Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-13 / 10. szám

A „snmér atyafiság” uokos ezelőtt wt­i tgás, esztendővel derék tu­dósunk, Sajnovics János el- I sóként állapította metí, hogy I au magyar nyelv a lapp (és ! ezáltal a ön») nyelvvel ro- ' konltható, az új tudományos I igazság bizony sokaknak ' nem volt ínyére. A „halzaí- sros atyafiság” gondolata el- i víselhetetlennek tűnt a «szittya”, „hun" származás bűvkörében élő magyar ne­messég számára, amely csak egy harcos, pusztai lovas­népet volt hajlandó roko­nául elfogadni. A tudomá­nyos életben mégis néhány évtizeden belül világszerte elfogadottá vált, hogy a magyar nyelv a finnugor nyelvek családjába tartozik. Mindig akadtak persze kí­vülállók, ábrándos álomker­getők, akik nem a tudomány szolgálatát, hanem illúziók iránti vágyaik kielégítését tartották „hazafias” felada­tuknak. A buzgó és tudo­mánytalan őskeresők múlt századi, reformkori hulláma még a bibliai népek között is magyarokra tudott buk­kanni, Így Góg és Magóg vagy éppen Noé apánk ma­gyar származását vélték bi­zonyíthatni. A naiv és ro­mantikus szándék nyilván­való: az őskeresés buzgal­ma itt azt akarja elhitetni a kortársakkal, hogy né­pünknek jelentős múltja, több ezer éves világraszóló kulturális értékei vannak, sőt, hogy az emberiség kul­túrájának jelentős része tő­lünk, magyaroktól szárma­zik. I A mitoszgyártá» a hnaza- iőik században sem szüne­telt. A rokonkeresés ekkor már véresen komoly ügyet, a „fajok” rokonságát fir­tatta, a magyarságot, a „tu­ráni” mítosz ködébe takar­ta, s így a tőlünk talán min­den szempontból leginkább távol álló japánok vagy ép­penséggel az indiánok állít­tattak elő, mint közeli atya­fiak. A FELSZABADULÁS után évtizedekig úgy látszott, hogy sem a rokontalanság, társtalanság kínos érzése, sem a reakciós politika igé­nyei nem fogják befolyásol­ni őstörténeti kutatásainkat. Az évszázados bizonyosság, a finnugor rokonság továb­bi pontos, részletező bizo­nyítást nyert. Ma már, nagy vonalaiban (elsősorban a nyelvészet és a régészet eredménye} nyomán), re­konstruálni tudjuk népünk őstörténetét. Eszerint a finn­ugor -őshaza, ezelőtt hat­nyolcezer esztendővel, az Ural vidékén volt. Időszá­mításunk előtt kb. három­ezer esztendővel követke­zett be a finn—permi ág és az ugor ág szétválása, az előbbiek Európába kerültek, az utóbbiak Ázsiában ma­radtak- Az ugor őshazán be­lüli szétválás i. e. 1500 kö- . rül ment végbe, a ez a szét­válás nem kelet—nyugat, hanem észak—dél irányú volt. Ettől az időtől kezd­ve beszélhetünk magyarok­ról Az ugorság déli cso­portjában elhelyezkedett ma­gyarság ekkor ismerkedett meg a földműveléssel, a fémművességgel. A „magyar őshazát" tehát, ha már ezt az elnevezést akarjuk hasz­nálni, jelenlegi ismereteink szerint nem Európában, ha­nem az Uraitól délkeletre, Ázsiában kell keresnünk, Valószínűleg csak időszámí­tásunk kezdete után került át a magyarság Európába, arra a területre, amelyet a XIII. században még Magna Hungáriának neveztek, s ahol ekkor még Julianus ba­rát meg tudta találni a ma­gyarok ottmaradt töredéke­it. Innen vándoroltak tovább a nyolcadik században Le- védiába, az Azovi-tenger mellékére, a kilencedik szá­zadban Etelközbe, s a tize­dik század elejére, mint is­meretes, befejeződött a Kár­pát-medence meghódítása. Néhány esztendeje azon­ban nyugati emigráns ma- gya- történészek körében es­di teória kaoott lábra, ame­ly“* vaskos könyvekben, fo­lyó' -átokban hirdetnek Eszerint a magyarság őseit de legalábbis legközelebbi rokonait nem az Ural vidé kén s nem a finnugor né­pek körében, hanem sok ezer kilométerrel távolabb, az ősi Mezopotámia vidékén, etnikailag pedig s sumer néptörzsek között kell ke­resnünk! A magyarság böl­csője eszejrint ott ringott, ahol az emberi kultúráé. Rokonaink pedig az ókor történetében kulcsszerepet játszó, eddig rokontalannak tartott nép, a sumírok! FÉLREÉRTÉS - ne essék, nem vicclapokról és ötlet­börzékről van szó, ez az el­mélet a tudományosság igé­nyével lép fel. Honnan ve­szi tehát „bizonyítékait” ? Mint minden ábrándos ős- magyarkodó elmélet, első­sorban nyelvészeti bizonyíté­kokkal próbálkozik. Ezek mindegyikéről bebizonyoso­dott, hogy teljesen megala­pozatlanok. Előfordul, hogy olyan szó, amelyet Kazinczy és társai ezelőtt százötven évvel alkottak, mint az öt­ezer évvel ezelőtti kapcso­lat tanúbizonysága bukkan fel. Régibb szavainknál pe­dig az általános nyelvészet hasonulási-tlleszkedési tör­vényszerűségeit hagyják fi­gyelmen kívül. Hasonlókép­pen gyenge lábon állnak a régészeti emlékanyagra ala­pozott érvek. Hiszen két­ségtelen, hogy a rovásrend­szeren alapuló írás vagy az életet szimbolizáló fa ábrá­zolása megtalálható a su- méroknál Is, a magyaroknál is — de megtalálható csak­nem valamennyi ókori ke­leti népnél, s az alaposabb vizsgálat a legközelebbi ro­kon típusokat korántsem a suméroknál mutatja ki, Két­ségtelen az is, hogy a ma­gyarok elődeit déli irányból, a fejlettebb életmódú és gazdálkodású népek felől ér­ték jelentős, olykor fennma­radásukat is lehetővé tevő hatások. Hiszen háziasítható állatok, termeszthető növé­nyek nem voltak Nyugat- Szibériában, s hasonló a helyzet az ércekkel, követ­kezőleg a fémműveléssel is. De mindebből közvetlen eu- mér hatásról beszélni, már önmagában is megengedhe­tetlen túlzás, nem is be­szélve az etnikai rokonság „felfedezéséről”! A sumér atyafiság nem megalapozot­tabb elképzelés, mint a bib­liai népekkel való rokoní- táa. MI A MAGYARÁZATA akkor, hogy emigráns ma­gyar történészek egy cso­portja szándékosan semmi­be veszi a hazai őstörténet­kutatás eredményeit? Nehéz egyértelmű választ adni er­re a kérdésre. Szerepet játszhat benne mindenek­előtt a feltűnni vágyás. Ap­rómunkával, a. hazai törté­netírás eredményeibe* iga­zodva vajmi nehéz látvá­nyos sikereket elérni. Né­pünk őstörténete teljes egé­szében a mai Szovjetunió te­rületén játszódott le. Újat mondani csak az együttmű­ködésre alapozott régészeti feltárások segítségével lehet, s ezért magától értetődik, hogy az őstörténeti kutatás­ban csak a hazai és a szovjet történettudományé lehet a vezető szerep. Per­sze, ha nem itt lenne az őshaza... S a vágyak át­kerülnek a könyvekbe, fo­lyóiratokba. Talán nem já­runk messze az Igazságtól, ha a tudományos elszigetelt­ség mellett egy méltányol­ható pszichológiai tényező­ről is említést teszünk. Egy nyugaton, mondjuk Ameri­kában élő történész, ha ma­gyar történelemmel foglal­kozik, az érdeklődő kérdé­sére elsősorban azt kell el' magyaráznia,1 hogy kik is a magyarok? Milyen szerepet játszottak a világtörténe­lemben? S á sokszor talán a nem is tudatosodott vágy. hogy a magyarság történel­mének világtörténelmi fon tosságát bizonyítsák, vézeti jel olyan konstrukció pl a kanadai Baráth Tibort, mely szerint „az Európába dél fe­lől behatoló magyar népré­szek alkották a kontinens első állandó jelleggel letele­pedett lakosságát, a magas kultúra meghonosítóit, ők lettek Európa feltárói, az el­ső hiteles európaiak”. KÉTSÉGTELEN, HOGY a magyarságnak volt világtör­ténelmi szempontból is mél­tányolható történelmi ér­deme, de az is kétségtelen, hogy ezt nem őstörténel­münk legkorábbi szakaszai ban kell keresnünk. Az el­szigeteltség, a nemzeti ki­sebbrendűség kompenzációja, a hazátlanság, a hazától va­ló távoliét kínos érzése, í gyökértelenség immár csak az emigránsokat nyomasztó tudata a torz eszméket vizs­gáló szociológus számára ér dekes, de a tudomány szem­pontjából nemcsak érdekte len, hanem kifejezetten ká­ros konstrukciót eredménye­zett. Hiszen van bizonyos veszélye annak, hogy mű­ködésük nyomán a nyugati tájékozatlan közvélemény a hun rokonság ugyancsak tu domónytaian, de sajnos, ma is elevenen élő elképzelését most a sumér elmélet pro­pagandája segítségével sumér—magyar rokonság immár nem annyira félel­metes, mint inkább nevet­séges családfájával cseréli fel Gergely András Legyen rafp vagy ne legyen ÜOkU ■ Mintegy négy-öt évvel ez­előtt tűnt fel a magyar gép­kocsik hátsó részén az élénk- piros „CASCO” felírás, az Állami Biztosító reklámja­ként hirdetve az autóbiztosí­tásnak külföldön is elfoga­dott formáját. Valami tréfára csavart eszű autótulajdonos nemsokára rájött arra, hogy a szót szét lehet metszeni, s némi kihagyással újból ösz- szeilleszteni és megszületett a magyar kocsikon az erede­tileg spanyol szóból készült, piros olasz köszönés: CSAO. A dologból divat lett, s egy­re több kocsin illeg a felírás, kinek-kinek ízlése szerint. Azt hihetné bárki is. hogy magát a köszönési formát az utóbbi évtizedekben behozott olasz filmek terjesztették el mígnem versenytársa akadt a „szia”, többes számban „sziasztok” felkiáltású köszö­nés formájában, amely las­san kiszorítja a szervuszt és jól is teszi, mert az eredeti­leg szolgát jelent, s mögötte egy alázatosan hajbókoló vi­lág rémlik fel: maradtam kegyelmes uramnak legalá­zatosabb szolgája. Ezek után az következnék, hogy lángostort fonjunk az új divathóbort ellen és fel- szftgezzük a magyar égbolt­ra az izgalmas vitakérdést: legyen vagy ne legyen csao, sőt népszerűbben csau, ami ugyan egyfajta kutyát Jelent, de az mindegy. Nem tesszük. Ellenben fél­rehúzzuk a függönyt a letűnt idők elől és bejelentjük, hogy ezt a kérdést már felvetet­ték „mindössze” nyolcvanöt évvel ezelőtt Magyarorszá­gon. A költő így kezdené: futó­tűzként terjedt el a hír az Osztrák—Magyar Monarchia területén, hogy forradalom készül a köszönésben. A mozgalom Grácban, a nyu­galmazott osztrák katonatisz­tek Eldorádójábán született meg és az volt a lényege, hogy az ismerősök ne emel­jék meg kalapjukat, ha ta­lálkoznak, csak emeljék ke­züket kalapjuk széléhez, amúgy katonásan. A forradalmat az lódította el, hogy a tisztek közül so­kan nemcsak vérük és ve­rejtékük, hanem hajuk hul­lásával is áldoztak a honvé­delem ügyének, mert a civil, azaz polgári egyén levehet! a kalapját, ha melege van, a katonafejnek azonban főni kelletik a csákó alatt, s ez nem tesz jót a hajhagymák­nak. , A mozgalom tehát elindult, s rövidesen elterjedt min­denütt, ahol nyugalmazott katonatisztek voltak. S mi­velhogy Eger házi ezrede. a hatvanadik sorezred Is a csá­szári és királyi közös hadse­reghez tartozott, s így nyüzs­gőit az osztrák katonatisz­tektől, az egri sajtó is ál­lást foglalt a forradalmi vív­mány ügyében. A korabeli eg­ri újság így ír: — Az új köszö­nési formát mi is helyesel­jük. de a kéz odatétele nél­kül Az udvariasság szabá­lyainak tökéletesen megfelel az illedelmes főhajtás. Telje­sen fölöslegesnek tartjuk ezt az osztrák katonai cafrangot Maradjon ez a sallang a „csau"-val együtt a hadsereg köszönésmódjának specialitá­sa. Hagyjunk békét a ka­lapnak. Mindebből következik, hogy a csaot a közös kato­natisztek telepítették ide, a leányzó nem halt meg, csak aludt, lappangott a köztudat alján, mert közben akadt né­hány izgalmasabb kérdés is hogy csak két világháborút említsünk. Az is igaz, hogy az első vi­lágháború után, a harmincas évek elején, éppen Egerben indult hasonló mozgalom „Hóvirág” néven. Két pen­gőbe került egy zománcozott hóvirágjelvény, s aki gomb­lyukában viselte, mentesült a kalapemelés kötelező szo­kása alól. A két pengőket a szegénygondozás céljaira for­dították. Persze, ehhez egy egész erdő hóvirág is kevés lett volna. Dr. Kapor Elemér WMM műsorok: Veszettségre gyanús, ha szelíd a vad Karácsony ow uznnwiano am- bér kapott veszettség ellani vé­dőoltást vas megyében. Vala- 1 mennyi kivétel nélkül felelőtlen* ség áldozata. A KÖJÁL többször Is felhívta már a figyelmet a Jár­ványra, hangoztatva, hogy gya­korlatilag minden állat megvesz­het. még az őz U, amire Szom­bathely határában több példa Is akadt. Gyanús minden könnyen elei thetö állat. Ha egy vadállat megszelídül, vagy egy szelíd ál­lat „megvadul”, veszettségre gya­nús. • A KÖJÁL most Ismét arra hívja fel a figyelmet, hogy a talált, vagy könnyen elejtett vadat — anélkül, hogy hozzányúlnának — a területileg illetékes állatorvos­nak kell Jelenteni, áld majd gon­doskodik arról, hogy az állat­egészségügyi laboratórium meg­állapítsa ezt. hogy az állat ve- szett-e vagy nem. Levél a műtőasaialról A múlt héten alkalmam volt egy budai műtőasztalon vendégszerepelni. Fejem fö­lött angol gyártmányú alta­tógép duruzsolt, függőleges üvegcsövében lélegzetem sze­rint le-felugrált egy színes golyó. Ezt néztem, míg el nem aludtam. Azt álmodtam, hogy fon­tos levelet írtam. A levél így szólt: — Igen tisztelt Emberiség! Helyben. Az orvosi szak iro­dalomban azt olvastam, hogy a sorozatos szívműtéteknek egyetlen akadályuk, hogy még nem szerkesztették meg a viselhető müszivet, így még sokáig az igazira lesz­nek utalva. Mindaddig, amíg a világ ipara sajnálatosan el maradt az igéviek mögött felajánlom a sajátomat. Sietek kinyilvánítani, hogy emberbaráti cselekedetemért semmiféle ellenszolgáltatást nem várok. Kikötöm azon­ban, hogy nemre, korra. vaU lásra. politikai mennvőződés- re való tekintet nélkül, csak az arra rászoruló juthasson hozzá. Mindezt pedig azért hangsúlyozom ilyen szigorú­an. mert az utolsó évszázad­ban soka* méltatlanul része­sültek földi örömökben, s fellehető, hogy most is meg- nróbálkoznának vele. Külö­nös örömömre szolgálna azonban, ha szivem nos hölgy mellkasában do­bogna tovább, annál is in­kább mert a szoknya eddig Is megdobogtatta. Férfiasán bevallom, hogy szívem nem új, nem a leg­frissebb kiadású, de sok lett, akkor Is, amikor kikosa­razták. Feladata magaslatára emelkedett, amikor az egye­temi vizsgák lázában az át­lagnál többet vert, s akkor sem volt vele semmi baj, amikor más, munkáját ha­nyagul végző testrészemtől való fájdalmas búcsú miatt a műtőasztalon vendégesked­mindent nibírt és most is jól karban van tartva. A rönt­gent leszámítva, soha nem látta senki és mindeddig semmi baj sem volt vele. Sok használt szívvel felveszi a versenyt, s bér mellka­somban az első világháború után kezdte meg áldásos mű­ködését. a gazdasági válság, a munkanélküliség sem kop­tatta meo nagyon. Példamu­tatóan látta el feladatát, «Miikor viselője szerelmes tem. Kém mondom, kicsit rakoncátlankodott, amikor a második világháború meg­kezdődött. de ekkor sem any- nyira. hogy kitették volna a szűrömet a hadseregből; Utó­lag visszapillantva mindmáig sajnálom, mert nem voltam hasznára senkinek. Isten őrizz, hogy bárkit is rá akarnék beszélni, de azért is ajánlhatom, mert gazdájá­ra sohasem mondták, hogy nlvtel**. y«lóban izomzat, tiszta szivhangok, ritmusai hasonlóképp. Egy kicsit talán érzékenyebb az átlagnál, mindig a szivem­be markol, ha valakit gán­csolnak, mindig megesett a szivem az áldozaton és min­dig igyekeztem elsősegélyt nyújtani, A világ sorsa ma is nyomja, bár igaz, hogy nagyon könnyen szívemre veszem a dolgokat. Nagyon fájt, szinte sajgóit, amikor munka nélküli kollégájával — korgó gyomrommal — rót­tam a várost, viszont dagadt a szívem a boldogságtól, amikor fiam megszületett. A fent elmondott nyomós okojc miatt biztosan tudom, hogy új gazdája jól jár ve­le, ezért ismételten ajánlom a t. Emberiség figyelmébe. Teszem ezt annál is inkább, mert nekem is megtisztelte­tés, hogy halálom után — legalább részben — tovább élhetek. Eddig a levél. Sokáig tör­tem a fejem egy diplomatát is megszégyenítő befejezé­sen, mert ide ez illik, de ki­csit korán ébresztett fel a sebvarró gép kattogása. Még­is megkérem a t. Szerkesztő­met, nyomassa ki. mert élve maradásom semmit sem von le a levél értékéből. A rászo­rulót pedig arra kérem, őriz­ze meg. Majd legközelebb befeje­zem. RADIO KOSSUTH $.27 Én és a társadalom 8.57 Lortzing: Cár és ám 12.20 Ki nyer ma? 12.35 Melódiákoktól 14.16 Rendezte: Molnár Mihály 14.50 Éneklő Ifjúság 15.10 Mágnás Miska 15.44 Magyarán szólva... 16.05 Ilarsan a kürtszói 6.35 Haydn: A-dúr szimfónia 17.05 Két terv határán 17.30 Népi zene tg.oo A Szabó család 18.30 Esti magazin 19.15 A zongoraművészet első aranykora 20.15 Langley nem válaszol 20.45 Téli jeles napok dalaiból, táncaiból 21.08 A dohány (Rádfóválíozat) 22.20 Közvetítés a Nemzeti Szállá Étterméből 22.50 Meditáció 23.00 Századunk zenéjéből PETŐFI t.ot A Lipcsei Rádió fúvószenekar» játszik 1.SS Nótacsokor 0.21 Délelőtti torna 0.33 Derűre is derű... 10.00 A zene hullámhosszán 11.53 Látószög 12.00 Csókolj meg, Katám! 12.20 Szemforgatás nélkül 12.33 Zenekari muzsika 13.33 Tömcgűalok 14.00 Kettőtől hatig 10.00 Zenekari muzsika 13.33 Két Bihari-verbunkos 18.44 Caruso, a nép énekese III. 19.15 Tabletta vagy injekciót 19.30 Csak fiataloknak! 20.33 Fölöttem csak » csiliagvilágok 21.01 A rádió dalszínház« 22.1# Könnyűzene 23.33 HegedűlemezekbSI 23.00 Népdalok, néptáncok SZOLNOKI RADIO , 17.00 Műsorismertetés — Hirek —Rtportmflsor — Üttörő- h ír adó — Könnyű hsmg- szerszólók — Miről írnak az üzemi lapok? 18.00 Alföldi krónika — Táne- zene 18.27 Hírösszefoglaló — Műsor- előzetes MAGYAR 11.80 Tévétorna 11.88 Iskolatévé 10.50 Iskolatévé (Ism.) 17.50 Irán (Rövldfllm) 17.50 Melyiket az ötezerből? 18.10 Program öt esztendőre 18.40 Játék a betűkkel 19.30 Tv-hiradó 20.00 Tévétorna (Ism.) 20.05 Az oroszlán (Amerikai film) 21.40 Az emberi hang (Zenedráma) 22.25 Csapatjáték és taktika a labdarúgásban 22.45 Tv-hlradó 3. I 2. műsor 20.01 Műhely 20.45 A Pelee-félsziget (Ismeretterjesztő film) 21.10 Tv-hlradó 3. 21.30 Crimea (Román rövldfllm) 21.40 Tisztes úrtház (Francia filmsorozat) POZSONYI 18.00 Híradó, publicisztika 20.00 Gyilkosság hétfőn (NDK bűnügyi film) 21.25 Hfradó, publicisztika, hírek Xfuit» EGRI VORAB CSILLAG (Telefon: 22-33) Du (él 4, fél 6 és 8 órakor Én és a tábornok Angol fümyigjáték EGRI BRODY (Telefon: 14-07) Du. fél 4, fél 6 és fél 8 órakor Vádol a felügyelő Román bűnügyi film GYÖNGYÖSI PUSKIN A fekete farkasok üvöltése GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Rivaldafény HATVANI VÖRÖS CllLT.AG Követein a kijelölt Irányt HATVANI KOSSUTH Du. fél 6 ,Takor Egy ma—nr nabob, Károáthy Z •••Jn HEVES 0'trn-ná”»'nt FI*.’ ----- "-N F ront szárnyak nélkül I—II. )

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom