Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-01 / 1. szám
\ Pataky Dezső riportja Ki volt Benyovszky? Késő este van. Órák teltek el azóta, hogy Be- siyovszky Móric Ágost gróf, Madagaszkár^ királya, a Louisbourg nevű telep elődjének deszkapalánkja előtt, golyóktól lyuggatott testtei elomlott. A televízió képernyője előtt üldögélve, tizenhárom estén kívántam sokszor halálát, s mo6t tessék, azon fáradozom, hogy — ’ legalább gondolatban — életre keltsem. A filmsorozat készítői csúnyán elbántak vele, amikor képernyőre hurcolták, s kalandos, izgalmas, érdekfeszítő életének, hősi életének csak feldarabolt epizódjait rögzítették híg, harmadfőzetű változatban. Elképesztően lapos stílusban, a szórakoztatás kellemessége nélkül... Késő este van. És Benyovszky nem hagy nyugodni. Vaskos könyvek hevernek körülöttem. Kis halmaza csupán a könyvtárnyi forrásanyagnak. Saját emlékirata, dokumentatív és szépirodalmi feldolgozások, monográfiák, összegyűjtött lapkivágások, lexikonok. Több kötetben találni róla rajzot. Az egykorú rajz katonai díszben ábrázolja. Sima, fülnél bodorított, loknis haj, tiszta, finom arcvonások, érzelmes, ábrándos tekintet, amely szenvedélyt, rendkívüli -egyéniséget sugároz. Minél tovább vizsgálom az egykorú rajz nyomatát, annál inkább úgy érzem, mintha a képről szomorú gúnnyal nézne rám a „híres magyar utazó”. Ügy ásom magam a forrásanyagba, mint az a búvár, aki régi idők kútjába próbál leereszkedni. Mélyről kell felhozni az adalékokat, hogy a maga cicomá- zatlan valóságában előtűnjön e rendkívüli magatartás és élet 'példája. A rendkívüli életút külsőségei mögé hatolva megfeiteni az ok-okozati összefüggéseket, a lélek olykor nagyon halványan rezgő, az adatokból sokszor szinte észrevehetetlen indítékait i is, Szóval, próbálok járni az ő útián. Ez pedig még gondolatban is átkozottul nehéz. Olyan elszántsággal, olyan határozottsággal, olvan makacs • kitartással, mint ahogy ő bírta, még kéozeletben is csak kevesen bírnak masírozni rajta. Túlságosán sok ese- ménvsor kapcsolódik egymáshoz. sok, na gvon sok a túlságosan veszélyeztetett pont.., Milyen jő volna, ha sohasem gondolnánk az élet viszontagságaival! Benyovszkvnak gondolnia kellett. Időt és erőt, megpróbáltatást követelt tőle az élet balsikereivel vívott harc. Életében nem egy keserű poharat ürített ki. S mikor küldetése parancsolatai szerint akart gondolkozni, cselekedni ás élni, a valóság egyáltalán nem volt hozzá kegyes. Meghitt, barátságos szobában sorjáznak papírra a gondolatok. Odakint esik a hó. Az, utcai lámpák fény- köréberi jól látni az ablakon át a hópelyhek kavargását. Jó tíz éve, éppen ilyen Időben jártam a hajdani Nyitra megyében. Ma is borzongva gondolok vissza, mryen félelmetesnek tűnt a jéghártyás partjai között rohanó folyó, a Vág. Egész napon át furcsa, szeszélyes volt az idő Előbb fojtogató köd telepedett ránk, is jó órán át csak lépésben haladhattunk gépkocsinkkal. A ködfolyosóból kijutva ólmos, sűrűn hulló, apró szemű eső lepett meg bennünket. Ez annyira elrontotta kedvünket. hogy alig szóltunk egymáshoz va'arnit. Csak hallgattunk dermedt szorongással, szo- nv>r-i«4o<mi az eső-s^nrvek kocogására, s borzongással eéztük lassú lecsurgásukat a körülzáró üvegeken. Később, a változatosság kedvéért, váratlanul havazni kezdett, s nagy kavargó gomolygással hullottak a hópihék. A szél aztán fölkapta az úttestről a havat, s előttünk és utánunk ott maradt, csupaszon, az aszfalt szürke szalagja. Sűrűsödtek, majd ritkultak a települések, kisebb és nagyobb falvakon haladtunk át. Elszórt, gyér lámpafények remegtek föl s hunytak ki mellettünk az éjszakában. Néztem a fényeket, s gyermekesen az járt az eszemben, hogy itt, ezen a vidéken élt valaha Benyovszky, a fagylehelő alacsony égbolt alatt. És az ő idejében is ugyanilyen volt a fojtogató ' köd szorítása, az ólmos eső kopogása, ugyanilyen volt a szakadó hó örvénylő kavargása a keréknyomokat őrző utakon. ■ ■ •» Sok legenda szövődött köréje, mindenféle valótlan kitalálás rakódott rá az eltelt idők során. Ezek az agyszülemények, legendáriumok csak eltorzítják igazi arcát. Az arc azonban még így is rokonszenves marad. Számomra különösen rokonszenvessé, megnyerővé teszik a többszöri találkozások. Gyermekkorom Jókai- korszakában találkoztam először Benyovszkyval. Jókai előbb (1838-ban.) franciából fordította le emlékiratait és útleírásait, majd később (1891-ben) saját költésében is megírja a gróf regényes életrajzát. A Magyar Irodalmi Társaság 1927-ben kiadott Napkelet Lexikona jóllehet arra figyelmeztet, hogy „útleírása csak részben megbízható”, adatoltan megírja róla: 1755. katona. 1767. lengyel konföderáció seregében, 1769. orosz fogolyként Kamcsatkába kerül. 1771. zendülést szervez s 96 társával hajón Aleuták, Japán, Formoza, Macao érintésével \tsle de Francéba jut. Madagaszkáron francia gyarmatot alapít. 1776. Madagaszkár királya. XVI. Lajostól elfordul Mária Teréziához. 1784. amerikai (Baltimore) exportőrök részére kísérli meghódítani Madagaszkárt. Elesik. Részletesebben szól Be- nyovszkyról a Magyar Életrajzi Lexikon, megemlítve, hogy a francia kormány megbízásából alapította az akkor még független Madagaszkár szigetén a Louisbourg nevű telepet. A szomszédos Isle de France kormányzójának vádaskodása miatt mondott le kormányzói tisztéről. Rövid időre hazatért Magyarországra, de miután Bécsből hiába várta kereskedelmi terveinek támogatását, Amerikába hajózott és amerikai kereskedők megbízásából visszatért Madagaszkárra. Isle de France kormányzója csapatot küldött ellene, s a franciákkal vívott küzdelemben veszítette életét. Ha előbb a Magyar Irodalmi Társaság lexikonjából idéztünk, idéznünk kell az 1963-as kiadású Magyar Irodalmi Lexikon rövid cikkét is: „A kalandszerető XVIll. sz. egyik legeredetibb alakja. Elképzeléseinek nqgyméretűsége és akaratereje a kor hasonló emberei fülé emelik. Volt osztrák tábornok, megfordult Lengyelországban, volt az oroszok fogságában. Innen megszökve a szigetvilágon át jutott el Madagaszkárba, ahol gyarmatot alapított s a sziget királya lett. Mária Terézia kegyelmi rendelete alapján tért haza. harcolt a bajor örökösödési háborúban, majd Amerikába hajózott, s ott toborzott excedíciójával visszatért Madagaszkárba, ahol a franciák elleni harcban esett eL Gazdasági tevékenysége a honi gabonakereskedelem fellendítésére és a közlekedési hálózat kiszélesítésére irányult, igen értékes gazdasági * kapcsolatai voltak Angliában és Amerikában.” ■ B ■ ■ A Bács-Kiskun megyében élő irodalomtörténész, Bognár András, akinek Be- nyovszkyról írott könyve 1976-ban jelenik meg, sok mindenben kiigazítja az eddig ismert portrét, új vonásokkal is gazdagítva azt. Csak néhány adatot hadd említsünk . a sok közül.., A Balti- és az Északi-tengeren ismerkedik a hajózással, és belekóstol a hajóépítőébe is. Az oroszok kétszer is elfogják, de hadifogolycsere útján megszabadul. Csak 1769-ben kerül véglegesen fogságba és Kamcsatkába száműzik. Az itteni kormányzó leányát, Afanáziát, valóban eljegyezte. Vezetésével a száműzöttek fellázadtak, elfoglalták a kormányzó bol- serecki erődjét, így szerezték meg a Szent Péter-Pál vitorlást, amelyen társaival megszökött. Benyovszky Móric nem volt született gróf, ezt a címet csak 1778 áprilisában kapta Mária Teréziától a bajor örökösödési háborúban szerzett érdemeiért. A franciáktól bárói címet nyert Zsuzsanna asszonyt nemcsak Párizsba, de Madagaszkárra# is magával vitte. Négy gyermekük volt, két« fiú és két leány. Párizsban született Károly nevű fiuk is madagaszkári földben nyugszik, kétéves korában, 1776-ban halt meg. Nem akartam beszélni a különböző kitalálásokról, az egyik legfrissebbet mégis meg kell említeni. Dr. Sze- reday Zoltán, a szegedi orvosegyetem női klinikájának docense számolt be erről • a Dél-Magyarország 1975. december 5-i számában. Szereday doktor két évet töltött egészségügyi szaktanácsadóként az Indiai-óceán szigetén, Mauri- tiuson. Magával hozta haza T. V. Bulpin több kiadást megért könyvét, amelyet Az elfelejtett tenger szigetei címmel lehetne magyarra fordítani. E könyvben szerepe^ egy Béri yovszky-sztori. Igaz, nem Móric, hanem Aladár névvel és nem grófi, hanem bárói címmel. E történet szerint Benyovszky 1772- ben érkezett Mauritiusra, s a sziget kormányzójának ajánlólevelével jutott el onnét Párizsba, a királyi udvarhoz. Az ajánlólevél nagyjából lefesti Benyovszky életútját, lengyelországi szerepét, orosz hadifogságát, kamcsatkai száműzetésből való kalandos szökését. A könyv szerzőjének állítása szerint Benyovszky a - hadügyminiszter feleségének révén kapott megbízást' arra, hogy Madagaszkárt civilizálja és francia kereskedelmi piaccá szervezze. Ehhez kapott kétmillió frankot is. Benyovszky a távoli szigetről gyors és látványos sikerekről küld jelentést Párizsba, de a helyszíni megfigyelőknek más a véleménye. Benyovszky a megfigyelőket megelőzve siet Párizsba, s az udvarban igy neki hisznek, kitüntetik, de pénzt már nem adnak neki, ezért Amerikában, Ral- timore-ban, szerez . tőkét vállalkozásához. Nagy pat- rónusa Benyovszkynak a híres fölfedező-utazó, Magellan. A franciák rájönnek Benyovszky mesterkedéseire, hogy az ügyleteinek véget vessenek, egy fregariot küldenek Madagaszkárra. A 60 tagú legénységgel közeledő gvors- járatú vitor'ás hadihaió csak rövid lövöldözés, cse- tenaté után t"d kikötni a sziget pa-tjainál. A lövöldözés során golyó érte magát Benyovszkyt is, akt emberei menekülésük közben magukkal vittek az őserdők rengetegébe, ahol örökre nyoma veszett... i Igaz volt? Nem volt igaz? Bizonysággal egyik sem állítható. A könyv szerzője nem hivatkozik semmilyen hiteles forrásra. ■ ■ h n Végül hadd említsem meg, ámiről igen kevesen tudnak: kapcsolat van a XVIII. század legeredetibb alakjának, a neves Benyovszky Móricnak Heves megyével is. Több akvarell- ' jét őrizte a csipkéskúti ménes vezetője, Abonyi László, évekkel ezelőtt. A remek vízfestmények egytől- egyig lovakat ábrázoltak, s a képeken felismerhető volt Benyovszky kézjegye is. Hogy valóban tőle származnak-e, ezt teljes bizonyossággal csak szakértő művészettörténész dönthetné el. Egy biztos: Benyovszky Móric szerelmese veit a lovaknak, s kamcsatkai utazásához készített illusztrációi szerint igen tehetségesen festett, rajzolt Ki volt Benyovszky? Színész és különös kalandor, mint Bulpin is állítja vagy magasztos célokért küzdő hős, aki a gyarmati népek szabadságáért áldozta fel az életét? Ki volt Benyovszky? Jókai ezt írta róla: „Egy határozott, komoly, fenn- költ jellem, akinél a lángész csak gazdagon dotált természeti adomány nagy eszmék megvalósítására.” Higgyünk Jókainak! Műemlékhíd a Hortobágyon Karcag határában, a Hortobágyi Nemzeti Park szélén helyreállították az egykori Zádor folyó hídját, amely a Debrecen—Pest kereskedő útvonal fontos átkelőhelye volt. Az 1830-as tiszai árvíz során az eredeti kilenc lyuU közül csak öt maradt épségben. A‘ szabályozásokat követően a Zádor is kiapadt, és a kőhíd véglegesen elvesztette szerepét. A jövőre 175 éves idegenforgalmi látványosságot, az Országos Műemléki Felügyelőség irányításával, Karcag városa megóvta a teljes pusztulástól. (MTI fotó — Kozák Albert felvétele — KS> A mondabeli Petőfi 1823 SZILVESZTER ÉJSZAKAION, KISKÖRÖSÖN SZÜLETETT PETŐFI SÁNDOR A magyar irodalom nagyjai közül kétségkívül Petőfi Sándor nevéhez fűződik a legtöbb monda és emlékezés. Nagy népszerűségét mindenekelőtt a szabadságharcban ^betöltött szerepének köszönheti. 1843 ugyanis az a történelmi esemény, amely az íratlan szóhagyományban máig is a legelevenebben él. Ez a hagyománykör a múlt század közepe óta száll nemzedékről nemzedékre, bővül, terebélyesedik. A napi- és hetilapok tanúsága szerint a költő „szibériai utóéletéről” még napjainkban is születnek új változatok. A hagyománykörben műfajilag mondák és emlékezések váltják egymást. A mondák között akadnak szépen megformáltak és sután, vázlatosan odavetettek. Az emlékezések a valóságot csak elnagyoltan érintik. A mondabeli Petőfinek kevés köze van az élőhöz. Ä halhatatlan Petőfi A legtöbb monda — az európai hagyománykörbe illően — a költő születésével, halálával és álruhás megjelenésével foglalkozik. „ Petőfi halálhírét nemcsak a magyarok, de a szomszéd népek is elutasították. A szlovákoknál mondák terjengtek álruhás megjelenéséről, szibériai fogságáról. A szerb Vreme e. belgrádi lapban megjelent egy cikk, amely szerint Petőfi nem halt meg, hanem Románián keresztül Törökországba, majd Szerbiába menekült. Petrus álnéven sekrestyésként évtizedekig élt Crna Travában. Verseket is írt, amelyeket maga fordított le szerb nyelvre. Az európai folklórban a „jó királyok” álruhában győződnek meg arról, hogyan bánnak az urak alattvalóikkal. A felismerés leggyakoribb formája: a hős írást hagy hátra, ebből tudják meg kilétét. Köztudomású, hogy nálunk ez a mondakör első- . sorban Mátyás király alakját övezi, de rajta kívül is sok más hőst felruháznak e cselekménytípussal. A Petőfi mondakör egyik leggyakoribb motívuma is az álruhás megjelenés. Ezeknek a mondáknak az alap- gondolata: a költő egy á néppel, együtt eszik-iszik yélük, gondjaikkal azonosul. A felismerés formája a hátrahagyott írás. Hogy ez a monda a múlt század második felében mennyire elterjedt volt, bizonyltja az, hogy szélhámosok Petőfinek adták ki magukat s hetekig élősködtek a hiszékeny emberek nyakán. Az egyik változat a bécsi besúgók füléhez is eljutott. 1850. júliusában jelentik Bachnak, hogy Kossuth ügynököket küldött Magyarországra, köztük a költőt: „Petőfi Sándor, az ismert magyar költő nincs Párizsban, hanem juhásznak maszkírozva a Muraközben, éspedig annak horvátországi részén tartózkodik.” A szabadságharc bőse Gyakoriak az olyan emlékezések is, amelyek a költő életének valósgos eseményeiből nyernek inspirációt, a valóságos kiindulópont azonban többnyire a felis- merhetetlenségig kiszínezve, eltúlozva .ölt testet. Az ilyen emlékezések legnagyobb csoportja Petőfit a szabadság- harc kiemelkedő hősének, vezéregyéniségének ábrázolja. Ezekben az emlékekben legszembetűnőbb a valóságban bonyolult események egyszerűsítése. A legtöbb emlékezés Petőfi és Kossuth barátságáról szól. Lelekes szónoklatokkal, versekkel megindítva a harcot eltörölték a nemesi kiváltságokat, kivívták az egyenlőséget, kiverték az osztrákokat „Petőfi Sándor barátja volt Kossuthnak. Együtt csinálták a szabadságharcot, Kossuth szóval, Petőfi írassál”. — „Kossuthnak a katonák önként álltak be. Az elnyomók ellen mindenki állt be, lóháton. Petőfi járt faluról falura, lelkesítette a népet.” Az emlékezések másik nagy csoportja Bem tábornokhoz fűződő bensőséges kapcsolatról szól: „Bem apó igen féltette, egy kicsinyt gyöngébb egészsége vért. Mondta neki: .Fiam, neked csak a szüved nagy, ám úgy gyönge vagy!’ De szavaival úgy fellelkesítette a csapatot, hogy erősebb volt, mint akármilyen vezérlet alatt... Petőfi őrnagy volt. Amerre ment, mindenfelől elhajtották az ellenséget”. At „özvegyi fátyol*0 eldobása Számtalan variációban maradt fenn a múlt század második felének nagy pletykája, Szendrey Júlia hűtlenségéről. Ez a monda különösen az Alföldön és Erdélyben terjedt el. A monda a társadalom különböző szintjein más-más formában fogalmazódott meg: „Én úgy tudom, hogy Petőfi nem jól élt a feleségével, aztán elterjedt a híre, hogy ő meghalt volna, az asszony meg nem gyászol, hanem elment a bálba. A tisztekkel még táncolt is. No már most„ akárhol is volt Petőfi, megtudhatta ezt, és ezért nem jött vissza." — „Petőfiről azt mondják, meghalt a segesvári csatában. De nem halt meg, csak megsebesült. Az oroszok elvitték és felápolták. Hazajött, de meghallotta, hogy felesége Szendrey Júlia elhagyta, bánatában visszament Oroszországba.” A ponyvák és olaj nyomatok hatása is érezhető bizonyos fokig, különösen az Alföldön a parasztság felső rétegének emlékezéseiben; •A Mindmáig Petőfi az a költő, akinek emléke a népha- gvományban a legerősebben é’. Rajta kívül Csokonaihoz fűződnek még Debrecen környékén anekdoták és mondák. Mivel az iskolai, írásos műveltségtől viszonylag független szóhagyomány egyre jóban elhalványul, beleolvad a közkultúrába, lehetséges, _hogy Petőfi az utolsó költőnk, akinek emlékét országszerte népmondák őrzik. I Dobos Hona 1976. január X. csütörtök t
