Népújság, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-29 / 51. szám

* Vörös rekviem Új magyar film Szép és döbbenetes film a Vörös rekviem. Ilyen voll Hernádi Gyula különös hang­vételű regénykölteménye is, jó csengésű, szinte litánia- szerűen magas ívelésű, ősi rituálékat, rövid misztikus szövegeket ötvöző. Közép­pontban Sallai Imre képzeli alakjával a költészet lebegé­sében, mint valami történel­mi magaslatról mutatja fel a tragikus sorsát elszántan vállaló kommunista hős jel­lemét. Grunwalsky Ferenc, az el­sőfilmes rendező szenvedé­lyével és évek óta felgyü­lemlett tapasztalataival vál­lalta a regényt, amelynek filmváltozata több is, keve­sebb .is lett az eredeti mű­nél. A film reálisabb, sőt helyenként naturálisabb esz­közökkel állít emlékművet a magyar munkásmozgalom hős harcosának, a minden rezdülésre figyelő kamera se­gítségével, aprólékos, rész­letező módszerekkel mutatja be Sallai és Fürst életének utolsó két óráját, amely az ítélet kihirdetésétől az erő szakos halálig tart. A film alkotói arra vállal­koztak, hogy a halál előtti két órában, sőt még ezen is belül a halál bátor vállalá­sában mutassák meg az éle­tet. Mégpedig úgy, hogy ab­ból a mai néző számára is kirajzolódjék az áldozatvál- laló kommunisták jellemvo­nása, és. határozottan ki- csendül jön a mához szóló üzenet is. Ezt a célkitűzést, valamint a történelmi és társadalmi összefüggések jobb megértését szolgálják a visszaemlékezések. Tulaj­donképpen két emléksor bontja meg a halálos í tob­tet kimondó tárgyalás zárt és feszes egységét. Szug- gesztív erejű képsorok, so­katmondó arcok, beszédes szempárok váltják egymást, jellemezve a magatartást, a társadalmat, a politikai ho­vatartozást is. S amikor Sallai már a cellájában ké­szül a halálba, váratlan lá­togatója érkezik, egy tiszt, aki látni akarja: hogyan vi­seli el a halálos ítéletet. Ez a látogató indítja el az első emlékezést. Még 191Ö- bő! ismeriíc egymást, amikor az ellenforradalmi ifzadás- ban részt vevő tiszt társaival együtt Sallai foglya volt. Ak­kor ők is a halálra készül­tek. látszólag ugyanolyan bátran, mint később a kom­munisták, de más tartalom­mal. Bár a halálra szánt bátorság különböző előjelű fedezetét jól mutatja be a film. mégis ezek a jelene­tek indították el bennem a kétkedő gondolatokat. Néma történet hitelét vitatom, hi­szen az igaz lehet akkor is, ha mint a filmben költészet csupán, hanem a nézőre gya­korolt hatását kérdőjelezem meg. Mert mit lát a ma közönsége az egymást kö­vető képsorokból? Félelme­tesen megerősített börtön- félét, amelyben szimpatiku­sán fiatal, bátor tiszteket őriznek az ideges vöröska­tonák és politikai vezetők, fis hiába hangsúlyozza a film röpke szöveggel, tör­ténelmi uta1 ássál a hasonló magatartás különböző indít­tatását, a ügyelem elsősor­ban az azonos helyzetre, mindkét oldalon a halálba készülés. perceire összponto­sul. Igaz, a forradalom meg­kegyelmez a fehér tisztek­nek. de a film éppen Sallai és Korvin Ottó többször is hangoztatott ellenvéleményé - vei semlegesíti ezt a huma- ■ nista — vagy csak román tikus? — magatartást. A képi megoldások szép­sége. daramaturgiai beépí­tettsége ellenére is vitatható a másik emlékezés is, amely a gyermek Sallait van hivat­va újrafogalmazni. bemu­tatva a tizenkét éves kora érett, értelmes fiúcska esz mélés.éf. Csakhogy a háláin ítélt Sallai forradalmi el­szántsága. sorsát vállaló ha Miűüit&í iéiá. február 29., vasárnap tározott magatartása nem annyira az ifjúkori élmé­nyekből, mint inkább a munkásmozgalomból táplál­kozik, az elnémított forra­dalomban, majd az illegali­tás embert próbáló éveiben ’ edződött keménnyé, állhata­tossá. — Mi nem mártírok akar­tunk lenni — mondja a cellában' Sallai. A sógornő­jének pedig: — Te sem ér­tettél meg, miért csinálom, de egyszer majd megérti­tek,. Igaz, senki sem akart mártírrá lenni és ma már valóban meg kellene érteni, miért Csinálták, hogyan csi­nálták. De vajon ehhez a megér­téshez, a hősök jellemével való azonosuláshoz, milyen segítséget nyújt ez a film? — Bevallom, ezzel a kér­déssel jöttem ki a moziból, ahol egy költőien szép, ne­mes pátoszű, drámaian szer­kesztett filmet láttam. ' A Jancsó Miklós művészetét idéző képsorok — nincs res- tedlnivaló ezen, hiszen Grunwalsky Ferenc évekig dolgozott Jancsó mellett, s annak alkotótársa, Hernádi írta ezt a ülmet — a ren­dező önálló gondolatait fe­jezik ki. Ragályi Elemér at­moszférikus, dokumentatív hűségű fényképezése nagy­szerű lírai emlékezés, olyan szocialista gyászszertartásféle, amely elsősorban a hősök bátran vállalt halálára fi­gyelmeztet. De hát ezek a hősök azért tudtak bátran meghalni, mert így is éltek és hittek abban, amit csináltak, ami­ért naponta kockáztatták az életüket. Mit tudunk - mi, felnőttek és mit tudnak a mai fiatalok Sallairól? Nem többet, mint amit a köny­vek tanítanak: hogy bátran vállalta a halált. Társadal­mi rajzként pedig valamit egy eszelős biatorbágyi me­rénylőről, az ürügyként fel­használt statáriumról, a konszolidáció köntösében tet­szelgő koronás hatalomról, a kommunista üldözés ellenére is élő, szervezkedő munkás- mozgalomról és a tiltakozás nemzetközi visszhangjáról. De Sallai mozgalmas életé­ről, . Budapest—Becs és' J Moszkva között végzett ille­gális munkájáról, örömei­ről, gondjairól, terveiről és kétségeiről alig tudunk va­lamit. Pedig a mai néző számára nemcsak a forra­dalmár döbbenetes halála, hanem izgalmas, jövőt for- jná\ö, cselekvő élete is szol­gálhat tanulságul. Vagyis nem Sallai és Fürst halálát, hanem a mozgalomhoz kap­csolt életüket kellett volna bemutatni, mégpedig olyan izgalmasan és cselekménye­sen,' mint 'ahogyan tették 1 ízt az olasz filmesek, ami- tor. az amerikai munkás- uozgalom két hősének, az tgyancsak mártírhalált halt Sacco-nak és Vanzetti-nek állítottak emléket. Tudom, igazságtalan egy aásik filmet számon íjérni t Vörös rekviemtől. Nem is .enném, ha Grunwalsky mű­ve egy szűkebb körnek szó­ló k’vé íeti alkotás lenne. De a film a nagyközönségnek szól, — Egerben egyszerre vetíti mindkét mozi — diá- kok ezrei tekintik meg és félő, hogy bennük is csu­pán egy kegyeletes emlék­mű építkezik fel a pergő képsorokból. Jogosnak ér­zem egy másik film szá­monkérését azért is, mert egy regény esetében írhat másik, sőt harmadik, ne­gyedik szerző is ugyanar­ról a témáról.. A filmgyár­tásban azonban más a . gya­korlat : Grunwalsky filmje hosszú időre bezárta ezt ■ az izgalmas témát, pontosab­ban Sallai életének filmre- vitelét. Á hősök megformálásáról, a jól megválasztott szerep­lők játékáról csak az elis­merés hangján szólhatunk. Adoral Péter főiskolai hall­gató emlékezetes módon for­málta meg Sallai Imre alak­ját. _•* _ .vs. »5 <t.9 n- C'SZS-yS-ft?? ’! r Ríáíkusas; László : BÉKÉS SÁNDOR Kass János grafikái az egri Megyei Könyvtárban — DÖKUMENTUM1RÁS - I. Arc a mieink közül A baráber szó —eredeti értelme szerint —, földmun­kást jelent.. Hogy az akna- mélyítők hol, hogyan és. mi­kor vették fel. illetve hasz­nálták először ezt. a nevet — néhéz lenne 'megmondani. Az mindenesetre tény: legalább másfél évszázada minden va­lamirevaló áknamélyítő műn kás barábernék nevezi ' ma­gát. Ez a megnevezés .tehát egyrészről egy szakmát je-, lez. Másrészről azonban élet­mód is. A baráber vakmerő ember. Vállalkozó szellemű ember. Élen járó ember. A baráber olyan ember. : akit nem könnyű túllicitálni. Ez az. írás egy baráber éle­téről. szól. Egy bánvászem. bér életéről, aki. gyefrrsekfej- jel kezdta a munkát, -mint Február 20-tól május I5-ig láthatja az' egri közönség Kass János grafikáit az egri Megyei Könyvtárban “ Dicsérendő az á készség, ahogyan a Megyei Könyvtár a könyvvel szoros kapcsola­tot tartó művészek; munkás­ságát közelebbről megismer­teti az olvasókkal.. Teszi, ezt nyilvánvalóan abból a szán-’ dákból kiindulva, hogy a köz­vélemény gazdagabb és szé­lesebb. ha a Szöveg között egy-egy lapon az írott szö­veg ihletésére készült rajzok is megjelennek, felíűtve a képzeletet azokkal a formák. : kai, amelyeket a művész a szöveghez többletként mel- lékel. Kass János rajzaival, itt is. ezen- a kiállításon is elsősor­ban a könyvlápokon barát­koztam .meg. Minden bizony­nyal ez azért van. mert az olvasás a látást és a látás művészetét is igyekezett ben. nem megrögzíteni. . Van itt azonban egy másik Kass Já-" ' nos is jelen, az a művész, aki nagyformátumú lápjain, bo­nyolult és koncentrált köl­csönhatásokban rajzolja Te figuráit, mindenütt vigyázva árrá. hogy a rajz és a szö­veg. amely csaknem minden /lapján a főhelyeket és a fő- toondani valókat ugratja elénk,-egységet alkossanak. E lapokon is lemérhetem, milyen szándék irányítja képzeletét és művészi gon­dolkodását. (Havonta élve­zem azt is. ahogyan az Új Írás című folyóirat tartalma feldúsul grafikáitól és azok- ’• tói a gondolatoktól, ötletek, tői. ahogyan .a folyóirat be­tűtengerébe belecsepegteti az ábrázolások érdekes, apró. de nem hatástalan kompozóció- it.) Külön figyelmet- kelj szén. . telnem műanyag-koponyái­nak. Juhász Ferenc vallásos verse engem is szorít abba az irányba, ahová az ő lelkese­dése annyi embert el tud ra­gadni, amikor nézem, szem­lélem, faggatom ■.. ezeket a műanyag-koponya-lakzato- kát-Azért mondom őket alak­kortársai közül annyian, s aki feljutott az elismerés, hírnév - és népszerűség csúcsaira. Ügy kezdte, mint egy kis pária. Egy kis senki. Amikor először szállt le a bányába, rangja, „értéke” meg sem kö­zelítette annak a lónak a rangját, illetve értékét, mely vele egyidőben kezdte- a mun kát. Az apja is bányász volt - — az lett hát ő is. Bár ez csak az/ élet,. logikája . sze­rint volt akkor is természe­tes — emberileg egyáltalán. Az apák mind- azt kívánják:, a fiúk , más - legyen. Az apák mind megfogadták: az én fi­am soha...­Megfogadták, s aztán egy szép; napon elindultak egy-, más mellett a -dohos vága-.. tokón. Egy fiú tehát ■ munkába állt.' Szorongva-hangoskod- va beszállt a nyikorgó, zsíros kasba: összeharapott szájjal . leste, hogy csorognak el mel­lette a föld mélye felé futó fekete méterek, hogy aztán végre . kiszálljon odalent, s . elinduljon a zsír- , verejték. : és porszagű tömeggel, mely­ben oly egyformává lesz . mindenki. Már .nem félt.' s természetesen boldog sem volt. mnit ahogy azt az ilyen 1 alkalmakról- később nyilat­kozni szokták. Egyszerű volt minden és természetes. És végtelenül ismerős. Ha vala­miféle érzés eluralkodott raj­ta. hát ez volt az. Annak az érzése, hogy minden olyan, mint képzelte'. Mintha már járt volna itt... Egy fiú munkába állt. Vetettek rá egy pillantasi,' s arca mán el is tűnt a . kon-. . turtalan arcok tengerében. A negyvenes< években vagyunk* S aztán egyszeresük előtű. , aik ez az arc. Fény hull ra. Nőni-kezd, mint a falra ve ütett portré. Először csak fel ­ismerik, majd mindenki is­meri. mert ismerni; már-már kötelesség. Neve jelkép, lesz, zászló. i Neve az újságok címolda­lára 'kerül: tábotpokök közt: látják..' politikusok ölelgetik. Mint édf sztár.' — Ezrek ra­katoknak, mert hiszen ennek az anyagnak a szoborvoltát még nem feltételezem oly­képpen. ahogyan ezt ' más anyagok esetében minden to­vábbi nélkül tenni szoktuk pedig azok. És mégis, az a tény hogy ezekre a műanyag­koponyákra a grafikus oda- serkentette ezeket a vers szövegeket, egészen az ön­arcképig, ahol csak a sze­mélyazonossági igazolvány száma a „közlés”, inkább grafikai alkotásnak fogom fel. Pedig, ott van a 40° is. amely- aztán semmi grafikai elemet sem tartalmaz. Töprengésein/ezeket a ko­ponyákat járják körül több­ször. A kiváló grafikus min­den vonalát igyekszem érteni és el is raktározni magam­ban. Ráhajolok a kitárt könyvlapokra, nekirugaszko­dom ismét és ismét a Ham­let lapjainak, az igen plasz­tikusan ábrázolt Juhász-köl­teményre. a Szarvassá válto­zott fiúra figyelek, de csak ezek a koponyák izgatnak. Azaz ezek mögött inkább az a nyugtalanító kérdés: hol van egy-egy művészeti ág határa, egy-egy tartalom és forma, vagy még inkább & tartalom és forma harmóniá­jának alsó és felső határa, az eltávolodások és meg­közelítések végső partja, ahol már nincs tovább? Hol 'vannak az érzést, gondolatot, képzeletet tomásztató jel­rendszer. tartalmi igény su­gárzási körének a szélei, ahol már minden elhomályosul és onnan már más irányba kell menni, mert csak az újra­kezdés segíthet? Ezekre a kérdésekre e grafikai kiállí­tásnak a 40° című alkotása és az önarckép okán keres­ném a választ. Mert az nem kétséges, hogy ezek a művds is adják a nézőnek a lát­ványt. a műanyagból kivehe­tő arc élményét, de a sze­mélyi igazolványszám közlé_ Se több-e, kevesebb-e. mint ami megközelítésre fogódzót ad a személyiséghez, akit az arcban felfedezni szeretnénk? Nyilván töprengőbb voltom és íélénkebb szemléletem visz vissza Kass „igazi” grafikái­hoz. amelyekről mindaz el-- hihető és elgondolkoztató, amit a többnyelvű meghívó­ban leírnak az írók Kassről, akinek főműve máig is Ma- dách-sorozata. (farkas) 20.10: Csendesek a hajnalok . Nagy sikerű regény,, szín­padi mű, fűm. Borisz Vaszil- jev regénye nyomán most . szovjet feldolgozásban lát­jenganak érte, százak köve­tik. Az ötvenes években va­gyunk. Egy baráber a csúcson. Ezek azok az évek. amikor hozzá hasonló százak nevét kapta szárnyra a hír: százak és ezrek lettek máról holnap ra díszfénnyel övezett esz­ményképpé. Százötven százalék, két­százötven százalék, ki tudja, hány százalék. Felajánlás, verseny, újabb felajánlás, s újabb győze­lem. Szalágcímek a lapok első oldalán. Hadiíudósítások — a béke frontjairól. Frontáttörések. Kitüntetések. Aki elől ha­lad, mindent megkap, amit ember megkaphat. Méterek, tonnák. Nincs megállás. Követik, majmolják, irigy- lik, s néhányan talán gyűlö­lik is. Régen volt... A fény kihunyt, a .köve­tők el széled tek. elhaltak — áz irigyek másokat , irigyelnek. A baráber most zilál. féltür "dővel szedi a levegőt. Hallá­sa megromlott, egy kis szél is ágynak dönti. — Nyugdíjas — pedig csak ötvenéves. Szőlőt kapál, néha össze­jön egy-egy régi cimborával, s persze őrzi a megfakult ér­meket,. okleveleket. Neve? A fiatalok számára mit se mond. a középkorúak számára is csak egy halvá­nyuló, távoli emlék. Aki messziről » látja, törő­döttnek véli. talán csaló­dottnak is. Aki felismeri, azt kérdi magában: Megérte? ■ Vajon’ megtehné-e újra? ... Emlékek, sikerek, csalódá­sok és érzelmek ötvözete ez az írás:, egy baráber életének krónikája. Vagy ha úgy tetszik: egy portré. Egy ember arca a mieink közül. S az ember, akiről szól: Molnár István. A ..százméte- rés” Molnár, a ..képviselő” Molnár, az ..aut-V’ Molnár... A baráber Molnár. hatják a mély lírával át­szőtt regény filmváltoz át így kis karéiiai faluban -a~ íyunk, a Nagy Honvédő ;Iá- iorú idején ... Vaszkov őr- aesíer új legénységet kap. A •ok harcban megedzett kato- ia parancsnoksága alá fron- ;ot soha nem látott tűz ml á- lyok kerülnek. A közeli ér­tőben bujkáló németek tűn­nek fel. Vaszkov és öt lány elindul, hogy átfésüljék az erdőt, hogy elfogják a né­meteket Nemcsak a környezettel kell naponta megküzdeniük; azzal is, hogy nők, lányok. Am a helytállásban megmu­tatják emberségüket A film jó példával szolgál a fiatalságnak, azoknak, akik a hős lányok emlékét felidé­zik. (KS) II Lewies szamarai A füst, a tűz szaga bete­ríti a völgyet A kopár domboldalon, jobbra István-akna karcsú vastornyától, lobogva, na­rancsvörösen ég a gyom. Alattunk, a falu főterén — ki tudja, milyen alkalom­ból —, tangóhavmonika szól. A kertek már tiszták, a frissen ásott föld szépsé­ges, derűs barnasága uralja a tájat Szabolcsfalubs beköszön­tött a tavasz. A fáknak még nincs zöld­je, de a halomba gyűj ött gyümölcsfaágak, a vetemé­nyes ágyások nyílegyenesre taposott léniái, a nvndeht, bearanyozó ezüst-tiszta fény már az újjászületésről be- szél. Az emlékmű talapzatán ál­lunk, ahöl minden év szep­temberében ezrek és ezrek gyűlnek össze. Csertető. Itt, ezen a helyen dördültek el 1937. február 24-én Noé őr­mester csendőreinek kara- ’ bélyai. Lent, a házak szinte úsznak a fényben. Felerő­södik, majd már-már elhal a harmonikaszó. Motorke­rékpár berreg. Az út jobb­ra, mellettünk vezet. Itt jöttek. ötszázan voltak? Többen? Jó, hatszázan le­hettek. Kitti Mátyás, a résztvevők egyike azt ál­lította : nyolcszázan voltak, éppen. Mindegy. Tény, itt jöttek, ezen az úton, ezek mellett a törpe, ritka söré­nyű fenyők között. A bok­rok girhesek, néhányon vö­rösre aszott levél. A dör­renés először mintha felfelé szállt volna, élesen, -adui, mint a kilőtt nyíl, azt neg visszahullt a falu há- fö­lé, s szélesen elterülve az ijedt utcák felett szinte a földre nyomta az egész te­lepülést. Most csend van. Mert a harmonikaszó, a motorberregés, a hirtelen­széllel jött gyereksírás is ré­sze a csendnek. Nincs dörrenés, nincs si­koly. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom