Népújság, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-21 / 299. szám

Hogyan kerül ,9*fnrew a tnozdonyTwelü?

Szülők, gyerekek gondja: a pályaválasztás

A vállalatok üzer^ek már elkü dték létszámigényüket a szakmunkásképzőknek, az általános iskolákban pedig ezekben a hetekben egymás után tartják a pályairányító szülői ér ekezleteket. Nagy gond a szülőknek pedagógu-, soknak; hová kerüjön, mi legyen a gyerekből?

A leissatn; aa igények de

A mostani tanév végén 8990 diák fejezi be az általait,* iskolát Heves megyében. A szakmunkásképző intézetek közülük kétezernek biztosítanak helyet, jövő évi terveikben ezen belül hatszáz lány és 150 érettségizett tanuló beiskolázása szerepel.

— Lényeges arányeltolódás nem lesz az egyes szakmák között jövőre sem — tájékoztatott Fehérvári Andor, a megyei tanács munkaügyi osztályának csoportvezetője — továbbra is az a legnagyobb probléma: nincs elég fiatal, a demokráfiai hullám mélypontján vagyunk. A vállalatok által megielölt létszámigényeknek általában csak a felét tudjuk teljesíteni. Persze most már a munkahelyek i* így gondolkodjak; ha a kétszeresét kérik a valóban szükséges létszámnak, nagyobb esélyük van rá, hogy a kevés, amit kapnak, elég lesz.

— Néhány szakmában — például az autószerelőknél, vagy az óvónőknél, de még a kereskedőknél is — az iskolák esak egy részét veszik fel a jelentkezőknek, ugyanakkor a munkahelyeken hiányosnak. Mi ennek az oka?

— A kereskedőtanulók esetében sajnos az a tény, hogy a végzett fiatalok töredéke marad csak meg a szakmában. Az Egerben tanuló leendő óvónők közül ebben a

tanévben végez az első évfolyam Az idén két osztály indult, jövőre is 72 tanuló felvételét tervezzük, az eddigi felmérések szerint viszont lesz legalább 150 jelentkező Hog> miért csak Égerben folyik óvónőképzés? Sajnos a ■ többi gimnázium nem készült még fel erre, nincs pedagógia, pszichológia szakos nevelő Évek. óta nagy a túljelentkezés az autószerelőknél korlátozott a felvétel lehetősége. De itt is igaz, hogy hamar otthagyják a fiatalok az őket kitarüttató vállalatot A Heves megyei Finommechanikai Vállalatnál, amely nagy szervízhálózatot épített ki, a legnagyobb gond pillanatnyilag a létszámhiány, most épül viszont egy tanműhelyük, s azt követően ők is több tanulót kapnak majd.

Ui szakma:

<s <diörtany!@:tí©8t©2Ó

— Az új tanévben indul-e képzés új szakmában?

— Egyetlen áj szakim

lesz: a dohányfeldolgozó.

Nemrégiben született meg a döntés, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium szakemberei vizsgálták meg a képzés feltételeit. -Az Egri Dohánygyár kérte, eddig ugyanis Debrecenből kaptak évente egy-két szakmunkást. Felnőttoktatást is szerveztek a gyárban ennek pótlására. Hasonló végzettségűeket igényelnek egyébként a vidéki dohányfeldolgozó üzemek, úgy tűnik, lesz jövője ennek a szakmának. Egyelőre 30— 35 tanuló ke^di majd meg az új tanévet az Egri Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetben.

— Régi gondunk a lányok pályairányítása. Még mindig kevés az érdeklődő közöttük a vasasszakmák iránt, pedig

igen jó munkafeltételekkel várják őket az üzemek: forgácsolókat, elektrolakatoso- kat. elektronikai műszerészeket. Csak lányokat kértek a szövetkezetek, cipőfels Irész- készí'.önek. szabónak, elsősorban a szál a’rend szerű termelés miatt Egyébként a dohányfeldolgozó szakmában is lányok ieleníkezéséí várják. Keresked "'tanulónak 210 fiatalt vesznek fel Egerben és 190-et Gyöngvösön. Itt is többnvire lányokra van szükség. A köve'kező ötéves tervben, ha megépül Egerben az új kereskedelmi szakiskola. megszűnik az áldatlan ..albérlet”, s ez a kénzés meg- kania a jelentőségéhez méltó helyet. Egy énü'etbe kerti! majd a kor skedelmi szakmunkásképző és a szakközép- iskola.

„V'h’ros9’ siölői értek ei leiek

Az életűt kiválasztásának nagy gondjában természetesen szakszerű segítségre is számíthatnak a tanulók. Ezekben a napokban a Heves megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet dolgozóinak gyakran este tízig tart a munkaidő: járják az iskolákat. tájékoztatnak, agitálnak. Jeney Arturné, az intézet igazgatóis éppen előző «te szerzett gyöngyösi élményeivel kezdte beszélgetésünket.

— Nagy vita alakult ki a szakmunkásképzők és a szak- középiskolák megítélésében. Én azt javasoltam, hegy ha szakközépiskolába nem kerülhet be a gyerek, jelentkezzen szakmunkásképzőbe, ha aztán tanulni tud és akar, lesz lehetősége. Volt, aki felháborodott ezesi: gimnáziumra alkalmas gyereket hogyan lehet szakmunkásképzőbe javasolni? Néha valóban viharosak ezek a szülői értekezletek, nehéz a meggyőzés.

— Egyébként mutatja a nagy érdeklődést az is. hogy ezeken a megbeszéléseken hányán jelennek meg: Párádon 120-an voltak, Karácson- don szintén. Erdőtelken nyolcvanan. Tarnamérán a nagy mozihelyiség teljesen megtelt, ott/ tartottuk a pályaválasztási tanácsadó szülői értekezletét Nemcsak a vég zősök szülei jönnek el tájékozódni, hanem mások is. Igyekszünk meggyőzni őket. hogy minden munkáskézre szükség van. ószintén feltártuk a lehetőségeket, korlatokat. Osztályfőnöki órákat is tartunk, ahol a szakmunkás- képzők tevékenységét népszerűsítjük és elsősorban a hiányszakmákról, részletes tájékoztatást adunk.

A tavaly hetedik osztályba járt gyerekek között a tanév végén felmérést készítettünk. 350-en voltak, akik nem határozták még el magukat Tájékoztatásunk nyomán legalább 250-et sikerült ezek közül megfelelő pályára Irányítani. Legutóbb például ilyen kérdést kaptam: hogyan lehet valaki mozdony- vezető? Kvalifikált munka, én azt javasoltam, tanulja ki előbb a jármülakatcs szakmát. és a hatvani járműjavítóból bekerülhet a megfelelő iskolába.

A pályaválasztási tanácsadó rendszeresen írásos dokumentációval is tájékoztat a megyében fellelhető munkalehetőségekről. A gyerekeknek, szülőknek, pedagógusoknak külön-külön készülnek ilyen kiadványok. Munkánk eredményét is eüen- Őrizzük: a napokban éppen a tanácsi építőipar egri munkásszállóján nézzük meg. hogy a fiatalok közt kinek hogyan sikerült beilleszkednie a munkahelyen. Érezzük, nagy gond ez mindenkinek, s azt akarjuk, ne keserűség, s egy életre szóló elégedetlenség kövesse ezt az időszakot...

Setel Sándor

Meddig éínek a iák?

Segítenek a katonák

Nemrégiben a Népújság hasábjain is beszámoltunk, a Budapest rózsaszentmártoni telepén keletkezett tűzről A jelentős anyagi kárt szenvedeti üzem vezetői a Magyar Néphadsereg egyik alakulatához fordultak segítségért. A segít- ségkérést tett követte. Az alakulat.,Nógrádi Sándor" KISZ- alapszervezetének fiataljai önként vállaltuk, hogy a hét végi szabad idejükben segítenek a rom eltakarításában, és a helyreállítási munkálatokban, hogy a termelés mielőbb elkezdődhessek.

Huszka István honvéd és társa ■ csarnokban segítenek a gépek helyrtálhtásábam

A decemberi hidegben jólesik a forró te®.

A »melegítőről" a* üzem asszonyai, lányai gondoskodtak

(Fotó: Szabó Sándort

A motoros elmerte*ült.••

Egy kitüntetés tanulságos története

— Szokatlan kérdés?

— Számunkra egyáltalán nesn.

— Miért?

— Mert nagyon is foglalkozta! bennünket Az utóbbi időben pedig egyre több gondot okoz. Mert sajnos, nem »okáig élnek Nagyon sok fiatal fa vész ei, jóllehet, az I» kevés, ami van.

— Nálunk is. Hevesben?

— Nálunk is, Hevesben.

Derékba törtek..„

A fenti párbeszéd „csak” afféle kis ízesítő, és annál inkább figyelemre méltó, mert a válaszokat igen-igen hozzáértő emberek adták: Kurun- ezi István, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezési osztályának vezetője és Sóskúti György, megyei vadászati és erdészeti felügyelő.

S ezek után nézzük: miről is van szó tulajdonképpen.. Miért ez a fatéma, amikor sálunk ez nem lehet probléma, hiszen Heves megye az ország egyik legváltozatosabb vidéke, van erdőnk, fo- lyónk, síkságunk, hegyeink .. Mi gondunk hát a fákkal?

Indokoltnak látszik a kérdés, de valójában nem az, hanem csak — látszat. Csak llátszat, sok szempontból, leginkább pedig azért, mert — különösen az alföldi területe inken — igen is sok fásítási feladatunk van. És amennyire lehet, amennyire anyagi erőink engedik, fásítunk is.

Az alig megerősödött, fiatal fák körül azonban igen sok iut szomorú sorsra: barbár módon kivágják, a szó szoros értelmében derékba törik őket.

— Ez a jelenlegi helyzet

ö,#gms§£

[ ß®?5. december HL, vaaámasg)

— mondta az oezöüyveaetót

— Az előzményekhez azonban az is hozzátartozik, hogy a megye alföldi részein kevés a fásított terület. A régebbi élőfaállományt kivágták és csak minimális mértékben pótolták. Ebből származik a feladat, hogy fásítanunk kell, és éppen itt a probléma: mi ültetünk, fásítunk, mások meg kivágják őket.

— Kik ezek a „mások”?

— Nyíltan meg kell mondani: elsősorban a cigánylakosságról van szó. Tudom, hogy ez túl erősnek tűnik így de szerintem csak ártunk az ügynek azzal, ha elvtelenül szemérmeskedünk. Pedig az igazság attól még igazság marad, ez pedig nem más, mint hogy 0,5—1 méter magasan, tehát ahogy éppen kézre esik, kivágják, kitörik a fákat, csak a csonk marad utánuk a földben. A nagy gonddal kialakított 2—3 hektáros kis ligetek így pusztulnak, így sorvadnak eL

A tolvajok ellem

— Hathatós intézkedésre

lenne szükség.

— Igen. Az a mi elvünk is: akárki rongálja a fákat, legyen az cigány, vagy nem cigány, büntetést érdemel. A mezőőrök azonban nem nagyon foglalkoznak azzal, hogy valóban őrizzék a fákat, mert nem látják értelmét A gyakran bandába tömörülő kártékonykodók, részben testi épségüket, életüket is veszélyeztetik — erre már példa is akadt szomszéd megyéinkben —, ha pedig mégis elfognak egy-két elvetemült embert, megtörténik, hogy nem az illető látja kárát. hanem a mezőőrt marasztalják el.. Tévedés ne essék: nem a cigányok, hanem a fatolvaiok ellen kell eljárni. Tűrhe*rtlen, hogy 20—30 éves nyárfákat vágnak ki — ezekből mér jó takaS vájha- fé-c

A Kurunmd István által elmondottakkal természetesen nem lehet nem egyet érteni. Ezzel kapcsolatban már nincs is szükség több beszédre — annál inkább •— intézkedésre.

Sóskúti György kiegészítésként mondott szavai szintén ezt bizonyítják:

— Megyénkben évente 250 hektáron végzünk fásítást, főleg ott,ahol a talaj pusztulása szükségessé teszi, így az egri járásban és a volt pé- tervásári járás területén. Ezek mellett igen nagy szükség lenne a nagy, összefüggő földterületek körül élőfa- „kerítésre”, hasonlóképpen a régi, úgynevezett postautak mentén fák telepítésére. Nagyon hiányzik a szegélyek fásítása, s egyes helyeken — pl. homokverés ellen — erdősávok kialakítása.

Fab, erdők, ligetek

Á fa —■ bár jelentőségét

többen nem értékelik megfelelően — igen jó szolgálatot tesz a nagy gazdaságoknak is. Többek között növeli a levegő páratartalmát, nagy szerepe van a harmatképzésben, megtöri a szél erejét, nyáron pedig a hőséget mérsékli. Ezzel szemben negatív hatásának tartják, hogy gátolja a nagyüzemi gazdaságokban elterjedő repülőgépes művelést. Ez azonban, nem helytálló. Részbén azért, mert a fák között lehetne „kaput” hagyni a gép számára, részben pedig azért, mert a mezőgazdasági munkákban egyre inkább a helikopterek kerülnek előtérbe, azokat még kevésbé zavarja a fásítás.

Pótolni kell tehát a megszűnt zöld területet Nemcsak gazdasági meggondolások miatt, hanem, mert az esztétikai szemooniok is a fák — erdők, ligetek — mellett szólnak.

R 8a® Ulfe«?

Szélsebesen hajtott a motoros Os'oros irányából Eger felé. Már a nagy lejtőnél, a pincék felé járt, amikor eléje vágott a Dácia, s szinte egy helyben megfordult. A motoros fiatalember szintén megállt, « igyekezett visszafordulni, de üresben maradt a sebváltó, s elkésett. A Dácia vezetője már kiszállt, s közeledett. A motoros megpróbált a járműve mőgá bújni, hogy elkerüljön egy esetlegei inzultust

— Miért jöttél el e, helyszínről? — kérdezte az autós.

— Nekem semmi közöm a

dologhoz... egyébként sem akarok tanúskodni... —

volt a válasz.

A gépkocsivezető felírta a rendszámot, és otthagyta a mssissms A

rendőrségre ment és jelentette:

— Két fiatalember megtámadott egy rendőrt. Az egyik motorral menekült. Ez a rendszáma

__

Nem sokáig kellett keresgélni. Hamarosan kiderült, hogy a motoros fiatalembert Kökény Károlynak hívják, ostorosi lakos, gépkocsiVteze- tő. Üti társa pedig Erdélyi Mihály, ugyancsak ostoros! fiatalember volt.

Ez utóbbinál találták meg a fegyvert is, amellyel a leütött ostorosi körzeti megbízottat megfenyegette.

Az eset már ismerős az olvasó előtt; annak idején beszámoltunk a bírósági tárgyalás eredményéről. Sőt: arról is, hogy Herenik Kálmán, az EVILL gépkocsivezetője, bátor csel’ködeiéért a belügyminisztertől a Köz- biztonsági Erem arany fokozata kitüntetést kapta.

— Mire gondolt abban a pillanatban? — kérdezem a kitüntetés kissé meglepett hősét

— Olyankor nem gondol az ember semmire. Utólag talán lehet elemezni... Éppen arra jártam, amikor láttam, hogy megáll egy másik személygépkocsi, e azt is láttam, hogy valaki vér« fejjel kimászik az árokból. „Segítsenek... rendőr va- ffvok... — Motorosok vol- • tak..— hal’ottam. Ennyi nekem éo-ien elég vol*. mert HHam ew mrio-’s* veszettül e'száguldani. U‘á’,a eredtem, és — megfogtam.

L- Hogyan sikerült?

tem valamilyen KRESZ-*Btbdlyt.. — hangzott a választ — De régi autós, vagyok, s tudom, hogy eiső- kerék-meghajtáskor a kézifék használatával szinte helyben meg lehet fordítani a kocsit. így álltam el ai menekülő útját.

— Nem félt, hogy megtámadja?

— Erre nem is gondoltam.

— Egy rendőrt bántalmaztak, szolgálat teljesítése közben. Mi erről a véleménye?

— Nem lehet eléggé elítélni az ilyen m~ga*artást. Sokat hallottam hasonlóról, a mélyen felháborít minden ilyen eset. Azt tartom, hogy egynémely fiatal a tv-től és más műsoroktól kissé túl sok „segítséget, tanácsot" kap... Ax okot itt is kereshetjük.

— Ezekkel az emberekkel szemben már intézkedett

többször is a rendőr. A bírósági ténymegállapítás szerint emiatt haragudtak rá & vádlottak... Maga gépkocsivezető évek óta. Nem volt „dolga” a rendőrséggel?

— Bevallom, nekik volt már dolguk velem egy ízben. De — jogszerűen jártak el. Miért haragudnék éppen én, és — ezért?

«

Nemhiába hangoztatják, bogy a közrend és közbiztonság őrei önmaguk keveset tehetnének a közösség érdekében, ha éppen ez a közösség nem ad megértő támogatást, segítséget a munkájukhoz. Igen, mert rendünk, törvényessége« alapuló életünk védelme nem kisajátított, nem „stá- tuss’erű” re^at: nem munkaköri leírás kérdése. hanem a i’é-’ésű emberek éiriekk3r,ő*«4gén a’^-ulő társadalmi feladaté. Ért telzi Herenik Kálmán kitüntetés# te.

Kdtósá Gátas