Népújság, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-28 / 253. szám

Kollektív felelősséggel I Számtalan példa volt rá ■aegyénk üzemeiben, hogy a termelési tanácskozásokon, vagy az üzemi demokrácia más fórumain a vezetők már kész tervekkel álltak a dói- pozók elé, ugyanakkor kér­ték őket, hogy mondják el véleményüket A füzesabo­nyi járási párt-végrehajtó­bizottság egyik ülésén — amikor a Központi Bizottság múlt év decemberi határo­zatainak megvalósulásátvizs­gálták — is felvetődött, hogy néhány üzemben a vezetők a dolgozók véleményének kikérése nélkül készítették el a takarékossági intézkedé­si terveket. Ilyen esetekben jogos az üzemi kollektívák olyasféle véleménye, hogy ha már minden ki van dol­goztát, minden meg van ter­vezve, akkor egyáltalán mi­ért kell utána tanácskozáso­kat tartani. Hiszen, ha len­ne is vélemény, jó javaslat, már nincs rá szükség, mert ha már — ahogy mondani szokták — „a pecsét is rajta van a terven ’, akkor már azon úgysem módosít senki. Pedig az ilyenfajta gyakor­lat egyáltalán nem helyesel­hető. Bizonyára idqigénye- sebb az a megoldási módo­zat. hogy előbb egy tanács­kozáson ismertessék a veze­tők a feladatokat, s a felada­tok megoldásához kérjenek ötleteket, javaslatokat, maid amikor „összegeztek” min­dent akkor egy újabb tanács­kozáson ismertessék a már végleges tervet vagy terve­ket. Azon túlmenően, hogy az üzemi demokrácia érvénye­sítése szempontjából ildo­mos is az ilyenfajta megol­dás, még hasznos is, prakti­kus is. Hiszen akármilyen jó vezető valaki, mindent nem ismerhet. Nyilvánvaló, hogy az a munkás, aki minden­nap „benne van” a terme­lésben nagyon sok kisebb- nagyobb gyakorlati ötletet, javaslatot adhat, amelyek megvalósítása forintokat hozhat az üzemnek. A Cse­pel autógyár egri gyárában például egy kisebb munkás­kollektíva dolgozott ki egy tervezetet a gázzal való ta­karékosságra — éppen azért, mert nyilván, hogy ők is­merték. illetve isfnerik azo­kat a berendezéseket a leg­jobban, amelyekkel nap mint nap dolgoznak s így ők tud­ták felmérni azt is, hogy hol és miképpen lehet taka­rékoskodni. De nem csupán a terve­zésnél, hanem az ellenőrzés­nél is igen nagy a munkás­kollektívák, vagy éppenség­gel a kommunisták szerepe. Hiszen egy adott üzem veze­tői egy intézkedési terv végrehajtását nem ellenőriz­hetik mindennap, csak egy bizonyos idő eltelte után. A kommunisták, a munkások azonban megvalósíthatják a mindennapos ellenőrzést, hi­szen tisztán látják, hogy sa­ját maguk és társaik jól, vagy kevésbé jól „hajta­nak”, Nem beszélve arról, hogy az adott feladatokat nekik kell közvetlenül meg­valósítaniuk. Hiszen például az anyaggal, vagy az ener­giával elsősorban nem a ve­zérigazgató, hanem az üze­mi dolgozó takarékoskodhat. Ebből következően nyil­vánvaló az is, hogy a párt- határozatokat is kollektíván, kollektív felelősséggel szük­séges végrehajtani. Az ille­tékes szervek előtt persze el­sősorban a vezető garnitúrá­nak kell számot adnia a ta­karékosságról, a hatékony­ságról, a munka- és üzem- szervezésről és egyéb gazda­sági feladatok végrehajtásá­ról. Ez viszont korántsem je­lenti azt, hogy a feladatokat „csak” nekik kell végrehaj­tani. Régi megállapítás, hogy hiába a legszebb terv, hiába a legokosabb vezető, ha a munkások „nem állnak ki” a terv mellett, akkor abból úgysem lesz semmi. Napja­inkban különösen fontos fi­gyelni erre, hiszen olyan, a. korábbiaktól lényegesen nehe­zebb feladataink vannak, ame­lyeket valóban csak kollektí­ván, kollektiv felelősséggel lehet megvalósítani. Kaposi Levente 200000 aktivista a munkavédelemben A szakszervezetek 25 éve látják el a munkavédelmi ellenőrzést, irányítják, koor­dinálják a munkavédelmi agitációs, propagandatevé­kenységet. Munkájuk kö­zéppontjában kezdettől fogva a társadalmi ellenőrzés meg­szervezése, a nevelő-felvilá- gosító munka, a szemlélet jó irányú formálása áll. Meg­szervezték a munkavédelmi szakemberképzést, amelyben csak az elmúlt öt évben 630- an szereztek mérnöki vagy technikusi diplomát. A különböző vállalatoknál, mezőgazdasági üzemekben körülbelül 200 ezer munka- védelmi aktivista és őr te­vékenykedik, akik minden­napi munkájuk mellett lát­ják el társadalmi megbíza­tásukat. e Az alapvető munkavédelmi jogszabályokon túl a dolgo­zók különböző rétegeinek fokozott védelmét szolgáló törvényerejű rendeletek, elő­írások Is megjelentek, pél-, dául a fiatalkorúak, az egész­ségre káros munkakörökben dolgozók — fokozott védel­mét, az üzemi balesetet szen­vedett dolgozók kártérítését, a csökkent munkaképes­ségű dolgozó rehabilitációjá­nak támogatását szolgáló ren­delkezések. Jórészt a megelőző felvilá­gosító munkának köszönhető­en nagymértékben csökkent az üzemi balesetek száma. Az 1950—54-es évek átlagához képest a 100 000 munkásra jutó balesetek száma 57, a 'halálos baleseteké 67 száza­lékkal mérséklődött. Örven­detes, hogy 1974-ben a fog­lalkozási megbetegedések száma 66, a keresőképtelen­séget okozó megbetegedések száma pedig 62 százalékkal csökkent az 1966—1967-es évek átlagához képest. v A szakszervezetek az ága­zati vezetőkkel együtt foko­zottabb követelményeket tá­masztanak a vállalatokkal szemben és a legkisebb mu­lasztás esetén is határozot­tan fellépnek, bogy az ed­digieknél is hatékonyabban védjék a dolgozók egészsé­gét. Vécs kilépett a völgyből Nem is olyan régen, még teljesen el volt zárva a kül­világtól Vécs. Ügy didergett a völgyben, mintha szándé­kosan magára hagyták vol­na a hegyek között. És sen­ki sem törődne vele. Aztán jöttek az okos gépek és a szorgos emberek, a ká­tyú ette utakat kifoldozták, meg is toldották, majd „be­járatás” után bitumennel lé­locsolták és apró kaviccsal lehintették. Előbb a Kisnána felé vezető út készült el, most szeptemberben pedig a régi 3-asra vivő, amin el le­het jutni Gyöngyösre is. Vécs elzártsága egyszerre megszűnt. A régi, semminek sem jó utak megújultak, most már könnyebb rajtuk elin­dulni erre vagy arra. A falu fellélegzett — annyi év után, annyi hiábavaló kérés után. ■ A tanácsházán Molnár Ist­vánnal a végreha jtó bizottság titkárával elevenítjük fel a történteket. Elmondja, hogy a KPM Közútépitő Vállalatá­nak szakemberei azzal állí­tottak be Vécsre; ők megcsi­nálják az utat, ha a község is segít. Adjon embereket a szerszámok forgatásához. Hogy ne kelljen messziről ideszállífani és visszavinni a munkásokat. Tizenkét nyugdíjasból ver­buválódott a brigád. Nekik is jó volt, mert „itthon” dolgoz­tak. az útépítőidnek is, mert helybeliekkel kellett együtt­dolgozniuk. Vám még egy utunk, ame­lyik a feldebrői vasútállo- mésta visz; wc annak csak egy része készült el. ígére­tet kaptunk, hogy jövőre tel­jesen felújítják, végig kiszé­lesítik és itatásos hengerlés­sel portalanítják. Vécsnek ugyanis Feldebrő a vasútál­lomása. A messziről küldött árut ott rakják ki, onnan kell elhordani teherautóval. De ha valaki Egerbe akar eljut­ni, akkor is Feldebrőn ke­resztül ér be a megye szék­helyére. Kell tehát ez az út is nagyon. A község útjairól Is szó esett. Még két kilométer hosszan nincs szilárd burko­lat rajtuk, de az idén is el­készítettek 500 méternyi új utat, az Ady E. utcában. Méghozzá kísérleti utat. Annak nincs kőalapja, hanem felszántották a talajt, aztán vegyszerrel lepermetezték, majd hengerrel mentek rá, csak ezután terítették le az aszfaltszőnyeget, — Háromévi jótállás van az új útra — teszi hozzá az elmondottakhoz a vb-titkár. —- Ha ez alatt az idő alatt elromlana az út, akkor a ha­gyományos módón újraépí­tik. A község lélekszáma hosz- szú évek óta változatlan. Va­lamikor meghaladta az ezer­ötszázat, most másfél százzal kevesebb. Főként a fiatalok mentek el. Bár a tsz minden vécsi szakképzett fiatalt szí­vesen felve|tt, de az ott dol­gozó gépkezelők, technikusok és mérnökök száma nem sok.', Egy társadalmi ösztöndíjasuk- most is van, ő majd vissza­jön Vecsre, az egyetem után. Mindezt a párttitkár, Kiss Ernő sorolja el, hogy kiderül­jön, nem a vécsieken múlik a fiatalok elköltözése. Men­nek Gyöngyösre. Ott'kapnak vagy vesznek lakást. * — Most is van négy üres ház a községben — halljuk a vb-titkártól. — Kettőt már eladtak az örökösök, méghoz­zá úgy, hogy a vevőt a tanács jelölte ki. Mind a két család­ban két gyerek van, a szülők is dolgoznak, eddig együtt él­tek a nagyszülőkkel. Annyi könnyítést kaptak, hogy az OTP helyettük kártalanította a tulajdonost, ők pedig a vé­telárat az OTP-nek törlesztik 20—25 éven át. Egy háromszáz négyszög- öles telken levő ház 70—80 ezer forintért cserélt gazdát. De aki építkezni akar, az is vehet közművesített telket a tanácstól az OTP közvetítésé­vel, méghozzá négyszögölen­ként húsz forintért. Ehhez az árhoz semmi magyarázatot nein kell fűzni. A negyedik ötéves tervi célkitűzéseiket elérték a vé- csiek. Egy nagyon kicsivel maradnak csak adósok. Erre az évre 7000 m2 járda meg­építését tervezték, de a ce­menthiány miatt mintegy 300 m2_t nem tudnak elkészíteni. És a következő ötéves terv? Amikor ez szóba került, a vb-titkár elgondolkodott. Na­gyon szeretnének egy egész­ségügyi központot. Oda tele­pítenék az orvosi rendelőt az orvos lakásával és a tanács­adót is. A baj ott van, hogy a köz­Gáztöltő állomás épül Csányban Több millió forintos be­ruházással épül Csányban a propán-bután gáztöltő állo­más, amely felépítése után Észak-Magyarország gáz­szükségletét biztosítja majd. Képünkön: a G anz­MAVAG szakmunkásai sze­relik a magasnyomású gáz­tartályokat. (Fotó; Perl Marton) Külföldieket öltöztetnek Növekvő tőkésexnort az Egri Ruhaipari Szövetkezetnél A PROHERENDEZÉS után fordult teljesen az áruterme­lés felé, s a mostani terv­időszakban kezdett a belföldi értékesítés mellett exporttal is foglalkozni az Egri Ruha­ipari Szövetkezet — amelyet azóta mind komolyabban .je­gyeznek a szakmában. E viszonylag rövid idő után, a ktsz az idén már 56 millió forint körüli éves ár­bevételre számít, s ebből ke­reken 40 milliós a külföldi szállítás. — Vajon hogyan . jutottak ddig az egriek? — kérdez­tük a napokban folytatott beszélgetésünk alkalmával Kovács Mihály elnöktől. — Egyik. rpgebbi ismerő­sünk, a Szegedi Ruhagyár — ségnek van tulajdonképpen rendelője és orvoslakása, és tanácsadó helyisége is. De az orvosi rendelő és lakás az öre­gek napközijének adna helyet, a tanácsadó mostani helyisége az óvoda bővítését tenné le­hetővé, az öregek mostani napközije pedig valamelyik társadalmi szerv irodája, klubja lehetne. — Nem kaptunk semmi biztatást, mert vannak ná­lunk rosszabb körülmények között levő községek is, hal­lottuk a járásnál. Pedig mi az ötödik ötéves tervben csak ezt az egy beruházást szeret­nénk megvalósítani, és ehhez a község pénzét is hozzáten­nénk, a szükséges 35 száza­lékos mértékig. Hát, nehéz itt bármit is mondani. A vécsiek nemcsak a tenyerüket nyújtják, ha­nem a forintjaikat sem saj­nálják. a Érdekes arca van Vécsnek. Nemcsak a kívülről megszé­pített iskolája emeletes, de több kétszintes háza is akad. Igaz, itt nem dívik mostaná­ban már az emeletes ház. Az építkezés sem nagyon. Az idén összesen "két új ház fris­sítette a környezetét. Mégis, az egész községnek nagyon modern hangulata, külső képe van. Világos, tisz­ta, derűs és nyílt a falu ar­ca. Hiába zárta be a völgybe a három rossz út hosszú éve­ken át. Amióta pedig a friss aszfaltszalag vidáman kacs­karingázik a dombok hátán, mintha Vécs megfiatalodó! r volna. Kilépett a völgyből. G, Molnár Ferenc erejét meghaladó — felada­tán osztozva kerültünk kap­csolatba első tőkés partne­rünkkel, az osztrák céggel, 1971-ben. Ha jól emlékszem; ötezer női, átriteneti kabát volt az első rendelés. S ezt az évek folyamán újabbak követték. Az osztrákokon kí­vül jelenleg az NSZK. Hol­landia és Angiig számára dolgozunk, de korábban ki­elégítettünk" már líbiai igé­nyeket is. Ebben az eszten­dőben 40 ezer női nadrág­kosztümöt készítünk, export­ra, legújabb megrendelőnk­nek pedig 13,5 ezer férfiöl­tönyt, ötezer zakót küldünk. A munkánk, bérmunka: a tőkés kereskedő például a kabáthoz — a cérna kivé­telével — minden anyagot elküld, míg az öltönyhöz alapanyagot ad. A mi dol­gunk, hogy a még szükséges kellékeket is megszerezzük s kellő feltételeket teremt­sünk a megbízások teljesíté­sére. Részben saját erőből, másrészt szövetségünk, a RUSZÖV segítségével — a kölcsönös fejlesztési alapból, végleges juttatásként kapott 1,9; illetve kölcsönként fo­lyósított 2,5 millió forinttal __ fejlesztettük üzemeinket, r endszeressé tettük dolgozó­ink szakmai képzését, to­vábbképzését. 1975. májusá­tól új — a termelőt, a sza­lagvezetőt és a minőségel­lenőrt egyaránt jobban ösz­tönző — bérezést vezettünk be, s többet törődünk a fegyelemmel. így, annak el­lenére, hogy — mint min­den új munka — az angol megrendelés teljesítése is elég nehéz volt, elkerülhetet­lenül bizonyos eredményrom­lással járt az év első felé­ben, a háromnegyed évet tekintve, már a tavalyinál lényegesen kisebb létszám mai is javait többet termel­tünk, mint. az előző eszten­dő hasonló időszakában. S a továbbiakban újabb javulás­ra számítunk. Amire egyéb­ként szükség is van, miután a külföldiek kérései foko­zódnak. .. A HUNGAROTEX jelzései alapján; jövőre 40 ezer női kabátot kérnek az osztrákok, a nyugatnémetek és a hol­landok, s például női ruha-' ra, csüpán az NSZK-nak 100 ezer darabos az igénye. Olya­nok a kilátások, hogy a kö­vetkező ötéves terv végére , az árutermelés — a növek­vő exporttal — akár a. száz­millió fölé is emelkedhet. A szüntelenül fokozódó követelményekhez — vt, 1£&ri Ruhaipari Szövetkezet. . to­vábbi fejlesztésekkel próbál igazodni. Mint hallottuk; Mezőtár- kány után rövidesen másik „vidéki” teleppel is bővül a ktsz. A kétútközi bérkastéiy átalakításával, felszerelésével — amihez a HUNGAROTEX hárommillió forintos segít­séget ígért — két ütemben korszerű üzemet szeretnének létesíteni. Az elképzelések szerint a mintaüzemben ja­nuár elején 110-es létszám­mal kívánják megkezdeni a kétmüszakos termelést, míg később 24 dolgozóval mun­kához lát a szabászat is, sőt húsz kismama számára kü­lön szalagot szerveznek. Az előkészületek már megkez­dődtek. s- december elsejétől a poroszlói kultúrházban hoz­záfognak a munkások beta­nításához is. Egyelőre —má­jusig, júniusig — csak ta­nulnak. gyakorolnak az új emberek: jobbára leértékelt anyagokból olcsó kötényeket, ruhákat 'varrnak. A jövő ér második felétől azonban mát valamennyien nagyon ko­moly munkát végeznek: — Mezőtárkánnval ellentétben — teljesen kész darabokat adnak ki a kezük alól. Egye­nesen a megrendelőnek. 1977- ben már nem kevesebb, mint 120 ezer női ruhát. S UGYANEKKOR előbbre lép az egri, központi üzem is: a csepeli gyár — orszá­gos bemutatásra, népszerűsí­tésre, elterjesztésre — teljes „levasalósort” szállít s a za­kószalagra speciális gépeket küld hasonló szándékkal. Re­mélvén, hogy mindez reme­kül beválik Egerben, s a külföldiek után végre talán a hazai szakemberek ér­deklődését is felkelti. Az idén létesített tanmű­helybe sikerült végre 19 ta­nulót szerződtetni, s remél­hetően a következő években is jelentkezik ennyi vagy több fiatal a szakma elsa­játítására. Évente ketten- hárman szakközépiskolában folytatják tanulmányaikat, így szerencséré a techniku­sok száma is szaporodik. Erő­södik a gárda, egyre képzet­tebb dolgozók kerülnek a középvezetői posztokra. így válik lassan-lassan va­lóságos „gyárrá-’ a még * nemrég is alig ismert, sze­rény kis ktsz ... Gy. Gy. UPRÜlt&íL 1975. »fctober 2S. krdé L 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom