Népújság, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-24 / 301. szám
Kedd esti külpolitikai kommentárunk: Hispániái kérdőjelek KÜLÖNÖS SAJTÓÉRTEKEZLETRE került sor a spanyol fővárosban: a hazai és a külföldi újságok képviselőivel beszélgetett a Spanyol Demokratikus Katonai Szövetség nevű szervezet három szóvivője. Alighanem korai lenne találgatásokba bocsátkozni arról, milyen erőt képvisel ez a szervezet és milyen hatása lehet mostani fellépésének. Az azonban biztos, hogy maga ez a nyílt fellépés vadonatúj jelenségként értékelhető. Sok megfigyelő vallja azt, hogy az utóbbi időkben tapasztalható politikai mozgások Hispániában csak „a jéghegy csúcsát” jelentik, és nagyon sok függhet attól, milyen politikai szerephez jut a hadsereg. Franco életében ez a sze*ep teljesen egyértelmű volt. A diktátor, aki hírhedt patikamérlegén ügyesen használta ki az egyes csoportosulásokat egymás ellen, mindig a fegyveres erőket használta nehezéknek. A több mint háromszázezer főnyi, ultrareakciós, fa-1 langista főtisztek, az úgynevezett „kék tábornokok” által vezetett hadsereg a kegyetlen folyamatosságot jelentette a spanyol nép számára- a bizonyosságot, hogy ez a sereg éppúgy vérbe fojtana minden megmozdulást, mint a polgárháború alatt és után tette. Franco a hadsereggel kapcsolatban a legcsekélyebb „kilengést” sem engedte meg. AMIKOR PÉLDÁUL vezérkari főnökéről, Diaz Aleg- ria tábornokról kiderült, hogy legalábbis önálló politikai gondolatai vannak, azonnal menesztette és egyik szürke, régi hívével váltotta fel. Bár súlyos betegen, de még élt a diktátor, amikor — néhány hónappal ezelőtt — arról érkezett hír, hogy a spanyol hadseregben letartóztattak nyolc tisztet. A jelentés világszerte szenzációként hatott. Csaknem négy évtizede ez volt Franco fegyveres erejében az első vitathatatlan politikai szervezkedés. A mostani sajtókonferencia pedig a nyolc letartóztatott tiszt szervezetének első olyan megmozdulása, amelynek színhelye már nem Párizs, hanem Madrid volt FÉLREÉRTÉS NE ESSÉK: a bátor gesztustól semmiféle fordulat nem várható, még a sajtókonferencia legfőbb követelésének teljesítése, a nyolc tiszt szabadon bocsátása is fölöttébb valószínűtlennek tűnik. Az a tény azonban, hogy Hispánia szívében valakik a spanyol fegyveres erők nevében tettek hitet az ország demokratikus megújhodásáért, a teljes politikai amnesztiáért — a háttér kérdőjeleivel együtt is újfajta híradás. ........... > P ortugália. Tiszteket zártak ki a hadseregből Marad sabel Páron Katonai törvényszék vár a lázadó argentin tisztekre BUENOS AIRES: „Senki számára ne legyen kétséges: eleget teszek a nép által rámruházott, visszavonhatatlan megbízatásomnak az ország élén” — jelentette Ki Isabel Perón elnökasszony rádió- és televíziós beszédében, miután végérvényesen befejeződött az argentin légierő jobboldali tisztjeinek lázadása. Letartóztatták a zendülés vezetőjét, Jesus Capellini tábornokot és számos más tisztet, akiket rövidesen katonai törvényszék elé állítanak. Megadták magukat a lázadók a főváros közelében "evő Moron légitámaszponton és a Buenos Aires légikikötőben. Perón asszony beszédében hangsúlyozta, „ez a nép az Ü976. október 17-re kitűzött általános választásokon dönthet arról, hogy mely irányba haladjon.” Az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatot fogadott el a Kelet-Timorral kapcsolatban, amelyben felszólítja az indonéz kormányt: haladéktalanul vonja ki fegyeveres erőit Kelet-Tímor területéről. Az egyhangúlag elfogadott határozat felkérte Portugáliát, mint a területet igazgató hatalmat: működjön együtt az ENSZ-szel a timo- ri kérdés békés megoldása és a terület dekolonizációjának megkönnyítése érdekében. A BT-határozat ezenkívül Kurt Lisszabonban a reggeli órákig ülésezett a Fegyveres Erők Mozgalmának legfelső forradalmi tanácsa. A határozatokról még nem tettek közzé hivatalos nyilatkozatot. Egyes értesülések szerint esetleg kiengedik börtönükből azokat a katonákat, akiket a november 25-i lázadás miatt zártak be. Kedden délelőtt Gomes államfő és Azevedo miniszterelnök jelenlétében összeülnek a kormányban képviselt három pért, a szocialista, a kommunista és a demokratikus néppárt vezetői, hogy folytassák a kormány átalakítására, illetve az alkotmánytervezet felülvizsgálására vona kozó tárgyalásaikat. Délután a minisztertanács is összeült. Az esti órákban Azevedo kor- lányfő rádió- és televízióbeszédet mondott. Francisco Sa Cameiro, a Demokratikus Néppárt (PPD) főtitkára pártjának a lisszaboni sportpalotában hé* főn este tartott nagygyűlésén támadta Antunes kül- ügyminiszer vonalát, elsősorban azt a nézetét, amely szerint a „Por'ugál Kommunista Párt nélkülözhetetlen a portugál demokrácia elmélyítésében”. Waldheimhez fordul arra kérve az ENSZ főtitkárát, minél előbb küldje el külön- mégbízottját Kelet-Timorra. DJAKARTA: Az indonéz külügyi szóvivő kedden azt állította, hogy országának nincsenek csapatai Kelet-Timoron és így nem áll módiában eleget tenni a Biztonsági Tanács határozatának, amely az indonéz erők azonnali kivonását követeli a szóban forgó területről. A Portugál Fegyveres Erűik Mozgalmának legfelső forradalmi tanácsa kedden véget ért heti rendes ülésén felszólította a katonai hatóságokat, hogy minél gyorsabban indítsák meg és zárják le az igazságügyi eljárást azok ellen, a katonák ellen, akiket a március Xl.-i, illetve a november 25.-Í államcsínykísérlet miatt vettek őrizetbe. Azevedo miniszterelnök beszámolt a kormány áralakításáról folytatott tárgyalások alakulásáról. A tanács teljes jogú tagjává nyilvánította Victor Crespo és Almeida e Costa tengerészkapitányt. Crespo tengernagy rangban korábban Portugália mozambiki Algír repülőterén kedden megadták magukat annak a kommandónak a tagjai, amely vasárnap Bécsben támadást intézett az OPEC központja ellen, és túszként foglyul ejtette az ott tárgyaló olajügy! miiüsztereket. Az osztrák légitársaság DC—9-es repülőgépe, amely hétfőn előbb Algírba, majd Tripoliba szállította a hat fegyverest és túszaikat, kedden Ismét visszatért az algériai fővárosba, miután a tunéziai hatóságok a Líbiából érkezett gépnek nem adtak leszállási engedélyt. Tripoli- ban a terroristák újabb minisztereket és más túszokat engedtek szabadon. Miután gépük másodszor is leszállt az alégiai főváros repülőterén, elengedték a fedélzeten maradt 15 túszt, majd átfőbiztosa volt Costa pwÄg a mostani kormány belügyminisztere. Megvitatták az Angolából Portugáliába települtek helyzetét is. Javasolták a kormánynak, alakítson különbizottságot a hazatelepülte* támogatására. A tanács jóváhagyta a külföldi tőkeberuházásokat szabályozó kódexét és azt a törvénytervezett, amelynek értelmében 19 milliárd Escudo (kb. ugyanannyi forint — a szerk. megj.) Államköl- csönt bocsátanak ki a költségvetési hiány fedezésére. A forradalmi tanács kizárt a hadseregből 20 köz- katoná* és tisztet s két évre megfosztotta őket polgári jogaik gyakorlásától. adták fegyvereiket az algériai rendőrségnek. A kommandó a libanoni sajtó útján közleményt hozott nyilvánosságra, amelyben elítélte a Palesztina! Fel- szabadítási Szervezetet, amiért a PFSZ csatlakozott az akciót helytelenítő arab erők táborához. „Az Arab Forradalom Karja” nevű csoport ugyanakkor cáfolta, hogy vezetőjük az a Carlos fedőnevű személy lenne, aki korábban Párizsban tűzharcot vívott a francia biztonsági erők embereivel és hármat agyonlőtt közülük. Az egyiptomi kormány Kairóban hétfőn nyilvánosságra hozott nyilatkozatában élesen elítélte a kommandóakciót, hangsúlyozva, hogy az ártott az arab ügynek és különösen a palesztin nép ügyének. ENSZ-határozat Kelet-Timorral kapcsolatban Megadták magukat a terroristák \ A XIV. nemzetközi förténészkongresszus Tiltakozik az amerikai külügyminisztérium Bizalmas in ormációk az izraeli sajtóban WASHINGTON: Ford elnök utasítására az amerikai külügyminisztérium éles hangú tiltakozást hozott nyilvánosságra amiatt, hogy az izraeli kormány a két ország kapcsolatát érintő bizalmas információkat szivárogtatott ki a sajtónak. A Maariv izraeli lapban nemrég jelentés látott napvilágot arról, hop' Kissinger amerikai külügyminiszter rosszallását fejezte ki, amiért íz izraeli vezetés újabb félkatonai településeket létesít a Golan-fennsíkon. Robert Funseth, amerikai külügyi szóvivő ezért az elnök erőteljes rosszallását tolmácsolta. Megállapította, hogy ez már nem az első ilyen eset volt A külügyi szóvivő nem válaszolt azokra a kérdésekre, hogy az amerikai hivatalos tiltakozás kimondatlanul magában foglalja-e annak beismerését, hogy Kissinger valóban helytelenítette az izraeli településekkel kapcsolatos döntést. (Reuter, DPA) A történésztarsadaLOM immár hagyományossá vált nemzetközi találkozójára ez alkalommal San-Fran- ciscóban gyűltek össze a különböző országok történészei, hogy kicseréljék tudományos tapasztalataikat, megismerjék egymás nézetét a különböző történettudományi kérdésekről. A korábbi kongresszusok tanulságai és a mostani előkészületeit figyelembe véve nem volt alaptalan az a feltételezés, hogy a világkongresszus hatása nem annyira az új tudományos eredmények széles körű ismertté válásában, hanem a marxista—leninista és a polgári történettudomány nemzetközi méretű polémiájában fog megmutatkozni. 1955 óta, amióta a magyar marxista történészek delegációja részt vesz a nemzetközi kongresszusokon, hagyományossá vált, hogy erre az alkalomra történetírásunkat reprezentáló tanulmánygyűjteményt jelentetünk meg az Akadémiai Kiadó gondozásában, Az 1975. évi kongresz- szus alkalmából megjelent kétkötetes gyűjtemény 37 tanulmányával a legtekintélyesebb kongresszusi kiadványnak számított és méltán aratott nagy sikert. A magyaT történészek a kongresszus munkájában is aktívan vettek részt. Az ún. kronológiai szekciókban (ókor, középkor, éjkor) öt magyar előadás hangzott el, a nagy témák, ill. a módszertan szekcióiban pedig három magyar történész volt előre felkért hozzászóló. A kongresszus érdeklődésének a középpontjában az ún. nagy témák álltak. Ezekben a témákban korunk nagy társadalmi, politikai kérdéseiről folyt a vita, kapcsolódva a történettudomány egetöen fontos elvi, ideológiai és módszertani problémáihoz. A kongresszust megelőző években a polgári történetírás számos képviselője fejtette ki, hogy a történettudomány válságba került, a történetiség háttérbe szorult és a szociológia foglalta el a történettudomány egykori uralkodó szerepét. A polgári történettudomány „rossz köz érzete” abból a tényből ered. hogy az emberiséget elsősorban saját korának társadal- irii-gazdasagi-szociális kérdései érdeklik és ennek megfelelően a mai társadalmi valóság feltárása került a tudományos érdeklődés középpontjába. Ugyanakkor a polgári historikusok korunk nagv változásait nem képesek felfogni, történelmi képükbe helyesen beilleszteni. Ezért beszélnek és Írnak egyes nyugati szerzők a társadalom kihívásáról. A XIV. világkongresszus nagy témáinak összeállítása ennek a . kihívásnak a jegyében történt, s mellesleg valamennyi téma (Történelem és társadalom; Az emberi jogok; A forradalmak; A nemzetiségi kérdés; A kivándorlás; Hagyományok és újítások Ázsiában és Afrikában) alkalmas terepnek bizonyult a polgári és a marxista—leninista történettudomány összecsapására. A LEGÉLESEBB és a legtöbb érdeklődőt vonzó vita a Történelem és társadalom című témában volt. Az előadást készítő szovjet szerzői kollektíva meggyőzően érvelve fejtette ki, hogy a történelem és a társadalom el- választahatatlanul egybefüggő fogalmak. A történelmi megismerés, a történettudomány és a történelmi gondolkodás nélkülözhetetlen a haladó társadalom és kultúrája számára. A történelmi megismerés jellege, tartalma, értéke és valósághűsége a megismerő társadalmi helyzetétől, a haladás oldalán, vagy azzal szemben elfoglalt álláspontjától függ. Mindezek alapján a szocialista országok tudományos életében, oktatási és közművelődési rendszerében a történelemnek mint tudománynak, mint tantárgynak, s mint ismeretanyagnak fontos szerepe van. A oolgári történettudomány elsősorban azért került válságba és szorult háttérbe, mert elfordult a valóságtól. A sokoldalú és helyenként éles vitában a forradalmak jellege, Marx osztályelmélete, a törvény- szerűség és a haladás fogalma stb. egyaránt előkerültek. A marxista történettudomány pozíciói e vita nyomán is tovább erősödtek. EGYES VITÁK azt is bizonyították, hogy az ideológiai ellentétek ugyanakkor nem akadályai egy jó értelemben vett párbeszéd — marxisták és nem marxisták között — kialakulásának. Miként az egyik nyugatnémet történész kifejtette: azt kell megkeresni, ami összeköti a marxistákat a nem marxistákkal és nem azt, ami elválasztja őket. Mindezek természetesen nem vonatkoztathatók el a nemzetközi politikai életben végbement változásoktól. A kongresszust közvetlenül megelőző hetekben írták alá Helsinkiben az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányát. A világ különböző tájairól össze- sereglett tudósok — s talán éppen azért, mert szakmájuk a történelem — felszólalásaikban pozitív értelemben hivatkoztak Helsinkire; a kölcsönös megértés szelleme a „folyosói beszélgetéseken” is éreztette hatását. Mindezek azonban nem azt jelentik, hogy a kongresszus teljesen mentes volt a Szovjetuniót és a szocialista országokat támadó kisebb akcióktól. Hatásuk azonban — éppen a nyugati történészek többségének korrekt magatartása miatt — nem volt jelentős. Áttekintve a kongresszus sokszínű anyagát és vitáit, felvetődik a kérdés: mennyiben elégítette ki a világ történészeinek találkozója a várakozásokat, milyen új tudományos eredmények megszületéséről adhatott számot? E tekintetben korai lenne egyenleget vonni. S ha számba vehettünk szolid eredményeket is, mindenekelőtt a kronológiai szekciókban és egyes bizottságokban, mégis szembetűnt: gyakran a téma fontossága, érdekessége nem párosult színvonalas referátumokkal és azok sokszor elmaradtak a vitában felvetett figyelemre méltó új szempontoktól is. EGY KÉTSÉGTELEN: a kongresszust jellemezte a marxista—leninista és a polgári történészek közötti ideológiai küzdelem, amely gyakran éles volt de a leg többször tárgyszerű légkörben, egymás nézeteit tiszteletben tartó hangnemben folytak a polémiák. Ebben a harcban a marxista történészek eredményesen vettek részt, s a korábbiakhoz képest a javukra mutatkozott erőeltolódás. Rottler Teteme
