Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-27 / 22. szám
Á tanácsadók felelőssége A holnapi gyöngyösiekért r SOKSZOR. SOK HELYEN elmondják, hogy a vezető egyik leghasznosabb tulajdonsága, ha döntés előtt megkérdez másokat, ha minél több illetékes munkatársától kér véleményt Ez a követelmény a vezetéstudomány alapfokú ismeretei közé tartozik. Az effajta döntés- előkészítés — az érintett beosztottak és az érdekelt szakemberek hozzászólását elvárni — az üzemi demokrácia szerves része is egyben. Ma már egyre több vállalatnál alakul e norma szerint a vezetés gyakorlata, ami sok gyár egyenletesen javuló eredményeiben is megmutatkozik. Idegenforgalmi nevezetességeiről igen, ám „tojásgyá- ráról” már kevésbé közismert Szilvásvárad. A Bükk hegykoszorúi közé ékelt kis faluban pedig már hat esztendeje működik a baromfitelep. Valóságos gyár ez, hiszen teljesen zárt térben, műfénynél nevelnek 40 ezer baromfit *a A kedvezőtlen termőhelyi adottságok között gazdálko- dó állami gazdaságban, ahol alacsony a kalászosok terméshozama, a jövedelem növelésére hozták létre a telepet. A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinátban nemesített Tet- ra-hibridekke! telepítették be tojástermelésre. Ezzel a fajtával azonban nem voltak, megelégedve, mert négy év alatt mindössze másfél milliós nyereséget biztosított a gazdaságnak. Ezért 1974 júliusában lecserélték az állományt és a Bólyi Állami Gazdaságtól vásárolt amerikai Shawer-fajtával telepítették be a telepet. Ebből egy tyúk évente 260 tojást ad. A fajta így már biztosítva volt, azonban nehézség akadt a tápellátással. 1970 óta ugyanis ötször rendezték a tápok árát, ami befolyásolta a telep gazdaságos termelését. Nem beszélve arról, hogy a takarmányt a Dunántúlról, az Agárdi AGROKOMPLEX-től vásárolták és szállították 1 Szilvásváradra. A nagy távolság miatt évente komoly öszFélreviheti a vállalatot az is, ha a vezető azt képzeli magáról, hogy mindehhez felsőfokon ért, s hogy mindent egymaga — konzultációk nélkül — képes helyesen megítélni és csak hatalmi szóval, meggyőzés nélküli intézkedni. A vállalatot mellékvágányra terelheti azonban az is. ha a tanácsadók csak formális gesztusnak vélve megkérdezésüket. azt érzik kötelességüknek, hogy — óvatosságból, rosszul értelmezett tapintatból — azt mondják, amit vezetőjük hallani szeretne. Ilyesmire persze okot adhat egy-egy úrhatnám főnök is, aki esetleg csupán divatos kulisszának tartja a demokratikus formákat, s ha valaki olykor ellenvéleményen van, arról azután később nem „feledkezik el”. Amikor nem fez értekezlet és főként nem az érdemi munka demokratikus —, csak a megbeszélés formája: mindenki hozzászól, ezt el is várják — csak senki sem mond egyebet, mint, hogy egyetért, vagy a főnökkel, vagy a másik kolléga által megfogalmazott javaslattal. Ott máris nagyot lépnének előre a tartalmas értekezletek, megbeszélések felé, ahol kimondanák: csak az szóljon, aki valamivel nem ért egyet, más javaslata van, vagy fontos kiegészítése. Aki csak egyetért, az maradjon csendben. Elvégre az is megeshet, sőt, rögtön az első javaslat, vagy amit a főnök mond, az is lehet helyes. Ilyenkor pedig különösen kár tovább húzni az időt. NÉHÁNY ÉVVEL ezelőtt, kedvezőbb nemzetközi gazdasági helyzetben és amikor a vállalatok és egymáshoz való kapcsolódásuk még korántsem volt a maihoz hasonlóan összetett, amikor egy- egv döntés, ha nem sikerült, esetleg még fele részben sem érte el a mai tévedések, vagy tétovázások, taktikázások anyagi kihatásainak mértékét, akkor még mindezt — a tanácsadók esetleges taktikázását — egyszerűen morális kérdésként kezelhette a társadalom. Ma: súlyos gazdasági kérdés minden rossz orientációjú, téves vagy manipulált információn alapuló döntés. Minden olyan „tanács”, amely első helyen nem a kollektíva érdekeit szolgálja, a gyorsabb fejlődést, a fegyelmet, az ésszerű munkát és a veszteségek megszüntetését; akárkinek az érzékenységéről legyen is szó. A vállalatok előtt álló feladatok megoldásához az effajta taktikázások aligha lesznek eredményesek, csak a szókimondás hozhat gyors eredményt, csak a szókimondás, ami persze lehet udvarias is. Gerencsér Ferenc Veszélyben a nemzet! Kipusztul a magyar nép! Ilyen és ehhez hasonló, riadt, drámai töltésű figyelmeztetések hangzottak el néhány évvel ezelőtt A buzgó statisztikusok azt is kimutatták, hogyan öregszik a társadalmunk. Milyen mértékben nő a nyugdíjasok aránya és mennyire nincs ezzel lépésben az újszülöttek száma. Mi lesz itt néhány évtized elteltével? Kérdezték a kétkedők. Aztán napvilágot látott a népesedéspolitikai határozat a párt utóbbi három kongresszusának állásfoglalása nyomán. Ezt foglalta rendeletbe a Minisztertanács 1040/1973. sz. számú intézkedése, Alig két éve ennek. Lehet-e mérni ilyen rövid idő alatt a határozat eredményeit? ■ ■ ■ Gyöngyösön a pozitív változásokat számokkal is bizonyíthatjuk. Amíg 1973- ban 522, egy évvel később már 634 élve születést jegyeztek be a hivatalos iratokba, tavaly pedig ennél is többet. A növekvő számok tanúságtétele egyértelmű. A százalékok nyelvére fordítva: két év alatt 30 százalékkal emelkedett az élve- születések aránya az említett határozat előtti évhez képest. Ehhez a tényhez fölösleges még magyarázga- tást fűzni. Azt azonban érdemes megemlíteni, hogy az országban az elsők között Gyöngyös hozta létre azt a terhes- és nővédelmi tanácsadó szolgálatot, amelyet főfoglalkozású orvosra bíztak. Az már más dolog, hogy a tanácsadó orvosnő maga is kismama lett, és a helyettesítése időközönként gondot okozott, a tanácsadásra megjelent kismamáknak sokat kellett várakozniuk. Ezt a tényt csak menti az a sajnálatos körülmény, hogy a kórházi orvosok száma kevés, a helyettesek tehát amúgy is túlterheltek. A felsorolt nehézségek ellenére is hatékonyan folyt a népesedéspolitikai határozat végrehajtása 1973—75-ben. HÍM Semmi sem tökéletes, hozakodhatunk elő most az ismert, kissé kesernyés bölcselkedéssel. Annáit idején ugyan a városi tanács végrehajtó bizottsága kidolgozta a maga intézkedési tervét, hogy alaposan hozzáláthasson a feladatok elvégzéséhez, de minden nem sikerülhetett Kimondták ugyan, hogy a kórház szülészeti osztályán növelni kell az ágyak számát, ez a szándék azonban nem valósult meg. Egészen addig megmarad a szűk elhelyezési lehetőség a szülészeten, amíg a visontai program keretében az elmeosztály ott megnyílik Várhatóan még ennek az évnek a második felében. Pedig a kórházban minden harmadik beteg a szülészeti-nőgyógyászati osztályon jelentkezik felvételre. Maradnak tehát még mindig a pótágyak, marad a zsúfoltság, a sok kényelmetlenség és feszültség. A hivatalos szervek minden igyekezete ellenére a gyermeknevelési intézmények körül is forrnak az indulatok esetenként. Kevés a hely. Az iskolai napközik csoportjainak a számát az elmúlt két évben 3—3 csoporttal növelték ugyan, de a konyhák teljesítménye ezzel nem tartott lépést. Az elsősök megkapják az étkeztetést a napközikben, a felsősök közül pedig sokan kiszorulnak ebből a lehetőségből. A vendéglátó vállalat éttermei étkeztetnek ugyan diákokat, de elég sok panasz éri a tevékenységüket. A megoldás kínálja magát: központi gyermekélelmezési intézményre kell bízni ezt a feladatot. Kétségtelenül ez az egyetlen helyes lépés. Látja és tudja ezt mindenki. De honnan vegyék a pénzt hozzá? Egyelőre a forintok forrása ismeretlen. Látszólag ellentmond az emlegetett elhatározás lényegének, mégis szólnunk kell a terhességmegszakításról is. Sokat hangoztatják ennek a témának az ismerői, hogy a művi beavatkozás mennyi káros következményre ad lehetőséget. Határozott összefüggést állapítottak meg például a megszakítás és a későbbi koraszülés között. A koraszülöttek életben tartása és felnevelése pedig nagyon sok erőfeszítést igényel. Jegyezzük meg: minden nyolcadik kismama koraszülött csecsemőt hoz a világra! Felsorolni Is sok lenne, milyen formákat találtak az egészségügyiek a felvilágosításra. Elkezdik ezt a munkát már az általános iskola s megtakarítottam közel harmincezer forintot a vállalatnak. — Miből állt ez össze? — Mondhatnám fillérekből, forintokból. Néhány aranyszabály Kíváncsiak voltunk, mi bújik meg a fillérek, forintok mögött. Erről is szűkszavúan, jóformán tőmondatokban beszél a jóvágásu, testes férfi. — Van néhány aranyszabály. Aki betartja, nyer. Például hideg masinával soha nem indulok. Eszi a motort Sose zavarom a buszt. Az megint ellenség. Legyen meg a kellő fordulatszám, az a jó. Aztán a napi karbantartás! Mindig ellenőrzőm a vizet, olajat, gumikat, akkumulátort. S a legapróbb rendellenességet helyrehozom. Többen százezer kilométernél már gene- ráloztatnak. En majdnem háromszázezer kilométert tettem meg váltótársammal a most felújított buszon... Szerintem az a legnagyobb baj, ha eltekintünk a kicsi, jelentéktelen hibák felett. Abból lesz később a baj, a ráfizetés. Nekem nincs saját kocsim, de a cégét legalább úgy gondozom, mintha az enyém lenne. Új' szabályok Alig egy hónapja közlekedünk orszéflMwrt* Éé mm két utolsó osztályában, végül az üzemekben, illetve a TIT rendezvényein folytatják. A művi megszakítások száma az Utóbbi két évben majdnem ötven százalékkal csökkent a városban. a a • A társadalmi összefogására példa a százszemélyes óvoda, amelynek költségeihez a város üzemei is hozzáadták a maguk jelentős mennyiségű forintjait. Az építkezéshez felajánlott társadalmi munka értéke egymillió forintot tesz ki. Lehetne számokat mondani arra is, hogy a lakások elosztásánál milyen arányban veszik figyelembe a tanácsnál a három- és ennél több gyermekes családok érdekeit. Nagyon mutatós számok ezek. A tanácshatározat alapján mindazok a nagycsaládosok, akik lakás- igénylésüket 1973 végéig beadták, megfelelő otthonba költözhettek 1975-ben. Összesen 26 nagycsalád kapott tavaly egyszeri támogatást a tanácstól, gyermekenként mintegy ezer forint értékben. Arra is volt gondja a tanácsnak, hogy odafigyeljen az üzletek áruválasztékára: lényeges javulás mutatkozott meg a gyermekholmi kínálatában., Egyre több félkész és mélyhűtött ételféleség könnyíti meg a háziasz- szonyok és kismamák otthoni munkáját. “Bővült a Patyolat felvevőhelyeinek a száma, de szükség lenne a Fő téri szalon korszerűsítésére és egy új szalonra is. hogy a tisztítási idő tovább csökkenjen. Üj dolog: a gyermekkocsik javítását egyre többen kérik. A tanács a megoldásra már hozott intézkedést ■ ■ H Senki sem akarja túlbecsülni azt, amit a népesedéspolitikai határozat végrehajtásáért tettek már ed dig Gyöngyösön. De az eredmények lebecsülésétől is óva intünk mindenkit. Hogy két év alatt csoda nem történt, az biztos. De hogy az elmúlt két év is igazolta a város törekvését, azt senki sem vonhatja kétségbe. Ez a törekvés ma is él, munkál és ezért a további eredmények sem maradhatnak el. Amit tesznek, amit teszünk, a holnapi gyöngyösiekért tesszük. G. Molnár Ferenc dészeti szabályok szerint. A vizsgát, miként a többi Volán-alkalmazott, Markolt József is letette annak idején. — Mit tapasztalt az utakon? — Megtettem már januárban legalább négyezer kilométert, s úgy érzem, úgy látóm, sikerült az átállás Mindenki igazodik a megváltozott szabályokhoz. S a közlekedésrendészeti hatóságok végrehajtották a jelzések módosítását. — Es a vezetési morál? — Mintha fokozódott volna az óvatosság. Hivatásos és maszek vezetők udvariasabban viselkednek a kormánykeréknél, jobban ügyelnek egymásra. Egyébként én ezt tartom a megújított közlekedési szabályzat alapvető tényezőjének. Ha kölcsönösen vigyázunk egymásra, negyedére csökken a balesetek száma, s ezzel összefüggésben az anyagi kár... •k Ehhez csak annyi a megjegyzésünk : az aranyjelvényes gépkocsivezető helyesen ítéli meg a helyzetet. De hogy az ő magatartása általánossá váljék, még sok tennivalónk van. A jó közlekedési morál kialakítása hosszú folyamat, szívósan kell nevelni rá a hivatásos génkocsizót éppen úgy, mint aki saját járművét viszi ki a forgalomba. Moldvai) Győzá Rendjén is van a dolog idáig, ha e nagyon fontos vezetői norma mellé, mindenütt megfogalmaznak egy másikat is vagy legalábbis kimondatlanul, de eszerint cselekszenek. Nevezetesen, hogy a tanácsadók is felelősek a döntésekért. Sőt: ahhoz, hogy a kollektív döntéselőkészítés valóban a legjobb választást adja, tehát a legeredményesebb programot alakítsa ki a jó, korszerű vezetési stíluson kívül nélkülözhetetlen a megkérdezettek mindegyikének mélységes 'felelősségérzete is, abban, hogy mit helyesel, mit bírál, szól-e amikor szükséges. és képes-e azt is megmondani, ha ő sem lát tisztán. Heves megyét ellátná, ha...? ,ToJásgyár” a Blikkben JJ szeget fordítottak szállítási költségekre, ami ugyancsak kihatással volt a gazdaságosságra. Az elmúlt öt évben viszont nem sokat változott a tojáspiac, hiszen Nyíregyházára Miskolcra, Budapestre, Sátoraljaújhelyre és Török- szentmiklósra szállítják ma is a tojást Szilvásváradról, mivel ott többet adnak érte, mint Heves megyében. A szilvásváradi telepen pedig évente 9 millió tojást termelnek, amely számítások szerint elegendő lenne Heves megye teljes ellátására.' Ennek ellenére még sincs megfelelő piacuk megyénkben. Holott Hevesbe az ország szinte minden részéből, Bábolnától — Nyíregyházáig hoznak tojást a piacokra, az üzletekbe, hogy ellássák a lakosságot ezzel a fontos élelmiszerrel. Az idért valamelyest javul a helyzet, hiszen egy-egy millió tojás szállítására szerződött az állami gazdasággal a SZÖVTERMÉK és az egri Nektár Fogyasztási Szövetkezet. Ez azonban még mindig kevés, pedig elgondolkodtató, hogy érdemes-e a megye kiskereskedelmének vállalni a nagyobb költséget a tojásszállításra, amikor meg lehetne oldani ezt a megyén belül is. Ahhoz, hogy az állami gazdaságban növeljék a „tojásgyár” gazdaságosságát, az idén már a Heves megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalattól vásárolják a tápot. így a takarmányt rövi- debb úton, kisebb költséggel, Gyöngyösről szállítják Szilvásváradra. 1975-ben 13 millió forint volt a „tojásgyár” termelése, ami nem végleges adatok szerint egymillió forint nyereséget eredményezett a gazdaságnak. Ahhoz, hogy a továbbiakban fokozzák a termelést, tárgyalásókat kezdenek a Heves megyei Szövetkezeti Baromfikeltető Állomással. 1977-től várhatóan már a társulás tagjaként évente 3 millió tenyésztojást is termelnek majd, amely további egymillió nyereséget biztosít a szilvásváradiaknak. Reméljük, Heves megye pedig lakosainak igyekszik több nyereséget szerezni a szilvásváradi tojásból. (mentusz) Egymilliárdos hitel a Rába-meforok gyártásának fejlesztésére Az V. ötéves terv időszakában, együttesen mintegy .ötmilliárd forintos költséggel fejleszti.termelését agyőri Magyar Vagon- és Gépgyár. A nagyszabású tervek realizálásának első lépéseként hétfőn Győrött Horváth Ede, a gyár vezérigazgatója és Csarnok Attila, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese egymilliárd forint hitel felvételéről, illetve folyósításáról szóló szerződést írt alá. Az ezermillió forintos hitelt a gyáróriás saját eszközeiből 300 millió forinttal egészíti ki. Az aláírók hangsúlyozták, hogy a beruházás gyorsan megtérül, tőkés piacon jól értékesíthetők. Az 1,3 milliárd forintos beruházási összegből a győri gyár kizárólag nagy termelékenységű gépeket és berendezéseket vásárol, s ezek üzembe állításával 1980-ra duplájára, évi 30 000-re — növeli motorgyártó kapacitását. Ez azt jelenti, hogy a gyár minden évben 22 000 önálló motort bocsát ki, csaknem 9000 motor gyártásának megfelelő kapacitást pedig alkatrészek előállítására használ fel. Ez a teljesítmény — mai árakon számítva — évi 5 milliád forint termelési értéknek felel meg, amit évi 400 millió forint értékű motor főjavító kapacitás egészít ki. A jelenlegi elképzelések szerint a gyár a beruházás befejezése után évente 22 000 motort exportál a KGST-országokba, 5000-ret a tőkés országokba. 3600-at pedig a hazai piaco*- ér&ákesát® Aki fillérekből vagyont ment Ha bepillantunk a 4-es Volán Vállalat hatvani üzemének múlt esztendei számvetésébe, mihamar kitűnik: költség felhasználás és üzemanyag fogyasztás terén fél millió forint a megtakarítás. Ez megfelel a vállalati átlagnak és a tervezett 3 százaléknak. S a teljesítmeny 350 dolgozó jobb, takarékosabb, értelmesebb munkájának köszönhető. Persze, egy ilyen nagy üzemben nem mindenki húz egyformán. Akad szerelő, autóvezető, aki fittyet hány a célkitűzésekre, s úgy akar hónapról hónapra többet keresni, hogy közben herdálja a közös vagyont, nyűvi a kezére bízott munkaeszközöket, kocsikat. Markolt József buszvezető viszont a másik pólus. Ügy szolgál immár huszonhárom esztendeje a telepen, hogy semmit sem lehet a szemére vetni. Udvarias, balesetmentesen veret. s évek során, jóformán fillérekből vagyont spórolt m a népgazdaságnak. Palotásról indult Ebben a községben született, ott él most is Markolt József.- Felesége a háztartást látja el, míg ő Petőfibáaya, Apc. Jobbágyi térségében az erdőgazdaság munkásait szállíthatja. Két gyermeke is van. A leány varrónő fiuk Palotáson tanít. Amikor muni-á- Jásrél faggatjuk Weait te(Fotó: Pintér Tibor) hajtja a fejét, s egyensapkáját gyűrögeti. — Nem tartom én magam különleges embernek. Csak azt csinálom, amit rámbíznak, ami kötelességem. — Mennyit vezetett? — Közel egy millió kilométert. Megvan már az arany jelvényem is. — Becsülik a cégnél? — Nemrég kaptam külön jutalmat, mert öt évig ültem st.«*» tuiomAVii IÁio nóllííil
