Népújság, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-28 / 228. szám

új könyvek A Gondolat Könyvkiadó megjelentette Miloslav Stingl Az utolsó paradicsom című, sok érdekes — részben szí­nes — képpel illusztrált út- , leírását. A néprajzi kérdések iránt érdeklődőknek cseme­ge Franz Boas könyve, a Népek, nyelvek, kultúrák, a kiváló tudós válogatott írá­saival. Maurice Cornforth könyve A nyílt filozófia és a nyílt társadalom; egy pol­gári filozófus. Kari Popper nézeteinek marxista. bírála­tát adja. Anatolij Luna- csarszkij, a kiváló szovjet kultúrpolitikus Lenin köz­vetlen munkatársa zenei té­májú válogatott cikkeit, be­szédeit, tanulmányait tartal­mazza A zene világában. Az ugyancsak szovjet V. J. Ridnyik könyve a Kvantum- mechanika mindenkinek. Ig- nácz Rózsa visszaemlékezé­seinek kötete, az Ikerpályái- mon. Megjelentetett a ki­adó egy érdekes tudomá­nyos-fantasztikus regényt is; Horváth Zoltán Géza köny­vének címe: Hány példány­ban óhajt élni? Sok színes és fekete-fehér kép illuszt­rálja Harald Lange szép fotóalbumát, címe Kelet-Af- rika állatparadicsomában. Az Európa Könyvkiadó új­donságai között szerepel egy, a második* világháború­ról szóló elbeszéléseket tar­talmazó antológia, melynek gazdag anyagát Bart István válogatta. Megjelent Mau­passant Korzikai történet cí­mű elbeszéléskötete s a Ma­gyar Helikon gondozásában Ovidius Átváltozások című klasszikus versciklusa, De- vecseri Gábor művészi for­dításában. A Napjaink köl­tészete sorozatban látott nap­világot Edward Cummings 99 verse, kitűnő műfordító­ink tolmácsolásában. A Di­ákkönyvtár új kötete Mak- szírn Gorkij Az anya című híres regénye. Az amerikai esszé legjpbb mestereitől kö­zöl kiváló válogatást az Or- szágh László szerkesztésében ' megjelent antológia: Az el nem képzelt Amerika. A Tankönyvkiadó az író születésének 150. évfordulója alkalmából érdekes antológi­át jelentetett meg Jókaitól — Jókairól címmel. FARKAS ANDRÁS: Viharra rá, mikor már Félmúltra jár a dörgés, Mikor az óra, perc, a Másodperc rángva reszket A barna réven, árnyon, fis régi, ritka rendet Keresne szorgalommal, A rend remélt ruháját, A csend, a csosszanő csend Cseles csapdába sétál, Csak cifra csengetyűjét Csempészné még magával, Hogy hátha hallgatózna Az a gonosz süketség, Ahogy a mélyben alszik, És hátha költi hanggal, A sikált gyolcsos égen Ügyetlen gágogással Félszeg ludak totyognak, Mivel a gazda-asszony A nyájat viszahívja, Mivel az este eljön, És minden élet-állat Lihegve álmodozna. Csak a csaló süketség: Halászik lenn, a mélyben. Valahonnan kifogja Elevenen tudását, S a gond a gondolattal Talán együtt dobogna. Hogy szólni kéne mégis, A tilalom kímélő, Es akkor újra ránkjár Az óra gyors kerékkel, És gőg kereng, rikoltoz. Mert itt az úr az ember, Vihar nélkül, viharban, S a régi, ritka rendet Rohanva szétzavarja, Reménykedő utat kér, S a csend nagyon szelíden, Ahogy az asszonyok csak, A cifra csengetyüket Az ujjal közötti Kedves melengetésben Szólalni küldi, mondván: A gond a gondolattal Most indul épp világgá! V\A^S^AAAAAAAAA/VAA/VAAAAAAA/WVVVVVSAAAAAA#^AAAAAAAA<«*Aw\(éS<AAAAAAAAAAAAAAAAA/SAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/>» Őskori könyvtár Ma már bizonyos, hogy a híres dél-franciaországi sziklarajzok alkotói a cromagnoni emberek voltak. A ké­pek tehát 35—10 000 évesek. A tudósok eddig azt csodálták, hogy ábrázolásuk mégis meglepően művészi erejű, eleven és friss, a közelmúltban azonban, sziklarajzok közelében húzódó sírmező feltárása során, a régészek csontokra vé­sett jelrendszerre bukkantak. A jelzések pontokból és nyi­lakból állnak, és teljes megértésüket rajzok segítik. A rajzok állatokat, bogarakat, tollakat, asszonyokat ábrázolnak, és az eddigi megállapítások szerint a cromag­noni ős bizonyos eseményeket akart megörökíteni, mintha ki akarta volna alakítani a maga különleges időrendszerét (mint például a naptár, az óra). A jelrendszer és a rajz „összeolvasása” beszámol a természet olyan eseményeiről, mint a hóolvadás, árvíz, rügyfakadós, virágzás, majd a fagyos időszak érkezése, tehát mindaz, ami a vadászó ős­ember életét jelentősen befolyásolta. Ez a rajzolt-vésett csontnaptár emlékeztette, hogy mi­kor kell állatáldozatot bemutatni a titokzatos isteneknek, mikor milyen állat nyomát kell hajszolni, mikor kell már jó előre felkészülnie az időjárás változására. A lelet arra kényszeríti a tudósokat, hogy módosítsák eddigi nézeteiket. Eddig ugyanis a már említett szikla­rajzokból arra következtettek, hogy az őskor „művészetét” nem annyira a díszítő szándék, mint inkább a mágikus el­képzelés ihlette, tehát az ihletőerő az úgynevezett vadász­varázslat volt, nem pedig a cromagnoni ember „tudatos” gondolkodásának és erőfeszítésének az eredménye. A most feltár La Marche-i leletek azonban joggal ne­vezhetők őskori könyvtárnak, és azt jelzik, hogy a mai ember közvetlen elődjének a szellemi képességei jóval nagyobbak voltak, mint ahogy eddig sejtettük. Marcus Aurelius A dunaszekcsói régészeti lelet — Marcus Aurelius ró­mai császár bronzból öntött portréja — egyenrangú pár­ja a világ múzeumaiban őr­zött legértékesebb római szobroknak. Romániai magyar népdalok Az egyre sokasodó népköltészeti kiadványok sora újabb kötettel gazdagodott: Jagamas János és Faragó József gondozásában jelent meg — a bukaresti Kriterion Kiadó­nál — a romániai magyar népdalok csaknem ötszáz oldal­nyi gyűjteménye. A háromszázötven népdalt (daliammal együtt) a mai Románia területén gyűjtötte fel a Kolozs­vári Etnográfiai és Folklór osztály munkatársainak népes csoportja, nem kevés áldozatvállalással és fáradtsággal, de annál szebb eredményekkel. A negyedszázados gyűjtő­munka nyomán megannyi szép, a jövendő számára átmen­tett népdal olvasható a kötetben Moldva, Gyimes, Kászon, Csik, Gyergyó, Udvarhely, Marosszék,' Nagyenyed, a Mező­ség, a Nagy-Szamosvölgye, Kalotaszeg, a Szilágyság, Bihar, Szatmár és Arad tájairól. Java részük archalkusságával is megkapó, népnyelvi szempontból is fontos szöveg és az a kísérő dallamanyag is — így valamennyi az összmagyar népdalkincs egy ősibb rétegének beszédes dokumentuma. A gazdagon dokumentált, terjedelmes jegyzetanyaggal el­látott, népzene-tudományi szempontokat érvényesítő kötet szerkesztői a népdalanyag hagyományozásának folyamatát, illetve a hagyományozás módozatait is sejtetni kívánták: „...több jelenlevő énekes ugyanazt a szöveget más-más dallamra fújja; a megkezdett dalt különböző strófákkal folytatja és hol több, hol kevesebb versszak után tekinti befejezettnek”. De szolgál ez a kötet sok egyéb tanulsággal is. Évszá­zadok boldogságának és keserveinek foglalatai lévén egy óriási tájegység társadalomtörténetének is érdekes, érté­kes dokumentumai e dalok. A múltról való ismereteink bővülhetnek vagy éppen a meglevők tudatosulhatnak to­vább általuk. A csendőröket váró betyár dala; Fehér Anna balladájának Válaszúton, Csíkszentdomonkoson, vagy Ma- gyardécsén gyűjtött változatai, a Szendre báró leányét el­szerető bojtárlegény tragédiáját idéző ballada, a katona­szeretőjét sirató vajda kamarási kislány keserve, a Farkas Julcsa tragédiáját elbeszélő magyarlapádi ballada, a mos­toha kegyetlenségét idéző nagymedeséri dal (A muhai ve­res torony) megannyi dokumentuma a hajdani népsorsnák. És az^k a hat-hét évtizeddel ezelőtti időkből, vagy olykor még 'ibről való szövegek is, a monarchia korabeli ka­tonád. . Nemcsak a dallamok és a szövegvariánsok érté­kes voltából adódóan, hanem azért is, mert a „ferenejós- kás” „régi szép idők” igazi arculatát idézik. Nem a csá­szárért élni-halni kész, valóságban sohasem is létezett reg­ruta „örömujjongásai” ezek a dalok, hanem a harctérre a soha vissza nem térés érzetével, tudatával induló „le­génység” sirámai, miként az Ezerkilencszáztizennégy évbe kezdetű, Feketelakon gyűjtött dal strófái is példázzák: Ezerkilencszáztizennégy évbe Gyászba borult az egész világ népe Ferenc Jóska, ej haj, háborút indított, sok jó édesanyát de megszomorított. Anyám, anyám, édes-kedves anyám, Szedje össze minden civilruhám. Szedje össze, zárja láda fenekébe, Soha még a világ, nem öltözöm bele. Ott van aztán a lázadás hangja is a dalokban: Gyertek, magyar fiúk, kik egyszerre rukkoltunk Kik egyszerre komisz ruhát faszoltunk, Afférdijük be a sajkát és majd a táskát, Ne szolgáljuk, fiúk, hat krajcárért a császárt. S hogy a dalszövegeknek e monarchiás keserű időket idéző rétege nem elszigetelt jelenség, arra példa lehet a Szépkenyerűszentmártonban énekelt, tehát mezőségi dal­iam és szöveganyag egy része is; ott két évtizede is még tizennyolc-húsz éves legények ajkán csendültek fel — for­rásértékűén — a régi katonadalok..: , .. . Lőkös István A z üzemvezető előtt tulajdon­képpen mindent tagadtak. A két Bugony csak a maga igazát hajtogatta. Elsősorban Jóska taga­dott: hogy ő nem kezdeményezett semmit, csupán azért vágott Ba­lázshoz egy kődarabot, mert felte­hetően rokonok, s mint ilyennel, joga van viccelődni. Bugony Balázs — sűrű, erős fér­fi — keveset beszélt, de minden szava határozott volt, kicsit aértő is, — Méghegy rokon.,, .— Bugony, Bugony,,; — vőrösö- dött bele Jößka, s mint aki segítsé­get réméi, ránézett az asztal mö­gött ülő főnökre. Az meg csak éppenhogy tó lesett vörösesre gyulladt szemgödréből, .— Hallgasson — mordult Jóská­ra, .— Most emez beszél,,, No, be­széljen Balázs.., .— valami titkos, megfoghatatlan szál kötötte ehhez a másik Bugonyhoz, aki két hó­napja került a keze alá, s a közeli aknán jói kereső, sőt jónevű ak­nász volt. „Hogy ezt is mért hozzám verte az isten, ha már egyszer meg­bolondult, s parancsolgatás helyett a trógerolást választotta’*, — Nem rokonom... .— Engem nem az érdekei. Arról mondjon már valamit, hogy miért ütötte le ezt az embert... — Neki jobban kell tudni, :! — No, most akkor maga besaéL. jen. Méghogy én tudom, mért ütött le? Leütött Egy ökörnek elég lett volna — és az állát simogatta. — Szóval, semmit se tud. Az is­ten csapná magukat a... — Talán az öcsém...' Mert neki volt vele baja. Még a Somlóin.,. — Akkor ő számoljon! Baráth Lajos: arcán. fájdalmasan jelent meg AFFÉR keserű mosoly "Bugony Jóska — Az még nálamná! is nyápi- c&bb! — s kicsit előbbre lépett, hogy kitessen vékonysága. — Akkor ml az istent kőtekszlk? — állt fel az üzemvezető. — No, a mai napra írassanak maguknak üdülőt,. Végeztem. Tudta ő nagyon jól, hogy Bu­gony Jóska mért kötözködött név­rokonéval, Ha valakiből egyszer szakvezető aknász lesz, annak már nem olyan a szaga, mint a többi­nek, S vissza nem fogadnák ma­guk közé, ha megfeszül, akkor se. Ha valaki ele6apott ügyvéd? Vagy volt főkönyvelő, aki sikkasztott? Annak még a talpát is letörlik műszak végén, napközben meg rá­dolgoznak. De akiből egyszer.,,' Aki otthagyta az övéit és rézlám­pás aknász lesz, azzal a magafajtái végeztek. S ha nem Bugony Jóska, hát más valaki, beleköt, követ vág­nak hozzá, ráejtik a gerendát a ke­zére, a fűrészével szöget vágnak.., Szóval, elüldözik a maguk köréből! A két Bugony együtt buszozott be a városba. Míg utaztak, meg nem szólaltak volna. Bugony Ba­lázs néha rálesett névrokonára, s tán sajnálta is, hogy akkorát ütött. S még azért is megesett rajta a szí­ve, mert olyan nagyon soványka volt. Szinte száraz. Igaz, jó öltöny volt rajta, de semmit se ért az. „Te­hénre húzhatnak gatyát.. ’’ Fe­jében az motoszkált: miért ilyen az p fajtája? Ez a szerencsétlen, lehet­séges, hogy már tizennégy évesen a bányában uraságiskodott. S talán cipője se volt S ha megütötte az aknász, hát meghajolt, s otthon el­hallgatta az apja előtt Még az is megverte volna... Most meg? Mit tett ő az öccsével? Éppen mert név­rokonok voltak, hát istápolta. Ha kimaradt, megértette: húsz éves le­gény, elmaradt a lánynál.,. De ezt így a szemébe nem mondhatta. Tréfásan rá vert a hátára: „Hát, rokon, jó lesz az, hogy te csak egy­szerűen nem jelentkezel sihten?” Csak nem ezeket a valóban ro­koninak szánt nyakleveseket sé­relmezte? Végre Jódra szólalt meg; — Tényleg, nagyon fájt az a kő.,,? f— Nem! De a pofon? Restelkedve elfordult, —t Hát.,, ritkán kap ilyent az ember.. t m Máskor a hülye vieeeídet,;; J ókká area felderült. — Rendes vagy te. Egy fél­decit megihatnánk együtt. Itt, a sarkiban. — Megihatunkl — nyújtotta meg a beleegyező 6zót Balázs. — De én fizetek. — Egyszer te, egyszer énl Bugony Jóska lelke megörült a tegezésnek, s hegy az ő szája is kezdett rájárni, semmit nem érzett drágának. Még azt sem, hogy neki fizet az egykori aknász, ami igen nagy ritkaság, sőt sértésszámban is mehetett egy segédvájár esetében. Ä rend az, hogy az aknásznak fizet­ni kell... ha elfogadja a meghívást. Mondta is neki, mikor két-két féldeci cseresznyepálinkává^ elvo­nultak egy sarokba, — Pedig te.:: te aknász voltál Somlón. — Az! — Azok igen rátarti emberek, — Azt hiszed? Mind az? — Az már igaz! — törölte meg a száját, s nem is figyelte, hogy mar­ja-e a gyomrát a lecsúszó ital. — Nem mind... Pajtikám, ne­kem elhiheted! — Nem Bizisten, hogy nem, paj­tikám. .. — b el is hallgatott nyom­ban. Talán még meg talál sértődni a „pajtlkám”-ért. Hallgattak. A két Bugony arca semmit se árult el. Sem a sértődést, sem a félelmet. Klltták a másik po­hár italt is, s amikor Jóska elin. dúlt az újabb „munícióért" — aho­gyan tréfásan megjegyezte, — a másik Bugony felsóhajtott, Két hónapja, hogy egyedül issza meg a pálinkáját, A régiek — be­osztott aknászai <— elkerülik, kö­szönését is esak éppenhogy fogad­ják, S a friss cimborák? Nos, azok sem barátkoztak vele. Tulajdonkép­pen ez a Bugony Jóska an első, aki,,; T-> Ne igyunk! — állt meg előtte a másik, r-1 Hát, saervusB, rokon!-- Szerbusz, pajtikám.,, Kis szünet után, — S hát tényleg, lehetünk mi rokonok is.,, B ugony Jóska nevetett, — Aligha, Mi Erdélyből ke­veredtünk ide, prég a harmincas években, — En meg Felvidékről. — Áz messze van egymáshoz. — Messze,., De hát akkor mért mondtad.,, lent. Araikor.,. amikor kötekedtél — Csak mondtam. Valamit mon­dani kellett. Kellett mondani vala­mit. Nincs igazam? — Az öccséd miatt? — Az öccsém miatt? Legutóbb már hűségpénzt se kapott. Nem sze­ret az dolgozni... — Mert visszakerültem? Le; e lapáthoz! Mi? Bugony Jóska a kocsma sarkába menekítette a tekintetét. — Nem is tudom... Néha az em­bernek viszket a tenyere..: — Az aknászra? — Nem! Az kell. Ugyanúgy, mint a lőmester, meg aki fizeti a bért Csakhát... Csakhát... any- nyian... olyanok lesznek! Bugony Balázs megértette a má­sikat. — Megmondhatnátok neki, szem­től. — No, akkor vehetném a kabá­tom. .. — Mindet csak nem zavarná el... az olyan. Ezen meg Bugony Jóska gondol­kodott el. — Ez is igaz. A teremtésit, pajti­kám. Erre még nem is gondoltam. Bizonyisten! — Pedig erre is gondolhatnál, — Nem szeretek gondolkodni! — Hát ez a baj! — s megfogta a vékonyka embert. — Most majd én hozok.,, — Az aknászok nem fizetnek. Ez már szokás. — Nem vagyok én aknász.;; S még ha az is lennék? Vagy roko­nok vagyunk, vagy nem! No! Aka­rod» —i Akarhatom.,— s olyan gyö­nyörködve nézett szét a piszkos, bűzös kocsmán, mintha a Paradi­csomban lenne. Hogy mi tette ilyen színessé Bugony Jóska perceit? Ezt ő tudta a legkevésbé, Az új keletű rokonság, meg hogy ő egy — még ha lebukott is — igazi szakvezető aknásszal pálinkázik. Esetleg ma­ga a pálinka? ^« hát Bugony Jóska nem szeretett gondolkodni, ezt jfiaga is megmondta. KÉP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom