Népújság, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-21 / 299. szám
Mellény A bemutatott mellény mély kjvagásu, uor^uluaijuk fcá; nulyen műs.álas fonal 2 «=-3 szálával, 3 és teles horgolótűvel Elöl 4 gomooal zárjuk, de a gombolás: pántot befejezésként horgoljuk hozzá. Munkánkat a szabásminta és a horgolás: próba után kezdjük. A minta leírása: alapminta egyráhaj- tásos pálca, erre kezdjük a betétet horgolni 1 láncszem, 2 pálca kimarad, 1—1 pálca a következő két pálcára, ismételjük. 2. sor: egy szorosszem az első 2 láncszemes ívbe, 7 egyráhajtásos pálca a következő ívbe, ismételjük. 3. sor: 2 láncszem 2 egyráhajtásos pálca a 2. sor 3. és 4. pálcája közé, 2 láncszem. 2 egyráhajtásos pálca a 4 és 5. pálca közé. A 2. és 3. sort ismételjük. A pontos szabásminta elkészítése után munkánkat a mellény hátrészének horgolásával kezdjük. A modell 97 láncszemmel van kezdve, kb. 52 cm, oda & visszahaladva horgolunk, egyik soron a külső, má«ik soron a pálca hátsó tagiába öltünk. 3 láncszemmel fordulunk. Pontosan a szabásminta szerint horgolunk. Elejét SÍ szemmel kezdjük (ez kb. 26 cm). Két sort horgolunk sima egyráhajtásos pálcával. Innea kezdve a középfelé eső szélének hetedik eremével megkezdjük & fent leírt betétet négyszer ismételve. Továbbiakban a hátával azonos módon horgolunk. 40 cm. magasságnál megkezdjük az eleje kivágás fogyasztását kétsononként 2 —2 szélső pálcát egybehorgolva. Ujja: 39 szemmel kezdjük (kb. 20 cm). Két bot után a mintát körbe horgoljuk és tovább a szabásminta szerint haladunk. Ha készen vagyunk, átgő- S5l1flk. száradás után összevarrjuk. A mellényt alul 2 soron, míg a két elejét és m nyakrészt 5 soron horgol- (júk körül, rövidpálcával és Mit mivel? F Gyakran állunk tétován szekrényünk előtt és töprengünk, mit vegyünk fel illetve mit mivel. Mi illik nadrág-tunika, szoknya-blúz összeállításunkhoz. Ék mit , tegyünk a fejünkre div.atos i bő hátú kabátunkhoz, íelve- ! hetjük-e kockás kosztüm- j fcöz a csíkos pulóvert? j Vannak alapszabály««. , Ilyenek, hogy nadrághoz, sportos kabáthoz, kosztümhöz ne vegyünk magas sarkú cipőt. S estélyi ruhához, bő szoknyához ne hordjunk lapos trottőrcipőt, vagy vastag talpú lábbelit. Sportos összeállításhoz nem illik a nagy szélű kalap, a miniatűr táska, öltözékünk díszeit — gyöngyöt. bizsut, brosstűt — is az alkalomhoz és ruhánk jellegéhez válasszunk. Alkalomra fényes, soksonos gyöngyöket, karkötőt viselhetünk, de groteszk, ha valaki kiránduláshoz aggatja tele magát strasszok- kal vagy akár arany ékszerekkel. ilyen alkalomra legfel íebb fagyöngyöt, fémláncot. zománc bizsut viseljünk. Színösszeállításunkat alapvetően a divat határozza meg Az idén a fő divat színek a borsózöld. az antik, rózsaszín, a szürke és a téglaszín árnyalatai. Ezek a színek egymással kombinálva is jól illenek. Nagyon szép. ha eev azonos szín Ütü’öoböző árnyalatait vártájuk öltözködésünkben. Sav francia divatcég a minap ígv hirdef'e divatbe- motatótát: „tetőtől telp'g bors‘■zöldben” S a manökenek a mé’vzö'd kaháfV>z ví'ág s-zöld ruhát szoknyát, es'é’v' ruhát viseltek. Bor- sózeH -inővel táskával, kalappal kesztyűvel. Az azonos színek világosabb és söté'ebb változatai m'^dtg szénák esyütt. De soha ne hordlu-k egymáshoz közel eső tónusú színeket — például pirosat nana--ssí-gával srté'követ fe_ k^tSv^j vagv Hannával. A dran— máz a szürke sem ö’“iuKinVrt m'-td’« itor JlK'snlr Zcc-o _ c 0—e godol iunk m<j- „ !hor is —, hogy két, három. de legfeljebb né®- színt használjunk fel. Igazán nem szép látvány, amikor valaki a szivárvány valameny- nyi színében tündököl. Vagy ha ötféle pirosat, zöldet hord együtt. Az már rég nem szabály, hogy azonos színű legyen a cipőnk, sálunk, fejrevalónk, táskánk és kesztyűnk (bár még ma is elegáns). De ízlésesen öltöző nő azt sem engedheti meg magának, hogy e kiegészítők mindegyike más színű legyen. Kockás, mintás kabátunk egyik színéből válasszunk sapkát, sálat, másik színét ismételje meg cipőnk, csizmánk és táskánk. Szoknyának, nadrágnak közömbös színű anyagot válasszunk. Szürkét, drappot, barnát, amelyhez sokféle blúzt, pulóvert viselhetünk. Mellényünknek. kardigánunknak már vagy a szoknya, vagya felsőrész színeit keli ismételnie. variálnia, 'például — drapp-barna kockás szoknyához fűzöld blúz, zöld- barna mintás mellény, barna csizma a szoknya anyagával azonos kabát, fűzöld kötött sapka, hosszú kötött sál bama háska. kesztyű. Nem tilos, sőt napi sink divatiában gvakran alkalmazzák a külön bő-ő mintás anyagok kombinációiét. ■ Hordhatunk kockáshoz csíkosat. perivesrt vi-ágmln- tás at — de ilyenkor még jobban vitázzunk a színek harmóniádra. A nálunk is kapható többféle sz'nkombinációiú cipőket csak akkor vegyük fel, ha leealáhb az e-yik színt m"";sTné*-'iiük m^« ö’tözé- kíink rrá« dn-abjával is (táska blúz. bizsu). Kikészítésünk színei — szemh^if>=-st%. rúzs — har_ monízá’ianak ruhánkéval. Piros blúzhoz ne használjunk bordó rúzst, ciklámen pulóverhez ne fessük szánkat tűzpirosra. Nyueodten használhatunk öitnrk*iaé-,’mVben é^é—k hn- táro"ot‘ srirmv-t. c'ak az és esvénísógünkre ügyeljünk. Pál KÁrolyrné gAEAAa ANDRA3: december Zord ez az erdő. Zord ez az erdői Most, hogy a teljes Rajta, fölötte Éjszaka ráhullt. És a vak árnyak, Néma halottak. Lelke szokásból, Egybeszakadva, összeomolva Éppen az erdőn Hálna az éjjel. Zord ez az erdő! Mint a csatában, Hogyha a holtak Már az utolsót Rég kilehelitek. Még a fagyott csend Rémületéhez Várom az első, Balga kiáltást, Mert az az élet. Dermed, a párát Elnyeli, szívja Térdre rogy ottan . Nagy levegőég. Mintha takarná Mindeneinket, Mintha szakadna Már a lehellet. Zord ez az erdő! Fenn. a valótlan Mély magasában, lm. a halottas Kárpiton is túl Felvigyorogna Meg az idétlen Hold s valahonnan Búvik a kérdés: Kell ez a lámpás? Zord ez az erdő! Bújtat, a fáknál. Bamba bokorban Évmilliónyi Bűnök akarnak Űjra csaholni, S koppon j lelkűk. Roppan a sziklán, És a jeges fagy V isszanyikordul. Zord ez az erdő! Most. hogy a szélén Járok, a völgy is Lépked elébem, Onnan a házak Ablaka küldi Sárga világát, S abban a sárgás Fényben az ember Kergeti álmát, Zord ez az erdő! Am a ridegség pokla se bírja Messze csaholni Azt a reményt, hogy Itt is, örökké Megtelepednünk Mindig az ember, És hiszi, hinné, Cseppnyi eszével, Hogy nem a félét Küldi a sorsot. Hogy nem az erdő És nem a bűn, jég, Fagy. gonosz árnyak Réme miatt kell Egy kis időre Megtelepednünk Völgyre, hegyekre, Félszeg utakhoz, Am a remény él. Megszületik, jajt Szól a világba. Hogy megörüljünk, Mert a kicsiny test Emberi vigasz, És a jövőnek Új elevenség. Hit, ha maroknyi, Hátha szeret már! ^ 'éfCiLUi&mz&Lqálat Hadova..-?! a jobb oldalon a gomblyukakat is bele horgoljuk, majd visszafelé haladó rövidpálcával körül horgoljuk a szabad részeket. SSL. El Karéra nape emm@l Az áj svájci karóránál sem felhúzásra. sesa elerceserére nincs szüksée. Az érát szoláriz sejtekkel szerelték fel, olyanokkal, amilyeneket űrrepülésnél a műholdak „napszárnyainál” te alkalmaznak, és erekkel a két cikkel-kadmíum akkumulátor álr landéan feltöltűdlk. — Hányszor járta körül a világot Cook, a nagy utazó? — Háromszor — válaszolja a diák. — Es melyik utazása idején ölték meg a vademberek? — Marin, a feleséged egy külföldivel a 13-as szobában van! — Nem érdekel, nem vagyok babonás! — Nekem éjszaka megy legkönnyebben a komponálás — mesél! a zeneszerző barátjának. — Érthető. Éjszaka legkönnyebb loptál — hangzik a válasz. — Nálunk a családban, mindenki zenei tehetség. A feleségem hegedül * fiam harmonikázik, a lányom zongorázik. — Es te? — En fütyülök a muzsikájukra! •— Drágám, hoztál esti újságot? —. kérdi az asszony hazatérő férjétől. — Nem, de elhoztam a barátnődetl A férj és feleség nyaralni utazik. A vonatban az assszony számolja a csomagokat: — Három bőrönd, négy szalmakalap, két szatyor... — Ördög és pokol! — kiált lel a férj. — A gyereket a váróteremben felejtettük! •fk A főnök viccet mesél a hivatalban, és mindenki nevet, az egyik tisztviselő kivételével. — Mi van magával? Nincs humorérzéke? — Hamarosan kilépek innen, főnök, nem. kell hát nevetnem, dés van — tette hozzá nyomatékkel és úgy vonszolta tovább magát az utcán, mintha utolsó erejével gyalog akarna eljutni a saját temetésére. Szegény Nagy. Milyen beteg. Nem mondom, nekem is volt egy bis bajom, ba- jocskám, trillárom haj... De mi az Nagy bajához? Semmi. Igaz, hogy most is van lázam... illetőleg, mintha már nem is lenne... de viszont nincs ráadásul gerincmeszesedé- sem. És ez nagy szó. Felvidámodó léptekkel iramodom most már a szerkesztőség felé: ihaj, csuhaj, sose halunk meg. — Hogy vagy? — kérdik reménykedve a kollégák, hátha mégiscsak rosszul vagyok, de vidáman mondom: —■ Kösz, srácok, Klasszul... Még hallom, amint hátam mögött' összemormolják a „srá-. cok”, félig elismerően, félig reménytelen rezignáciőval: — Micsoda egy szervezete van! Nem tudják, hogy nem az enyém a jó szervezet, hanem a többieké a rossz. Vj- ; jé: vakok között fél-J szemű a királyi (egri) Hogy vagyok — Hogy vagy? — kérdi Kovács az utcán és én igen hálás vagyok ezért a kérdésért, mert végre valakinek elmondhatom, hogy vagyok, és ha az ember valakinek elmondhatja, hogy van, már jobban is van ettől. Mondom is hát, felvidámodó arccal: — Kösz, öregem... szó, ami szó... Jó neked — vág közbe Kovács és bal kezével megtámasztja a mellette dülöngélő ház falát és nyögni kezdi .. — Jó neked. Nekem majd szétmegy a fejem, itt — üt oda határozottan a tarkójára, hogy nem csodálnám, ha valóban szét is menne — lüktet is, zúg is... Valószínű isiászom van... — A fejedben? — hüledezek... — Hülye! A derekamban. De ide lüktet fel. A, te se értesz meg engem. Mondom az orvosnak, mondom a barátomnak, de mind érietlen velem szemben. .. Legjobb volna már nem is élni — legyint haldokló mozdulattal és k&ny- nyezve hagy ott az utcasarkon Az előbb még határozottan rosszul éreztem magam, most kelvén fel és jóval korábban az orvosi javallatnál, de Kovácsnál ezek szerint mégiscsak egészségesebb vagyok, még ha 38 fok lázam is van. Ám nincs isiászom, amely hátúira lüktetne fel a tarkómra. Ha nem is megvidámodva, de valahogyan nyugod- tabban szédelgek tovább a szerkesztőség félé. — Hogy vagy? — rivaü rám erélyesen Nagy, hogy vigyázzállásba vágom magam és úgy jelentem: — Kösz... Azazhogy. .. — engedek a vigyázzból félpihenj- be — azazhogy... — kezdeném mondani, hogy végre valakinek elmondhatom, hogyan is vagyok most én, mert ha az ember valakinek elmondhatja, hogyan is van, már jobban is » o — Hát most, hogy vagy? Mit jelent az azazhogy? — néz rám szúrós szemmel Nagy. határozott, egyértelmű. férfias választ várva. — Nem kimondottan rosszul — fogalmazok diplomatikusan, — Jó neked — »ált hirtelen suttogásra Nagy — nagyon jó. Én kimondottan rósz- szül vagyok. Napok óta. Mit napok, hetek óta! Minden frontátvonulás tönkretesz. És most újabban annyi van. Téged is tönkretesz? — Hogy is mondjam. .. — Ne is mondd. Szerencsés ember vagy. Téged nem zavar. Engem tönkretesz a frontátvonulás. A szívem olyankor kihagy. Tudod milyen érzés, ha az ember szíve kihagy? Persze, hogy nem tudod. Még levegőt sem kapok olyankor. Most sem. Látod, most se kapok elég levegőt, mert megint jön egy frontátvonulás... És a gerincemben is meszeseA címbeli szót lapunk hasábjain megjelent egyik írás alábbi mondatából emeltük ki: „Ezért mégsem ez az összeurópai hadovanyelv & felelős” (Népújság, 1975. dec. 7.). A szokatlan, de a szöveg- összefüggésben nyelvi szerepét jól teljesítő összetétel előtagja, a hadova, szóalak cigány nyelvi eredetű. Eleinte csak a tolvajok, a hamiskártyások titkos nyelvhasználatának volt kifejező eszköze. Az egyértelműen argóbeli elemnek minősülő hadova szóval nevezték meg magát a tolvajnyelvet is. A belőle képzett hadovái, hadován igealakok art jelentették, hogy valaki tolvajnyelven beszél Később a pesti jassz- fiúk az ugyancsak a cigány nyelvből eredő komái ige felhasználásával alkotott ha- dovát komálni nyelvi formával jelölték meg azt, hogy valaki jól érti, nagyon ismeri a jassz-nyelvet. A hadova név a zsargon nyelvben gyakran kapta a link jelzőt is minősítésül. E német eredetű jelzővel utaltak a megbízhatatlan, a icc- molyán nem vehető, a nem valódi, a hamis, a hazug beszédre, az üres szócséplésre. A bizalmasabb beszédhely- setekben, s az Ifjúság ^gu- nyoros mellékzöngével színesített nyelvhasználatában ma is gyakran halljuk a hadova, hadovái, hadovái, hadoválás szóalakokat A tartalmatlan, az öncélú, az összevissza beszédet nevezik meg Űjabban ez a szócsalád még versbeli szerepet is gyakran vállal Az alább idézeti részek arról is vallanak, hogy az elítélő kritikával telített költői mondanivaló megfogalmazásában szinte kulcsszóként szerepelhet a hadova szó néhány származéka: „A nézőtéren hetykén hadovázott egy-két suhanc” (Szigeti György: Béke van), Á cinizmussal is mélyített, s az odamondás szándékával megírt Ladányl-versekben is igen kifejező stíluseszköz szavunk: „Nem lehet itt nagyobb balhé, amíg (a fem^ költ számadó vigyáz reánk, / s vele vajákos kisbojtárai f, mormolva hókuszpókusz hadovát“ (Ladányi Mihály; Falsch poetica) — „Mormol- gasson jassz-hadovát a szád’1' (Ladányi: Külváros). Soós Zoltán szellemes összetétel® is igen kifejező nyelvi forma a versbeli beszédhelyzetben: „Ne kábítson el a hadova* halmaz” (Soós: Pityert). Természetesen azt nesa tartjuk helyesnek, ha a beszéd, a beszél szóalakok helyét gyakrabban foglalná el nyelvhasználatunkban a ha* dova és a hadovái A tartalmatlan, az összevissza beszéd, a hetet-havat összehordó szóbeli közlés elítélésére azonban bátran felhasználhatjuk mind a két asóate- kot ©?« Bakos f023*2? I
