Népújság, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-07 / 287. szám
«• bogy új nyelv született, számunkra elsősorban Európában. Az új nyelv nem azzal tűnik ki sok más társa közül, hogy neves irodalma lenne, nem abban jeleskedik, hogy zenéje a fülnek is szép. Nem. Ez a nyelv szépnek bizony aligha mondható, de jól kimondható, irodalmat vele és általa „csinálni” még kevésbé lehetséges,, de áz a nyelv egy dologra kiválóan alkalmas: a baratkozásra. Jómagam ezt az új nyelvet, amely gyökereiben evezredekre is visszanyúlik, e módszerét illetően feltétlenül, szóval, ezt a számunkra egy-két évtizede felfedezett nyelvet ichnyeznajunak nevezném. Van, aki arra esküszik, hogy merszipani a helyesebb név, mások óyestovarisnak nevezik szívesebben, még másabbak még ennél is masabb nevet, sőt neveket adnak ennek az új nyelvnek, amiből máris kiviláglik, hogy mennyire rugalmas, mi mident eltűrő és mennyire szolgálatkész egy nyelv ez az új. Nem másról, mint arról van szó, hogy a béke évtizedei mind szélesebb utat, sőt utakat vágnak Euró- C-pa" térképén, olyan tájakat, országokat kapcsolnak ösz- Sze turizmus édes bilincseivel, olyan -népeket-ismertetitek, meg egymással, amelyek eladdig jószerint alig, vagy egyáltalán nem voltak ismertek számukra. Van, aki tanul nyelveket és tud is, van, aki hallott nyelveket, de nem tud csak szavakat, egyet kettőt sokszor nem is tudja pontosan hogy milyen nyelvből. Ilyeneket tud,, mint ich, amely német, vagy nyeznájú, ami orosz, egy lelkes francia kŐszönömöt, amelyet mindközönségesen mer- szinek lehet ejteni, vagy a lengyel páni ismert előtte, mivel férfi lévén, könnyebb megtanulnia az asszonyom, hölgyem megszólítást. Van, aki tud néhány szót angolul, talán éppen a beat jóvoltából, sőt olyan is akad, aki magyarul tud néhány szót vagy inkább, hogy magyarul is tud néhány szót. így aztán már mi akadálya lehet egy angol fiatalember és egy magyar lány vidám eszmecseréjének? Ki fékezheti meg azt az oroszul tudó üzbég munkást, aki. hallott harangozni, néhány .német szót is, és még az apjától tanult el, aki fegyvertársa volt hajdan egy magyar internacionalistának, tehát az apjától tanult el -néhány magyar szót, ki fékezheti meg abban, hogy egy magyar munkással ne értesse meg magát? Igaz, ott var az eszperantó. Tudom. Sót, van nyelviskola és nyelvoktatás is. Ezt is tudom. Milyen nagyszerű is lenne, ha minden ember, mire felnő, megismerkednék két vagy három világnyelvvel és ráadásul az eszperantóval is! . Nagyszerű lenne? Soha £ pém.érhetően nagyszerűi 'Ää’emberek azonban barátkozni akarnak, megismerni ’ egymást, az országot, a társadalmat, a szokásokat, a csókokat is bizony, meg az álmokat is, a múltját is a tájnak és a jövőjét is az ott élő embernek. Mert az ’ ember ilyen - kíváncsi fajta. És mit tegyen Páduában. egy .magyar, .aki még latint sem tanult, az oroszt is elfelejtette voltaképpen és a németből is csak néhány szót ért. } , Előveszi ezt, az általam ichnyeznájnnak nevezett nyelvet, és nem telik bele egy-két feszengő pillanat, a megértés máris kölcsönös a friss sütetű olasz ismerősével, mert a jó ég tudja honnan, de az is tud valamiféle oroszt, az. is hallott németül harangozni, s magyar honfitársunknak is eszébe jut ölt, azaz öit olasz szó, amelyből az egyikért majdnem szájon vágják. De, ha a megbocsátó olasz még néhány magyar szót is tud, uram ég, akkor tartós és levelező barátság is kialakulhat. Olvasóim közül biztosan akadnak tanuk arra nézve, hogyan szövődtek ilyen barátságok Moszkvában, Csebokszáriban, Párizsban, Londonban vagy éppen Berlinben. Félreértés ne essék, rtt és most nem holmi emlékiratot szeretnék szerkeszteni e zagyvahadova védelmében, a nyelvtanulás ellenében. Szó sincs róla. Éji- pen ellenkezőleg. Ezen az ichnyeznáju nyelven töprengve, Európa országútjain magam is hallva, sőt néha használva is szorongatott helyzetekben, inkább a nyelv- tanítás fontosságához akarok eljutni. Arra a pontra, ahonnan világosan elláthatna a diák olyan távolságokra is, ahol a most tanulni kellető orosz vagy angol nyelvtan és szógörgeteg az otthonos magabiztosságot, az emberi kapcsolatok jó és gyümölcsöző kiépítését szolgálandón idegen tájak és népek integetnek hí- vogatóan. Mert igaz, hogy ha irodalmat nem is, de barátságot lehet „csinálni” ezen a nyelven. Ám egy ország, egy nép múltját, jelenét és jövőjét csakis az illető nép nyelvének nyelvtanával, ennek jelen, műit és jövő idejének megfelelő használatával lehet megismerni. A beszéd ' az ember. Az értelmes, a világosan érthető nyelv: a művelt ember. — Egészen jól megérttettem magam — mondja és el is hiszi, hogy lengyel vagy német honban egészen jól meg is értették azt, amit mondott. így aztán még külföldi útja, sőt útjai után sem érzi indíttatva magát legalább egy nyelv alaposabb megismerésében. Minek, hiszen egészen jól megértették. . Nem, irodalmat valóban nem. lehet, csinálni ezen az ichnyeznáju nyelven, futó barátságot lehet kötni. Ennyire jó. S annyiban káros, hogy a kevésbé igényeseket leszoktatja a tanulásról. Nem. ezért mégsem ez az összeurópai hadovanyelv a felelő; 0 fagy nyolc teljes hónapra jégpáncéllal vonta be az ázsiai földrész északkeleti részén fekvő, több mint hárommillió négyzetkilométer területű . Jakutföld fo- lyőit A világ egyik legnagyobb folyóján, a Lénán a jég foglyai lettek a hajók. A hajósok átadták a stafétabotot a gépkocsivezetőknek. Jakutföldön nincs vasút, így télen a szállítások 90 százalékát tehergépkocsikkal végzik, A téli autőszállítás október végén kezdődik, és május közepéig tart. A múlt idényben én is megtettem egy autókaravánnal több száz sarki kilométert. A húsz kocsiból álló autóoszlop a Laptyev- tenger partja felé igyekezett. A Jana folyó torkolatánál fekszik Nyizsnyejanszk kikötője, ahová az északi-tengeri úton keresztül nyugatról és a Léna felső folyásától érkeznek a szállítmányok az Északi-sarkkörön túl levő bányák és a Távol-Észak legmesz- szibb részein fekvő rénszarvastenyésztő gazdaságok számára. Az autóoszlop elején haladtunk. A gépkocsivezetőről, akivel, egy kocsiban utaztam, azt mondták: „Ott is elmegy, ahol a szarvas sem tud. Vologya Klimov tiszta fejű, erős kezű ember”. E jó tulajdonságaihoz még az is hozzájárult, hogy kifogyhatatlan humorérzékkel rendelkezett, számtalan tréfát és érdekes történetet tudott, ami kétségkívül megrövidítette utunkat. A megfagyott rögök, kövek úgy rázták a gépkocsit, hogy óvakodnunk kellett, nehogy a vezetőfülke mennyezetéhez vagy a szélvédő üveghez „koccanjunk”. Szó szerint milliméterenként kúsztunk le a Jana folyó meredek partján, a folyó jegéig. Vologya megjegyezte: „Én tulajdonképpen volgai vagyok. Uljanovszkban születtem. Amikor nyolc évvel ezelőtt ideérkeztem északra, elég-nehezen tudtam leszokni a száguldozásról. A folyó jegén fékezéskor azonban úgy ugrált a kocsi, mint a ló a cirkusz porondján. Éppen csak rém állt két kerékre.” Autókaraván aLapíyev-tenger partján —• Milyen volt az első benyomása Északon! — kérdeztem. — Azonnal elhatároztam, hogy elmenekülök innen — neveti el magát Vologya. — Ma már szinte szégyellek visszaemlékezni kezdeti kétségeimre. Itt van a házam, a családom. A kislányom még Uljanovszkban született, a fiam már itt, — az északi fény alatt. Fivérem, Anato- lij, leszerelése után szintén idejött dolgozni. Erős emberekre van itt szükség. Északon nagy dolgok kezdődnek. Uszty-Kujgától 200 kilométernyire keletre, Gyeputatsz- kijben a geológusok a Szovjetunió egyik leggazdagabb ólomlelőhelyét fedezték fel. Nyizsnyejanszk felé látni fogjuk a kulari aranylelőhelyet. Tőle keletre, a Kolima folyón hatalmas vízi erőmű épüL A vidéken sok rénszarvastenyésztő szovhoz és vadgazdaság található. Ételire az objektumokra mindent mi szállítunk: az elektromos erőművek turbináitól a gyer- mékcumiig, a tűtől a kész házakig', a csavartól a bányaipari gépekig — valamennyi árut, üzemanyagot,: építőanyagot. Bár Klimov azt mondta, hogy a tavaszi vihar „nem az igazi”, mégis megrekedtünk az egyik hóbuckában. Még arra sem volt időnk, hogy kiszálljunk a vezetőfülkéből, amikor a sötétségben fényszórót láttunk. — A társam jön — moso- lyodott el Vologya. — A ZIL gépkocsi hangját messziről meg ismerem. Az odaérkező gépkocsi hátulról megtolt bennünket, és néhány perc múlva túljutottunk a hóakadályon. Vologya kürtjével köszönte meg a segítséget — Viktor Zaincsenkőval — intett fejével Vologya barátja gépkocsija felé — sok nehéz helyzetben voltunk együtt A Magadánig húzódó 3000 kilométer hcteszú, behavazott utat egy hét alatt tettük meg, pedig az út nagy részén a szűzföldeken .mentünk. A gépkocsivezetők gyakran járnak autókaravánokban. Az. is előfordul, hogy csak ketten.- Egyedül-azonban soha. Hiszen minden megtörténhet. A vezetőfülke üvege mögött pedig a szurokfekete sarki éjszaka, a mínusz 50—60 fokos hideg és az alattomos hóvihar leselkedik a vezetőre. Húsz-harminc kilométernyire sehol egy lakott hely. Ilyenkor valóban úgy van, ahogy a dal mondja: „A barát az ember harmadik keze”. A 200 kilométeres út más- félszeresére nőtt, mivel a Jana folyó kanyargós medrét követtük. Nyizsnyejanszkba 24 óra múlva értünk. S míg odafelé hóviharral és mínusz 20 fokos hideggel kellett meg- küzdenünk, visszafelé a hirtelen jött enyhe idő pocsolyává változtatta az utat. A gépkocsik teljes terheléssel haladtak: építési faanyagot, üzemanyagot, óloméfcet szállító hordókat cipeltek és a hatalmas tócsákban tengeren haladó hajókra emlékeztettek. Uszty-Kujgában valóban ügy is fogadnak bennünket, mint a messzi útról visszatért tengerészeket. Talán csak a virág hiányzott, ami nem is csoda, hiszen Jakutföldön a tavasz még nagyon messze volt. A napokban ismét találkoztam Vlagyimir Klimowal, Ez alkalommal Jakusztkban. Neverbe igyekezett. — Sietnem kell, haza — mondta búcsúzóul. Megszületett a második fiam. Ismét egy gyökérrel több köt az északi földhöz... RAINER MARIA RILKE: KÖRHINTA JIJRIJ SZEMJONOV ÍAPI» A tető forgó árnyéka körűig futkároz a tarka lóállo- mány, az a világ, mely soká tétován őgyeleg még, mielőtt elmerül. Bár némelyik kocsit húz, csupa láng a sörényük, és lobog a szemük; egy bősz, piros oroszlán fut 5 -- velük és időnkint egy fehér elefánt. Sőt egy szarvas is, érd ők \ ura; csak most nyerget hord és óvó j szíjjal egy rácsatolt kék kislányt $ tartanak. S az oroszlánon egy fehér 5 fiú nyargal, izgatott fehér hős^ gyanánt, míg az oroszlán bőg és szája fű. És időnként egy fehér elefánt. És lovaikon vágtatnak előttünk, s közöttük lányok, világo- ruhában, már-már túlnagyok; s a kór mámorában, átnéznek rajtunk, föl és e' feledtünk — ; És időnként egy fehér I elefánt. 2 S a-z egész fűt és kergeti aj végét, i kering, forog, s nincs célja.: Mint szalag nyúlik egy-egy folt, piros,; szürke, mélykék, s profil, mely kezdődött cs| elszakadt. S néha egy mosoly, játék ^ > üdve, békét s álmot sugárzó: tőle boldog és szép ez az egész, hajszás, vak forgatag. > (Sfeábó Lőrinc 3 fordítása)-&>*» ff Észak jeges útjain
