Népújság, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-07 / 262. szám
W//VV' ^ Nwuu-v* Papiruszaratás (relief-töredék) Nílus-volgyi kultúra A Berlini Egyiptomi Múzeum kiállítása Budapesten Amon templom Írnoka évezredek óta várja, hogy szíve megméressék, és bejusson Ozirisz földjére, ahol örökkön- való boldogságot találhat. Ám csak akkor igazulhat meg, ha szive egyensúlyban marad az egész világot uraló igazság szimbólumával, Maát istennő apró szobrocskájával... Az időszámítás előtt ezerből származó papirusztekercs, amely ennek a szimbolikus folyamatnak a regényét őrzi, a Szépművészeti Múzeum legújabb kiállításán látható. A Berlini Egyiptomi Múzeum küldte Budapestre több más műtárgy kíséretében, hírt adónak a Nílus-völgyi kultúra művészetének történetéről, fejlődéséről. A mintegy négy és fél száz alkotás az őskori kultúráktól kezdődően, az időszámítás előtti 3800 körüli évektől a Ptolemaiosz és Római kor (időszámítás második század) időszakának életéről vall a művészet tükrében. A Berlini Egyiptomi Múzeum, amely Kairó, London és Párizs mellett a világ legnagyobb egyiptomi gyűjteményét őrzi, évtizedeken át gyarapította műkincsállomá- nyát. A múzeum alapjait III. Frigyes Vilmos vetette meg: 1823-ban megvásárolta Mi- nutoli generális egyiptomi régészeti gyűjteményét. A kollekció már a korabeli Európa legjelentősebb gyűjteménye közé tartozott. Nem sokkal ezután Alexander von Humboldt tanácsára megvásárolták az olasz Passalacqua 1600 műtárgyat szárhláló gyűjteményét. A felbecsülhetetlen értékű kollekció később az Egyiptomban, Szudánban és a Sinai-félszigeten folytatott, a Porosz Tudományos Akadémia által támogatott ásatások révén jelentősen gyarapodott. A második világháború alatt számos műtárgy a harcok közepette pusztult el, másokat Nyugat-Németország- ba szállítottak. Ami a pénzverdében és az állatkerti óvóhelyen nlegmaradt, azt a Vörös Hadsereg a Szovjetunióba szállította, mert a romhalmaz Berlinben őrzésükről, kiállításukról szó sem lehetett. Az egyiptomi művészetnek és kultúrának teljességre törekvő áttekintése így csak akkor vált lehetségessé, amikor 1958-ban %a Szovjetunióban biztonságba helyezett gyűjtemény visszakerült Berlinbe. A Szépművészeti Múzeum három nagy termében felbecsülhetetlen értékű és szépségű műtárgyak sorakoznak. Színes festésű múmiakópor- sók, illusztrált halotti papiruszok, reliefek (köztük az egyik legszebb, legköltőibb talán az időszámításunk előtti VI. századból származó papiruszok között dolgozó nőket ábrázol). Thotnak, a tudomány és az írás istenének páviánként megjelenített ala- bástrom szobra. Izisz a gyermek Horusszal, kultikus szobrocskák, macskamúmia, a szent madár, az íbisz kisplasztikája, és a mindennapi élet használati tárgyai, mint például egy fából készült szép illatszertartó. A gyűjtemény legszebb darabjai az eretnek fáraó, Ekh- naton korának világhírű remekei, a fáraó és felesége, Nofrétete szobra, domborműve és egyik leányuk, Amama hercegnő elragadó szépségű szoborfeje. És egy Előkelő nő álló szobra (i. e. 1350 körűi) szoborcsoportról származó töredék. Két összefonódó kéz. Kiké lehetett? Nem tudhatjuk. A titkot századok őrzik, a szép szimbólum azonban — mint ahogyan Varga Edit, a Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Osztályának vezetője, a kiállítás rendezője írta — valóság: kézfogás az örömre, a szépségre — kézfogás az ókori Egyiptom művészete és a mi világunk között. Az Egyiptomi művészet című vendégkiállitás az év végéig látogatható a Szépművészeti Múzeumban. Humor- szolgálat — Hallom, kedves férje fogyókúrát tart. És van már valami eredménye? — Hogyne, a mellére tetovált óceánjáróból mentőcsónak lett. ★ 70. születésnapját ünnepli a koszorús költő. Kiadója ebből az alkalomból ritka szépen kidolgozott aranyórával lepi meg. Néhány nap múlva a költő találkozik kiadójával, s panaszkodik neki, hogy az óra nem megy. — Akárcsak az ön könyvei! — hangzik a kiadó magyarázata. * . Történelemórán. — Mondd, fiacskám, ki verte meg az illíreket? — Nem tudom, még nem olvastam a mai sportújságot. ★ Egy skót kalapot vesz az üzletben. Húsz esztendő múltán újra ugyanabba az üzletbe megy. Belép és így köszön: — Jónapot kívánok, már megint én vagyok! ★ Cseles csempész. Egy ember érkezik kerékpáron a határállomásra. Két zsák homok van nála. — Mi van a zsákokban? — teszi fel a kérdést a vám- tisztviselő. — Homok — válaszol nyugodtan az ember. A vámtisztviselő átkutatja a zsákokat, de homokon kívül nem talál bennük semmit. Az ember másodszor is jön kerékpáron. A vámtiszt- viselő ismét csak homokot talál a zsákokban. így kari- kázik a határállomásra több alkalommal is az ember, és a zsákokban mindig csak homok van. Végül a vámtisztviselő nem bírja tovább, és megkérdezi: — Kérem, mondja, mit csempész? Nem fogom feljelenteni. — Kerékpárt — válaszol nyugodtan az ember. * A múzeumban két gyerek nézi a múmiát. Különösen kíváncsian szemlélik azt a kis táblát, amelyen a következő felirat áll: 2450. — Mit jelent ez a kis tábla? — Valószínűleg annak a* autónak a rendszáma, amely elgázolta a szerencsétlentObszervatórium a hegytetőn Csehszlovákiában, a lengyel határon fekvő Snezka- hegység 1603 méter magas csúcsán újonnan épült meteorológiai megfigyelő állomás és tudományos kutatóintézet kezdte meg működését A világon mindenütt a greenwichi idő szerint, egyszerre történnek a meteorológiai észlelések, egy időben röppennek a magasba a rádiószondákat szállító ballonok, hogy 30—35 kilométer magasba emelkedve, a földre továbbítsák a magaslégkört jellemző tudományos adatokat. Az észlelések az évek során egyre sűrűsödnek. Ezért szükséges, hogy az adatcsere percről percre összehangolva történjék. Régebben - ehhez rádiót használtak fel, ma már helyükre léptek a legmodernebb telexgépek. A képen látható új obszervatórium a prágai telexközpontba továbbítja az észlelés adatait. Innen az összesített adathalmaz a Moszkvában működő időjárási világközpontba, valamint a Frankfurt am Main melletti Offenbachban levő regionális központba is eljut. Közben persze a hazai meteorológusok is fölhasználják az adatokat az időjárás előrejelzésére. Az Antarktisz, mint „hűtőszekrény" Néhány szovjet és amerikai orvos dédelgeti azt az ötletet, hogy bizonyos betegségek gyógyítására alkalmas szanatóriumot létesítsenek az Antarktiszon. Más szakértők azt javasolják, hogy az Antarktiszt afféle óriási hűtőszekrényként használjak fel és ott raktározzák az élelmiszerfeleslegeket „nehezebb időkre”. Ehhez az adta az ötletet, hogy az Antarktiszon találtak tökéletesen ép, élvezhető élelmiszert, amelyet több évtizeddel ezelőtt felejtettek ott. A franciák például Port Martinben olyan kiváló minőségű élelmiszert találtak, amelyet több mint negyven évvel ezelőtt ausztrál kutatók hagytak ott. Másutt friss, ízletes húst, tojást és almát találtak, amelyet Scott kapitány emberei felejtettek ott. Miért „miatt''? Gyakran fogalmazzák meg a címbeli kérdést azok, akik egyik csemegboltunk bejárata előtti hivalkodó közleménynek ezt a mondatát elolvassák: „A tatarozás miatt az árusítás zavartalan” (?). Ez a megfogalmazás feltétlen ellentmondásra ingerel. Elsősorban azért, mert az állításnak nincs logikai fedezete. A miatt névutóval szerkesztett nyelvi formák ugyanis elsősorban az előidéző, a kiváltó, az indító, az akadályozó, vagy a kényszerítő ok, illetőleg az elkerülhetetlen következmény kifejező eszközei. Alábbi példatárunk is ezt bizonyítja: betegség miatt hiányzott, hi- zékonysága miatt beteges, az üzlet a tatarozás miatt zárva stb. Aki a szóban forgó és rostára tett mondatot elolvassa, azt is tapasztalja, hogy bár tataroznak, az árusítás zavartalanul folyik. Helytelen tehát a miatt névutó használata. A pontos és egyértelmű közlést másképpen kell megfogalmaznunk. Mivel az állítás nem az ok és az okozat viszonyán, összefüggésén alapszik, a megengedő értelmű nyelvi formákat kellett volna szerephez juttatni. Sókféle megoldás lehetséges. A változatos kötőszóval szerkesztett megengedő mellék\ feldolgoztuk Az igekötő csodája: f e l dolgozni. Nem, dolgozni. hanem feldolgozni. Mert dolgozni az annyit jelent, mint dolgozni, munkálkodni, valami olyat csinálni, aminek látható, tapasztalható, érezhető eredménye van. A feldolgozni arra való, hogy a fogalomban benne legyen a dolgozni ige, de ne legyen benne a munka. A „fel” tehát annyit jelent, hogy „nem”. Űj magyar szó igekötős összetételben. — Igen elvtársak, folyamatba tettük a megfelelő határozat feldolgozását... A mondat helyesen: „Igen elvtársak, motyogtunk, tűnődtünk a dolgon, de a létező egy világon még eddig semmit sem csináltunk ... lehet, hogy nem is fogunk." — Uram, a világ teremtése ügyében jöttem hozzád... A tervek szerint hány nap alatt állítod elő a világot? — A kérdés nagyon aktuális. Semmi okom sincs rá, hogy ne válaszoljak nyíltan és egyértelműen — igy az Ür e kérdésre, miközben kedélyesen játszadozik bozontos szakállárai. Mert a szakáll már a világ teremtése előtt is divat volt. — A határozat megszületett arra, hogy világot kell teremtenem. sőt azt is előírták, hogy a világot, tekintettel a kapacitások szűkösségére és a velük szemben támasztott mind nagyobb igényekre, hat nap alatt kell előállítanom, a hetedik napot a karbantartásnak meghagyva. Elmondhatom, hogy a határozat feldolgozása már meg is kezdődött. Az ütem igen jó... — fejezte be az Ür képzeletbeli nyilatkozatát és a bibliai bennfentesek szerint éppen a fel dolgozás miatt néhány millió évet késett a föld elkészítése, így azt végül is a határidőn jóval túl és a hat napon belül csak ősz- szecsapták és olyar is lett. mint amilyen. Feldolgozták. A Földet is. így tehát voltaképpen a feldolgozni ige alak együtt teremtődött a világgal csak éppen nem használták, mint ahogyan nem használták ezt a kifejezést sem azelőtt: „határozat vagy ezt: „végrehajtás”; avagy ezt: „megvalósítás”. Most mind használjuk, s mind kevesebbet használjuk a „dolgozni” igét. Régi, kopott, sőt kikopott kifejezés ez kérem, már a feudálkapitalizmus- ban. sőt a rabszolgaságban is használták, mi több. az imént említett Ür Adámot és Évát is már dolgozni zavarta ki a Paradicsom nevű isteni üdülőből, s így ebből még e szó klerikális és antimate- rialista jellege is kitűnik. Ezért van szükség elvtársak a „feldolgozni” igére. Igekö- tővel dolgozni. Az az AAAA/NAA/WWWVWWyVV ~ igazi. Én feldolgo-i zom. te feldolgozod,| ő feldolgozza, mi nemi dolgozunk . Üji rpagyar ragozás? < Szerencsére azért] és általában a szo-i cializmu^t nem fel-\ dolgozzuk, mert akkor még ma is feudalizmus lenne nálunk, hanem dolgo-] zunk benne és érte,$ annak ellenére, hogyk sokan feldolgoznának< inkább, mint dolgoz-5 nának, mert az utóbbi munkával jár. Ha ennek az írás-] nak a témáját is fel-\ dolgoztam volna, jó7 5 néztem volna ki, még] egy szelet kenyérrel valóm sem lett vol-5 na. Ám én olyan ha-\ tározatot hoztam,', hogy dolgozzam, s így] aztán meg is írtam| ezt az okfejtést a> feldolgozásról, amely> okfejtés egyben dol-> gozat is lett a dol-i gozás és feldolgozás\ dialektikus viszonyáról. Világos? Ha nem, fel kell; dolgozni ezt a kér-$ dést... (egri) mondatok valóban a lényeget emelik ki: Bár (ámbár, noha, jóllehet) a tatarozás folyik, az árusítás zavartalan. Tömörebb, rövidebb közlést is ajánlhatunk. A megengedő értelmű ellenére névutót tegyük a miatt helyére: A tatarozás ellenére, az árusítás zavartalan. Figyelmeztető felhívásnak azonban már túl fontoskodó, hivata- loskodó lenne ez a megoldás: Annak ellenére, hogy tataroznak, az árusítás zavartalan. Van még egy megoldás. Mivel a különféle határozói értékű alatt névutóval szerkesztett kifejezések az időre is vonatkoztathatók, s mivel az oki viszony helyett az idő- viszony játszik a közlésünkben nagyobb szerepet, formálhatjuk így is a tájékoztató mondatot: A tatarozás alatt az árusítás zavartalan. Aki egészen pontosan kíván a valóság összefüggéseire is utalni, így fogalmazhat: A tatarozás ideje alatt az árusítás zavatfalan. Természetesen a hibás nyelvi forma arról is árulkodik, hogy megfogalmazójának nemcsak nyelvtani tudása bizonytalanodott el, hanem gondolatiormáló készsége is. Dr. Bakos József
