Népújság, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-22 / 45. szám

ß I Env levél némi tűnődéssé! a levél nem is aláírva, de alápecsételve, rajta a pon­tos cím. község, utca. házszám. A betűk akkurátusak, ió raizolatúak. nem kell hozzá grafológusnak lennem hogy kiderítsem, precíz ember a levélíró. Fontoshak tartja ön­maga mondanivalóját ezért is olv különösen kalligrafikus az írása. És számára igen fontos ügyben ragadott tollat: községében szűk a zöldségesbolt. újra. korszerűbbre és főleg tágasabbra lenne szükség. ígv a levélíró, a maga és a többek nevében. Tehát községe szűk zöldségesboltját közüggvé óhajtja avatni levelétjen. • Elolvastam többször is a levelet, el is tűnődtem s so­rokon még a sorok között is: uram ég. hát már ott tar­tunk. hogv falura zöldségesboltot kell építeni? Nem is éoiteni. hiszen az már van. hanem bővíteni, mert .....le­h et hogy az üzlet valamikor megfelelt a lakosság igé­nyeinek, de ma már nem...” — fogalmaz a levél. És eszembe jutnak azok a levelek, amelyek a húsbolt hiá- nvát rossz ellátottságát bírálják, s amelveknek írói szin­tén valamelyik községünkben ragadtak tollat. Hús zöld­ség. gyümölcs, tej és falun és boltból? — hát hol élünk? Ilyen jól vagyunk és mióta vagyunk így? A falu bennem mindig az udvaron káráló tyúkokkal, a nagy kerttel, benne a sok zöldséggel és gyümölccsel, az ólban a hízóval, az istállóban a kérődző és bő tejei adó tehénkével egyszóval valamiféle önellátó majorság képé­vel forrt össze. Sora kell pénz a boltoshoz. Meg Schmollra (ki emlé­kezik már erre a cipőoasztára?). aztán gyertyára, petrolra. bakancsra arra kellett a pénz is. meg a bolt is. De húsra.x tejre, tojásra, arra piac kellett, hogv amit megspóroltak a gvomron. azt 'eladhassák ott. A városon leginkább per­sze De. hogv ott. a faluban legven hentesüzlet, meg oék- bolt meg tej bolt. ahol vajat lehessen venni, meg tejfölt pohárban — hát arról annak idején én soha nem hallot­tam Nem esküszöm a statisztikára, de úgy emlékszem. Magyarország népességének, mármint dolgozó népessé­gének 18 százaléka él a mezőgazdaságból. Ez a 18 száza­lék tartja el élelemmel a t"bbi 82 százalékot... Volt idő. amikor ez az arány valahol a 60:40 körül mozgott és lesz idő nem is olyan sokára ám. amikor talán tíz százalék se les2 a mezőgazdaságban dolgozók, az abból élők arányszá­ma az ország kereső lakosságához képest. Mind kevesebb ember dolgozik tehát a mezőgazdaságban és mind több ember dolgozik falun is a szolgáltatásban például, mind több az alkalmazott sainos és mind több az értelmiségi is hála az égnek. És még egv lényeges: mind több lesz az o yan is, aki visszavándorol a városból, a városokból a kö­zeli falvakba, hogy a jó vagy legalábbis a javuló közle­kedés segítségével ott lakjon, ott töltse életét a gyári munka után. A társadalom egészséges és sajátos mobilizációja e té­ren is érdekes, néhány éve még előre nem látott, avagy csak sejtett momentumokat hoz életünkbe. A falun élő és már korántsem falusiasán élők jó része, nem is kis há­nyada. nem szívesen bíbelődik ház körüli dolgokkal. Sem az. aki odakerült, mint pedagógus, vagy orvos, vagy szö­vetkezeti boltvezető, de az sem már. aki el sem került in­nét csak fiatal ember lévén, nem óhajtja szabad idejét is a tehén faránál tölteni. Inkább elugrana a boltba tejért Meg kaoálni sem akar a kert végiben. Inkább elloholna egy fej hagymáért a zöldségeshez. Ha lenne ilyen. Vagy, ha nagyobb lenne az üzlete annak a zöldséges­nek Lehet morognia a városi embernek, hogv no. nézd csak. talán mi lássuk e! a végén a falusiakat is rántani való csibével, mondom, lehet, de ez a folyamat irreverzi­bilis. megfordíthatatlan. Legalábbis annak látszik. Talán, mert a falun élő emberek egy részében az önellátás va­lamilyen formája — ha nem is tehén, de a konyhai ma­radékon hizlalt koca vagy kert végében termesztett spe­nót — a visszaoárasztizálódás. s ennék rossz emlékű és ízű világát sejdítené fel? Mert lám. a városokon majd megőrülnek olvanok is a hobby-kertek után. akiknek ük- anjuk sem volt talán falun lakó és földhöz értő ember. s vetnek belé még krumplit is. ültetnek szőlőt is és te­henészetet is beállítanának, ha meg tudna fordulni leg­alább az a tehén azon a bukfencnvi földön. A községből j meg jön a levél, jönnek esőstől, hogy zöldség kell. tej kell. uram ég kolbász kell. meg még oe- csenvekaesa is. lúd is. de kövér, s ez mind boltból kelle­ne Amely. ugve. illetőleg amelyek, ugye. szűkek. üresek vagy már szűkek és újból és újból megüresednek. Igen. ez a dolgok realitása. Ám. ha meggondoljuk, hogy ami a városon nem szé­gyen. csak hobbynak hívják, az a községekben is lehet az, mert mindkét helvütt segít a családnak a konyhai gondo­kon. s természetszerűleg a zsebbéli gondokon is. Nem va­gyok én híve semmiféle kiagyalt és erőltetett mozgalom­nak de talán valami olyas nem is lenne értelmetlen do­log falun, hogy: vessen a kertbe több magot. Lehet somolyogni, morgolódni, még káromkodni is azon. hogy lám. hová jutottunk, már mozgalmat, kellene szervezni hogy a községben lakó újhagymát egyék, mint­hogy mosolyogni való ez is. De egy kicsit kesernyésen ám! Mert jómagam, ha kedvelném is a földdel való bárminemű bánást, ha konyitanék is a baromfiállat legesekélvebb el­látásához is. mit kezdenék én a tudással a flaszteren?... A föld. a kert. a hajvég jó ideig mégiscsak falun van is lesz és nem éppen bölcs dolog, hogy a tóba vigyük a vizet, a Szaharába a homokot, vagy az erdőbe a fát. Amitől persze a gond még gond Heréden — mert onnan szólt az idézett levél — a zöldségesbolttal. Eger- szalókon az ütött-kopott. már semmire sem jó ÁFÉSZ- iiolttal — ahogyan mondják a helybeliek —. és a teibolt. vagy hűsbolt gondja is gond más községekben. Volt egy régi de bölcsnek aligha nevezhető mondásunk: a növe­kedés gond iái Ha ezt hallottuk, akkor tudtuk, hogy nem a növekedéssel van baj. hanem azzal, hogy valami nincs. Eltűnt Nem kapható. Faramuci egv mondás volt. Pedig más megfogalmazásban van igazsága: az igények növe­kedésének gondjai. így talán jobban megközelítjük az igazságot. A gondokon persze segíteni kell. Az állam­iak is » • , „ Az állampolgárnak la! Az Igazgatói iroda tartóz- G. MOLNÁR FERENC kodó eleganciával van be- RIPORTJA rendezve. Szép mívű cserép­kályha díszük a sarokban, de csak a stílus összhangjának a kedvéért Doktor űr, és a lakás?... — Zsúfoltak az osztályok, időszakonként túlzsúfoltak, sokat kell várakozni a szak­rendelő intézetben, pana­szolják a betegek, és igazuk is van — halljuk dr. Má­tyás László igazgató főor­vostól. — Hogy mi az oka ennek? Többek között az is, hogy nincs annyi orvosunk, mint amennyi kellene. Hir­dessük meg az állásokat? Persze, meghirdetjük, _ aztán tán. — És, ebben semmi jönnek ts az érdeklődők, és olyan nincs, ami bármilyen mindjárt azt kérdik: és a la- vonatkozásban is magánpra- kás? xisnak volna számítható. A témánál vagyunk. További adatokat tesz eh­Látszó ag csak arról van hez dr. Csemniczky Gusztáv szó, hogy nem jön el egyet- — Hiányzik az osztályunk­on orvos sem Cyöngyösre, ról három orvos, egyet pedig ha nem kap tanácsi _ lakást, helyettesítenünk kell huza- Ezen fel is lehetne hábórod- mosabb ideig. Az osztályve- ni, ha akarnánk, indulatosan zető főorvoson kívül va- kifakadni az ilyen anyagias gyünk még négyen. Aki éj- szemléleten, de hát a való- szaka ügyelt, azt kímélnünk ság az, hogy máshol „ezüst-v kellene. De mit csináljunk, tálcán” kínálják fel a leg- ha a nagyműtőben éppen szebb lakásokat, csak kapja- dolgozunk, a szülőszobából nak orvost. pedig jelentik, hogy oda is — Országosan is kétezer- orvos kellene. És jön a men- ötszáz orvos hiányzik — tő is, hoz egy beteget. Hogy toldja meg az előbbieket a mi a megoldás? Szó szerint: kórház igazgatója. — Tehát innen oda rohanunk; a mű­nem valami kivételes, helyi tőben beugrik az orvos he- jellegzetességről van szó. lyébe egy nővér „kampózni”, mondjuk. A sebészeten festenek. A — Életveszélyes vagyok a szokásos, évente ismétlődő betegre is, magamra is — „nagytakarítás” ez tulajdon- fakad ki visszafogott indu- képpen. A betegeket kivit- lattal dr. Gulyás Zoltán —, ték a folyosóra. Olyan a kép, amikor egy éjszakai ügyelet mint valami háborús film után ugyanúgy kell dolgoz- megrázó néhány kockája. nom, mintha kipihentem Az ágyakon teljesen legyen- volna magam. Mert nálunk gült állapotú betegek mel- az éjszakai ügyelet általában lett virgoncabb, már a gyó- a2t jelenti, hogy az időnk gyűlés felé közeledő lábadó- nagyobbik részét a szülőszo- zók is táblából nak, de látha- bábán töltjük, ha nem kell tó itt olyan „súlyos eset” is, esetleg operálni is. Ez nem ahol az infúzióhoz használt „ügyelet” végeredményben, csövecskék jelzik a tényt hanem teljes műszak. Csak — Sajnos, más megoldás nem annak számíliák- nincs — magyarázkodik dr. — A szakszervezetünknek Kollmann Ödön. _ Ez is az állásfoglalása ebben a h ozzátartozik a valóságos kérdésben az — magyarázza körülményekhez. úr. Mátyus László —, hogy Igyekszünk a „menedéket éj-S2akai műszaknak mi­adó” főorvosi szoba fe'é nos!tem •“ “«feletet tehat ahol enyhet nyújtó kis ‘szí- ^anugy kel elbírálni, mint geten érezzük magunkat. Az a idoszakolc munkanap- osztályvezető főorvost most íat„ De hat ehhez léts2^ln !S nélkülöznünk kell helvette k?Uene’ merl nem az elneve- azonban dr. Kollmann Ödön zés?n W a megítélésen főorvostól minden tájékod- mullK a dolog- az vllaSos. - tatást megkaptunk, ö is már ★ egy negyedszázadot töltött Pihenés, felfrissülés, szak­éi fehér köpenyben, gyógyí- mai és egyéb továbbképzés: to késsé! a kezében. mindez hogyan lehetséges — Műtéti napokon az ősz- ilyen napi elfoglaltság mel- tályunkon öt kis vagy két lett? ÄmÜl6tet vfeezhetnénk — A marxista est! egye- -.,,Lg^.r0§y a2,t mondhas- ten, vagy a szakosító nem Ä most nem kellett kap- 0koz gondot |nálunk — xa •x-m,md£ur<! jutott mondja dr. Pál Sándor. — ‘ ® n. , időnk, -helyett vi- Tanulni kell, a tanulásra íor- stbeszeti b£- dított időt nem lehet sehon- x zas történik meg. És nan megspórolni a tanulmá- ' seJf, mondhatom, nyj szabadságot mindenki SSPJSS1* h győzne or- kiveszi, ez természetes dolog vos, mert mi telejs létszám­ma! vagyunk. Még hadd T 5° !S n?egka-Dűm s mondjak valamit Helyette- nu!mányi szabadsagot - erő­sítenünk kellett dr 'Hatfaiu- s}u „ mtíS az elhangzottakat di László kollégánkat a rén- dr G^( 2°^ - Ebből delő intézetben. Egy ilyen az,!S-kovetkez,k’ hogy a ta' napon nekem 167 beteggel nalmanyl szabadsagom alatt kellett foglalkoznom. Tessék f2 !tt margóknak kell az végiggondolni: egy orvos és ln munkámat is ellátniuk. 167 beteg. Mennyi idő iut De ezt mindenki termeszetes- egy betegre? És micsoda fe- nek „ tíanem ? naP! ielósség terheli az egyetlen pihenes! Bevallom, en úgy orvost ilyen körülmények vagyok vfe’ h°F ot,thon között! y mar egy hangosabb ajtocsu­xL. kás is kizökkent, összerázkó­. ,, , dóm, ingerült leszek miatta. twETJEFT* a,-sta" Igt‘n’ a család. Valahol „la- „ a^k- A szülészé- zítani” kell. Mi sem „termé­f~ .,n 5^““? oszlá,y°n szetesebb”, hogy ez otthon riiktLiT»® en. ,harr?a' zajlik le, a család látja a ká­. ’’ j ‘• a.natok a!a^ rát, az ideges férjben, apá­rÄ™^ZKAi reSxa DIMUto ta'x°k ban- Mert a betegnek nem *~dr~ * al Sa”dor lehet mondani, hogy most ne bo§y szüljön, mert a főorvos úr a7 pontosan 36 758 bete- teljesen kimerült, még ösz- ivx k®zfltek> ,lgaz- az osztá- szeesni sincs ereje. 0t orvoson W- - Még beszélhetnénk ar- meg egy frvos,,. *8 fészt rói íSi hogy a járásban is el t ennyi beteg ellátásában, kell látnunk a terhesgondo- az, aki a szakrendelest vég- iási, szakorvosi teendőket, ami egy-egy alkalommal há­— Nem túlzók, hetenként rom községet is jelent a ben- 80—90 órát kel! eltöltenünk ti munka után, és másnap hivatalos orvosi teendőink mintha mi sem történt vo!- ellátásával — hívja fel a fi- na — toldja meg az eddigié gyelmünket dr. Gulyás Zol- két dr. Csemniczky Gusztáv. — Regenerálódás? — kér- fortosak, nem garzonlakásnfc; dezi vissza dr. Pál Sándor. Két szobának van egy mos­— Ha úgy vesszük, erre nincs dója vagy főzófülkéje. Évek* időnk örülünk, ha nyűgöd- kel ezelőtt felvetődött: kellő- tan el tudunk aludni. Én ne építeni egy olyan házat* ezért nem iszom feketét, ha amelyben csak garzonlaká- elkerülhetem Van azonban sok lennének a fiatal orvo- valami, ami mindenért kár- sok számára. Talán most új- pótol bennünket, ami fel- ból előkerül ez a terv. A dol- frissít mindannyiunkat, visz- got azonban bonyolítja az ai szaadja az erőnket. Ez pedig körülmény, hogy a fiatal or~ a sikeresen végzett munka vosok közül sokan már az öröme. Sikerült az' operáció, egyetemen megházasodnak, vagy: ha nem is ment komp- tehát férj-feleség jelentkezik likációk nélkül, de megszü- egyszerre. letett a kis emberke. Ezek a _ £ ré$zben el6 ös_ mi megújulásunk forrásai. _ ^ h£ arr/gondo. ★ ~ lünk. hogy két orvos is jöhet Hogyan is mondta a sebé- egyszerre hozzánk. De nekik szeten dr. Kollman Ödön? rendes lakás kellene. A kez­— Balesetsebészeti - osztá- dő orvosnak van havi két­lyunk nincs, de mi legyen az ezer forint fizetése. Indul- olyan sérülttel, akinek na- junk ki ebből. Hogy a bori- gyón gyors orvosi beavatko- tékot a zsebükbe dugják a zásra van szüksége? Ide hoz- betegek? Hát melyik beteg za a mentő hozzánk, mint a2> j a kezdő orvosnak most is egy embert., akinek ... ... elrepedt a lépe, miután ma- nyomJa a 2Sebebe a oonté' sasból leesett, és sokkos ál- kot? MaSanPraxiS. mellék- lapotba került. Nem lehet foglalkozás szinte lehetetlen.' továbbküldeni Hatvanba, el a_2 ügyeleti díj 120 forint kel! látni. Adjam ki akkor, . ... amikor már túl van a kriti- -'hh0- mennyi joi.et esszé kus ponton és örülhetek an- pluszba? A családalapítással nak, hogy ismét teljesen pedig nem várhatnak, mert rendbe jön? egy végzős orvos 25 év körül ö maga baleset: sebészien- Van. Tehát? Marad a tanácsi ne, ha... Érthető, ahogyan . , , „belelkesedik”, amikor arról laKas­beszél: az igazi feladat az — Mit tesz a, városi tanács lenne, ha a töréses eseteket ebben az ügyben? is elláthatná. - „ . . . , — Évente ot lakást bizto­— Amikor az ember a ba.- sjt a2 egészségügyi dolgozók­esei következtében egy pil- ^ lanat alatt szinte ronccsá vá- "aic lik, pedig egy pillanattal ko- — Az orvoskérdést tehát rábban még teljesen egészsé- Gyöngyösön elsősorban la­ges volt, aztán a sebészeti káskérdés a kórház és a ren- munka nyomán a csontot a delőintézei vonatkozásában? csonttal, a keringési rend- — Igen. A többi körül- szert a keringési rendszerre! mény? Nem állíthatom, hogy újból összeillesztem, a helyé- a kórház épülete műszakilag re teszem, szögeiek, fúrok, kifogástalan, elég sokat be­varrok, és másnap a képem- széitünk már arról, hogy be nevet az az ember ott az mennyire megérett a Telújí- ágyon, aki néhány órával tásra. Szűkén is vagyunk, te- koráb’oan még az élet-halál hát bizonyos dolgokat meg között lebegett, ez a pillanat sem tudunk oldani hely hiá- sok mindent megér. nyában,, hiába lennének hoz­De amit az ügyeletről mon- za meg a pénzügyi alapjaink, dott, az is figyelemre méltó. Ez a ház nem mai épület. — Éjszaka óriási felelősség nehezedik az ügyeletesre. Latolgatni, fontolgatni nincs Abb6I üdültünk el, hogy idő. Dönteni kell, es ilyen- a betöitetlen kórházi orvosi kor sokat segít a praxis az helyekre csak úgy lehet orvosi raerzés a pillanatnyi megfelelő S2emé]yeket kapni* idegaHapot. Az ügyeletes ha lakást is ad /város vala. egyedül yan, .csak a készén- mpnr,vlliknf>k iéti szolgálatot teljesítő kol- menny-uknelt- légájára számíthat, de őt te- Aztán kiderült, hogy ennek lefonon érheti csak ei a laká- a • lakásügynek a szálai túl- sári. ságosan összegabalyodtak, összegubancolódtak, és a be­Visontán megnyílik az töltetlen orvosi munkahelyek idén a második félévben az nagyon nehéz körülményeket elmeosztály kihelyezett rész- alakítottak _ ki a gyöngyösi lege és az elmeszociális ott- városi kórházban. ,bon- , . ... — Ki vizsgálja meg a kór­— Tíz lakást építünk ott házi orvosok egészségi ál a­— közli dr. Mátyus László potát rendszeresen? — tét­— és egy hatvanszemélyes tük £ei a kérdést a beszé.ge- nővérszállót. Már most gon- tés sbrán. doskodnunk kell az egész- * ’ ségügyi létszámról. Tanfo- - — Évente egyszer kötele* lyamokat szerveztünk az új ző a szokásos szűrővizsgáia- dolgozók kiképzésére, a meg- tok elvégzése — válaszolta a lévő dolgozóink egy részével kórház igazgatója, pedig közöltük, hogy kint _ Nem merjük megvjzs- kelí majd munkába állniuk, gáltatni magunkat - mond- Nem egyszerű feladat ennek £a fanyar mosollyal a szája a visontai létszámnak a biz- szögletében dr. Pál Sándor, tosítása, Jiiszen az elmeoszta- — Érezzük az anginás pana- lyon a nővérek, ápolók jó ré- szokat, tudjuk, hogy az or- sze már meglett korú férfi vosok átlagéletkora jóval ala- es no. A városi lakásukat csonyabb, mint más foglal- nem adhatják fel, nem is kozásúak átlagéletkora, ép- adjak fel. Hogya.n szállítsuk pen a nagy igénybe\ eiei ki okét. A Volán ugyan miatt. Hol idegcsillapítot, készseggel segít, de egy sa- boj serkentő szereket beven- jat busz is kellene hozzá, ^ e2 képtelenség. Végezzük egy kis autóbusz, amelyen a munkánkat, nem panaszko- embert tudnánk szál- dunk, de mivel ilyen mérté- llt|ní: kű a munkánk, minden ne­.fzteS- ... gatív hatásra sokkal érzéke­Bővül az idén a szülészét nyebben reagálunk, mint húsz, a belgyógyászat hat- más ember van, a sebészet ugyancsak húsz ággyal és most alakít- Hogy is van? Az orvos nem ják ki az ideggyógyászatot tévedhet. A beteg nem lát- harmmt ággyal. hatja, hogy az őt kezelő or­— Legalább tíz orvos kel! vös aji§ áll a lábán. Áz em* mindehhez még — jelzi a t>eri élet fennmaradása vagy kórház igazgatója. — Hon- elmú’ása olykor pillanatokon nan lesz ennyi? múlik. az orvosnak tehát — Milyen elhelyezési tud- |T).ind*g frissnek, a helyes nak biztosítani ű fiatal pá- döntésre mindig kész 'idati lyakezdöknek? es ldeS‘, állapotban kel. len­— Egy-egy szobát a kórház nie' területén vagy az orvosszál- Doktor úr, ugye, hogy ea láson. De ezek nem összkom- nem lakásügy csupán?

Next

/
Oldalképek
Tartalom