Népújság, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-19 / 271. szám
Ha a szőlő... A visontai Reménység Tsz év végi reményei Már megint az a szóló. Ha bárkit kérdezünk meg Visen tán, milyen volt az idei gazdasági év, mindjárt a szőlőre fordítja a szót. Az bizony tavaly is rosszul fizetett. az idén is adósa maradt a tagságnak. — Négyezer mázsával lett kevesebb a termésünk a szötőbőj, mint amennyit vártunk — mondja Hacsavecz Bela, a tsz elnöke. Egy mondat, egy szám: rövid, de velős summázás. Bogozhatjuk ennek a mostani évnek a tapasztalatait. Azt sem kell sokáig kutatni. hogyan alakultak a költségek. Nem rózsás a kép, hiszen a tavalyi kiadáshoz képest az idén 1,8 millióval kell többet elszámolniuk ilyen címen. Könnyelműen elfolyt volna ennyi rengeteg pénz az ujjaik közül? — Mindenből több kellelt, mint tavaly. így az üzemanyagból is, az alkatrészekből is, az építőanyagokból is. Az Idén kétszer szántottunk, kétszer metszettünk. Hogyan lehet ez? Csak ügy. hogy azt a munkát, amit tavaly a rossz időjárás, a sok nedvesség miatt nem tudtunk elvégezni, a* idén tavasszal kellett megcsinálni. A költségeket tehát tavaly nem számolhattuk d, azok már a 75-ös évet terhelik. Ezek az őszi munkák most újra időszerűekké válnak, tehát egy naptári éven belül kétszer fordulnak elő. Nem csoda tehát, ba a tervezett W millióé bruttó jövedelmük egymillióival lesz rövidebb. Megérni Egyáltalán jövedelme ten marad tagság? ▲ tagság az idén ia. — MS égy mondjuk* paraszüeltár — magyarázza az elnök az ellentmondásosnak tűnő dolgokat —, ennek alapján jönnek ki a számok, amik nem véglegesek ugyan, de nagyjában- egészében a valóságot jelzik. A tagság jövedelmének szintjét tehát csak égy tudjuk tartani, ha az idén nem teszünk a tartalékalapba pénzt. Igaz, nem is nyúlunk a tartalékhoz, ami nyolcmillió forint. Ez már „belső” dolog, joguk van hozzá. Furcsa módon számolják el a munkabért a visontai tsz-ben. Méghozzá úgy csinálják, hogy egy munkaegységre 90 forintot adnak. Szokatlan ez ma már, még- hogy munkaegység! De a vi- sontaiaknak így jobb, így kedvezőbb. Még így van ebben az évben. Év közben egy munkaegységre hatvan forintot fizetnek ki előlegként. De általában az emberek több mint egy mujikaegységnyi teljesítményt érnek el. A különbség kifizetése az év végére marad. Gyakorlatilag csaknem annyi pénz esik egy napra a végelszámolásnál, amennyit év közben is felvesznek. — Azt mondják nálunk az emberek, jobb nekik, ha a zárszámadáskor egyszerre egy nagyobb summát számolhatnak meg. A munkaegység mellett még a prémium és a nyereségrészesedés is megilleti őket, így áll össze a végső szám. Ha már annyit beszéltünk a pénzről, térjünk vissza még a bruttó jövedelemhez. A mostani és a tavalyi rossz szőlős évet megelőzően a tsz évente 18—19 milliós bevételt könyvelt el. Ehhez mérten az idei várható tény hárommillióval kevesebb. Ezért kénytelenek tehát a fejlesztési alapira a tervezett négymillió helyett hárommilliót adni. — Nem kell más, jövőre legyen jó a szőlőtermésünk, és mindenben utolérjük magunkat. Ismét többet tudunk tartalékolni, több jut a fejlesztési alapra is. Úgy tűnik tehát, hogy a visontai Reménységben csak az időjárás miatt érdemes bosszankodni. Az embereken nem múlott semmi? — Dehogynem! — vágják rá a választ azonnal. — Nincs ember hiba nélkül. Mi sem vagyunk angyalok. Itt van például a telepítés. Ott okosabbak is lehettünk volna. Miről is vem szó? Semmi más, kiestek a gyakorlatból. Ma már egy sor megszorítás „kényszeríti” a szövetkezeteket arra, hogy kifogástalan módón végezzék el a telepítést. így: el kell készíttetni a telepítés tervét. Ezeket a terveket időben meg kell rendelni a budapesti térvező vállai latnál, aztán be kell szerezni a kész tervekhez a szaporítóanyag-felügyelőség szakvéleményét, és csak így kaphatják meg az ártámogatást. ami hektáronként ötvenezer forint. Egy hektár szőlő telepítési költsége mindösszesen viszont 160 000 forint. Eleinte maguk sem tudták, hogy mennyi telepítést végezzenek el. Előbb 15, majd 25, végül 30 hektár telepítésének a terveit rendelték meg. Ez a vacillálás sok időt elvitt. A tervek emiatt csak október közeliére érkeztek meg. Abban is döntöttek, hogy egy évvel később még újabb 30 hektáron telepítenek majd szőlőt. Ez már 1977- ben lesz. ★ Mit várnak Visontáa a távolabbi jövőtől? Nyugalmat. Mindenekelőtt és elsősorban nyugalmat. Elég kínosan hosszúak voltak azok az évek, amíg nem dőlt el: kitelepítik-e a köz séget a külfejtés miatt vagy nem. Ez a bizonytalanság nemcsak az emberekben okozott rossz közérzetet, ha nem gazdaságilag is hatott. Az utóbbi időkben pedig a kérdés ez volt: egyesüljenek-e, és ha igen, melyik tsz-szel? Abasár, Halmajugra neve forgott közszájon. Miután Halmajugra már együtt gazdálkodik több társával Is, csak Abasár maradt még meg lehetőségként. De úgy vannak ezzel: se nem siet tetik, se nem ellenzik. Azt mondják, majd ha meglesznek a feltételei, ha úgy alakulnak a dolgok, akkor. Addig pedig végzik a munkájukat, a tőlük telhető mó dón, képességeik legjavát adva hozzá. t Ha pedig a szőlő jövőre megembereli magát végre, akkor ismét könnyebben lélegezhetnek. Jól jönne már Visontának is egy „igazi” szüret. G. Molnár Ferenc Új típusú gabouatisztíté-VÍ t ' .'' I SiÍB • :íV:; . A Szellőző Müvek, a Bábolnai Állami Gazdasággal kooperálva, új típusú gabonatisztító berendezés sorozatgyártását kezdte meg. Ebben az évben hatszáz utótisztító berendezést gyártanak. (MTI fotó) Munkásélet, érdemrenddel Mint már hagyományos, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idei évfordulója alkalmából is többen kaptak értékes kitüntetést, elismerést. A Munka Érdemrend arany fokozatában részesült például Janó András, a Mát- raalji Szénbányák csoport- vezető lakatosa, aki a jutalmát magas rangú párt- és állami vezetők jelenlétében, az Országház kupolacsarnokában rendezett ünnepségen Losonczi Páltól, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökétől vette át. — Vajon milyen út vezette idáig a petőfibányai gépüzem munkását? — Apámat követve kerültem magam is a bányászok közé. Gyerekfejjel, alig tizennégy esztendősen. Előbb csak amolyan vízhordó fiú voltam, aztán küldönc, ta- karonc, később pedig, amikor már jobban bírtam a munkát: csillés. Szívesen végeztem ezt is,* azt is, de bántott, hogy nem sokra néztek bennünket. A magunkfajtánál többre becsülték az iparosokat, akik közé mitagadás, én is csak szerettem volna felkerülni. A háború, a felszabadulás után aztán meg is próbáltam: jelentkeztem kovácstanulónak. S hogy sikerült, hát kitanultam a szakmát... Odahaza, Magtalan földek NEM TUDNI: tapintató- * san, vagy kegyetlenül fogalmaz a népnyelv. Magtalan- ság. Fceztóképzővel. Ami kevesebbet jelent, mint a mag. Sőt értéktelent jelent. A földek is lehetnek magtalanok, ám erről ugyancsak nem a föld tehet, sőt a föld tehet erről a legkevésbé. Az Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal adatai szerint 1972-ben még „csak” 24 880 hektár szántó volt műveletlen az országban, az 1975-ös határszemle már csaknem a kétszeresét, 48 965 hektárt volt kénytelen senki földjének regisztrálni. Magtalannak! Heves megye sem büszkélkedhet azzal, hogy művelhető földjeinek minden hektárján megteremne az, ami ott megteremhetne. Tavasszal még majd ötezer hektár, de még mo6t is kereken két és fél ezer hektár az a terület, elsősorban Egerben, az egri és a gyöngyösi járásban, ahol parlagon hevernek a földek, ahol burjánzik a gaz, ahol nincs gazda, se szerszám, és ahová hiába hull az éltető eső. Állok a bíróság folyosóján: tyúkperek. Még akkor i6 tyúkperek, ha szó sincs bensők a káráló szárnyasokról, kiiszen a népnyelv a semmi ügyeket nevezi ilyen találóan, amelyeknek értékük pénzben egy tyúkot sem ér talán, de amely per folyik mégis oly harciasán, hogy kakast is megtépázni képes. S “ezeknek a pereknek jelentős része a földért folyik. Ma már nem száz hektárokért. Még egy egészet sem. Legtöbbször csak négyszögölekért, mezsgyékért, amelyeket a veréb is restellne átugrani. Harcolnak a földért, a kevésért, a szinte semmiért és ez a harc egyszerre tragikus és komikus is. Állva ott és nézve ott mindezt a bírósági folyosón. ÄM MINDEN torzító tükör valami formában a valóságot torzítja el. Lehet, hogy néhány négyszögöles per a földért, azaz hogy egy maroknyiért, az nevetséges, sőt szívszorító is, ám mégis azt példázza, hogy a még oly kicsi földnek is van értéke, de még inkább becsülete. Aligha lehetne azt állítani, hogy az Eger környékén parlagon maradt száznyi hektárok. vagy a gondozatlan földdarabok a gyöngyösi járásban egyszerűen a hanyagság áldozatai lennének. Hogy termelőszövetkezeti mezőgazdászok, elnökök, vagy brigádvezetők vállrándítással és hunyott szemmel taposnának át a gizgazon, a parlagon maradt magtalan földek hektárain. Hiszen ezeknek a földeknek jó része — nem érdekes most, hogy hány százaléka — szó-, ciális okok miatt maradt megműveletlen. Gazdáik meghaltak, kiöregedtek, betegek. vagy egyszerűen más vidékre kerülvén, munkára sem erejük, sem lehetőségük nincs a négyszögölek, hektárok gondozására. Ám az is igaz, hogy bőven akad olyan földdarab, amelyet a nagyüzemi módszerek mellett, sőt a nagyüzemi módszerekkel meg- művelhetetlenek. Többe kerülne a hús. mint a káposzta, akárha egyetlen napot is fordítanának rájuk. És az is igaz, hogy maradi szemlélet is akadályozza ezeknek a magtalan földeknek életre keltését, mondván egyes szövetkezeti vezetők, hogy a műveletlenül hagyott hektárok termelésbe vonása feltétlenül bizonyos szerkezeti változásokat'i gényelne a mezőgazdálkodás eleddigi formájában. E sorok írója a legtávolabbról sem szakértője a ■parlagföldek problémájának. Még csak vészharangot sem óhajt kongatni. Hiszen mit is jelent ez a kétezer valahány hektár magtalan föld a millió és millió hektár bőven termő mellett. Semmit! Semmit? ISMÉT EGY NÉPI mondás: aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli. Kis ország vagyunk, ahol napról napra éppen az ipar, a közlekedés fejlődése, az urbanizáció következtében újabb és újabb hektárok, mégpedig nagyon is szapora termésű hektárok szakadnak ki a mezőgazdálkodás hatóköréből. Kerül rájuk út, ház, gyár, egyszóval, ami nélkül élni éppen úgy nem lehet, mint kenyér nélkül. Minden négyszögölt meg kell becsülni, Nekünk nincsenek szűzföldjeink, nincsenek hatalmas őserde- ink, amelyeket letarolva újabb és iújabb tízezer hektárokhoz juthatnánk. Ami van, azt kell védenünk és munkánkkal megtisztelnünk. Ezt a kétezer valahány hektár ma. még meddő földet Hevesben, a majd . félszáz- ozert az országban, minden négyszityilt, hogy így, vagy, úgy, de megteremje azt. anm unj képes. Gyúr kő Géza Nagybótonyban, a szorospataki aknánál történt mindez. Itt kezdődött és még sokáig itt folytatódott pályám. Csupán rövid kitérő volt az életemben a tartalékos honvédtiszti tanfolyam, ahonnét alhadnagyként kerültem ki, s a kéthónapos pártiskola, amely előbb gondnokként, majd politikai munkatársként a pártapparátusba emelt. Valójában bányásznak éreztem magamat Nóg- rádban mindig. S szívem szerint az vagyok itt, Heves megyében, Pe- tőfibányán is, noha az altáró megszűnése óta szinte semmiben sem különbözöm más vasmunkástól. Hiszen a föld felett s ugyanolyan csarnokban, szerelőtéren dolgozom, mint a többiek. A gépüzem oszlopgyártó részlegének lakatosa, festője. Hol a szerkezetek elkészítésében — az alkatrészek le- szabásában, összeállításában —, hol pedig a szerelvények „öltöztetésében” segít. Oszlopok között vall a/. . életéről, munkájáról is. Beszéd közben, csak úgy, mellesleg említi, hogy egyben alapszervezeti párttitkár is. S megbízása nem az első, mert Petőfibányán, már az első évben — 1961-ben — az altáró szervező titkárának választották, egy idő múltán pedig a lakótelep titkára volt. Mostani posztján az üzem legfontosabb területének kommunistáit szervezi, irányítja. Több mint 60 milliós értéket termelő részleg sikereihez, eredményeihez próbál hozzájárulni a maga módján, ötletekkel, javaslatokkal, avval, hogy a feladatokból legjobb igyekezete szerint újra meg újra részt vállal. — Szívesen csinálom, amit teszek — mondja — és sohasem várok érte köszönetét. Az az örömem, ha látom, hogy előbbre jutottunk, ezt is, azt is sikerült megoldani, elintézni. Ha a bizalmukkal megtisztelő munkatársaim elégedettek velem, ha az ismerősből barát lesz,.. Jól érzem magam Hevesben, otthonomnak érzem már Petőfibányát is. Szinte több időt töltök itt, mint Nagybótonyban, ahol tágas, jól berendezett lakásom van: sokszor hosszabbra nyúlnak a műszakok, este, késő este van, mire hazakerülök. S tetszik a hely kisebbik fiamnak is, aki szerszámkészítő lakatos az üzemben. Gondolom, akkor is marad majd, ha én nyugdíjba megyek. (Fotó: Perl Márton) A nyugdíj, persze, ha közeledik is, még odább van. Janó András legfeljebb elvétve gondol rá, akkor, amikor „elő-előjön” a reumája. Amikor a nyirkos bányákban, az esős, szeles, hideg időkben szerzett betegsége meg-megkínozza egy kicsit. Akkor, csakis akkor gondol a hajdúszoboszlói költözésre, a melegvizes, gyógyfürdős öregségre. A kitüntetéseit, a Közbiztonsági Érdemérem bronz fokozatát, az MSZBT aranykoszorús jelvényét, a felszabadulás 25. évfordulója alkalmából kapott elismerést, azt, hogy a szakma háromszoros kiváló dolgozója, a vállalat kiváló dolgozója, a bronz, ezüst, arany szolgálati érem tulajdonosa, most, legutóbb pedig megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát is — bizonyos fokig még mindig előlegezett bizalomnak tekinti. Amiért továbbra is tudása, igyekezete legjavát kell adni, hogy nyugdíjasán — ha már nem tud többet tenni — nyugodtan élvezhesse munkája gyümölcseit. GV. G*.
