Népújság, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-07 / 235. szám

Egységesebben, szervezettebben Az új pártoktatási év kez­detével megyénk városaiban, falvaiban is sok ezren kezd­ték meg tanulmányaikat. A párttagok, a különböző tár­sadalmi és tömegszervezeli aktivisták igyekeznek elmé­lyíteni elméleti ismereteiket, szélesíteni látókörüket, hogy a mindennapok politikai gya­korlatában is jobban meg­állják a helyüket. Az el­múlt időszakban megyénk­ben a különböző propagan- da lauf olya rno kon, valamint a káderképző iskolákon több vúnl 21 ezren tanultak éven­te. Ez a szám is bizonyítja, hogy igen hagy az érdeklő­dés a pártoktatás különböző formái iránt, de egyben an­nak biztosítékául is szolgál, hogy a pártalapszervezetek tömegpropaganda-munkája is egy le színvonalasabbá, ha­tékonyabbá válik. Az idei oktatásJ év bizo­nyos mértékig hasonlít az előzőekhez, de bizonyos mér­tékig el is tér tőlük. A párt- szervezeteknek, pártalap- szervezeteluiek az idén nem­csak az oktatási év sikeres kezdetét kellett biztosítani­uk, hanem emellett még más vonatkozásban is nagy mun­kát kellett végezniük. A me­gyei párt-végrehaj tóbizottság már a nyár közepén, július 15-i határozatában megjelöl­te azokat a jő feladatokat, melyeket a pártoktatás kö­zéptávú, ötéves terve során végre szükséges hajtani. A megyei terv elkészülte után pedig mind az illetékes párt­bizottságoknak, mind pedig az alapszervezeteknek el kell készüeniük ötéves tervüket. A hosszabb távra szóló terv keretében az eddigiek­nél még egységesebben és szervezettebben lehet megol­dani azt, hogy minden párt­tag, aktivista valóban olyan oktatási formában képezze, vagy éppenséggel tovább ké­pezze magát, amely mind elméletileg, mind gyakorla­tilag segíti munkája során. A korábbi években ugyanis, a kellő tervszerűség hiányá­ban, előfordultak olyan ese­tek is, hogy ugyanazt a párttagot kétszer javasolták á marxista középiskolába, vagy úgv javasolták felső szintű oktatási formára, hogy még az alapismeretei is hiá­nyosak voltak. A kellő gon­dossággal és körültekintéssel összeállítandó tervek bizto­síthatják a fokozatosság el­vének megvalósulását min­den egyes hallgató esetében, másrészt azt is, hogy az ok­tatás folyamatos legyen, ne legyenek sokéves kiesések. Érthető dolog, hogy ha va­laki nyolc-tíz évvel ezelőtt végzett valamilyen alsó fo­kú tanfolyamot, annak ne­hézséget okoz például a marxista középiskola isme­retanyagának elsajátítása. Ugyanakkor viszont az sem helyeselhető, hogy amíg egyesek hosszú ideig nem tanulnak, addig mások szin­te egyik tanfolyamról, isko­láról rögtön a másikra men­nek — szintén hosszú éve­ken keresztül. A készülő oktatási tervek tehát nem kis feladatot je­lentenek. A tervek készítői­nek alaposan elemezniük kell a meglevő helyzetet, s egyénekig szólóan el kell készíteni a konkrét javas­latokat. Az illetékes pártbi­zottságok a tervkészítő mun­ka során segítséget nyújta­nak az alapszervezeteknek. A célok: hogy mit kell el­érni az elkövetkezendő idő­szakban — világosak. El­készült a felépítményrend­szer is: milyen tanfolyamok, képzési lehetőségek állnak majd a hallgatók rendelke­zésére. A megyei párt-végrehaj tó­bizottság július 15-i ülésén megállapította, hogy a „párt- propaganda következeteseb­ben és hatékonyabban szol­gálta a politikai feladatok megoldását, fejlesztette a hallgatók marxista—leninis­ta tudatosságát és szemléle­tét, s ezen keresztül hatást gyakorolt munkájukra és ma­gatartásukra”. Ezt a megálla­pítást a jövőre nézve fel­adatként is meghatározhat­juk, talán annyi kitétellel, hogy a munkát még maga­sabb színvonalon szükséges végezni. Kaposi Levente Szemlélet és cselekvés A LEGKÖZVETLENEBB és legfőbb feladatunk — ál­lapította meg a párt Közpon­ti Bizottságának júliusi ülé­se —, hogy negyedik ötéves tervünket sikeresen befejez­zük és ezzel az ötödik ötéves tervet jól megalapozzuk. Mindezek alapja és kiinduló­pontja az 1975. évi tervek, cé­lok teljesítése. A mostani esz. tendönek ugyanis kulcsszere­pe van. Nem mintha az előző évek tervének nem lett volna fon­tos hivatása. Mindenki ta­pasztalhatta saját munkájá­ban, hogy egyetlen hónap, negyedév, év terve sem való­sult meg egykönnyen. Min­den eredményért keményen meg kellett dolgoznia mun­kásnak, vezetőnek egyaránt. Hiszen a tervek realitása még nem jelenti, hogy zsebünkben az eredmény. Eddig is szükség volt te­hát a felelősségteljes fárado­zásra, ám a következő hóna­pok még többet igényelnek. Az ötéves terv hátralevő fel­adatainak teljesítéséhez az eddiginél jobb munkát kell végezni, hatékonyabbá kell tenni a gazdálkodást. Melyik munkahelyen mit jelent a jobb munka? Erre nem lehet receptet adni.’ Minden ágazatban, nagyvál­lalatnál, gyáregységben, mű­helyben más és más szüksé­ges ahhoz, hogy terveiket teljesítsék. A hatékonyabb gazdálkodás feltételeinek megteremtése az adott terü­let vezetőinek dolga, köteles­sége, az igazgatóé, a gyárve­zetőé, a műhely- és csoport- vezetőjé. Nekik kell biztosí­taniuk intézkedéseikkel a munka technikai és emberi feltételeit, a tervek teljesíté­sét. Szót sem érdemelne ez, annyira természetes — ám sajnos olykor csak a gondo­lat mezején. A gyakorlat­ban nem is ritkán fordul elő, hogy a helyi vezetők a köz­ponti intézkedést várják ak­kor is, amikor ők tehetnének lépéseket, de hiányzik belő­lük a racionalitás iránti fo­gékonyság. A HELYZET javulásáért sokat tehetnek a munkahelyi pártszervezetek. As ő első- «■end# Madatek^bogy^íWB«aft--­tikai munka eszközeivel se­gítsék a népgazdaság tervei­nek, céljainak mind hiányta­lanabb teljesítését. Éppen a Központi Bizottság júliusi ülése figyelmeztetett rá, hogy ezen a területen is előbbre kell lépni, mindenekelőtt az­zal, hogy a pártszervezetek fokozzák a terv megvalósítá­sát célzó intézkedések politi­kai támogatását. Máskor is, most is kísért az a veszély, hogy a tennivaló­kat egymástól függetlenül, esetenként éppen egymás el­lenére akarjuk megoldani. Az anyaggal, energiával, munkaerővel és a többi anya­gi, szellemi erőforrással való takarékosság például a haté­konyság növelésének fontos tényezője. De csak akkor, ha a takarékosság a gazdálko­dás minden területén általá­nossá válik, s nem merül ki egy-egy mégoly jól sikerült kampányban, ha a megtaka­rítással valóban csökkennek a költségek, ráfordítások, ja­vul a munka szervezettsége, minősége. Mégis tapasztalni a megtakarítás egyoldalú haj­szolását, a látszat-intézkedé­seket. Hogyan lehet a gazdasági jellegű feladatokat a politi­kai munka eszközeivel tá­mogatni? Egyáltalán melyek ezek az eszközök? Akárhogy is nézzük, nem új eszközökre van szükség, s nincsenek is ilyen új eszközök. A szocia­lista építés elveinek követ­kezetesebb képviseletéről, a politikai munka eddig is al­kalmazott módszereinek ész­szerűbb, célszerűbb felhasz­nálásáról van szó. Arról, hogy a gazdaságban még követke­zetesebben érvényesüljön a párt politikája. A pártmunka eszközei igen sokfélék. Az egyik a felvilá­gosító szó, az értelmes be­széd. A másik — a konkrét cse­lekvés, a tett. A kettő tulaj­donképpen mélyen összefügg, szétválasztása egyiket is, má­sikat is megfosztja erejétől, illetve csökkenti hatását. Együttes alkalmazásuk je­lenthet tényleges politikai támogatást. Éppen ezért dön­tő szerepe van az egyes párt­példamutatásának, s annak, hogy a pártszervezet milyen intézkedéseket támogat jó szívvel, s melyek ellen lép fel teljes határozottsággal. Ez utóbbi különösen fontos, mert ez az alapja a szemléle­ti, cselekvési egységnek. Márpedig jól dolgozni csak úgy lehet, ha a tevékenysé­gek egy irányba tartanak. AZ ÉV HÁTRALEVŐ hó­napjaiban a pártszervezetek politikai támogatásának erő­sítésével sokat lehet tenni minden munkahelyen a ter­melés gazdaságosságának, minőségének fejlesztéséért, a tervben megfogalmazódott célok valóra váltásáért. B. M. A MEGVÁLTOZOTT kö­rülmények szervezettebb, fe­gyelmezettebb munkát igé­nyelnek mindenekelőtt a gazdasági életben, de a po­litikai, a társadalmi, az ál­lami élet valamennyi terü­letén is. Ez megnöveli ave- zetők feladatait, a velük szemben támasztott követel­ményeket, Nagyon sok mú­lik most azon, képesek-e a különböző vezető tisztségek betöltői a körülmények meg­követelte színvonalon irá­nyítani a munkát. S nem kevésbé fontos, hogy igény­lik-e ezt tőlük a pártszerve­zetek, törekednek-e növelni bennük az igényességet, munkájuk értékelésekor 6zem előtt tartják-e a mai helyzet követelményeit. A pártszervezeteknek min­denekelőtt tisztázniuk kell, hogy milyen követelménye­ket támasszanak, milyen mércét alkalmazzanak, hogy mimikájuk eredményes és hatékony legyen. Más szó­val: miféle vezetői tulaj­donságok létét igényeljék fo­kozottabban, az irányítási mód mely elemei mellett szálljanak síkra erőteljeseb­ben, illetve milyen szemlé­let és gyakorlat ellen küzd­jenek még határozottabban? Ha módosultak a feltéte­lek és a körülmények, az bizonyos fokig módosítja a vezetéssel, a vezetőkkel szemben támasztott igénye­ket is. Ezt azonban- semmi­képpen sem lehet úgy ér­telmezni, mintha valamiféle gyökeresen új követelmé­nyekről lenne szó. Az elbí- ffiaää^-a». értékelés alapja je­Szi/icium­tranzisztorok gyára Gyöngyösön, az Egyesült Izzó Félvezető és Gépgyárában meg­kezdték a germanium-tranzisz­torok melleit a szilícium planár tranzisztorok gyártását is. Jelen­leg csak egy típus készül, eze­ket a tranzisztorokat rádiókba, magnetofonokba, lián g erő sítők­be, ,séúdiőberendezésekbe épít­hetik be. Évente 20—25 millió darab új típusú tranzisztort gyárthatnak. (MTI fotó — Érczi K. Gyula) A jövedelmek fedezete A SZOKVÁNY kérdést, melyet oly’ szívesen teltes/- nek egymásnak az ismerősök — „mennyit kéréséi?” —7- mi­előbb ki kellene bővítenünk. Azzal, hogy rnii s mennyit dolgozol? .Mert sajnos a ket­tő, a munka és jövedelem nincs mindig arányban egy­mással, márpedig megbomló összhangjukat, eltorzult vi­szonyukat az egész társada­lom kényszerűen nyögi. A tényleges munkával meg nem szolgált pénzek valahol, va­lakik zsebéből hiányoznak. Vagy úgy, hogy társadalmi­lag hasznos tevékenységükért nem kapták kézhez a kellő javadalmazást, vagy úgy, hogy jövedelmük értékét mérsékli a mások ' besöpörte forint. Tíz év alatt havi kilencszáz forinttal nőtt a lakosság egy főre számított névleges jöve­delme, s ezen belül például a társadalmi juttatások meg­kétszereződtek. Semmi gond, ha a gyarapodás tervszerűen megy végbe. Ebben az eset­ben a megteremtett fedezet — áruban vagy szolgáltatá­sokban — biztosítja a forint vásárlóerejének megőrzését. Az azonban nem járható út, hogy gyorsan emelkednek a jövedelmük, de a kivitelben visszaesés tapasztalható, a vállalatok fenntartják a gaz­daságtalan termelést, a beru­házások elhúzódása szinte természetesnek számít. S per­sze, nemcsak a közvetlen ter­melők lazaságai, fegyelem- sértései értendők ide. öt esztendeje, 1970-ben a munkások havi átlagbére a szocialista iparban 2015, 1974- ben 2572 forintot tett ki. Idén júliusban 2738 forint volt. Nincs bajunk az átlaggal. Az­zal annál inkább, hogy a vál­lalatok — tisztelet a kivétel­nek — lezserül eltekintenek a bérek és teljesítmények szoros összekötésétől. Növe­lik a jövedelmeket akkor is, amikor pusztán arról van szó, hogy megtartsák a mun­kaerőt — bár hatékonyan foglalkoztatni nem tudják! —, amikor a szerevezetlenség szülte állásidőket mérhetetlen túlóráztatással „egyenlítik ki” s így tovább. Aligha ál­líthatja bárki, hogy mindez csak a fizikai dolgozók ese­tében érvényes. IDÉN JANUÁR és július között — a tavalyi hasonló időszakhoz mérten — a lakos­ság pénzbevételei 11,3 száza­lékkal, a tervezettnél — 8,5 százalék — jóval gyorsabban növekedtek. Különösen szem­betűnően bővültek — 19,2 százalékkal — a pénzbeli társadalmi juttatások. Az em­lített hét hónapban 140,6 mil­liárd forint került kifizetésre a lakosság kezéhez, s ez az össz_eg akkora, mint 1969-ben az egész évi pénzbevétel. Azt vallja a hétköznapi bölcses­ség, hogy senkitől nem sza­bad sajnálni a pénzt, ha meg­dolgozott érte. Ám azon na­gyon is lehet és kell töpren­geni' hogy a jövedelmek ilyen gyors iramú gyarapodása kö­zepette miért nem hasonló léptékű a hatékonyság javu­lása. az árukibocsalás és a szükségletek jobb összhangjá­nak megteremtése? Hosszú távra érvényes út­mutatásként állapította meg a párt XI. kongresszusának határozata: „A jövőben az életszínvonal emelésének azon tényezőit kell előtérbe helyezni, amelyek egyidejű­leg szolgálják az anyagi jó­létet és a gazdasági haté­konyságot”. Azaz mindenütt és mindenkinek, ha bérről, jövedelemnövekedésről dönt. azt kell alapul vennie, hogy a munka társadalmi hasznossá­ga arányban álljon a jövede­lemmel. A NÉVLEGES bér növelé­se — ha nincs megfelelő áru­fedezete, ide értve a megvá­sárolható szolgáltatásokat is — nem jár tényleges életszín­vonal-emelkedéssel. ' A több pénzért ilyen esetben ugyan­annyi árut, árujellegű szol­gáltatást vásárolhatunk meg, mint korábban. Tehát „töb­bet” keresünk, de változatlan értéket képvisel a „több' pénzünk. Ez nyilvánvalóan értelmetlen, önámítás. Sze­rény, de minden oldalról megalapozott — munkával és áruval egyaránt fedezett — jövedelem- és életszínvonal­emelkedésre sokkal inkább igent mondhatunk, mint a névleges bérek egyéni és vá)= lalati teljesítménytől függet­len növelésére. M. O. Igényesebb vezetés! lenleg sem más, mint ami megfogalmazódott a párt Központi Bizottságának 1973 novemberi káderpolitikai határozatában, a XI. kong­resszus azt megerősítő állás- foglalásában. A JELENLEGI helyzetben különösen fontos a káderpo­litikai határozatnak az a megállapítása, hogy vezető munkakörökben olyan, sze­mélyek dolgozhatnak, akik értik és ismerik a párt, a kormány politikáját, s az irányításuk alá tartozó te­rületen gondoskodnak annak megvalósulásáról. Hasonlóan fontos követelmény, hogy döntéseik, intézkedéseik meg­hozatalánál a társadalmi ér­dekek, a politikái összefüg­gések legyenek számukra elsődlegesek és meghatáro­zók. Talán nem túlzás azt mondani: a jelenlegi idő­szakban még a korábbinál is fontosabb politikai kérdéssé vált, hogy képes-e egy ve­zető a helyi döntésekben az össztársadalmi, a népgazda­sági érdekből kiindulni, ké- pes-e elhatározásainak az egész társadalomra kiható következményeit számba venni, a helyi közösség ér­dekeit az egész országéval összefüggésben vizsgálni. A népgazdasági, össztársadalmi érdek elsődlegességének el­fogadása ma olyan, próbakő, amelyen a pártszervezetek bármely vehető kalmasságát megbízhatóan mérhetik. A változott gazdasági fel­tételek hatékonyabb közpon­ti irányítást igényelnek. Ez azonban nem csorbítja a vállalati, helyi önállóságot. A központi elhatározások fe­gyelmezett végrehajtására van ugyan szükség, de a jó végrehajtás a gazdasági, társadalmi, politikai életben önálló alkalmazást, mérlege­lést, gondolkodást igényel. Nagyon is időszerűek a XI. kongresszuson elhangzott szavak: „Minden vezetővel szemben. követelmény..., hogy nagyfokú önállóság és bátor kezdeményezőkészség jellemezze a politika helyi végrehajtásában.” A módo­sult gazdasági helyzetben is párosítani kell a fegyelme­zettséget a rugalmassággal. Sőt, számos területen az utóbbiból nem kevesebb, ha­nem éppenséggel több ru­galmasságra van szükség, különösen a változó világ­piaci feltételekhez való gyors és rugalmas alkalmazkodás­ra. Az ilyen vezetési stílust a pártszervezeteknek bátorí­taniuk kell, természetesen szigorúan megkövetelve, hogy ez ne a törvényes elő­írások „rugalmas” kijátszá­sában vagy megkerülésében fejeződjék ki. Mint ahogy arra is ügyelniük kell, hogy Ne egymásra mutogassanak a vezetők, ha a helyzet fe­lelős döntést igényel, hanem elsősorban saját teendőiket keressék és találják meg. Még nagyobb figyelmet ér­demelnek a káderxnunkában a vezetőkészség olyan — az 1973 novemberi párthatáro­zatban is megjelölt — ele mei, mint az áttekintő, elemző és általánosító kész­ség, az. új felismerésére és alkalmazására való hajlam. A mai körülmények között a korábbinál még kevésbé lehet „rutinból” irányítani, a kitaposott utak követésére szorítkozni. Ha a pártszer­vezetek e követelményt min­denütt nagyobb erővel hang­súlyozták volna, alighanem előbbre tartanánk például a gazdaságtalan termelés visz- szaszorításában, a gyárt­mányszerkezet korszerűsíté­sében. IGÉNYESEBBEN, színvo­nalasabban vezetni — ez végeredményben egyet je­lent ma azzal, hogy még in­kább érvényesíteni a párt káderpolitikai állásfoglalá­sainak útmutatásait, az úgy­nevezett „hármas követel­ményben” összegezett élvá- 'rásokat. Ez a feltétele an­nak, hogy az irányítás min­denütt a helyzet megköve­telte szintre emelkedjék. Gy. L. MmmQ es öntevékenység párosai-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom