Népújság, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-21 / 299. szám
i \ Egri Is'saiövész könyvei Az egri származású fiatal fotóművésznek, Panyik Istvánnak és feleségének — alkotótársának — két fotóalbuma Jelent meg az idei karácsonyi könyvvásárra, a Corvina Kiadó gondozásában. Panyik István, a Heves megyei Fotóklub tagjakén! kezdte pályafutását, Egerben több kiállításon is szerepelt. Stonehenge címé könyvük, reprezentatív kiállításban mutatja be a dél- angliai, történetelőtti időkből származó titokzatos, monumentális kőköröket. A kötethez a nemrég elhunyt neves kultúrtörténész, dr. Vár- konyi Nándor írt bevezetőt. A jelenleg Pécsett élő fotóművész házaspár másik most megjelent munkája a Pécs című fotóalbum, amely & nagy múltú Egerhez sok vonatkozásban hasonló jellegű város szépségeit, műemlékeit és új létesítményeit Ismerteti látványos felvételeken. A reggeli nap megjelenik a stonehengeni nagy hárm askó mögött Sakkot kap a komputer A sakktábla előtt a 19 éves Franco Trabbatonni ül. Ellenfele egy megfelelően betáplált komputer. A két és fél órás effektiv játékidő alatt (köbén a gép nem egész két órát, a játékos pedig alig 40 percet gondolkodott) 45 lépésben végül is az ember győzött. Ez volt az első kísérlet abban á sorozatban, amelyet a. római egyetem professzora kezdeményezett. Ok hárman programozták be a számítógépet Céljuk annak tanulmányozása, hogy milyen társadalmi és gazdasági kölcsönhatás van ember és számítógép között, milyen hatást gyakorol az emberre a gyors műszaki fejlődés. Az az ötlet, hogy sakkozás révén igyekeznek kipuhatolni: vajon egy gép megfelelőképpen beprogramozott elektronikus agya alkalmas-e arra, hogy megtanulja és módosítsa stratégiáját, és ezzel befolyásolja az ember magatartását, döntését és egyben cselekvési szabadságát, lényegében egyidős a számítógépek megszületésével. Az ötletet elsőként 1946 végén a komputerek atyja, Norbert Wiener vetette fel. Ezzel kapcsolatban azonban mind a nagy sakkmesterek, mind az elektronikai szakemberek elég borúlátóan nyilatkoznak. A sakkozók közül egyedül Botvinnik hangoztatja, hogy van mód a gépek olyan mérvű tökéletesítésére, hogy ne csak a sakkozók, hanem a sakkozó automaták világbajnokságát is megrendezhessék. Karpov, a jelenlegi lakkvilágbajnok edzője, Szemjon Furman kijelentette, hogy még a legtökéletesebb sakkozó elektronikus gép is legfeljebb egy harmadosztályú sakkozó színvonalát éri el. Eliot Hearst, amerikai pszichológus szerint vannak olyan emberi tényezők, amelyeket matematikai képletekkel kifejezni lehetetlenség. A cikk elején említett kísérlet résztvevője, a fiatal sakkozó pszichológiai és erkölcsi erejének köszönheti, hogy legyőzte a nyers, gépi erőt. ő KONDOR LAJOS GRAFIKAJA 1 AAAAAAA.VtAAAAAAAAAAAAAAA/VSAAAAAAÄAAAAAAAAA<W\ÄAAAAAAAAAAAAAAA ! A mohácsi csata Sa<kaiy Kriemi t Szakály Ferenc gazdagon dokumentált kismonográfiája az 1526-os eseményeket új koncepció szerint vizsgálja A' szerző 1526-ot nem morális kérdésnek kezeli — mint azt oly sokszor tette még a marxista történetírás is —, hanem olyan problé- mafcamplexumnak, melynek történelmi előzményeit „is-' merve, sajnos, elkerülhetetlenül be kellett következnie. Magyarország a mohácsi csatát nem 1526. augusztus 29-én délután 3 és 4 óra között veszítette el, hanem jóval korábban! A szerző kimutatja, hogy a későbbi történetírói értékeléseknél sokszor bűnbakul odaállított 1526 nem vonható mindenért felelősségre. 1526 egy olyan korszakhatár. amely egyszerre kezdet is és vég is. Vége egy olyan történeti periódusnak, amelyben a magyar fejlődés, a független államiság hiánya következtében, nem tudta megteremteni a feudális állam abszolutista formáját, így az árutermelés felé vivő polgári irány tendenciái kedvezőtlen feltételek közé kerültek. Kezdete ugyanakkor egy olyan fejlődési szakasznak, amelyben Magyarország az anorganikusán szerveződő Habs- burg-birodalom része lett, amelyből csak 1918 őszén tud kiszakadni. Szakály Ferenc, ellentétben a történelmi irodalomban oly sokszor alkalmazott Mohács-értelmezéssel — melyek a XVI. századi katasztrófát mindig a későbbi következményekből ítélték meg —, az okok felderítésénél Magyarország belső helyzetét és a korabeli Európa politikai-ha talmi konstellációit kívánja újszerű koncepciójában elrendezni. A szerző a következő tételből indul ki: „Miért volt ilyen biztosra vehető Magyarország összeomlása és miért csak ennyi erőt tudott felvonultatni sétát maga védelmére egy nagy ország?" Szakály Ferenc a válaszadásnál belpolitikai és külpolitikai okokat egyaránt számba vesz. Utal arra a feudális formációra érvényes tételre, hogy a feudális állam uralkodó osztálya csak a belső ellenség ellen istnoiio»« át a;a tud egységesen fellépni (pL a paratizi lázadás leverése*). A külső támadásnál viszont a territoriális érdekek megakadályozzák azt, hogy az uralkodó' osztály eg> séges nemzetvédő frontba tömörüljön. Nem kedveztek a körülmények hadászati szempontból sem. Ennek okát a szerző abban látja, hogy II. Lajos és környezete nem ismerte behatóbban a török harcmodort. Sikert érdemlő harcot csak akkor lehe’ett volna vívni, ha átveszik a török hadszervezés alapelemeit. Ehhez jól kiépí'ett végvárrendszerre lett volna szükség, melyet mozgékony, nagy harcerőt képviselő sereg véd. A szerző igen újszerű megállapításokat tesz a korabeli Európa török-politikáját illetően is. A XVI. ex. elején ekkor vívja egymással nagy ütközetét Európa két legnagyobb feudális riválisa, a Bourbon és a Habsburg uralkodóház. Mindkét fél török-politikáját az egymás kárára szerezhető török-szövetség határozza meg. Velence, mint földközi-tengeri nagyhatalom, még érdekelt a levan- tei kereskedelemben, így nem akar az erős török hatalommal ujjat húzni. A Habsburg-ház érdekel a nyugat-európai befolyás erősítéséhez kö'.ődnek. Francia- ország pedig a török előretöréssel kíván gá'at vetni a Habsburgok kelet-európai megerősödésének. A fentiekben összegzett előzmények után logikusan következik, hogy Magyar- ország e századbeli török- ellenes harcát nem kísérhette túlzott szerencse. Erején felül volt kénytelen részt venni ebben a harcban. Ugyanakkor Magyarország érintkezési pontja lett a térség két nagy ha'almá- r.ak. A Habsburgok rádöbbentek arra, hogy egyre terjeszkedő birodalmukat nem Bécs alatt kell megvédeni, hanem Magyarországon, illetve Magyarország trónjának megszer-ése számukra nem lehetőség, hanem létkérdés. (Akadémiai Kiadó 1975.) SZŐKE domonkos S zervusz, Lacikám — köszönt az asszony, aztán fehér műanyag szatyorja fölé hajolt, hogy kirakja belőle a gyümölcsöt, azt a piros bélű körtét, amelyet»» reggel szedett a nagy Csonka fáról, a házi- végnél. A félkoronájú körtefát, amely így csonkán is sokat termett, akkor ültette az édesapja, amikor annyi idős volt, mint ez a kisebbik fia, a Laci. Tizenhat éves. A mézédes gyümölcs első szedése mindig a gyerekeké volt. Az édesanyja annak idején mindig nekik adta, úgy, mint most ő a gyerekeinek. Amolyan szertartásfélévé alakult náluk ez a szokás, a gyerekek ízleljék meg először a gyümölcsöt. S ezt az ünnepélyes alkalmat soha sem mulasztotta el, még most sem, hogy a válás után a bíróság úgy döntött, hogy a Laci az apjánál marad. — Lacikám! — kiáltott utána kétségbeesetten, de a fiú mintha nem hallaná az anyja hangját, vissza sem nézett. . Az asszonyon áramütésként futott át a megdöbbenés. Mintha undorodott volna tőlem, amikor az előbb megcsókoltam... És most úgy ment, mintha menekülne. .. Istenem, hát lehetséges lenne?... Mégis sikerült nekik?... Nem, ez nem lehet igaz!... S úgy állt ott a satupadok előtt, mintna megbriiult volna a fáidalnmt '1. a hirtelen kétségbeeséstől. S fia u‘án nyújtott kezében úgy piroslott a gyümölcs, mint arcán a szégyen. A műhelybeliek, akik tanúi voltak a jelenetnek, vegyes érzelmekkel szemlélték az anya me^szégyenülését. Néhányan együtt éreztek vele, sajnálták, mások meg kárörvendően nézték. A kárörven- dők a férj barátai vo'tak, akik ugyanabból a faluból jártak be Ide dolgozni, ahonnan az asszony, és a tö-ts-et't. P edig Kovaleczky Gáspámé nem * volt ám akármilyen asszony. Megállta az a helyét a munkában szakmailag, s emberileg sem lehetett kivetni valót találni magatartásában sem. Tíz éve dolgozott az Öntödében mint gépi formázó. Kis légdöngölőjével, amely egész műszak alatt ott pöfögött a kezében, a férfiak körében is elismerést vívott ki magának. Háromszoros kiváló dolgozóként rangja volt a brigádban is, no és fehérnépnek sem volt utolsó negyvenkét éves 'kora ellenére sem. A Laci gyerek, ez a kisebbik fia is tulajdonképpen annak köszönhette, hogy ide került a villanyszerelő műhelybe ioari tanulónak, mert az anyja itt dolgozott. Ügy gondolták, ha az anyja szorgalmas. íóravaló ember, a fia sem lehet más. — Kitűnő villanyszerelő lesz belőle! — mondogatta róla Szanyl bácsi, a művezető, ha az anyjg érdeklődött a fia iránt — Ha az é» fiam volna, tovább taníttatnám. Hadd legyen belőle mérnök. Jófejű gyerek, akarata és szorgalma, is megvan hozzá. Az asszony büszke volt kisebbik fiára, csakúgy, m'nt a nagyobbik- ra, a Gyű1ára. aki aoja S’a'-má'ét örökölve mintaasz’alos le*t. Jó anyavént mindkét fiát sz'rette, a k'seNj'-k azonban valahogy méris közelebb állt a szívéhez. Ta'án nemcsak azM. mert az anyai ösztön mint ártaláKan a nőknél, a kisebb, a vriit“' anebhnek vélt gvereVét sze-et‘ette lobban, hanem azért is, a Laci sorába ő már jobban, beleszólhatod, mint a nagy óbbik éba Meg aztán az már nős, mevta’á’ta a maga asszonyát, nem kellett vei« törődni. A Lacika viszont, még szi"te e'vário a bab”saaiást az anyai d*d,»i-'e'ést, S valahogy 6 maga is úgy érezte, Somoskői Laos: MEDEA ez a fia jobban húz hozzá, minta másik. Legalábbis ő így vélte. Hiszen a tárgyalásom is, mikor tudomásukra hozták a döntést, hogy a válás után az apjánál marad, ■ együtt könnyeztek. Igazi gyerek- hűséggél ígérte, hogy történjék bármi, sosem fogja az anyját megtagadni. Még azt is ígérte, hogy a bírósági határozat ellenére hozzá költözik. De ebből semmi sem lett. Nem tudott az apjával megküzdeni. Megszökni meg nem akart, mert hogy még kiskorú lévén úgyis visszavitetné és abból csak kellemetlenség származna. Inkább eltűrte, hogy az apja, ha csak szerét ejtheti, szapulja előtte az anyját. Ezt onnan tud'a. hogy a Laci gyerek mindent elmondott neki ezekről a beszélgetésekről. S talán azért nem volt különösebb hatásuk, mert őt az anyja mindig türelemre intette, mondván, úgy sem lesz attól nekem különösebb balom, bántódásom. te meg csak ha’iyasd meg, de ne vitatkozz az áriáddal. Az rekem s»m tenne jót, nrig azt mondaná, hogy fé'rnve- zet’ek, magamhoz akarlak édesgetni. S épnen ezért, hogy ez a vád ne érje. csak meghal’gatta a fia nanaszait, de megjegyzéseket nem fű'ött hozzájuk, pedig sok mindent mondhatott volna. Mikor négy évvel ezelőtt elkezdték a három szoba, összkomfortos családi ház építését, azt hitte. változtathat a ®'r«án. mert az any'ea e'kertut mellbe. De hiába vo't mi-d'n fárado-Aa-v a-z an^ia haf<<«a elől '"m tudta k’-aanai a fé-’ét és másként Ä,>rn ma-. változtatni, ö paa-i; ellenire hm méa tán is k’t’rtn+t mellette, s t“ián v^a'g k'+art. ha n*=*m lön ,^rry f rí am-úy d*-ntT v*i+oz*«t hozott. Az törént ugyanis, hogy valahogy emberibb kapcsolatba került Sümegi Jánossal, aki öutoseged- ként dolgozott a brigádban és özvegy em-er lévén kjtte sündör- gött, ha csak tehette. Eleinte visz- szautasította még a közeledését is. Nemcsak azért, hogy a műhely szájára ne kerüljön, hanem mart aisszonyi hűsége, önmaga ítélete sem engedte, hogy ezt tegye. Később azonban egyre szívesebben el társalgó tt vele. Jólesett neki, emberközelbe került valakivel, hogy gondolatokat cserélhet, meghallgatják. De a brigád nélkül Jancsival sem ment sehová sem. Csak ahová a többiek is velük mentek, moziba, színházba, múzeumokba, kirándulni. Még azt sem engedte még, hogy a férfi olykor-olykor kikísérj« az állomásra. S mégis, ennek az ártatlan kapcsolatnak a híre is eljutott a férje fülébe, aki aztán elefántot csinált a bolhából. Talán még örült Is annak, hogy így alakult, hory végre ürügyet talált arra: megszabadulhasson tőle. Ne csak a közösen szerzett dolgoktól fossza meg, de becsületétől is. Mert a műhelyben is akadtak jóakarók, akik többet tudtak a dolgokról, mint ő maga, akivel az események történtek. Hiszen a tanú is innen j 'tt a műhelyből, a Nehuda, aki egy fr ies- csért az anyját is elndná... A’táo megtörtént a kenyéftörés. ó pedig hagyta, hadd legyen minden úgv. ahogy a fér!e akaria. hiszm kettejük kap'srigtából már úgysem lesz egészséges kapcsolat. m5g lá'szatra sem. A közösen szerzett dolgok. a ház is io'-ább vesszen, c«ak legven vége már ennek az életnek. Ha egészsége enged’, me1- szerri 6 még mindent maginak egyedül is. A gyerekéből oed:g ú«v vi'c'-e^tt, azo'-at úgysem ve- het'k el tőle, a-ri nem in’~et e’- vv'n’. . .. ári: csak a ''»'ól veheti el cm' er n’m..g^-dd'tn. M*ri a vái^s f>u*->•&*■» js T.cpíVa mi-d'-i-an át-*h«-»S!r"tt hozzá, ha —>k szerét tehette. ▼ »,n!dcvnV‘Sr>-»'vri a v*!ás utóra " kezdtek i’v ni. ahogy ő mindig is szerette volna. Annyira azonban még mindig; nem jutottak, hogy mindent el-: mondjon a fiának az apjáról, a' válás okairól, hogy tisztábban lás- ' son a gyerek. Nem magát akarta ! volna mentegetni, csak a fiának, akart segíteni, ezzel is könnyeb- ! ben igazodhasson el a világ dolgaiban. .. .és most minden hiába... Két hét elegendő volt arra, hogy ezt a fiamat is elidegeni.sex tőlem... Nem kellett volna elmenni a Balatonhoz a brigáddal... még ha életemben először is mehettem, akkor sem... Mi mindent beszélhettek rólam szegény fiamnak ez idő alatt, hiszen a Jancsi is velünk volt... Pedig ha tudná .. Így ellenem fordult... Féltem tőle, de bíztam Lacikában... El kellett volna mondanom neki mindent, mielőtt elmentem, hiszen márem- bernyi ember, megértette volna... De mindig megfelelőbb alkalomra vártam, meg arra, hogy majd ő érdeklődik a miértek után..., mert én még így elváltán sem akartam az apja ellen hangolni őt. Mégiscsak az apja... Nem talritam becsületesnek. .. És most megelőztek. .. Neon hallga'tam az anyámra sem, aki mind'g mondogatta, „elveszik tőled a íi-dat. meglásd!”.., (ők többen vannak, már mint a férie rokonai, és mindenre kénesek ellen°d. .. Anvépanak lett igaza... H:s’en már a köszönésemet sftm fogadig.... és ú”y itthagyott, hogy vissza sem nézett.. kyf ■> e-ri m>nd áigondrita zak ■ * laiet'eánábnn. és’re sem vette, hogyan kerü't ki a villanyszereié műhelyből. Még az öntő- dében is úgy lépkedett az Öntő szekrények sorjai kö’ött mintha vak lenne és vezetnék. Osu nán a m,”«-7n’-/'tt«ág a beidegző dés vezetne el az öV özőazekrényé- ts S csak ott vette észre, hogy még m'ndig a kezében »’nrangit- ja azt a kát niceg'-épg köriét, amely kina’--i-^snál utoljára a kezében maradt.
