Népújság, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-02 / 258. szám
Heti külpolitikai összefoglaló AZ ESEMENYEK KRÓNIKÁJA: HETrO < Losoncit Pál megkezdi Szomáliái hivatalos látogatását — Waldheim közvetítő körútja Spanyol* Szahara ügyében — Szódat—Fordrtalálkozó Washingtonban <BDD< A külföldi beavatkozás miatt fokozódó feszültség Angolában — A nyugatnémet kancellár Pekingben — Az UNSZ koreai vitája ”«DAi Tizenhárom magyar—szovjet gazdasági megállapodás előírása — Közzéteszik a Kubai Kommunista Párt programtervezetét — Harcok Bej rútban :S0 TORTOKI Anderstem svéd külügyminiszter hazánkba érkezik — Franco válságos állapota miatt az államfői tisztséget ideiglenesen átruházzák Juan Carlosra PÉNTEKI Éleződő hare a portugál hadseregben — A Le Duan vezette oletnamt küldöttség befejezte szovjetunlóbelt megbeszéléseit — Az ENSZ leszerelési vitájának nyitánya IZOMMTl A magyar államfő a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságban Ily látta a hetet hírmagyarázónk, Rótt Ervin Ibériától—Arábiáig ■AT NAPPAL AZUTÁN, hegy feladták neki az utolsó kenetet. Franco Ideiglenesen átruházta az államfői hatalmat Juan Carlos-ra, a harminchét esztendős királyjelöltre. Ez az „ideiglenesség" azonban nem azt fejezi ki, hogy bárki is hinne az agg diktátor felépülésében, inkább az utódlási bonyodalmakra vet fényt. A madridi vezetés belső körében egyrészt vita folyik, hogy rugalmasabb hajlékonysággal vagy a csavarok még erősebb megszorításával próbálják folytatni a „Franco nélküli fran- coizmust”, másrészt ennek a viszálykodásnak megvannak a személyi következményei is. A kiszivárgott hírek szerint Franco veje még mindig nem tett le arról, hogy miután sikertelen szívátültetési kísérletei után a sebészi híva. tást felcserélte a politikai pályával, apósa helyébe lépjen. Az utódlás kérdésébe természetesen bele kíván szólni a spanyol nagytőke, a hadsereg, az egyház s nem utolsósorban az illegalitásban működő két nagy pártszövetség, a kommunisták vezette demokratikus tanács, valamint * szociáldemokrata irányzatú demokratikus összetartás. A demokratikus tanács felhívása, első lépésként, népszavazást követel, hogy a spanyolok eldönthessék, monarchiában vagy köztársaságban kí- vánnak-e élni. Közben Hispániában folynak a letartóztatások, de puszta erőszakkal aligha tarthatják fel az általánossá váló erjedési-bomlási folyamatot. AZ IBÉRIAT-FEUSZIGET tehát változatlanul a nemzetközi politika reflektorfényében helyezkedik el, hiszen a Pireneusokon túli másik ország, Portugália sem csendes. A hét legjellemzőbb mozzanata, hogy a politikai harc főként a hadseregen belül zajlott. Jobboldali tisztek elsősorban Fablao tábornokot, a szárazföldi hadsereg főparancsnokát támadták. Ez azért is nagy visszhangot váltott ki, mert néhány hete ez a generális volt a reakciós csoportok miniszterelnök-jelöltje. A helyzet nehezen áttekinthető: gyakoriak a laktanyák, ezredek, katonai egységek ellentétes állásfoglalásai. A legfelsőbb katonai vezető szervek a hét végén ismét maratoni ülésezésbe kezdtek, s tanácskozásuknak különös nyomatékot adhatnak a széltében-hosszában terjesztett hírek a portugál hadsereg széles körű átszervezéséről. A jobboldal tervei szerint jelentősebb erőket leszerelnének, pontosabban elbocsátanának a fegyveres testületek kötelékéből, viszont Angolából és más gyarmatokról hazatérő katonákat á1- lítanak helyükbe. A Portugál Kommunista Párt joggal lította fel a portugál demokratákat a fokozott éberségre, az akcióegységre. Kellemetlen dolog a „bald- aás”, különösképpen, ha egy elnök követi él a szóbotlást Amikor Ford a Washingtonba érkező Szadat-ot üdvözölte, így fordult feléje: üdvözlöm elnök úr, mint a nagy izraeli nép... — bocsánat, mint a nagy egyiptomi nép képviselőjét. A Palesztin Felszabadítást Szervezet szóvivője egyenesen „freudi elszólásának nevezte az amerikai hírközlő szervek által enyhén komikusnak tartott jelenetet. A megkülönböztetett fogadtatás, az elhangzott ígéretek ellenére ugyanis kitűnhetett, hogy az Egyesült Államok segély- porciózása változatlanul Izrael katonai fölényét kívánja tartósítani. Ilyen körülmények között a nyugati 6ajtó nem tulajdonított túlzott jelentőséget az egyiptomi államfő sürgetésének, hogy üljön össze a genfi értekezlet: ha ugyanis — megfelelő előkészületek nélkül — rögtönözve összehívnák, akkor elsősorban az arab országok közötti nézeteltérések kerülnének napirendre A KÖZEL-KELET VÁLTOZATLANUL „forró pontja” Libanon. A vallási köntöst öltő társadalmi konfliktusok (óhatatlanul kínálkozik az összehasonlítás az észak-ír helyzettel!) tovább bonyolódtak a tizennyolcra becsült magánmiliciák csetepatéival, s a jelentkező külföldi beavatkozással. A héten az Egyesült Államok szükségesnek tartotta külön állásfoglalás kiadását Libanonnal kapcsolatban s az izraeli vezérkari főnök is nyilatkozott: láthatólag azt szeretnék elérni, hogy a libanoni hadsereg számoljon le a palesztin ellenállókkal.' Egyes lapokban már a „Libanon jordanizálá- sa” kifejezés is polgárjogot nyert, az 1970-es fekete szeptemberre célozva, amikor Husszein király katonai egységei lesújtottak a palesztinokra. A héten három, vagy inkább „két és fél” tűzszünetet hirdettek, de rövid életeteknek bizonyultak... Továbbra is nagyüzem van az ENSZ-ben: befejeződött a koreai és megkezdődött a leszerelési vita. A szocialista országok amellett foglaltak állást, hogy szűnjék meg vég. képp a világszervezet zászlajával álcázott külföldi jelenlét s az Egyesült Államok csapatai hagyják el Dél- Koreát Igen sokan vallották ezt az álláspontot, jóllehet Washingtont egyelőre még támogatták saját szövetségesei. A leszerelési vita széles komplexuma tulajdonképpen tizenkilenc témát ölel fel, köztük a két legújabb szovjet indítványt: a teljes atom- csend megvalósításáról, Illetve az újabb tömegpusztító fegyverrendszerek kidolgozásának tilalmáról. Ha a politikai enyhülés teljessé tételére különösen fontosnak tartjuk a katonai enyhülést, akkor ennek lényeges műhelye és fóruma az ENSZ leszerelési vitája. A DIPLOMÁCIÁI CSÚCSFORGALOM a magyar külpolitikában is folytatódott. Államfőnk, Losonczi Pál sikeres tárgyalássorozata a Szomáliái és dél-jemeni, vezetőkkel; tizenhárom magyar —szovjet, gazdasági egyezmény aláírása Moszkvában; a svéd külügyminiszter látogatása hazánkban; magyar— NDK megbeszélések ugyancsak Budapesten — a vázlatos felsorolás is mutatja, hogy szilárdan ágyazódva a szocialista közösségbe, tevékenyen részt veszünk a termékeny nemzetközi együttműködésben. Szervezkedik a portánál szélsőjobb Portugáliában fokozottan szervezkednek a jobboldali és szélsőjobboldali katonai, illetve politikai erők. A fegyveres erők kötelékének reakciós tiszti gárdájából alakult „antifasiszta és anti- kommunista íront „csütörtökön Lisszabonban tanácskozást tartott anélkül, hogy a hatóságok bármit is tettek volna gyűlésük megakadályozásáért. Csupán a szárazföldi hadsereg vezérkari főnökségének egyik részlege nevezte „illegálisnak” a találkozót. Csaknem 2000 fasiszta tért vissza Portugáliába azok közül, akik 1974. április 25., illetve a tavaly szeptember 28—i és idei március 11—í ellenforradalmi áll amcs ínykísérlet után külföldre menekültek — írja a Diario de Noticias szombaton, katonai forrását idézve. A COPCON katonái pénteken egy bragai kolostorban letartóztattak két fasisztát, akik közreműködtek a március 11—i puccskísérletben. Az egyik az a Godinho repülős őrnagy, aki az államcsinykísérlet meghiúsulása után Spinola helikopterén Spanyolországba menekült. Lisszabonban a katonai biztonsági szervek pénteken csak tűzharc árán tudtak kézre keríteni egy másik olyan fasisztát, aki a „portugál felszabadítási hadsereg” (ELP) tagjaként Spanyolországból küldtek visz- sza. Több portugál lap beszámolt arról, hogy a Demokrata Szociális Centrum (CDS) a kormányban részt vevő Demokratikus Néppárt (PPD) az ELP-vel és a CIA-vel együttműködve, nyíltan jobboldali diktatúrát igyekeznek bevezetni az Azori- szigeteken. ★ A francia hírügynökség jelentése szerint, a Portugál Legfelsőbb Forradalmi Tanács Francisco de Abreu Ris- cado tüzérezredest nevezte ki a fegyveres erők vezérkari főnöksége ötödik irodájának új vezetőjévé. De Abreu Riscado a baloldali Ramiro Correia kapitányt követi e tisztségben. Spanyol ellenzéki személyiségek nyilatkozatai Hugues de Bourbon — Par- me herceg, az úgynevezett karlista mozgalom vezetője, aki maga is igényt tart a spanyol trónra, a luxemburgi rádiónak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy Juan Carlos csak Franco művének folytatója, s rendszere csak „álmonarchia” lesz. Juan Carlos kölcsönadta nevét és egy „történelmi intézmény presztízsét” annak a rendszernek, amely mélyen antidemokratikus, s megakadályozza, hogy a nép maga vehesse kezébe sorsának irányítását A herceg, akinek karlista mozgalma képviselteti magát a spanyol demokratikus tanácsban, kijelentette, hogy véleménye szerint a monarchia lehet haladó jellegű is és Spanyolországnak olyan monarchiára van szüksége, amely „szocialista és demokratikus lesz”. Bejrúti „csendélet” Joaquim Jimenez, a spanyol kereszténydemokraták képviselője az Europe—1 rádiónak adott nyilatkozatában kijelentette: ha Juan Carlos nem lép azonnal az állam demokratizálásának útjára, elveszti minden hitelét a demokratikus közvélemény előtt. Jímemez hangsúlyozta továbbá, hogy a spanyol kereszténydemokraták csak akkor vennének részt egy új spanyol kormányban, ha abban a Spanyol Kommunista Párt is képviseletet nyer. Chilei Sebesültszállító« a bejrúti harcok szünetében. A háttérben golyó szaggatta épület és szétlőtt autóroncs. (Népújság- telefotó — AP — MTI — KS) összeesküvés A chilei kormány bejelentette, hogy lelepleztek égy juntaellenes összeesküvést és letartóztatták annak néhány vezetőjét. A Dina, a chilei titkosszolgálat közlése szerint, a Chilei KP, a szocialista párt és a baloldali forradalmi mozgalom (MIR) fogott össze, a „hazafias,nemzeti felszabadítási front” megalakítására, s céljuk a katonai rendszer megdöntése volt. A szervezetet az argentin népi forradalmi hadsereg (ERP) is támogatta. A Dina azt is közölte, hogy tudomása szerint Dél-Chilé- ben gerillakiképző központ működik. A tábor pontos helyét most próbálják felkutatni. C\ MStmitüíL 1*75. november Z., vasárra# Libanoni élmények (1.) Útvesztők Libanoni riportutam jegyzeteit rendezvén, megdöbben ten rezzentem össze az egyik este a tévéhíradó láttán.. Az utca ahol nemrég még jártam, ahol fényképeztem, lángol. Félő volt már akkoriban is, hogy a nyár eleji harcok újra fellángolnak. És most: nézem a képet, hinni sem akarom, amit őriz a papír, már rom. SZORONGÁSOK KÖZEPETTE A bejrúti Rue Adonison kaptam szállást. A Vestáles Hptel ott volt a Hamra közelében, amellett az utca mellett, amelyet Bejrút Váci utcájának neveznek, jól bevált közhellyel. Innen csak egy lépés volt a világítótorony, pár száz méterre hullámzott a Földközi-tenger, nyíllövésnyire kezdődött a pálmák szegélyezte De Gaulle-sétány. Délre modem szállodák a parton; a Galamb-sziklák barlangjai mellett ismerkedhettem a tengeri fürdőzés örömeivel. Ezekre a fix pontokra itt, Bejrutban ugyancsak szükség van. Mert hiába próbálták meg tizenhárom évvel ezelőtt, hogy az utcáknak nevet és számot adjanak, aki célba akar érni, annak jó, ha a jól iáiért helyekből megjegyez tájékozódásul. Még a legvagányabb taxis (van belőlük pár ezer) is mindjárt ilyen biztos pont után tudakozódik. Elég pár óra ahhoz, hogy a libanoni fővárosban rájöjjön az ember: ilyen fogódzóra bizony nemcsak utazáskor van szükség, jó lenne ilyen a politikai ismerkedéskor is. A felismerés akkor válik szükségessé, amikor az ember kezdi terhesnek érezni, hogy minden utcasarkon ho- mokzsákbarrikádok állják útját, s legbékésebbnek érzett pillanatába is szoronga- tóan szól bele a csőre töltött géppuskával száguldó páncélautók sora. BIZONYTALANUL Amikor este — teljesen békés kivilágítás volt, keleti meseszerűséggel — a sofőr a Bejrút Váci utcája: a Hamm. (A szerző felvétele.) repülőtérről bevitt a városba, már jelezte: — Óvatosan, uram, ha nem kell, éjjel ne menjen ki! Isten tudja, mi történhet. A reggeli újságok (arab nyelvűek és franciák) alátámasztották szavait. „Lövöldözés. Merénylet az amerikai egyetem campusán.” Nem szívderítő, még akkor sem, ha az ember néha semmit sem érez ebből. A Zeituni negyedben az üzleti élet látszólag háborítatlan, az Asrafie környékén, ahol az arisztokrácia él, elképesztő a fennhéjázó jómód. És már-már bűnös módon vonja el mindenről a figyelmet a tenger, a csodás zöld víz, fölötte a valószínűtlen kék éggel, hátán a megszámlálhatatlan hajóval. Hej, azok a régi föníciaiak túdták, hol kell a város alapjait lerakni! De induljunk, szokatlan módon gyalog vagy éppen a döcögő, ósdi autóbusszal, amelyen csak a szegények kelnek útra. A Csarcsabuk környékén vízipipát szívnak az örmények, férfiak ülnek a házak előtt. A kis Bej rútfolyó mentén, ahol már nyoma sincs a tenger menti nagyvárosi hangulatnak, felfeltűnnek a romok, a lövöldözések nyomai. Épp úgy, mint a Rue d’Alger táján, ahol elég sűrűn állnak őrt csípőre támasztott automata fegyverekkel a katonák. MAGÁNYOS CÉDRUS ALATT Jólesnék leülni, hiszen fárasztó a melegben róni a sokfelé poros utakat. És, ami még fárasztóbb, rendezni az első élményeket." A lóversenytér környékén találok egy hatalmas fenyőparkot. Egyike a kevés zöldterületnek a fővárosban. És itt még egy cédrus is akad, egy a kevés közül talán éppen az az egyetlen, amely az utazási irodák plakátjain díszeleg. Leülök. A kerítés mellett tisztiszolgák vezetik a hátaslovakat, arrébb az úrlovasok legényei viszik istállóba a habos arabs paripákat. Jég közé rakott ananászt kínál egy fiú. Legyek dongják körül. De jólesik, hiszen egyre melegebb van. A városból kifelé tartó busz megállójánál tolongnak a menekülttáborba sietők. Kockás kufit viselnek, mint Arafat. Mellettem a pádon, sárga kőből készült mohamedán olvasót perget egy rossz szemű öreg. És az Omar Bey- hum úton egymást érőn robog a végeláthatatlan autósor. rus. Jó árnyékot adott a céd- De nem ábrándozhatok itt tovább. Minden látszólagos nyugalom ellenére is érezni a feszültséget. És ilyenkor hajtja az emberi a tudni akarás, még akkor is, ha minduntalan figyelmeztetik: a csend csak látszat. Minden percben, eldördülhetnek a fegyverek. Bwget Lajos
