Népújság, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-24 / 301. szám

Párttagok nyugdíjban „DOLGOZÓKÉNT a párt­tag is eióDQ-utóDö nyugaijuci megy, kommuruscakent so­ha. ’ Ez a széles körben el­terjedt mondás jól kifejezi hogy a kommunisták nyug­díjon vonulásuk után is a párt harcosai, katonái ma­radnak. A .napi nyolcórai munka már fárasztó szúi- mukra, de a közéleti-politi­kai tevékenységet nem akar­ják abbahagyni. Hiszen túl­nyomó többségüknek a párt­ban eltöltött hosszú eszten­dők alatt belső igényévé vált a politikai részvétel. Politizálni szerető, a köz ügyéért tevékenyen fárado­zó emberek voltak, s ezt a tulajdonságukat továbbra is megőrzik. Erejükhöz, teher­bíró képességükhöz mérten részt akarnak venni a párt előtt álló feladatok megol­dásában, s a párt számít is közreműködésükre, tapaszta­lataikra, tetteikre. A nyugdíjba menetellel azonban megváltozik a po­litikai munka színtere. Ki­kerülve a munkahelyi kö­zösségből, a párttagok túl­nyomó ■ többsége az addigi kommunista kollektívától is, megválik. Egyesek még ide- ig-óráig volt munkahelyük pártszervezetének tagjai ma­radnak — az irányító párt­szerv engedélyt adhat erre, ha az illető párttag politikai, társadalmi munkája, illetve a termelésben nyugdíjasként engedélyezett tevékenysége révén aktívan részt tud ven­ni volt munkahelye életé­ben. A jellemző és a ter­mészetes azonban mégis az, hogy — eltekintve most a termelőszövetkezeti pártszer­vezetek tagjaitól — a nyug­díjba menő egy másik elv­társi közösség: lakóterülete alapszervezetének tagja lesz. Az esetek jó részében ez a változás íjem megy köny- nyen végbe, nem mentes a zökkenőktől, olykor a meg­rázkódtatásoktól sem. S nem­csak a búcsú, az elválás ne­héz, hanem az új közösség­be való beilleszkedés is. Ki­sebb községekben még csak egyszerűbb a dolog, hiszen ott az emberek általában ismerik egymást, de váro­son az új kollektíva tagjai jórészt ismeretlenek az újon­nan odakerülő számára. S azok sem isuierik őt, addigi tetteit, életútját. EZEKEN A GONDOKON azonban lehet segíteni, az irányító pártszervek, az érin­tett alapszervezetek meg tudják találni a változással iáró feszültségek feloldásá­nak módját. Több helyen él­nek már azzal a nagyon okos és helyes módszerrel, hogy a nyugdíjba ment párt­tagot elbúcsúztatása után volt pártszervezetének kép­viselői átkísérik a körzeti alapszervezethez, s ott a tag­gyűlésen bemutatják új kol­lektívája tagjainak. A. két vezetőség • képviselőinek megbeszélése és a taggyűlé­si bemutatás azt 'is elősegí­ti, hogy az illető elvtárs tes­tére szabott, képességeinek és érdeklődésének megfelelő pártmunkát, megbízatást kapjon. , Minden esetben — példá­ul a faluról városi munka­helyre bejárók esetében 1 is- — ezt természetesen nem tudja a pártszervezet meg­tenni, nincs hozzá idő és energia. De akkor is meg lehet termi, hogy írásban tájékoztassák a lakóhelyi pártszervezetet új tagjának érkezésiről, addigi párt­munkájáról, képzettségéről. S azt is meg tudja tenni a munkahelyi pártszrevezet, hogy az átigazolást követő­en időnként érdeklődjék volt tagjai felől, tájékozód­jék arról, hogyan tudtak átállni és a területi párt­munkában részt venni, nincs-e szükség valamilyen segítségre. A munkahelyi és a lakó­területi pártszervezetek együttműködése nagyon fon­tos tényező a zökkenőmen­tes átmenetben, az első lé­pések megkönnyítésében. A továbbiak azonban már fő­ként maguktól a területi pártszervezetektől, s az őket irányító pártszervektől függ­nek. Nagyon gondos és kö­rültekintő mérlegelést kí­ván ugyanis, hogy mit kér­nek, kívánnak a nyugdíjas párttagoktól. Hiszen helyze­tük, körülményeik ugyan­csak eltérőek. Vannak kö­zöttük 56 és 86 évesek, élet­erősek és betegeskedők, tett- rekészek és gyámoűtásra szorulók. Éppen olyan hiba túl sokat kívánni, mint túl keveset; éppen olyan ká­ros feladatokkal elhalmozni az:, ki már nem bírja a rehdszeres tevékenységet, mint „leírni” a közös mun­kából kihagyni azt, aki még akar és tud is tenni. E2 UTÖBBí annál inkább hiba lenne, mivel a lakóte­rületen igen sok tennivaló­ja Van a pártszervezetnek, a politikai munkában igen sok feladatot kell megoldania. Nem ennek az írásnak a rendeltetése felsorolni a la­kóterületen adható párt­megbízatásokat, a közéleti cselekvés sokféle lehetséges formáját.. De azt hadd emel­jük ki, hogy a nyugdíjas párttagok életismerete, poli­tikai tapasztalata, felhal­mozott tudása nagy politikai erőt rejteget, amit nagyon jól lehet hasznosítani. Igaz­ságtalan és indokolatlan az a lebecsülő hangsúly, amely- lyel némelyek a ^nyugdíjas pártszervezeteket” emlege­tik. 'Inkább azok érdemlik meg az elmarasztalást, akik képtelenek ezt az erőforrás* okosan és célszerűen hasz­nosítani a közösség javára. Az a tudat, hogy a közös­ség, a párt számít. rájuk, igényt tart . véleményükre, közreműködésükre — min­den bizonnyal a legfonto­sabb tényezője a nyugdíjas párttagok jó politikai közér­zetének. De igen fontos té­nyező — s egyúttal a felada­tok megoldásának egyik fel­tétele — alapos és rendsze- ' rés tájékoztatásuk az orszá­gos és helyi politikai kérdé­sekről. Nagyon lényeges a helyzetükkel, személyes gondjaikkal való rendszeres törődés, a figyelmesség is. Apró gesztus, hogy, több te­rületi pártszervezetben pél­dául a vezetőség születés­napjukon köszönti a nyug­díjas párttagokat. S a figyel­mességnek még számos for­mája van és lehet. A TÁRSADALOM JAVA­RA folytatott sok éves fára­dozásuk kötelez a nyugdíj­ban levő párttagok iránti figyelmességre. Képességeik, tenniakarásuk körültekintő hasznosítása pedig nemcsak személyes ügyük, hanem közösségi érdek. Cyénes László A% épülő „atomváros 9f Pakson, az épülő „atomvárosban”, az elkészült lakóépületek között, amelyeket most még munkásszállásnak használnak, már parkosításhoz készülnek és járdákat építenek. (MTI fotó — Bajkor József felv) 130 ezerrel csökkent a tagság — mégis nőtt a termelés Egyesülő tsz területi szövetségek Országszerte megtartották azokat a küldöttközgyűlése­ket — Heves megyében, Egerben december 2-án volt az egyesülés —, amelyeken a közös gazdaságok társadalmi képviseleti szerveinek a tsz területi szövetségeknek ösz- szevonásáról határoztak, il­letve elfogadták az újonnan alakult szervezetek alapsza­bályát. Az összevonásról dr. Németi László, a TOT titkára az MTI munkatársának el­mondotta: 1967-ben nem me­gyénként, hanem gazdasági körzetenként alakultak meg a mezőgazdasági szövetkeze­tek területi szövetségei. Szám szerint 50 szervezet jött lét­Alatka, Boconád, Puszta- fogacs, Tárnáméra, sajátos alföldi vidék. A homokos ta­lajú Jászság pereme találko­zik itt, a Kiskörére, Tama- szentmiklósra és Pélyre jel­lemző szikkel, de — különö­sen a pusztafogacsi részen — megtalálható itt az úgyneve­zett jó zsíros, alföldi fekete föld is. Az ipar — főként az el­múlt évszázadban, s még a legutóbbi évtizedekben is — távol volt e falvaktól, s bi­zony, kemény, szorgalmas munkával lehetett megélni­ük az itt lakóknak. Boconád- ról szólva — ahonnan a Se- don család egyik ága is ered — több mint két és fél száz esztendővel ezelőtt így írt a neves megyeleíró könyvében Bél Mátyás: „... szegényes falu, földje kavicsos, rétje hasznavehetetlen, lakói sze­gények ...”, de másütt, Tar- naméráról is képet villantva hozzáteszi: „ ... a nép na­gyon szorgalmas, a szűkös vi­szonyok ellenére is boldo­gul” Hát boldogult, mert dolgo­zott látástól vakulásig — mondja idősebb Sedon János, a Tarnamenti Egyesült Ter­melőszövetkezet állattenyész­tője. aki maga is, de apái is mindig a földből élt, illetve éltek. Hol igen szűkösen, hol jobban, de így, mint az utób­bi években, évtizedben, még soha. Én már másfél évtizeddel ezelőtt láttam a boldogabb jövő körvonalait, amikor Fo­rgácson megalakítottuk a ter­melőszövetkezetet — mond­ja az apa, idősebb Sedon János, s bizonyítékként csak egy dolgot említ: — Egyetlen fiamat, Jánost — aki ekkor állt a pályavá­lasztás küszöbén. arra kértem, hogy maradjon a földnél, az állatok gondozásá­nál. a mezőgazdaságban. így is tett, nem maradt hűtlen az' elődök hivatásához... m a a m — Megélni a földből, ez ' Tolt mindig az apäm, a nagyapáim szívósságok biza­Megélni a földből... kodást árasztó, egy. életre út­mutatást nyújtó programja. Tagadhatatlan, hogy erős volt ez a földszeretet, mondhatom úgy is, hogy hivatástudat, hiszen — az új idők oly sok és csábító más lehetősége el­lenére — magam is ezt vá­lasztottam. .. így vall munkájáról, hi­vatásáról ifjabb Sedon János mezőgazdasági technikus, az egyesült termelőszövetkezet legnagyobb üzemegységének, a boconádi üzemegységnek a vezetője, aki alig harminc­éves fejjel tölti be ezt a fon­tos funkciót. — Azt hiszem, hogy nem is lennék képes pusztán az iskolában, a szaktechnikum­ban tanultak alapján mun­kám ellátására, ha nem eb­ből a környezetből kerülök ki. És — elsősorban a kezdeti években, amikor a régi boco­nádi, majd az alatkai tsz-ék­ben főállattenyésztőként dol­goztam —, ha nem kérdezem meg oly sokszor az apámat is erről-arról. — Az ember jelene folyton magába foglalja a múltat is. Ezt tapasztalom, amikor egy- egy fontos feladat, döntés -előtt a legjobb megoldásokon gondolkodom. Állandóan ele­venen él bennem a gyer­mekkor sok-sok élménye. A pusztafogacsi tanyasi élet, majd amikor kezdődött a nagy termelőszövetkezeti át­szervezés, s jöttek az apám­hoz. Nemcsak az agitátorok, de a környező tanyák gazdái is. Benne volt a bizodalmák, s nekem ma is tetszik} ha visz- szidézem, ahogy ő, az egyik íogacsi kis tsz első elnöke, a tanyai közélet — 103 tanyá­ból állott még akkor Fogacr — egyik motorja irányított, szervezett, tevékenykedett Nemcsak a közös gazdaság­ban volt tennivalója, időt szállított a kultúrház. a túz- oltóegyesület megszervezésé­hez, létrehozásához Ír, Na és aztán otthon a sok háztáji állat: szarvasmarha, sertések, rengeteg baromfi. Á máma és az én mindennapi segítkezé- sem mellett, ezt a kisgazda­ságot is ö irányította, s vé­gezte a nagyja tennivalókat. Szóval, lehet, hogy furcsának tűnik, de mindez azért ma­radt eleven emlék bennem, mert ezt a sokféle mindenna­pi cselekvést igényli a mos­tani mezőgazdásztól, falusi vezetőtől is az élet. Szakosod­tunk és szakosodunk, de a dolgokat, a folyamatokat nem lehet mesterségesen szétvá­lasztani. A szemléletben, a megítélésben egységesen kell látni minden részfeladatot. urnám — Megértem már néhány változást, egy-két egyesülést az utóbbi két évtizedben is mondja az apa. — Előbb a két egykori fogacsi kis tsz egyesült a volt két tarnamé- rai szövetkezettel. Egyik az egyikkel, másik a másikkal. Aztán ez a két mérai egy­mással. Azután a boconádi a tarnazsadápyival és a hódi­val, majd ezek 1974 végén Tarnamérával, Zaránkkal és a volt alatkai Kossuthtal. — Mindig a jobbért, a többért küzdöttünk. Emlékszem az első évekre, amikor a legna­gyobb gondunk a szakembe­rek és a gépek, meg a szük­séges nagyüzemi tapasztala­tok hiánya volt. De mindig lelkesek, bizakodóak voltunk, noha mindez csak egy. ideig pótolhatta úgy, ahogy a ter­melési tapasztalatok hiányát Jancsi fiam megértett, s ta­nult és aztán hazajött. Ő is tanúsíthatja, hogy nem, bánta : >eg. Magam is jóleső érzés­sel mondhatom, hogy meg­nyugvással adtam át szinte a fiamnak a stafétabotot." A munka persze lankadatlanul tovább tart. s az állatte­nyésztő számára cseppet sein könnyű.. Egy -gondozóra -tet­szőnkét tehén jut, s itthon a háztáji — a fiamék új há­za a szomszédban, nekik is én gondozom az állataikat —, szóval, szinte minden szabad perc foglalt. Nincs háborítat­lan vasárnap, nincs kará­csony, szilveszter. Ez persze a dolognak csak az egyik ol­dala. A másik a szép pénz, az elégedettség, s az, hogy az ember érezheti: „megtettem a magamét...” ■ ■ a ■ A mi családunk valóban a földből él ma is — mondja ifjabb Sedon Jánosáé, az egyesült termelőszövetkezet modern tarnamérai irodahá­zában dolgozó fiatalasszony, aki egyik könyvelője, köz­gazdásza a szövetkezetnek. — Sajnos, igaz, hogy az el­foglaltság nem kevés, főleg a férjemé, akit gyakran még vasárnap is felkeres egy-egy tsz-tag, mert úgy érzi, csak most jut idő az általa fontos­nak tartott dolog, probléma megbeszélésére. Mindenkit jó szívvel i fogadunk, hiszen itt éltünk a boconádiak, a mé­rai ak, meg az egykori pusz- tafogacsiak között mindig. Legfeljebb olykor a kislá­nyunk „reklámál” az apjánál.: „Apu, a héten még nem is láttalak, hol jártál..Mert a férjem reggel korán indul, s nem ritka eset,' amikor ha­zajön, hogy már alszik a csöppség. — Elégedettség? Azt hi­szem, joggal és okkal mond­hatjuk, hogy ma munkánk után jól élünk. Szép, korsze­rű,, összkomfortos. új családi házunk van. Édesanyám is velünk lakik, ő vezeti a ház­tartást, mert mi mindnyájan mindennap munkába sie­tünk. .. Igaza Volna Bél Mátyás­nak ma is egy dologban: ez ,... .a nép nagyon szorgal­mas,. és boldogul...”- - Bámát>g ■ re, megyénként általában két-három, helyenként négy szövetség kezdte meg műkö­dését a termelők szolgálatá­ban. Abban, hogy a tsz-ek bruttó termelési értéke a ne­gyedik ötéves terv időszaká­nak utolsó évére — a terve­zettnél nagyobb ütemű, éven­te átlagosan 4,5 százalékos termelésnövekedés mellett — elérte a 104 milliárd forintot, nagy szerepük van a szövet­ségeknek, amelyek szervezet­ten mozgósították a szövetke­zeti termelőket a központi tervek, célkitűzések teljesíté­sére. Különösen nagyra le­het értékeim a vállalati, gaz­dálkodás szinte valamennyi szférájában nyújtott szakta­nácsadó, információs és köz- gazdasági segítséget, amely öt év alatt a szövetkezeti tagság számának 130 ezres nagyságrendű csökkenése mellett tette lehetővé a ter­melés fokozását. Ily módon az üzemek teljes egészében a termelékenység növelésével biztosították a korábbinál lé­nyegesen magasabb színvo­nalú lakossági ellátást és az export fedezését. A szövetsé­gek tevékenyen elősegítették a tsz-ek szociális és kulturális ellátásának javulását, tartal­masabb lett a szövetkezeti parasztság élete. Az elmúlt évek mindenna­pos gyakorlatában bebizo­nyosodott: a szövetségekre, mint „intézményekre” szük­ség van, a termelők igénylik és elvárják segítségüket Fel kellett figyelni azonban né­hány olyan, részben gazdasá­gi jellegű változásra, amely végső soron a szövetségek működésére is hatott. Nyolc év alatt 2100 ról 3500 hek­tárra gyarapodott az egy tsz re jutó átlagos terület, mi­közben 1600-ra csökkent a gazdaságok száma. A kon- centrálódás'nyomán egyértel­műen kitágult a gazdasági körzetek hátára, ennélfogva egy-egy szövetség számára már „szűk” lett a terület, ami az érdekképviselet haté­konyságát is visszavetette Az új évben összesen 22 szövetség tevékenykedik; megyénként egy-egy testület szolgálja a tsz-ek gazdálko­dásának fejlesztését, három megyében két-két szövetség működik majd, és országosan egy halászati szövetség tevé­kenykedik. A szövetségek or­szágos hálózatában dolgozó szakemberek létszáma csök­ken, egy-egy szövetség azon­ban — figyelembe véve a koncentrálódó termelésből adódó feladatokat — a ko­rábbinál nagyobb létszámmal tevékenykedik. Célunk, hogy az ötödik öt­éves terv minden eddiginél erőteljesebb, évi 5 százalékos termelésfejlesztési előirány­zatának megvalósítására a tsz-ek — szövetségeik segít­ségével — hatékonyabb ter­melési struktúrát alakítsanak ki, olyat, amelyik pontosan megfelel a népgazdasági elő­irányzatoknak, a területi cél­kitűzéseknek, és az üzemi ér­dekekkel sem ellenkezik. Az új szövetségek elősegítik az ötödik ötéves terv szabályo­zó rendszerének hatékony érvényesülését, összefüggés­ben például a belső tartalé­kok feltárásával és a takaré­kossággal. A szövetségek szövetkezet- politikai tevékenységét — az igényeknek megfelelően — szintén tovább fejlesztik. A revizori irodák létszámát nem csökkentik, ellenkezőleg növelik, éppen azért, hogy a szövetkezeti demokratizmus — egyebek között a belső el­lenőrzés és a belső üzemi in­formáció — a közös gazda­ságokban még teljesebben kibontakozzék. Miután idér a korábbinál lényegesen több mintegy 700 szövetke­zeti tag dolgozik átlagosan egy-egy tsz-ben, az üzemi demokrácia fórumai is rész ben újszerűek lesznek, ú: tartalommal gazdagodnak a területi szövetségek folyama­tos politikai és gazdasági tá­mogatásával. (MTI) Egri gyermekruhák, szőnyegek exportra Nemcsak a hazai vásárlók, de a külföldi partnerek is kedvelik az Egri Háziipari Szövetkezet termékeit. Külö­nösen a gyermekruhák, a női blúzok és a szőnyegek népszerűek, A szövetkezet áz idén, régi hagyományaihoz híven, csaknem tízmillió fo­rint értékű árut exportált a Szovjetunióba, Svájcba és a. Német Szövetségi Köztár­saságba. Mint Czuczai Lajos elnök érdeklődésünkre elmondta, a Pipa Ildilcö iparművész ál­tal .tervezett .perzsa- is m hagyományos mintáidra! el­látott csomózott szőnyegek rendkívül megnyerték a svájciak tetszését. Exportte­vékenységüket a jövő ész- tendőben is folytatják az ÁRTEX Külkereskedelmi Vállalat közvetítésével. Ter­mékeik várhatóan továbbra is öregbítik, majd a szövet­kezet hírnevét. MSoSUMa öi 193$. december 24., szerda J

Next

/
Oldalképek
Tartalom