Népújság, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-14 / 216. szám
\ Olvas fűk A CSENDES AMERIKAI Nem kétséges, hogy van haladás. Ma kétszer annyi adói fizettünk, mintamennyi nagyapánk jövedelme volt. (Reader’s Digest) EZ IS KÉPESSÉG A pletykás ember minderu re olyan pontosan emlékszik, mintha valóban megtörtént volna. (Woman) A BÜSZKE BRIT APA A fiam születésekor 8 fon. tot és 5 Schillinge! nyomott. (Private Eye) AZ OLVASÖ VÉLEMÉNY E Ha van hőse ennek a regénynek, akkor meg kell ölnie a szerzőt. (Parade) Óvatosság Olyan ember ez, hogy ha kezet nyújtasz neki, utána meg kell számolnod az ujjai- dat! (Woman) AZ OPTIMISTA Az optimista az az ember, eki azt kívánja tőled: örülj, ha minden az ő szándékai szerint történik. (Globe) A STATISZTIKA SZEREPE A statisztika olyan, mint a részeg embernek a lámpaoszlop. Kapaszkodásra használják, de nem világítanak vele. (Reader’s Digest) KI KICSODA Lusta az az ember, aki nem játssza meg a szorgalmast. (Reader’s Digest) A CINIKUS Cinikus az, aki kimondja, amit mások gondolnak, (Pierre Damnos) JEGYESEK — Megkérted a kezemet a papától? — Igen. Telefonon. Nem jól hallotta, ki beszél, de azt mondta, rendben van. (Le Rire) . KÉNYELEM Jobb szeretek a sorok között olvasni, ez nem fárasztja annyira a szemet (Parade) AZ EGYETLEN HÁTRÁNY Semmit sem veszítünk azzal, ha udvariasak vagyunk. Csak az ülőhelyet. (Tristan Bemard) L.V -Ú . ti t A szolnoki művésztelepröL. A múlt század közepén az osztrák August von Pettenhofen fedezte fel azt hogy Szolnok város és határa milyen bőséggel kínálja a legváltozatosabb festői témákat a művészeknek. Retten - kofent megejtette e vidék és népének varázsa, így gyakran visszatért a városba. A következő generáció hazai művészeit, többek közt Bihari Lajost, Koszta Józsefet, Fényes Adolfot is megihlette a táj. Mednyánszky László pedig 1899-ben már sokadmagával a kultuszminiszterhez folyamodott, segítse letelepedni őket a magyarság egyik jellegzetes központjában. A háború pusztította telepet 1955 és 1957 között a Képzőművészeti Alap ismét felépítette, 6 azóta a hagyományok továbbélnek. Jávor Ottó: Az állatsereglet feloszlatása Fenti képünkön: Zádor István: A Szolnoki Művésztelep, jobbra: Szabó László: Leila. K ét hirschlert kérek! Az eladónő kezében fényes tortafogó. Beleesettint a levegőbe. Abból kérek... Már sejtette, hogy becsapták. Ja, ischlert! Vera a csipkével letakart asztal mellett szája elé kapja tenyerét. Tényleg nem tudtad? Jaj, de falusi vagy! Aztán ikávét ittak. Nem haragudott Verára. Vera jópofa, leül melléje, beszél hozzá. Megbízott benne. Kérj két ischlert. És ő kért Verának be nem áll a ssája. Kellene egy télikabát. Olyan hasított bőr, olyan téliesített sertés. Irtó drágák a cuccok. Bólintott. Aztán mind a ketten belenéztek az üres csészébe. Megtartod? Eszter mintha kardigánját simítaná le. Bertalan? Semmi. A nap éppenhogy belesett a földig érő ablakon a függönyök közt. Amikor elmentek, már csak a sárgaréz függönykarikókat érte a fény. A Vörösmarty téren kopaszok voltak a platánok. A költő fején galambok ültek. Eszterben minden pontosan rögződött. Azt mondják, a szállásadónőd bolond. Felhúzta a vállát. Nem egészen. Tehát jegyezd meg: isch... akarom mondani hirsch... Nevettek. Isch-ler, hirsch-ler... ment föl a lépcsőn. Amikor a rendelőben megmondták, amikor megtudta, és jött kifelé, Bertalan ott állt az orvosi rendelő előtt, csupa kérdőjel és csupa aggodalom, ő ránevetett... Isc-ler, hirsch-ler... Bolond öregasszony, de nem közveszélyes, mondta a házmester. Zöld pulóverét belegyűrte a nadrágjába, Cj könyvek A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó kiadványai között említést érdemel Doná- szy Magda „Csálé Kati” című ifjúsági regénye, amely Reich Károly illusztrációival jelent meg. A Delfin könyvek sorozatának új kötete a Rinaldo Rinaldini kalandos életét bemutató „Haramiák kapitánya”, Christian Vulpius híres ifjúsági regénye. Az tgy élt... sorozatban jelent meg R. Várkonyi Ágnes tollából az „tgy élt Vak Boty. tyán” című életrajzi könyv. Dávid Csaba történelmi regénye, a „Buda megvétele” Thury Zsuzsa ifjúsági regénye, a „Buksi a repülőgépen”. Üjabb kiadásban jelent meg Hárs László meséje, a „Hol voltam, hol nem voltam” Würtz Ádám illusztrációival. A Kozmosz-kötetek legújabb- ja egy verseskötet: a „Fehér- inges folyók" Pintér Lajos verseit tartalmazza. A Szépirodalmi Könyvkiadó új kötetei közül említsük meg a Kiskönyvtár-sorozatban megjelent novellásköte- tet: az „Arabella” Bíró Lajos elbeszéléseiből ad válogatást. Gyurkovics Tibor verseskötete, a „Szeretlek, akárki vagy” Móricz Virág új regénye, a „Hiába”. Hajnóczy Péter elbeszéléseit, meséit tartalmazza „A fűtő” című kötet. Az Olcsó Könyvtárban látott napvilágot Tamási Áron „Hazai tükör” „.Krónika 1832—1853” című műve, Féja Géza utószavával. A Szépirodalmi Zsebkönytár új kötete Bihari Klára „Miért?” című regénye, a Diákkönyvtáré Arany János Toldi-trilógiája (Toldi — Toldi szerelme — Toldi estéje) egy kötetben látott napvilágot. Barát Endre elbeszéléseiből, karcolataiból ad válogatást a „Delfin követi a hajót”. Mocsár Gábor „Sziklából víz” című kötete a címadó regényen kívül a „Szerencsés flótás” című regényét és több elbeszélését is közli. Magyar—csehszlovák közös kiadásban — a pozsonyi Madách Kiadóval együttes gondozásban — látott napvilágot a „Kenyér meg tej”, Szabó Béla verseivel. Az Arcok és vallomások sorozat sikerült új kötete ^ Jókai Mór alkotásai és vallomásai tükrében, a kiváló Jókai-szakér- tő, Nagy Miklós tollából. TASNÁD1 VARGA ÉVA; Nyári zsoltár A fák mögött fekete víztükör, részegen táncol millió bogár, csörren a lánc és mindjárt partot ér egy messzesikló csónak árnya már. Arany kenyér a hold — szelíd, kerek, mint kiskorom vacsoraasztalán, mikor a dongó verset zümmögött, s piros gyűszűvel varrt ifjú anyám, Csörren a lánc. Valakit várok én. Fűszál remeg. Lépése dalt dobol. Csak néhány perc, és néhány pillanat, s jön már felém az úton valahol. Csörren a lánc. Nem, nincs most semmi sem. Magam vagyok. És ö van. Semmi más. Egy ősi ritmust játszik a szivem, erről zizeg a föld, a viz. a hárs. Csörren a lánc. Hullámzó, nagy vizek csónakja mögött összecsapjatok! Tündöklő sásból hálót szőjjetek, a takarjátok be álmos csillagok. NADÄNYI ZOLTÁN: A vándor meg a tenger Tengert lát a vándor, csudaszép a tenger, belelép a vándor, hátralép a tenger. Lép a vándor kettőt, százat, de hiába, egy lépéssel elkésik mindig a lába. Lép a vándor ezret, a tenger is annyit, hol imént víz kéklett, sivatag aránylik. Megy a vándor beljebb, nem tudja elemi, megy a tenger feljebb, már alig felényi. .. .Addig vándorolt a vándor, míg kifáradt. És a tenger addig hátrált, míg kiszáradt. SASS ERVIN: Erdőben őrséget állnak a fák furcsa seregek senki nincs pihenőben nem ismerik a ledőlés puhaságát csak a gyökerek görcsös mélyülésé' karok összefonódását a nedveket szívó élniakarást őrséget állnak a fák a valóság határain reményszínű leveleket tűzv ágdárdák hegyére kitárt koronáikra drágakőnek ül a Nap őrséget állnak a fák mozdulatlan hűségben mellét elől keresztezte a nadrágtartó. Gyanakodva nézte a lányt. Csodálom, hogy magának kiadta. Rokon? Eszter bólintott. Azaz nem, csak... A házmester dühösen becsapta a lakók könyvét Nálunk kulcspénz van. Öt forint, de mindenki tizenötöt ad. Minimum! 1^1 ásodik nap a szomszédból ■ * libbent ki egy nő. Ahogy szokás: papucs, összefogott pongyola. Maga lakik a Mária néninél? Nincs vele baj? Nincs. Mert tudja, folyton mászkál. Mint egy sündisznó, nevetett az asszony. Hibátlan, fehér fogsora volt. Mondtam is az uramnak, egyszer még baj lesz, mindig mászkál meg énekel, mert hogy nála mindig május elseje van. Teljes fogsor-fehérség. Tán még zászlót is visz, vörös zászlót, úgy trappol, mi meg nem tudunk nyugodni, mert folyton mászkál, és áthallik. Magát nem zavarja? Nem. Túl ridegre sikerült. Eltűnt a hibátlan fogsor, minden fehérség eltűnt. Esztert a kapualjban érte utol a rikácsolás: „Azt gondolja, lakáshoz jut? Ingyért?” Majd egy szürke kalap a Közért előtt, fácántollal. Legyen jó hozzá. .. Beteg szegény, egyensúlyi zavarai vannak, sose jön ki a lakásból. Templomba se jár, az a baj. Mikor szóltam, ha hallotta volna, nem, az nem igaz, hogy egy ilyen idős... Maga talán... Legyen jó... Fújt a szél a szürke házak között, fújta a fácántollat a szürke kalapon. Mária néni összecsapta tenyerét az előszobában. Danika! Bömbi! Izadó- ra! Nézzétek, megjött Eszter! Gyertek, köszönjetek szépen! Úgy, meghajolni, pacsit, Danika! Esztert elragadta a hév. Mintha nem is ő lenne, pukedlizett, és megrázta a levegőt. Szervusz, Danika! Mária néni kacagott. Az nem a Dani, az a Bömbi! Jaj, bocsánat, még nem tudom őket megkülönböztetni. Hát persze, persze. Akaszd ide a kabátod, Károly majd megtartja. És Károly, a barna, régimódi fogas csakugyan megtartotta. Karon fogva végigvezette a lakáson. Két szoba, a kisebbik Eszteré. A konyha majdnem üres. Ez a Malacka, mutatott az örgeasszony a piros lábasra. Valahogy mindig piszkos marad mosogatás után a szerfitelen. Pedig szeretem ám a Malackát! Á lltak a konyhában a csupasz villanykörte alatt. Eszter azt hitte, már ért mindent. Éjszaka lépéseket hallott a szomszéd szobából. Mintha énekelt is volna az öregasszony halk, vékony hangon valami dalt a tavaszról, de ezt már nem értette. Két hét múlva, amikor délután hazaért, a konyha mennyezetére húzott fregolin ott száradt a- párnahuzata, köténye, néhány törülköző, meg zsebkendő. Na, de Mária néni! Ugyan, kislányom, semmiség. Én meg csak nézzem el, hogy cipe- kedsz nekem a Közértből, mi? Hiszen olyan jól viselkedik a Samuka. Samuka a mosógép volt. Mária néni a díványon ült. Feje fölött a polcon Izadóra, a zsiráf. Tudod, régebben csináltam én mindenféle figurát a szomszéd gyerekeknek. Kaszáló parasztot, baglyot, még oroszlánt is. Aztán egyszer csak azt mondja az anyjuk, hogy csináljak többet. így maradt meg Izadóra. Eszter előrehajolva nézte a zsiráfot. Mintha szomjas lenne, száraz volt a torka. Az élet ..... akarta k ezdeni, de nem jött ki szó a száján. Na, járjunk egyet, egészen elzsibbadtam! Az ablakhoz sétáltak. Kinn szél fújt, hordta a havat. És most mégis megkérdezte. Nem azt, amit akart, hanem azt kérdezte: Mária néninek nincs senkije? Egy öcsém. Külföldön a szerencsétlen. Nehezen lélegzett az öregasszony. Tudod, mi volt a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetsége? Megrázta fejét. Nem is érdékes. Neked már nem érdekes. Talán, őmiatta. • - Elhallgatott. Előrenyújtott mutatóujjával megkopogtatta az ablak párkányát. Pa-pak-pak. Mint a géppuska. Kinn hordta a havat a szél. Nem kellene mindig... akarta mondani, de az öregasszony nyugodtan állt, és Eszter megértette, igaza van, sose szabad hagyni, hogy egészen leülepedjék bennünk minden. Bertalan levelét a házmester ® adta oda. A postás még nem ismeri, nincs rajta a rekeszen a neve. Sárga-piszkosan feszült a nadrágtartó zöld pulóverén. Bertalan vidékről írt, hogyha majd anyagilag összeszedi magát, akkor esetleg, itt van lehetőség, különben is kár a fiatalságukat ilyen korán... Eszter ült a széken, lassú, merev ;al egészen kicsire hajtogat lertalan levelét. Nem halogat’ tovább. Gyereket \ mondta Mária néninek. Gyér; .. lesz. Ö, ragyogott föl az öregasszony. Ó, ismételte, aztán elhallgatott. Az ■- VWW MMAW ablakhoz állt, onnan szólt vissza. Majd akkor cserélünk, én átmegyek a kisszobába, úgy jobban elfértek. Január közepén kilyukadt Malacka. Eszter új piros lábassal állított be. Itt a Malacka II. Nem kell már az állatsereglet! Eszter megint nem tudta, hányadán áll. De Mária néni mosolygott. Hát nem érted ? Már nem kell! Na gyere, nézzünk fényképeket! A díványon ültek a lámpa alatt. Hosszú ruha, darázsderék, kipödrött bajusz, óralánc, komoly, barna tekintetek a sárgára avult papíron. A szüleim. Kőműves volt a papa. Üjabb kép. A férjem. Nézték a képet. Még mindig nézték. Május elsején ismerkedtünk meg. Tizenöt éves voltam. Fogtuk egymás kezés, akkor az volt a szokás, úgy sétáltak a fiatalok... Letépett egy orgonát, nekem adta... Ott volt egy pad. Látod? Eszter bólintott. És azután! Azután már mindig együtt mentünk. Az építőmunkásokkal, mert ő is az volt. És? Egyszer nem mentem vele. Akkor már harminc éve éltünk együtt. Beteg voltam, ő meg már nem építőmunkás, hanem kiemelt káder. Elmúlt dél, nem jött, hiába vártam. Aztán? Azt hittem... azt hittem... Mintha levegő után kapkodna, mint aki fuldoklik Gyorsan kérdezni kell! Aztán? Messziről jött a válasz. Aztán rehabilitálták. A lámpa vakított, kint fújt a szél. Bent csönd. Majd később nagyon nyugodt, nagyon köznapi hangon azt kérdezte Mária néni: Mikorra várod? Májusra. Na. gyere. sétáljunk egy kicsit. Kell a mozgás, bizony, most mór neked is kell! C linduitak körben a szobában. ^ Hirtelen megtorpant az öregasszony. Érzed? Orgona, súgta Eszter.
