Népújság, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-14 / 216. szám

\ Olvas fűk A CSENDES AMERIKAI Nem kétséges, hogy van haladás. Ma kétszer annyi adói fizettünk, mintamennyi nagyapánk jövedelme volt. (Reader’s Digest) EZ IS KÉPESSÉG A pletykás ember minderu re olyan pontosan emlékszik, mintha valóban megtörtént volna. (Woman) A BÜSZKE BRIT APA A fiam születésekor 8 fon. tot és 5 Schillinge! nyomott. (Private Eye) AZ OLVASÖ VÉLEMÉ­NY E Ha van hőse ennek a re­génynek, akkor meg kell öl­nie a szerzőt. (Parade) Óvatosság Olyan ember ez, hogy ha kezet nyújtasz neki, utána meg kell számolnod az ujjai- dat! (Woman) AZ OPTIMISTA Az optimista az az ember, eki azt kívánja tőled: örülj, ha minden az ő szándékai szerint történik. (Globe) A STATISZTIKA SZERE­PE A statisztika olyan, mint a részeg embernek a lámpa­oszlop. Kapaszkodásra hasz­nálják, de nem világítanak vele. (Reader’s Digest) KI KICSODA Lusta az az ember, aki nem játssza meg a szorgalmast. (Reader’s Digest) A CINIKUS Cinikus az, aki kimondja, amit mások gondolnak, (Pierre Damnos) JEGYESEK — Megkérted a kezemet a papától? — Igen. Telefonon. Nem jól hallotta, ki beszél, de azt mondta, rendben van. (Le Rire) . KÉNYELEM Jobb szeretek a sorok között olvasni, ez nem fá­rasztja annyira a szemet (Parade) AZ EGYETLEN HÁT­RÁNY Semmit sem veszítünk az­zal, ha udvariasak vagyunk. Csak az ülőhelyet. (Tristan Bemard) L.V -Ú . ti t A szolnoki művésztelepröL. A múlt század közepén az osztrák August von Petten­hofen fedezte fel azt hogy Szolnok város és határa mi­lyen bőséggel kínálja a leg­változatosabb festői témá­kat a művészeknek. Retten - kofent megejtette e vidék és népének varázsa, így gyakran visszatért a városba. A kö­vetkező generáció hazai mű­vészeit, többek közt Biha­ri Lajost, Koszta Józsefet, Fényes Adolfot is megihlet­te a táj. Mednyánszky Lász­ló pedig 1899-ben már sokad­magával a kultuszminiszter­hez folyamodott, segítse lete­lepedni őket a magyarság egyik jellegzetes központjá­ban. A háború pusztította te­lepet 1955 és 1957 között a Képzőművészeti Alap ismét felépítette, 6 azóta a hagyo­mányok továbbélnek. Jávor Ottó: Az állatsereglet feloszlatása Fenti képünkön: Zádor Ist­ván: A Szolnoki Művészte­lep, jobbra: Szabó László: Leila. K ét hirschlert kérek! Az eladónő kezében fényes tortafogó. Beleesettint a levegőbe. Abból kérek... Már sejtette, hogy becsapták. Ja, ischlert! Vera a csipkével letakart asztal mellett szája elé kapja tenyerét. Tényleg nem tudtad? Jaj, de falu­si vagy! Aztán ikávét ittak. Nem haragudott Verára. Vera jó­pofa, leül melléje, beszél hozzá. Megbízott benne. Kérj két ischlert. És ő kért Verának be nem áll a ssája. Kel­lene egy télikabát. Olyan hasított bőr, olyan téliesített sertés. Irtó drágák a cuccok. Bólintott. Aztán mind a ketten belenéztek az üres csészébe. Megtartod? Eszter mintha kardigánját simí­taná le. Bertalan? Semmi. A nap éppenhogy belesett a föl­dig érő ablakon a függönyök közt. Amikor elmentek, már csak a sár­garéz függönykarikókat érte a fény. A Vörösmarty téren kopaszok vol­tak a platánok. A költő fején ga­lambok ültek. Eszterben minden pontosan rögződött. Azt mondják, a szállásadónőd bolond. Felhúzta a vállát. Nem egészen. Tehát jegyezd meg: isch... aka­rom mondani hirsch... Nevettek. Isch-ler, hirsch-ler... ment föl a lépcsőn. Amikor a rendelőben megmondták, amikor megtudta, és jött kifelé, Bertalan ott állt az or­vosi rendelő előtt, csupa kérdőjel és csupa aggodalom, ő ránevetett... Isc-ler, hirsch-ler... Bolond öreg­asszony, de nem közveszélyes, mondta a házmester. Zöld puló­verét belegyűrte a nadrágjába, Cj könyvek A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó kiadványai kö­zött említést érdemel Doná- szy Magda „Csálé Kati” cí­mű ifjúsági regénye, amely Reich Károly illusztrációival jelent meg. A Delfin köny­vek sorozatának új kötete a Rinaldo Rinaldini kalandos életét bemutató „Haramiák kapitánya”, Christian Vul­pius híres ifjúsági regénye. Az tgy élt... sorozatban je­lent meg R. Várkonyi Ágnes tollából az „tgy élt Vak Boty. tyán” című életrajzi könyv. Dávid Csaba történelmi re­génye, a „Buda megvétele” Thury Zsuzsa ifjúsági regé­nye, a „Buksi a repülőgépen”. Üjabb kiadásban jelent meg Hárs László meséje, a „Hol voltam, hol nem voltam” Würtz Ádám illusztrációival. A Kozmosz-kötetek legújabb- ja egy verseskötet: a „Fehér- inges folyók" Pintér Lajos verseit tartalmazza. A Szépirodalmi Könyvkia­dó új kötetei közül említsük meg a Kiskönyvtár-sorozat­ban megjelent novellásköte- tet: az „Arabella” Bíró Lajos elbeszéléseiből ad válogatást. Gyurkovics Tibor versesköte­te, a „Szeretlek, akárki vagy” Móricz Virág új regénye, a „Hiába”. Hajnóczy Péter el­beszéléseit, meséit tartalmaz­za „A fűtő” című kötet. Az Olcsó Könyvtárban látott napvilágot Tamási Áron „Hazai tükör” „.Krónika 1832—1853” című műve, Féja Géza utószavával. A Szépiro­dalmi Zsebkönytár új kötete Bihari Klára „Miért?” című regénye, a Diákkönyvtáré Arany János Toldi-trilógiája (Toldi — Toldi szerelme — Toldi estéje) egy kötetben lá­tott napvilágot. Barát Endre elbeszéléseiből, karcolataiból ad válogatást a „Delfin köve­ti a hajót”. Mocsár Gábor „Sziklából víz” című kötete a címadó regényen kívül a „Szerencsés flótás” című re­gényét és több elbeszélését is közli. Magyar—csehszlovák közös kiadásban — a pozso­nyi Madách Kiadóval együt­tes gondozásban — látott napvilágot a „Kenyér meg tej”, Szabó Béla verseivel. Az Arcok és vallomások sorozat sikerült új kötete ^ Jókai Mór alkotásai és vallomásai tük­rében, a kiváló Jókai-szakér- tő, Nagy Miklós tollából. TASNÁD1 VARGA ÉVA; Nyári zsoltár A fák mögött fekete víztükör, részegen táncol millió bogár, csörren a lánc és mindjárt partot ér egy messzesikló csónak árnya már. Arany kenyér a hold — szelíd, kerek, mint kiskorom vacsoraasztalán, mikor a dongó verset zümmögött, s piros gyűszűvel varrt ifjú anyám, Csörren a lánc. Valakit várok én. Fűszál remeg. Lépése dalt dobol. Csak néhány perc, és néhány pillanat, s jön már felém az úton valahol. Csörren a lánc. Nem, nincs most semmi sem. Magam vagyok. És ö van. Semmi más. Egy ősi ritmust játszik a szivem, erről zizeg a föld, a viz. a hárs. Csörren a lánc. Hullámzó, nagy vizek csónakja mögött összecsapjatok! Tündöklő sásból hálót szőjjetek, a takarjátok be álmos csillagok. NADÄNYI ZOLTÁN: A vándor meg a tenger Tengert lát a vándor, csudaszép a tenger, belelép a vándor, hátralép a tenger. Lép a vándor kettőt, százat, de hiába, egy lépéssel elkésik mindig a lába. Lép a vándor ezret, a tenger is annyit, hol imént víz kéklett, sivatag aránylik. Megy a vándor beljebb, nem tudja elemi, megy a tenger feljebb, már alig felényi. .. .Addig vándorolt a vándor, míg kifáradt. És a tenger addig hátrált, míg kiszáradt. SASS ERVIN: Erdőben őrséget állnak a fák furcsa seregek senki nincs pihenőben nem ismerik a ledőlés puhaságát csak a gyökerek görcsös mélyülésé' karok összefonódását a nedveket szívó élniakarást őrséget állnak a fák a valóság határain reményszínű leveleket tűzv ágdárdák hegyére kitárt koronáikra drágakőnek ül a Nap őrséget állnak a fák mozdulatlan hűségben mellét elől keresztezte a nadrág­tartó. Gyanakodva nézte a lányt. Csodálom, hogy magának kiadta. Rokon? Eszter bólintott. Azaz nem, csak... A házmester dühö­sen becsapta a lakók könyvét Nálunk kulcspénz van. Öt forint, de mindenki tizenötöt ad. Minimum! 1^1 ásodik nap a szomszédból ■ * libbent ki egy nő. Ahogy szokás: papucs, összefogott pongyo­la. Maga lakik a Mária néninél? Nincs vele baj? Nincs. Mert tudja, folyton mászkál. Mint egy sündisznó, nevetett az asszony. Hibátlan, fehér fogsora volt. Mond­tam is az uramnak, egyszer még baj lesz, mindig mászkál meg éne­kel, mert hogy nála mindig május elseje van. Teljes fogsor-fehérség. Tán még zászlót is visz, vörös zász­lót, úgy trappol, mi meg nem tu­dunk nyugodni, mert folyton mász­kál, és áthallik. Magát nem zavar­ja? Nem. Túl ridegre sikerült. Eltűnt a hi­bátlan fogsor, minden fehérség el­tűnt. Esztert a kapualjban érte utol a rikácsolás: „Azt gondolja, lakáshoz jut? Ingyért?” Majd egy szürke kalap a Közért előtt, fácántollal. Legyen jó hoz­zá. .. Beteg szegény, egyensúlyi za­varai vannak, sose jön ki a lakás­ból. Templomba se jár, az a baj. Mikor szóltam, ha hallotta volna, nem, az nem igaz, hogy egy ilyen idős... Maga talán... Legyen jó... Fújt a szél a szürke házak között, fújta a fácántollat a szürke kala­pon. Mária néni összecsapta tenyerét az előszobában. Danika! Bömbi! Izadó- ra! Nézzétek, megjött Eszter! Gyer­tek, köszönjetek szépen! Úgy, meg­hajolni, pacsit, Danika! Esztert elragadta a hév. Mintha nem is ő lenne, pukedlizett, és megrázta a levegőt. Szervusz, Da­nika! Mária néni kacagott. Az nem a Dani, az a Bömbi! Jaj, bocsánat, még nem tudom őket megkülönböztetni. Hát persze, persze. Akaszd ide a kabátod, Károly majd megtartja. És Károly, a barna, régimódi fogas csakugyan megtartotta. Karon fogva végigvezette a laká­son. Két szoba, a kisebbik Eszteré. A konyha majdnem üres. Ez a Ma­lacka, mutatott az örgeasszony a piros lábasra. Valahogy mindig piszkos marad mosogatás után a szerfitelen. Pedig szeretem ám a Malackát! Á lltak a konyhában a csupasz villanykörte alatt. Eszter azt hitte, már ért mindent. Éjszaka lépéseket hallott a szom­széd szobából. Mintha énekelt is volna az öregasszony halk, vékony hangon valami dalt a tavaszról, de ezt már nem értette. Két hét múlva, amikor délután hazaért, a konyha mennyezetére húzott fregolin ott száradt a- párna­huzata, köténye, néhány törülköző, meg zsebkendő. Na, de Mária néni! Ugyan, kislányom, semmiség. Én meg csak nézzem el, hogy cipe- kedsz nekem a Közértből, mi? Hi­szen olyan jól viselkedik a Samu­ka. Samuka a mosógép volt. Mária néni a díványon ült. Feje fölött a polcon Izadóra, a zsiráf. Tudod, régebben csináltam én min­denféle figurát a szomszéd gyere­keknek. Kaszáló parasztot, baglyot, még oroszlánt is. Aztán egyszer csak azt mondja az anyjuk, hogy csináljak többet. így maradt meg Izadóra. Eszter előrehajolva nézte a zsirá­fot. Mintha szomjas lenne, száraz volt a torka. Az élet ..... akarta k ezdeni, de nem jött ki szó a szá­ján. Na, járjunk egyet, egészen elzsib­badtam! Az ablakhoz sétáltak. Kinn szél fújt, hordta a havat. És most mégis megkérdezte. Nem azt, amit akart, hanem azt kérdezte: Mária néninek nincs senkije? Egy öcsém. Külföldön a szeren­csétlen. Nehezen lélegzett az öreg­asszony. Tudod, mi volt a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetsége? Megrázta fejét. Nem is érdékes. Neked már nem érdekes. Talán, őmiatta. • - Elhallga­tott. Előrenyújtott mutatóujjával megkopogtatta az ablak párkányát. Pa-pak-pak. Mint a géppuska. Kinn hordta a havat a szél. Nem kellene mindig... akarta mondani, de az öregasszony nyu­godtan állt, és Eszter megértette, igaza van, sose szabad hagyni, hogy egészen leülepedjék bennünk minden. Bertalan levelét a házmester ® adta oda. A postás még nem ismeri, nincs rajta a rekeszen a ne­ve. Sárga-piszkosan feszült a nad­rágtartó zöld pulóverén. Bertalan vidékről írt, hogyha majd anyagilag összeszedi magát, akkor esetleg, itt van lehetőség, különben is kár a fiatalságukat ilyen korán... Eszter ült a széken, lassú, merev ;al egészen ki­csire hajtogat lertalan levelét. Nem halogat’ tovább. Gyereket \ mondta Mária néninek. Gyér; .. lesz. Ö, ragyogott föl az öregasszony. Ó, ismételte, aztán elhallgatott. Az ■- VWW MMAW ablakhoz állt, onnan szólt vissza. Majd akkor cserélünk, én átme­gyek a kisszobába, úgy jobban el­fértek. Január közepén kilyukadt Ma­lacka. Eszter új piros lábassal állí­tott be. Itt a Malacka II. Nem kell már az állatsereglet! Eszter megint nem tudta, há­nyadán áll. De Mária néni mosoly­gott. Hát nem érted ? Már nem kell! Na gyere, nézzünk fényképe­ket! A díványon ültek a lámpa alatt. Hosszú ruha, darázsderék, kipödrött bajusz, óralánc, komoly, barna te­kintetek a sárgára avult papíron. A szüleim. Kőműves volt a papa. Üjabb kép. A férjem. Nézték a ké­pet. Még mindig nézték. Május elsején ismerkedtünk meg. Tizen­öt éves voltam. Fogtuk egymás kezés, akkor az volt a szokás, úgy sétáltak a fiatalok... Letépett egy orgonát, nekem adta... Ott volt egy pad. Látod? Eszter bólintott. És azután! Azután már mindig együtt men­tünk. Az építőmunkásokkal, mert ő is az volt. És? Egyszer nem mentem vele. Ak­kor már harminc éve éltünk együtt. Beteg voltam, ő meg már nem épí­tőmunkás, hanem kiemelt káder. Elmúlt dél, nem jött, hiába vártam. Aztán? Azt hittem... azt hittem... Mint­ha levegő után kapkodna, mint aki fuldoklik Gyorsan kérdezni kell! Aztán? Messziről jött a válasz. Aztán rehabilitálták. A lámpa vakított, kint fújt a szél. Bent csönd. Majd később na­gyon nyugodt, nagyon köznapi han­gon azt kérdezte Mária néni: Mi­korra várod? Májusra. Na. gyere. sétáljunk egy kicsit. Kell a mozgás, bizony, most mór neked is kell! C linduitak körben a szobában. ^ Hirtelen megtorpant az öregasszony. Érzed? Orgona, súgta Eszter.

Next

/
Oldalképek
Tartalom