Népújság, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-29 / 51. szám

Hatékonyabb munkát várnak a lőrinciektől is A magyar külkereskedelem 1975-ben !i Változások az erőműben 11 Segítség Visontának Február közepén sok em­bert érdeklő, érintő határo­zatot hozott a Magyar Villa­mos Művek Tröszt ügyveze­tő tanácsa Budapesten: a hatékonyabb munka érde­kében, a Mátravidéki Hőerő­mű Vállalat dolgozóinak je­lentős részét — többnyire a szakmában tartva — más, a népgazdaság számára hasz­nosabb területre, feladatkör­be irányítják. — Vajon milyen meggon­dolások alapján kerül sor a közeljövőben az intézkedés­re? A kérdésről Balázs Pállal, a lőrinci vállalat pártbi­zottságának titkárával be­szélgettünk. — Az elhatározáshoz — mondotta a pártbizottság tit­kába — ■ kettős felismerés /ezetett. Egyrészt, mint köz­ismert, a Mátravidéki Hő­erőmű az eltelt évtizedek során bizony eléggé meg­öregedett, mind kevésbé tud már megfelelni napjaink fo­kozott követelményeinek. Amíg például a visontai Gagarin 2800—3000 kilokaló­ria hővel termel egy kilo­wattóra energiát, addig ná­lunk a fajlagos felhaszná­lás 4500—5000 Kcal/kWÓ. A különbség, hangsúlyozni sem kell. lényeges, s ami nálunk történik napjainkban, a fo­lyamatos villamosenergia­termelés területén, ugyan­csak gazdaságtalan. Nos, ilyenformán nyilvánvaló, hogy meglehetősen szűkös hazai szénkészleteinket cél­szerűbb olyan erőművekben elégetni, amelyekben ez lé­nyegesen hasznosabb lehet. Ezért február 15-től már nem is szállítanak több barnaszenet Lőrincibe. A meglevő • . szénrnennyiséget kell felhasználnunk, s má­justól, mikorára a telepen 'levő fűtőányag elfogy,' ' két porszéntüzelésű kazánunkat, negyedik turbinánkat tartós „hidegtartalékba" helyezzük. Ami tulajdonképpen azt je­lenti, hogy ezeket kivonjuk a termelésből, s a további­akban csak a korábban már olajtüzelésűre átalakított, ke­vesebb munkaerőt igénylő berendezéseinkkel folytatjuk feladatainkat. Mert üzemünk csúcserőműként továbbra is fontos szerepet élvez a szak­mában. Másrészt az ügyvezető ta­nács, mérlegelvén az iménti intézkedés során felszabadu­ló gárda képességeit, arrat gondolt, hogy a lőrinciek ugyanekkor sokat tehetné­nek megyei testvérüzemü­kért, amelynek folyamatos munkáját, kívánalmak sze­rinti igénybevételét jelenleg karbantartási gondok nehe­zítik. A visontai erőmű biz­tonságos termeléséhez már most kevés a javító létszám, később pedig még inkább az lesz. S ezen feltétlenül vál­toztatni kell, hiszen a Ga­garin ma a hazai villamos- energia-termelés egyötödét adja, Így az üzem helyzete létkérdés az iparban. — A határozat végrehaj­tása mit jelent a gyokorlat­ban? — Mintegy S00 dolgozó mozgásáról van szó, s en­nek túlnyomó részét az ipar­ághoz tartozó Erőmű Kar­bantartó Vállalat — aho­gyan ennek az igazgatója, a lőrinci üzem éléről nemrég elkerült Kukol Emil már kö­' zölte — minden további nél­kül átveszi. Elképzeléseik között szerepel ugyanis, hogy megerősítik visontai és lőrinci kirendeltségeiket, amelyek a helybeliek mellett gondozzák majd a salgótar­jáni erőművet is. Az átvett dolgozók jelentős hányada továbbra is itt maradna a lőrinci telephelyen, kisebb része pedig autóbusszal utazna naponta Visontára, illetve Salgótarjánba, és vissza, vagy — munkásszál­lóban lakna hétközben... A határozatról, a lehetőségekről röviddel a pesti tanácskozás után kibővített párt-vb-ülé- sen, pártbizottsági ülésen és termelési értekezleten, mun­kásgyűlésen tájékoztattuk dolgozótársainkat. Igyek­szünk meghallgatni, megér­teni a különböző észrevéte­leket, megjegyzéseket, véle­ményeket, kéréseket. Meg­próbálunk a legnagyobb kö­rültekintéssel, a legnagyobb emberséggel eljárni a nem mindennapi feladat végre­hajtásában. — Kiket érint az intéz­kedés? — Javarészt a szállító­üzem dolgozóit, a kazán- és turbinaüzem karbantartóit, s rajtuk kívül természete­sen még másokat is, a leg­különbözőbb munkaterülete­ken. A feladat szerencsére nem megoldhatatlan, de őszintén megvallom* hogy nem is könnyű. Jobbára sok év ótó itt dolgozó, áz erő­művi mindennapos munká­hoz szokott, ebben nagy gyakorlatot szerzett embe­rekről van szó. Olyanokról, akik közül nem egynek ez az első munkahelye, s a nyugdíj előtt már„ nem szí­vesen változtat reszortot, nem szívesen zökken ki ré­gi feladatából. Főleg pedig nem szívesen utazgat — mint néha bizony kell — még Salgótarjántól és Vi- sontától is messzebbre. Aki a karbantartókhoz kerül még itt, helyben, a lőrinci mű­helyekben, munkahelyeken is számolni azzal, hogy azért a pénzért, amit eddig kapott, jobban meg kell dolgoznia ezután. Másoknak pedig — például női dolgozóinknak, laboránsainknak, adminiszt­ratív munkaerőinknek — sajnos, szembe kell nézniük azzal is, hogy esetleg nem találnak olyan beosztást, mint a régi. Többüknek az új emberek elkerülhetetlen gondjain kell túltenniük magukat. — Mit tesznek azért, hogy a lehető legkisebb megráz­kódtatás nélkül történjék az átcsoportosítás? Jelentős nyereségig osztoztok a MálraviMkl Fémművek dolgozói Tavaly — mint Marsai Ferdinand gazdasági igazga­tótól megtudtuk — to­vább fokozta már egy- milliárd forintosnál is nagyobb termelését a Mát­ravidéki Fémművek. Az év végéig a vállalat valamennyi gazdasági mutatója a prog­ram szerint alakult. A telje­sítményeken belül néldául a korábbi kétmillióról három, millió dollár értékűre nőtt a tőkés export, s a gazdasígos- sáo javítása érdekében, a felhasznált alapanyagoknál 20 százalékkal csökkent a dol­lárimport. míg a rubel°lszá- molísú behozatal megduplá­zódott így a tervidőszak első esz­tendejében biztosított 11 na­pos nyereségrészesedés, a TV. ötéves terv utolsó esztende­jének eredményei alapján át­lagosan 23 naposra növeke­dett — amelynek szombati ünnepélyes kifizetése Sírok­ban és a füzesabonyi gyár­ban egyaránt örömet keltett. Az összességében több milliós nyereségrészesedés ki, fizetése alkalmából, a válla­lat központjának és törzsgyá rának telephelyén. Sírokban, tegnap a parádi ÁFÉSZ — mintegy a vásárlást meg­könnyítendő — nagyszabású inar-ikkbemutatót és vásárt rendezett. Ugyanakkor a dolgozó nők ..második mű szakjának” megkönnyítéséhez cukrászioari és hidegkonyhai termékek parádéjával próbált „ötleteket*’ adni. magyarorszAs «975. évi WUtewksdelmi forgalma 113.5 mrliiánj űevizafon« — Mindent elkövetünk, hogy dolgozóink ne kerülje­nek hátrányosabb helyzetbe, mint amilyenben eddig vol­tak. Természetesen ez nem­csak rajtunk múlik. Minde­nekelőtt az új üzemviteli rendhez legmegfelelőbb gár­dát igyekszünk az erőmű­nél tartani, azokat a dolgo­zókat, törzsgárdistákat, akik­re az eddigiekben is legin­kább számíthatunk. Az ERÖ- KAR-hoz kerülők számára a iestvérvállalat továbbra is biztosítja a jelenlegi ipar­ági kedvezményeket, az ed­dig elért előnyöket, s jöve­delemnövelésként — egye­lőre — a kiküldetési, kül­szolgálat! pótlékot. Akiknek pedig végképp nem tudunk a lőrinci erőműnél, vagy a karbantartóknál munkát ta­lálni, megpróbálunk itt, a közelben megfelelő állást ke­resni. Mint értesültünk: a környéken szerencsére nem okoz nagy nehézséget az el­helyezkedés, hiszen számos állást kínálnak... Egyébként — s nem vigasztalásnak szánom mások számára, csu­pán az igazsághoz tartozik, hogy — aki erőműves ma­rad, annak is többet kell dolgoznia a jövőben, mert az üzemünk megváltozott körülményei miatt úgyszól­ván univerzális embereket követel. Előfordulhat, hogy bizony a művezetőnek oly­kor turbinagépésznek is kell lennie, s a szakmunkás se­gédmunkát végez, ha a fel­adat, a szükség éppen úgy kívánja. Hiszen kevesebben leszünk, mint eddig. Ahogyan a pártbizottság titkára mondta: márciusban kerül sor a sorsdöntő be­szélgetésekre. Az áthelyezé­sekben érintett érdekelt em­berek mindegyikével sze­mélyesen is szót váltanak, véleményt cserélnek, hogy valóban megtalálják a leg­tökéletesebb, leghumánusabb megoldást Amit — hadd tegyük hoz­zá — meg is érdemelnek a lőrinciek. Gyom Gyula Az elmúlt évben hazánk rubelelszámolású, tényleges' árakon számított kivitele kö­rülbelül 22 százalékkal nőtt, a behozatal pedig 46 száza­lékkal haladta meg az elő­ző évit. 1973-hoz viszonyít­va a tényleges árakon szá­mított behozatal az energia- hordozók és a villamos energia esetében 105,3, az anyagoknál, félkésztermé­keknél és alkatrészeknél 50,9 a mezőgazdasági és élelmi- szeripari termékeknél 32,5, a gépek és berendezések im­portjánál 31,4, a fogyasztási cikkeknél pedig 26 százalék­kal növekedett. A kivitel emelkedése anyagok, fél­késztermékek és alkatrészek viszonylatában 31,2, a gé­peknél és berendezéseknél 20, fogyasztási iparcikkek, a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari termékek^ esetén 18,5, százalékos volt. Dinamikusan fejlődött a KGST-országok- kal bonyolított forgalom, leggyorsabban a Szovjety unióval folytatott árucsere bővült. A Szovjetunióba irá­nyuló magyar export 30,4, az onnan származó import 56,6 százalékkal haladta meg az előző évit. A tőkés országokkal foly­tatott külkereskedelemben az export — 1974-hez képest — 2—3, az import pedig 5 szá­zalékkal növekedett. A gép­ipar nem rubelelszámolású exportja az elmúlt évben 26 százalékkal haladta íheg az előző évit. A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kivitelét a kedvezőtlen idő­járás következtében előál­lott alacsonyabb termésered­mények (például búza) hát­ráltatták. Tőkés viszonylat­ban mérséklődött a vegyipa­ri, a kohászati termékek, va­lamint a növényi és állati eredetű . takarmányok beho­zatala. ezzel szemben a gépimport számottevően emelkedett. — TERRA — Kisüzem 76 HA A MAGYAR MEZŐ­GAZDASÁG egy hektárra, egy állatra stb. vetített Ho­zamait vizsgáljuk, akkor az országok rangsorában jó közepes helyet foglalunk el. Ha azonban a mezőgazdaság összes hozamát az ország egész lakosságához viszo­nyítjuk, akkor helyezésünk igen előkelő. Hogyan lehetséges ez? Ügy, hogy a mi mezőgazdaságunk két lábon áll. Vannak ered­ményesen gazdálkodó, jól működő nagyüzemek. És vannak tapasztalt, szorgal­mas embereink, akik oda­haza ilyen vagy olyan mér­tékben mezőgazdasági ter­meléssel is foglalkoznak. Mégpedig korszerű színvo­nalon. Az ólban önetető és önitató, a kertben fóliaágy, a gyümölcsösben a legmo­dernebb metszés, sőt, eset­leg levéltrágyázás. Ez a két rész együtt adja erőnket A most induló ötödik öt­éves terv rendkívül nagy feladatok elé állítja, az or­szágot, így a mezőgazda­ságot is. A lakosság zavar­talan ellátása, az export- árualapok biztosítása akkora takarmánytömeget igényel, hogy nemcsak a nagyüze­meknek, de még a kisüze­meknek is növelniük kell termelésüket. Ez az igény már eleve és vitathatatla­nul eldönti a közelmúltban nemegyszer és különböző indulatoktól fűtött vitát, hogy szükségünk van-e kis­üzemi termelésre, vagy nincs. Szükségünk van rá és támo­gatnunk kell. Mégpedig a kisüzemet most már tágan és egészében ér­telmezve. Tehát nem csu­pán a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdaságát, de minden magyar állampolgár mezőgazdasági tevékenysé­gét. Ez a kifejezés koránt­sem nagyképű, mert körül­belül minden második ma­gyar felnőtt állampolgárról szó van. Ügy mint tsz-tag- ról, falusi kerttulajdonosról, sőt, hobbyból kertészkedő te­lekgazdáról. Mindegyikőjük szorgalmára, hozzáértésére szükség van ahhoz, hogy ötödik ötéves tervünk me­zőgazdasági előirányzatait teljesíthessük. Félreérthetetlen ma már a politikai, vagy ha úgy tet­szik a hatósági magatartás is. Az állam nyomatékosan buzdítja a termelőszövetke­zeteket, sőt az állami gazda­ságokat is, hogy működési területükön — az egész fa­luban, vagy a falvakban — támogassák, sőt integrálják a kisüzemi termelést. Megje­lent már az a rendelet, amely- lehetővé teszi, hogy a nagyüzemek — a központi árualap javára — bárkitől átvehessenek szerződéses alapon hizlalt sertést és a hizlaláshoz segítséget nyújt­sanak. TISZTÁZÓDOTT az Úgyne­vezett „elvonás”, magyarán a kistermelők adóztatása is. Nem vállalkozási formában, tehát saját munkájával bár­mely magyar állampolgár folytathat mezőgazdasági jel­legű tevékenységet. A ter­melőszövetkezeti tagok ház­táji gazdasága évi 85 ezer forint árbevételig adómen­tes. Ha segítő családtagok vannak, akkor ez a határ még följebb emelkedik. Sőt, ha a tsz-tagnak csak sertés­hizlalásból van árbevétele, akkor adómentesen meghtz- lalhat évenként 90—100 da­rab sertést. Nem mezőgazda- sági főfogla'kozásúaknál ez a határ persze nem ily ma­gas, de évi 30 disznót az is meghizlalhat és eladhat, aki nem mezőgazdaságban dol­gozik, sőt még földecskéje sincs. A vállalkozó jellegű tevékenységek — mint pél­dául a virágkertészet — persze más megítélés alá es­nek. De, aki az előbb idézett kereteken belül marad, arra külön adót nem vethetnek ki. Olyan eset is előfordult már, hogy tavaly túlbuzga- lomból, mértéken felül kive­tett adót visszafizettek. A helyzet tehát tisztázó­dott, sőt, további kedvez­mények is várhatók. Most 'már a cselekvésen van a sor. A nagyüzemek népgaz­dasági feladata, hogy segít­sék a kicsiket. Vegyenek le annyi terhet a mezőgazdál­kodó kisemberek válláról, amennyit csak tudnak. Se­gítsék őket kocával és pa­lántával, takarmánnyal és legelővel, mindazzal, amire módjuk van, vagy aminek a lehetőségeit meg tudják te­remteni. Mert hiába ad pél­dául az állam ezer forinto­kat annak a kisembernek, aki megtartja tehenét, vagy egy tehén helyett kettőt ál­lít be, ha közben a nagy­üzem elveszi a legelőt, vagy nem gondoskodik arról, hogy a tehéntartók télen is tő* megtakarmányhoz jussanak. HA A FALUBAN kihasz­nálják a kisüzem adta le­hetőségeket, akkor a nagy­üzem koncentrálhat arra a néhány fő célra, amelyet igen korszerűen, kevés em­berrel, gépekkel, magasszín- vonalqp tud szolgálni. Ha azonban a „csip-csup” téte­lek előállítása is a nagy­üzemre hárul, akkor ereje szétforgácsolódik, és a leg­jobban korszerűsíthető terü­leteken sem tud nagy ered­ményeket felmutatni. Földeák: Bem j AZ SZKP XXV. k.ng- resszusának hetében szu- kebh hazánkban is a moszkvai tanácskozás ,jö ít formáló munkája volt a „beszédtéma”. A Szöv et- un'ő fővárosában elhang­zottak mindenütt — a fia­talok és az idősebbek, a párttagok, valanvnt a nár- tonkívüiiek körében egy­aránt — érdck'odést kel­tettek. Ezt bizonyüi-ló, hadd Idézzem a hírt. mi­szerint a hevesi 5. sz"*nű általános iskola tanárai és úttörői, és egy sor üzem, vállalat, szövetkezet kol­lektívája is. táviratban kí­vántak eredményes tanács­kozást a Kongresszusi Pa­lota széksoraiban heiveí foglaló küldötteknek: it;ú- kommunistáknak, veterá­noknak. s a szovjet lányo­kat. asszonyokat képviselő nőknek. A nőket említve jut eszébe az embernek, hogy a „gyengébb nem” hivata­los éve az elmúlt eszten­dő volt. Ahogy az esemé­nyeket figyeli a krón'kis, úgy bizonyosodik meg ar­ról, hogy az idei év is asz- szonyainké, lányainkká, Ebben erősített meg a me­gyei pártbizottság legutób­bi ülése is. A téma töb­bek között ugyanis a nők helyzetének az elemzése, a politikai és a gazdasági tevékenységük, valamint az élet- és munkakörülménye­ik vizsgálata volt. Köz s- mert a nők hármas „sze­repe”: feleségek, anyák, dolgozók. S az is köztu­dott, hogy mind a három szerepüket becsülettel, nagy odaadással „alakítják”. Kö­zeledvén a nők napja, ez is aktualitást ad a minden­napos helytállásuk felme­résére, elismerésére... KIEMELKEDŐ esemé­nye volt az elmúlt hétnek az a tanácskozás, amelyen a szállítási szakma szak­emberei vitatták meg a közúti és a vasúti fuvaro­zás helyzetét, feladatait. Ez utóbbit báróm, ma oly sok­szor használt kifejezéssel lehet jellemezni: termelé­kenység, hatékonyság, ta­karékosság. S ami még fon­tos a gyors és pontos áru­szállítás megszervezéséhez, az az egészséges együttmű­ködés a Volán vái’a'a- tok és a vasút között. Ez pedig nem rnú’ik máson, mint az ésszerű teherelosz­táson — feladatban és súlyban egyaránt! A lói megszervezett szálMHs ugyanis alapfeltétele annak, hogy a népgazdaság más ágazataiban Is gyors és tervszerű munkát végez­hessenek, azaz tartsák a néha sok-sok milliós meg­takarítást eredményező ha­táridőt. Igaz, az Idei Egri Nyári Egyetem megnyitásának az ideje még odébb van — a határidő tartása azonban itt is fontos —, a téma már sürgeti az intéző bizottság tagíait. A héten megtartott előkészítő ülésükön leszö­gezték: komoly feladat há­rul valamennyiükre. Annál is inkább, mert a nyári egyetem színvonala évről évre nő, s egyre több ér­deklődőt, sőt rendszere en visszatérő hallgatót tarta­nak nyilván. A téma: a műemlékvédelem. Az erről szóló előadásokat eddig 384 külföldi szakember, mű­vészetkedvelő érdé! " lő hallgatta meg. A város, az ország építészeti remei: ;i- nek a védelme elismerést aratott világszerte, öreg­bítve ezzel a megye ék- hely jó hírnevét is. Ar lei nyár programja újabb hí­veket és hódolókat sz ..z- faet a barokk városnak. KICSIT előrementűnk az időben, hiszen a nay ár még csak februárt mutat. A közelgő tavasz hírnökei azonban már jelentkeztek: a Bükkben kinyílt a hó­virág, s — mint a hírek-cn is szerepelt — megérkezett a kissé megviselt fés-kére az eső gólyapár s... (szilvás^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom