Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-27 / 22. szám
9 Fotóriporternek lenni iá, mig meg nem Síik Osztrovszkij remekművének hatrészes filmváltozatát Felvételűnk a sorozat első részéből „A &ziiletés”-ből való. tűzte műsorára a televízió. Mindenki láthatta a Ma* gyár Televízió, valamint Makk Károly és Zlmre Ferenc Jóvoltából, némi „nagyítással", hogy fotóriporternek lenni jó — míg meg nem ölik az embert. Soltom — mór a neve is fotórlpor- teres — valahol, valakinek, valamilyen célból fotóripor- íerkedik — talán egy szerkesztőségnek? és ebből a „valahol, valakinek, valamit” — munkából egészen jól megél zeneművész húgával együtt egy óbudai kis, modern, két-háromszobás garzonban. Mígnem egy reggel a piacon ténferegve — a téma nemcsak az utcán, de Iám a piacon is hever — fel nem fedezi majdani gyilkosát és jelenlegi fotótémáiét. Miután közli vele Soliom, de már a lakásán, hogy ó nem buzi, — a téma fürdetve jó — megfürdeti Kántort, akit egy hete köröz a rendőrség gyilkosság gyanúja miatt, és aki ezért lett hát „riport-alany". A téma házhoz jött, és házhoz vitetett, lehet fényképezni, amint eszik, iszik, dohányzik, tiltakozik, lehet fényképezni oldalról, szemben, más szóval is, profilból, en- faceból, premierplainból, mindaddig, amfgnem ez úgy felcukkolja Kántort, hogy az ollót ragad, és egy ágas fa tövében megöli a megszállottan fotózó Soliomot. Bevallom őszintén, én már előbb megöltem volna. Nekem gyengébbek az idegeim, mint Kántoré volt Igaz, én csak néző vagyok, és nem gyilkos. Szerepel még a történetben a húg, aki Mari névre hallgat és zeneművész, és reménytelenül szerelmes, vagy nem szerelmes és nem is reménytelen. Ezt nem lehet megtudni. Es szerepel Zoltán, akiről csak azt lehetett megtudni, hogy szerepelt. de az ég világon semmi mást sem, ám, mint Laecock mondaná, ez nem is érdekes, mert történetünk szempontjából ennek semmi jelentősége nincs. Aztán szerepel még egy teherautó és két sofőr, akik pénzért segítenék tovább szökni Kántort, de a rendőrök elfögiák őket, aztán szerepelnek szirénák és rendőrkutyák és egy női kosárlabda- csapat. Ez utóbbinak mégis van jelentősége történetünk szemDontjából, mert bárki lá*hatia. nálunk. Magyaror- S7<.,0n_ egy tévéjátékban legalábbis, minden fotóriporBäMsM , isii, i&ssás £«4S . __ té rré három fényképezőgép és vagy hét nő jut. Hat. A hetedik Kántoré lett volna. A filmen legalábbis. A beharangozás szerint — félig komolyra fordítva a , szót, mert egészen komolyan erről a tévéjátékról sem beszélni, sem írni nem lehet —, szóval a beharangozás szerint Soliom Sándor jeles fotóművész. Hogy mitől jeles, azt nem lehet tudni, azt velünk sem az írók, sem a rendező közölni nem óhajtotta. Hogy ez a Soliom, mikor a rendőrség helyett haza vitte a gyilkost, állítólag a művészet törvényeinek engedelmeskedett az állam törvényei szerint, azt elfogadni nem tudom, mert a tévéjátékban egy paranoiás fotóőrültet ismertem meg és nem egy megszállott művészt Soliom kamerája nem irgalmatlan munkaeszköz, „amely pőrévé vetkőzteti” — idézem a beharangozást a televíziós újságból — a meghajszolt embert, mert pőrére Soliom vetkőztette áldozatát —, hanem egy rögeszme és nem is Us gyorsan dolgozott Az ércet jól robbantották, elég gyakran jöttek a dömperek, és csak a bezsírozott exkavátor fogcsikorgása hallatszott. A markolókanál akadálytalanul harapott az ércbe, az emelőkar a kocsik oldalmagasságáig fordította a terhet, könnyed mozdulattal szétnyílt a kanál alja. S az érc sötét tömegben zúdult a kocsiba. A markolókanál egyetlen pontatlan mozdulatot sem tett útja során. Us ma*Eszt író. Moszkvában szerzett mérnöki diplomát. Főleg lírai hangulatú novellákat ír. írásaiban figyelmét nem a hősök jellemének különlegességeire fordítja, hanem azt kutatja, cmi az emberben mindennapi. Néhány novellája magyarul is megjelent a mai észt elbeszélőket bemutató Előérzet című Jcötétben (Európa* Í969. MoSoliom kezében, hanem a szerzőkében, hogy valami mesterkélten izgalmas, exkluzív történetet mondjanak el vele és általa egy teljesen értelmetlen szituáció keretében. A Soliom bűne az utóbbi évek legértelmetlenebb és leglogikátlanabb televíziós játéka, amit volt szerencsém (?) látni, s ha bűnöst keresünk e témakörben, akkor a tévéjáték bemutásért Soüo- mot terheli a legkevesebb vétek. Szegény Juhász Jácint, nincs szerencséje a tehetséges színésznek: egy Omachei Tamás után, most mint Soliom nézni, kígyóbűvölő tekintettel a nézőre a képernyőről, s olyan mély dolgokat mondani, mint „állat”... „te hülye”... nos, szívből kívánom, hogy kapjon végre egy jó és szimpatikus szerepet, ahol végre szíve szerint kijátsz- hatja kedvét is, tehetségét is. Harsányi Gábor az üldözött gyilkos szerepében — szerepet játszott. De nem is tehetett mást: hol ilyen, hol olyan szerepet, hol egy balsorsú gyilkost, hol egy jobbra érdemes segédmunkást, hol az intellektus határát súroló egyéniséget, hol meg egy elvetemült gengsztert óbudai módra. Bencze Ilona formás térdei és Darvas Iván váratlanul előkerült aktatásákája a hajtépő búcsúnál egy-egy, pihentető és kuncogtató pillanata volt annak a tévéjátéknak, amelyet 1976 január 22- én este. 20.05-kor mutatott be a televízió. A dátumnak különben sem a történethez, sem az elmondandókhoz semmi köze, csak arra való, hogy gyorsan elfelejtsük. Soliom bűnével együtt Gyurkó Géza ga is élvezte munkája pontosságát. A külfejtés többi fiatal exkavátorkezelőjének nem volt ilyen felhőtlen a kapcsolata a gépével. Kezük alatt gyakran úgy nyögött az exkavátor, mint egy beteg óriás. Fentről. a fejtés partjáról gépeik néha a földet tapogató őrülteknek tűntek, akik maguk sem tudják, mit akarnak. Ám Us gépe hozzáértéssel működött, s csak ha nagy kő akadt az útiéba, amivel nem sikerült azonnal megbirkóznia, akkor vált érzékelhetővé a fiú féktelen természete: az exkavátor néhány vigyázatlan mozdulatot tett. Most minden rendben volt. s az exkavátorkezelő nem eondolt a génre. Azon gondolkodott, mit csapjon össze magának ebédre. és hogv az esti táncból kit kísérj« Maa, rn m& Aas& _____rlnJ-annrvt. „ ... MELLETT A Hárman — Vészi Endre új rádiókomédiájának főszereplője nem jelenik meg a mikrofon előtt, mégis szavait, hazugságait halljuk az őt körbetáncoló asszonyok szájából. De ki ez a Zoltán, a csodálatos, jóképű, okos. nem is öreg színtechnikus, akinek kezéért és szerelméért három nő is verseng? Zoltán álmodozó zománcművész, aki csak a hivatala miatt nem válhatott azzá, ami. Álmodozó, boldogtalan férfiú, szereti a magányt, az alkonyat csendjét és színeit, a fokhagymával tűzdelt sertéskarajt, Vacsora előtt ó készíti el az üveg szódát. Jól nevelt felesége, Flóra — noha emancipált nőtípus — naponta „törzsi alázattal várja a nagy vadász hazaérkezését, friss vacsorával és friss alommal”. Szeretett volna egy fiút, de ez valami miatt nem érkezett meg, hát kitalált magának egyet. Róla mesél Kamillának, a szeretőnek. Ambrus, az álmok és hazugságok fia most 10 éves. Szürke szemű, vékony, ügyes tornász. Korláton és bakon osztályelső. Dehát Ambrus nem létezik, mint ahogy az sem igaz, hogy Kamillának két gyermeke van. Kamilla cseles könyvtárosnő (azzal tör be a lakásba, hogy a légköbmétereket kell felmérnie), nem is szép, csak szenvedélyében szokott megszépülni. „Valójában bennük, mint két tükörben ugyanaz a kép tükröződik a harmadikról, a férjről. Megtudják, egyeznek vonzalmukban, ízlésben is. A színvallásra kényszerítő helyzet barátságot teremt köztük, megszeretik egymást mint két szövetséges" — írja a szerző. Nekik kell hát összehozniok Zoltán boldogságát, a szerelmet, a kalandot, a nyugalmat, a bűntudatot, a képmutatást, az őszinte beszédet, „mert ez egy ilyen férfi”. Nem is lenne különösebb baj és Zoltán balesete után (combjára fröccsent az izzó zománc) le- galizálódna ez a különös viszony, ha be nem robbanna az osztozkodó asszonyok közé a fiatal aszódi tanítónő, Laura, „Zolti mindene”. Vele találkozik minden szerdán egy pesti lakásban, mert továbbképzés címén szerdáit szabaddá tudja tenni. Azt is elhadarja, hogy őszre tervezik az esküvőt, kiköltöznek Aszódra, az emeleten lesz Zoltán műterme, a pincében a kemence. Mellette kiteljesedhet Zoltán tehetsége 1 és művészete. Laura a hangjáték legjob- oan megformált alakja (Egri Márta hangja). Okos, célratörő, nem osztozik, nagyszájú, szemtelen, s mindebben támogatja fiatalsága. Mit tehet ezek után a két asszony a kettészelt boldogsággal, Zoltánnal? „Meg kell öljük — mondta Kamilla —. Sajnos, özvegyek leszünk, drága!” Így, ezzel a befejezéssel alig lenne több a játék egy elő- kriminél — az Arzén és levendula pesti változata —, ha Laura határozottsága nem emelné ki Zoltán a levegőtlen skatulyából és kapcsolatrendszerből. A szerelmi háromszög négyszögesül és válik groteszkségében is valósággá. Vészi Endre a társaséletnek, egy csírázó sexkommunának olyan tükrét mutatja fel, ami az első pillanatban torzít, túlméretez, de épp ezért válik abszurditásán túl kissé példázattá is. O 0 o o A Válogatott perceinket rá- diódigestnek is nevezhetők, mert Szél Júlia egy-egy hónap magazinműsoraiból (Szivárvány, Déli krónika. Pillantás a nagyvilágba) emlékezetes hangképeket gyűjt csoA rádió közeljövőben indul: irodalmi műsorsorozatai közül a legnagyobb érdeklődést bizonyára a szocialista brigádok számára meghirdetett „Könyvpárbaj” című vetélkedő kelti — nyilatkozta Dorogi Zsigmond, a rádió irodalmi osztályának vezetője az MTI munkatársának. Az országos vetélkedőben 16 szakmai szakszervezethez tartozó 16 szocialista brigád vesz részt A fordulókat egyenes adásban közvetíti a rádió. A kérdéseket a rádió stúdiójában teszi fel a játékvezető, míg a riporterek a helyszíneken irányítják a korba, tünékeny műsorokat tesz ismét élővé. Igaz, némi szubjektivitással. Szükséges lenne az érdekességen kívül valami vezető gondolat érvényesítése, ami a különböző helyszíneken és szituációkban készült riportokat összekapcsolná. A múlt héten a kiskunsági nemzeti parkból, Klimkó József gyűjteményéről, a létszámstopról, a pesti század- fordulóról, Röpirat az öngyilkosságról és a Kis Istvánnal készült riportot, Venezuelában és Peruban készült hangképeket hallhattunk. Már a címek és témák is azt mutatják, hogy a szerkesztő széle* mozdulattal fogja magához az egész világot. (Az új műsorrend egyik kitűnő darabja). Szépek, harsányak az átvezető zeneszámok. Csak a műsort lezáró Chopin-szoná- tát nem értettem, mert szervetlenül illeszkedett a körös- ladányi országút mentén készült riporthoz. Chopinnek ezt a bánatos, fájdalmas müvét más alkalmakkor szoktuk hallgatni. Gyászindulóvá vált De Kis István bácsi — noha már hetven felé tart — az ötszáz méteres „váltott” árokparttal, állataival, gazdaságával, a csacsifogathoz kapcsolt terveivel épp az életet a derűt a munkát jelenti. Ebergényi Tibor játékot. Egy-egy adás 70 perces lesz, és rendszeres időközökben jelentkezik, négyhetenként szerdai napokon a Kossuth-adón, 19.15 órai kezdettel. Az első elődöntő február II-én lesz. A döntőre a tervek szerint a jövő év januárjában kerül sor. Az idén kezdődött meg a rádió „Arcképek a szocialista országok irodalmából” című sorozata. Januártól a német irodalom klasszikusai, mai NDK-szerzők alkotásai hangzanak el a mikrofon előtt (MTI) Szocialista brigáM irodalmi vetélkedője Új irodalmi műsorok a rádióban Bátran fordult a daruval, mivel biztos volt benne, hogy munkája körzetében nincs senki — és hirtelen a daru alatt egy emberi árnyék villant meg. S még mielőtt gondolkodni lett volna ideje, keze már rántotta is maga felé a kapcsolókart. A daru. változatlan sebességgel, közvetlenül a lent álló ember feje fölött vitte át a felrán- dult markolókanalat Üst egy pillanat alatt elöntötte a verejték. Kiugrott a fülkéből, s azzal a szilárd elhatározással iramodott a bűnös felé, hogy kupán vágja. Egy öregember állt előtte. Hetvenéves ugyanúgy lehetett, mint nyolcvan. A feldühödött fiúhoz fordult és boldogan így szólt: — Ez aztán a munka, fiam! Lapáttal ugyan nem sokra jutsz... Usnak csak most tért visz- sza a hangja: — Te vén sátán, te... meguntad az életedet, vagy mi? Minek mászol a daru alá? Az öreg nagyot hallott. Azt megértette, hogy hozzá szólnak, de még nem jutott gondolatai végére, így nem tudott teljesen a hallásra koncentrálni. — Látod, így van ez, mi itt annak idején csak lapáttal hadonásztunk, és nem volt rá időnk, hogy kieszeljünk valami gépet... Amit te itt egy nap alatt elvégzel, nekünk egész életünkre elég lett volna... Látod, mit tesz a technika? Meg úgy általában. minden fejlődik ... Us sötétlila lett a méregtől, ordítani kezdett: — Mi # lenéztek jöttél? Előadást akarsz Itt tartani a nemzetközi helyzetről? Takarodj innen! Az öreg rájött, hogy ez a bajuszos fiatalember izgatott valamitől. Ettől ő is izgatott lett, botjával megkopogtatott egy ércdarabot, és öregesen slpítozni kezdett, mintha vitatkozna Ússzál: — Ügy másztunk mi Itt az alacsony járatokban, mint az állatok, a víz a térdünkig ért, az érc meg kemény volt, akár a szikla. Se fény. se levegő, csak a csákány, a lapát meg a tulajdon hátunk. Sok embert a sírba vitt ez a fejtés, kit a tüdőbaj, kit az omlás, kit meg egyszerűen csak a munka ölt meg. Az exkavátor egészen más ... Us lassacskán lehiggadt. A helyzet túl ostoba volt ahhoz, hogy sokáig dühöngjön. — Már miért volna más. Ez a gép még gyorsabban meg tud ölni, ha így a daru útjába kerülsz. Hogy jobban halljon, az aggastyán a füléhez tette a kezét, rásandított a magasba rántott markolókanálra, és mintha kezdte volna felfogni. miről van szó. De az elmúlt veszély iránt mélységesen közönyös maradt. — Nem csinál az semmit. A gép csak segítőtárs, amit az ember gondolt ld magának. nem pedig holmi gyilkos. — Gondolkozz csak, öreg — magyarázta Us. — Az embernek nem szabad a daru közelében állni. Te meghalsz. engem lecsuknak. — Egyikünk sem örökkévaló. Nekem már nem sok M&a ma Miss* árőStM mdig te se maradsz itt. De • gépek azok ittmaradnak. Az emberi gondolat megmarad. Us zavarban volt. Elnevette magát, mert semmi mást nem tudott csinálni. Az exkavátornál már hosszú sorban álltak a dömperek. A hátulsók elnyújtot- tan dudáltak. — No. öreg, most már tűnés... És vigyázz, nehogy még egyszer a működő • exkavátor alá mássz! Az öreg nem figyelt a fiúra. Minden fiatalnak egyforma az arca, mindegy, hogy bajuszos, vagy nem. Még egyszer szerelmes pillantást vetett az exkavátorra, rásandított a markolókanálra és elcsoszogott új kalandok felé. Az izgatott Us a sofőröknek mesélte a történteket.. Véleménye szerint félelmetes eset volt. A sofőrök teljesítménybérben dolgoztak, nem értek rá társalogni. — Belevaló az öreg! — mondták, és sürgetni kezdték Üst, rakodjon már. Az exkavátor először nagyon óvatosan mozgott, s a kocsik a sorban sehogy sem akartak megfogyatkozni. A sofőrök káromkodni kezdtek. s Us rövidesen lemondott a lassú fordulatokról. A markolókanál újra gyorsan és könnyedén írta le az íveket. „Az angyalát a ki söreinek. agitálni iár. kész csoda, hogv a nvakát nem törte valahol a fejtésben” — gondolta Us. és a hideg futkosott a hátán. Fordította: Zahemszkyné Vándor Ama A*Vo VAITOH :
