Népújság, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-09 / 237. szám
Szerda esti külpolitikai kommentárunk: ..(»oai megoldás Ti moron? 99 A REUTER ANGOL HÍRÜGYNÖKSÉG jelentése szerint Jósé Ramos Horta, a Timor függetlenségéért küzdő forradalmi demokratikus front (portugál nevén Fretilin), egyik vezetője bejelentette: Indonézia nagyszabású hadműveletet indított az északi partvidéken levő Batugade város birtoklásáért. A hír nyomán világszerte felteszik a kérdést: indonéz invázió indult Portugál Timor elfoglalására? Az előzmények és a körülmények ismerete nélkül maga a kérdés sem érthető. Az igazság az, hogy néhány hónappal ezelőtt a nemzetközi közvélemény jóformán azt sem tudta, hogy Timor a világon van. Ez a földrajzi név csak az idén nyáron jelent meg sűrűn a világsajtóban. Timor a Kis-Szunda szigetcsoport keleti végén, az ausztrál partoktól északra húzódó, mintegy félezer kilométer átlagszélességű sziget. Területe 32 617 négyzetkilométer. A sziget keleti része, mintegy 19 ezer négyzetkilométernyi terület, úgynevezett portugál tengerentúli terület. Az első portugál telepesek 1586-ban szálltak partra itt. 1618-ban a hollandok meghódították a sziget nyugati részét és a mai Indonéziában levő gyarmatukhoz csatolták. ÍGY INDONÉZIA FELSZABADULÁSA után Timor nyugati fele Dzsakarta közigazgatása alá került. A félmillió lakosú Portugál Timor 1974. április 25-ig, a nagy lisszaboni fordulatig az álmos, félreeső gyarmatok életét élte. A lakosság 97 százaléka indonéz—maláj származású, a hatalom a négyezer portugál kezében volt, a népesség kilencven (!) százaléka ma is írástudatlan. Az új portugál rendszer lehetővé tette pártok megalakulását. Az UDT (timori demokratikus unió) a portugáliai reformoktól félve — a reakció pártjaként — 1975. augusztus 11-én igyekezett magához ragadni a hatalmat. A haladó Fretilin fegyveresei felvették a harcot, míg a harmadik párt, az Indonéziához való csatlakozást hirdető Apodeti feszülten, de passzívan figyelte a fejleményeket. Augusztus végén volt az első jele annak, hogy Dzsakarta aktívabban kíván fellépni a térségben: megakadályozta Lisszabon kiküldöttét, Antonio Soares őrnagyot abban, hogy eljusson Dilibe, Portugál Timor fővárosába. Ezt egy indonéz hajóraj megjelenése követte a timori vizeken, majd éles válasz a portugál tiltakozó jegyzékre. 1961-BEN NEHRU INDIAI CSAPATAI bevonultak Goába, az indiai területen levő portugál gyarmatra. Lehet, bár még nem dőlt el, hogy Dzsakarta „goai megoldást” tervez. Ma csak annyi biztos, hogy katonailag az akció nem okozna problémát Indonéziának. A politikai következményekkel kapcsolatos prognózis már bonyolultabbnak tűnik... Gáspár Sándor felszólalása az SZVSZ főtanácsa ülésón A Szakszervezeti Világszövetség főtanácsa párizsi ülésszakán szerdán folytatta Enrique Pastorino elnök és Pierre Gensous fóti titár jelentéseinek megvitatását. Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára felszólalásában méltatta az SZVSZ három évtizedes tevékenységének jelentőségét és hangsúlyozta: a világ munkásszervezeteinek képviselői azért határozták el 30 évvel ezelőtt soraik egyesítését, hogy az ebből kisugárzó roppant erővel védjék, óvják a munkásosztály érdekeit és előre lendítsék a társadalom fejlődését mindenütt a világon. Portugáliában a népi erők ellentámadásba lendültek A portugáliai politikai válságot nem lehet megoldani sem a legfelső politikai hatalmi szervek (MFA és kormány) jobboldali átszervezésével, sem a politikai vonal jobbratolásával — szögezték le a Portugál Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának szerdán reggel Lisz- ßzabonban kiadott fontos nyilatkozatában. „A fegyveres erők válságát az MFA-nak, mint forradalmi élcsapatnak a megerősítésével, nem pedig fölszámolásával, illetve , jobboldali átszervezésével lehet kiküszöbölni” — szögezi le a dokumentum. A PKP KB PB nyilatkozatában javasolja: tartsák meg végre az MFA különféle irányzatai, valamint a PKP, a többi forradalmi baloldali párt és a PSZP képviselőinek tanácskozását a helyzet megvizsgálása és a súlyos gondok orvoslása érdekében, a forradalomban érdekelt minden erő törekedjék a súlyosabb válság leküzdésére, növeljék a forradalmi erők pozícióját a forradalmi tanácsban és a kormányban, szorosan működjenek együtt egymással a forradalmi népi és katonai erők. A jelenlegi helyzetet elemezve a PKP KB hangsúlyozza: alapjában hibás a demokratikus néppárt (PPD), a szocialista párt (PSZP) és néhány katonai csoportnak az a véleménye, amely szerint a forradalmi baloldal pozícióinak radikális megnyirbálásával stabilizálhatják a politikai, katonai, gazdasági és szociális helyzetet. A PSZP és a PPD 180 fokos politikai jobbrafordulása miatt kiéleződtek a konfliktusok és elmélyült a válság. „A hatodik kormány működését kompromittálja a reakciót képviselő PPD részvétele és a PSZP vezetőségének jobboldali politikája’'’. ,,A' mostani helyzetben az egyik legfontosabb fejlemény az, hogy a forradalmi' erők, a munkásosztály tm * népi tömegek ismét kezde- ményezően lépnek fel és ellentámadásba lendültek.*’ A portugál fémmunkásod és kohászok, akik kedden három órára beszüntették a munkát, az esti órákban Lisszabonban, a munkaügyi minisztérium épülete előtt nagyszabású tüntetést tartottak. A tüntetők síkraszálltak a forradalmi vívmányok védelméért, követelték a kollektív szerződések felújítását, a dolgozók fizetésemelésére vonatkozó korábbi kormány- rendelet haladéktalan végrehajtását, s annak a törvény- erejű, rendeletnek a hatálytalanítását, amely elismeri ■ munkáltatók elbocsátásokhoz való jogát. Követelték továbbá, hogy a munkaügyi miniszter a dolgozók problémáinak megvitatására haladéktalanul fogadja a vasmunkás-szakszervezet képviselőit. . II Szovjetunió Tudományos Akadémiájának jubileuma Barcelonai összetűzés Leenytd Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára fcltűzi a második Lenin- rendet a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának zászlajára, az akadémia fennállásának 250. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi ülésen. (Népújság telefotó — TASZSZ—MTI—KS) MADRID: A madridi rendőrség szerdán délben kiadott közleményéből kitűnik, hogy a szerdán Barcelonában, a kora hajnali órákban öt halálos áldozatot követelő lövöldözésben nem terroristák, hanem rendőrök végeztek fej- veszett reagálásukban két társukkal és három ártatlan személlyel. A barcelonai Vemeda rendőrőrsre egy elhaladó kocsiból géppuskatüzelt nyitottak. Az utcára rohanó rendőrök gondolkodás nélkül lövöldözni kezdtek egy másik éppen arra haladó autóra. A lövöldözésre egy, a szomszédos utcákban szolgálatot teljesítő rendőr- járőr rohant a helyi színre. A társaik segítségére siető rendőrök közül kettőt halálos lövés ért, egy haimadik pedig súlyosan megsebesült. A rendőrőrs élleni támadás elkövetőinek hov »tartozásáról egyelőre semmi sem ismeretes. Osztrák belpolitika a választások után Oltványi Ottó, az MTI tudósítója jelenti: A vasárnap megtartott országos választásokon ismét a szocialista párt szerezte meg a szavazatok abszolút többségét, a Kreisky-kormány lé- nyegében tovább folytathatja munkáját. Az SPÖ elnökségének döntése szerint nincsen szükség személycserékre a kabinetben. Formai okokból azonban Bruno Kreisky csak a jövő héten alakíthatja meg új kormányát, mivel a váTanulmány a Kommunyisztban Gromiko a szovjet békeprogram eredményeiről A KOMMUNYISZT, az 3ZKP Központi Bizottságának elméleti és politikai folyóirata legfrissebb számában közreadta Andrej Gro- mikonak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió külügyminiszterének elemzését a XXIV. pártkongresszuson elfogadott békeprogram végrehajtásának eredményeiről. A terjedelmes tanulmány keretében a külügyminiszter a szovjet párt és kormány álláspontját is kifejti a nemzetközi politika időszerű kérdéseiről. A kulcsfontosságú nemzetközi problémákról szólva Gromíkó nagy teret szentel a közel-keleti konfliktusnak, amelynek megoldására a Szovjetunió állhatatos erőfeszítéseket tesz. A térségben változatlanul fennálló háborús veszélyt'a szovjet külügyminiszter véleménye szerint az arab földek folytatódó megszállása Izrael által és Tel Aviv szűnni nem akaró provokációs tevékenysége idézi elő. „Konjunkturális számításból” eredő lépéseknek az arab országoknak GISs M75. október 9„ eltörtök juttatott „alamizsnának" nevezi Gromiko a „lépésről lépésre” való rendezésre irányuló próbálkozásokat, amelyek valójában csak a figyelmet terelik el a közel-keleti probléma teljes komplexumának megoldásáról. A Szovjetunió — írja nem illuzórikus, hanem valóságos és mindent átfogó rendezésre törekszik, amely biztosítaná az igazságos és tartós béke megteremtését ebben a térségben. Ennek feltétele az izraeli csapatok teljes kivonása, a Palesztina! nép törvényes jogainak tiszteletben tartása, eszköze pedig a nem csekély fáradsággal megteremtett genfi mechanizmus, a genfi közel-keleti békekonferencia, amelyet Izrael és azok a körök, amelyek kívülről támogatják politikáját, makacsul megkerülni igyekeznek. A SZOVJET—AMERIKAI kapcsolatok helyzetéről szólva Gromiko megállapítja: „A felek kölcsönös erőfeszítéseinek eredményeként egészében véve változatlanul fennmaradt a szovjet—amerikai viszonyban kialakult elvi irányvonal. A féladat most az, hogy ezt' a viszonyt új fejlődési fokra emeljük — megvalósítsuk a gyakorlatban azokat a _ megállapodásoké, amelyek Leonyid Brezsnyev és Gerald Ford vlagyivosztoki találkozója során jöttek létre.” A két ország viszonya ugyanakkor nem mentes a bonyolító tényezőktől — folytatja a szovjet külügyminiszter és emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió erélyesen elutasította az Egyesült Államok bizonyos köreinek kísérletét a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok diszkriminációs alapon való folytatására. Bonyolítják a két ország viszonyát az Egyesült Államok egyes külpolitikai cselekedetei is. Gromiko ezzel összefüggésben kifejezi reményét, hogy az Egyesült Államok illetékesei végül is a realizmus irányába mutató meggyőző érvként fogják értékelni az indokínai népek felszabadító mozgalmának sikerét és lemondanak egyes múltbeli illúzióikról. „Pártunk és a szovjet kormány a jövőben is a szovjet —amerikai kapcsolatok megszilárdítására szándékszik törekedni. Emellett a Szovjetunió a korábbiakhoz hasonlóan csakis egyenlő partnerként fog kapcsolatot tartani az Egyesült Államokkal, anélkül, hogy engedne szuverenitásából és jogos érdekeiből , szövetségeseinek és barátainak érdekeiből.’’ Gromiko méltatja Leonyid Brezsnyev és Gerald Ford helsinki találkozójának jelentőségét. Kedvezően fejlődnek a Szovjetunió kapcsolatai gyakorlatilag valamennyi nyugat-európai országgal — állapítja meg a továbbiakban a külügyminiszter és első helyen említi a magas szintű szovjet—francia tárgyalások, köztük a francia elnök küszöbönálló látogatásának jelentőségét. AZ EURÓPAI BIZTONSÁGI értekezlet eredményeit méltatva a szovjet külügyminiszter leszögezi: „Az értekezlet eredményei a részt vevő országok érdekeinek alaposan mérlegelt egyensúlyából megalapozott kompromisszumokból adódnak, ezért a kompromisszumok azonban nem tüntetik el az ideológiák és a társadalmi rendszerek különbözőségét, Ezek az eredmények azt tartalmazzák, amit a jelenlegi feltételek mellett el lehetett érni." Gromiko szerint elengedhetetlen szükség van újabb nagy erőfeszítésekre a helsinki eredmények megerősítésére, továbbfejleszté- sésére, más földrészeknek pedig le kell vonniuk a tanulságokat belőlük. A Szovjetunió nagy figyelmet szentel a távol-keleti helyzetnek: „Kínához fűződő kapcsolatainkban — frja Gromiko — nem tör tént semmiféle pozitív változás. A maoista vezetés to vábbra is olyan politikát folytat, amely mélységesen ellenséges a Szovjetunióval és más szocialista országok kai szemben, amelyek elvi marxista—leninista álláspontot képviselnek. A Szovjetunió amellett van, hogy a szovjet—kínai kapcsolatok normális mederbe terelődjenek. Kínával éppen úgy, mint más országokkal kapcsolatban, a Szovjetunió szigorú an ragaszkodik az egyenjo gúság, a szuverenitás tiszteletben tartása, a területi épség, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, az erőszak alkalmazásától való tartózkodás elveihez. Ké szék vagyunk a barátság és együttműködés helyreállttá sara a kínai néppel,' amely iránt a szovjet emberek mindig őszinte tiszteletet éreztek és éreznek.” Az utóbbi időben szembetűnő — írja a külügyminiszter —, hogy Peking megpróbál egyes országokat bevonni szovjetellenes politikájába, ami leginkább a kínai—japán viszonyban figyelhető meg. Részletesen foglalkozik Gromiko a leszerelés időszerű kérdéseivel is. A KOMMUNYISZTBAN MEGJELENT tanulmányában Gromiko végezetül megállapítja, hogy -a szovjet külpolitika napról napra tör* ténő irányítását a párt leni* ni törzse — a központi bizottság és annak Leonyid Brezsnyev vezette politikai/ bizottsága valósítja meg. 1 lasztás ellenőrzött végeredményét csak akkor teszik közzé. Mint Ismeretes, a szocialisták 94 mandátumhoz jutottak, míg az ellenzéki néppárt 78, a szabadság párt pe- dik 11 képviselőt küldhet a parlamentbe. A vasárnapi választások eredménye nagy csalódást keltett a néppárt köreiben, de mindenkinél esalódottabb Peter, a szabadság párt (FPÖ) elnöke. A választások előtt ugyanis voltak olyan feltételezések, hogy a szocialisták relatív többséget szereznek és ebben az esetben az FPÖ-vel kiskoaliciót alakítanak. Ennek a politikai szövetségnek „a bonni mintára” az lett volna az ára, hogy Peter alkancellárkém tevékenykedhetett volna. Most viszont a parlament legkisebb pártjának vezetőjeként jelentéktelen politikai figurája lesz az osztrák belpolitikának. Értékelték a választások tapasztalatait az osztrák kommunisták is. A Volksstimme keddi számában Hans Kait főszerkesztő meg állapítja; annak ellenére, hogy a párt nem érte el célkitűzését, a kommunisták a választások előtt meghirdetett programjuknak megfelelően a dolgozók érdekeinek tudatos harcosai lesznek. A cikk részletesen elemzi, mi-' lyen megkülönböztetések nehezítették meg a kommunisták választási küzdelmét. Mint rámutatott, a kapitalista körök nagy nyomást gyakoroltak az üzemek munkásaira — elsősorban elbocsátással való fenyegetésekkel. Ennek hatása erősen megérződött a munkásközpontban leadott szavazatok összetételén. Ezen kívül a pártnak nem álltak rendelkezésére azok az anyagi eszközök 6em, amelyekkel a tőkés érdekeltségű pártok rendelkeztek. A szocialisták győzelmével kapcsolatban a Volksstimme megállapítja: lényegében semmi nem változott Ausztriában, maradt továbbra is a szoeiálpartnerség, amely a munkások, a dolgozók érdekeit háttérbe szorítja. Ausztriában bekövetkezendő fejleményekért a Kreisky -kormánynak kell viselnie a teljes felelősséget
