Népújság, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-24 / 46. szám

Ismét bizonyítania kell az abonyi gyárnak Óriás tartályok épülnek Ssonyben--------------------------------------- ----------------------------------------------^ Ke vés nagyközség dicse­kedhet akkora termelési ér­téket adó gyárral, mint Fü­zesabony. Nem valamiféle gyáregység. kis fióküzem ma már a Mátravidéki Fém­művek füzesabonyi gyára; jelentős ipari centrum lett ez az üzem, amelyet a környék lakóinak foglalkoztatására hoztak létre. Olyan dolgo­zóknak akiknek többsége itt látott először gyárat belül­ről. Ennek a munkásteremtő gyárnak az idei terve meg­közelíti a félmilliárd forin­tot. Százmilliós ugrás egyik évről a másikra. Mennyiségből — minőség A gyárban az idén a mennyiségi változást már minőségi változásnak kell követnie: a munkások — nyugodtan lehet így nevezni a gárda túlnyomó többségét — nagy termelékenységű gé­peken állítják elő ezt a nagy értéket. Természetesen az sem mindegy, hogy milyen hatékonysággal dolgoznak; ha például az évente 1,9 milliárd koronadugót gyártó gépsorok csak néhány órát is állnak, annak már ko­1 moly következményei van­nak. Tavaly végleg kialakult a gyár profilja. A siroki törzs­üzemből ide került az ösz- szes dobozgyártó gépsor, s innen ontják az automata berendezések a likőrösüve- gek kupakjait és a korona-/ dugókat Felállítottak már öt tubusgyártó gépsort is. Bírja-e ezt a tempót a még fiatal gyár? — Az elmúlt év gondjait előbb ki kellett hevernünk, hogy az idén tovább léphes­sünk — mondta beszélgeté­iosünk kezdetéh Radios József, ' a koronadugó és tubusgyártó üzem vezetője. ~~ Tavaly "már az első negyedévben 21 ' milliós lemaradásunk volt. Aztán az anyaghiány miatt jó néhány dolgozónknak ideiglenesen más munkale­hetőséget kellett keresni, egvmást követték az átcso­portosítások, attól függően, hol tudtunk több embert . . foglalkoztatni. Ezért aztán a brigádmozgalom sem fejlőd­hetett úgy, ahogyan szeret­tük volna. Azóta már javult a helyzet s a törzsgárdára támaszkodva erősítettük a kis kollektívákat. Jelenleg kilenc szocialista, illetve a címért küzdő brigádunk van, az itt dolgozókról már el­mondhatjuk: igazi munká­sok. A 464 millióból a mi üze­münk terve egyébként 373 millió forint erre az évre. Az öt tubusgyártó gépsorból még csak egyet indítottunk be, a többinek is sürgősen dolgoz­nia kellene, de — nincs elég ember. Legalább hatvanan hiányoznak tőlünk. Ezt a lét­számot pótolnunk kell, mert nagyon sürgetnek a megren­delések. Ki gondolta volna tavaly ilyenkor, hogy most majd munkaerőgondokkal küszködünk... Nagyobb kedyet, jobb körülményekkel — Amit most terveztünk itt. a dobozüzemben, azt megfeszített munkával telje­síthetjük, de a jövőt nehéz elképzelni ezekkel a gépek­kel — summázta véleményét Gulyás Sándor beállító la­katos, brigádvezető-helyet- tes: — Azokat a berendezé­seket, amelyekkel most dol­gozunk, már a világháború előtt is használták. Elég gyakran elromlanák, leáll­nak. különösen, ha a keze­lőik még gyakorlatlanok. Persze az is igaz, hogy ilyen kis sorozatokat, sokszor né­hány ezer darabot egy-egy A Komáromi Kőolajipari Vállalat szőnyi telepén jó ütemben haladnak annak a hat — egyénként 21) ezer köbméteres — óriás oiajtarl ’’vnak az építési munkálatai, amelyeknek palástlcmezeit a Szovjetunióból importálták és szovjet szakemberek is köz­reműködnek a szerelésben. (MTI* fotó — Danis Barna) A hatvani műanyagipari üzemben jártunk r Uj esztendő, új távlatok dobozfajtából nem érdemes nagy teljesítményű gépeken gyártani A debreceni kon­zervgyár dobozgyártó gépei — a múltkor megnéztük őket — két hét alatt tudnak át­állni más méretű termékek gyártására. Ezt mi nem en­gedhetjük meg magunknak. — Mások a körülmé­nyeink, mint a korszerű gé­pek mellett dolgozóké — folytatta a dobozüzemi be­szélgetést Antal István la­katos a Kossuth brigádból. — Ez némi feszültséget is okoz: nehezebb munkával rosszabb gépeken, keveseb­bet keresnek itt a gépmun­kások, mint a szomszéd épü­letben. Hogy mégsem men­nek át sokan, az az itteni kollektívákon is múlik. Sebők Rozália a két éve alakult ifjúsági brigád he­lyettes vezetője. Esztergá­lyos szakmunkásként, beta­nított munkás munkaköré­ben dolgozik. — Itt biztos, hogy mindig szükség . van rám. Fölaján­lották, hogy dolgozzak esz­tergagépen másik tizemben, de úgy döntöttem: maradok. Most tanulok, később aztán meglátjuk. A bérezésről szólva: szerintem hátrányos a régebbi dolgozókra az, ha betanulókat tesznek mellé­jük. A kisebb teljesítmény miatt a többiek is keveseb­bet keresnek. S bizony amíg egy-egy betanított munkás begyakorolja a fogásokat, hónapok Is eltelhetnek. Dol­gozzanak együtt, akkor job­ban is igyekeznek, mert nap mint nap lemérhetik, mi a különbség az ő teljesítmé­nyük és a mellettük levők teljesítménye között. Makkal Sándor, a doboz­üzem vezetője, gondterhel­ten beszel jelenlegi helyze­tükről: — A gyártmányszerkezet korszerűsítésére is szükség van ahhoz, hogy ide jobb gépeket állíthassunk, ugyan­akkor viszont a jelenlegi hiányosságokkal kell inkább foglalkoznunk, mert már a mostani feladataink is sok­kal jobb munkát kívánnak. * Itt van például a kazánok ügye. Rossz a fűtőberendezé­sek egy része, a nagyjaví­tást éppen a leghidegebb időben vagyunk kénytelenek végezni. Nem kap nagy ked­vet az itteni munkához az a dolgozó, akit most vet­tünk fel és dideregve áll a gép mellett. Elengedhetetlen az egyetértés Február elején neveztem ki a gyár új igazgatóját, Németh Lászlót. Régóta dol­gozik a vállalat vezető gár­dájában, részt vett a füzes­abonyi gyár profiljának ki­alakításában is. — Eddig főosztályvezető voltam Sírokban. A mosta­ni feladatom merőben más, és jóval bonyolultabb: akkor kerültem a gyár élére, ami­kor gyors ütemben, nő a ter­melési érték, a kisebb hibák is nagyobbak lesznek az új körülmények között. —- Hogy a jelenlegi vezető gárda al­kalmas-e feladatuk ellátásá­ra T Összességében igen. Ez azonban nem zárja ki, hogy a megnövekedett feladatok jobb végrehajtása érdekében ne állítsunk egy-egy terület­re új embereket. A vezetők feladata most elsősorban a munkahelyeken meglévő veszteségforrások minél pon­tosabb felmérése, a termé­kek gazdaságosságának fe­lülvizsgálata. Minden szak­ember közösen, egyetértés­ben végezze munkáját, csak akkor tudunk valamit elér­ni. — A minőséggel sok gon­dunk van. Különösen a li- tografálásnái, a dobozok dí­szítő, tájékoztató nyomatai­nak minőségén van sok javí­tani való. Tervezzük, hogy a jövőben a vállalat nyomda­üzemét, amely már szinte csak a mi gyárunknak dol­gozik, Füzesabonyba tele­pítjük. Ésszerűtlen, hogy Sí­rokba vigyük a lemezeket, ott litografálják, aztán újra visszaszállítjuk ide. — Fő törekvésünk, hogy ez a mind nagyobb gyár jobban éreztesse hatását a községben is: közelebb ke­rüljön egymáshoz Füzes­abony és a Fémművek. A környék fejlesztését segítve, a mi dolgozóink életkörül­ményeinek javítását segít­jük. Ugyanakkor biztosan kapunk támogatást munka­erő-gondjaink megoldásához is. Az itt lakó munkásokért épültek ezek az üzemek; a létrejött kollektíva már al­kalmas nagy feladatok tel­jesítésére, ezt nyugodtan ál­líthatom. De ezt az állítást nekünk az idén rnjjg be kell bizonyítani is. Tíz esztendeje, gombválo­gatással. néhány kis helyi­ségben kezdte munkáját a Műanyagipari Vállalat hat­vani telepe. Ez a tevékenység alig húsz-harminc embernek nyújtott kenyeret. A múló évek azonban megsokszoroz­ták az igényt, s megváltoztat­ták az üzem profilját is. Előbb fehémeműgombokat kezdtek helyileg gyártani, majd bevezették a divatgom­bokat. amelyeknek a készí­téséhez import rúdöntő gé­pet vásároltak. De csak szin­te azért, hogy az egyre több exportrendelésnek eleget te­hessenek! Az utóbbi időben ilyenformán évente 45 mil­lió. különböző típusú, színár­nyalatú cikk hagyta el a te­lep műhelyeit, s százhúsz dolgozó évi teljesítményének értéke meghaladta a 14 mil­lió forintot. A kis üzem ugyanakkor segítséget nyújt a hatvani szociális foglalkoz­tatónak. ahol mintegy száz. csökkent munkaképességű asszony, férfi. 15 millió gomb válogatásával támogatja a fő­városi központot. Az idei esztendő további fejlődés lehetőségeit hordoz­za. Mint Horváth Zoltán te­lepvezető tájékoztatójából megtudtuk, a vállalat janu­ár elsejével Hatvanba össz­pontosította a divatgomb- gyártást, fém bevonatú gom. bök készítésével kívánja bő­víteni a választékot, a jól összekovácsolódott törzsgárda munkájának anyagi megbe­csüléseként pedig 5 százalé­kos béremelést foganatosí­tott a fizikai dolgozók köré. ben. A szakosodással, műszaki fejlesztéssel járt továbbá há­rom automata formázó, lyu-. kasztó gép beszerzése, ami­nek nyomán átvették a váci Dunai Gombgyártól a cell- gombok előállítását. Ez gya­korlatban annyit jelent, hogy 1976-ban éves szinten, továb. bi 7—8 millió gombbal emel. kedik a hatvani telep telje­sítménye. További lehetőség: bútor­húzó gombok gyártásának bevezetése! Ezt a cikket a faipari ágazat nagy mennyi­ségben használja, s eddig tő­kés importból szerezte be. A hatvani telep szükségszerű bővítése tehát devizát taka­ríthat meg népgazdaságunk­nak. A vallalat, illetve a hatva, ni rnűanyagüzem léte szem­pontjából fontos központi döntés, hogy az 1976-os esz­tendővel piackutatót állítot­tak munkába. Miért érdekes ez? A kérdésre meglehetősen bizarr példával válaszolha­tunk. Angliába, Franciaor­szágba, Vietnamba előbb el­jutottak a Hatvanban gyár­tott dioatgoinbok, mini a gyöngyösi Mátra Ruhaipari Szövetkezet vagy az egri ro­koncég konfekciós műhelyei­be. Heves megyében csak most kezdik felfedezni a te­lepet, s ahogyan hallottuk, azóta egyre szélesedik a két iparág kapcsolata. A hatvani gombok híre. rangja, természetesen oksze­rű tervezés, szervezés ered­ménye. A termelés irányítói lépést tartanak a divattal, s annak megfelelően újítják a kollekciót. Nincs az a forma és színárnyalat, aminek elő­állítására ne tudnának napok alatt átállni. Ehhez segíti a vezetést a szocialista brigád, mozgalom, amelynek felada­taiból a dolgozók 94 százaléka részt vállalt ebben az esz­tendőben is. Érdemes meg­említenünk a legutóbb arany­koszorút elnyert Béke brigá­dot, amelynek tagjai — Mé­száros Lászlóné. Juhász Jó- zsefné, Répás Lászlóné, Mó­ricz Máténé, Nagy Lászlóné — az üzem alapítása óta csomagolják a gombokat, s lelkes patronáló! a szociális otthonnak! Múlt évi termelési- tervét 110 százalékra teljesítette a hatvani műanyagüzem. s dől. gozóinak átlagkeresete 2000— 2400 forint között mozog. Nem' rossz adat egyik sem, De még több lehetőséget, nagyarányú fejlődést ígér a közeljövő, amiről Windisck Ferenc, a vállalat főmérnö­ke a következő nyilatkozatot adta: —■ A város párt- és taná­csi vezetőivel történt, előze­tes egyeztetés alapján új, gombgyártásra és üvegszálas poliészter óriás tartályok ké­szítésére alkalmas gyárat ki. vánunk létesíteni Hatvanban az ötödik, illetve a hatodik ötéves terv során. A korsze­rű üzem megépítése, felszere­lése mintegy kétszázmillió fo­rintba kerül. s megvalósulá­sát a helyi tanács nyolchek­tárnyi, közművesített telekkel támogatja. A beruházási alapokmányt, hitelkeretigény- nyel együtt, jóváhagyás végett eljuttattuk a Nehézipari Mi­nisztériumba. s rögtön kiad. iuk tervezésre, amikor a mű­anyagipar fejlesztésének át­fogó rendezésében döntés születik! örülünk Windisch Ferenc információjának, hiszen olyan beruházást ígér. ami­ben Hatvan kevéssé bővelke­dik. A nyilatkozat magas fo­kon gépesített, automatizált, jelentős termelési értéket produkáló ipar meghonosodá. sát körvonalazza. Éspedig olyan formában, hogy az ed­dig ingázó munkások csapa­tainak nyújt lakóhelyükön megélhetést, Legyen követendő példa a hatvaniak előtt Békés. Csöng- rád, Karcag. Mezőtúr, ahol éppen így — kevés munka­erőt igénylő, magas techno­lógiai szintű gyárak letelepL tésével — íéotek előre az narosodás útján! Mrnüm 9 1976. február 24., kedd Hekeli Sándor Húszmilliárd forint az építőipar állóeszköz-állományának fejlesztésére Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium ve­zetői megvizsgálták az épí­tő- és építőanyag-ipar hoéz- szú távú fejlesztési céljainak és az ágazat V. ötéves ter­vének összhangját, és meg­határozták a legfontosabb feladatokat. Az elemzések szerint az ötéves és a hosz- szú távú fejlesztési céloknak a megfelelő időszakra vonat­kozó legfontosabb előirány­zatai lényegében azonosak, de mivel a hatékonyság kö­vetelménye a távlatban szá­mítottnál jobban előtérbe került, a felszereltség bőví­tésénél nagyobb ütemben kell növelni a termelést, te­hát jobban ki kell használ­ni a rendelkezésre álló esz­közöket és a munka- és üzemszervezésben rejlő tar­talékokat. Ezt a célt szol­gálja, hogy a korábbinál szélesebb körben hasznosít­ják az építés nagyüzemi, iparosított termelési mód­szereit, amelyek különösen fontos forrásai a termelé­kenység növelésének. A népgazdaság V. ötéves tervének megfelelően az épí­tőipar ebben az időszakban évente 5,5—6 százalékkal bővíti termelését, ezen be­lül az ÉVM-vállalatok 6,8, a tanácsi vállalatok 5,7, az építőipari szövetkezetek 5,4 százalékkal. A korábbinál jobban figyelembe veszik az egyes építési szektorok, szer­vezetek műszaki-gazdasági lehetőségeit, az építési igé­nyek összetételében, kielégí­tésében egyaránt, hogy ru­galmasabban alkalmazkod­hassanak a változó igények­hez. A népgazdaságnak kü­lönösen fontos állami nagy- beruházásoknál az előző tervidőszakhoz viszonyítva mintegy 70 százalékkal na­gyobb építési feladatot kell elvégezni. Az építőipari ágazathoz tartozó szervezetek ebben a tervidőszakban 246 ezer la­kást építenek fel. Ebből az ÉVM vállalatai 190 ezret, a tanácsi vállalatok 18 ezret, és az építőipari szövetkezetek 34 ezret adnak át. A NÉP építőipari ágazatba tartozó szervezetek is építenek csak­nem 20 ezer lakást, a kis­ipari és lakosság kivitelezé­sében pedig mintegy 175 ezer új otthonnal számolnak. A népgazdasági tervnek megfelelően a lakásépítke­zéshez kapcsolódóan mintegy 20 milliárd forint értékű munkával bővítik a vízellá­tást, a szennyvíztisztító ka­pacitásokat és a csatornahá­lózatot. Az épületfenntartási munkákat évente 6—6,5 szá­zalékkal (az előző tervidő­szaknál kétszer gyorsabb ütemben) növelik, s ennél is dinamikusabban, évi 7,5—8 százalékkal a lakások, a köz­épületek és az egészségügyi létesítmények fenntartását. E fontos igények kielégítésére elsősorban a tanácsi szövet- kézeti építőiparnak kell jól felkészülnie. Az építőipar feladatainak teljesítése érdekében a terv­időszakban 19—20 milliárd forint beruházással fejlesztik az állóeszköz-állományt, s ebből mintegy 10 milliárd forintot költenek az építő­ipari gépállomány fejleszté­sére. Az építőanyag-ipar ebben a tervidőszakban. lényegében a IV. ötéves tervben elért fejlődés ütemével megegye­zően évente 5,4 százalékkal bővíti termelését. Emiéi jó­val nagyobb feladat terme­lési szerkezetének korszerű­sítése, aminek révén maga­sabb műszaki színvonalon kell kielégíteni a belföldi igényeket, teljesíteni a köl­csönös megállapodásokban vállalt szocialista exportkö­telezettségeket, és bővíteni a tőkés exportot. Csaknem 50 százalékkal bővítik a ce­ment, 67 százalékkal a pad­lóburkolólap termelését, s megkétszerezik az azbeszt- cement-hullámlemez és a fal­burkoló csempe gyártását. (MTI) Moldvay Győző I

Next

/
Oldalképek
Tartalom