Népújság, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-07 / 287. szám
A $z*»k*$zP9Mre%etek hivatása f> eoember 8-án kezdi meg munkáját a magyar saaksaer- vezetek XXIlí. kongresszusa. A. dolgozók legszéle- •eói> kösű . tómegszervezeteinek; a-- négymillió szervezett munkást és- alkalmazottat magába foglaló • szakszervezeti mozgalomnak legfontosabb •: kérdései vei foglalkoznak- majd a kongresszus küldöttei. Melyek ezek a kérdések? Nem titok, hiszen a magyar szakszervezetek központi lapjábaA, a Népszavában nyilvánosságra . hozták a SZOT kongresszusi jelentését .és a XXIII. kongresszus határozatainak tervezetéi. Történelmi tapasztalat, hogy a szakszervezetek szerepellek helyes meghatározása szorosan összefügg a munkás- osztály vezető erejének érvényesítésével. Az MSZMP nélkülözhetetlennek tartja, hogy a szakszervezetekbe tömörült dolgozókat megnyerje politikája gyakorialti végrehajtására, eszmei irányítása pedig akkor hatékony, ha a szakszervezetek önállóan, sajátos mozgalmi módszereikkel dolgoznak. Azt szoktuk mondani, hogy a mi társadalmunkban kettős hivatásit töltenek be a szakszervezetek. Egyrészről fontos feladatuknak tekintik az ország gazdasági erőinek növelését, a munkáshatalom politikai és gazdasági erősítését. Miközben követelményekéit támasztanak a szocialista állam apparátusának munkájával szemben és társadalmi ellenőrzést gyakorolnak működésük1 felett. Másrészről a szakszervezetek képviselik a dolgozók érdekeit, hivatásuk szerint gondoskodnak a munkások és alkalmazottak különféle csoportjainak, rétegeinek, illetve a'szakszervezet minden egyes tagjának érdekvédelméről. IP ovember elején Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára in' terjút adott a Népszabadságnak, a párt központi lapjának. Ebben hangsúlyozza: a szakszervezetek ma már ösz- sie tudják egyeztetni a társadalmi fejlődésből rájuk háruló feladatokat a tagság érdekeinek képviseletével, védelmével, erősödnek a szakszervezetek szocialista vonásai. Mit jelent ez? Elsősorban azt, hogy elsődleges feladatuknak tekintik az össztársadalmi érdekek képviseletét. Amitől elválaszthatatlan a népünk további fejlődését megalapozó termelő- munka. A szakszervezatek termelést segítő tevékenysége kezdődik a tervezésben való részvétellel, folytatódik a munka racionális megszervezésére tett erőfeszítésekkel, a minőség javítására, a tartalékok kiaknázására, a hatékony gaz- dálkozásra való mozgósítással és befejeződik a technológiai és a munkafegyelem megkövetelésével. (Ezek a követelmények természetesen, egyaránt érvényesek beosztottakra és vezetőkre, munkásokra és alkalmazottakra — minden, szinten.) Mindebben eddig is sok kiemelkedő eredményt vallhalt magának a szakszervezeti mozgalom. Gondoljunk csak a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny eddigi teljesítményeire, a szocialista brigádmozgalom fejlődésére a Dolgozz Hibátlanul munkarendszer terjedésére. Érdemben persze csak akkor tudnak hozzájárulni a munkások, a dolgozók az üzemük, vállalatuk problémáinak megoldásához, ha erre szervezett lehetőségük van. Ezért valószínű, hogy a kongresszus vitájában nagy hangsúllyal kerül majd szóba az üzemi, munkahelyi demokrácia továbbfejlesztése. Ez fontos eszköz a munkásosztály hatalmának, vezető szerepének gyakorlati — ha úgy tetszik, mindennapi — érvényesítésére, egyszersmind hozzájárni, hogy akár a helyi, akár az országos tennivaló, azáz minden kisebb és nagyobb kérdés egyre inkább közüggyé váljék. A mikor a magyar szakszervezetek XX11I. kongresszu" sának küszöbén eredményes munkát kívánunk a négymillió szervezett dolgozó küldötteinek, jól tudjuk, ez a közéleti hivatastudat, a saját, munkahelyük, városuk, megyéjük lokális és az egész szocialista társadalom általános érdekében vállalt felelősségük vezérli mindannyiukat VAJDA JANOS Á magyar szakfTervezetek kongresszusainak krónikája ■ A magyar szakszervezetek közelgő XXIII. kongresszusa alkalmából áttekintést adunk a szakszervezeti Kongresszusok krónikájából. A magyar szakszervezetek eddig valójában nem .22, hanem ennél több kongresz- szust tartottak. A felszabadulás előtt ugyanis a rendkívüli kongresszusokat nem számozták, erre utólag, az 1948. évi kongresszusra készülve, becslések alapján került sor. A megalakulás Az 1880-as evek végere kialakultak Magyarországon a szocialista szakszervezeti mozgalom keretei, sőt a szociáldemokrata párt vezetőségének tagjaiból és a szakegyletek küldötteiből 1891-ben a Szakszervezeti Tanács is megalakult, amely azonban csak 1898-ban kezdhette meg érdemi munkáját. Így került sor az I. kongresszusra, amely 1899. május 21—22-én özvegy Rodi Jánosné Alsóerdősor utca 24. szám alatti vendéglőjében tartotta tanácskozását A tagságot 109 küldött képviselte. A küldötteket a szakegyleti szervezkedésről, a szaksajtóról, a munkaközvetítésről, sztrájkügyekről es az egyesülési szabadságról tárgyalták. A határozat szűk- cégesnek tartotta a szakegyesületek működésének kiterjesztését az egész országra. Az ipartönrénf revíziójáért Már az alakuló kongresszus is, majd a II. (190L december 25—27-i), III. (1904. december 25—26-i) és az 1906. október 4—6 között megrendezett rendkívüli kongresszus követelte a kormánytól az 1884. évi ipartörvény revízióját.-Először a maximális napi 10, majd a 8 órás munkaidő bevezetését, a pinceműhelyek megszüntetését. a fiatalok fokozott védelmét. Indítványozták, hogy vezessék. be a munkaviszony főbb kérdéseinek kollektív szerződés- szerű testületi szabályozását, testületileg állapodjanak meg a minimális munkabérekben. A II. kongresszus követelte az úgynevezett truck-rendszemek, vagyis annak a módszernek a megtiltását, hogy a dolgozók bérük egy részét pénz helyett utalvány formájában kapták, amit csak a gyár boltjaiban válthattak be. A III. kongresszuson az úgynevezett sztrájkszabályzatot is elfogadták. amely kimondta, hogy a sztrájkjog gyakorlásának a megfelelő szervezkedés az előfeltétele. ,A IV. kongresszuson (1906. január 5—7.) több felszólaló rámutatott, hogy fel kell lépni az olyan törekvések ellen, amelyek a szakszervezet és a párt (szociáldemokrata párt) elkülönítését szorgalmazzák. Határozatban követelték továbbá az egyesülési és gyülekezési jogot, indítványt fogadtak el az alkoholellenes küzdelemről. Harc a munkanélküliség ellen Az V. kongresszus (1911. augusztus 13—15.) fő témája a munkanélküliség volt. amely a kongresszus megállapításai szerint csak a magántulajdon alapján álló társadalmi rend megdöntésével szüntethető meg. Rámutattak, hogy addig is harcolni kell a munkanélküliség és annak következményei éllen. mindenekelőtt a munkaközvetítés rendezésével és a munkanélküliek intézményes támogatásával. A következő időszakban a munkanélküliség olyan nagy méreteket öltött, hogy 1913. december 14-re rendkívüli kongresszust hívtak össze. Felszólítottak az államot, hogy a hadiköltségek növelése helyett közmunkákat biztosítson a dolgozóknak. Az újabb kongresszus 1914- ben lett volna időszerű, azt azonban a világháború kjtörese miatt elhalasztottak. A VI. kongresszusra 1917. augusztus 19—20-án került sor. Sokan bírálták a Szakszervezeti. Tanácsot, hogy • nem foglalkozik eléggé a hadiüzemekbe vezényelt .szakmunkások problémáival. A háború közeli befejezésével számolva felhívták a figyelmet a leszerelő katonák foglalkoztatásának megszervezésére, a rokkantak megélhetésének biztosítására. 1918. május 25—26-ra ismét rendkívüli' kongresszust hívtak össze, ahol indítványozták: a békekonferenciákon a munkásság képviselői is vegyenek részt, hogy a békeszerződésben legalább minimálisan biztosítsák a munkások védelmét és jogait. Javasolták, hogy a magyar országgyűlés iktassa törvénybe a dolgozók egyesülési és gyülekezési jogát. A fasizmus évei A Tanácsköztársaság megdöntése a szakszervezetek számára is nagy megrázkódtatásokkal járt. Több szíak- szervezetet feloszlattak, a megmaradottak működését pedig erősen korlátozták a rendőri és közigazgatási szervek. A munkásosztály azonban nem hagyta eltiporni magát. Ezt mutatja az 1920. október 24-i országos értekezlet és az 1921. december 4-1 rendkívüli kongresszus is. Ha nagy eredményeket nem is értek el, de életjeit adott magáról az ájulásból magára ébredő mozgalom. Az 1920-as értekezlet megállapította: Magyar- ország munkássága soha olyan nyomorban nem volt, mint akkor. Követelték, hogy a kormány gondoskodjék megfelelő munkaalkalmakról. akadályozza meg, hogy a gyárak, nyersanyag- hiányra hivatkozva, szüneteltessék munkájukat Követelték a politikai okokból bebörtönzöttek számára az amnesztiát továbbá a cenzúra eltörlését Az 1921. évi rendkívüli kongresszuséin köszönetét mondtak a világ szervezett munkásságának, a szakmák nemzetközi titkárságának, a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetségnek a proletárszolidaritásért, amellyel a magyar munkások és alkalmazottak küzdelmét támogatják a súlyos megpróbáltatások idején. A VII. kongresz- szus (1923. március 25—27.) utasította a vezetőséget, hogy lépjen sürgősen érintkezésbe a kormánnyal a szervezkedési szabadság haladéktalan helyreállításáért. Iktassák törvénybe az életviszonyoknak megfelelő létminimumot, s a megfelelő bérek szavatolására hozzanak létre béregyeztető bizottságokat A VIII. kongresszus (1926. március 28—29.) ismételten a szociálpolitikai követelések egész sorát fogadta el és küzdött az egyesülési szabadság biztosításáért.) A IX. kongresszuson (1930. március 23—25.) az ipari és mezőgazdasági válság következtében növekvő munka- nélküliséggel és nyomorral foglalkoztak. Bírálták a szakszervezetek vehetőit, mert keveset tettek a dolgozók szociális helyzetének javításáért, s az intézkedéseket a .kormánytól várta a vezetőség. A kongresszuson elhangzott, hogy a „bolsevista propaganda” elleni védekezésre a szaktanács egyes vezetői nagyobb energiát fordították, mint a dolgozók jogos követeléseinek érvényesítésére. Az egyesülési és gyülekezési joggal kapcsolatos korábbi határozatok eredménytelenségére utal, hogy e tárgyban ismét az 1926. évi kongresszus határozatát fogadták el. 1931. február 8-ára rendkívüli kongresszust hívtak össze az óriási nyomor miatt. Az iparban 150 090, a mezőgazdaságban 300 000 vo't a munkanélküli. Erélyes rendszabályokat követeltek a kormánytól a banktőkével am^ly magas kamattal akadályozta a termelés megindítását. A közmunkák sürgős megkezdésére is felhívták a kormányt. Ezenkívül törvényes intézkedéseket kertek a Kilakoltatások ellen.' Követelték a föidbirtokreformot, továbbá az ország átfogó gazdasági tervének kidolgozó sál. A német fasizmus hata- lornra jutása után. a magyarországi jobboldali erők aktivizálódása idején ült össze az 1935. szeptember 8 —9-i rendkívüli kongresz- szus. Az 1935. áprilisi választásokon győzött a gombosi, totális fasiszta jellegű irányzat, amely az úgynevezett munkáskamarák és a Nemzeti Munkaközpont létrehozásával fel akarta számolni a szocialista szakszervezeti mozgalmat. A kongresszus tiltakozott a kényszerszervezettség ellen és követelte, hogy törvényhozás útján biztosítsák a szabad egyesülési és gyülekezési jogot Az 1937. szeptember 26-1 rendkívüli kongresszuson megállapították, hogy sikerült megvédeni a szakszervezetéket a gömbös?-fék? korporációs törekvésekkel szemben. Továbbra is követelték a teljes egyesülési és szervezkedési szabadságot A feszült háborús légkörben, 1939. augusztus 16-án országos értekezletet tartottak a szakszervezetek a fasizmus elleni tiltakozás jegyében. A belügyminiszter a szakszervezetek ellen megalapozatlan vádakkal vizsgálatot rendelt eL Ismét erősödtek az úgynevezett munkáskamarák létrehozását sürgető kísérletek, amelyeket azonban — mint fasiszta szervezeteket — a szervezett munkásság továbbra is elutasított. s azokat más munkásrétegek sem támogattak. A második világháború Idején, az 1942. március 19-i rendkívüli kongresszus megállapította. hogy nyersanyaghiány és termelési korlátozások miatt egész sor iparágban munkanélküliség tapasztalható. A béreket rögzítették, ugyanakkor az árak állandóan emelkedtek. 1941 —42-ben a kommunisták a baloldali munkásokkal együtt bérmozgalmakat szerveztek, ezt szervezett és nem szervezett dolgozók egyaránt nagy rokanszenwel támogatták. Mintegy két héttel a kongresszus után — egy, jóval a háború előtt kidolg>- aoti terv alapján — zömmel szakszervezeti funkcionáriusokból összeállították a hírhedt 401-es és 402-es különleges munkásszázadot és ezeket kivitték a frontra, azzal a nem is titkolt szándékkal. hogy megsemmisítsék őket. Az első szabad közgyűlés A felszabadulás után a magyar szakszervezetek első szabad közgyűlését 1945. december 2-án tartották. A fel- szabadulás óta elért nagy jelentőségű eredményeket tekintették át: a teljes szervezkedési szabadságot, kollektív szerződések rendszerét, a szakszervezeti munkaközvetítést, a társadalom- biztosítás' teljes önkormányzatát és a szakszervezetek felügyelete alá helyezését, a női és a férfi munka egyenjogúsítását. a tanoncok 28 napos fizetéses szabadságát. Összegezték a követeléseket is: a mozgó bérskála bevezetését, az üzemi ellátás rendszerének gyors kiépítését. a vásárlóképes pénz megteremtését, új adórendszer bevezetését, az állami kiadások csökkentését, a szén- és bauxitbányák, a villamos- erő-telepek, mezőgazdasági gépgyárak, az ezernél több munkást foglalkoztató üzemek, a bankok államosítását, a malmok községesíté- sét, a munkaközvetítés ki- terjesztését az értelmiségiekre. a rokkant- és öregségi járadékot, a táppénzsegélyek rendezését, a művelődés fo- kog&gra népfőiskola és műszaki akadérma fetaffi’tíásAt, a teljes szakszervezeti a kotmany haladéktalan .él-étbe léptetését. .. -j A szocializmus gazdasági alapjainak megteremtéséért A XVII. kongresszus (1943, október 17—30.) határozatában kiemeli: a szakszervezetek fontos gazdasagpoüü - kai és politikai feladata elősegíteni a szocializmus gazdasági alapjainak megteremtését. a termelés felé tore,. • tani a szakszervezeteket, a munkásosztály érdekeit 'védeni összhangban az állam' érdekkel, továbbá harcolni a reakció minden válfaja ellen. Fontos feladat a munkásosztályt a nemzetköz: proletár szolidaritás szel lemében nevelni, megszilárdítani »a szakszervezeti világ- mozgalom egységét. A XVIII. kongresszus (1953. február 27—március 1.) határozatában, utal arra. hogy a szakszervezetek irányítsák a tömegek termelési aktivitását, kiküszöbölve a mun- kaverseny bürokratikus kinövéseit. A szakszervezetek fordítsanak nagyobb gondot a termelésbe bekerülő új dolgozók nevelésére, törekedjenek az ártalmas káderhullámzás megszűntetésére, fejlesszék tovább — a szocialista ipar tagozódásához igazodva — az iparági szervezkedés rendszerét A XIX. kongresszuson (1958. február 28—jnasöos 2.) napirendre került a szak- szervezetek szocialista jellegének erősítése, tömegkapcsolatainak javítása, a funkciók gyakorlásában az egyoldalúság megszüntetése. Alapvető feladatként felölték meg az üzemi demokrácia fejlesztését a műszaki fejlesztéssel és a minőség javításával a termelékenység nevelését, az anyagi ösztönzés helyes alkalmazását A kongresszus felhívta a szak- szervezeteket h ogy a dolgozók élet- és m mkakörül- ményeinék javítására dolgozzanak ki részletes tervet Pokozzák a politikai, ideológiai tevékenységet a burzsoá nézetek, a revizio- nizmus, a sovinizmus*és a dogmatizmus elleni harcban. Járuljanak hozzá az értelmiség nagyobb társadalmi megbecsüléséhez. A XX kongresszus (1963. május 9—12.) a legfontosabb feladatok között említi a dolgozók mozgósítását a kiemelt iparágak és a mező- gazdasági termelés fellendítésére. az anyagi ösztönzés további fejlesztését, az üzemi demokrácia szélesítését. A kongresszus a szocialista munkaverseny szervezésének alapjául a rendszeres ne- velő-felvilágosító munkát, az egyéni kezdeményezést tette. Itt már szorgalmazták, az egységes társadalombiztosítási rendszer megteremtését is. ■ A szakszervezetek a fejlett szocialista társadalom építéséért A 1XXI. * kongresszus (1967. május 3—6.) már abban az időszakban ült össze, amikor a szocializmus alapjainak lerakása befejeződött. A szakszervezeti feladatok közül kiemelte a kongresszusa dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását. A XXII. kongresszus (1971. május 4—8.) alapgondolata, fő célja az volt, hogy tovább erősödjék a szakszervezetek szocialista jellege, munkájuk hatékonysága, hogy mind jobban megfeleljenek a társadalom és a szakszervezeti tagság növekvő igényének. Az itt hozott határozatok eredményeit összegezi majd a magyar szakszervezetek 1975. december 8-án összeülő XXIII. kongresszusa. Itt egyben azt: is elemzik majd, hogy melyek a szakszervezetek ‘ fő feladatai a fejlett szocialista társadalom építésének időszakában. . „ j*.
