót 30 izraeli va'Hsz- gé.i e ’y óra ala't haj itta vé ,re, 90 halálos és 117 sebe­sült áldozatuk volt a bomba- támadásoknak, 1976. január 2. Jobboldal! fegyveresek körülzárták a hatezer menekültnek otthont adó Tel Zaatar palesztin me­nekülttábort és nem enged­ték be. az élelmiszer-szállít­mányokat. Január 14. A libanoni ía- íangisták fegyveresei a had­sereg páncélosainak támoga­tásával behatoltak a Bejrút­iól 10 km-re levő 2500 lako­sú Dbayet palesztin mene­külttáborba. Január 16. A libanoni légi­erő először avatkozott be a harcokba. Két vadászbombá­zó lőtte a nemzetKözi repülő­tér környékén elterülő balol­dali fegyveresek és a palesz­tin csapatok állásait, vala­mint a 20 ezer lakosú Damo- ur külvárosában a mohame­dán és a paleszti harcosokat és a Bejruttól délre fekvő Sabra palesztin menekülttá­bort. Január 22. A libanoni el­nöki hivatal közleményben jelentette be, hogy megálla­podás ;ött létre az összes fe­lek között, a libanoni vál­ság átfogó politikai megoldá­sáról. Január 27. A libanoni tűz­szünet végrehajtásának el­lenőrzésével megbízott leg­felsőbb katonai bizottság köz­leménye szerint az egymással szembeálló fegyveres csopor­tok kivonultak Bejrutból és elővárosaiból, a közéi-Iib.a- nmi B^k-’i-sík 'ág útja!» v?’sm n Tripo'i ';U1.árjai­ból és Zghoríá'iól. Február 10. Izrael újabb provokációkat követett el Li­banon ellen. A tüzérség Ty© térségében dél-libanoni fal­vakat lőtt Izraeli hadihajók libanoni felségvizekre hatol­tak be Szidon körzetében. Február 12. Izraeli alaku­latok tüzet nyitottak dél-li­banoni falvakra, izraeli ha­dihajók Sasafand térségében libanoni felségvizekre hatol­tak be. Február 15. A libánotii köztársasági elnök rádió- és televízióbeszédében ismértet- te a reformokat tartalmazó „Nemzeti akcióprogramot”, amely hívatott pontot tenni a tízhónapos polgárháború vé­gére. Március 3. Az Arnunban fellázadt helyőrség katonái csatlakoztak, a január Közé­pén Ahmed al-Khatib had­nagy vezetésével megalakul ún. „Libanoni Arab Hadse­reghez”. A „kaszárnyahábo- rú”-nak nevezett akció so­rán 10 laktanyát és katonai posztot foglaltak el. A „Li­banoni Arab Hadsereg” lét­számát 1500—3000 főre be­csülik. Március 11. Aziz Ahdab tá­bornok, a bejrúti helyőrség parancsnoka televíziós be­szédben jelentette be, hogy a MS 000 fős libanoni hadsereg magához ragadta a hatalmat az országban. A tábornok felszólította az elnököt és a kormányfőt, hogy 24 órán h "' jl n- ijtnák b-> lem-' -'á- s- ':at. A ha '-a. „g e , ai el'enőrzésük alá vonták a :ő- város stratégiai fontosságú épületeit, Csapás Egyiptom nemzeti érdekeire Vlagyimir Szimonov, az APN politikai szemleírója írja; Az viseli a teljes fele­lősséget a Szovjetunió irá­nyában tett barátságtalan lé­pás következményeiért, aki azt meg tét le. Ez a lényege a TASZSZ, hivatalos szovjet hírügynökség reagálásának arra, hogy Kairó felbontotta az öt évvel ezelőtt megkötött szovjet—egyiptomi barátsági és együttműködési szerző­dést. S'’ADATNAK A SZERZŐ­DÉS felbontásával kapcso­latos március 14-i magya­rázkodása nem tekinthető másnak, mint o’yan kísérlet­nek, amely igyekszik durván elferdíteni az utóbbi évek szovjet—egyiptomi kapcso­latainak történetéi, az Egyiptom irányiban folyta­tott 1971. évi kétoldalú szer­ződésben rögzített szovjet politika lényegét. Súlyos emlékezet kiha­gyásban kell szenvedni ah­hoz, hogy bárki megfeledkez­zék arról, hogy annak idején egyáltalán nem a Szovjetunió volt az, aki e dokumentum kidolgozását kezdeményezte. Akkor sem, ma sem a Szov­jetunió állt és áll katonai konfrontációban Izraellel é? egyáltalán nem a Szovjet­uniónak van szüksége meg­bízható támaszra. MÉG MF.G SEM sárgultak azok a bekötött újságpéldá­nyok, amelyek Anvar Szadat 1971 május 28-i beszédét kö­zölték. „Ez a szerződés — je­lentette ki akkor az elnök — azt a szilárd és megingatha­tatlan eltökéltségünket feje­zi ki, hogy szembeszállunk az agresszióval és teljes mér­tékben megfelel a felszámo­lására irányuló céloknak. Űj távlatokat nyit az agresszió felszámolása utáni békés épí­tés területén, amikor vég­érvényesen diadalmaskodnak azok az elvek, értékek és jo­gok, amelyekre törekszünk”, — Az elnök azokban a na­pokban ezen elvek közül az első helyen említette a dik­tátum,' az erőszak és a gazda­sági kizsákmányolás politi­kájának konkrét hórdozóit megtestesítő imperializmus elleni harcot Ml VÁLTOZOTT meg azóta? Miért változott ez a dokumentum — amely öt év­vel ezelőtt megfelelt aZ egyiptomi vezetés elveinek és értékeinek — Szadat értéke­lés« szerint váratlanul „pa­pírhalmazzá ?” A mégfigyel ők, köztük az arab megfigyelők, semmifé­le jelét nem találják annak, hogy a Szovjet ónak Egyiptomhoz fűződő viszo­nyában bármiféle elvi válto­zás történt volna. A szerző­dés 8. cikkelyének megfele­lően, amely az EAK védel­mi képességének erősítésére vonatkozik Moszkva meg­tett mindent azért, hogy Egyiptom katonai sikeredet érhessen el az 1973. októberi háborúban. A Szadat által említett békés építés távla­tait jelenti az a 148 ipari lé- teljesítmány, amely szovjet se­gítséggel épült, illetve épül. A Szovjetuniónak a szov­jet—egyiptomi kapcsolatok szilárdítására irányuló elvi politikája magerősítést nyert az SZKP XXV. kongresszu­sán. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára rámuta­tott arra, hogy ezt a politikát „tükrözi a szovjet—egyipto­mi barátsági és együttműkö­dési szerződés, amelyet a kapcsolatok olyan tartós alapjának tekintünk, amely megfelel nemcsak orszá­gaink, hanem az egész arab világ érdekeinek is”. Végeredményben tehát senki sem vádolhatja Moszk­vát azzal, hogy eltért a szer­ződés szellemétől és betűjé­től. S amennyiben a szerző­dés egykoron jó volt és k'fe­jezte Kairó „szilárd és meg­ingathatatlan eltökéltségét”, hogy harcol az agresszió el­len, ma pedig hirtelen rossz lett, akkor csupán egye ”en logikus kérdés vetődhet fel: nem történt-e valami az előbb említett eltökéltség­gel? Ez a gondqlat világosan kifejeződik azonban a kriti­kai vé'eményekben, amelyek az arab világban hangzottak el a sinai részleges csapat­szétválasztásról. A SZERZŐDÉS EGYOLDA­LÚ felbontása ellentétben áll annak a 2. cikkelyével, hi­szen az érvényét tizenöt év­ben állapítja meg, s ami Kairó előzetes írásbeli fi­gyelmeztetése né’kül követ­kezett be, súlyos és váratlan csapást mért saját nemzeti érdekeire. Ennek ellenére a barátság­talan lépés nem változtatott a Szovjetunió magatartásán. Ezért fejeződik be a TÁSZSZ-nyitkozat konst­ruktív hangón: A Szovjet­unió miként a múltban, úgy a jövőben is elvi, következe­tes politikát folytat, ame’y- nek célja a baráti kaocsda- tók fejlesztése az EAK-kal és az egyiptomi néppeL ■■FÖLDKÖZI TENGER: :Jb»il (Bíblos)! LIBANON Damour: [Jezzinei :Nsbatiyc| SZÍRIA 50nn ESI Muzulmánok / CT Keresztények Í _ A „Libanoni Arab Hadsereg" IZRAEL / s által elfoglalt helyőrségek Március 17. Az UPI hír- ügynökség meg nem erősített forrásokra hivatkozva közli, hogy Frangié kész leköszönni tisztségéről, ha feltételeit tel­jesítik. Többek között: A li­banoni hadsereg újraegyesíté­se a főparancsnokság vezeté­sével, általános amnesztia a katonaszöke-ények számira, a rr Jr koré'- >an k’I ' itt po'. :ai re. m rat' kálúsá, a „• rvény és a rend megőr­zésére” képes új kormány megalakítása. Március 2V Továbbra is fe- szült a helyzet. A Szíriába készülő Karami kormány tő repülőgépét rakéta találta ti, de a merénylet meghiúsult. Asszad szíriai elnöknek Fran­ciaországba kellett volna utazni, de a közvetítés miatt lemondta útját. Ellentmondá­sos véleményeket lehet h="a- n: 4"’ ’ \ b s -nők igle Sj katon. J zó tevékenységéről. —TERRA-—~

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom