Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-13 / 10. szám

Ai eat! Dózsa a mérlegen Félév után - efőtt Ba;n okjeloltek az Olimpiai Klókban Közhely, de bevezetőként mégis ei kell mondanunk, hogy nehéz feladat közé tar­tozik egy-egy csapat munká­járól elkészíteni a féléves, avagy az éves értékelést. Így van ez most is, pedig az Eg­ri Dózsa NB III-as labdarú­gó-csapatának féléves érté­keléséről van szó, és ez a csapat három pont előnnyel, kiugró gólkülönbséggel — az-NB-s , csapatok közül ők rúgták a legtöbbet, szám sze­rint 57 gólt ■-r- áll az Észak­keleti csoport élén. fiatalemberként nem tud majd megfelelő rendet tartani volt Játékostársai körében. Mint ahogy az edző is el­mondotta. megértéssel fo­gadta új szerepkörében együttese, mégis a kemény, alapozó munka. ellenére ne­hezen lendült játékba a csa­pata. Az első hét fordulóban 57,15 százalékos volt a telje­sítményük, a 8—14. forduló­ban már 78,57 százalék, míg a 15. és a 20. forduló között száz százalék. A kezdeti ne­hézség oka, most már vilá­Mártha biztosan értékesíti (9:1) elleni találkozón Egyszóval szép és kellemes élményt/ nyújtott a csapat 1975. őszén. \ Köszönhető ez alapvetően a játékosoknak, akik produkáltak, s azoknak a vezetőknek, akik hitet, re­ményt tudtak verni a csügge- dőkbe. Mert igazság az, hogy amikor az együttes kiesett az NB II-bőI 1975. nyarán, majdcsak minden egri labda­rúgó szeméből kiesett a könny, fátyolos tekintettel ül­tek le az öltöző padjára, rá­döbbenve arra, ami vissza­fordíthatatlanná vált: az új bajnoki évben egy osztállyal lejjebb kell a pontokért majd küzdeniük. A kiesés kétszeresen volt fájdalmas ekkor, mert me­netközben, a múlt év áprili­sában új vezetés került a csapat élére, amelyik gyor­san — igaz, nem mindennapi fáradozások mellett — igye­kezett a súlyossá vált gondo­kon enyhíteni, a problémákat megoldani. Ezt észrevették a játékosok és próbálták meg­hálálni. Minden mérkőzésre becsületesen készülődtek, küzdöttek erejüket megha­ladva, de azt a lemaradást, amelyet az első fordulóban „elértek”, már képtelenség volt behozni, pedig csupán egy pont kellett volna a vé­gére a bentmaradáshoz. De ezt az egy pontot nem sike­rült megszerezniük annak el­lenére, hogy menet közben új játékosok kerültek a csa­pathoz, akik az NB II-ben akartak maradni, mint Ga- lántai, Bartha, Molnár, Hosz- szú, Pécsik, visszakerült Vígh, rendelkezésre állt Csu- hay és Fodor is. . Szerencsére nem sok idő maradt a búslakodásra. Az új vezetőség — amelyik reá­lisan számolt a kiesés lehető­ségével, felkészült annak minden várható következmé­nyére — a nyári idényben lá­zasan hozzáfogott egy új szellemű csapat kialakításá­hoz. A szezon kezdete előtt elengedték Lakatost, Amb­rust, Kovács Bélát, Tóth Ti­bort és kizárták a keretből Szegőt. Abbahagyta az aktív labdarúgást, mint játékos Bánkúti is, akit a szakosztály vezető edzői teendők ellátá­sára kért fel. Újabb saját ne­velésű fiatalok kerültek fel a 18-as keretbe, mint Ho- monnai, Birincsik, Borics, akik előtt megnyílt az út a bizonyítás felé, de ide került átigazolások során Somogyi, Abuczki és SZlivka is. Ezek a változások — az Igazsághoz tartozik — vegyes visszhangot váltottak ki a szurkolók körében, némi el­lenállást pedig a szakembe­rek soraiban. A legnagyobb vita Bánkúti László személye körül forgott; attól tartottak, QMMkM janis 3$^ ke**«? , büntetőt a Borsodi Bányász (Fotó: Szántó György) gosan látható, az volt, hogy több ponton megváltozott a csapat szerkezete, nem ala­kult ki az első hetekben az összhang a csapatrészek kö­zött — egymással is ekkor is­merkedtek a fiúk —, ráadá­sul a legnehezebb sorozattal kellett a sorsolás szeszélye folytán nyitniuk a lila-fehé­reknek. A csapatkeresést bi­zonyítja, hogy 21 játékos ju­tott szóhoz az ősszel, de a bajnokság kétharmad részét már 14 küzdötte végig, akik­re az edző állandóan számít­hatott. Ez viszont azt bizo­nyítja, hogy normális vára­kozási i'dő után kialakult a csapat gerince, amelyik meg­hozta az előbb említett nyíl­egyenes felfelé haladást az el­ső helyre. Így aztán 13 for­dulón keresztül veretlen ma­radt a gárda, közben az MNK-ban i eljutottak a leg­jobb 32 közé, s már legköze­lebb NB I-es csapatot fogad­hatnak, a Felszabadulási Ku­pában pedig egy vereséget szenvedtek 11-es rúgásokkal, négyet megnyertek, így esé­lyük van arra, hogy az Új­pesti Dózsa mögött csoport­jukban a 2. helyet megsze­rezzék. önkéntelenül felvetődik a kérdés, amikor a Dózsa sike­reit kutatjuk, miben fejlőd­tek legtöbbet az elmúlt hó­napok során? Mindenekelőtt erkölcsi vonatkozásban lép­tek nagyot előre. Nincsenek fenegyerekek, nem kellett senkit fegyelmezni. Mindösz- sze két kiállítás — Somogyi és Barta — történt a húsz forduló alatt, ezért elmond­hatjuk, hogy az egri fiúk sportszerű keretek között harcoltak a sikeres szereplés érdekében. Közben megfiata­lodott a csapat — a 18-as ke­ret átlagéletkora 22,5 év, — helyreállt a nyugalom, a fő hangsúly a szakmai munkára terelődött. Felgyorsult a csá- patjáték — különösen a csa­társor lett lendületes, gól­erős — megtervezett, tudatos szisztémák, variációk begya­korlásával minden mérkőzé­sen tudtak újítani, megoldat­lan helyzetek elé állítva ez­zel ellenfeleiket. Dicséretes a csapat 'erőnléte, amely foko­zatosan javult a bajnokság ideje alatt, nem véletlen, hogy szinte valamennyi mér­kőzésüket a második félidei rohamaikkal tudták meg­nyerni, amikor az ellenfelek már „levegőt” is alig tudtak venni a pályán. Végül egy­másra talált a csapat és a szurkolótábora. Mindez a csapatra vonat­kozik. Egyénileg sokat fejlő­dött, féléves átlagban a leg­egyenletesebb teljesítményt Patvaros nyújtotta. Jó telje­sítményt ért el Zsidai, Fodor, Csuhay, Galántai, Pécsik, Barta, Vígh, Mártha. Válta­kozó teljesítményt láthat­tunk Csathótól. A többiek kö­zepes szinten játszottak. Nem lehet értékelni, mert kevés­szer jutottak szóhoz Szlivka, Antal, Samatnd. A ba«*feé I« Nagy P. játékát. S ha már itt tartunk, soroljuk fel a góllö­vőlistát is. Az őszi „gólki­rály” a csapatnál Vígh 14 góllal. A további sorrend: 11 gólos Mártha, 10 gólos Mol­nár, 9 Barta, 5 Galántai, 4 Csuhay. EgygólosoK: Pécsik Szlivka, Csathó. öngól: Ho- rák (Borsodi B.). Amikor a sikerekről írunk, szólnunk kell és nem az ün­neprontás miatt a meglévő gondokról is, mert ezek is vannak. Továbbra is gond, hogy a csapat mögött nincs jelentős bázis, így a labda­rúgók állásba való helyezé­se, főleg az elmúlt időkben, állandóan napirenden volt, s kerülhet ismét bármikor fel­színre. Érdekes módon — ahogy az eredmények jöttek — a vezetésben bizonyos szét­húzás vált tapasztalhatóvá. Nem sikerült még teljesen megszüntetni a játékosokban az anyagias szemléletet, és a követelődzést sem. A hivatali elfoglaltság miatt változóit a vezetés alapfelállása is. Kiss Pál volt intéző után most január 1-vel Szegedi Barna technikai vezető, az SZMT sportvezetője is megvált funkciójától, aki hozzánk el­juttatott levelében azt írta, hogy a megnövekedett sport- feladatok ellátása és hivatali elfoglaltsága miatt kérte a csapatnál betöltött társadal­mi megbízatása alóli felmen­tését. „Jólórtesült körök” azonban tudni vélik, hogy távozásának egyéb, jelenleg még nem tisztázott okai is vannak. Vele történt beszél­getésünk alkalmával elmon­dotta a hibákra utalva, hogy egyesek a szakosztály vezeté­sének tudta nélkül igyekez­tek eljárni olyan ügyekben is, ami esetenként a vezetés ré­széről nem nyert támogatást, s ez sok kellemetlenséghez vezetett. Mi a jövő útja? Tovább kell erősíteni a szakvezetést, hogy a jelenle­gi problémáikon úrrá tudja­nak lenni, mert az eddigi si­kerek az egységes, szilárd ve­zetésnek voltak köszönhetők. Tovább kell szélesíteni a bi­zalom légkörét, hogy a vezető edző — akinek még szintén sokat kell tanulnia ahhoz, hogy nagy gyakorlata legyen —, s nem utolsósorban a játé­kosok zavartalanul folytat­hassák a bajnokságra való felkészülést, amelyet egyéb­ként december 28-án 18-as kerettel már elkezdtek Eger­ben. Segíteni, kell, hogy az a jó szellem, fegyelem, amely a fiúk között kialakult, meg­erősödjék, mert enélkül alig­ha képzelhető el célkitűzésük megvalósítása. Ez pedig nem titok: a bajnokság megnyeré­se. S az sem titok, hogy ez nehéz munka lesz, hiszen so­kan „állnak sorba” a fényes aranyért ebben az osztály­ban. Most három pont a Dózsa előnye, de ne feledjük, egy felvonás, a tavaszi forduló még hátra van... ­Fazekas IsWán Mesélik, a tokiói olimpián két újdonsült magyar érmes bemutatkozott egymásnak... Névről mindketten ismerték a másikat, de — bármi fur­csa — személyesen nem; más klubban, más sportág­ban versenyeztek, érdeklő­dési körük, társaságuk kü­lönböző volt. A közös csu­pán az, hogy a tokiói olim­pián mindketten Magyaror­szág színeit képviselték. Ha­sonló eset történt Mexikó­ban és Münchenben is. — Jó lenne beszélgetni az esélyesekről, reményekről, a felkészülés nehézségeiről, ki­cserélni a tapasztalatokat, módszereket, ismerkedni, ba­rátkozni — az óhaj így vagy más formában gyakran fo­galmazódott meg: jó lenne valamilyen klubba tömöríte­ni az olimpikonokat. A ja­vaslatokból és ötletekből a KISZ központi bizottsága honvédelmi és sportosztá­lyának jóvoltából lett való­ság. 1975 őszén hívták élet­re az Olimpiai Klubot, egyelőre csak azzal a szán­dékkal, hogy a montreali játékokra készülő verseny­zők havonta egy alkalom­mal találkozzanak egymás­sal és szurkolóikkal, fehér asztal, zeneszó mellett, klub­szerű, barátságos körülmé­nyek között. A Fiatal Művészek Klub­jában rendezett összejöve­tel vendége volt Páder Já­nos, az OTSH elnökhelyet­tese is. Vázolta az olimpiai felkészítés menetrendjét, el­mondta, mit vár a sportVe- zetés az olimpikonoktól, majd a vendéglátók és a jelenlevő olimpiai keretta­gok kérdéseire válaszolt. — Kijelölték-e már Mont- reálban a magyar csapat szálláshelyét, elkészült-e a pontos utazási terv? — Több alkalommal járt magyar sportküldöttség Montreálban — válaszolt Páder János —, gondoskod­tunk a szállásról, étkeztetés­ről, edzéslehetőségekről. Eldőlt az is, hogy a ma­gyar olimpiai csapatot két különrepülőgép viszi Mont- reálba, július 2-án és 4-én indulnak a csoportok. A megnyitó ünnepség 17-én, a záró ceremónia augusztus 1- én lesz, a versenyeket július 18. és 31-e között rendezik. A két héttel korábbi indu­lásra az akklimatizálódás miatt lesz szükség. A ta­pasztalatok azt bizonyítják, hogy az 5 órás időeltolódás­sal viszonylag könnyen megbirkózik a szervezet, vi­szont a szélsőséges időjárást nehéz megszokni. Montreál­ban nyáron rendkívül mele­gek a nappalok, a páratarta­lom olykor 90 százalékos, éj­szaka viszont hideg vas«. Igyekeztünk az utazást, a montreáli tartózkodást úgy megszervezni, hogy a kö­rülményeken ne múljék a siker, legalább olyan ered­ményesen szerepeljenek ver­senyzőink, mint legutóbb Münchenben, tehát az 1972. évi játékokon szerzett 34 érem és 226 pont a mérce. — Sikerül-e a célkitűzé­seket megvalósítani...? Mindenesetré az a jó ba­ráti hangulat, mely az Olim­piai Klub rendezvényeire jellemző, a sikeres szereplés egyik garanciája. — Új kezdeményezés az Olimpiai Klub, de rendez­vényeink máris népszerűek — mondta Tibor Tamás, a KISZ-kb honvédelmi és sportszakosztályának vezető­je. — Montreálig az edzé­sek — a folyamatos felké­szülés veszélyeztetése nélkül — nem sűríthetjük a ren­dezvényeket, ám az olimpia után szeretnénk a klubeste­ket gyakoribbá tenni. Jó lenne, ha a moszkvai és a következő olimpiák magyar reménységei nemcsak ha­vonta találkozhatnának egy­mással és szurkolóikkal, ha­nem gyakrabban, rendszere­sebben. Közelebb kerülné­nek egymáshoz és — ér­mekhez, a sikerekhez. Sí Ugrás, futás, óriási műlesiklás Az enyhére, esősre fordult időjárás ellenére a Mátrá­ban még tartja magát a tél. Szombaton és vasárnap is­mét benépesültek a sípályák. Ezúttal három országos ver- ' senyre is sor került A mát­raházi középsáncon jó hóvi­szonyok mellett kitűnően élőkészített sánc várta szom­baton délelőtt a MOM orszá­gos versenyének mezőnyét. A felnőtt ifjúsági és serdülő kórcsoporthan MOM-győzel- mek születtek. A külföldön szereplő három válogatott ugrónk távollétében Szilágyi Gyula szépen kivitelezett ug­rásokkal jelentős pontelőny- nyel előzte meg a honvédos Mihalkót. Szilágyi 53,5 m-es és 55 m-es ugrásaiért 209,8 pontot kapott Az ifjúságiak mezőnyében Ligeti 48 és 49 m-et ugrott, ezzel nagy pont­fölénnyel nyerte a versenyt. A serdülők közül a 45 és 43,5 m-t elérő Fischer ezúttal is bizonyította tehetségét. A GYVSC versenyzői más irá­nyú elfoglaltság miatt nem állhatták rajthoz. A vasárnap hajnali és dél­előtti hóesés tovább növelte a kékesi sípályák hóvastag­ságát. A viharos erejű szél azonban megrongálta a ko­rábban kitűzött pályákat, ezért késve kezdődtek a ver­senyek. Az OSC óriás műle- sikló versenyén közel más­fél százan álltak rajthoz. Az északi oldalon 800 m hosszú, 750 m szintkülönbségű és 32 kapuval nehezített pályán mérték össze tudásukat az alpesi versenyzők. A 12 éven aluliak részére külön ver­senyt rendeztek. A felnőtt férfiak és nők mezőnyében értékes Kékesi Sas győze­lem született. Eredmények. Férfiak. Fel­nőttek: 1. Csortos (Kékesi Sas) 49.80, 2. Kovács (Ké­kesi Sas) 50,20, 3. Gótzy (Ű. Dózsa) 51,90. Csapatban: 1. Kékesi Sas. Ifjúságiak: 1. Török (BKV Előre) 55,70, 2. Asztalos András (Kékesi Sas) 56.00. 3. Csanádi (BKV Előre) 59,00. Cs.: 1. BKV Előre. Serdülők: 1. Csanádi A. (BKV Előre) 63,10, 2. Asz­talos Miklós (Kékesi Sas) 63,20, 3. Fontos (OSC) 65,00. Cs.: 1. BKV Előre. Úttörők: 1. Vér (BKV Előre) 40,50, 2. Csík (Kékesi Sas) 42,20, 3. Kökényesi (OSC) 46,80. Cs.: 1. OSC. Nők. Felnőttek: 1. Pelczer Katalin (Kékesi Sas) 55,40, 2. Fontos (OSC) 59.30, 3. Edelényi (OSC) 60,50. Cs.: 1. Kékesi Sas. Ifjúságiak: 1. Sztrilich (OSC) 60,60, 2. Te- mesi (BKV Előre) 65,20, 3. Egri (BKV Előre) 69,90. Cs.: 1. BKV Előre. Serdülök: 1. Kőrössy (OSC) 61,00, 2. Gör- gei (OSC) 63,70, 3. Apjok Cs. (OSC) 66,20. Cs.: 1. OSC. Úttörők: 1. Völgyesi A. (Bp. Honvéd) 34,90, 2. Sík (Bp. Honvéd) 41.50, 3. Jeszenszki (BKV Előre) 43,30. Cs.: 1. Bp. Honvéd. A Kékes másik oldalán, a nővérszállás mögötti sípá­lyán a GYVSC rendezett sí­futóversenyt, ahol az utób­bi évtized legnépesebb gár­dája állt rajthoz. Például a serdülő fiúk mezőnyében 39­Lövészet A kétszeres aranyjelvényes December 6-i lapszámunk­ban beszámoltunk arról, hogy az MHSZ Egri Csillagok LK „A”-típusú lövészklub lett. Ebben az írásunkban meg­említettük a legtehetségesebb ifjúsági sportolók neveit is. A napokban, az egyik edzés után találkoztunk ifj. Szé­kely Istvánnal, aki az elmúlt kétévi teljesítményei alap­ján a klub legjobbjai közé tartozik. 1975-ben két fegy­vernemben is aranyjelvényes ifjúsági sportoló lett. Székely Pista esetében is beigazolódott a közmondás, hogy frnem tesik messze az alma a íájátpl”. Az apa, id. Székely István, aki jelenleg a füzesabonyi 2. számú ál­talános iskola igazgatója, hosszú éveken át élversenyző volt. Az egri lövészklubban fejezte be sportlövő pályafu­tását. A mama pedig a múlt évben nyerte meg a megvei szövetkezeti felszabadulás kupadöntőt, kísouskában. Pisja hatodik osztályos korá­ban, a füzesabonyi általános iskolában vett először 'kézbe fegyvert. Az első szakta­nácsadója az édesapa volt, aki akkor az 1. számú isko­lában tanított. Légfegyveres eredményei évről évre ja­vultak. Amikor az egri Gép- és lyrűszerinari Szakközépis­kola tanulója lett — jelenleg III. osztályos —, akkor a Le­gény! úti főtérhez ss lebb került. Most már nem Füzesabonyból, hanem az is­kolából jár át a szokásos he­ti három edzésre. Négy éve lő versenyszerűen. Első nagy sikerét 1974 januárjában ér­te el, amikor korosztályában MHSZ országos bajnok lett légpuskában. Az aranyjelvé­nyes ifjúsági sportolói szin tét egymást követő három évben teljesítette. A légpus­ka 40 lövéses állószámban $80 kör az eddigi legjobb eredménye. Ez a felnőtt I. osztályú szint fölött van! A standard 60 lövéses fekvő számban pedig 587 körnél tart. Az épülőfélben lev& Legá- nyi úti lőtéren egyre kedve­zőbbek a felkészülési lehető­ségek. .. Ifj. Székely István és edzője. Szőke József azt tervezik, hogy a múlt év ta­vaszán kapott Ausüthz fegy­verrel Pista az idén eléri az 590 körös teljesítményt. Lég­puskában pedig szeretné ál­landósítani a 375—380-as en, a lányok pedig 26 an ve­télkedtek az érmes helyezé­sekért. A futókat a metsző szél és a vizes hó nehéz fel­adat elé állította. Ehhez vé­gül is a Vasas versenyzői alkalmazkodtak a legjobban, mert tíz korcsoport verseny­számából kilencet megnyer­tek. A piros-kékek mellett egyedül a GYVSC-s Bordás Bertalannak sikerült győzel­met elérnie, a juniorok 12 km-es> versenyén. A Gyön« gyösi VSC két válogatottja Bardóczi László és Kiss Im­re azért nem állhatott rajt­hoz, mert Nyugat-Németor- szágban, illetve az NDK- ban nemzetközi biatlomver- senyen vesznek részt. Eredmények. Férfiak. Fel­nőttek, 15 km: 1. Rosiwall (Vasas) 45:01, 2. Boros (Bp. Honvéd) 47:28, 3. Vincze (SKSE) 47:56. Juniorok 12 km: 1. Bordás Bertalan (GYVSC) 42:58, 2. Kőnigh (Bp. Honvéd) 45:59, 3. Szabó (SKSE) 46:35. Ifjúsági 1. kor­csoport, 9 km: 1. Dosek (Va­sas) 30:07, 2. Cseh (Vasas) 32:54, 3. Füleld (Zalka SE) 35:12. II. korcsoport, 6 km: 1. Rosinai (Vasas) 20:32, 2. Farkas (BKV Előre) 22:24, 3. Miskolci (Vasas) 25:23. Ser­dülők, 6 km: 1. Kovács (Va­sas) 20:11 2. Acs (GYVSC) 24:17, 3. Német (Vasas) 24:43. Nők. Felnőtt, 6 km: 1. Kap­ros (Vasas) 21:23, 2. Gél lei (Vasas) 25:16, 3. Szabó (BKV Előre) 30:18. Junior, 6 km: 1. Sütő (Vasas) 26:46, 2. Bo­né (SKSE) 30:34. Ifjúsági I. korcsoport, 6 km: 1. Özse (Vasas) 23:17, 2. Martinkó (SKSE) 24:51. II. korcsoport, 6 km: 1. Simon (Vasas) 25:03. 2. Gál (Zalka SE) 32:32. Ser­dülő, 3 km: 1. Sípos (Vasas) 14:24, 2. Kurucz (Vasas) 16:37. Említést érdemel, hogy a Heves megyei Sí Szövetség versenybíró gárdája minden egyesület nagy megelégedé­sére példásan láttál el fel­adatát. Szigetváry József 1. Róma—Juventus on 2. Ascoli—Perugia i;2 3. Cagliari—Como i:0 4. Cesena—Fiorentin* i:i 5. Napoli—Bologna 2:2 6. Sampdoria—l.-nazionále törö 7. Lanerossi;—Varese o :2 8. Palermo—Genoa i:i : 9. Pescara—Foggia 2:1 10. Piacenza—Catanzaro 0:0 : 11. Spal—Atalanta 0:0- * 12. Taranto—Modena i:'i * 13. Ternana—Brescia 0:0 : 14. Brindisi—Avellino i-n +1 15. Milan—Verona i :o A totó nyeremémjéi: l3-!-i ta• lálat (1 db)—1 376 503 Ft, 13 ta­lálat nem volt. 12 találat (44 db) —15 219 Ft, 11 találat (1243 db)- &%, US találat (8516 dbl—iat \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom