Népújság, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-09 / 237. szám

A fejlődés magasabb fokán Érték és védelem A társadalmi tulaidon nem aranybánya...! E gy-egy közgazdász vagy politikus kivé­telével igazán ritkán gon­dolunk arra — hisz nem a mi munkánk —A hogy szám­ba vegyük az ország vagyo­nát, lassúbb vagy gyorsabb gyarapodását. Ezért bizony ritkán is fedezzük fel a fo­lyamatos változások ered­ményének, hatásának ösz- szességét, a fejlődés egyen­legét, vagyis annak vala­mennyi • következményét munkánkra és életünkre. A kormány közelmúltban nyil­vánosságra hozott munkaprog­ramja — sok más fontos té­nyező mellett — hangsúlyo­zottan felhívja az állampol­gárok figyelmét az effajta értékelésre is, amikor a mai feladatokról szólva utal ar­ra. hogy azok nemcsak a külgazdasági feltételekben bekövetkezett változásokból adódnak, hanem — és ez a fontosabb, az állandóbb — a gazdasági és társadalmi fejlődés magasabb fokán a gondok is bonyolultabb^ vál­nak. Nézzünk néhány példát a gazdaság méreteinek alaku­lásáról, mit is jelent hazánk esetében a „fejlettség maga­sabb foka”. A nemzeti jö­vedelem 1950-től napjainkig pl- csaknem a négyszeresé; re nőtt. Változatlan áron 85 milliárdról több, mint 332 NúUiárdra. A bruttó hazai termelés értéke, amely a termelő ágazatokon kívül va­lamennyi más tevékenység értékét is tartalmazza, há­romszorosára emelkedett 25 év alatt — ma megközelíti az 1000 milliárdot évente. Ezek már akkora nagyság­rendek, ahol egyik évről a másikra az 1—2 százalékos többlet vagy veszteség ha­talmas összegeket tesz ki. Itt már a jó terveken, a HANT NAGT ÜZEM hir­detné büszke örömmel min­denfelé, ha a gépei darabon­ként égy év alatt egymilliós termelési értéket produkál­nának? És itt van ez a kis üzem, alig kéttenyérnyi he­lyen, az egykori szűcsi bá­nyaakna igazgatási épületé­ben, a régi gépműhely és szénbunker helyén, és adja gépenként az egymilliót, sőt, még annál valamivel többet is. Mit csinálnak az itt dolgo­zók, hogy ilyen figyelemre méltó eredményt érnek el? Kimondani is fura: majd­hogynem mütyüröket. Olyan apró kis műanyag holmikat, amiknek létezéséről se na­gyon tud a köznapok embere. Például: itt készítenek fotel- láb-védő kupakokat. Hason­lóak ezek a pezsgősüveg du­gójához, csak nem belenyom­ják az üveg nyakába ezeket, hanem ráhúzzák a fotel lábá­ra, Aztán csinálnak olyan apró kis kapcsol ótokokat mű­anyagból, amiket a rádió és más szerkezetek elektromos csatlakozásaihoz használnak fel. Az első hallásra moso­lyogni való, de igaz: itt műanyag melltartó-betéteket is óriási szériákban állítanak elő a ruhaipari vállalat ré­szére. Hogy minek kell ez a betét a ruhaipari vállalat­nak? Bizony, az itteni dolgo­zókat ez nem nagyon ér­dekli. Megrendelik, hát meg­csinálják, mert ez a, munká­juk, ezért fizetik őket. Mini üzem, összesen közel félszáz dolgozóval. Ebben az összl étszámban már min­denki benne van: a portás és a vezető is. Aránylag kényel­mes munkahely, mert öltöző, fürdő, de még* étkezőhelyiség is szolgálja az itteniek ké­nyelmét. Nem valami tágas helyiségek ezek, de a célnak tökéletesen megfelelnek, mégha egyíkre-másikra egy kis festés, csinosítás rá is fér­ne már. AZ ÜZEM EGYETLEN szocialista brigád kötelékébe tartozik. Évekkel ezelőtt ala­kult a brigád, tavaly a máso­dik helyet szerezték meg, és érre büszkék. Érthetően. A fiatalabbak a tsz KlSZ-szer- vezetéhez tartoznak, tehát a mozgalmi élet várja és fog­lalkoztatja őket. Akik itt dolgoznak. az egyesülés óta már a Mátrai hatékonyabb gazdálkodáson nem pár százezer vagy mil­lió forint, hanem milliárdos értékek sorsa függ. A nép­gazdaság eszközállománya is óriási értékű ma már. Az épületek, gépek, utak, jár­művek állományának brut­tó értéke megközelítően 1700 milliárd forint. Ez az érték az utóbbi 15 évben duplázó­dott meg. Az iparban pl. a felszerelt erőgépek és villa­mos motorok teljesítőképes­sége több mint a kétszere­sére emelkedett e másfél évtized alatt. A beruházási munka méreteinek ' változá­sát jelzi, hogy amíg 1950-ben egy év alatt mihdössze 11 milliárdot ruháztak be — ma ennek több mint tizen­egyszeresét költjük évente beruházásokra. Az erőművek kapacitása 15 év alatt megháromszorozó­dott. Az ipar eszközértéké 150 milliárdról több mint 400 milliárdra emelkedett. Ennek a fele gép és beren­dezés. Az építőipar eszköz- állománya meghatszorozó­dott, a szállításé megduplá­zódott, a mezőgazdaságé csaknem a háromszorosára nőtt. Pl. az egy traktoregy­ségre jutó mezőgazdasági te­rület 149 hektárról 50 hek­tárra csökkent, a traktorok számának és teljesítőképes­ségének gyarapodásával. Az ipari termelés 1950-től megkétszereződött. Az ipar­ban foglalkoztatottak száma viszont csak valamivel több mint a duplájára emelke­dett: megközelítően 1,8 mil­lióra. E két adat összevetése is a technikai színvonal je­lentős emelkedésére utal. A termelés és az eszköz- állomány dinamikus bővülé­sével együtt természetesen növekedett a fogyasztás,' a felhasználás szintje is: Egyesült Tsz (GyöngyöspataV tagjai, alkalmazottai. Betaní­tott munkások, mindegyikük nő, kivéve a műszakvezető­ket, a tmk-sokat. Ugyan mi­nek ez a műanyagüzem a tsz-nek? Ha még azt is szá­mítjuk, hogy a tiszta jövede­lem a termelési érték tíz szá­zaléka körül mozog, a tava­lyi termelésük pedig nyolc­millió volt, akkor is felvető­dik a kérdés. — Lépyegében azokat a nőtagjait foglalkoztatja itt a terrrielőszö vetkezet — magya­rázza Kovács János műszak­vezető a kérdésre —, akik kismamák vagy valami miatt nem tudnak a határban dol­gozni, tehát a könnyebb mun­kára van szükségük. Az ok tehát nagyon embe­ri. Abban is van valami rend­szer, hogy a hét fröccsöntő gépnél a fiatalok foglalatos­kodnak, az idősebbek pedig sorjázzák, tehát a fölösleges rárakódástól tisztítják meg a műanyag mütyüröket. Van még itt egy ugyancsak fur­csának tűnő foglalkozás is: csavaranyákat hoznak „bolt­képes” formába. Ezzel a mű­velettel ketten foglalkoznak­Hét gép önti a műanyag tárgyakat, és ezek a gépek nem egy műszakban dolgoz­nak. Folyamatosan termel­nek, tehát még éjszaka is. Ezért is yannak mellettük a legfiatalabbak. Az ő kerese­tük havi 2000 forint körül mozog, a sorjázok pedig 1300- at visznek haza általában. Nincs ugyan nagy távolság­ra a községtől a szűcsi mű- apyagüzem, de a dolgozókat a tsz panorámás Ikarusa hoz­za és viszi. A kényelem te­hát hiánytalan. Ügy „mellesleg” tehát — az ugyancsak megnöveke­dett kiterjedésű, szocialista mezőgazdasági 1 nagyüzem mellett — egész hasznos ez a kis üzem. JÖ, HOGY VAN, mondják róla a nők, a fiatalabbak és idősebbek egyaránt, akiknek kereseti lehetőséget biztosít olyankor is. amikor egészség- ügyi okokból kímélniük kell magukat. És emellett, szintén úgy „mellesleg”, még anyagi hasznot is ad a közösnek. Próbáljon valaki az üzemre rosszat mondani. (mí) anyagban, energiában. Kő­olajból pl. napjainkban négy­szer annyi kell mint 15 év­vel ezelőtt, (megközelítően 10 millió tonna) földgázból ötször és benzinből is öt­ször annyi. Cementből ugyancsak ötszörié több fogy a 15 évvel ezelőttinél; acélból, rézből a duplája, horganyból a háromszorosa. Mindenből sokkal több kell, mert mindenből sokkal több van: gépből, rendelésből, szükségletekből, termelésből. A tekintélyes anyagfel­használás mellett természe­tes, hogy akárcsak, egyszá­zaléknyi selejt — hiszen jó­val nagyobb anyagmennyi­ség egy százalékáról van szó — sokkalta nagyobb össze­gű kár, mint pl. a 60-as évek elején. Az anyagok nagy része ugyanakkor importból szár­mazik, vagyi6 az anyagfel­használás növekedésével pár­huzamosan nő az ország be­hozatala. Az importot pedig csak az’ exporttal fedezhet­jük. Ezért létfontosságú program a korszerű, ver­senyképes gyártmányok ará­nyának növelése,^ az anyag­áé időveszteségek csökkenté­se: jobb szervezéssel, éssze­rűbb adminisztrációval, fe­gyelmezettebb munkával, pontosabb normákkal. Belátható tehát, hogy az­zal a hatalmas társadalmi vagyonnal (méreteit a fenti példák talán valamelyest ér­zékeltették), amelyet meg­teremtettünk. már valóban egészen másképp, más esz­közökkel, módszerekkel és sokkalta nagyobb felelősség­gel kell gazdálkodni, mint a szocializmus építésének kez­detén. Akkor — ha szabad így egyszerűsíteni — a fele­lősséget főképp a „vagyon” előteremtéséért viseltük: ma a fenntartásáért, okos hasz­nosításáért és a gyarapításá­ért A mai feladatok annyi­* * ban mindenképp ne­hezebbnek is tűnnek, hogy gyorsan változnak, gyakran újak: megoldásukhoz tehát rugalmas alkalmazkodás kell, amihez > a tegnapi re­cept és a rutin már nem elég. Az ismeretek, megol­dások „élettartama” szerte a világban igen alacsonyra szállt, ezért nálunk is szün­telen készenlét, erőfeszítés szükséges, megújulási kész­ség az irányítás és végre­hajtás valamennyi szintjén. Gerencsér Ferenc Átalakulóban van a falu. Igen, ezt sokszor halljuk, sokszor el is mondjuk, és azt is sokszor ^elmondjuk, hogy a fiatalok szinte menekülnek a faluról a nágyvárosok falai közé. Azt már kevesebbet halljuk és kevesebbet mond­juk el, hogy vannak olyan fiatalok is, akik tudatosan választják életformájuknak a falusi életformát, mert szere­tik a falut, s elhatározásuk­ban, hogy vidéken szeretné­nek élni, olyan fontos falusi szempontokat tudnak felso­rolni, amik bizony nem is annyira „falusiak”. ★ Kapuszta Mihályné, a Zagyvavölgye Termelőszö­vetkezet üzemegységvezető­je, felelősségteljes munkát' lát el. Felügyelete alá tarto­zik Zagyvaszántó minden ál­lattenyésztő télepe. A fele­lősség — anyagi és szakmai — érzékeltetésére elég talán egyetlen adat. Évente 142 ezer baromfit értékesítenek körzetéből... — Hogyan lesz ilyen fiata­lon valaki üzemegységvezető? — Szakiskolába jártam, ■ eleve mezőgazdasági pályára készültem, a szakiskola után végeztem Gyöngyösön a technikumot és a szokásos termelőszövetkezeti rutinfel­adatok után megkaptam a jelenlegi beosztásomat. — Mennyi fizetéssel jár egy ilyen beosztás? — Én háromezer-kétszáz­ötven forintot kapok. — Es a férje? — O nem itt dolgozik, h nem az iparban. A-/ ő fi­sé ötszáz for inti ul Ke v c'ö Sokféléi jöttek dolgozni az országból Bélapátfalvára, ahol az új cementgyárat épí­tik. S hogy az ujjunk sem egyforma, bizonyítja az egyik napon megszervezett nagyszabású ellenőrzés, amelyben a rendőrök mellett részt vettek az üzemrendé- szek, és önkéntes rendőrök is. A tapasztalat kissé elgondol­koztató volt. Munkaidőben, vállalati tehergépkocsival szállítottak el különböző, az építési munkákhoz szükséges anyagokat — valamerre... Egy húszméteres gumi öntö- zőcső önmagában talán nem képvisel falrengető értéket, de okkal és joggal feltételez­hetjük, hogy akad itt sok „kicsi", amely a mondás sze­rint is sokra megy! Sokra: a társadalmi tulaj­don rovására! o © o © A népgazdaság elleni — is­mertté vált — bűncselekmé­nyek száma 2,6 százalékkal, a társadalmi tulajdon elleni bűncselekményeké pedig 25,6 százalékkal emelkedett ta­valy, illetve az idei év első hat hónapjában. A népgazda­ság elleni bűncselekmények közül legjelentősebbek: a gazdasági vesztegetés, az üzérkedés, és az adócsalás. Növekedett az elmúlt évben a vám- és deviza-bűncselek­mények száma is. A vásárlók érdekeit sértő szabálysérté­sek és bűncselekmények fel­derítése, illetve megelőzése terén figyelemreméltó ered­ményt értek el a bűnüldöző szervek, de éppen ezeknek az eseteknek a gyakorisága kö­veteli meg a megelőző intéz­kedések hatékonyságának a fokozását. o o o © A vállalati és szövetkezeti ellenőrzés mellett növekvő szerepük van az állami és társadalmi ellenőrző szer­veknek, elsősorban a keres-, kedelmi felügyelőségnek. A rendőrséggel szoros együtt­működésben végzik a munká­jukat, alapos vizsgálatokat folytatnak és megteszik a szükséges intézkedéseket is. Ami a népgazdaság elleni bűncselekményeket illeti, megyénkben is érezhető, hogy esetenként a gazdálkodó szer­vek vezetői az egyéni és cso­portérdekeket az össztársa­dalmi érdek fölé helyezik, s Egyébként művezető a fér­jem a Vegyépszernél. — Nem okoz ez családon belüli „bérfeszültséget?’’ — Miért okozna? — A fiatal házaspárok vál­lalnak-e háztáji földet a ter­melőszövetkezetben? — Ez úgy van nálunk, hogy a termelőszövetkezet felajánlja a választási lehe­tőséget egy hold kukorica, krümpli és árpa között. A legtöbben az árpát választ­ják, mert azzal nincs semmi gond. A tsz felszántja, elve­ti, kombájnnal learatják és nekünk csak azt' kell eldön­teni, hogy terményben vagy pénzben kérjük a háztáji ré­szesedést. — Nem tervezik, hogy később, ha már jobban áll­nak anyagilag, városba köl­töznek? — Minek költöznénk vá­rosba? Egyrészt nem tudnék megszokni olyan lakásban, ahol sokan vannak, másrészt ez a munka a legjobb, amit el tudok képzelni. Ezt úgy értem, hogy nines jobb idő­beosztás ennél. Igaz, van úgy, hogy kell tizennégy órát dolgozni, de a legfontosabb, hogy az időmet azért mégis­csak én osztom be. Itt sokkal nagyobb arra a lehetőség, hogy az ember az egész élet­módját úgy alakítsa ki, ahogy az neki a legjobban megfelel. A városban diktál­ják az életmódot. Munkahe­lyen is értem ezt. akár ipa­ri üzemről, akár irodáról le- 1 gyen szó. de munkahely után is tovább diktálja a rit­must az a1'tóbusz, a közle­kedés. a bevásárlás. Szóval, ezt nem tudom elképzelni. tevékenységükkel jelentős ká­rokat okoznak. Jellemző erre a mérleghamisítás, mely té­ma nemegyszer foglalkoztatta már a közvéleményt. Az ál­lásfoglalás a bűnüldöző szer­vek részéről egyértelmű és helyes: tekintet nélkül a fele­lősökre, intézkedni kell ak­kor is, ha az elkövetők egyé­nileg nem húztak hasznot a bűncselekményből. © © © © A társadalmi tulajdon sé­relmére * elkövetett bűncse­lekmények száma emelkedik; az elmúlt másfél év alatt a legnagyobb mértékben a tár­sadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás és betöréses lopás foglalkoztatta a rend­őrséget. Az igazsághoz hozzá­tartozik, hogy az esetek gya­korisága mellett az okozott kár értéke már csökkent. 1973-ban például 12 millió forintról beszéltek, s ez az összeg most hatmillióra csök­kent. Az elkövetésre jellemző az úgynevezett kifinomult mód­szerek alkalmazása, de az is, hogy viszonylag hosszú időn keresztül követték el s a te­vékenységi terület néha több megyét is érintett, nehezítve ezzel a felderítést. S jellem­ző ez is: a társadalmi tulaj­dont károsító bűncselekmé­nyekhez párosult az üzérke­dés, a vesztegetés, és egyéb népgazdaság elleni bűncse­lekmény Is. 0 0 0 0 A nagyobb beruházások, a dinamikus gazdasági fejlődés, a foglalkoztatottak számának növekedése, a különböző vál­lalatok termelési kapacitásá­A környezetvédelemre hív­ja fel a figyelmet a posta ok­tóber 16-án megjelenő, hét értékből álló bélyegsorozat­tal. A bélyegeket Zombory Éva grafikusművész tervei alapján többszínű ofszetnyo­mással az Állami Nyomdá­ban készítették. Egész életemben falun sze­retnék lakni. ■é­Győri Balázs törzsállatte- nyésztö már a következő, a harmincas generációhoz tar­tozik. A falusi szempontok közül itt már fontos helyet foglal el a gyerek. — A falusi gyerek hát­rányban van. Ezt szokták mondani, igaz? — Miben van hátrányban? Például itt nálunk, Zagyva- szántón, igen jól megoldott az óvodai ellátás. A terme­lőszövetkezet patronálja az óvodát, ezzel nincs gondunk. Az általános iskolák színvo­nala között nem hiszem, hogy döntő különbség lenne, utána a gyerekek úgyis elkerülnek kollégiumokba. Szóval, okta­tásban nem hiszem, hogy hátrányos lenne a falu. De hadd mondjak egy személyes kis dolgot, ami azt gondo­lom fontos és nemcsak szak­mai szempontból beszél belő­lem. Kaptam a termelőszö­vetkezettől egy kis bárányt. Az ott van szabadon a ker­tünkben, ott legel. Állandóan együtt játszanak a kisebbik fiammal. Nem akarok én olyasmit mondani, hogy visz- sza a természethez, mert ez a mai korban bizonyos mér­tékig helytelen szemlélet, de az sem egészséges, hogy va­lamelyik héten az egyik ismerősöm fia nem tudta, mi az. hogy bárány. . — Mi az a döntő szem pont. ami miatt érdemes fa lun lakni? — Sok mindent fel tudnék sorolni, a báromsaobás, fúr­nak bővülésé szükségszerű«» meghatározza a társadalmi tulajdon védelmének fokozá­sát is. Ezt jelzi például az üzemi, vállalati rendészek és a rendőrség együttműködésé­nek erősítése. A jó intézke­déseknek köszönhető, hogy például az ipar területén a társadalmi tulajdon sérelmé­be elkövetett bűncselekmé­nyek száma összességében csökkent. Ugyanakkor sok más területen a javak védel­me, őrzése még sok kívánni­valót hagy maga után. Erre figyelmeztetnek az erdőtü­zek, vagy a közös gazdasá­gokban keletkezett, igen nagy kárt okozó tűzesetek. Né­hány vállalatnál objektiv kö­rülményekkel magyarázzák a súlyos tűzkárt, ahelyett, hogy megnéznék: megtettek-e min­dent a megelőző szabályok betartásáért? Például a Hat­vani Cukorgyárban nem kö­vetkezett volna be a több mint 200 ezer forintos kár, ha a 368 vagonos répaszefettáro- lót ellátták volna automa­tikus hőjelző berendezéssel... © o o © A példákat, sorolhatnánk, de az összegezés, a következ­tetés ugyanaz marad: közös érdekről, magyarán a zse­bünkről van szó, aláhúzottan a két kezünk, tudásunk al­kotta eredményekről, ami­kor a jövőt alapozó értékek védelméről gondoskodunk. Ez a' gondoskodás közös fel­adat, s nem csupán a bűnül­döző szervek , munkaköri le­írásába” tartozik.. . Nem en­gedhetjük meg hogy a nép­gazdaság és a társadalmi tu­lajdon egyesek számára aranybánya, mások számára valami „objektív”, független téma maradjon. Valamennyi bélyeg bal fel­ső sarkában a környezetvéde­lem egyik fontos területe, a tengerek tisztasága jegyében megrendezett nemzetközi óceán-kiállítás emblémája látható, s a bélyegeken a fe­kete a környezeti ártalmakra, a narancs szín az életre utal. dőszobával ellátott szolgála­ti lakástól kezdve a kertig, de talán a legfontosabb a munkával való kapcsolat. So­kan elképzelhetetlennek tart­ják a barátaim, ismerőseim közül, hogy akár éjszaka van, akár vasárnap, ha va­lami nagyobb gond adódik a termelőszövetkezetben, akkor jönnek, felkeltenek. Mi eb­ben a jó? Más az emberi ^kapcsolatrendszer, mert min­denki tudja, hogy a közös munkáját, értékét védeni kell, ha valami baj van. ak­kor menni kelj és dolgozni, mert valamilyen tnódon az kristálytisztán világos min­denkinek. hogy ha a közös­sel baj van, akkor azt mi fizetjük meg. Ez a munkán keresztül kapcsolódó emberi viszony az, ami a legfonto­sabb falusi szempont szá­momra. A munka sokkal kö­zelebb hozza az embereket és nem alakul kj olyan nagy távolság beosztott és felső vezető között, mint amilyen a városon belül természetes. Mert az természetes, hogy egy segédmunkás éjszaka nem költi fel az igazgatót, ha a gyárban valami baj van. ez a munkaszervezés miatt természetes. A főállatte­nyésztőt. az agron >must. az elnököt felkeltik. És ennek örülök. A falusi életszemlé­letet igazibbnak tartom, a falu szerintem jobban meg­találta az utat a szocialista értelemben vett közösségi for­mához. Sz. A. JÜMk&Q 1975, október 9., csütörtök Gépenként egymillió „falusi” sze Kálai Gábor Környezetvédelem — bélyegen i t. 4 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom