Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-01 / 1. szám

Optimista tragédia Visnyevszkij színműve az egri színtűiben Hajrá szünidő! Ma már bizony nehezen érthető, hogy miért és milyen oldalról bírálták hazájában olyan hevesen Visnyevszkijt, a divatos „izmusokat”, szín­házi törekvéseket, okosan próbálgató' riporter-drá­maírót és színművét, az Opti­mista tragédiát. És miért csak a XX. kongresszus sok­mindent tisztázó, helyes ér­tékrendet kialakító hatására került méltó helyre, Tovszto- nogov felfedező rendezésé­ben ez a forradalmat idéző dráma, amelynek nem titkolt célja, „hívni, ébreszteni, em­lékeztetni” a kortársakat, az utódokat, a jövendőt. Bár Visnyevszkij színmű­vét a hatvanas évfek elején már bemutatta az egri szín­ház, most mégis érdeklődés­sel fogadtuk á premier hírét. Vannak drámák, amelyeket ismételten is érdemes szín­padra állítani, hiszen egy év­tized alatt felnő egy új ge­neráció, egy színházat szere­tő és egyre inkább színházat értő közönség, amely nem­csak napjaink, hanem a múlt értékeire is felfigyel. Az Op­timista tragédia bátor dra­maturgiája, egyszerű, tiszta eszmei mondanivalója és ter­mészetesen jó szerepei már önmagában is indokolják a* bemutatót, de még inkább izgalmassá teszi a premiert, ha akad rendező, aki a ko­rábbi előadások másolata helyett újat produkál és va­lami aktuálisat is tud mon­dani a ma közöríségének. Igen, a mai nézőknek, akik bár kellő tisztelettel, de mégiscsak több mint félév­század távlatából tekintenek vissza a forradalmi napokra, az életüket feláldozó hősökre. Az öt évtized alatt sok min­dent tanultunk és tudunk is a forradalomról, a történe­lem hitelesen rögzítette az eseményeket, de a művészi ábrázolás nélkül mégis hiá­nyosak lennének ismereteink. Csak az eszünkkel fognánk fel mi történt, hogyan tör­tént, és nem az érzelmünk­kel, amelyen csakis a művé­szet nyithat kaput. Az érzel­meknek ezt a kapuját nyito- gatja az egri előadás is, ame­lyet a főiskolás Csiszár Imre rendezett, vállalva a színmű nemes pátoszát, de ugyan­akkor újszerű megoldások­kal gazdagítva a produkciót. Nem először szólunk az elis­merés hangján a fiatal ren­dező munkájáról, együttest kialakító tehetségéről. Most Is jeleskedik, érzelemgazdag, jól pergő előadást vezényel, egvságes játékstílusra törek­szik. s ami a legfontosabb, jó érzékkel hangsúlyozza a dráma mai üzenetét. Bizonyára az olvasó is el­tekint attól, hogy részletesen ismertessem az Optimista tragédia tartalmát. Csupán a legfontosabbat említem, történetesen azt: hogyan ko- ' vácsolódik forradalmi ezred­dé egy olyan tengerész csa­pat, amely az anarchisták be­folyása alatt már-már a gyülevész horda színvonalá­ra süllyedt és készen állt az árulásra is. A testvériség ha­zug jelszavát hirdető, de ugyanakkor önkényesen gyil­koló anarchisták, a forrada­lomban manőverező cári tisz­tek, a történelmi időkből semmit nem értő közömbös matrózok az egyik oldalon, s egy bátor kamisszárnő, egy kommunista tengerész és né­hány szimpatizáns a másikon, miközben támad az interven­ció. Ezekről az emberekről, a polgárháború télekpróbáló időszakiról fest izgalmas történelmi és emberi freskót Visnyevszkij. aki mint egvik hősével elmondatia, nem fáj­dalmas nosztalgikus rekvi­emnek. révedező halotts'ra- tásnak szánta a történetet, hanem egyszerűen csak em­lékeztetőnek és biztatásnak is. S ezeket a gondolatokatfra- gaH ja meg a rendező is. aki a korábbi bemutatókkal el­lentétben nem a bátor, hősi halált vállaló korrrss^árnőt. hadern a forradalmi erővé vált továbbélőket, az újabb g! MiíüUsif $&Ks. január 1L, csütörtök harcokra menetelő tengeré­szeket, vagyis a tömeget állí­totta a dráma középpontjába. Éppen a tömegekhez kapcso­lódik a dráma mának szóló üzenete is, ami világosan ki­csendül az ' előadásból: a forradalom nem nélkülözheti a meggyőző agitációt, meg kell nyerni az embereket, a kételkedőket is, sőt, az új rend ellenzőit is, mert csak a kitartó eszmei harcban ko~ vácsolódik egy olyan cselek­vő egység, amely képes meg­változtatni a világot. Ezt a ma is aktuális írói és rende­zői hitvallást szuggesztív erő­vel szolgálta a narrátorok cselekvő beiktatása is. A drá­ma hagyományos előadásain a színpad szélén , álló két narrátor tartotta a kapcsola­tot a közönséggel, most pe­dig a rendező felosztotta a szöveget és a játékból küéoő szerenlők szinte saját állás­pontjukat' hangsúlyozva kom­mentálták a történetet. Re­mek ötlet, amely nemcsak mélvebb értelmezést, hanem lendületet is adott az elő­adásnak. Mint említettem, nagyon helyesen az alakuló, érlelődő forradalmasító tömeg került az előadás középpontjába, s éppen ezek a mozgalmas je­lenetek — mint például a kavargó búcsúest — voltak a bemutató csúcspontjai. Ám éppen a tömeg jelenetek szol­gáltatták a rendezés legnagyobb buktatóját is. Jól tudom — és tudja ezt a közönség is! — a forrada­lom áldozatokat követelő bá­tor, férfias harc, életre-ha- lálra menő küzdelem és nem számháború. De nem hiszem, hogy valamilyen rosszul ér­telmezett realizmust, vagy még inkább naturalizmust követve, igazi puskák és gép­fegyverek pufogtatásával ép­pen a színháznak kellene fi­gyelmeztetni erre. Külön ta­nulmányt érdemelne annak boncolgatása, hogy mit bír el egy mai, korszerű színpad, amelyen éppen a rendező ki­tűnő díszletterve alapján il- lúziótkeltően csatahajót, majd harcteret „játszik” az egész színpad, s a pehelykönnyű tüllfüggönyök mint valami obeliszkek jelképszerűen emelkednek a magasba. De az biztos, hogy az ilyen né­hány kellékből összeállított jelzett „csatatér” nem bírja el a lejátszott rohamokat. A háromszor is megismételt fegyverzaj, géppuskaropogós szétzúzza a néhány pilla­nattal előbb szinte költészet­té magasodó dialógusokat, a harcok ilyenfajta ábrázolása gyengíti a narrátorok meg­győző szavait. Visnyevszkij drámájában nem a rohamok, nem a fegyverek ropogása je­lentik a forradalmat, hanem az emberek hite, vágya, és az a kialakuló közösségi erő, amely megváltoztatja a jelle­meket. A rendezőt is dicséri a szí­nészek egyenletes játéka. Nem kis bátorság kellett ah­hoz, hogy Lázár Katalinra osszák a komisszámő szere­pét. A humorral, mókával telített figurák után a fiatal színésznő most egy másik ol- oldaláról mutatkozott be, és te­hetséggel ábrázolta a próba­tétel előtt álló bátor forra­dalmárt. Ám hiányzott oly­kor belső izzása, s különösen a szövetségeseket kereső je­lenetben, alakítása nem volt eléggé meggyőző. Alekszeji Blaskó Péter ját­szotta, egyszerű eszközökkel mutatva fel a vagánykodó matróz emberi értékeit. A fiatal színész egyre jobban kiforró játékkultúrájával most is elhitette velünk, hogy Alekszej az az ember, akit feltétlenül meg kell nyernie a forradalomnak. Paláncz Ferenc nem elő­ször játszik az Optimista tra­gédiában, évekkel ezelőtt ő volt Alekszej, most oedig az anarchisták vezetőjét for­málta rneg. Paláncz felfogá­sában sokszínű jellemzésében megnőtt a figura, amelynek nemcsak ostobasága, gyáva­sága, hanem gőgie és gátlás­talan kegyet'ensége is félel­metes e'len felet mutatott. Maszlag István egyetlen jel­lemvonással érzékeltette a hitványság legveszélyesebb vonáseü, Várday Zoltán m hajóparancsnok szerepében inkább a katonát hangsúlyoz­ta, és csak kevésbé a dön­tés előtt álló ember egyéni és társadalmi felelősségét. Csapó János fedélzetmestere olyan megtört és erélytelen volt, hogy egyik fél számára sem jelentett igazi ellenfelet. Színtelen alakításként kell feljegyezni Teszáry László finn matrózát is, hiszen ez a kulcsszerep sokkal több le­hetőséget tartogat a színész számára. Ha helyünk enged­né, elismeréssel sorolnánk az epizódszerepeket az egyénivé formált statisztériát, mind­azokat, akik szinte koreográ­fia szerű mozgással népesítet­ték be a színpadot. A dráma eredeti kísérőzenéje — ame­lyet Kalmár Péter állított össze — Jól szolgálta a játék hangulatát. Egy jó drámához és egy si­keres színházi előadáshoz közönség is kell. Mégpedig felkészült közönség. Mindezt azért említem, mert a szín­házat és a közönséget egy­formán ismerő és tisztelő Brechtnek van igaza, amikor azt vallja, hogy a színházi produkció valahol az előcsar­nokban, vagy méginkább már odahaza kezdődik és nem­csak az öltözködéssel, hanem azzal is. hogy a néző hangu­latilag felkészül az előadás­ra. Nos, sajnálattal tanasz- taltam. hogy a december vé­gi karácsonyi hangulatban még a színházat szerető egri közönség sem készült fel az Optimista tragédia maradék­talan befogadására. Novem­ber eleje, vagy egy más idő­pont bizony sokkal alkalma­sabb, s így eredményesebb lett volna. Márkusa László 16.20: ANDRÁS KOVAC- KIRÁLYSÁGA Szentes Regináid zenés Já­téka az Egri Várszínház előadásában. A kedves, mulatságos Is­koladráma a XVIII. század­ban játszódik. Szereplők: Bessenyei Fe­renc, Agárdi Gábor, Maros Gábor, Kránitz Lajos, Blas­kó Péter. ÖCS) 1 tára rovott nantár Korunkban nem élhetünk naptár nélkül. A mozgalma­sabb társadalmi életet élő, vagy elfoglalt ember nem­csak napról napra, de óráról órára előre bejegyzi naptáré­ba teendőit és a hivatali, üz­leti élet sem nélkülözheti az előjegyzési naptárt. Az ősidőben is ismerték az időszámítást és a napnyi!, vántartást, de természetesen más alakban készültek ' a hajdanvolt korok naptárai. A hinduk, egyiptomiak, ba­biloniak, arabok, görögök, róma’ak egyaránt használtak naptárt. Kőbe, márványba, viasztáblába vésték, vagy pa­piruszra, később papirosra írták a régiek as időmuiaiói. Üres az Iskolapad, nem szól a csengő, pihen a kré­ta, a szivacs. Tifenegyedik napja már, hogy havat re­mélő izgalommal, ünnepvá- róan kipirult arccal az utolsó tanítási órák után hurrával köszöntötték a té­li vakációt a gyerekek. Az­óta harsog az uszoda, be­népesült a könyvtár, meg­teltek a mozik, s hol Itt, hol ott slvít föl a hívó füttyszó, egy éles kiáltás: —■ Hé, Zoli, gyere már le! — Ilyenkor aztán, ha ösz- találkozik két cimbora, az első kérdés az, na öreg, hogy telik a szünet? — Gyorsan, nagyon gyor­san — vágja rá habozás nélkül Koppány Zsolt, el­sős egri gimnazista. A ma­gas fiú vállán sílécek bil­legnek, azokat egyensú­lyózza, míg hadarva pa­naszkodik. — Pedig úgy eltervez­tem, mi mindent csinálok. Lejárok az usziba, megyek pingpongozni. a Vörös Me­teorban sakkozom a have­rokkal, talán olvadok is egy keveset. De hát így együtt nem megy, mert akkor semmire sincs elég időm. Muszáj volt választani, persze maradt a sí. Zsolt, már egy hete csak a Bük- köt járja, reggeltől estig. Jó kint, csuda szép a téli erdő, meg aztán olyan re­mekül lehet bolondozni a fiúkkal a hóban. Mert a Bükkben, ott van hó! — Az biztos, hogy egy évre kisielem magam. Most kaptam új botokat kará­csonyra, meg bakancsot, meg új ez a remek ‘Market kapocs is a lécen. Elnézést. — Kérek egy Kovács Kati nagylemezt — Beethovent szeretnék. — Mark Twain regényéből van még? — Va­lami komolyabbat vinnék, mondjuk Thomas Mannt. Mostanában gyakran hang­zottak el ilyen mondatok az egri Gárdonyi Géz.a Köny­vesboltban, ahol december­ben csaknem egymillió fo­rint értékű verse.skötelet, re­gényt, lexikont, lemezt, vá­sároltak a zene- és irodalom­barátok. A IX. szimfónia, az Intarzia, Tom Sawyer ka­landja, a Buddenbrook ház — ezek voltak talán a leg- kapósabbak. De a könyv- és lomezjlágerek sora itt nem zárul le. A legkisebbek kedvencei közé tartozott a Benedek Elek és Illyés Gyula népme­se feldolgozásainak legszebb darabjait egybegyű.jtő kö­tet A deszkavári királyfi. Gyorsan fogyott Janikovszky Éva legújabb „igaz meséje” a Már óvodás vagyok és A régi magyarok rovás­írással fára vésték nantáru- kat, de ebből a korból már csízió — vagyis verses nap­tár — is maradt reánk. Juli­us Caesar úgynevezett juliáni ■ naptárát, amelyet a kereszté­nyek is átvettek, XIII. Ger­gely pápa 1582-ben rendezte. A magyar naptárirodalom kéziratos emlékei ennél is korábbi időből valók és a fá­ra rovott székely naptár pe­dig az egyetemes naptárem­lékek között is ritkaság. A régi magyar naptárak előbb a csízió, később a kalendá­rium nevet viselték, a nyelv­újítók azonban magyar szót kerestek az idegen szárma­zású elnevezések helyébe és így lett a kalendáriumból naptár. Érdekes kéziratgvűlteményt ezr-ü m cünndii Bíúzemm Megyek is. Megmutatom a srácoknak... A kerek képű negyedi­kes általánost végző Proto- vin Tomi szintén levegőzik. A nyitott ablak előtt áll, Idánként ki-ki hajol. Igaz, az egész csak pár percig tart, mert ismét kezdődik egy film. — Végre van időm té­vézni — sóhajt föl Tomi a következő adásszünetben. Iskolaidőben annyi bajom van, hol számolni kell, hol olvasni, vagy írni. És még egy kicsit segítek anyunak, aztán vége is a napnak. Most jó. Reggel porszívó­zok, az kész van tíz előtt, s utána nincs más dolgom, letelepedhetek. Idáig még a Benyó volt a legjobb, azt végig izgultam, meg tet­szett A kis hercegnő is ka­rácsonykor, meg jó a\ Bal- tha^ár professzor is... Na persze — mondja, már fé­lig visszahúzódva — mu­tathatnának több rajzfil­met is... csak ez a szünet tovább tartana! ' — Nekem olyan mind­egy! — Ezt már az úttörő­ház folyosóján baktató nyolcadikos Mészáros Miki válaszolja. Gyengébb lesz bizonyítványa az idén, ez keseríti már napok óta. — A vakáció? Tört ver- senyre készülök —■ mutat a hóna alatt lapuló paksa- métára. Még nem tudom pontosan mikor lesz, talán márciusban, talán április­ban, de nem árt idejében nekikezdeni. Most is anya­gért jöttem a könyvtárba. A törökvilágnál tartok, eh­hez kellene valami olvas­nivaló. Alekszej Tolsztoj felej the tei­let Burattinójának története az Aranykulcsocska is. A na­gyobbak az idén december­ben is az indiános, kalandos regényeket keresték; May Károlytól Az Ezüst-tó kin­csét, valamint Mark Twain ifjúsági könyveit, a Tom Sawyert és a Huckleberry Finnt. Persze a karácsonyfa alá a szülők nemcsak szóra­koztató, hanem „tudomá­nyos” könyveket is tettek. Sok gyerek kapta ajándékba • A Föld és világa című kis­diákoknak készült enciklo­pédiát, vagy a Képes Törté­nelem sorozat legújabb da­rabját. Az idei év végén a felnőt­tek körében is hódítottak az ismeretterjesztő művek. Nagy siker volt a Világirodalmi lexikon harmadik kötete, a Biológiai lexikon első része, a Művészeti kislexikon és a Műszaki enciklopédia. A szépirodalom rajongói között a klasszikusokon kívül Raf­1560 tájáról, tehát a már említett XIII. Gergely pápa úgynevezett naptárrendezési, 1532-es évétől mintegy húsz esztendővel élőbbről. A hat­vanhárom számozott oldalas, keménytáblák közé fűzött könyvecske 44.—58. oldalán Bencédi Székely István Krakkóban, 1538 körül nyom­tatott kalendáriumának kéz­iratos változata található. A bevezető szövegrész s nyomtatásban megjelenthez képest változatnak tekinthe­tő, és éppen ez képezi egyik sajátos értékét. A haladó gondolatokat tartalmazó elő­szó, bár betűi alaposan be­sárgultak, immár több mint négyszáz éve állja az idők viharát. Szövege így hang­zik: „Mikoron minden nemze­tei látnék, hogy az ő nyel­vén kalendáriumot, szerezne, kiből esztendőnként az üd- nepet megtudhatnánk, igen jónak vélem én is, hogy az kalendáriumot fordítanám, kiből megtudhatnák az gyer­mekek nemcsak az üdnepe- ket, hanem mely nap lenne meg az űiság, hány órán át támadna fel minden nanon az Nao, mik -r kezdetnek el az tavasz, nvár. ősz. tél; ki­be ennek felette csináltam a magyar csíziót, hogy kőnyű igéikül is est ffld,aapriraft eaasr. — Izgalmas kor, nem Is olyan rossz program ezzel foglalkozni. — El tudnék képzelni jobbat is. Nyáron például megyek Németországba az unokatesómhoz. Az igen. De most mit lehet csinálni? Tanulás után moziba me­gyek, vagy kószálok a vá­rosban, esetleg lemezezek™ —< lemondóan legyint —■ még ha legalább havazna. Hó! Ezt szeretné a ha­todikos Mezei Anikó is, aki új piros kabátjában szök­décsel az ABC felé. — A hugi tizenhat hóna­pos, irtó jókat lehet vele játszani! Ügy számítottam erre a pár nap szünetre is. Gondoltam, majd viszem hógolyózni, meg, szánkózni, meg építek neki hóembert. Hogy élvezte volna...! Azért' így sem rossz. Reg­gel sokáig alszom, aztán segítek anyunak. A délután már teljesen az enyém. Ilyenkor olvasok — a Lá­nyok évkönyvének már egélszen a vége felé járok. Aztán meglátogatom a ba­rátnőimet, velük babázok, meg társasjátékozom. Ügy örülök, mert kettőt is kap­tam karácsonyra, egy Mal­mot, meg a Ki nevet a vé- gén-t — sorolja egy szusz­ra, majd elkomolyodva folytatja: — Csak az a baj, ránk szólnak, ha hangosak va­gyunk. Jobb lenne, a sza­badban, ha esne a hó. — Huncutul teszi hozzá: —■ Még van egy hét, igazán meg-ázhataá a szakállát a fai Sarolta Ne félts, ne félts című verses kötete, Devecse- ri Gábor verses drámája, az Odüsszeusz szerelmei és Páskándi Géza színművei hódítottak. A képzőművé­szet kedvelői legjobban a gyönyörű Anyou legendá­riumnak örültek, de sokan kérték a Ruöens-albumot is. Zenéről könyvben, zene le­mezen. A könnyű műfaj hó­dolói a legújabb Koncz-, Ko­vács- és Fonográf-felvétele­ket keresték, a Ne vágj ki minden fái, az Intarziát és.a Na, mi újság, Wágner úr? A komolyzenei hanglemezek közül Bach Máthé-passiója és Lehotka Gábor orgonajá­téka volt a legnépszerűbb. Néhány várva várt muzsiká­ról szóló kötet, mint például Kroó György: A hét zene­müve, vagy Valentyin Ho- lopova: A huszadik századi zene ritmusproblémái nem érkezett meg idejében. Ezek már az új esztendő első nap­jainak könyvslágerei lesznek. tudhatnék, kiről vélem, hogy valamit használnék az ma­gyarul olvasó gyermekeknek, kit jó néven ha veendnek, többre és nagyobbra annak* utána ügyekeznek .. A tizenötödik századból való, fára rovott székely naptár az egyik legértéke­sebb magyar naptáremlék. Ezt Marsigli olasz hadimér nők másolatai őrizték meg az utókor számára. Az 1690-i hadjárat vetette Marsiglit Erdélybe, ahol az ódon szé­kely rovásírásos emléket hí­ven lemásolta bolognai gyűj­teménye számára. A fára rovott naptár az ál­landó ünneoeket — mint örök naptár —, továbbá az abc-t. bibliai neveket és ar>- róbb kánoni tételeket tartal­maz szövegében, amelyet a rég’séggyűítő olasz hadimér­nök egész terjedelmében, megmentett. Ez a fára rovott naptár egyúttal a legrégebbi és lég- téri edelmesebb rovásírásos emlékünk és az egyetemes nantár'rod alomnak egyetlen fára vésett nantáremléke. A nantár első két sora ez: január elseje: Köskará- cson. Január hatodíka: Szene- kereszt. Révész rom télapó! (németi) Kovács Kálitól Thomas Mannig Könyv» és lemexs’á^ere’c az óév utolsó napjaiban

Next

/
Oldalképek
Tartalom