Népújság, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-07 / 210. szám

Heti külpolit*^ *»i összefoglaló AZ ESEMENYEK KRÓNIKÁJA: UEIPO Koszigin—Kekkonen-találkozó Szvetogorszkban — Megnyílik az ENSZ közgyűlésének a nemzetközi gazdasági problémákkal foglalkozó rendkívüli ülésszaka Ecuadorban leverik a jobboldali puccskísérletet KEODi Vietnam népe a VDK kikiáltásának 30. évfordulóját ünnepli — Hanoiban tartózkodó szovjet párt- és kormányküldöttség a laoszi és a kambodzsai vezetőkkel tárgyalt — Súlyos összetűzések Eszak-trországban SZERDA: Katonai megbeszélések Lisszabonban —Fokozódó harcok Angolában, a portugál kormány érvénytelennek tekinti az alvorl egyezményt CSÜTÖRTÖK: A Perui Kommunista Párt pozitív értékelése az országban végbement változásokról — Genfben aláírják az újabb egyiptomi—szíriai katonai megállapodást — Élénk tiltakozás az arab világban — LEMP KB-ülés Varsóban PÉNTEKI Bonyolult körülmények között ülésezik az MFA közgyűlése — Államcsíny és ellenpuccs Szudánban Meghiúsult merénylet az amerikai elnök ellen — Szociáldemokrata vezetők a portugál helyzetről tanácskoznak Londonban > SZOMBATI J Az Interparlamentáris Unió közgyűlése a brit fővárosban Kis lépések, nagy problémák Genfben aláírták e máso­dik egyiptomi—izraeli csa- patszélválasztási megállapo­dást, 6 ezzel — legalább is látszat szerint — eredmé­nyesen fejeződött be az ame­rikai külügyminiszter tize­dik közel-keleti ingázása. Az aláírási szertartásról azon­ban hiányoztak a többi ér­dekelt arab országok képvi­selői, s távolmaradt a kon­ferencia két társelnöke. Mi­után a Szovjetunió nem képviseltette magát, hivata­küldöttei sem voltak jelen. A világ nem ezt a genfi fej­leményt várta, hanem olyan békeértekezletet kíván, amely valamennyi fél be­vonásával a korábban jóvá­hagyott elveket valósítja meg. E sarkalatos alapelvek: a megszállott arab terüle­tekről történő izraeli kivo­nulás, a palesztin nemzeti jogok érvényesítése, s biz­tonságos lét garantálása a térség minden államának. A jelenlegi megegyezés, amelynek következtében a Sínai-félsziget területének 87 százaléka (!) még mindig iz­raeli fennhatóság alatt ma­rad s a többi frontokon nem történik mozgás — va­lóban kis lépés csupán, — a rész részét képezi. Elfogad­ható lenne szerény kezdet­nek, ha biztosítottnak lát­szanék a folytatás. A to­vábblépés reménye azonban nem áll fenn, sőt a csapat­választás körülményei olya­nok, hogy a kis lépéssel meglehetősen nagy bonyo­dalmak járhatnak együtt. Az egyezkedéssel megren­dült az arab front első vo­nala, s nehezebbé válik a szíriai és palesztin követe­lések teljesülése. Miközben az arab erők közé sikerül éket verni, Izrael a csaknem három milliárd dolláros amerikai gazdasági segéllyel és katonai szállításokkal nyolc—-tíz esztendőre bebiz­tosíthatja hadászati fölényét. Végül, az ütköző zónában, az elektronikus megfigyelő­állomásoknál amerikai tech­nikai személyzet jelenik meg, ami kísértetiesen hasonlít Vietnamhoz. Vietnamra hosszú idő után először köszöntött békés ün­nep: a VDK kikiáltásának 30. évfordulójára emlékez­tek. Hanoiba ötven ország­ból érkeztek küldöttségek, s ez lehetővé tett néhány fon­tos eszmecserét. így a VDK fővárosában tartózkodó szovjet párt- és kormány- küldöttség az indokínai győ­zelem óta első ízben lépett közvetlen kapcsolatba a leg­magasabb szintű laoszi és kambodzsai vezetőkkel. Réti Ervin Képtávírónkon érkezett Merénylet Ford ellen Öt és í. A kipipált világ Callela. Callela? Callela! Egy név. Valami tenger­parti településféle neve a Spanyolország keleti partján, a Földközi-tengerre települ­ve. Ízlelgettem a szót, a ne­vét: de semmi íze. Callela ... Kallela ... Kaljela . . . Kajje- la . .. Mintha mégis lenne va­lami ínyessége az ember ínyén a szónak? Soha nem hallotam, soha nem is gya­nítottam, hogy valaha egyál­talán találkozni fogok ennek a településnek a nevével, még kevésbé, hogy valaha ezt ajánlják fel nekem egy utazás végcéljaként. És fő­leg, hogy én oda is utazom. Callela. Mi dolgom ott és miért? Ha a lábam soha oda nem teszem, emberei akkor is élnek, turistái akkor is fürdenek a bukóhullámos zöldüveg vízben, tortillerái akkor is recsegő „r”-ektől hangosak a nyugatnémet tu­risták, most farmeregyenru­hás hadseregének jóvoltából. Ha én nem lennék, Callela akkor is lenne, ha Callela nem lenne, én akkor is len­nék. Mi közünk hát egymáshoz? Callela. Pedig egész jó íze van e szónak. Az elkapott el­ső szótag után feléneklő el­nyújtott második és a har­madik zenélni kezd, mint a flamenco zenekar, amely ex­tázisba hozza táncosait és Portugália: Goncalves lemondott f (Folytatás az 1. oldalról) Vasco Goncalves tábornok, • portugál fegyveres erők ve­zérkari főnöke a hadsereg szociáldemokrata, jobboldali szárnyának nyomására pén­tek délután lemondott tiszt­ségéről. A tábornokot ki­hagyták a péntek este meg­választott új Legfelsőbb For­radalmi Tanácsból is. A Fegyveres Erők Mozgal­ma közgyűlésének táncos! ülésén, amelyet a hivatalos közlemény szerint végül mégiscsak megtartottak, j «lyan forradalmi tanácsot vá­lasztottak meg, amelyben he­lyet kapott az Antunes-féle csoport hat tagja, továbbá Fabiao tábornok, a szárazföl­di erők főparancsnoka és Carvalho tábornok, a Copcon 1 főnöke is. (Antunes és Alves őrnagy tagságának kérdését í maga a forradalmi tanács vi­tatja meg később.) A légierő­flMmüsw nél megerősítették tisztségé­ben az Antunes-féle doku­mentumot ugyancsak támo­gató Morais da Silva tábor­nokot, a haderőnem főpa­rancsnokát. Az MFA Legfelsőbb For­radalmi Tanácsának összeté­telében olyan jobbratolódás ment végbe, amely minden bizonnyal éreztetni fogja ha­tását politikai síkon is. A jobboldal valószínűleg nem fog megelégedni mostani si­kerével és újabb hatalmi po­zíciók megszerzésére törek­szik majd — vélik lisszaboni haladó körökben a közgyű­lés táncos! ülése után. A portugál hadsereg kon­zervatív, szociáldemokrata szárnyának megerősödése és hatalmi pozícióinak megerő­sítése hallatán azonnal táma­dásba lendült a jobboldal: a demokratikus néppárt (PPD) péntek esti portói nagygyűlé­sén felszólalt vezetők köve­telték az MFA felosztását, a Legfelsőbb Forradalmi Ta­nács megszüntetését és polgá­ri engedetlenségre szólítottak fel a demokratikus kormány­A kaliforniai Sacramento városában egy fiatal nő re- volveres merényletet kísérelt meg Ford amerikai elnök el­len. A merénylőt, Lyinette Frommet, akiről kiderült, hogy a tömeggyilkos Man- son-banda tagja, miután ár­talmatlanná tették, elviszik a titkosrendőrök. A Tedong folyó két part­ján elterülő Phenjanban a Legfelsőbb Népi Gyűlés tag­jai 27 éve, 1948. szeptember 9-én mondták ki a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság megalakítását. Azóta Ko­rea népe szeptember 9-ét a szocializmust építő népi ál­lama születésnapjaként ün­nepli. A KNDK már megalakulá­sa harmadik évében, 1950- ben súlyos próbatétel elé ke­rült: az amerikai imperializ­mus agresszív háborút indí­tott ellene. A fiatal népi ál­lam kommunista pártja, a Koreai Munkapárt vezetésé­vel, a szocialista országok hatékony támogatásával visz- szaverte az agressziót s az Egyesült Államokat az 1958- as koreai fegyverszüneti egyezmény anegjpájtésére Júlia erkélye fent, és a sió­ba. lent Veronában. hallgatóit. És máris úgy ér­zem, egyszerűen elképzelhe­tetlen, hogy el ne utazzam Callelába. Sőt, hogy életem sivár és reménytelen lenne, ha bárhová máshová utaznék és nem e zengő nevű tenger­parti városba: Callelába. Ha egy ember eladdig so­ha nem hallott város, táj, vi­lágrész nevétől egyszeriben olthatatlan vágyat érez ott­hon nem maradni — ezt ne­vezik utazási láznak. Valami­kor, százada tán, ilyenkor a vállalkozó szelleműek elro­A hároméves honvédő há­ború befejezése óta eltelt 22 évben a KNDK népe nem­csak a háború sebeit gyógyí­totta be, hanem az elmara­dott mezőgazdasági országot iparilag fejlett országgá vál­toztatta. A szocialista gazdaság fej­lesztésével egyidőben a KNDK kormánya és népe állhatatosan küzd az ország békés egyesítéséért. A magyar nép és kormánya a KNDK megalakulásától kezdve segítette a testvéri koreai nép harcát, gazdasági építőmunkáját. Népünk a testvéri népi állam születé­sének 27. évfordulóján kö­szönti Korea népét, s to­vábbi sikereket kíván orszá­ga békés egyesítéséért folyó küzdelemben, szocialista ha­Wih. szeptember =*» maátxmttr- v&tóxyieBabea. 4MXJ*-kenytzepúeusi'-; (Népújság Telefotó — AP — MTI — KS) Korea köszöntése fél országon át hantak Afrikát felfedezni, a Dél-Góbiba tarbagánt lőni, aranyat ásni Kaliforniába, vagy gyöngyöt halászni Óceá­niába. Manapság az ember ilyenkor előveszi a megkül­dött csekket és befizeti az utazási irodának az előleget: döntött. Utazni fog. Mert te­heti. Nem azért csak, mert a zsebéből telik erre. Amiatt is. Hanem, mert a világból te­lik annyi békére immár, hogy az egyik év vége előtt már tervezni lehet a másik év kö­zepén is túlra. Az amerikai turista, kezé­ben a bédekerrel, nyakában az elmaradhatatlan Kódúk­kal, amint műemléktől mű­emlékig lohol: ha kedd, ak­kor ez Belgium. A film, a karikatúra, a szatíra és min­den műfaj gúnycélpontja volt «2 az utazási forma és meg­teremtője is mindaddig, amíg rá nem kellett jönnünk, hogy e forma, ha nem is egyedüli üdvözítő, de józan tartalom­mal töltve, a kispénzű, és mégis sokat látni akaró em­ber számára igen csak hasz­nos valami. Az utazni vágyó globentrotter kezében tartja az utazási iroda programját és meggyőződhet belőle, hogy ennyi és ennyi napon keresz­tül mennyit és hol láthat meg a világ felkínált darabjából, mindez hány napig és mi­lyen körülmények között biz-, tosítja a legteljesebb kikap­csolódását. ... Aztán beültem a vo­natba, amely Becsig vitt: „Megérkezés, transzfer a szál­lodához, elhelyezkedés, va­csora, szállás ...” — és már­is eltelt az első nap. Ki lehet pipálni: marad még tizenöt. Csak azt tudnám, mi az, hogy transzfer. Soha nem mertem még megkérdezni, most szé­gyelltem tudatlanságomat. Mindegy: jobban hangzik, mint az „utazás” a szállodá­hoz. Transzfer: ízlelgetem ezt a szót is, meg a vacsorát is, amely olyan, amilyen, de már nem az otthoni. Az első adag etekkel — mindközönségesen fasírttal — megindultam Eu­rópa és a mártásos, szószos stekkek országútjain, át az Alpokon, végig az olasz, majd a francia Riviérán, megint át, de most a Pireneusok bütykein kísért ez a fasírt, amelyet oly előkelőén ejte­nek steknek, hogy a spanyol tengerparton is csak magam­nak mormolom; az átkozott fa sírt ja! Ám maradjunk még csak az első esténél, és Becsnél, amely kiindulópontja egy majd négyezer kilométeres útnak, és amikor még mindig előttünk van, mert ami mö­göttünk maradt, az az ott­hon, amely most csak arra jó, hogy örüljünk: végre meg­szabadultunk tőle. Hogy két hét múlva sóvárogva gon­doljunk vissza, vágyva rája. Ilyen az ember. Ami van, az nem kell, ami nincs, az igen. Bár a stek most nincs a tá­nyéromon, viszont az is igaz, hogy nem is kívánom vissza. Ügy látszik, mégsem olyan az ember. És folytassuk az első reggelnél, amely a program szerinti már a második nap, s amely szerint „... reggeli Becsben, délelőtt szabad program. Majd városnézés körülbelül 16 óráig, utána utazás az autópályán Salz­burgba. Vacsora, szállás.” így, ilyen precízen és máris kipipálhatod a második na­pot. Aztán kézben a program, eljött, majd el is múlt a har­madik. Kipipálva. Űjfent kézben a program az ötödik és a tizedik napon, miközben mindennap kipipálva. Rövid időeltéréssel, de a program, mint valami futószalagja az élményeknek, olyan futósza­lagja, amelyet távolról, egy számunkra ismeretLen köz­ponti vezérlőteremből irányí­tanak, s amelynek tempóján sem a szalagon ülőknek, sem a mellette állóknak változ­tatni nem áll módjukban, szóval, ilyen szalagként ha­ladunk Európa tájain át. városok, mindennap egy ce­ruzavonás a programban. A Glossglockner: kipipál­va Cortina d'Ampezzo: kipi­pálva. Milánó, Genoa, Verona, Pádua: kipipálva. San Remo, Cannes, Nizza, Monaco is! Marseilles, Barcelona, Montserat: kipipálva. Pozsony: kipipálva. A csodálkozásban és nena az udvarlásban megfáradt Rómeók az erkély alatt ncűi pihegnek, hanem pihennek a kőpadon. Egy élet tizenhat napja alatt öt országot — 200 mil­lió ember otthonát — tudtam kipipálni, sót, ha hozzászá­mítom némi nagyképűséggel Monaco őnagyhercegségét' is, akkor éppen helyesebben öt és fél országgal bántam el az utazási iroda jóvoltából. Ezentúl bárhol, bármilyen társaságban szó esik Monte Carlóról, vagy San Remóról, Veronáról, vagy Lienzről, kissé unott arccal, finoman elrejtett ásítással legyinthe- tek majd: — Ah . . igen ... Genoa.. Amikor ott jártam, akkor éppen ... — és mondok vala­mit, mi volt ott akkor ép­pen, amikor úgy vélem, hogy az lehetett, és éppen akkor lehetett. Mert emberekkel és eseményekkel ilyen úton nem nagyon találkozol. Ilyen úton csak a múlt kísért: kövek, hegyek, tengerek, romok, templomok, paloták és vá­rak, szobrok és festmények és nevek, mindig csak ne­vek, spanyol és francia, olasz és szlovák, osztrák és német nevek és tulajdonosaik majd­nem mind már régen halot­tak. Mert egy ilyen utazáson a nyárvég ragyogó jelenében Európa múltjába utazol. Akár ezt is írhatták volna a prog­ram fölé invitációnak: „Utaz­zék velünk a napfényben a nem mindig napfényes múlt­ba! Transzfer a középkor­ba. .” „A 16. nap: megérkezés Budapestre a délelőtti órák­ban.” így a program utolsó pont­ja is: kipipálva. Tizenhat nap alatt öt ország, azazhogy öt és fél, ötven város, leg­alább 25 évszázad és majd ötezer kilométer kipipálva. Minden bizonnyal eljön az az idő is, talán nem is soká­ra, amikor a vernei ötletet megvalósítandón, az utazási irodák így hirdetnek majd utat: „Nyolcvan nap alatt a föld körül, öt kontinensen át!" És akkor a nyolcvanadik napon mind az öt kontinens kipipálva lesz. Aztán talán az sem lesz lehetetlen egy­kor, hogy a szputnyikokat is bevonják a közlekedési esz­közök széles tárába? Kilenc- venperces utazások a Föld körül. Nagyszerű! Az ember felszáll majd leszáll a szput- nyikról, a program már tel­jesítve is, kézbe lehet venni a tollat, vagy a ceruzát és: ... a Föld is kipipálva. Uram eg! (Folytatjuk.) Qyatkó Gém -2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom