Népújság, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-21 / 299. szám
-*fjü#S a?a® A^w.. <, ^ P>! áSíMESMEföá MUteO^ cif^miffe A híres, sőt, hírhedt Loch Ness-i szörny létezésének gondolata több mint négy* ven esztendeje izgatja az emberek tantáziáját. A tudomány minden lehetőt megtett, hogy [elkutassa, azonosítsa az állítólagos hatalmas testű „valamit”, de mindeddig nyomát sem találta. Jellegzetes, hogy ellenőrizhetetlen tartalmú elbeszélésekkel, semmit nem bizonyító, csupán elmosódott „pacnikat" mutató fényképekkel igyekeznek igazolni a szörny létezését | — főleg a kiránduléidény «; közeledtekor. ;< A Loch Ness-i szörny mellett van egy másik „örök- í zöld” témája is a világnak: ? a „repülő csészealjak”-ról $ szóló történetek. A betűsza- | vakat olyannyira kedvelő <> amerikai újságírók UFQ- I nak nevezték el az ismeretlen eredetű légi és égi objektumokat. A szemtanúk ..látomásait” — szenzáció- hajhászó módon — távoli égitestekről hozzánk ellátogató lények űrhajóinak nevezték ki és fonták-szőtték az ezzel kapcsolatos fantaz- f m&góriákat, l „Szemtanúkra* hagyatkozva A csészealjnak sok közös vonása van a Loch Ness-i szörnnyel. Ennél is csak „szemtanúk” elbeszéléseire lehet támaszkodni, így semmiféle tudományosan értékelhető adat nem áll renEgykori sziklarajz, amihez — a dús fantáziáinak sint egy hajdan a Földön járt űrhajós állt modellt Misztikus tévedések delkezésre. Persze szó sincs arról, hogy a tudomány ne mérlegelte volna az összes lehetőségeket De végül is a józan észre támaszkodva foglalta össze nézeteit az UTO-üggyel kapcsolatban és kizárta azok kozmikus eredetét As elbeszélése«, ieárásofc szerint a csészealjak hihetetlenül változatos formájú- ak lehetnek, de mégis tárcsa- és rakétaszerű, hosszú, karcsú testeket vélnek látni a legtöbben. A csészealj-elméi etek keletkezése egyébként 1942-re nyúlik vissza. Ekkor egy ittasan felszálló amerikai pilóta hétezer méter magasságban egy gömbvillámot nézett fényes külsejű, ismeretlen objektumnak. A csészealj-észlelések megsokszorozódása nagyjából, egybeesik a rakétakutatás erőteljesebb fejlődésének a kezdetével. Akkoriban — akár katonák művelték, akár „civilek” — nem verték dobra, hogy miféle furcsa szerkezetekkel foglalkoznak. Nem közöltöt az indításokat, és nem is lehetett utánajárni a légtérben megjelent objektumok eredetének. Igazat kell adnunk annak az amerikai professzornak — az Egyesült Államokban létrehozott UFO-vizsgálati bizottság vezetőjének —, aki úgy vélte, hogy az első igazi repülő csészealj az a szovjet azputayik volt, amelyet 1957. október ó-én bocsátottak fel. Az űrkutatás kapcsán ma már ott tartunk, hogy sok ezer rakéta- és szputnyikalkatrész vált „kozmikus szemétté”, s ezek mindegyike alkalmas arra, hogy UFO alakjában kísértsen. Jó! tudjuk, hogy a termőmet bőven szolgáltat okot a csodálkozásra. Könnyen előfordulhat, hogy a gömb, vagy korong alakú felhőket csészealjnak nézi az ember. Megcsalhatja a nézőt a sarki fény, a délibáb, sőt, egy- egy napkitörés is kelthet csészealjszerű látszatot, ha a háttér, a megvilágítást viszonyok célszerűen párosulnak. Talán még „UTO-madarak”.... hogy a minap megriadva olvastam az Egészségügyi Minisztérium jelentését az újságokban, miszerint nemhogy kis hazám lankás tájain, de sehol Európa tájt nem óvakodik e lankák és tájak rej eti zugait takarásnak felhasználva — az influenza. Ez igen — mondtam nagyot tüsszentve és azonnal megragadtam a pulzusomat, amely a sok tapoga'ás'ól kikopva, szinte odakínálta magát a hüvelykujjaim alá hogy megállapítsam. igaza van-e annak a fránya minisztériumnak. Mert be kell vallanom töredelmesen, hogy általában hiszek én a minisztériumokban, miért is ne hinnék. Nem azért hoztuk őket létre, hogy arra szervezkedjenek, hogyan tudnak engem becsapni. De konkrétan. az egészségügyinek, ebben az influenzaügyben valahogyan már kevésbé. Emlékezni vélek olyan évekre, amikor komoly fogadalmak hangzottak el, hogy gátat vetnek az influenzának. ha az jönne, de nem jön. szó sincs róla, hogy jöjjön. Nincs influenzajárvány! így szólott vala az illetékes. De akkor már állítólag a fél ország beteg volt. Nem Influenzában, hanem a létgutakban. Lehet, hogy a történet csak a rosszmájú humoristák poénvadászatának eredménye, de mindenesetre, ha azt hallom, vagy olvasom, hogy nincs influenzajárvány, én rögtön megijedek: úristen, ha nincs is, de már jön. Hát emiatt riadtam meg a minap is — mint írom —, amikor olvasni kezdtem a megnyugtatásnak szánt közleményt. Ám az okos ember, miután kellően kiriadta magát, legalábbis gondolataiban felkészül arra, smi még nincs, az lehet, felkészül tehát egy téli- tavaszi influenzajárványra. Hogyan történik ez? Feltölti raktárait. Orvossággal.1 De nem akármilyenekkel. A legfinomabb, a legjavallot abb, és a legdrágább — úgyis olcsón jut hozzá receptre — gyógyszerekkel, amilyenekben csakis olyanoknak lehet helye, amelyek nevük végződésével, mint a nemesség jelével, igazolni tudják, hogy a híres antibiotikumok családjába tartoznak. Hát így készül fel. Én ugyan nagyon jól emlékezem arra az időkre is — Igaz azok az idők részben az átkos Horthy-rend- saerre, részben az „átkos” gyógyszemélküli világra, a romokból éledő nagyszerű világra estek —, amikor, ha az emberfia megfázott — volt akkor influenza egyáltalán? Nátha: az igen —, akkor bedugták az ágyba, kapott egy forró teát, ha nyűgösköd ott, hozzá egy pofont altatónak és reggelre kutya baja sem volt Ha láz is volt, akkor jött az orvos bácsi, felírt aszpirint meg kamillateát és prizniceí társául az aszpirinnek. — Ha én most egy betegemnek csak kamillateái ajánlanék, meg aszpirint talán fel Is jelentene... — Tehát antibiotikum, minden mennyiségben? — Nem. semmiképpen sem minden mennyiségben. Ez szamárság. Olyan mennyiségben, hogy a beteg meggyógyuljon tőle — így az orvos ismerősöm —, de az tény, hogy az antibiotikum talán gyorsabb hatású és a beteget is megnyugtatja. Igen. Megnyugtatja. Mert úgy vélt hogy komolyan vették őt és a haját Kalraopirin, meg priznic? Talán még fel ás jelentenének a betegeim — tette hozzá mégegysaar, most mosolyogva, ezzel jelezve, hogy ezt a megjegyzést tréfának szánta csak. Én azonban nem voltam ebben egészen biztos. Mármint hogy valóban nem jelentenék-« fél. Mert ha a szomszédnak joga van dorocidhoz. akkor nekem is jogom van vegacilinhez, vagy streptóhoz — igen, így: sterptó. Benfentesek vagyunk, kérem! —, vagy akármi más gyógyszerhez. Amit az SZTK biztosít, lévén atí magunk te, vagy rajtunk keresztül a gyermekünk te éppen olyan biztosított, mint a szomszédé Különben Is, W haücéí még olyat, hogy priznic SZTK-vényen? Ée egyáltalán, mi is az. hogy: priznic? Flartcolunk a gyógyszerrel is. Néha aztán el is [táncoljuk a valóban arra rászorulók elől az antibiotikumot amit viszont — nem igaz? — miért nem gyárt elegendő mennyiségben a gyógyszeripar? De elflaneoljuk ám önmagunk el« te. Mari, a® adj uramég, jöhet olyan betegség, amikor de jő te lernst« az antibiotikum, ém & szervezetünk, botol prüszköté- Mk leküzdése miatt annyira hoeszásaokort e gyógy- szerfajíákhoe, hogy már a legerősebb te ágy hot majd ránk, mini harmat a haldoklóra. Nem vagyok egészségügyi szakember, beteg te ritkán te jómseeüst még a fogad átláss prókátornak te fogadatlaas vagyefc a gyógyszerfogyasztás ügyében. Vontaképpen mindenkinek jog* van sthhca, hogy a lehető leggyorsabb«« meggyógyulj»» te egy határon belül még ahhoz te, hogy „túlértékelje” a betegségét hogy fontosnak tartsa őt az orvos te az SZTK Is. Mégis úgy érzem, hogy az orvosoknak kellene bátrabban visszanyúlni az általuk nagyon Is te nálam, de mennyivel is jobban Ismert, te tudott esetekben az ősi te hatásos gyógymódokhoz. A peiznictő! a kamülateáigi Egyre korszerűsödő korszerű életünk rengeteg hajt okozott már. A mozgás, a fizikai erőfeszítés hiánya olyan testi te lelki bajok előidézője leit, melyek ma már népbetegségnek számítanak. Nemcsak fizikai erőnket kel! növelni, de fizikai, testi rttenálló- képességünket te. Csalt autóval járni te csak antibiotikummal gyógyulni: egy törzs két vadhajtása. Jutott mindez aat eszembe m Egészségügyi Sffi- wtatérium megnyugtató közlése nyomán. Fel is irat- teste nyomban vegaefiint: jó, ha vsat otthon. Nem igaz? ról is lehetne beszélni, megfelelő fényhatásnak kitett,, magasan repülő éjjeli madarakról. A C§j8ík®n@ vaíoszinuség A tudósok-szerint az alábbi négy csoportba lehet sorolni az időnként észlelt rejtélyes objektumokat: — optikai csalódások, tehát egyszerű fénytünemé- nyek, amelyek okát például a felhőzetben, a légkör és az égbolt szokatlan megvilágítási viszonyaiban, és az ezekkel járó sajátos fénytörési jelenségekben kell koresni ; — valóságos repülő gyak, részint be nem jelenteti repülőgépek, rakéták, részint ember alkotta kozmi- kus objektumok, mesterséges holdak, hordozórakéták, amelyek főleg pályájuk utolsó szakaszán válnak jól láthatóvá; — eddig ismeretlen természeti jelenségek, földi, szo láris kozmikus hatások látható jelei, amelyeknek megjelenési formáit nem is lehet előre megjósolni; — idegen bolygókról, idegen naprendszerekről idetévedt, „elvándorolt” vagy „kirándult testek, űrhajak, Eddig még n@m jártak i£& A negyedik csoportban leírtak értelmében tehát kategorikusan nem szabad kizárni annak lehetőségét, hogy egy 500 vagy 1000 fényév távolságnyira levő bolygón esetleg van egy fejlettebb társadalom, amely tökéletesebb űreszközökkel rendelkezhet s űrszondákat, netán űrhajókat küldhet a Földre. A íré mai űrtechnikánkkal mindenesetre millió éveket igényelne egy ilyen „kirándulás”, te az egész Földnek nincs annyi üzemanyaga., amennyi egy ilyen út megvalósításához szükséges lenne. Tehát bele ne essünk abba a hibába, hogy elhigy- gyük: a repülő csészealjak máris ilyen, távoli bolygókról érkező objektumok. Repülő csészealjak ugyanis hitelt érdemlő módon nem léteznek. A tudomány nem ismeri el, hogy jártak már itt a Földön távoli bolygók küldöttei, te azt sem, hogy most is itt ólálkodnak (anélkül, hogy egyáltalán leszáll-, aánakffi, a £» . A
