Népújság, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-23 / 249. szám

Kulcskérdés: a termékszerkezet (5.) A diagnózis után Meglehetősen jó ideje, majd három esztendeje — a párt Központi Bizottsága 1972. no­vember 14—1-5-í ülése óta — kész a diagnózis, a gyógyu­lás megkezdődött, néha meg­állt, majd Ismét folytatódott, de lassan, a szükségesnél és lehetségesnél lassabban. A Minisztertanács 1975. január 30-1 illése, a műszaki fejlesz­tésről tárgyalva például azt volt kénytelen megállapíta­ni. hogy viszonylag nagy ösz- szegek maradnak a fejleszté­si alapban felhasználatlanul, s a gyártmányfejlesztésnél Is lassúbb, vootalottabb a gyár­tás korszerűsítése. Elveszett kamat Nem ritka eset ugyanis, hegy a gyártmány valójában gazdaságos lehetne, de vesz­teségessé teszik a gyártási fo­lyamatok közbeni hibák, a munkafegyelmi lazaságok — ami nemcsak a munkásokra értendő! —, azaz a gyártást nem igazították ténylegesen a termékhez. Holott a ter­mékszerkezet változtatásá­nak extenziv forrásai — amik eddig előtérben álltak, új üzemek, gyárak stb. — el­apadnak, s az intenzív mód, a műszaki fejlesztés kerül előtérbe. Amit jól jeleznek az ötödik ötéves terv előzetes számításai is, így a többi kö­zött a beruházásra fordítható összegekről. Megint példáért nyúlva: ha az árrendszer lassan köve­ti a költségek változását, ez­zel elősegíti az ésszerűtlen vállalati magatartás kialaku­lását. Azaz e magatartást nem szabad kizárólag szub­jektív okokkal magyarázni, hanem a tökéletlen szabályo­zókra, az érdekeltség egy­azon irányának hiányára is fel kell figyelni. Ugyanakkor a szubjektív okok sem mellé­kesek, mert hiszen sokan gondolkoznak úgy, hogy nem érdemes a változások terhét, kockázatát viselni, mivel ren­geteg a gáncsoskodás. az ér­tetlenkedés, s míg a nehéz­kes szervezeten átjut vala­mi. addigra már fölösleges megcsinálni, és elismerés he­lyett elmarasztalás jöhet. A Gazdaságkutató Intézet­nek az ipari nagyvállalatok­ról készített vizsgálata egye­bek között megállapította, hogy alkalmazkodóképessé­gük — rugalmasságuk — ki­sebb, mint más cégeké, s en­nek fő oka elsősorban nem a gazdasági környezetben van — de abban is! —, hanem a vállalati szervezetben. E szervezet nehézkességét a szervezetlenség, a kapcsola­tok, döntési rendszerek tisz­tázatlansága, az ún. felelős­ségek meghatározatlansá­ga okozza. Mindezekre a vál­latok jelenleg még minimális figyelmet fordítanak. A növekedés nem minden 1980-ra 1,5 millió négyzet- méter alapterületű épület létrehozásához- szükséges ka­pacitást kell megteremteni a könnyűszerkezetek gyártásá­ban. (Tavaly 500 ezer négy­Selypen szorít a selejt Több mint 51 ezer tonna cement, továbbá 1280 kilo­méter nyomócső! E termelési tervszámokkal kezdte idei évét a selypi ce­mentüzem. S most, amikor még két hónap hátra van az esztendőből, már 4500 tonná­val több cementet kiszállítot­tak a gyártelepről, s a nyo­mócsőkészítők szintén a legjobb úton haladnak, hogy készárutermelésüket 1320 ki­lométernyi csőre növeljék. Utóbbi célkitűzést azért is szeretnék teljesíteni, mert a vállalat központi igazgató­sága kétszázezer forint mun­kabértöbbletet helyezett ki­látásba a pluszként legyár­tandó 40 kilométernyi nyo­mócsőért. Igen sok exportkötelezett­sége van Selypnek. Na­gyobbrészt Csehszlovákiába, Ausztriába szállítanak, egy héttel ezelőtt pedig Bulgáriá­ból futott be váratlan ren­delés 3000 tonna fehérce­ment gyártására. Természe­tesen vállaltak, hiszen ez is növeli az 1975-ös zárszám­adás jó esélyét. ÚJ GYÁRTMÁNY Látogatásunk alkalmával érdeklődtünk Cserháti József üzemgazdasági osztályvezető­nél, minek köszönhető az idei kitűnő termelési ered­mény? Mint megtudtuk, új gyárt­mány került a nyomócső­üzem cikkllstájára. Eddig 200 és 600 milliméter közöt­ti átmérőjű csöveket készí­tettek Selypen, ez évben pe­dig ezeknél vékonyabb, 150 milliméteres csöveket is gyártanak, ami iránt igen nagy az érdeklődés. A szállí­tással sincs probléma, az ál­lamvasutak rendre biztosítja a szerelvényeket, akár kül­földi, akár belföldi piacra kell a cement, illetve nyo­mócső készáru. De igen hatékonyan segíti az üzem munkáját huszon­nyolc szocialista brigád ösz- szehangolt tevékenysége is, valamint az a termelési többletfelajánlás, amit a XI. pártkongresszus alkalmából tettek. Általában javult a ■»unkamorál, s ebben nem •■upón az anyagi ösztönzők iM*zanak szerepet se utób­SEGIT HEJÖCSABA Még egy tényezőt meg kell említenünk a felfutó termelés kapcsán; ez pedig ,a hejőcsabai cementipari gép­javító vállalat szakmunkás­brigádjának segítsége. Ennek a tíz embernek köszönhető, hogy a menet közben adódó javítási munkákat sikerült rendszeresebbé tenni. Fenyő László és társai a kisebb állásidőket használják fel arra. hogy egy-egy gyó­gyító „műtétet” elvégezze­nek a beteg gépeken. Illetve nagyon jól bevált gyakorla­tuk, hogy megelőzik a ko­molyabb hibásodéit, kezdet kezdetén igyekeznek fölfed­ni a bajokat. Módszerükről, tevékenysé­gükről csak jót hallottunk Fekete Dezső gépműhely­főnöktől i6. aki igen örülne, ha ez az akció folyamatossá válna, illetve a gyár maga nevelnp mielőbb hasonló bri­gádot! GOND A SELEJT Selypi látogatásunknak volt azonban árnyoldala! A nyo­mócsőgyártó üzemben magas selejttel folyt a termelőmun­ka, javulás csak október derekán mutatkozott. Pedig a részleg kongresszusi fel­ajánlásában az szerepelt, hogy 3 százalék alá szorítják éves szinten a hibás gyárt­mányt. Persze meg kell monda­nunk, hogy a nyomócső ké­szítése igen sok hibaforrás­sal jár, s nagyon komoly fi­gyelmet követel. Legtöbb se­lejt abból adódik, hogy a gépekről nem megfelelő szi­lárdságú cső kerül le. s ez azonnal deformálódik. Baj továbbá, ha nem ügyelnek a szárító hőfokára, az érlelés­re, vagy szakszerűtlen keze­lés folytán „elejtik” a kész, értékes csöveket. Ami selejtcsökkenés szem- pontjából^ biztató: Bózsvári László műszakjának sikerült a hibaszázalékot 1,13 század­ra csökkentenie október má­sodik hetében. Ha ezt az eredményt év végéig tartani tudják, s más műszakok is .az általuk kitaposott útra lépnek, talán teljesíti kong: resszusi vállalását a gyárte­lep. Akkor pedig minden­képpen jó esztendőt zárnak • »elypiek. zetméternyi épült, de ezek egyedi létesítmények, nem sorozatgyártás termékei.) A házgyári lakás gyorsan tető alá kerül, de lassan a hagyo­mányos technológiára ha­gyatkozó iskola, üzlet, szol­gáltatóház stb. A könnyű- szerkezetek mennyiségének növelése ezen a gondon segít, ám e módszer a helyszíni építési munka termelékeny­ségét három-ötszörösére nö­veli, az építési időt pedig a felére csökkenti! Előbbiek alapján már bát­ran leírhatjuk: a termékszer­kezet dinamikus fejlődése nem okvetlen a jobb áru mennyiségének gyarapítása, az ezt szolgáló kapacitások bővítése. Elsősorban a haté­konyság, a társadalmi jöve­delmezőség fokozásának mértéke ad igaz képet a vál­tozás értékéről, arról, hogy látszatra, avagy valójában haladtunk-e. Mindenki pénztára Ennek belátását mutatja, hogy a gyógyszeripar, jól ér­tékesíthető termékeinek elő­állítását fokozva, két év alatt 45 új gyógyszert is forgalom­ba hozott, azaz a termékszer­kezet alakításának mi Aden fő irányában haladt. E terület népgazdasági súlya azonban érthetően szerényebb, mint a gépiparé, hiszen Utóbbi az ipari termelés egyharmadát adja, s itt tevékenykedik a legtöbb szakmunkás. Része­sedése a népgazdaságban a foglalkoztatottság alapján nagyobb, mint a termelés szerinti. Azaz — nemzetközi összehasonlításban — érték­alkotó képességük kisebb a nemzetközi átlagnál. Ezért döhtő, hogy a változás első­sorban a gépiparban véljék gyorsabbá. A súlypont itt van, de teen­dők seregestől lelhetők min­denütt. Az irányításban, a szabályozásban éppúgy, mint a vállalati szervezet tökélete­sítésében, a szemlélet, a lég­kör változtatásában. Ne res- telljük leírni a közhelyet: mindenki pénztárából, a nem­zeti jövedelemből csak ak­kor vehet ki mindenki töb­bet, ha többet tett bele, S a mostani időszakban e * több legfőbb forrása a kulcskér­désre adott ked/ező, tények igazolta válasz: a termék­szerkezet gyorsabbá váló és folyamatos korszerűsítése. Mészáros Ottó (VÉGE) Munkások a lakóterületen A MUNKÁSOK személyes érdekei egyrészt a munka­helyhez, másrészt a lakóterü­lethez kapcsolódnak. A mun­kahely és a lakóterület min­dig szervesen illeszkedett egymáshoz, de a tanácstör­vény hatályba lépése óta a kapcsolat új módon jelentke­zik, mivel a törvény növelte a tanácsok kerületi szerepkö­rét, felelősségét. Ez egyben a népfront — mint politikai tömegmozgalom — lakóterü­leti munkájának fejlesztését és a munkásoknak a helyi po­litikába való fokozottabb be­vonását is lehetővé és szük­ségessé tette. Megyénk gazdasági szerke­zetének átalakulásával az el­múlt negyedszázad alatt a szocialista iparban foglalkoz­tatottak létszáma több mint négyszeresére nőtt, jelenleg meghaladja az 55 ezer főt, melyből a munkások száma mintegy 39'—40 ezerre tehe­tő. A fejlődés jellemzője, hogy nemcsak a városokban, hanem a falvakban is szá­mottevően nőtt a munkások létszáma, amely minőségileg is megváltoztatta az érintett lakóterületek társadalmi ar­culatát. Különösen érezhető ez a megye déli részén. A munkásérdekek képviselete, amelyet azelőtt jobbára csak „városi témaként” jegyezi' tünk, immár községeinkben is politikai és közéleti súlyt, rangot kapott, A munkások lakóterületi közéleti tevékenysége alap­vetően a népfront, a tanács és egyéb társadalmi tömeg­szervezetek választott testü­letéiben, valamint a lakóhely életével, fejlesztésével kap­csolatos akciókban, mozgal­makban való részvételükkel jellemezhető. A munkások részvétele a népfrontbizottságokban az elmúlt években tovább nö­vekedett. Jelenleg eléri a 26 százalékot, A népfront munkabizottsá­gaiban is jelentős tevékeny­séget fejtenek ki a munká­sok, különösen aktívak a munkásnök és a fiatalok. A népfrontelnökök több mint fele szintén munkás. Több községben és városkörzetben (Egerben, Gyöngyösön) a munkások nemcsak aktív részvevői, hanem motorjai is a testületi munkának. A ta­nácsokban és azok bizottsá­gaiban minden negyedik ta­nácstag munkás. Jelentősen megváltozott az oszággyűlési képviselők összetétele ts a legutóbbi választások során: korábban nem volt munkás közöttük, most pedig a képvi­selők egynegyede fizikai dol­gozó. ÁLTALÁNOS tapasztalat, hogy a munkások a lakóte­rületi népfront-kezdeménye­zésekben tömegesen vesznek részt. Szervezett kapcsolat kezd kialakulni az üzemek és a lakóterület között. A helyi tanácsok és népfrontbizottsá­gok már több helyen rend­szeresen tájékoztatják a munkáskollektívákat a lakó­terület helyzetéről, a tervek­ről, s ehhez kikérik vélemé­nyüket is. Nagy számban vesznek részt az üzemi dolgozók a megyében kibontakozó társa­dalmi munkában: óvoda, bölcsőde építésében, a váro­sok és községek szépítésében. Az elmúlt két évben 94 mil­lió forint értékű társadalmi munkát végeztek a megyé­ben, amelynek mintegy a fe­lét a munkások teljesítették. Az „Egy iskola — egy üzem” és az „Egy óvoda — egy üzem” mozgalom haté­kony akcióvá vált a megyé­ben. A szervezőmunkát ma már sok helyen a népfront és a szakmaközi szervezetek együttesen végzik. A munkások növekvő számban vesznek részt a képviselő- és tanácstagi vá­lasztások rendezvényein, amely alapvetően lakóterüle­ti közéleti tevékenység és a szocialista demokratizmus gyakorlásának is színtere. A legutóbbi választások fóru­main a részvevők mintegy fele (60—70 ezer fő) munkás volt. A NÉPFRONTMUNKA sarkalatos részét képezi az eljáró munkásokkal való tö­rődés, hiszen ők alkotják a megye munkásságának csak­nem egynegyedet (37—38 ezer fő). Biztató eredmények már vannak e területen, de a köz­életi érdeklődést körükben még kevésbé sikerült felkel­teni. Megyei elnökségünk a közeljövőben tűzi napi­rendre — a szakszerve­zetek közreműködésével — az e jelentős munkásré­teg helyzetével, közélett te­vékenységének fejlesztésével kapcsolatos teendőket. A munkások lakóterületi munkájának továbbfejleszté­séhez újabb ösztönzést adott a népfront és a szakszerveze­tek együttműködésének fej­lesztésére kiadott országos irányelv és a két szerv közös megyei akcióprogramja, to­vábbá a kongresszusi mun- kaverseny.mozgalom, amely­nek — újszerűén — egyik 'meghirdetője a népfront. Nagy a választék - de nem gyermekcipőből A gyöngyösi ÁFÉSZ-áruházban SÍ Van egy brigád a gyöngyö- ÁFÉSZ-áruházban, amely arról híres, hogy egyidős az áruházzal, 1969-ben alakult. A cipőosztályon dolgozik ez a brigád — névadójuk Ne. mecz József gyöngyösi már­tír, az 1919-es proletárdikta­túra hős alakja. Mindez, mondhatni belső ügy, nem tartozik másra, csak az áru­ház dolgozóira. A jelenleg Székácsné ár. Illés Mária puha, 'kényelmes bőrcípőt ke­res. — Még gondolkozom, megvegye-m-e ezt, vagy várjak még. .J — Ahogy tetszik, van választék — mondja WKctíjpgva az eladó, Béke hét tagot számláló arany­koszorús brigád mégis a megérdemelt figyelem kö­zéppontjában áll, mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy jól végzett munkájuk­nak igen sok ember örül Gyöngyösön, Heves megyé­ben és számosán a megye határain túl is. A brigád ugyanis a cipő- osztályon dolgozik és ezen a cipőosztályon — lehet cipőt kapni. — Tudjuk, hogy ez nem is olyan egyszerű dolog manap- ság. — Ha valaki, akkor mi iga­zán tudjuk, milyen sok bosz- szúságot okoz a vevőknek, hogy olyan nehéz elfogadható cipőhöz jutni. Éppen ezért, az osztályvezetőnk nagyon sok helyre elutazik, néz, érdek­lődik, rendel, szóval, velünk együtt szívén viseli, hogy jó készletünk legyen — mond­ta Beke Zsuzsa, a szocialista brigád vezetője. — Jöhet tehát a tél; itt minden kapható, igaz? — Egy kis túlzással. Mert 19-tŐl 26-os méretig magas szárú gyermekcipőből ná­lunk sincs választék. Ez azon­ban nem rajtunk múlik. Ma­gasabb helyeken kellene in­tézkedni. Mert. az nagyon szép, hogy meghirdetjük a népesedéspolitikát, de a megvalósításhoz sok minden szükséges, egyebek közt — gyermekeibe út. Az eredmények mellett vi­lágosan látjuk gondjainkat és a további teendőket is. Jelen­tős pl. még azoknak a szá­ma, akik nem, vagy nem he­lyesen értelmezik a párt szö­vetségi politikájának a nép­front keretében történő meg­valósulását. Az üzemek egf részében a lakóterületi mun­kát még nem tekintik teljes értékű társadalmi munkának. Nem vagyunk elégedettek a munkások részvételi arányá­val sem a testületekben, sém a lakóterületi akciókban. Több figyelmet kell fordíta­nunk a jövőben a helyi nép­front és a munkahelyi szak- szervezeti bizottságok tevé­kenységének segítésére, az eljáró munkások közösségi szemléletének formálására. A munkásérdekeket szem előtt tartva arra törekszünk, hogy a megyében a szociális, kom­munális ellátottság terén meglevő., fehér foltokat fel­derítsük és javaslatokkal se­gítsük a tanácsokat e gondok felszámolásában. Ennek ér­dekében pl. valamennyi he­lyi tánács középtávú tervja­vaslatait megvitatjuk a munkáskollektívákkal is. Azon munkálkodunk, hogy minél több munkás — nő és fiatal — legyen tevékeny részvevője a helyi politika alakításának, a településfej­lesztési célkitűzések vitáinak • és az azok megvalósítása ér­dekében szervezett társadal­mi akcióknak. Aj LAKÓTERÜLET fej­lesztése a lakosság — köztük a munkások — közéleti ak­tivitásának fokozása közér­dek. s mind a lakóterületen, mind a munkahelyen dolgozó politikai szervek és a taná­csok közös felelőssége is. Páti Penő. a Hazafias Népfront Heves megyei Bizottságának titkára A lélmilliomodik látogató az őszi BNV-n Az elmúlt hét nap alatt több mint 430 ezren tekin­tették meg az őszi BNV-t, amely utolsó előtti napján, szerdán délután fogadta a félmilliomodik látogatót. A finiséhez érkezett vásáron zsúfolódtak az események. A szakmai napok utolsó nagy központi rendezvénye­ként a konfekcióipar, vala­mint. a kötő-hurkolóipar és a kereskedelem szakemberei­nek találkozóját tartották. Szakmai napon kiemelték, hogy a felsőruházati cikkek forgalma az idén megközelí­tette a nyolcmillérd forintot, s jövőre várhatóan további nyolc százalékkal emelkedik. Egyeztették a kereskedelem igényét az ipar kínálatával. A kereskedelem olyan vá­lasztékot kért, amely ösz­tönöz a vásárlásra. Hangsú­lyozták a gyermekruha­ellátás fontosságát, tekintet­tel arra, hogy most például több mint 2 millió 14 éven aluli kis „honpolgárt” kell ellátni korszerű öltözékkel. Ehhez kérték a kereskede­lem képviselői a korszerűbb, a színesebb, a derűsebb anya­gokat. A kül- és belkereske­delem képviselői egyaránt igényelték egy olyan hosszú távú közös koncepció kidol­gozását, amelynek megvaló­sításával emelhetik mind a hazai ellátás, mind pedig az export színvonalát. Más szakmák képviselői is tárgyaltak ezen a napon. A 18-as pavilonban az iskola­bútor és snortszerán* gyár fővállalkozásában az állami és szövetkezeti ipar sport­szer szakmai napján a ter­melők és a kereskedelem megbeszélésein a tömegspor­tot szolgáló termékek fej­lesztése, az igények, s a gyártási lehetőségek kerül­tek szóba. Ott voltak a szák­ma! naoon az OTSH képvi­selni is. 1975. október 23« csütörtök t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom