Népújság, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-07 / 235. szám
20.05: Hová fussak? A magyarul beszélő amerikai film idős főhőse beteg ember. A szívével van baj, nemrég kórházban is volt. Egyedül nevel egy árva fiút, akit unokájaként szeret. A íiú nemcsak rajong „nagyapjáért”, úgyannyira, hogy eltitkolja előtte a hatóságok felszólító leveleit, amelyben — betegsége miatt — el akarják venni tőle. Amikor Hyam mindezt mégis megtudja, erejét ösz- szesaedve pénzzé teszi mindenét, autót vásárol, hogy a fiával együtt ellóghassosn a hatóság elől. Bírja-e az öreg Hyam az erő felett vállalt feladatot, az elbújást, a hiidegkosztot, a több mint harminc éve nem gyakorolt autóvezetést? A hatóság képviselője vajon rádöbben-e arra, hogy Hyam számára a fiú az életénél is fontosabb? flz ideológiában nincs légüres tér GYAKRAN használjuk a címben szereplő, jelszószerű- en hangzó megállapítást, olyannyira, hogy szinte már közhelynek tűnik. S mi tagadás, sokszor valójában azzá is válik, mert nem mindig vonjuk le eléggé gyakorlati következményeit, érvényesítésének aktuális, a konkrét helyzetből fakadó következményeit. Felelevenítésének jelenlegi időszerűségét több körülmény is magyarázza. így mindenekelőtt az ideológiai harcnak, mint a osztályharc egyik fő formájának előtérbe kerülése; az ideológiák szerepét lebecsülő nézetek és tendenciák tudatos terjesztése eszmei ellenfeleink részéről; a fejlett szocializmus építésében megnyilvánuló növekvő társadalmi aktivitás szocialista tudatosságának erősítése. Mindemellett azért is aktuális szólni róla, mivel az új politikai oktatási év kezdetén vagyunk, amikor új lendülettel, szorgalommal vetjük bele magunkat ideológiai ismereteink bővítésébe és fejlesztésébe. Az ideológiai ismeretek fokozása és azok elméleti megalapozása természetesen számunkra nem lehet öncélú feladat. Ez az ideológiai gyakorlatban való aktívabb részvételünket, a szocialista szemlélet és tudat formálását kell hogy szolgálja. Miért kell újból és újból számításba vennünk, hogy az ideológiában nincs légüres tér? Nem utolsósorban azért, mert a burzsoá ideológia megpróbálja ennek az ellenkezőjét elhitetni. Teszi ezt azért, hogy megkönnyítse saját nézetei térhódítását. Hamis címkével, a „semlegesség”, a pártosságtól mentes „tudományos objektivitás” jelszavával igyekszik becsempészni nagyon is pártos ideológiáját, nézeteit a dolgozók tudatába. A BURZSOÁ „dezideoló- gizáló” nézeteket nem nehéz megcáfolni. Már Engels rámutatott, hogy a társadalomban semmi nem történik a tudattal, akarattal, céllal cselekvő ember tevékenységétől függetlenül. S az is alapvető igazság, hogy az emberek tudatát, céljait, törekvéseit létfeltételezik, osztályhelyzetük, társadalmi körülményeik határozzák meg. Mindebből természetszerűen következik, hogy az emberi viszonyokat érintő társadalmi cselekvés mögött mindig valamilyen osztályérdekeket tükröző eszmeiség húzódik meg. Vagyis: cselekedeteiknek — akarva-akaratlan — ideológiai vonatkozásai vannak. Felvetődhet a kérdés: ha a gondolatokat, eszméket alapvetően az emberek társadalmi körülményei határozzák meg, vajon miért tartjuk ennyire szükségesnek a búrKortalanok maradtak azok a nyugdíjasok, akiket Nagy Piroska keresett fel mikrofonjával az ország különböző pontjain. A nyugdíjas korban nem elegendő a megőrzött egészség, ugyanolyan fontos a hasznos elfoglaltság is. Erről beszélt a marcali orvos, a bonyhádi jogtanácsos, a kocsordi hímzőasszony, a pesti művészettörténész és muzeológus. Hazánkban ma kb. másfél millióra tehető a nyugdíjasok száma s ezeknek kétharmada dolgozik. Szükség is van az öregek munkájára, mert kisegítik, helyettesítik, pótolják a kieső munkaerőket, a messze néző fiatalokat. Ezek az emberek nem érzik és mással sem éreztetik korukat. A megtett életutak végén, becsülettel elvégzett munka é* feladatok után nem várnak különleges megbecsülést — hisz most is megbecsülik őket—, elkerüli őket a közöny, nem várnak életet' az évektől —- hiszen van —, dolgoznak, vitáznak, benne élnek korunkban, értelmet találnak az években, derűsek, lépést tartanak a korral. Dr, Tiszamarti Antal lő éves kora óta foglalkozik nyelvhelyeesegi kérdésekkel, * most az orvosi nyelv magyartalanságait és sznobságait gyomlálja, Máté Miklós- né a népi kuruzelásokat és gyógymódokat gyűjti össze, Móra Gábor Óbuda történetének szakértője, TIT városnéző sétákat vezet. Szakadatlan küzdelemben, tevékenységben jutottak a pálya végére, de nem emlékeznek keserű nosztalgiával a megtett útra. Nem adnak tanácsokat az életvitelhez, mégis érdemes idézni Szíj Rezsőnek egy mondatát: „A nagy tévedésektől az a szemléletbeli útravaló óvott meg. hogv igazság a maga teljes mivoltában sehol sincs, viszont mindenütt van olyan részigazság, amit érdemes észrevenni és az embernek beépíteni a maga egzisztenciájába, agyába, létébe.” Ez óvta meg a szélsőségektől. Az „Ostoros! körkép”, ha csak néhány töredékében is. 1975. október ?„ kedd de eleven é6 hiteles' képet nyújtott az Eger melletti völgyben meghúzódó falu életéről, ami pedig megérdemelné, hogy sokat halljunk róla, mert az összefogás, a szűkebb pátria szeretetének erejével, önerőből Heves megye legszebb községévé fejlődött. (Hol van már az ötven éve történt földrengés istenveréses hangulata!) A községnek új iskolája van, ahol egy műszakban folyik a tanítás. Könyvtárát, klubját százak keresik fel. A lakosság majd 30 százaléka, rendszeres olvasója a 7000 kötetes könyvtárnak. Az Egyetértés Tsz anyagi támogatása, szorgos asszonykezek munkája tette széppé a domboldalra épült falut. A termelő- szövetkezet dolgozóinak 70 százaléka nő. akik a legzordabb télben is helytállnak a munkában. Igaz, a szövetkezet vezetősége gondoskodik munkájuk megkönnyítéséről. Pneumatikus ollóval metszik a szőlőt, meleg ruha, a gyerekekről való fokozott gondoskodás, a reményteljes jövő teszt széppé életüket. Az őszi\ napfényben szikráznak akát- három szobás, fürdőszobás (Igaz, víz nélkül) házak. „Ha meglesz a víz, még Pestre sem mennék el Innen” — mondja az egyik asszony. Ostoros városiasodó községeink egyike és Kapusi Rózsa valóban körképet festett ennek a régenvolt falunak jelenéről és jövőjéről. Az „Értelmet az éveknek” es az ,.Ostoros! körkép” nem tanulság és nem intelem, de ismét fényt vetett árra, hogy mai életünk sokszor határozottabban ábrázolható egy- egy dokumentumműsorban, mint történelmi példázatokban vagy adaptációkban. Mai környezetbe vitt Vágó Péter hangjátéka, a Lakótelepen, Már a semmitmondó, sztereotip kérdések is éreztették a játék hangulatát s a kapott válaszokból, amit egy marós és két fiatalasz- szony adott, evidenciákat tudtunk meg, éspedig, hogy a lakók nagy része nem akar itt megöregedni, hogy kevés a fa. a r"jrk. egv-két szobor e-á ; 'né h látvány ért; ké'.. ! > ry . az ablakok itt nem n í rnek sehová, kicsik a szobák, hogy az ember nem a lakásba hívja meg barátait, A tehetséges rendező — Köváry Katalin — az egyébként jelentéktelen eseménysor több6Íkú érzékeltetésével, a visszaforgatott félmondatokkal, egy Vivaldi-részlet foszló hangjaival tette szemléletessé a lakások hangulatát és a megbillent lelki egyensúlyú kérdezőbiztos önfeledt cselekedetét. A szereplők közül Bodnár Erika sodró monológja és Bűrös Gyöngyi pár perces jelenete adott választ a hallgató kérdéseire. Derűs perceket szereztek a műfaj kedvelőinek. Ebergényi Tibor asoá ideológia elleni harcot, hiszen nálunk már a szocialista viszonyok az uralkodó- ak. Valóban, hazánkban csaknem mindenki szocialista vállalatnál, szövetkezetben, intézményben dolgozik, mégsem számíthatunk arra, hogy a szocialista ideológia önmagától, automatikusan uralkodóvá lesz a közgondolkodásban. Az emberi cselekvés eszmei indítékainak különbözősége vagy ellentétessége a mi viszonyaink között nemcsak abból ered, hogy a világban különböző társadalmi rendszerek léteznek, és azok hatnak egymásra. S nem is csak az az oka, hogy a régi viszonyok tudati maradványai még élnek és hatnak az emberek gondolkodásában. A különböző ideológiák hatásának forrásául szolgálnak ezenkívül a szocialista viszonyok fejletlenségéből fakadó belső ellentmondások is. Különösen akkor, ha megoldásuk elodázódik, s emiatt gyengül az összhang a különböző érdekek között. Ilyen esetben kedvezőbbé válik a talaj a polgári nézetek behatolása, feléledése számára. Az eszmei harc tehát gyakorlati intézkedéseket is követel társadalmi kérdéseink megoldására. De ezek nem pótolják a polgári nézetek elleni ideológiai küzdelmet csupán ennek feltételeit teszik kedvezőbbé. Éppen azért, mert az ideológiai viszonyokban nincs légüres tér, a szocialista eszmék céltudatos terjesztése és a polgári nézetek cáfolata mindenképpen szükséges. Csak ezzel biztosítható a szocialista eszmeiség és közgondolkodás fokozott térhódítása, a burzsoá ideológiák visszaszorítása. AZ AKTÍV Ideológiai munka alapvetően a párt feladata, de sikere nem egyszerűen pártérdek. Egyesek szeretnék úgy beállítani, mintha itt kizárólag a párt érdekében folyó tevékenységről lenne szó. Valójában — amellett, hogy ez ténylegesen elsőrendű pártérdek — minden dolgozónak is a legközvetlenebb és legalapvetőbb érdeke. Hiszen éppen azért érdeke a pártnak, mert arra törekszik, hogy elősegítse a dolgozó emberek tisztánlátását, hogy így valóságos érdekeiknek, a szocialista céloknak megfelelően alakíthassák a társadalmi gyakorlatot. R. I. ANTAL. * Ünnepélyesen megnyitották az őszi megyei könyvheteket / (Részlet) Jónásáé siet az utcán, kapa van a hóna alatt, megy cukorrépát kapálni. Mert amikor a pasztorkodás megszűnt, a téeszbe léptek a gazdák, beállt Jónásné is. Osztottak neki Is kapálni- valót, mint másnak. Akkora cukorrépaíöldet fogott fel, hogy végignézni is nehéz volt rajta, nemhogy térden végig-hosszig csúszkálni benne soronként. De Jónásné azt mind megj apálta. ősszel mind felásta, neai is járt, ami másnak. Pénz, búza, krumpli, hogy várta a zárszámadásokat! így mondta csak, hogy árszámadás. Jaj, mennyi baja volt neki a csoportban. Igen, mert az agronómusoknak. brigád- ve;?- knek így moiv' i ■ ■ ■ fáin. A‘ • a j'hí : áss .a - . O. Jó i :né vezetékei. csak úgy lef.amo- zott... Le, még az elnököt is. mennyi elnököt leA hevesi olvasók között népszerű Csák Gyula író művelt dedikálja a művelődési házban megtartott ünnepi megnyitó alkalmából. Hétfőn délelőtt Hevesen, a művelődési házban rendezett ünnepségen nyitották meg az őszi megyei könyvhetek Heves megyei rendezvénysorozatát. A megnyitón a MÉSZÖV, a Hazafias Népfront, a járási és a nagyközségi szervek képviselői mellett számos könyvet, irodalmat kedvelő érdeklődő is megjelent. A könyvhetek jelentőségét Kovács József, a hevesi járási pártbizottság osztályvezetője méltatta. Elmondotta, hogy Heves megyében az öt ÁFÉSZ-könyvesbolt és a mintegy kétszáz bizományos terjeszti a községekben a könyvet. Az irodalom iránt érdeklődők és a könyvvásárlók száma minden évben növekszik. Egy év alatt a szövetkezeti könyvesboltok forgalma meghaladja a másfél millió forintot. A községi könyvtáraknak is sok látogatójuk van. A hevesi járásban a lakosság 18— 19 százaléka rendszeresen kölcsönöz könyveket a könyvtárakból. Az őszi megyei könyvhetek általában a szövetkezetek rendezésében zajlanak le. Ezért a megyében már elkészültek az idei rendezvények műsorai. Ecséden, Hatvanban, Füzesabonyban, Poroszlón és más községekben író—olvasó találkozókat, ankétokat és irodalmi klubösszejöveteleket tartanak. Az ünnepi megnyitón részt vett Csák Gyula író, aki életéről, munkásságáról és az írói hivatásról beszélt, majd az olvasóknak legutóbb megjelent köteteit dedikálta. (Szabó Lajos) szavazott Jónásné! Feltartotta a kezét mindegyik gyűlésen, ha azt kérdezte a kiküldött. kívánják-e az elnök leváltását. Feltartotta a kezét, aztán rázta is. A kiküldött megkérdezte, hogy rpi- ért rázza? — Mert nagyon akarom! Volt nevetés, de mekkora! Persze, hiába rázta a kezét Jónásné, az elnök maradt, Neki adták a legrosz- szabb háztájit, neki szántották fel legkésőbb, neki csak akkor vitték haza fogattal a részt, amikor . már megfagyott a cukorrépa. Ment Jónásné az utcán, aztán ha volt, aki hallja, ha nem, mondta: hej, elintézted ő még egyszer ezt az elnököt! i Fe'.ült a buszra, be a járj i pávtbizotts.Vjra! A: elős.j ..can megkér. le kit k;res, mi a p Panasza volt annyi azt elég lett volna : toli za? hogy sorbaszámba venni egy egész ügyvédi munkaközösségnek. Igaz, Jónásné egymaga el tudna látni munkával egy iroda ügyvédet. Arra meg, hogy kit keres, úgy felelt, hogy azt, aki a szegényt pártolja! Egy olyan embert! — Itt mindenki olyan! — Az lehetetlen! — Miért volna lehetetlen? — Azért, mert olyan hely nincs! Leültették, kifaggatták Jó- násnét. Valahogy úgy voltak vele, hitték is. nem is, amit mondott. Mert ki hiszi azt el manapság, hogy egy olyan asz- szonynak, mint Jónásné, bent az irodán az áll a kartonján, hogy kapott nyolc mázsa búzát, ennek az árával megterhelik a zárszámadásra, aztán nem nyolc mázsát, de nyolc szemet se kapott. Aláírás nincs, de hát Jónásné nem tud írni .. Nem hitték, mégis kivizsgálták. Jónásnénak lett igaza. Persze, mert ha ő egyszer azt mondja, akkor az úgy igaz^ Na, de hol van már az az elnök? Se híre, se hamva, az elnökök mennek. Jónásné marad. — Engem váltson le valaki! Bent az irodájji írnak ösz- sze-vissza. Csakhogy Jónás- nét nem lehet a falhoz állítani! Bemegy, számon kéri az igazát. — Ha itt nem intézkedik senki, tudom én, hogy hova kell menni. Ismerek a bi- z; '.'»on egy elvtársat, aki magpárlolja a szegényt. Hej, ha az egyszer ide kijön! — Jaj. Jónásné, ne menjen sehova, el lehet a maga dolgát intézni Itt is! — No, ugye! Hogy a fene a bőrötöket! Jónásné megy az utcán, elmondja az ilyesmit is. — Persze, hogy elintézik, csakhogy az az elvtárs ki ne jöjjön. Ahá! Értem én! Jön a boltból, megrakva, felpakolva. Majd leroskad a sok minden alatt. Kenyér, liszt, zsír, só, paprika, ecet, konzerv, jaj, mennyi minden kell! Most talán még többen vannak, mint régen. 'Mennyi az unoka! Az mind a Jónásné nyakán. Uramisten, hány gyereket is nevelt fel? Gizi, Jóska. Pista, Feri, Juci, Anikó, Margit, Bori, a legkisebb gyerekei kisebbek, mint az unokák nagyja. — Mind rám marad! Éhes gyerek, rongyos gye-' vek a ház körül nincs. Nincs, amíg Jónásné él! Van már dédunoka is. Hát az kire marad, ha az apja, anyja a téeszbe jár? Majd JónásnéMost már van járda. Mióta nem jár már Jónásné az út közepén. Mert amíg járda nem volt, ott ment. Sokszor még a teherautók is kikerülték, úgy fel volt pakolva. Hova szorítsák le? Karján, kezén batyu, kosár. Fején nagy, fekete kendő, megy, szélldos, mint egy hegyes csőrű, kopott tollú öreg, fáradt madár. A fészekről ki, a fészekbe be, ott a sok éhes száj, azt mind meg kell rakni! Volt már Jónásné valaha beteg? Jaj, csakhogy akkor is éhes a' gyerek, akkor is van dolog. Majd az vár. amíg Jónásné felgyógyul, Ugye? Még mit nem! (FolyíutjukJ
