Népújság, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-07 / 262. szám
1 kön. v4k**»clés A Cseh szocialista Köztársaságban működe 23 könyvkiadónál évente 150 ezer ú,i könyv jelenik meg. 197!-bei' 565 szépirodalmi kiadványt jelentettek meg, összesen 15 millió példányban, 338 gyermekkönyvet több mint 10 millió példányban és csaknem 600 társadalmi-politikai és felvilágosító témájú könyvet 6 millió példányban. A felszabadulás előtt évente 25—30 cseh mű jelent meg külföldön. Az utóbbi 30 évben a világ 72 nyelvén cseh és szlovák szerzők több mint 10 000 könyvét adták ki. ösz- szesen mintegy 125 millió példányban. Csak a Szovjetunióban 1945 és 1970 között 1485 cseh és szlovák kiadvány látott napvilágot 57 millió példányban. „Majakovszkij mosolyog99 Galamb és béka Véeb Antal riportkönyve Végit Antal elkötelezettje az erdőháti szülőföldnek, tá- gabb értelemben a szabölcs- szatmári tájnak. Az itt szerzett élményvilág tanította meg látni, átlátni a felszín rétegein, a nyomozó szenvedélyével figyelni a felszíni tüneteket és keresni a kiváltó okokat, az összekötő folyamatokat. Ügy véli, hogy csak azt érdemes megírni, ami izgatja, irritálja. Nem elégszik meg a csupán irodalmi érdekű prózával. Többet akar, feltárni a „fehérfoltokat”, eredményeket elismerve is szólni a hiányosságokról. Minden érdekli, ami változtatásra vár, ami a szebb emberi élet kibontakozását segíti. Már rég nemcsak a szű- kebb pátria élete foglalkoztatja. hanem az egész ország gondja, öröme. Prózája, drámaíró művészete, publicisztikája is erről az elkötelezettségről vall. Személyes ügyének tekinti a változó falvak, a növekvő városok embereinek gondjait és örömeit. Nemcsak a bekötő út nélküli nyírségi falvak életéről tudósított, hanem a „kékszemű életbe” pillantó, erőfeszítéseket vállaló hősök tudatvilágáról is. A magyar szociográfia legjobb hagyományait követve indult szülőföldje felfedezésére. Hírt adott az Erdőháton, Nyírén történt változásokról. A társadalmi problémák adják kezébe a tollat, mindig tudja, hogy mi a közérdekű, mi az izgalmas. Vallja, hogy az ember és a táj harmonikus kapcsolata szükségszerű, a környezet a lét közege, amelyben kitéljesedhetik a legnagyobb földi érték: az emberi élet. A tőle megszokott illuziót- lan szemlélet jellemzi gyűjteményes riportkötetének, a Galamb és békának minden darabját. A galambok iránti szeretete sem tudja megakadályozni, hogy a röpgalam- bászok szenvedélyének túlzásait jóízűen ki ne nevettesse. Nem kerülik el figyelmét a termelőszövetkezetek sem. Arról ír, hogy a kiküzdött fejlődést, elért állapotot valaha csak a mesében tudták elképzelni. Az egykor legtekintélyesebb házak megszürkülve állnak a falvak közepén, amelyek meg most épültek, azok mutatják a mát. Táj és ember összetartozását mutatja meg a Bihar ország képviseletében. Szabó Pál életörömöt daloló hősei, egy Kossuth-díjas orvosprofesszor személyében jelennek meg, a Debrecenben is biharinak maradt dr. Schnitzler József személyében, aki utódok sokaságát személyes példájával tanítja a legszebb mesterségre: a másokért élni tudás szépségeire. Jártában-keltében városról városra és faluról falura egyaránt a látó és szólni merő emberek kötelezettségével ír Végh Antal. Közel áll hozzá nemcsak a nagyecsedi változások bonyolultsága, á község nehéz küzdelemben született boldogabb jelene és kialakítandó jövője, hanem a dunántúli olajvidék egyik központjának, Gellénháza olajbányászainak élete is. (Magvető, 1975.) CS. VARGA ISTVÁN Az ismert szovjet rendező, Szergej Jutkevics befejezte a „Majakovszkij mosolyog” című film felvételeit. Jutkevics a filmben felhasználja Majakovszkij szatíráját, a „Poloskát”, és egyik forgató- könyvét. Az új film keveri az élő színészekkel felvett jeleneteket, az animációs részeket, szerepelnek benne fényképek és régi újságok. Alekszej Kapler szovjet dramaturg. aki személyesen ismerte Majakovszkijt, megjelenik a vásznon, és kommentálja az eseményeket. A film formája igen szokatlan. A nézők nemcsak az eseményeket látják, hanem azt is, hogyan veszik fel, hangosítják és vágják a filmet. Jutkevics elmondta, hogy a költő foglalkozott a filmművészettel is, több film készült az ö forgatókönyvei alapján, azonban egyik sem volt sikeres. — Forgatókönyveinek nagy része nem került szalagra — mondta Jutkevics. — Ezzel a filmmel szeretnénk leróni a filmművészet adósságát Majakovszkij iránt. A film, illetve a „Poloska” főszereplője Priszipkin nem a távoli jövőben él, ahogyan Majakovszkij szatírájában, hanem a mai világban. ALEKSZANDR TVARDOVSZKIJ: Ésszel éir, alább sose add Ésszel élj, alább sose add! Sorsodat bátran mérd fel: Találd meg önmagadban magadat És ettől már ne térj el. Munkádba merülj el önfeledten Ez az, mi megnyugvást hoz: Magadhoz légy mindig kegyetlen, Ne oly kegyetlen máshoz. Jusson is, de maradjon is: Ne öntsön el a munka. Ha élsz, hát élj! Járhatsz akárhol is; Légy készen a nagy útra. És ne töprengj, hogy az a perc Közel van-e vagy távol — Egyszer majd úgyis útra kelsz, Kilépsz e vén világból. Ámen! És most üss rá pecsétet. Ne óvatoskodj, az csak árt. S ha még talán bánat is éget: Örülj. így egész a világ. Képes Géza fordítása TASNÁDI VARGA ÉVA: Szabó Péter története Ötvennyolc éve, hogy köztük jártam, vállamon kattogott a fegyver, Téli palota... barrikádok... s ott harcoltam én Szabó Péter a bolsevista hadsereggel. Vaskerítés ropogva omlott, százezer narancsszínű fáklya világított a véres utcán a hó-köpenyes asszonyokra, s a konok cári palotára. És meghalt Keczc Józsi bácsi, és meghalt a húszéves Gyurka, alig maradtunk már estére s komisszár Petrov szavát hittük: — Nem térünk vissza már a múltba! öreg zubbonyom máig érzőm, ez adott erőt itthon élni, szervezkedés... sztrájkok és börtön... mert sokan mondtuk itt a gyárban: — Nem maradhat tovább a régi! S megtalált a szebb világ napja, tovább dolgoztam hát a gépen, munkás órák — siker — kudarcok, s a közöny számos iitvesztőjén kellett oly sokszor visszanéznem. Hajam fehér — hitem a régi. itt is munkásoké a fegyver ... — ötvennyolc éve, hogy ifjú szívvel ott harcoltani én Szabó Péter a bolsevista hadsereggel. NW^AA^AWyóA/VVWi/VWWVVVWWVVVVVWVVVVWAA/WVVWAAW'W A sárga gömb egyre lejjebb száll. Ahogy közeledik, egyre nagyobb lesz, aztán egyszerre csak elpattan, tűzkígyók ugranak ki belőle. Még egy szemvillanás, és a fához ér. — Jaj, a bölcső... — nyöszörgi a sötét kunyhó sarkából egy báránybőrbe bugyolált asszony. — Félrebeszél. Még nem tért magához — sóhajtott fel az öreg juhász. Kiverte a hamut feketére szívott, csorba pipájából és jól teletömte apróra vágott dohánnyal. — Bárányt is itattam, borjút is etettem, csak csecsemőt nem gondoztam még soha. Talán csak nem hal meg? ... A bükkös felől szél kerekedett, gyógyfüvek fűszeres illatát hozta. Az asszony kinyitotta a szemét. „Aha, hát ez az a sárga gömb. A tűz, aminél a juhászok melegednek. És a bölcső is itt van.” Megnyugodott. Kilenc esztendeig várt erre a fiúra. Mindig lányok sikeredtek. Bárcsak fiú lenne a hetedik, álmodozott a hosszú éjszakákon. Minden évben misét fog érte mondatni. És már jó előre pingálni kezdte az új bölcsőt. Most eszébe jut a zöld. Akár a hirtelen sarjadt tavaszi fű. Mint a mező, ahonnan a tanító virágot hozott neki. A 'zöld Emellé halványsárgát festett, olyan volt, akárcsak a szántó kalászainak színe aratáskor. Aztán a barna jött, olyan, mint a tanító szeme. Két festékbe is bemártogat- ta az ecsetet, amíg sikerült elkapnia. Szép szeme volt a tanítónak. Meleg, beszédes szempár. Amikor átadta neki a négyrét hajtott leAna Rácsévá: Hirnes, farka velet, akkor is a szeme árulta el, hogy mit írt benne. Csak rá kellett nézni. — Add oda apádnak — mondta a tanító. Cste, mikor körülérték az asz- ™ talt és megzörrentek a fakanalak az agyagtálban, ő előhúzta a papírt takaros mellénykéje alól. — Apa, a tanító küldi neked ezt a levelet, kéri, hogy olvasd el. ö maga nem tudott olvasni. — Hm... No nézd csak azt a tudós szamarat. A mi Dafinánkat akarja menyecskének. Ide van írva! Dafina úgy érezte, száz tűz perzseli. Elsomfordált az asztaltól, elbújt a fészerbe. Megfordult vele a világ. Hiszen még álmában sem jutott volna eszébe, hogy a tanító menyasszonya lehet... A fehér olyan, mint a menyasz- szonyi fátyla. Vagy mint az ura lova. Erős, fürge, hű az a ló. Azon jár el a titkos dolgai után. A tanító soha nem avatta be a dolgaiba. De egyszer azt mondta neki: — Nagy dolgok vannak készülőben, Dafina. Amilyenek még nem voltak. De te hallgass, nehogy élszóld magad valahol. És ő hallgatott. Tette asszonyt dolgát és figyelte a szíve alatt mozgó új életet. Bárcsak fiú lenne! Hogy megörvendeztesse vele az urát... Nagy gok varrnak. Menj el a boltoshoz, mondd meg neki, hozza ki holnap este a pisztolyt meg a töltényeket, amit elástunk az almafája alá. Háromszor szóljon, mint a kuvik. A boltos nem volt sehol. Senki sem tudta, hova tűnt. Dafina saját maga ásta ki a pisztolyt és a töltényeket. Bebugyolálta a gyerek mellé, és kiment a szőlőbe. , — Hová mész ilyen lehetetlen időben? — jött vele szemben Szótár, a sánta csősz. — Fokhagymát ültetni. — Be van sózva a feneked, Dafina? Nem asszonyoknak való most a határ. D afina azonban csak ment tovább. De hirtelen, mintha a földből nőttek volna ki, katonák toppantak éléi Akik már elhagyták a falut — Gyerünk — mondták —, te fogsz vezetni bennünket. — Hová? — Tudod te azt nagyon jól. A tanítóhoz. Dafina nem tudta, hol rejtőzik a férje. Csak annyit tudott, hogy úgy kell szólni, mint: a kuvik. De ezek sohasem fogják tőle hallani a kuvik szavat. Csak a gyermekéért retiegett. — Erre bújkál? — Nem tudom. — Erre? Hallgatott. Hirtelen megvillant valami a szeme előtt, elvakitotta, aztán nagyon sötét lett, és ő elmerült valahová.... Már megint a sárga gömb... — Ne, a mellemet ne! Elapad a tejem. — Apadjon el mindened, a tejed meg az egész kutyafajzat pereputy- typd! — rikácsolta az altiszt. — Közlegény, kötözz! csak meg alaposan. — Aztán a gyerek felé bökött: — Sokáig úgysem bírja ki éhen... — Hallod, megint dörög! És mekkorát villámlott.. . Ilyen se volt még ősszel — mondta a legény. — Ha isten segít, nem így lesz — felelte rá az öreg. — De te hogy kerülsz ide? És honnan volt mer- szed idehozni őket? i — Valami vinnyogást hallottam. Azt gondoltam, macska van a pusztában. Megyek a hang után, hát látom, gyerek fekszik a földön pólyában. Odébb meg a fához kötözve egy asszony. Nézem, a kötél elrágva. Az asszony nem mozdul, a feje a mellére konyul. Megérintem, meleg. Nyilván elájult, ahogy a kötéllel kínlódott. Megsajnáltam őket. Felkaptam a gyereket, vál- lamra vettem az asszonyt és idejöttem. — Ku-u-vikk, ku-u-vikk. — Mintha nem is madár szólna — mondta a legény. — No induljunk, fát a tűzre! Ne rakj több N | incs már többé a sárga gömb. Eltűnt. Az éjszakai madár szava kiragadta az asszonyt a feneketlen mélységből. Kinyitotta a szemét. „Ügy fogok szólni, mint a kuvik. Két rövidet, egy hosszút.” Elkínzott arcán halvány mosoly dereng. Ö az, az ura. Él. (Bolgárból fordította: Zahemszky László) • v vVSAA^AAAAA'VWV\AAA^WVVV’\/yVV'.#y-»/’y . . ^VAóAAAAWVVVVVVWVWWWWVWWWVVWWViM •'WWVW AAAA/WWVAAiVVWWwVN dolgok.. . De ha történik vele vala mi, ha elfogják! A hatóságok nen ismernek tréfát. — K-u-vikk, ku-u-vikk. — A fene ebbe a kuvikba!.. Ringasd csak, fiam, erősebben rin gasd. Akkor elalszik... *— szólt a öreg pásztor. Tényleg kuvik volna? A tani ■ tó azt mondta, hogy a kuvil hangján fog jelentkezni. „Jegyezi meg — mondta —, mint a kuvik! A bölcső fölé hajolt, megcsókolt: a kicsit, aztán elnyelte a sötétség Két hónapja sem volt, hogy meg. született a gyerek, amikor kitört : felkelés. Puskákkal, pisztolyokká ugráltak elő a házakból. Lefogtál a bírót és a jegyzőt, megszállták ; községházát. A férje vezette őket És hegedű szólt, és duda, méj körtáncot is jártak a piactéren. Di nem telt bele egy-két nap sem, é; szörnyű hír érkezett: jön a katona, ság. A katonák visszahelyeztél tisztségébe a bírót, az írnokokat, ; jegyzőt, felgyújtották a házakat. / községháza pincéje megtelt nőkké és öregekkel. Érte azonban nen jött senki. A katonaság, miután lecsillapí. tóttá a falut, visszatért a városba Akkor egy este a hátsó kapun be. osont az ura. Egyik karja bénár csüngött alá a nyakán átveteti piszkos kötésben. A himes tarkó bölcső fölé hajolt, borostás, sápadt arcát odadörgölte a kisfiú arcocskájához és azt mondta: — A nagybátyám szőlője körül ogok rejtőzni. Arrafelé jó barlan
