Népújság, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-04 / 259. szám
A cím nem szerencsés, mert lényegileg mást fejez ki, mint amiről a tévéfilm szól. Ám amiről a televíziós film szól, az meg nem a vidéki, vagy inkább vidéken élő értelmiség problémája, hanem az ország bármely pontján és bármely társadalmi réteghez tartozó emberek problémája — lehet. Erkölcsi skrupulusok iránti érzékenység, vagy érzéketlenség lehet ugyan egy bizonyos mértékig a diplomával és diplomában is kifejezett műveltségbeli szint függvénye, de ezt abszolutizálni egyet jelentene azzal a tarthatatlan állásponttal, miszerint az erkölcsi érzék magas foka csakis a magas fokú iskolázottak sajátja lehet. Es megfordítva, az abszurdumig ▼íve a dolgot: egy analfabéta ember csakis morálisan értéktelen lehet. E rövid bevezető feltétlenül idekívánkozott, amikor Galgóczi Erzsébet tévéfilmjéről kell szólni, hiszen maga a szerző is ejt ez irányban néhány szót a sok százezres példányszámban megjelenő RTV-újságban. Az ott megtett és a vidéken élő értelmiség gondjait és nehéraégeit illető általános megjegyzéseivel aligha lenne értelme vitatkozni, — igaza van. Pontosabban van igaza. Ám a „Férfiak, akiket nem szeretnek” aligha szűkíthető le csak a vidéki értelmiség problémájára. Nyilvánvaló, minél magasabb a beosztás, annál több és nagyobb a lehetőség a korrupcióra. A dolgok mértékén, értékén és nem lényegén változtat csak, hogy valaki két tehén ügyében', vagy egy siófoki villa miatt korrumpálódik. Am az is igaz, hogy csalók, sikkasztok és hazugok mindig voltak az emberi társadalomban, s nyilván mindaddig lesznek is, innig a társadalom el nem jut odáig, hogy sem anyagiakban nem érdemes, sem erkölcsiek miatt nem lehet sikkasztani, még kevésbé korrumpálni. Ezen az úton mi magunk már haladtunk előre, de még így is csak az út elején vagyunk. Galgóczi Erzsébet jó érzékkel, a való világ otthonos ismeretében nyúl a témához, de sajnos úgy látszik sem A KÉPERNYŐ ílííí ideje, sem lehetősége, vagy talán kedve sem volt, hogy legalább az önmaga által megragadott legfontosabb szálakat felgombolyítsa. Ráfi egymilliós sikkasztása, amely mögött csak egyötöd a saját zsebre dolgozás és négyötöd a „kenés”, egy valós és sajnálatos hazai helyzetet tükröz. Az író elindította a cselekményt ez irányban is, ám ennek szélesebb összefüggéseit nem volt lehetősége bemutatni. Miért ez a háztáji őrület? Valóban csak azért, mert az öregek élete lenne a munka — nem lehet ez igaz, kétezer csirke, meg tehenészet, az nem munka, az robot! —, vagy pedig valóban Gyönk Mihály örökségének ilyentén gyarapításáról van szó? Erre sem kaptunk világos választ, sem írói állásfoglalást Mióta és miért romlott meg a férj és feleség házassága? Sznob, vagy valóban emberi igényekkel rendelkező feleség-e Katalin, aki egyik mondatában az elmaradt és soha meg nem nézett tárlatok után sóhajtozik, míg a másik mondatában azon mereng, hogy ismerősei lakása milyen pompás gyűjtőhelye a nemzetközi kereskedelem árucikkeinek? Kevés hely és idő jutott, a fűmben a Gyönk Mihály körül történtek szélesebb, sokoldalúbb és mélyebb bemutatására, s emiatt aztán kevésbé hiteles az osztályvezető öngyilkossága is. £s ráadásul kimondotta erőltetett Katalin és Tomócki viszonya, amely ugyan sok mindent sejtethet, de semmit se mond. Ennyi szál és ennyi is maradt végtére fel- gombolyítatlan. És még mennyi más, hogy csak még egyet említsek, a szövetkezeti parasztok „kiállása” az elnök mellett — például. A „Férfiak, akiket nem szeretnek” nagy lehetőség elszalasztása — egy jó novella sikertelen adaptációja. Nem lett sem olyan bűnügyi film, amelynek a társadalom egy sajátos és súlyos jelenségére érvényes konzekvenciái lennének; nem lett társadalmi dráma, sem szerelmi háromszög és a legkevésbé nem lett olyan tévéfilm, amely a vidéken élő értelmiség gondjairól szólva, vagy Salvus víz a Sándorréten? A Mátra északi oldalán, a környékbeliek feltételezik, Párádhoz tartozó Sándorréten melegvizet találtak. A kutatófúrások nyomában mintegy 500 méter mélységből feltörő hatalmas vízoszlop a föld felszíne felett minlegy 30—40 méter magasságig hatolt. A víz útját egyelőre elzárták és vízmintákat küldtek elemzésre az illetékes hatóságokhoz. A 18.10 Mindenki közlekedik A .hathetenkénl jelentkező közl^'f^dési műsorról mondja Q/mútm 1915. november 1., kedd hogy a Párádon feltört meleg víz összetétele hasonlít a bükkszéki Salvus-főrrás vizéhez, de pontos jellemzőit és jelentőségét, csak a közelebbi vizsgálat döntheti majd el. A melegvíz feltörése ezen a környéken újdonság, ezért fokozott érdeklődéssel várják az eredményeket. (MTI) Koós Tamás szerkesztő: Műsorunk témája tulajdonképpen minden alkalommal a közlekedési morál. Az, hogy hogyan közlekedjünk gépkocsival, hogyan járjunk az utakon. Ezúttal filmriport szól az előzésről. Ilusztrálva, hogy milyen veszélyek fenyegetik a szabálytalanul előzőt. Majd a közlekedési minisztérium útügyi főosztályától kapunk tájékoztatást a hazai út- és bekötőúthálózatról. Tanácsot adunk motorosoknak az őszi, esős időben való közlekedésre. S beszélgetés és filmtémája a vizes, síkos úton való közlekedés. A szerkesztő elmondta azt 's, hogy az eddig másfél havonkénti jelentkezés helyett januártól kéthetenként láthatjuk a Mindenki közlekedik című müiorfc Uűáj V' & wmvvmt Férfiak, akiket nem szeretnek hogy inkább emberi, társadalmi gondjaiból emelne ki és vizsgálna meg néhány valóban égető problémát. Szőnyi G. Sándor, a tévé- film rendezője tömör szűkszavúsággal, kevés és lassú mozgással, Bomyi Gyula borongás, zárt képekkel igyekezett drámát megvalósítani a képernyőn, ám az említett alapvető okok miatt nem különösebb sikerrel. És hiába próbáltak igazi drámai atmoszférát teremteni a színészek is — elsősorban Szabó Gyula és Szegedi Erika — alakításuk önmagukban véve elismerésre méltó. De mi az, hogy „önmagukban” véve? Drámai szituáció nélkül nincs drámai szerep- formálás. Csak szerepforma. És a forma tartalom nélkül aztán úgy pukkad szét emlékezetünkben, mint egy, jól formált, ám rövid életű léggömb. Gyurkó Géza A könyvek világába vitte és viszi hallgatóit egy eszmecsere keretében Hegedűs Géza. A tíz adásra tervezett beszélgetés egy egyetemi tanár, a szövőlány és az, üzemmérnök között a jogfilozófus könyvekkel bélelt dolgozó- szobájában már az első percekben otthonossá, emberközelségűvé tette a párbeszédet. Három különböző műveltségű, különböző foglalkozású ember keres választ arra a kérdésre, van-e értelme az olvasásnak, előbbre viszik-e a könyvek az emberiséget? Miért olvas az ember? Mert az élet egyik értelmes lehetősége, mert elevenné teszi a gondolkodást, mert örömöt okoz, mert felnyitja a tudat zárait, mert szórakoztat. Krimit olvasson az ember vagy Jókait! ? A szórakoztató krimi még mindig több mintá semmit nem olvasás és az olvasáshoz hozzászokott ember a detektívtörténet után éhes lesz valami másra is. Még akik megszokták az értékes irodalmat, azok is újra és újra visszatérnek a krimihez — mondja az egyetemi tanár, aki szívesen hallgat Beethovent, de szívesen hallgat Offenbachot, Stra- uszt, sőt Ábrahám Pál muzsikát is. Ahogyan az egyoldalú táplálkozás zavart okoz a szervezetben, úgy okoz zavart az egyoldalú olvasás a tudatban. A’z ember legalább egymillió éven át nem olvasott semmit, hiszen betű sem volt, de ez a korai ember kevesebb is volt mint mi. Az írott és olvasott irodalom alig 2500 éves, és ez alatt az ember egyre jobban kezdte érteni világát és a világban önmagát. A könyv fonnál ja a tudatot, a jó könyv jó irányban, a rossz könyv rossz irányban, de minden új könyvvel előbbre jutunk. Mennyit olvashat az ember életében? Ha valaki az Országos Széchenyi Könyvtár 4 millió kötetét el akarná olvasni, ahhoz 2280 évre lenne szüksége ábban az Ké(száxhű§xfaj(a szótár: hét és tél millió példányban Jubilál az akadémiai szótárkiadás ‘ Huszonöt érem az Akadémiai Kiadó szótárkiadása: a Magyar Tudományos Akadémia kiadójánál külön szótár-szerkesztőség foglalkozik a két- és több nyelvű szótárak kiadásának előkészítésével: 1950 óta a mai napig 220 féle két- és több nyelvű szótár jelent meg, 26 nyelven, 436 kiadásban, mintegy 7.5 millió példányban, Legnagyobb az érdeklődés a magyar—orosz, illetve orosz—magyar szótárak iránt: számuk közeledik a 2.5 millióhoz, a magyar—német és német—magyar 1 700 000, a magyar—angol és angol—magyar 1 100 000, a francia szótárak csaknem félmillió példányban kerültek ki a nyomdából Az orosz szótárak nagy példányszámú megjelenésének jelentőséget ad az is, hogy orosz nyelven ma már minden lényeges kiadvány hozzáférhető, s így lehetővé válik, hogy a magyar szakemberek az egész világ tudományával és kultúrájával állandóan lépést tarthassanak. Az eddigi eredmények további munkára és erőfeszítésre kötelezik a kiadót: a szótárkiadás legfontosabb szempontja, hogy teljessé tegyék a korábban megindított sorozatokat, kjterjesz- szék például gazdasági és kulturális okokból indokolt — új nyelvekre is, s legalább ilyen fontos cél korszerű technikai szinten történő megjelentetésük. Az elmúlt 25 év alatt nagy feladatokat oldott meg a szótárkiadás, hiszen negyedszázad alatt többféle szótár jelent meg, mint a felszabadulás előtt az első — még nyelvemléknek számító — szógyűjteményektől kezdve 1945-ig — összesen. Érdekesek a kiadó tervei is: különféle műszaki-híradástechnikai, rendszerelméleti, adatfeldolgozási, meteorológiai, urbanisztikai, automatizálási — szótárak kiadására készülnek. Használhatóságukat teljesebbé teszi, hogy a magyaron kívül a négy nagy világnyelven is közük a különböző fogalmakat Most fejezik be például a szintén nagy érdeklődésre számot tartó hétnyelvű, ezeroldalas zenei szótár szerkesztését. Nagy érdeklődésre tarthat számot a szintén hétnyelvű, „Európa állatvilága” című szótár megjelentetése, amely a la- ! tin- rendszertan alapján Európa valamennyi állatának hivatalos, tudományos és népnyelvi változatát közli majd. (MTI) ................... .......... S ZAPVDl ANDRÁS: . n. Sóhajt — Elsőnek est. — Szép pajta volt — mondja a hanyőr. — Az. Majd fölállítom Szigeten. Az öregember arcán felhő. — Szigeten... — mondja csendesen, szinte magának. — Talán meg tudom még egyszer csinálni. — Biztosan meg tudod... Te még meg tudod... — Majd megnézi, Péter bátyám. Az öregember nem szól. Nézi a pajta helyét és a nagy halom deszkát. — Nemcsak magamnak építettem ezt a portát. Péter bátyám, hiszen maga tudja. Akkoriban én erősen hittem, hogy itt majd kétszáz év múlva is Somiak fognak élni. Hittem. A nyakamat tettem volna rá. És azt mondtam magamnak: olyan funr damentumot csinálj, hogy megemlegessenek érte az ivadékaid. Beleadtam apait, anyait.. . Rosszul tettem Mert ha most ócska házai': volna, legalább vigasztalhat nám magam. Ne sajnáld ezt a vitvillót. mondogatnám itt. bonrás közben, hiszen az első markosabb szél úgyis lekapná már a lettjei. Az öregember a fákat fi-’ gyeü. Az epret. A diót. Az almafákat. Milyen rémültek, gondolja. — Gyermekkoromban sokszor hallottam az apámtól — folytatja az elnök, hogy Hosszúdombot akkor 6em birta elfoglalni a vadvíz, a mocsár, amikor a Hanság még igen nagy úr volt. S lám, amit az öreg Hány nem bírt megtenni évszázadok alatt, azt megteszik majd a szövetkezet erőgépei néhány óra alatt... Elfoglalják 4 házhelyeket, az udvarokat, gyerekkorunk búvóhelyeit, s ahonnét az apám nézte a nyugvóra ballagó napot etetés után, ott majd árpa nő vagy kukorica. És száz év múlva senki sem fogja tudni, hogy Hosszúdombon valaha emberek ültek ki esténként a házak. elé. — Te küldöd a gépeket — mondja az öregember. — Én vagyok az üzemegységvezető. .. Legyint. Elfordul, folytatja a munkát. Ekkor lép ki a felesége az üres konyhából. Valamit hallhatott a beszélgetésből, ez látszik az arcán. — Alig várom, hogy végezzünk — szól epésen. — Akkor lássam megint Hosz- szúdombot, amikor a hátam közepét. — Kihívóan néz az urára. Az elnök hallgat Az aszszony pedig beszélni akar. Veszekedni, megbotránkoztatni. — A pusztai élet nem embernek való — mondja keményen. A férjének szeme se rebben. Odaadó figyelemmel kopogtatja a téglákat, s minden kalapácsütés után szürkébb a haja, sötétebbek a mélyedések az arcán. Mintha percek alatt éveket öregedne. Félvállról szól: — Volt idő, amikor te is másként beszéltél... — Most }>edig így beszélek — csattan az asszony hangja. — Már régen így beszélek magamban ... Elegem- van a pusztából. — Miért haragszol rá eny- nyire? — kérdi a hanyőr fakó, elnéző mosollyal, mintha egy durcás gyermekhez szólna. — Miért?! Mert sokat voltam itt egyedül. Érti? Egyedül! Különösen, miótp az uram tsz-elnök ... Azok a szörnyű • téli délutánok ... Még álmomba se jöjjenek vissza. Ha már nem bírtam a csendet odabent, kijöttem ide a kapu elé. hátha látok egv arcot, hallok egy hangot .. . Az ember valahol gyűlésen', a gyerekeim iskolába«, kollégiumban, jobbra esetben, ha egy óra alatt képes 60 lapot elolvasni. Az átlagolvasó egy év alatt 25—30 könyvet olvas el. (Könyvtári szakemberek ezt a számot is magasnak tartják.) A beszélgetés legérdekesebb részé Lukács György olvasási szó- zásaira vonatkozott. Lukács naponta 8 órát töltött olvasással, ez azt jelenti, hogy évente 666 könyvet olvasott A beszélgetés tanulsága az, hogy lehetetlen a könyvek határtalan világát átfogni, ezért van szükség válogatásra, amit azonban az olvasó csak maga végezhet el, mert csak az ember képes önma. gát olvasóvá nevelni. Ez a keretes esszéforma, ami a rádiós műfajok között egyre inkább tért hódít, kiválóan alkalmas a tájékozódásra és bár az előadások szokásos összefoglalása Itt elmarad, épp az alkalom és lehetőségek kötetlensége miatt a tanulságok a hallgatóban összegezhetők. o o o o Sokasodtak az elmúlt héten a természettudományos előadások. Mindez azért is fontos, mert hosszú ideig műveltségen a humán kultúrában való jártasságot értettük, kissé elhanyagolva a másik kultúrát A Bioritmus — Sárkány Vera műsora — az ember és természet viszonyára, a természet mozgástörvényeire, a szerves és szervetlen világ ritmusára irányítja a figyelmet Ezúttal a mozgásról. Mindennek van ritmusa: az atommag körül mindig azonos helyen jelenik meg az elektron, mozgásban van a Föld, a csillagrendszerek, a szív, a növény és állatvilág. Ahogyan törvényszerű a Nap mozgása, törvényszerű az évszakok váltása és ebben a szerves világ, az ember bioritmusa. Az őszi lombszíneződést és lomnbhullást nem a hűvösödés idézi ehá, hanem a nappalok és éjszakák periódusos váltakozása. Az ősznek természetet és embert pihentető hatása van, ugyanakkor megpróbáltatást, előkészületet is jelent a tél előtt ami viszont legalább annyira próbára teszi az emberi természetet, mint • nyár. i O O 0,-0 Az új műsorrend számtalan kaput nyit az érdeklődő és művelődni vágyó ember előtt, s ha az új műsorszerkezetben helyes arányokkal jelenik meg a humán és természettudományos kultúra, akkor a rádió nagy előadóterme (az ország) újra és újra megtelik hallgatókkal. Ebergényi Tibor hó, balra hő, esetleg valamelyik öreg, aki már a szomszéd kapujáig sem lát el... ÁUtam a szél torkában, s tudtam, hogy hiába tekintge- tek jobbra, balra, hiába fa- gyoskodok, minden hiába van... Olyankor azt kívántam, süllyedjen el Hosszúdomb! Süllyedjen el mindenestül! Az arca vörös az indulattól. A szeme körül kék foíit A padlás bontása közben ütötte meg egy lécdarab. ★ Bordó Zsiguli döcög a dű- lőúton. Vevő érkezett a szomszédba, Bujtásékhoz. — Hatvanezret az egészért. A pajta kivételével. — Kicsit sok. Nem házrdt, hanem építőanyagről van szó. Bontani kell. Szállítani. — Ha ez a ház Csornán volna, háromszázezer tata* ton alul nem adnám. — Csakhogy e* ■ Mfe Hosszúdomban van. t — Akkor la hatvané** És a pajta nem eladót A* visszük Csornára. A hanyőr lélegaetvtamni fojtva áll a tornácon. Árnyéka a kövezeten, az öreg Buj- tásé mellett. Egyforma árnyak. A Zsigulis — zömök, középkorú férfi — vállat von. Megcsörgeti kulcsait, s azt mondja, egyedül nem dönthet. Meg kell beszélnie a dolgot a feleségével. Ráér. A gazda viszont nem ér rá. Fáj a háta, a meüe, nehezen hajol, fullad. A felesége alig tud már járni. Botja most izgatottan kopog a tornácon. Szép, tágas tornác, gondolja a zsigulis, táncolni is lehetne itt. (Folyialjuki
