Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-14 / 11. szám

''Épült a IV. ötéves tervben A Graboplast-akcSé a győri Graboplast Műbőr­gyár kollektíváját bizonyára sokfelé irigyelhetik. Az el­múlt öt esztendőben 1,3 mil­liárd forintot költöttek a ter­melés korszerűsítésére, beru­házásokra. Holott a vállalat saját fejlesztési alapjából aisupán 200 millió jutott ilyen célra. A többit a központi forrásokból „kapták”, mert vállalták a kockázatot. Csak­nem 900 millió forint hitelt vettek fel tisztes kamatra, 10 évi visszafizetési kötelezett­séggel. S 208 millió forint költségvetési juttatásban is részesültek. Ez utóbbi összeg éppen a külföldről beszerzett gépek vámját fedezte, s jóvá­írásra mintegy prémiumként akkor került, amikor a teljes beruházás az eredetileg ter­vezeti. határidőre elkészült. Ilyen, ingyenes beruházási juttatás a jövőben már el­képzelhetetlen. De hitelért, a Graboplasthoz hasonló me­részséggel és megalapozott­sággal kezdeményezve, ez­után is bármely vállalat fo­lyamodhat A külkereskedel­mi mérleg javítására kaptak ugyanis hitelt a győri mű­bőrgyártók, s az exportált termékeiknek több mint a felét a tőkés piacokon érté­kesítik. A vásárlók között ta­lálhatjuk a nagy autógyártó cégeket: a Volkswagent, a Fiatot, a Rer.aultoi, a Eordot, S a nyugati autóipar termelé­sének és rendeléseinek visz- szaesésével sem csökkentek a Graboplast dollárbevételei, mert növelték a bútor- és ru­házati műbőrök kivitelét úgy, hogy eközben átlagosan 28 százalékkal magasabb eladási árakat értek el. De térjünk csak vissza a -V. ötéves terv egyik legna­gyobb rekonstrukciós jelle­gű beruházására. A régi épületek közül csak a víz­torony maradt meg. Az el­avult épületek szanálása, az új gépek beszerzése szigorú terv szerint, óramű pontos­sággal ment végbe. Volt idő­szak, hogy a gyár teljes anyagkészletét az udvaron felállított hét óriás sátorban helyezték el. Az űj gépek és berendezések 95 százaléka a beérkezés után 3 hónappal már folyamatosan termelt. A termelés, a rekonstrukció ellenére egyenletesen növe­kedett. A beruházók bonyo­lult programozó, koordináló, szervező munkáját is a ter­melők vállalták. Nem a 40 millió forintos beruházói ju­talékot akarták persze első­sorban megspórolni, hanem az értelmetlen vitát és a vele járó esetleges idővesz­teséget. ' A gyáralapító Gráb test­vérek aligha ismernének most rá a 70 éves üzemre. Nemcsak az épületek, a gé­pek, hanem a technológia és a termékek is teljesen ki­cserélődtek. Kihullott az ídőrostán a legelső, alapító cikk, a viaszos vászon. S a nyugatnémet cég, amely ha úgy vesszük, egy ideig ta­nítómesterük volt és a kor­szerű berendezéseket szállí­totta, később jó tanítvánnyá válva 600 ezer márkáért gyártási eljárást, licencet vá­sárolt a győriektől. Bizonyít­va, hogy a rekonstrukció csak akkor igazán hatásos, U» Tavaly már 200 milüí forint értékű árut termelt a hatvaniak cipőgyára r Ahol valamikor Kerekha- raszt középületei álltak, most Ha ivar. város fontos ipartelepe, a Duna Cipőgyár korszerű üzeme található. Létrejötte, rohamos kifejlő­dése a negyedik ötéves terv időszakára esik, amikor ma­gát a települést is a város­hoz kapcsolták, s jó néhány fontos kommunális felada­tot megoldott itt a tanács. Hogyan kezdődött? Az el­ső kisebb beruházást 1971- ben valósították meg az üzem életében. Ez két tű- zödei futószalag beállítását tette lehetővé, s általa most már 200 ember iutott meg­élhetéshez. Ekkor még csak cipőfelsőrész készítésével foglalkoztak a kerékharaszti telepen, az egyesztendei ter­melési érték pedig éppen- csak a 27 millió forintot ér­te eL Az 1973-as év döntő vál­tozást hozott a gyár életé­ben. Vonatkozik ez a terme­lés profil iára éppen úgy, mint a dolgozók létszámá­nak növekedésére, szociális körülményeik javulására, valamint az üzem produk­tumainak értékére. A gyár központi igazgatósága 13 millió forintos beruházás keretében korszerű üzem­csarnokot, fürdőt, étkezőt, raktárt építtetett, továbbá fejlesztette a helyi géppar­kot. Üjabb 300 személlyel szaporodott az üzem dolgo­zóinak létszáma is, 1974- ben pedig már hatszázan vettek részt a termelőmun­kában. Ez a nagy minőségi vá!-. tozás tette lehetővé, hogy a Duna Cipőgyár hatvani üzemegysége időközben át­térhessen a készáru előállí­tására, s jelentős exportíel- adatokat oldjon meg. Csak 2973 második ielébets 270 ezer pár női csizmát szál­lítottak innen a Szovjet­unióba. amely legjelentő­sebb külkereskedelmi part­ner» a gyárnak. A különbö­ző feladatokat nagyobbrészt betanított munkások old­ják meg, • s a kezaet kezde­tén — hogy egyáltalán meg­indulhasson itt az élet —, sok leányt, asszonyt Buda­pesten taní tottak meg a gé­pek kezelésére, a különböző szakmai fogásokra. Tavaly, az ötéves terv utolsó esztendejében, már igen kibővült a gyártelep cikklistája. A felsőrészkészí­tés, a női divatcsizmák elő­állítása .mellé felsorakozott a többi készáru: gyermekláb­beli, női és férficipő, s a csizmák különféle ’ változa­tai. Az év folyamán 950 000 pár felsőrész, valamint 800 ezer pár cipő, csizma került ki a szalagok mellett dolgo­zó leányok, asszonyok ügyes keze alól, az éves . termelési érték pedig meghaladta a 200 millió forintot Ot esztendő: ötszörösére nőtt a dogozók létszáma, s megtízszereződött az árbevé­tel! E két mutató hűségesen érzékelteti a gyártelep dina­mikus felfutását. S még mindig mutatkozik fejlődési lehetőség. Jövőre raktárépü­let emelésére kap anyagi tá­mogatást a telepvezetőség, így nem lesz semmi akar dálya, hogy a jelenlegi rak­tárból üzemcsarnokot ala­kítsanak ki, s további száz munkát kereső ember jus­son kenyérhez Hatvan fon­tos, az iparosodás újabb eredményét jelző üzemé­ben. Még egy érdekes momen­tumra szeretnénk kitérni a mostani számvetés alkal­mával ! a kerekharasztiak hajdanvolt termelőszövetke­zete egyesült a hatvani Le­ninnel, amelynek köztudot­tan magas fokú a gépesí­tettsége. A cipőgyár meg­könnyítette a közös gazda­ság helyzetét, hiszen első­sorban azoknak nyújtott kulturált munkaviszonyokat, akik félig-meddig már fe­lesleges munkaerőt jelentet­tek a mezőgazdaságban. He a város új, negyedik ötéves terv szülte létesítményét te- k’ntjük. erről a tényezőről sem feledkezhetünk meg. . ■ (mMwyl) ha a legkorszerűbb technika legalább annyit, de néha többet is „tud”, mint a szál­lító országban. A Graboplast Műbőrgyár a bankkölcsön 40 százalékát már visszafizette, a meglevő 60 százalékot 1982-ig vissza­fizeti. A vállalat most újabb hitelek felvételére ké­szül. Mert a győriek azt vallják, hogy csak az a vál­lalat lehet hosszú távon ver­senyképes, amelynek van hi­tele. az okos és megalapo­zott eladósodást a gyarapo­dás, a fejlődés, a jövő zálo­gának tekintik. Ennek vál­lalása és az újabb hitelterv egyben versenykihívás is a többi vállalathoz, amely szintén részesülni kíván az V. ötéves tervben előirány­zott 45 milliárd forintos fi­zetési mérlegjavító hitelből. A versenyben minden válla­lat egyenlő eséllyel startol, a hitelek odaítélésénél a megalapozottabb tervek, a nagyobb garanciák dönte­nek. Kovács József Tények és adatok a népgazdaság öie^es tervébő tó-i 33-/, A nemzeti jövedék fel használása <007. un .CKH/.kS A nemzeti jövedelem növe­kedése és felhasználása Gondok és fcávüatok a kástájsísaia (III.) Hogyan segít a termelőszövetkezet f Arról, hogy a termelőszö­vetkezetek tekintsék a közös gazdaság részének a háztáji gazdaságokat, elsősorban az utóbbi hónapokban és hetek­ben esik a legtöbb szó. Ko- rábbar. is fontos feladat volt a háztáji gazdaságokban a termelési kedv ébren tartá­sa, fokozása, de ezt me­gyénkben csupán néhány termelőszövetkezetben is­merték fel. * — Termelőszövetkezetünk­ben is önálló ágazat — agro- nómussal az élén — a háztá­ji — mindta Búza József, az andomaktályai Egervölgye Termelőszövetkezet terme­lésvezető főmérnöke. — Rendszeresen, vezetőségi ülé­seken is, napirendre kerül a háztáji gazdaságok helyzete. A hízósertéseket a termelő­szövetkezeten keresztül érté­kesítik tagjaink. Például 1975-ben több mint három­száz hízósertést vettünk át, amelynek jelentős részét előzetesen leszerződték tag­jaink a közös gazdasággal. Ami pedig a különböző szol­gáltatásokat illeti, ezt jól il­lusztrálja két számadat: esti- párt az év első három hónap- fában traktorüzemünk 45 316 forint, a lófogatok pedig to­vábbi 15 739 forint értékű szolgáltatást végeztek a ház­táji gazdaságokban. Ebben még nem is szerepel a bur­gonya-, a kukoricaföld, va­lamint az üzemi művelésű háztáji szőlőkben végzett munkák értéke. — Végeznek-e 'hasonló szolgáltatásokat Andornak- iályán, Nagytályán, és Mak­iáron azok számára, akik mm termelőszövetkezeti ta­gok? — Végzünk, de csak bizo­nyos feltételek mellett, az is tény, hogy ezzel kapcsolat­ban nem egyértelműek a vé­lemények. Ugyanis azoknak az igényeit, akik nem terme­lőszövetkezeti tagok, csak olyan feltétellel elégítjük ki. ha szüret idején bizonyos munkanapokra — természe­tesen pénzért, munkabérért — ' vállalkoznak. Nekünk ugyanis ilyenkor van gon­dunk, mert kevés a kézi erő a szűreikor. Ogy véljük, hogy ez tisztességes feltétel, hiezen mindenkinek segí­tünk, ha ennek viszonzására is vállalkoznak, amikor erre a segítségre a termelőszövet­kezetnek van szüksége... — Terményt biztosítanak-e azok számára, akik foglal­koznak háztáji állattartással? — Elöljáróban elmondha­tom, hogy a három község­ben 1975-ben több mint 70 vagon kukoricát, illetve ta- kormánygabonát értékesítet­tünk a háztáji gazdaságok számára. Ugyanis a több mint ezer termelőszövetke­zeti tagunk a három község­ből 325 hektár háztáji föld­területet pénzben kért meg­váltani, s ez a megváltási ér­ték megközelíti a két és fél millió forintot. Ezt az össze- ket azonban a termelőszö­vetkezeti tagok és alkalma­zottak jelentős többsége nem pénzben, hanem terményben, takarmányban kérte. így összesen 1975-ben a háztáji föld megváltási értékének határáig —. vagyis az emlí­teti két és fél millió forin­tért — az állami felvásárlá­si áron, mázsánként 257 fo­rintért adtunk kukoricát tag­jainknak és alkalmazottaink­nak. Sőt, az ezen felüli igé­nyeket is kielégítettük 280 forintos mázsánként! áron, mégpedig úgy, hogy házhoz is szállítottuk a megvásárolt terményeket Azt hiszem, ha mindezt összevetjük azzal, hogy a kukorica szabadpiaci-ára 220—330 forint körül mozog, a kedvezmény mérté­kéről nem kell senkit meg­győzni. .. * — Amíg Zaránkon még önálló termelőszövetkezet mű­ködött — mondta Kakuk An­tal, a Tarnamenti Egyesült Termelőszövetkezet zaránki üzemegységének vezetője — felvásároltuk a háztájiból a hízómarhát. Szerződést kö­töttünk a szarvasmarhatartó tsz-tagokkal, s a nagyüzemi . felárat megfeleztük. így a közös számára is hozott cse­kély anyagiakat a háztájival való foglalkozás, s a terme­lőszövetkezeti tag is jobban járt, mivel a szerződéssel, az állattartással kapcsolatos te­endőket helyette a közös gazdaság háztáji agronómtasa elvégezte. Emellett biztosí­tottunk legelőterületet a ház­táji tehenek számára, s lehe­tőséget a kaszálásra. — Az egyesült termelőszö­vetkezetben is megtartjuk ezeket a jó hagyományokat — mondta Kassa József, a termelőszövetkezet elnöke. Éppen az 1975-ös év utolsó napjaiban adtunk ki egy fel­mérő lapot, amelynek segít­ségével igyekszünk össze­gyűjteni a különböző igénye­ket, elképzeléseket. Annyi bizonyos, hogy például a sertéstartás ösztönzésére be­vezetjük az úgynevezett „tagsági felárat”, amely azt jelenti, hogy azok számára, akik a termelőszövetkezet­nek adják el a meghízlalt sertéseket, egy forinttal ma­gasabb felvásárlási árat fi­zetünk az állami felvásárlási árnál. Ugyanis a múlt év második felében korszerűsí­tettük és bővítettük Heves- Alatkán a húsfeldolgozó üze­münket, s így szükségünk van szinte valamennyi ház­tájiban hizlalt sertésre. le­het, hogy ezt a formát nem mindenütt veszik lelkesen tudomásul, de véleményem szerint a termelőszövetkezet vezetőségének joga van mind a háztáji gazdaságok segíté­se, mind a saját húsfeldolgo­zó üzeme kapacitásának ki­használása érdekében erre a megoldásra... * Az országban összesen 270 olyan termelőszövetkezet van — megyénkben pedig nyolc —tíz, —, ahol önálló, megbe­csült üzemágként szervezik és segítik a háztáji termelést. Az összes kisgazdaságoknak mintegy fele csupán a tsz- tagoké, a másik fele pedig olyan falun élő családoké, amelynek tagjai eljárnak dolgozni a községből, vagy ott dolgoznak, de nem a ter­melőszövetkezetben. Rajtuk aztán végképp nem segít senki, ha csak nem alakíta­nak egyszerű társulást, szak­csoportot a fogyasztási szö­vetkezet „kebelében”... Faludá Sándor (Következik: A fogyasztá­si szövetkezetek sokai tettek és tehetnek...) Papíráradat EGYIK NAGYVÁLLALA­TI’MK.VAL e napokban tet­ték a pártszervezet elé a ha­táskörökről, alkalmazotti lét­számfelhasználásról, az ügy­vitelről készített vizsgálat anyagát. Bár az általánosítás még akkor is veszéllyel járt, ha alaposan ellenőrzött, és gondosan elemzett tényekből indul ki — én mégis a nagy nyilvánosság elé idézem e vizsgálat eredményét Mi­ért? — nos, kommentár nél­kül, döntsön - maga az olva­só. A nagyvállalat adminiszt­rációs apparátusa a szokásos. A vezetők segítségére főosz­tályokat, osztályokat és cso­portokat szerveztek, előírás szerint üzemrendészet is mű­ködik. A vállalatnál külön egységként szervezték meg a külkereskedelmi ügyekkel foglalkozó „igazgatóságot” — ennek is tekintélyes az alkal­mazotti gárdája. Mindebben semmi érdekes nincs, illetve: ettől a vállalat akár kitűnő­en, vagy rosszul dolgozhat. A vizsgálat lényege, hogy e szerkezet tartalmát tették a mérleg serpenyőjébe. Mi­ként működnek az említett főosztályok, osztályok, cso­portok. milyen célok érdeké­ben? Hogyan oszlanak mega tennivalók és a hatáskörök? Természetesen leegyszerű­síthetve sorolhatlak föl a ka­pott tényeket, adatokat, ám ezek így is képesek szemlél­teiül - a helyzetei. Kiderült ugyanis, hogy a legfőbb ke­reskedelmi tevékenységgel például két osztály foglalko­zik. Ugyanazt a számlázást kétszer futtatják végig az ügyviteli csatornákon. A kül­kereskedelmi „igazgatóság”, a kereskedelmi főosztály is megköveteli ugyanazokat a bizonylatokat, amelyek a másiknál is megvannak. Mindkét helyen iktatják, el­lenőrzik, szignálják, lerakják stb. ugyanannak az iratnak a másolatait — így kétszer három előadó ugyanazt a munkát végzi el, egy válla-' latnál. A dolgot a számítógé­pes feldolgozás még tovább bonyolítja, — ugyanis a bölcs masina először nem akarta (szó szerint) bevenni ugyan­azt az adatsort, amit már az egyik osztály beleprogramo­zott. Ezért külön betáplálást kódmegosztást (lehet, hogy nem ez a pontos kifejezés...) kellett készíteni — a számá­ra. KIDERÜLT A58 IS, hogy a mintegy hatszázíéle számlá­ból, vállalati levélből,' elis- mervónyből, íormablar.kettá- ból stb. tulajdonképpen 380 is elegendő lenne — ha egy ügyet csak a legszükségesebb, az indokolt elintézési „csator­nába” terelnék; s nem kelle­ne bejárn*a a legkacskaringó- sabb vállalati útvesztőt. Sőt, a bizonylati fegyelemnek, az előírásoknak, meg az átte­kinthetőségnek (szegény szá- mítúgéjjrcí. nem is beszélve^ mennyivel jobban megfelel­ne az egyszerűbb út A vizs­gálat ügyes készítői mellék­letben azt szintén kimutat­ták, hogy ha a hatásköröket az ügyvitelt a kapott tények birtokában leegyszerűsítenék, mennyivel kevesebb fajta nyomtatványra, s hány ezer­rel kevesebb ív papírra kel­lene megrendelést írni... Csillapítva ezzel a már fe­nyegető méretűre duzzadt oapíráradatot NEM TÉVESZTENDŐ el: az elemzés kizárólag a válla­lati belső tartalékokra vo­natkozik, arra a több mint két évtized alatt egészségtelenül túlburjánzott belső szervezet­re, amit a fennálló, hatályos rendelkezések figyelembevé­telével is úgy lehetne „meg­operálni” —, hogy a célszerű tevékenység nem kerülne ve­szélybe. Sőt... Mit tehetnénk ehhez hoz­zá? Azt, hogy az efféle tarta­lékok kiaknázásától valóban nagyon sokat várhatunk, és ezzel tulajdonképpen sehol sem szabadna késlekedni. Ám az is felvetődhet az ember­ben: ha még ehhez a vállalat és a minisztériumok közötti kapcsolatokban meglevő tar­talékokat is fölszabadíthat­nánk! Ha például értelme­sebb rendet teremtenének az úgynevezett adatszolgáltatási kötelezettségekben, ha egy vállalat nem kénvs^erülne többféle, rendszerint ugyan­azt a feladatot jelentős sta­tisztika! és statisztikaszerű jelentést a valóban indokolt címzetteken kívül még ki tudja hány helyre, hányféle módon megküldeni? Vagy: ha a jelentések közül csak azok maradnak, amelyekre való­ban szüksége van az állam­nak, a felsőbb szervnek s amelyeknek a sorsa nem csu­pán az lenne, hogy az egyik adminisztrátor a másik szerv adminisztrátorának küldi egyik helyről a másikra! Mert mi tagadás: az efféle üresjá­ratoknak egyáltalán nem va­gyunk híján; valószínűleg a benne rejlő tartalékok sem­mivel nem lebecsülendőb- bek, mint a vállalatnál meg­levők. S nemcsak a bűvös, a meg­határozhatatlan tartalékok kedvéért. Helyesebben: ezek a tartalékok immár nem is annyira meafoghatatlanok. Az egyszerűsítési tervek vég­eredménye pontosan ki felez­hető megfelelő számú admi­nisztrátorral és alkalmazottal, a fölöslegessé váló papír ezer kilóival. AMI PERSZE csupán egyik eredménye — talán nem is a legnagyobb eredménye — lenne a céltudatos munka- és üg!~. i telszervezésí intézkedé­seknek. íMatkó István) (tímüsisfí Ü&7& január 14* szcrÁ»,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom