Népújság, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-19 / 271. szám

Ahoi az igényekre alapoznak,». Recski népművelés, műhelytitkokkal SOKAN ARRA hivatkoz­nak, hogy a hatékony köz- művelődés szinte elképzelhe­tetlen modern, tágas, nap­fényes művelődési házak, klubkönyvtárak s kényelmes berendezés nélkül. Az embe­rek ma már legalább olyan környezetet kívánnak, amit otthonukban megteremtettek. Emlegetik az igényeket, beszélnek a televízió von­zó hatásáról, színvonalasnál Színvonalasabb műsorairól, azokról a programokról, amelyekkel bizony aligha le­het versenyezni. Érvelnek azzal, hogy visz- szahúzódóbbá váltunk, s ne­hezen szánjuk rá magunkat az egyes rendezvényekre. Érthető, hiszen a lakás ké­nyelmét nem pótolhatja semmi. Szóval, meg lehet érteni azokat a népművelőket? akik az egyre kevésbé látogatott kultúrházak miatt panasz­kodnak, s lelkes próbálko­zásaik esetenkénti kudarca miatt keseregnek. IGEN AM, DE AKADNAK kivételek is. Ilyen például a recski. A háromezer-ötszáz lako­sú község művelődési házát 1941-ben, — méghozzá úri kaszinónak — emelték. Haj­dan rangos épületnek számí­tott, ma viszont idejétmúlt, elavult, s klubtermei a leg­jobb indulattal sem nevezhe­tők tágasnak. A berendezésre agyán többször áldoztak pénzt, a bútorok azonban csak meg­koptak, s messze elmarad­nak a családi garnitúrák ele­ganciájától. A tévé itt is bűvöli az em­bereket, hiszen megtalálha­tó az újabb vagy a régebbi típusú készülék. Az emberek mégsem hú­zódoznak: jönnek a fiatalok és az idősebbek, az értelmi­ségiek és a munkások egy­aránt. A recski kulturális pezsgést járásszerte számon tartják. Nem véletlenül, hi­szen egy fél év alatt több mint négyezer-ötszázán for­dulnak meg itt: ki olvasgat­ni, ki szórakozni, ki baráti tereferére tér be. Bármennyire furcsa, még­is így van: sokan a tévét is a művelődési otthonban né­zik! Igen jól működik a bá­nyász-, az ifjúsági klub, a képzőművészeti, az irodalmi, a honismereti, a fotó-, a bé­lyeggyűjtő szakkör, a fiatal műszakiak és technikusok klubja. Alkalmanként festők kiállításainak is otthont ad­nak. Az ősszel megindult az egri zeneiskola kihelyezett tagozata. Lehetne tovább sorolni a tényeket, amelyek egyértel­műen bizonyítják, hogy a recski intézmény valóban a művelődés otthona, ahol szí­vesen kopogtat mindenki. Elfeledkeznek a teljes kom­fort hiányáról. Jönnek és maradnak. Olykor órák hosszat! VAJON MI A NEM min­dennapi siker titka? Hogyan nyerték meg a különböző ér­deklődési körű lakosok ro- konszenvét? A válasz többrétű. A tisz­teletdíjas vezető negyedszá­zada áll ezen a poszton. Va­laha ő'szoktatta ide a ma felnőttéit. Ennyi idő alatt megismerte a folyvást válto­zó igényeket, tudta, mire kell, lehet, érdemes áldozni. Megtanulta a türelmet, hitt abban, hogy a legnemesebb cél is csak fokozatosan való­sítható meg. Az ércbánya szakszervezeti bizottságának titkáraként — ez a főállása — gyarapíthatta emberisme­retét Aki közel kerül min­denkihez, annak hallgatnak a szavára. Azt adta, amit vártat^ s azt fejlesztette tovább, ami­ben sokan láttak fantáziát. Vegyük a bányászklubot! A munkások számára üzemi vezetőik tartottak és tarta­nak szakmai-politikai elő­adásokat. Olyan témákról be­szélgetnek, amelyek a gya­korlati tevékenység során is felbukkannak. Ez egyébként elősegíti a szocialista brigá­dok kulturális vállalásainak teljesítését Is. Nem véletlen, hogy a recskiek szerezték meg a megyei közművelődé­si vetélkedő második és har­madik helyét. A kötött prog- ramok egyhangúságát kirán­dulásokkal, tapasztalatcsere jellegű látogatásokkal, fehér asztal melletti diskurzusok­kal oldották feL BÚCSÚT MONDTAK mindannak, ami idejét múl­ta. Egy évtizeddel ezelőtt népszerűek voltak a Déryné Színház előadásai, a telt há­zak a bevételt növelték. Ma mégsem kötnek megállapo­dást, mert rájöttek, hogy a tenyérnyi színpadon csak megnyirbált színházi élmény remélhető. Tudták: az embe­rek többet kívánnak, ezért — együttműködve a bányá­val — busszal viszik őket Egerbe és Budapestre, ahol töretlenül érvényesül Thália varázsa. Sejtették az alkotás vá­gyát, a mindenkiben szuny- nyadó teremtés óhaját. Le­hetőséget adtak arra, hogy a jó rajzkészségűek — szakos tanár irányításával — feste- gessenek, elsajátítsák a pik­tora alapismereteit. A fotó­kedvelők, a bélyeggyűjtők, az irodalombarátok számára szakköröket szerveztek. Csoda-e, ha Recsken Is nagy érdeklődés kísérte Nagy Ernő festőművész tár­latát? Aligha, hiszen felne­velődött a művészetet ked­velő és értő kis közönség, az a réteg, amely már igényli a pluszt. KITŰNŐ KAPCSOLAT formálódott a művelődési ház és a bánya, valamint az iskola között. Ez is pozití­vum, mert sok helyütt épp ennek a hiánya gátolja az eredményes népművelést. Az életképes, az ötletekben gaz­dag társadalmi vezetés vi­szont lendületet adhat a munkának. íme a műhelyöfkók tárhá­za. Olyan fundamentum ez, amelyre igen nagy szükség van ebben a nagy jövőjű községben. Lassan köztudo­mású a régebben csak rebes­getett hír: gazdag érclelőhe­lyek kiaknázása nyomán fejlődő település lesz Recsk, s például a hajdani úri kaszi­nó helyett kultúrpalotának is beillő intézmény szolgálja majd a közművelődés ügyét. Jó lenne minél hamarabb felkészülni a nagy felada­tokra. Hasznos volna a szét­szórt könyvtárakat — a köz­ségit, az iskolait, az érc- és kőbányait, valamint a kul- túrházit — egyesíteni, mert a fokozott igények már je­lentkeznek. Ez az előrelátás nagyon is indokolt, mert a holnap eredményeit ma kell ala­pozni. .. Pécsi István KOLOZSVÁRI GRANDPIERRE EMIL: együtt fülel­tünk és együtt kacagtunk. Egészen ad­dig, amíg egy óriási huppa- nás nem ren­gette meg a kollégium öreg falait. Ezúttal nem diák vá­gódott hanyatt a lépcsőn, ha­nem tanár. — Ez Dud volt — mond­ta Parajdi vér­vörösen a ne­vetéstől. Aztán hirte­len elkomolyo­dott. Ducinak az egyik inter- nátusi tanárt becéztük. (Befejező rész) — Ne röhögjön! — szólt rám. ezúttal mar fenyegető­en a szobafőnök, aki röhö­gésem miatt nem tudott fi­gyelni a bűnügyi históriára, ami* olvasott. Végül is any- i elmérgesedett a hely- ■ 'öttünk. hogy beavat- y titkomba. Máskülön- - rosszul jártam volna. V' r.or megtudta, min mula­tok oly kitűnően, egyszerre megenyhült. Ettől kezdve ÍME tt&vember W„ MtÉ Parajdi szú­rós szemmel nézett rám. füszkészőn, mint egy detektív. Megijedtem a nézését <jl. — Mutassa a kezét — szólalt meg síri hangon. A kezem szappanos volt. — Most a szappant is megvizsgálom — folytatta Parajdi úr titokzatosan sut­togva. Közben egyre hu­nyorgott a szemével. Mind­ezzel oly nagy mértékben megzavart, hogy semmire sem tudtam figyelni. A szappanon világosan le­hetett látni, hogy odadör­zsölték. Parajdi úr rosszal­lólag csóválta a fejét. — El kell tüntetni a nyo­mokat — mondta jelentősen s még hozzá tette azt is, hogy nincs veszteni való időnk. Ebben igaza is volt. Alig tüntettük e! a nyo­mokat, máris nyílt az ajtó s bejött Duci, vörösen a düh­től, sántikálva s úgy nézett végig rajtunk, mint valami gonosztevőkön. — Mindenki mutassa meg a kezét — parancsolta és megkezdte a vizsgálatot. Ez­után a szappanokat vizsgál­ta meg. De sem a kezün­kön, sem szappanunkon semmi gyanúsat nem ész­lelt. Parajdi úr ugyanis ke­zet mosatott velem, majd betintázta a jobb kezem ujjait, mert különben gya­núsan tiszta lettem volna. A szappannal pedig addig mostuk a kezünket, felvált­va én és a szobafőnököm, amíg a dörzsölés minden nyorga eltűnt róla. — Látja, kérem — mond­ta Parajdi úr diadalmasan, miután Duci elhagyta a szo­bát, s máshol nyomozza a tettest —. nemhiába olvasom én ezeket a könyveket. S miközben ezt mondta, a detektívregényre mutatott az asztalán. — Ezek a könyvek az életre neveinek. Ha én is latint, meg fizikát tanulnék, mint a többi. magolo, most nem sikerült volna tévútra vezetnem a nyomozó ható­ságokat. őszinte csodálattal bá­multam Parajdi úrra. Rövid idővel a szappan- trükk után, a szórakozásnak egy újabb pompás módját fedeztem föl. A nagy felfe­dezések részben mindig a véletlen művei. Ez is az volt. Kamaszkorában mindenki sokat eszik. Két ember napi adagját is vígan bevágtam volna. Valahányszor tehát hazamentem, mindig hoz­tam hazulról ennivalót. Eg/ alkídommal szilvaízt egy vá A „pajzán biblia Évszázadokon, ált a biblia volt a legtöbbet olvasott könyv. Kinyomtatása éppen ezért Guitenbergtől kezdve napjainkig mindig kitűnő üzletet jelentett a kiadók­nak: biztos piacot, biztos jövedelmet. Szerzői tisztelet­díjat nem kellett fizetni, a szöveggel sem akadt sok gond, az egyházak őrködtek afölött, hogy változatlan, hi­bátlan legyen, legfeljebb a fordításokat frissítették fel néha. Sok helyen azonban — így Angliában is — csak külön kiváltságlevél birto­kában nyomhatták ki a Szentírást, ha valaki enélkül próbálkozott, megbüntették, kiadványát pedig elkoboz­ták. Brit földön 1577-ben a Barker család szerzett ilyen privilégiumot. Egyik örököse Ugyan, Róbert, 1609-ben köl­csön fejében elzálogosította, de hamarosan újból vissza­szerezte. A hitelező, Bonham Norton könyvkereskedő nem nyugodott bele ebbe. Min­dent megtett annak érdeké­ben. hogy övé maradjon a kiváltság: több ízben pert indított Barker elten, egy ízben a szedövasakat is ello- patta tőle. Mikor így sem ért célt, más eszközzel pró­bálkozott: Barker egyik sze­dőjét megvesztegette, hogy a biblia 1631-es kiadásában szándékosan csináljon sajtó­hibát. Ennek eredménye lett a pajzán biblia, amelyben a tízparancsolat egyik paran­csából kimaradt a not(= nem) szócska s ezért így hangzott: „Thou shalt com­mit adultery!”, azaz szó sze­rint „Kövess el házasságtö­rést!”, szabad fordításban „Paráználkodjál!” A sajtóhiba a puritán és álszent Angliában szörnyű felháborodást okozott. Nem elégedtek meg a hibás ív újraszedésével, hanem az összes példányt elégették. Csak két-három példány ke­rülte el véletlenül ezt a sor­sot. Robert Barker emiatt anyagilag teljesen tönkre­ment. Azonban Norton 6em soká örülhetett vetélytársa szerencsétlenségének. Egy más ügyből kifolyólag rövid időn belül börtönbe zártak és ott fejezte be életét (V. HL) 20.00: Gandhi Németh László drámája a Thália Színház előadásában. Gandhi a tisztátalanok tele­pén lakik. Itt fogadja a kül­földi újságírókat, itt kény­szerülnek vele tárgyalni a politikusok, a kormány tag­jai is. Mikor a muzulmánok Ifoakaö vidékén gyilkolják a hindukat megtiltja, hogy er­re a hinduk bosszúval felel­jenek. össze kívánja békíte- ni India különböző vallású népeit, mert nem akarja, hogy Indiát fölosszák. Egy­kori harcostársával, a külön­álló Pakisztánt szorgalmazó Zsinnahvai is szembekerül, bár a különválást nem tudja megakadályozni. Calcuttá­ban, a független India fővá­rosában lecsendesednek a kedélyek, de rossz hírek ér­keznek más tartományokból, Gandhi bejelenti, hogy éhe­zésbe kezd mindaddig, amíg a szembenálló felek meg nem békülnek. A böjt hatodik napján győzelmet arat a szenvedélyeken. A főszerepekben Kozák Andrást, Harsányi Gábort, Nagy Attilát, Drahota And­reát láthatjuk. szarmai lekötött cserépfa­zékban. Mivel a szilvaíz szí­nültig megtöltötte a faze­kat. a vászon, amivel anyám bekötötte, vastagon megra­kodott ízzel. Mikor a fazekat kinyitot­tam s falatozni kezdtem, a vászondarabka ott feküdt mellettem az asztalon. Na­gyon lelkesen fogyasztottam a szilvaízt, se láttam, se hallottam közben. Egyik ve­lem lakó diák — különben jámbor fiú —, észrevette ön. feledtségemet s hol a hajam cibálta meg, hol a széket próbálta kihúzni alólam, hol valami mással bosszantott. Figyelmeztettem, fenyege­tőztem, nem használt. Éh­ségem miatt nem gondoltam megtorlásra. Ez felbátorí­totta. Egy pohár vizet ön­tött a nyakamba. Akaratlanul is felugrot­tam s amint valami fegy­ver után néztem, a szilva­ízes rongy került a kezem­be. Hirtelen elhatározással bosszantom arcára nyomtam a rongyot, mégpedig ízes fe­lével. s A látvány, ami elém tá­rult, végzetévé vált a ha­zulról hozott szilvaíznek. Sőt. anyám egész szilvaíz- készletének, amelyet aprán­ként mind elhordtám. Este nem is igen foglalkoztam mással, minthogy egy rongy­darabot vastagon megken­tem szilvaízzel, tiszta felé­vel a tenyeremre fektettem s ilyen módon felfegyverkez­ve, kilopóztam a kollégium vaksötét folyosójára. Ott az­tán lesbe állottam valame­lyik oszlop mellett. Nem kellett sokáig várni. Jobbról vagy balról lépések kopogá­sa koaetectett... Lélegzetvisszafojtva figyel­tem leshelyemen, feszülten, mint egy ugrásra készülő fenevad. Mikor az áldozat mellém ért, villámgyors mozdulattal arcára nyom­tam a szilvaízes rongyot. Mintha mi sem történt volna, a következő pillanat­ban már bent ültem a szo­bában, fizika- vagy történe­lemkönyvem előtt, arcomon a szorgalmas tanuló elme­rengő kifejezésével. Odakünt az áldozat halá\- rarémülten vakargatta arcá­ról a szilvaízt. S a hányás környékezte, mert az arcára tapadó anyag mivoltát ille­tőleg szörnyű gyanú kínoz­ta. Az volt a szerencsém, hogy a póruljártak erősen szégyelltél! a balesetet s a világért sem szóltak róla. Máskülönbén kegyetlenül el­látták volna a bajomat, mert sokan voltak. Szegények két­ségbeesve mosakodtak, va- kargatták magukról a lek­várt. Egy-két szerencsétlen­nek még harmadnap iscsim- bókos volt a haja a belera­gadt szilvaiztől. Talán még ma is folytat­nám ezt a szívderítő szóra­kozást, ha egy este véletle nül nem az egyik tanár ar­cába nyomom a szilvalekvá­ros rongyot. Az áldozat Du­ci volt. De úgy is mondhat­nám, hogy én. Mert kisebb- nagyobb büntetések mellett még kétheti szobafogságot is kaptam, s ezalatt annyira magamba szállottam, hogy azóta se szilvaízzel nem ke­nem be felebarátaim ábrá­zatát, se szappannal nem mázolom be a lépcsőfoko kafc. . MAI műsorok: RÁDIÓ KOSSUTH 8.27 8.45 9.00 9.15 9.30 10.05 10.40 12.20 12.35 13.20 13.40 14.00 14.30 14.44 15.10 15.51 16.10 16.31 16.41 17.05 18.02 18.15 18.25 18.30 19.15 21.05 21.10 22.20 22.30 23.00 23.10 23.43 Madrigálok Gondolatok filmekről Zenev^r Válaszolunk hallgatóink­nak l Chris Doerk és Frank Seliöbel énekel „Nyitnikék” Zenekari muzsika Ki nyer ma? Tánczenei koktél Brigádnapló Népi zene Ezeregy délután Zsolnai Hédi éneke! Kamarazene Iskolarádió Fúvószene Vörösmarty Mihály élete és költészete Az élő népdal Budai kalaud Tanuljunk tanulni! Farkas Ferenc: Szüret Czine Mihály könyv­szemléje Üj könyvek Esti magazin Hangtárlat Kis magyar néprajz örökzöld dallamok Ausztria — választások után Brahms: Ül. szimfónia Meditáció Népdalok Szervánszky Endre mű­veiből PETŐFI 8.05 Nőtalt 8.33 A stúdió tL felvételeiből 9.0 Brody József és Birkád Lilian énekel 9.33 A 04, 05, 07 jelenti 10.00 A zene hullámhosszán 11.33 A Szabó család (ism.) 12.00 Könnyűzene 12.33 Zenekari muzsika. 13.06 Operettdalok 13.33 „A gyermekeknek irta Bartók Béla” 14.00 Kettőtől ötig... 17.00 Az Ifjúsági Rádió órája 18.00 Közgazdasági ismeretek 18.10 Vivaldi: e-mol] hegedű­verseny 18.33 Filmdalok 18.42 Magyar operaénekesek 19.37 A Magyar Rádió népzenei fesztiválja 20.33 Kálmán Imre operettjei­ből 21.20 Iránytű 22.33 Tánczene éjfélig SZOLNOKI RADIO 17.00 Műsorismertetés — Hírek — Mit sütsz, kis szűcs? Riport — A gyomai nép­dalkor műsorából 17.25 Zenés autóstop 18.00 Alföldi krónika — Rit­muskoktél — .«írösszefog­laló — Lap- és müsorelő- zetes TQ MAGYAR 8.05 10.15 10.20 10.45 11.45 12.10 13.10 15.45 17.18 17.20 17.25 18.15 19.30 20.00 22.05 Iskolatévé Tévétorna (ism.) Delta (ism.) Fő az egészség (Francia film) Játék a betűkkel (ism.) Kezdőkör Iskolatévé (ism.) Budapesti tavasz (Magyar film) M űsorismertetéa Hírek Házról házra Rejtett hiba TV-híradó Németh László: Gandhi TV-híradó 3. 2, műsor 20.01 Diana Ross műsora 20.25 Az állatvilág titkai 20.50 TV-híradó 2. 21.15 Egy milliomos halála (NDK filmsorozat) POZSONYI 16.50 Csehszlovákia—NDK lab­darúgó-mérkőzés 19.00 Híradó, publicisztika 20.10 Film a cseh munkásmoz­galom életéről 21.45 Híradó és sajtószemle EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) du. fel 4 és fel 6 órakor Robinson és a kannibálok Színes, szinkronizált ólasz rajzfilm Este 8 órakor Kenyér és cigaretta Színes magyar film EGRI BFÓDY: (Telefon: 14-07) du. fél 4 órakor Állami áruház Zenés magyar filmvígjáték du. fél 6 és este fél 8 órakor Egy bolond Párizsban Színes francia film víg játék GYÖNGYÖSI PUSKIN: A négy muskétás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Hubai őrnagy HATVANI VÖRÖS CSILLAG: du. fél 4 és fél 6 órakor Nagyvárosi fények Este fél 8 órakor Filmklub HATVANI KOSSUTH: A hazáért harcoltak ML (Dupla helyarak!) \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom