Népújság, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-02 / 258. szám
AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/W^ t/f&W? ..., hogy a munka- és üzemszervezés olyan egy kacifántos dolog, amihez ember legyen a talpán, aki ért, s még emberebb, aki úgy ért, hogy változtatni, jobbítani is tud benne. Sőt: mer is. Más szóval, olyan dolog a munka- és üzemszervezés, amihez egy átlag dolgozó dehogyis konyíthat, s ezek után szava ilyen kérdésekben hogyan is lehetne. Tudományos kérdések ezek, bonyolult kérdések, hálózati diagrammal felvázolt problémák, amelyhez érdemben hozzászólni és hasznot hajtó javaslatot tenni már azért sem tud az egyszerű emberfia, hiszen még a tolvaj — pardon — szakkifejezéseket sem ismeri, hogy jól kifejezze magát. Mindebből persze egyetlen szó sem igaz. Illetőleg, ha van is benne igaz, nem úgy igaz és nem azért, amit fentebb leírtunk korántsem saját kútfőnkből merítve ihletet a néhány soros monológhoz, h cinem sokkal inkább leírva és finomabban megfogalmazva mindazt, amit a gépek mellett olykor (?) elmormognak az esztergályosok, marósok, meg a többi szakmunkások. Könnyű lenne azt írni, mondani, ho«y ezek a morgolódások csak afféle kibúvók, hogy ne kelljen már azzal is a medósnak törődnie, hogyan legyen jobb és szervezettebb a munka, amikor ott van erre egyrészt a művezető és ott van arra, másrészt a norma, hogy ne legyen kedve ilyesmiken töprengenie az emberfiának. Töprengjen az, áld * kedves nejét és a normát tartja karban. Váljék mindkettő az egészsegere. Kos, szóval, könnyű lenne ezt leírni és ezzel az egész ügyet elintézettnek venni oly módon, hogy a munka- és üzemszervezés nem is egy mindenkihez szóló napilap ilyfajta rovatába való, legfeljebb a vezércikkébe, de még inkább holmi szaklapba kell erről írni, amelyet vezetők, magasabb szakértelmű dolgozók kezébe és értelmének szánják. Könnyű lenne, csak éppen nem lenne igaz Mert valójában minden értelmes ember — s az újságcikkek nekik készülnek, még ez a hétről hétre visszaköszönő rovat is —, aki éli és figyeli környezetét, aki tudni akarja a doägok nyitját és szeretné látni munkája, erőfeszítései hasznát, de értelmét is, szakszerűen nevezve, vagy csak jelzőkkel ellátva, és nemcsak figyelője, hanem szervezője is lehet az üzem belső termelő rendjének. Mindehhez két dolog kelletik legalábbis. Az egyik, hogy a munkás elhiggye és megértse: neki is van, sőt neki van a legnagyobb szerepe abban a bizonyos üzema- és munkaszervezésben. A másik, elhitetni és megértetni a munkással: neki van, sőt, neki van és érte vem az egész munka- és üzemszervezés. Közvetve, mint helybeli bérből élőért, s közvetlenül, mint a magyar népgazdaságból élőért. De lépjünk ki az elvi, vagy inkább elvieskedő megfogalmazások világából és egyetlen gyakorlati példát hadd meséljen el e sorok írója. A példa nem kitalált, az üzem nem érdekes, hogy melyik. De ha a példa kitalált lenne, akkor is jellemző lehetne. A drága import gép bonyolult. mechanikáját egy ember kezeli. Néhány ilyen gép a gyárban, tehát néhány ilyen szakember az egész üzemben. Aligha lehet ezek után kétséges, hogy ezek a „gépkezelők” nem éppen a szakma aljáról kerültek az automata gépek mellé, ahol figyelni kell elsősorban és a nagy ritkán előforduló selejtet kiszedni abból a vályúból, ahová a tep hangyaszorgalommal ßötyögteti a speciális alkatrészt. Hová teszi a selejtet a munkás? Fogja és odább megy vagy néhány métert, és a gépsor közepén levő egyetlen ládába dobja. Hogy ne kelljen majd a meónál hibás alkatrész miatt a kész szerelvényeket eldobni. Néhány méterről van tehát csak szó. De a néhány métert nem tették meg a munkások. Lusták voltak-e, vagy egyszerűen felelőtlenek, vagy a gép tempója nem engedte meg, hogy akár egy pillanatra is odahagyják az automatát — az most mondandónk szempontjából nem is lényeges. A lényeges a méreg és káromkodás, amikor ezrek és tízezrek mentek kárba — úgymond — a melós trehánysága miatt. Mígnem az egyik munkás azt javasolta: tegyenek minden géphez, minden munkás mögé egy ládát. Nagy javaslat? Nevetséges: mi lenne benne nagy. Munka- és üzemszervezés? Ugyan, kérem, hol van itt akár egyetlen egy hálózati diagram is például. Az eredmény, meg az élet persze fütyül a diagramokra, a néhány- száz forintos ládák jóvoltából tíz- és százezres értékek maradnak — értékek. Más szóval: semmi ok fetisizálni, a bűvös kifejezéseket. A munka- és üzemszervezés valóban a felső vezetes ügye — is. De „lent” — ostoba kifejezés, tudom — a gép mellett is sokat, ha nem a legtöbbet tudnak tenni a látszólag egyszerű, mindennapos és nem „tudományos”, ám nagyon is gyakorlati javaslataikkal azok, akik a saját bőrükön érzik a munka- és üzemszervezés minden hibáját és erényét. Mindebből is kiderül, hogy a munka- és üzemszervezés nem kacifántos dolog. Néha csak egy egyszerű faláda. Vagy több. És kevesebb a gond és a selejt. JUHÁSZ MIKLÓS: MENEKÜLÉS A MEBIB es a Népújság kömyezetvedelmi fotópályázatán IL díjat nyert kollekció egyik felvet ele. Mátra... Bükk... _ Hullámosra gyúródott kőráncok, széíberetválta szálkás kő- csontok, hegycsúcsok éles csípkefodrai. Toronysziklák alól kiszökő ezüstfényű tiszta források; napfényes tisztások, vadvirágokkal pompázó hegyi kaszálók, lombok örvénylő tengere. Erdőken- dős hegyek, vadregényes, csöndes völgyek, széllel zúgó, orgonáló rengetegek, s a hegyek lábainál szélesen _ elnyújtózó, kitárulkozó rónatáj. Ez a változatos, ezerarcú, alföld széli, hegyvidéki táj — szülőhelyünk, lakóhelyünk. A települések fecsk;e- fészekszerűen tapadnak a hegyekhez, behúzódnak a völgyekbe. A természet mintha magába ölelné az embert. Vagy még inkább azt mondhatjuk: az ember szorítja magához az erdőt intelem és oltalom A hevesi tájakat járva minduntalan eszembe jutnak a biológusok, akik nem szűnnek drámai kiáltványokban figyelmeztetni a világot, hogy mennyire nagy ütemben rosszabbodik a ‘környezetünk. A dinamikus iparfejlesztés elveszi az embertől a természetet, a csendet, a tiszta levegőt, a szépséget. Egyre jobban szennyeződnek a vizek, mind több mérgező anyag jut a táplálékainkba, gyűlik a szemét. Füst, korom, por, benzingőzök, motorgázok telepednek a tüdőnkre, szívünkre, vérkeringésünkre. A fák, a virágok, és a madarak sok helyütt haldokolnak, pusztulnak. A természetrombolások miatt eddig már 150 madár- és állatfaj pusztult ki földünkről, s ha nem vigyázunk, újabb fajok kipusztulásának lehetünk tanúi. Az emberek között is nagy méretekben szaporodnak azok a betegségek, halálokok (infarktus, tüdőrák, allergia, * neuraszténia, hipertónia stb.), amelyeket a környezeti hatások váltanak ki az emberi szervezetben. A környezetvédelem — világkérdés. S jóllehet, hazai ' viszonylatban korántsem beszélhetünk súlyos problémákról, fenyegető drámai veszélyről, nyugodtan elmondhatjuk, hogy közügy lett a. környezetvédelem. Igaz, még mindig nincs környezetvédelmi törvényünk — bar a törvénytervezetet több .mint egy éve országszerte megvitatták különböző fórumokon —, de ennek ellenére is vannak eredmények. Vannak olyan eredményeink, amelyekre alapozva Hevesben is tovább léphetünk. A tiszta levegőért Bodó Mihály mérnök, főelőadó a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályán. Egy idő óta új titulusnak is viselője: környezetvédelmi főfelügyelő. Hittel és szenvedéllyel foglalkozik a környezetvédelem problémáival. A szó jó és neKörnyszeMelera Hevesben Az élei V M — körülöttünk mes értelmében megszállottja ennek a fontos munkának. — Jóllehet Heves nem tartozik a legszennyezettebb megyék közé, gomd azért akad itt is — mondja. — Legtöbb gondot a tüzelésből származó szennyezőanyagok okozzák. Elég csak a vison- tai, a lőrinci erőműre gondolni, a Hatvan központjában levő cukorgyárra. Egerben a színház, a rendelőintézet és a főiskola Leányka úti kazánjainak' kéményei ontják a füstöt. A város felett szélcsendes időben füstfelhők tanyáznak napokon át. És hosszan lehetne sorolni, hány helyen íűtenek rossz hatásfokú vagy elavult kazánokkal. Másik nagy szeny- nyezőártalom a por. A Gagarin Hőerőmű körzetében a KÖJÁL évek óta méri az ülepedő por mennyiségét, s az adatok, éppúgy, mint a repülőgépes kéndioxidmérési térképek, kedvező képet mutatnak. Itt is előfordul azonban, hogy a füstgáz magas hőmérséklete miatt a filterek „leblokkolnak”, ilyenkor jelentős por- és korom- mennyiség hull a környező községekre. — Igen nagy a légszennyezés Bélapátfalván, ahol a cementgyár régi, korszerűtlen berendezései évek óta a megengedett pormennyiség többszörösét bocsátják a levegőbe. A. községben mindent vastagon. borít a ee- mentpor. Egyes mérések szerint 1300 tonna por hull itt évente egy négyzetkilométernyi területre, de van mérési adat arra, hogy a lehulló cementpor eléri a 300 tonnát is. Selypen sem rózsásabb a helyzet. Amikor az Építésügyi Minőségellenőrző Intézettel itt közös vizsgálatot végeztek, komoly hiányosságokat tapasztaltak. Sok helyen hiányoztak például a védőberendezések, ahol pedig megvoltak, ott sem használták kielégítően. A munkahelyeken olyan porban dolgoztak az émberek, hogy 5—6 méterre nem lehetett ellátni. Komolyan felvetődik a kérdés: szükség van-e erre a gyára? A berendezések elavultak, korszerűtlenek, a rekonstrukció költséges, nem beszélve arról, hogy a nyersanyagot messziről szállítják ide, a termelés — még ha fehér cementről van is szó — jelentéktelen. S ugyancsak elgondolkoztató, hogy cukorgyár van. a szomszédságban. A cement és a cukor külön- külön hasmos, jó, szükséges. Cukrozott cementre azonban nincs igénye senkinek. A vizek védelme Heyerdal, aki papiruszhajóján átkelt az óceánon, azt írta, hogy az Atlani-óceón olyan piszkos, mint egy szennycsatoma. Nekünk nem kell annyira messze mennünk, találunk szennyezett vizet közelebb is. A Zagyva-völgy térségében egyáltalán nem megoldott az ipari szennyvíz tisztítása. A Zagyva legnagyobb szennyezője a folyó Heves megyei szakaszán a Hatvani Cukor- és Konzervgyár. Legutóbb olyan nagy mennyiségű szennyvizet bocsátott ki a gyár, hogy a folyó halállománya kipusztult. S ki tudja, mikor sikerül újra életre kelteni a halott folyót.. ? Az Eger-patak szennyezettsége olyan nagyfokú, hogy egyelőre öntözésre sem használható. Szennyezetté váltak a patakhoz közel levő kutak is. A helyzet úgy állt elő, hogy Eger város szennyvíztisztító telepe elavult, túlterhelődött, s a beérkező szennyvizek tisztítatlanul jutottak és jutnak ma is a patakba. Minisztertanácsi határozatnak (!?) kellett születnie ahhoz, hogy új szennyvíztisztító telep épüljön, Ám még így sem lehetünk biztosak abban, hogy tiszta víz folyhat majd az Eger medrében. Hogy miéit nem lehetünk? Azért, mert sok „leleményes” háztulajdonos a szennygödör túlfolyóját egyszerűen bekötötte a csapadék-elvezető csatornába. így tettek például a Hajdúhegyen, messziről árulkodik erről a csatornabűz. Ifinek a feladata? Hossza» tehetne sorolni, mi minden történt eddig megyénkben a környezeti ártalmak csökkentésére, a harmonikus emberi környezet, megóvására. Lényegében az emberi környezet romlása három alapvető okra vezethető vissza: a demográfiai robbanás, a városok lélek- számának növekedése és az új technika nagyméretű alkalmazása. Ezek összességükben járulnak hozzá ahhoz, hogy a mai élet egyre nehezebbé váljék. Megaka. dályózhatók-e a káros következmények? Megakadályozhatok, de helyi, regionális, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt cselekedni kell. Rengeteg a jogszabály, több százra tehető, amely a környezetvédelmet érinti. Szükség van mindenképp a törvényre, amely összehangolja az ellenőrzést, az irányítást, amely pontosan meghatározza a felelősségeket és feladatokat. S ez * törvény tulajdonképpen már készen áll, csak arra vár, hogy az országgyűlés elé terjesszék, jóváhagyják és ráüssék a pecsétet. Szükség van a: törvényre, amely nem enged bújócskát, vitat, amely lezárja a kiskapukat Mert vita ván. Például arról, kinek a feladata a környezet. helyreállítása. A környezetrombolok népgazdasági érdekre hivatkoznak, mondván, „nem tehetünk mást, termelni kell”. Holott a közérdek egyáltalán nem ösztönöz környezetrombolásra, inkább arról van szó, hogy a nehezebb és bonyolultabb megoldások helyett a könnyebb és kényelmesebb utat választják. A környezetvédelemmel foglalkozó nemzetközi szervezetek általában úgy foglalnak állást, hogy a környezet tisztaságúk annak kell helyreállítania, költségeit viselnie, aki a károkozást előidézte. Legeredményesebb a megelőzés lenne A környezetvédelem nem tekinthető éppen ezért kizárólagosan állami feladatnak, költségvetési tehertételnek, szűk tudományos programnak, vagy egyéb adminisztratív intézkedések együttesének. Az egész társadalom mozgósítását igényli a feladatok megoldása. Kétségtelen. hogy a legeredményesebb a megelőzés lenne. Sajnos, sokszor már most az események után futunk és javító-foltozó munkával kell pótolnunk a korábban elmulasztottakat. Megelőzésre így Is van mód. Van mód új szemlélet, környezetvédelmi szemlélet kialakításával. Van mód, mind több ember aktivizálásával, a propaganda szélesítésével. Van mód annak a környezetvédelmi intézkedési tervnek a következetes megvalósításával, amelyet a megyei tanács végrehajtó bizottsága emelt határozattá ez év augusztus 19-én. Ez az intézkedési terv a komplex környezetvédelem — vízminőség, levegőtisztaság-, talaj-, táj- és zajvédelem — alapvető feladatainak megoldását tartalmazza. Van mód a megelőzésre, mert ezt a munkát egyre szélesedő társadalmi hozzájárulás segíti, amelyben részt vesz a Hazafias Népfront, a KISZ, az úttörőszövetség, a szak- szervezetek és a METESZ szakembergárdája. Meg kell fognunk egymás kezét Nem elég felismernünk a környezet fontosságát, gyakorlati lépéseket is tennünk kell a káros hatások csökkentésére, megszüntetésére. Ezt a mi generációnk érdekén túl még ' inkább megköveteli gyermekeink vagy unokáink jövője. Csak az összefogás révén remélhetjük, hogy az ő szótárukból a smog, a lég-, víz- és talajszennyeződés kifejezések már tartalmukkal együtt hiányozni fognak. . .. ... fstaKí De*f >
