Népújság, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-27 / 227. szám

,1

Hová röpül a Páva?

Ä pompás tollazatú madár jelképe lett ezerszínű népdalkultúránk öt évvel ezelőtt tetőző reneszánszának.

[ A főérdem a televízióé, hiszen a Röpülj Páva néven ismertté, közkedveltté vált vetélkedősorozat országszerte felkeltette az érdeklődést, eleink öröksége, a testamentumként ránk hagyott dallamvilág iránit

Szinte gombamódra szaporodtak a falusi körök, s az újonnan alakult csoportokat nemcsak az ambiciózus pedagógusvezetők lelkesítették, hanem Vass Lajos, Erkel-dí- jas karnagy is, aki ha meghívták — s milyen sokan invitálták abban az időben! — ellátogatott a legeldugottabb községekbe, s egyszer sem fukarkodott szakmai tanácsaival.

Aztán teltek az évek, s egyre kevesebbet emlegettük ' ezt a nagy jövőjű mozgalmat

Nem véletlenül kesereg Borsai Ilona, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének munkatársa:

„Alig kap hangot a sajtóban az a hatalmas megmozdulás, amellyel a falusiak nagy tömege fordul saját hagyományai felé."

Valljuk meg, így igaz ez szőkébb pátriánk esetében is, hiszen a népünnepélynek is beillő körzeti találkozókról, s az egyéb rangos rendezvényekről legfeljebb szűkszavú hírekben emlékezünk meg, s aligha jutott eszünkbe, hogy mérlegre tegyük, értékeljük a ma is élő, s tartalmasán tevékenykedő együttesek sokoldalú munkáját.

Mert a páva repül, s az általa jelképezett ezerszínű népdalkincs egyre közelebb kerül az emberek szívéhez.

m m m m

Még meg sem történt az országos zászlóbontás, ám Heves megyében — s különösképp az egri járásban — már hallattak magukról az úttörők.

21.55

Az utolsó tanú

Ez az NSZK-film Wolfgang Staudte rendezésében készült. A rendező a magyar közön, ség előtt is sikert aratott már egyszer a bátor, leleplező, Rózsák az államügyésznek című művével.

' Az utolsó tanú című filmje is a pénzarisztokráciának kiszolgáltatott lány sorsát tárja fel.

Ingrid Benhardy kisasz- szony tolmács. Ám amióta egy gazdag üzletemberrel van kapcsolata, nem dolgozik. Ügy tűnik, szereti is a férfit, hiszen még gyerekük is született. A kis gyermeket azonban egy napon halva találják. A gyanú az anyára terelődik és egy orvos barátjára. Nehezíti a helyzetet, hogy az anya nem akarja megnevezni a gyermek apját.

Az izgalmas nyomozás, amelyet nem annyira a bűnüldöző szervek, mint az anya rokonszenves és lelkiismeretes védőügyvédje folytat, sok mocskos ügyre fényt derít. A gyilkos kiléte azonban csak az utolsó tanú megjelenésével derül ki.

Vt„ szombat i

Nem véletlenül palóc berkekből indult a helyi kezdeményezés. Ez a népcsoport ugyanis féltve és következetesen őrizte ősei hagyományait, szokásait, dalait, táncait, egyszóval kultúráját.

Az ötletet az ötévenkénti palóc napok adták: ilyenkor ugyanis felelevenedtek a hajdani idők, a régvolt lakodalmas és szüreti felvonulások: a menyasszonnyal, a vőlegénnyel, a kendőkkel ékesített zenekarokkal, a díszített korsókkal. S természetesen felszabadultan nótá- zó emberekkel.

Ott voltak az idősebbek, s nem hiányoztak a fiatalok, sőt, a legifjabbak sem.

A járási művelődésügyi osztály vezetői ekkor határozták el, hogy rendszeressé teszik ezeket a találkozásokat, 6 együttműködve a pedagógusokkal, a községi vezetőkkel, megszervezik, patronálják az egyes csoportokat.

A vállalkozókedvet csak fokozta az, hogy időközben a Páva is szárnyat bontott, s az országossá terebélyesedő mozgalom felett védnökséget vállalt a Kórusok Országos Tanácsa, valamint a Hazafias Népfront Országos Elnöksége. <

Egyre több Páva-kör jött létre a járásban, s ma már Andornaktályán, Balatonban, Bodonyban, Bükkszentmár- tonban, Bükkszéken, Egerbo- cson, Egerszóláton, Fedéme- sen, Hevesaranyoson, Istenmezején, Kerecsenden, Mát- raderecskén, Novaion, Ostoroson, Párádon, Sírokban, Szilvásváradon, Terpesen és Váraszón találkoznak rendszeresen az egykori palócok dalos kedvű leszármazottai. Az andomaktályai, a bélapátfalvi, a kerecsendi cite- razenekarok, az egerbaktai, a mátraballai, a mátrade- recskei, a mikófalvl, a szent- domonkost, a nagyvisnyóí népi együttesek zömének híre már a megyehatárokon is túlnőtt.

■ ■ ■ ■

Bátortalanul kezdték.

Érthető is, hiszen »okán fogadták fanyalogva produkcióikat. A zenei kulturáltság, a rutin adta biztonság hiányát emlegették, s a szakvezetés gyengéire hivatkoztak.

Ebben volt is valami: a

nótakedvelő falusiak — szinte valamennyien termelőszövetkezeti tagok, üzemi

dolgozók — valóban nem foglalkoztak zeneelmélettel, nem képezték hangjukat, és sosem léptek a világot jelentő deszkákra.

Mégsem adták fel, s megfelelő segítséggel — igen rövid idő alatt nagyon 6okat tanultak.

A járás gondoskodott a kórusvezetők szakmai továbbképzéséről. Jó kapcsolatokat alakítottak ki az MTA Zenetudományi Intézetével. A képzett zenetudósok meglátogatták a csoportokat, arra buzdították őket, hogy csak az igazi értékeket ápolják, ismertették velük a népdal- gyűjtés ábécéjét, megrostálták repertoárjukat.

Az áldozat nem volt hiába. a mag termékeny talajba hullott.

A dalosok mind többször léptek fel. S nem is akármilyen helyeken. Műsort adtak a budapesti Erkel Színházban, meghívást kaptak országos fesztiválokra, nemzetközi dalos rendezvényekre. Felfedezte őket a rádió és a televízió is. A Párádon készített ötvenperces film országhatárainkon túl is öregbítette hírnevüket. Jó két hónappal ezelőtt a nemzetközi rádiós konferencia résztvevői előtt mutatkoztak be. Méghozzá sikerrel! A mikófalvi, a mátraderecskei együttesekkel szerződést kötött az IBUSZ, ők a hazánkba látogató külföldieknek adnak ízelítőt a palóc kultúra legjavából.

Mégsem lettek sztárok, életelemük ma is a nóta, s ma is úgy tolmácsolják a szebbnél szebb dallamokat, mint valaha. Pózmentesen, hamisítatlan eredetiséggel.

S épp olyan önzetlenül, mint néhány évvel ezelőtt...

I ■ I ■

Ha hívják őkét, félretesznek minden elfoglaltságot, s oda utaznak, ahol várnak rájuk. A díszes, és meglehetősen drága népviseletre a maguk pénzét áldozzák, s nem kémek kiemelt megbecsülést, extra gázsit.

Az anyagiakról szerencsére mások gondoskodnak. Megnyugtató, hogy a termelőszövetkezetek — különösképp a kerecsendi, azan- domaktályai, az istenmezeji, az ostorost — készséggel vállalják a mecénás szerepkörét. A2 ÁFESZ-ek sem feledkeznek a Páva-körökről. Így aztán nem jelent problémát az utazás, az étkezés.

*

A patronálok sorában ott vannak a járás párt- és állami szerveinek képviselői is.

Ez a sokoldalú törődés jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a mozgalom mind életképesebbé formálódott. Tehetséges szólóénekesek, táncosok is jelentkeztek, s egyre több helyütt foglalkoztak a népi díszítőművészet hagyományainak ápolásával i6.

Nemes akció ez: sikeres

kísérlet nemzeti kultúránk már-már feledésbe merülő értékeinek megmentésére. S ebben a széles körű összefogásban sok százan vesznek részt. Emlegetik — s így is van —, hogy ha kell, akkor napok alatt verbuválódik akár 1400 tagú kórus is.

1 ■ ■ ■

A jövő miatt sem kell aggódni, hiszen a lelkesedés ma is töretlen, s az illetékesek eredményesen keresik a továbbhaladás módszereit.

Biztosítják a szereplési al- kalmakat, s gondoskodnak a szaktanácsadásról, a csoport- vezetők képzéséről. Ehhez az idén már a Megyei Művelődési Központ is komoly segítséget nyújtott.

Megkezdődött az országos minősítés is. Eddig hét együttes vette sikerrel az akadályokat. Különösen jól vizsgáztak az egriek, a fedé- mesiek és az egerbocsiak. A -. eredmények azt is jelzik, hogy nem hiába foglalkoztak • dalosokkal.

Jövőre az egri Járásban rendezik meg — Nógrád megyeiek részvételével — a palóc napok eseménysorozatát, amely előreláthatólag egy hónapig tart majd, s összekötik tudományos tanácskozásokkal, továbbképzéssel is.

Emlegethetjük mindezt egri járási példaként, de követőkre találhat másutt is.

Jó úton repül a páva, s az általa szimbolizált kultúr- kíncs közelebb kerülhet egyre több ember szívéhez.

Pécsi István

hamar '„begyulladt a füle" az italtól. Nagy hangon ordítozta a nótáit, majd kiugrott az ádámcsutkája is a helyéről az erőlködésben. Poharat nyomott a sofőr kezébe és a nyakába borult.

— Most pedig megisszuk... a pertut... édes egy komám ... Szervusz ! ! !

— Szervusz! — mondta a sofőr, de csak nyeletnyit ivott, szabadkozva, hogy neki azért vezetnie kell. A nyeletnyi bor után vöröshagymát harapott, vegye el a bor ízét is, nehogy megkívánja az egész pohárral.

Másnap 'reggel a mérnök igen kábult volt, sok mindenre nem emlékezett az elmúlt estéből. Mozaikokból rakosgatta össze a képeket. Eszébe jutott: összetegeződö'tt a sofőrrel. Restelkedett emiatt, hogy feladta a hivatalos viszonyt s agon törte a fejét, hogyan tegye meg nem történtté ezt az ügyet.

Mikor a sofőr benyitott az irodájába, úgy tett, mint aki belemélyedt a munkába. Másnap azonban újra együtt mentek vidékre. Valahogy sikerült elodázni 'a köszönést. Morfondírozott egész úton. két dolgot tehet: megjátssza a feledékenyt, be volt rúgva, nem emlékszik semmire. Ez ízléstelen ugyan, de keresztülvihető. Aztán megteheti, hogy továbbra is tudatosan magázza a sofőrt, hadd értse meg, kettejük között nincs bratyizás. Ez sem épületes, de jobbat nem tud.

A sofőr is sók mindenre gondolt, ezért aztán kerülte a tegezést meg a magázást is. ilyenformán beszélt a

A mérnök és a sofőr jó másfél éve jártak együtt. Hetente kétszer-háromszoi- látogatták végig a vidéki építkezéseket, összeszoktak, apró szemvillanásokból értették egymást, gusztálták a nőket, lassítottak mellettük, kiszóltak utánuk. Egykorúak voltak, 28 évesek, a sofőr néhány héttel még idősebb is. A mérnök igen szerette a bort, a sofőr is, ám ha vezetett, meg bírta állni, h<?gy egy kortyot se nyeljen. A vidéki utakon a mérnök nyugodtan ihatott, ha ellágyult a kóstolásba, rábízhatta magát a sofőrre. Senki nem tudott az „ellágyulások- ról”, mert a sofőr nem volt fecsegő természetű.

Egyik kiszállásról hazafelé ♦ajtva, fele úton, kaptak egy •súnya durrdefektet. A sofőr .ászállt, megnézte a ..legyalogolt" gumit, káromkodott egy kacskaringósat, s az út

szélén nekifogott a szerelesnek. A mérnök is segített neki, kezébe adogatta a szerszámokat. Mire elkészültek, a délutánból kései alkonyat lett. Megéheztek, s az árokparton ücsörögve meg is ették. ami még az ptra hozott élelemből maradt. Jó szalonna, paprika, paradicsom.

— De lecsúszna most erre a jó kajára valami jó ízű tütü — mondta a mérnök.

— Lecsúszna nekem is — mondta a sofőr. — De majd csak otthon, ha a kocsit letettem. Akkor bevágok két nagy, pincehideg fröccsöt.

— De én hazáig pípet kapok a borszomjamtól — mondta a mérnök. — Aba- sáron van egy jó haverom. Nem maradunk sokáig. Maga is időben megihatja á két nagyfröccsét otthon.

Abasáron bizony jó sokáig maradtak* A mérnöknek

Vadgesztenye

Szeptember végén, október elején potyognak a fákról a gesztenyék. A zöld burok kiíeslik, a gesztenye kiesik.

Az egri Népkert gesztenyefái is az őszi vetkőzésre készülődnek, noha az elmúlt két hét nyarat is meghazudtol«: időjárása mintha meggondolásra késztette volna őket. A fekete varjak sem telepedtek még be a vén odúkba, a szél ií nyáríasan bujkál a zöld levelek között. Hanem a gesztenyéi szépen megnőttek, kibontva is akkorák, mint egy tyúktojás

Sötétedik, amikor a megszokott úton — a Népkerten á

— hazafelé ballagok. Két tízéves gyerek — iskolából jövel

— a táskát egy fának támasztva) gesztenyét keresgél:

— G^ere, szedjünk egy zsebbel!

— Nem hullik még!

— Nem a csodát! Most is pottyant egy az aszfaltra,'

A gyerekek futkároznak, közben el-elbújnak, előjönnek Keresik a gesztenyét. A szomszédos sétányon egy jókora kutyát sétáltató férfi közeledik. A fiúcskák felfigyelnek a hatalmas állatra.

— Nézd! Mekkora dög?

A sétáltató, — mint akibe darázs csíp — bepirosodik.

— Takarodjatok innen! Elengedem a kutyát -és egykettőre szétbontja a nadrágotokat.

A szájasabb fiúcska nem hagyja magát.

— Miért takarodnánk? A Népkert a miénk isi

— Fogd be a szád, mert...

A két gyerek megszeppenni látszik, majd egy fa mögöt tanácskoznak. Amikor a kutyás férfi elhalad mellettük, a; egyik srác egy gesztenyét passzol a kutya után. A kutya hátrakapja fejét és ugatni kezd.

— Mondtam, hogy takarodjatok inneni

Feszült a helyzet. A sétáló, nézelődő ember odafigyel at efféle apróságokra. Megállók én is egy fa mellett.

A kutyás ember megy elől, hátrafelé kiabál és szidja ; nebulókat.

— Mars haza! Nem értitek? A kutyám okosabb, min ti vagytok, mert annak, ha parancsolok valamit, akkor úgj csinálja.

Most már mind a két gyerek rugdos maga előtt egy-eg; gesztenyét. Az egyik passz „véletlenül” félre sikerül és i kutya fején koppan.

— Eredj, kutyám! — dobja el a pórázt a kutyagazda mire a kutya ráugrik a kisfiúra. Visítás, kiabálás, majd hangos fütty. A kutya, — meg kell hagyni, engedelmes állat — azonnal otthagyja a kisfiút és a gazdájához fut.

Egy fél perc és a gyerekek elszelelnek, a kutyás fért tovább szidja őket.

— Maga egy vadember! Meg is haraphatta volna a gyereket. .:

— Semmi köze hozzá! — tajtékzik.

— Már miért ne lenne? Egy vacak gesztenye miatt ráuszítani egy kisgyerekre a kutyát?

Nem szól, csak dühösen rugdossa maga előtt a vadgesztenyéket .,

Szalay István

Mit ígér a tévé a jövő hétre?

Kedden két alkalommal, délután és este jelentkezik a Jó estét, Szeged című műsor, mely helyszíni közvetítésben ismertet meg a város életével, nevezetességeivel, jelenével és jövőjével. A 2. műsorban 21 óra 25 perctől bemutatják a Ki ölte meg Miss Amerikát? című filmet.

Szerdán 16 óra 25 perctől

UEFA-Kupa labdarúgó-mér kőzés keretében Vasas- Voest Linz mérkőzést közve títík a Népstadionból. A *p Honved—Bohemians Parah; mérkőzésről összefoglaló láthatnak a nézők este 32 ón 35 perctől. A budapesti mü. veszeti hetek műsorában be mutatják Dürrenmatt Jáno király, Shakespeare nyomát készült tévéjátékát.

mérnökhöz: „Itt ugye meg kellene állni...” vagy: „Itt várjak a kocsival vagy ide jöjjek vissza?’’

Visszafelé jövet a mérnök azon küszködött, hogyan szóljon a sofőrnek, kanyarodjanak a kórház felé, ott várja a lány, akinek udvarol, . s azt ígérte neki, hogy kocsival majd hazaviszi. A sofőr segítette ki ebből a dilemmából :

— Kanyarodjunk a kórház felé? — kérdezte. S a mérnök bólintott.

A lány ott várt a járdán. Szép volt, színes kendő lobogott a hajában. Testére simuló feszes sárga blúz volt rajta, feszes fehér nadrággal. Bőr válltáskájának a szíját kezével a blúz alatt keményen domborodó, szép rajzú melléhez szorította.

A sofőr a lány mellett fékezett, köszönt. A mérnök kiszállt, s könnyedén szájon csókolta a lányt. Aztán, ahogy szokták, beültek hátra. Amikor elhelyezkedtek, a mérnök úgy érezte, itt a pillanat, hogy az egész napos bizonytalanságnak véget vessen. Nagyon udvariasan előre szólt:

— Legyen szíves, hajtson a lakásomra. S ha lehet, taposson a gázba, mert mozijegyünk van, s én még borotválkozni, mosakodni is szeretnék, mielőtt átöltözöm. Értette...?

— Igen — mondta a sofőr

merev arccal és a gázpedálra taposott. — Igenis, értettem. .. irtáínűk ... Patak? Dezső j

Csütörtökön este 20 óra 5i . perctől kerül sor a Riporté kerestetik döntő első adása ra. A 2. műsorban 21 óra 1! perckor kerül sor a fertőrá- kosi barlangszínház előadá sában Goethe Iphigenia Tau, riszban című előadására. Pén teken 20 óra 5 perctől bemu. tatjuk a budapesti művésze, ti hetek műsorában Maros Gyula Egyezkedök című tévéfilmjét. 21 óra 35 perctől í Két nyelven egy húron cimí műsorban a közelmúltban el. hunyt Vujicsics Tihamér dalaiból készült összeállítás lát. ható.

Szombaton délután 18 ón 45 perctől indul A félszoba, dúlt művészet című ötrésze; képzőművészeti sorozat, mel) a 30 év alkotásaiba enged be. pillantást. 20 órától Komlói János műsora jelentkezik, címe: Mondom a maganiét.

Utána 20 óra 50 perctől a Zenés tévészínház bemutatja Puccini Gianni Schicchi című operájának tévéváltozatát. Rendezte Szinetár Miklós. A szovjet nemzetiségi fiiművészetet bemutató sorozat következő filmje . A menyasszony című türkmén film. Az adásra 21 óra 55 perckor kerül sor.

Vasárnap 15 óra 15 perctől közvetítik a miskolci torna- csarnokból felvételről a Magyarország—NSZK férfi tor. naverseny szabadon választott gyakorlatait. Októben 6-ra emlékezve Magyarország 1849 címmel dokumentumjátékot láthatnak a magyar szabadságharc történetéről 16 óra 55 perckor. 20 óra 5 nerctől •megkezdik a 13 részes Cigányzene című cfcrozst tsisü epizódjának sugárzását.