Népújság, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-16 / 243. szám

Kis üzem - nagyszerű fehetíbégek Betonból csipkét verni AZ EGYIK lendületesen fejlődő városunkban már tarthatatlan volt »a szálloda­hiány. Általános megköny- nyebbülés fogadta a döntést: új szállodát építenek. Meg­született a terv. elkezdték a kivitelezést, amely csaknem egy évtizedig tartott Az okok eléggé ismertek. A tervmódo­sítások és a költségek emel­kedésének ördögi körforgá­sa visszaköszönő téma a la­pokban. Am az említett eset­ben nem kis szerepe volt az építkezés elhúzódásában a nagyratörő tervezői álmok­nak is. Betonból csipkét verni ne­héz, de megcsináljuk — nyi­latkozta egyik kollégánknak a/ építésvezető. Amikor elké­szült, mindenki jogosan örült, de az is kiderült, hogy az árából két olyat lehetett vol­na felépíteni, mint a budapes­ti Volga Szálló, amely a jól kialakított szállodatípus egyik példája. Alig van az országban olyan város, ahol hasonló esetről ne tudnának. Az el­múlt évtizedekben az építő­munka impozáns ledülete közben néha megfeledkeztek az építőművészet alapelvéről: a funkció határozza meg a tormát, és arról a gazdasági követelményről, hogy mini­mális ráfordítással, maximá­lis eredmény elérésére kell törekedni. A cukor gyártás során évente több tízezer mázsa melléktermék halmozódik fel gyárainkban. Értékesek ezek, gondoljunk csak a •nyers és a száraz répaszelet­re, vagy a melaszra, mely grind alkalmas takarmányo­zásra. A kaposvári Mezőgazdasá­gi Főiskolán néhány évvel ezelőtt felismerték ennek je­lentőségét és a helyi cukor­gyárral együttműKödve, kí­sérleteket kezdtek az urebe • tmgyártásra. Ez a kiváló mi­nőségi tejelő és hizlaló ta­karmány. száraz répaszel ét­ből, melaszból készül kar- mabki és ásványi sók hozzá adásával. Az első sikeres üzemi kísérletek során há­rom évvel ezelőtt a Mátra vidéki Cukorgyárakban is automatizált urebetím üze­met létesítettek és a szarvas­marha-program megvalósftár tót segítve hozzáláttak a fontos takarmány gyártásá­hoz. 1973-ban 340 vagon nrebe- tiíTt készítették Hatvaniban, melyet meg is vásároltak a közös gazdaságok. Egy évvel később ez a mennyiség már több mint duplájára emel­kedett és elérte a 700 va­gont. A szakemberek biza­kodva tekintettek a növek­vő igényekre, hiszen a ta­Nem felejtem el egyik épí­tőipari vállalatunk igazgató­jának a kifakadását: ma a tervezők nagy része nem gyárépületet, iskolát, lakó­házat álmodik a papírra, ami­kor munkához kezd, hanem a saját Ybl-díját. A kiíakadás- ban túlzás ellenére is igazság van. A szándékról csak a leg­nagyobb tisztelettel lehet szólni. A tervezők nagy ré­sze ugyanis nem saját fantá­ziájának kiélése céljából ad bele ..apait-anyait’". Alkotá­sát az utókornak szánja, vá­rosképben, maradandóságban gondolkodik. Éppen ezért az általa vélt lehető legmoder­nebbet szeretné megvalósíta­ni. A NEMES szándék önma­gában még nem elítélendő, de a tervezői-terveztetői álmo­dozást alá kell rendelni a realitásoknak. A józan szá­mításoknak, a megalapozott településfejlesztési tervek­nek, és nem utolsósorban az évezredes tapasztalatokon alapuló építészeti-esztétikai elveknek. Mert hiszen soha nem volt olyan korszak, ami­kor az emberek életét szolgá­ló különböző épületek mind­egyike azonos színvonalú re­mekmű lett volna. Az épít­mények többsége egyszerűen betöltötte a maga funkcióját. Lakni lehetett benne, vagy imádkozni, folyón való átke­pasztalatok mindenütt azt mutatták, hogy bevált az új takarmány, Kelet-Magyaror- szágon összesen 81 termelő- szövetkezetben vezették be az urebetint A cukorgyáriak méltán arra gondoltak, hogy az idén tovább nő majd az ér­deklődés e fontos takarmány iránt. Ám mégsem így tör­tént. 1200 vagon urebettn gyártását tervezték, de ha­marosan bebizonyosodott, hogy nincs ennyire igény. A közös gazdaságok ezt azzal indokolják, hogy jó volt az idei szálas és abraktakar- mány-termés, így nincs szükség több urebetinre. Kétségtelen, kedvezően alakult az idei takarmány­termelés, és igen jó átlago­kat takarítottak be üzeme; ink, az urebetinről azonban mégsem mondhatnak le olyan könnyen. Annál i6 inkább, mert megbízható, ezenkívül árban sincs nagyobb kü­lönbség más takarmányok­kal szemben. Van tehát jövője az úre- betinnek, mert viszonylag olcsó, melléktermékekből előállítható és a takarékos gazdálkodásra ösztönöz. Meg­követeli ezt az is, hogy éven­te nagyon sok cukorgyári melléktermék halmozódik lésre volt alkalmas, vagy megvédte az időjárás viszon­tagságaitól a kis műhely fel­szerelését. Ma is így van ez, s így van rendjén. Természetesen igény ma is, hogy építészeti alkotá­saink is kifejezzék, reprezen­tálják korunkat. De ezt első­sorban olyan egyedi középü­leteknek keli vállalni, mint mondjuk egy új megyei szék­ház, új színház, vagy egy újonnan létesített egyetem, kutatóintézet épülete. Más a helyzet azokkal a mindennapi funkciót betöltő épületekkel, irodaházakkal, iskolákkal, lakóházakkal, amelyeknek csak kivételes alkalmakkor szabadna egye­di tervezésűnek lenni, mert egy-egy típus sorozataiként is nagyon jól betöltik rendel­tetésüket. AMIKOR a tervezői fantá­zia és a realitások kötelező egyeztetését hangsúlyozzuk, nem arról van szó, hogy te­lepüléseink fejlesztését, vá­rosaink képének alakítását átmeneti nehézségek okozta takarékossági meggondolá­soknak rendeljük alá. A fenti példákban is az általános ér­vényű elvekről van szó. Ami hangsúlyozásukat aktuálissá teszi: - a népgazdaság mai helyzete az általános érvényű követelmények megtartásá­nak fontossága. V. J. fel, amelyet hasznosan fel­dolgozhatnak. Nem beszélve arról, hogy az urebetin fe­hérjét pótol, amely ha­zánkban ma még mindig hi­ánycikk és drága pénzért, importból kell beszerezni. A füzesabonyi és a komá­romi állami gazdaságban a túrái, a jászapáti és a jász- boldogházi termelőszövetke­zetben 1972-től eredménye­sen alkalmazzák a szarvas­marha-tenyésztésben az ure­betint. A Mátravidéki Cu­korgyárak kezdeményezésé­re most a Hortobágyi Álla­mi Gazdaságban bárányhiz­lalásra kezdenek urebetin etetési kísérleteket. Ezzel is szeretnék elősegíteni a kor­mány által meghirdetett juh- program eredményesebb megvalósítását. Az urebetin mellett az idei cukorkampány kezdete óta nagymennyiségű nedves ré­paszelet halmozódott fel a hatvani és a selypi cukor­gyárban. Ez kiváló tejelő­takarmányként értékesíthető, amely iránt korábban nagy volt az érdeklődés. Az idén viszont csökkent. Pedig ér­demes lenne erre is jobban odafigyelni a gazdaságok­nak, mert olcsó és a ter­melésben bizonyosan hamar megtérül. (mentusz) KISSNE HÉT ÓRÁRA JÁR dolgozni, Nagyné nyolckor kezd. Ennek megfelelően az egyiknek háromkor, a má­siknak négykor jár le a mű­szakja. Az előkészítőbe osz­tották be őket, folyamatos termelésről lévén szó, ott mindig kell az ember. Így mindenki jól jár. Kissné el­viheti az óvodába a gyereket, Nagyné előkészítheti az isko­lásokat. Faluhelyen ez más­képpen megoldhatatlan gond, ha nincs nagymama, mert né­hány ember kedvéért nem le­het korábban nyitni az óvo­dát. Segít az üzem. És mit szólnak hozzá a töb­biek? Elfogadják szó nélkül eze- f két a megoldásokat, hiszen elvben bárki kerülhet ha­sonló helyzetbe. A gyermek- gondozási segélyről visszaté­rőknek ez a változó munka- kezdési idő nagyon jó. Rózsaszentmártonban mon­dották mindezt el, amikor a BUDAPLAST helyi telepé­nek vezetőivel beszélgettünk. A kis üzem a bánya régi épü­leteinek hasznosításával jött létre, munkásai részben a bá­nya volt külszíni dolgozóiból, részben a korábban még a háztartásban dolgozó nőkből toborzódott. Az alig tízéves üzemben az egész BUDA­PLAST termékeinek mintegy fele készül. Ez természetesen kihat az itt dolgozók életére, keresetére. Átlagosan három­ezer forint felett keresnek. Már ami a termelés résztve­vőit illeti. Nyereséget is ezen a telepen fizettek a legtöbbet és ehhez mérten a dolgozó nők helyzetén is itt segítenek a legjobban. Sokszor hangoztatott do­log, hogy a mezőgazdaságból, a falusi háztartásból az ipar­ba kerülő nő sokkal nehezebb helyzetben van. Mert amíg a nagyváros ipari munkásnői­nek a második műszak a csa­ládot, a háztartást jelenti, a faluról iparba kerülő nőnek harmadik műszakja is van. A háztáji, a kert, a jószág. És ez egy kicsit behatárolja a továbbképzés lehetőségét is. — Nálunk szinte kínálko­zik a lehetőség a tanulásra — mondja a telep vezetője. — Elvileg bárki, bármilyen fo­kon tanulhat. Szakképzettsé­get lehet szerezni és beirat­kozni az általános műveltsé­get szolgáló bármely iskolá­ba. Tovább is lehet lépni, hogy legalább középszintű vezető legyen valaki. Elvileg valóban tninden le­hetőség adott a továbbtanu­lásra. A műanyagiparnak eb­ben az ágóban jóformán nincs is szakmunkásképzés, de elmentek a minisztériu­mig, hogy megteremtsék a lehetőséget. Lehetőség most már van, jelentkező nincs. Ehhez el kellene végezni az általános iskola nyolcadik osztályát, de van olyan dol­gozó, akinek még az ötödik­hatodik osztályról sincs bizo­nyítványa. A továbbtanulás nagy gond. Gubis Ferencné négy éve la­kik a faluban. Ide jött férjhez. Ö azok közé a kevesek közé tartozik, akik tanulnak. Gim­náziumba jár, kisbabát vár, s a gyermekgondozási segély ideje1 alatt le akar érettségiz­ni. — Azt hiszem — mondja —, ha valaki nagyon akar ta­nulni, annál nem lehet aka­dály sem a család, sem a háztáji. Csak akarni kell. Megérteni, hogy szükséges, talán nem is csak a mi mun­kánkhoz. Felnőnek a gyere­kek, miattuk is tanulni kell. Nálunk megértették, hogy más családban hogyan van, nem tudom. Annyira nem is­merem ezt a falut. A HÁMÁN KATÓ szocia­lista brigád naplóját olva­som: többen most végzik a marxista középiskolát. A bri­gád tagjai egy fél év alatt át­lagosan négy-hatszáz forin­téi költenek szépirodalmi könyvekre. — Tulajdonképpen , nem értjük, hol a hiba. Megszer­veztük például a középveze­tők továbbképzését Hatvan­ban. Négy-öt ember miatt ide nem lehet kihelyeztetni a tanfolyamot, be kellett utaz­ni. A nők lemorzsolódtak, azt mondták, rossz a közlekedés — mondja a párttitkár. (Gubis Ferencné a hatvani gimnáziumba jár be minden héten.) Talán az is akadály, hogy az átlagkeresetek eléggé ma­gasak. Bár állandó reklamá­ció tárgya, hogy a bányászoké alatt van. Anyagi érdekeltség alig fűződik a tanuláshoz. Talán ez is megfogalmazódik a passzivitásban, ahogy a le­hetőségeket fogadják. A kis üzem és a falu elég jól megvannak egymással, bár máig is akadnak problé­mák. A volt bányászfalu ne­hezen barátkozott meg a3 üzemmel, bár sokak számára ez hozta a pénzt és a munkát. Mindenesetre a segítség most már kölcsönös. A telep évi tízezer forinttal járul hozzá az óvoda fenntartásához, cseré­be minden itt dolgozó nő gyer­mekét felveszik az óvodába- Évente húszezer forintot ad­nak a tömegsport helyzetének javítására. Sok nő dolgozik itt, a mun­kások 70 százaléka Biztosí­tották számukra az egy- és kétműszakos beosztást, a gye­rekek korától is függően. Van ugyan olyan külföldi gépük, ami akkor lenne igazán drá­ga. ha nem dolgozna teljes kapacitással, de azon éjsza­kai műszakban férfiak vám­nak. Az anyagmozgatást rész­ben férfimunkások végzik. Igyekeznek „odafigyelni” a speciális női gondokra. A több gyermekes mamáknak a kötelező szabadságokon fe­lül havonta egy-két engedé­lyezett szabadnapot adnak. A kisgyermekesek állandó egyműszakja, néhány nő vál­tozó idejű munkakezdése mindezeket bizonyítják. A figyelem nem mindig pénz kérdése. A bébicsomag (szap­pan, hintőpor) nem forintér­téke miatt értékes, azért so­kat érő, mert azt jelzi, hogy az apróságot egy munkahelyi közösség várta és köszönti. A szokásos adatok: látogat­juk a kismamákat, segélyez­zük az egyedülálló nőket, a nagy családosokat, üzemi bü­fét létesítettünk, üzemi kony­hánk nincs, lehetőség lenne, jelentkező nem elég. AZ ÜZEM KICSI, a mére­teihez hasonló lehetőségeket viszont maximálisan kihasz­nálják. Már ami az emberek­ről váló gondoskodást illeti. A növekedésnek vannak szemmel látható jelei is, pél­dául az új üzemcsarnok. A növekedés „láthatatlan” jelei, hogy azért már akad, aki ta­nul, még többen, akik társa­dalmi munkára is időt szakí­tanak,- és ; akiknek ma mór nagyon hiáAyozna, ha nem lenne. A faluban megszok­ták. az itt dolgozók zömében megszerették üzemüket. Most már csak az hiányzik: vegyék észre jobban saját lehetősé­geiket. És ez. már nemcsak a nőkre vonatkozik. Deák Rózsi A gyermekélelmezés újdonságai Újfajta tartósított élelmi­szereket hoznak forgalomba a közeli hetekben, az isko­lákban és óvodákban étke­ző gyermekek részére. A Konzerv- és Paprikaipai'i Kutatóintézet. a Gyermek- élelmezési Vállalat megren­delésére tudományos alapos­sággal dolgozott ki új ter­mékeket, amelyek tápérték­ben és ízekben egyaránt gaz­dagítják a választékot, A gyermekétkeztetésben fokozottan figyelembe ve­szik, hogy a fejlődő gyer­meki szervezetnek vitamin­ban, ásványi sókban és fe­hérjékben! gazdag ételekre van szüksége. Át kell tehát alakítani az eddigi gyermek­táplálkozási szokásokat. A gyümölcslé például sokkal értékesebb a szervezet szá­mára, mint a főétkezéseknél hagyományos leves, ezért a Gyermekélelmezési Vállalat az iskolákban a jövőben le­ves helyett hetente egy-két alkalommal az ebédhez őszi­barack-, szilva-, par ad i csom­ós sárgarépaleveket szolgál fel, és ezután kapják a gyermekek a második fo­gást. Néhány helyen kipró­bálták már a vitamindús ké­szítményeket. melyeket nem­csak a gyermekek, hanem a szakemberek is nagy öröm­mel fogadtak. Az egészségesebb táplál­kozást szolgálja az az új ételrecept is, amelynek alap­ján a főzelékekhez a hagyo­mányos lisztes rántás helyeit eredeti, püré6Ített zöldség- nyers'.ryRgot használnak Pe,a.ici ,-re'dbomó .Szeleket passzíroaott zöld­borsóval sűrítenek. A csecsemők és kisgyer­mekek korszerű és kedvelt pürékonzerveit újabb ízek­kel bővítik. Már kaphatók a boltokban a legújabbak, a paradicsom, zöldbab és cék­la bébikonzervek. Az év vé­gére az alma, málna, meggy és sárgabarack gyümölcspü- ré-készítmények is piacra ke­rülnek. (MTI) Mi van az urebetinnel...? 1. RIGMUS — Nem uram, semmilye-lt más cipő nincs. Ne is keres­sen. Nem is rendelhetünk mást, csak bakancsot, torna­cipőt és kismamacipőt. — De valami divatos fél­cipő .... — Kérem szépen, nem tet­szik megérteni, hogy nem rendelhetünk? — Miért, falun nem vásá­rainak mást, csak bakancsot és tornacipőt? — Nem, mivel hogy nem lehet kapni. Logikus magyarázat. Germán Ferencné, a nagy- fügedi 11. számú iparéi kk- üzlet vezetője azonban to­vábbi felvilágosítással is szolgálhat. — Nem rendelhetünk to- vátrbá televíziót sem, mivel nem vagyunk szaküzlet, nem rendelhetünk centrifugát, mivel nem vagyunk szaküz­— Volna kereslet iránta? rm Ás elmúlt hónapban öt Pálinka viszont televíziót tudtam volna el­adni. De várjon, folytatom. Egész esztendőben öt darab kerékpárt kapott az üzlet, nem kapott olajkályhát és nem kapott hagyományos tűzhelyet sem, és nem ka­pott gáztűzhelyt sem. Ha va­laki sparheltot akar venni, annak be kell utaznia Gyön­gyösre, meg kell fizetnie az útiköltséget, az időről és az áru hazaszállításáról nem is beszélve. De be kell menni szögért is, mert százas mé­ret alatt az sincs. Az árvíz miau pedig rengeteg az építkezés és rengeteg szög kellene. Folytassam tovább? — Tessék, csak nyugodtan. — Ebben az esztendőben tíz konnektort kaptam. Tizet. El tudja képzelni, mi ez egy több mint kétezres faluban. Itt van egy megrendelő au­gusztus 14-éről, tessék, néz­zen meg egyetlen lapot be­lőle; 28 rendelt áruból 26-ot nem ka/ptam. — Úgy látom viszont, hogy pingponglabdát lehet kapni. —- Igen, az van, mennyit parancsol...? 2. RIGMUS — Hányszor szállítanak hetente árut? Válaszol Juhász Mihályné, a nagyfügedi 13-as számú élelmiszerbolt vezetője: — Hetenként egyszer ka­punk szalámit, kolbászt. Úgy­nevezett töltelékárut. — És ez meddig elég? — A kolbász egy nap alatt elfogy. A szalámifélék két nap alatt. — Nem lehet többet ren­delni? — Mi rendeltünk a köz­ponttól, de nincs rá keret. Nem tudnak többet szállíta­ni. van... Markazi rekord REFRÉN — Hányszor szállítanak hetente? Válaszol Hajdu> József, a nagyfügedi húsbolt vezetője. — Hetenként egyszer. — Ön az italboltnak is a vezetője. Annak milyen az ellátása? — Hát, kiflit azt nagyon ritkán kapok, hiába rendelek mindennap. — Pálinkából például mi­kor volt fennakadás az el­látásban? — Hát, úgy az 1960-as évek elején. — Azóta? — Azóta nem. Nem pa- haszkodhatom, rendesen jön az áru mindig. — Ez a fontos, igaz? — Igaz. András 280 mázsás átlagtermés pritaminpaprikából A markazi termelőszövet­kezetben ezekben a napok­ban szedték le a mintegy nyolchektámyi területről az 1971 óta termesztett, külön­leges minőségű pritaminpap- rikát. A teljes termést — amely az idén a csaknem 280 mázsás hektáronkénti át­laggal rekordszintet ért el a korábbi évekhez képest — a nagyrédei termelőszövetke­zet feldolgozójában exportra készítik elő. Ä paprika ter­mesztését egyébként családi művelésben végezteti a ter­melőszövetkezet. s Így majd 70 család jut munkához és tisztes jövedelemhez. Ez igen lényeges szempont, hiszen — mini közismert — a már­káz! termelőszövetkezet te­rületének is jelentős hánya­dát kisajátították a visontai bányaművelés miatt. A ter­melőszövetkezet vezetői el­mondták, hogy az idén több mint 1 300 000 forint árbe­vételt hoz a pritaminpapri- ka, s ezt csak fokozza az a körülmény, hogy Nagyrédé rőt a feldolgozás után az egész mennyiség nyugati exportra kerül. UßniUräa A 197$, október 19., csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalom