Népújság, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-04 / 207. szám

i Szerda esti Miln^iitikcii kommentárunk. | Variációk egy témára FÖLDRAJZILAG EGYMÁSTÓL nem is túlzottan i távol, New Yorkban és Washingtonban két fontos I gazdasági tanácskozás folyik. Sok eltérő vonás, ám lényegében egy közös téma jellemzi a két fontos érte­kezletet: a fejlett tőkésállamok és a fejlődő országok újszerű kapcsolatainak keresése. New Yorkban az ENSZ-közgyűlés hetedik, rend­kívüli ülésszakán éppúgy erről beszélnek a szónokok, mint ahogy — a kapitalista világ gazdasági és valu- táris-pénzügyi válsága mellett — ez a legvitatottabb téma Washingtonban a nemzetközi valutaalap és a nemzetközi újjáépítési és fejlesztési bank 30. közgyű­lésén. Ügy is mondhatnék: variációk egy témára. Per­sze bonyolult hangszerelésben, olykor kirívó diszhar­móniában. .. Az ENSZ-palotában főleg az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek új gazdasági világrend megala­kítására irányuló törekvése jellemzi az általános vi­tát. Érthető módon sok szó esik a rendkívüli üléssza­kon a monopóliumok elleni küzdelemről, a kizsákmá­nyolás elleni harcról. S akad teljesen „egyéni” hang is, igaz, hogy az sem meglepetést nem keltett, sem kü­lönösebb érdeklődést nem váltott ki. Hova tovább, megszokottá válik, hogy a kínai küldött nemzetközi fórumon hívatlan prókátorként a fejlődő országok szószólójának szerepében tetszeleg. így történt ez most New Yorkban is, ahol a pekingi szónok hevesen tá­madta a Szovjetuniót, s vele egy kalap alá vette az Egyesült Államokat, ám mélyen hallgatott a harma­dik világ országainak társadalmi problémáiról. AZ ENSZ-FÖRUMON természetesen a tőkésor­szágok is hallatták szavukat. Az olasz, a nyugatnémet és a japán küldött például a nyugati világ energia­gondjain kesergett. Az NSZK külügyminisztere és olasz kollégája, aki egyben a Közös Piac nevében is szólt, semmi jóval nem kecsegtette a fejlődő országo­kat: egyelőre nem oldják fel a diszkriminációs keres­kedelmi intézkedéseket és nem könnyítik meg áruik értékesítését a nyugati piacokon. Washingtonban túlzottan sok időt pazarolnak az USA és Franciaország vitájára a valutáris reform mó­dozatairól, s ezzel elvonják a figyelmet a lényegről: a fejlődő országok problémáinak megvitatásáról. Pe­dig a harmadik világ képviselői gyakorlati példák sokaságával bizonyították: őket sokkalta jobban sújtja a nyugati világ válsága, mint a fejlett tőkésországo­kat. VARIÁCIÓK EGY TÉMÁRA. Igaz, sok még a diszharmónia, hiányzik még az összhang, de egy bizo­nyos: mindkét tanácskozás alapmotívuma az igazsá­gosságon, kölcsönös előnyökön alapuló, egyenlőségen nyugvó új gazdasági világrend kialakítására irányuló törekvés. Ebben a fejlődő országok egységesek, támo­gatják őket a szocialista országok, s mind több tőkés­állam is felismeri igazukat. (KS) Grecsko marsall napiparancsa Az új Portugália ellen minden oldalról támadás indult Andrej Grecsko marsall, a Szovjetunió honvédelmi mi­nisztere szerdán napiparan­csot adott ki a Japán felett aratott győzelem 30. évfor­dulója alkalmából. A szovjet nép, a szovjet fegyveres erők döntő szere­pet játszottak a militarista japán feletti győzelem kiví­vásában, közvetlen interna­cionalista segítséget nyúj­tottak Kína és Korea népé­nek felszabadulásához. A fasiszta Németország feletti győzelem, s ezt köve­tően a japán militarizmus szétzúzása kedvező feltéte­leket teremtett a forradalmi és nemzeti felszabadító moz­galom fellendüléséhez, a szo­cializmus pozícióinak meg­szilárdításához Ázsiában, az indokínai népek szabadság- harcának kibontakozásához, felszabadította a fasiszta ka- i tonai diktatúra alól a japán 1 népet, amellyel jelenleg bé­kés kapcsolatban állunk a kölcsönös előnyök és a jó­szomszédság alapján. Az SZKP XXIV. kongresszu­sán elfogadott békeprogram megvalósítása és a szocia­lista országok egyeztetett po­litikája eredményeként eny­hül a nemzetközi feszült­ség, a békés egymás mellett élés elvei alapján tovább fejlődnek a különböző tár­sadalmi rendszerű országok kapcsolatai. Még mindig vannak azon­ban olyan erők, s elsősor­ban az imperialista reakció és agresszió erői, amelyek megpróbálják aláásni a nemzetközi légkörben végbe­menő kedvező folyamatokat. A szovjet kormány figyelem­mel kíséri a béke és a biz­tonság ellenségeinek tevé­kenységét és mindent meg­tesz az ország védelmi ké­pességének megfelelő szin ten tartása érdekében. Izrael a csapatszétválasztásról Az izraeli (parlament) knesszet szerdán megkezdte a vitát az újabb egyiptomi- izraeli csapatszétválasztási C% M&UtíítíUL 1915, szeptemberi, csütörtök megállapodásról. Rabin mi, niszterelnök az ülést meg. nyitva kijelentette, Izrael hajlandó újabb csapatvissza vonásokat végrehajtan „biztos és védhető” határok felé, amennyiben az új rész. leges egyezség nyomán Egyip tóm „kinyilvánítja jóakara­tát”. Ennek mibenlétét Ra bin nem részletezi«. Angolai menekültek kedden behatoltak a Bank of Angola lisszaboni székházába. Szerdán erős rendőri készültség vette körül a pénzintézetet, hogy megelőzze az eset­(Népújság telefotó — AP—MTI—KS) leges újabb behatolást. (Folytatás az 1. oldalról) digi helyettese veszi át a fő­parancsnoki funkciót.) A lé­gierő sintrai, Monte Real-i és egyes lisszaboni alakulatai­nak helyettesei és katonái, továbbá a tancosi ejtőernyő­sök határozottan elítélik Da Silva tábornokot antidemok­ratikus törekvései miatt, fő­leg azért, mert paranccsal szeretett volna változtatni a légierő közgyűlésének össze­tételén, kirekesztve a haladó tiszteket és katonákat. Szerdán további két fontos katonai értekezlet volt. Az MFA szeptember 5-re össze­hívott közgyűlésének jegyé­ben haderőnemi közgyűlést tartott a légierő és a hadi­flotta is. Mindkét tanácsko­zás délután kezdődött. MOSZKVA: Portugália ellenségei min­dent megtesznek, hogy meg­akadályozzák az országot a súlyos válság leküzdésében. A rendezés felé tett bármely lépés kiváltja a reakció és szövetségesei elkeseredett el­lenállását — írja a Pravda szerdai száma, lisszaboni tu­dósítói jelentés alapján. — Az új Portugália ellen min­den oldalról támadás indult. Angolában az imperialisták megpróbálják megtörni a dekolonizáció folyamatát. A dél-afrikai csapatok angolai betörése egybeesett a közis­merten amerikai és pekingi finanszírozással működő FNLA tevékenységének fel- élénkülésével. Timoron is folytatódnak a véres esemé­nyek. Nemcsak a C!H a Pentagon is NEW YORK: A New York Times szerdal cikkében megerősíti, hogy az Egyesült Államok hadügymi­nisztériuma már 1970-ben részt vett a chilei reakció összeesküvésének megszerve­zésében. A lap arról az akna­munkáról is közöl adatokat, amelyeket a Pentagon kifej­tett Chile ellen, Salvador AI- lende Népi Egységkormányá­nak idején. Ezek szerint a chilei de­mokratikus erők elleni össze­esküvés megszervezésében nemcsak a CIA, hanem a Pentagon keze is benne volt. Kissinger hazautazott WASHINGTON: Henry Kissinger amerikai külügyminiszter szerdán dél­előtt Ammanban tárgyaláso­kat folytatott Husszein jor- dániai uralkodóval, majd dél­ben továbbindult Szíriába. Damaszkuszban Asszad ál­lamfővel vitatta meg az egyiptomi—izraeli katonai megállapodással kapcsolatos kérdéseket, majd az előzetes terveknek megfelelően este visszautazott Washingtonba. Tanácskozik az ENSZ rendkívüli közgyűlése Normalizálódik a helyzet Ecuadorban QUITO: Az ecuadori kormány beje­lentette, hogy feloldja a fő­városra érvényes kijárási ti­lalmat, amelyet a hétfői si­kertelen államcsínykísérlet nyomán rendeltek el. Carlos Aguirre tábornok a kormány főtitkára kijelentette, hogy a kijárási tilalom feloldása az első lépés a helyzet normali­zálása felé vezető úton. Quitóból érkező hírügynök­ségi jelentések szerint a fő­városban a helyzet nyugodt, a dolgozók visszatértek mun­kahelyükre. Csupán az elnöki palota homlokzatán levő be- lövések emlékeztetnek a ka­tonatisztek és néhány polgá­ri politikus lázadására. Meg nem erősített adatok szerint az államcsíny résztvevői kö­zül mintegy 150-et tartanak őrizetben, továbbiak ellen körözést adtak ki. Az ENSZ-közgyűlés 7. rendkívüli ülésszakán felszólalt Hans-Dietrich Genscher, az NSZK külügyminisztere. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Autóval Gyöngyöstől Kap Arkonáig I. Utak és kempinoek Kap Arkona az NDK leg­északibb pontja. A Keleti­tengerbe mélyen benyúló Rü- gen-sziget csücske, szinte egy karnyújtásnyira Skandi­náviától. Rügent pedig úgy tartják nyilván a turisták és az útirajzok, hogy az a nyara­lók paradicsoma. A tenger­parton egymást érik az üdü­lők, a selymes fövenyű stran­dok és a kempingek is. Ezt a vidéket akartuk lát­ni, ide indultunk el Gyön­gyösről nyaralni. A távolság nem nagy, de nem is nyúlfarknyi a két földrajzi pont között. Közben át kellett utaznunk' Csehszlo­vákián is, és ez a tény csalt fokozta az élményszerzési le­hetőségeket. Pozsony, Brno és Prága érintésével az Elba mentén jutottunk el Drezdá­ba, majd onnan Berlinbe. Egy kurta időre kiruccantunk Szczecinbe, ha már itt jár­tunk a szomszédban, aztán Usedom földnyelvét jártuk körbe, hogy Stralsundon át eljussunk utunk végcéljához, a tenger partjára. Az út jó részét autópályán tettük meg. Pozsony után nem sokáig élvezhettük az autópályát, mert az építése még nem fejeződött be. Az­tán Drezdától Szczecinig is mét rákanyarodtunk. Az NDK-ban csak maxi­mum 100 kilométeres sebes­séggel szabad haladni az au­tópályán. Ez kicsit szokatlan volt eleinte, aztán rájöttünk: a régi és már eléggé elkopott pályatest nem is igen bírna el ettől nagyobb sebességet. Hogy a legújabbaknál miért mégis ez a korlátozás? A balesetek megelőzésére. Még annyi figyelmeztető és agitatív jellegű feliratot, amit az utak mentén és a felüljá­rók korlátján lehet látni szerte az NDK-ban! Gyakori az ilyen szöveg: Balesetve­szély, Veszélyes szakasz 600 méter hosszan. Például. A legtöbbször az úttest burko­latának rossz állapota miatt kerül ki az ilyen tábla az út szélére. Igaz, balesetet csak egyet láttunk egész idő alatt. Egy Volga és egy Trabant koc­cant össze Berlinben, de há­rom rendőrségi kocsi és óriá­si csődület vette körül a hely­színt, pedig sebesülés nem történt. Általában az is igaz, hogy az NDK-ban nem szokás az országúton sietni. Az a spor­tos vezetés, ami itthon dívik, ott teljesen ismeretlen. Na­gyon sok a kockakővel bur­kolt út, és emiatt is átlagban 59, esetleg 60 kilométeres se­bességgel bandukolnak a hosszú kocsisorok mindenütt. Húsz-harminc jármű egy osz­lopban, és ha ilyenkor vala­ki előzni kezd, az általában külföldi autós, Svéd, vagy francia, vagy magyar. A kockaköves utakhoz még hozzátartoznak a pótkocsis teherautók és az a tény, hogy a legtöbb útnak a szélessége a mi régi utaink szélességé­vel egyenlő, mint amilyen a régi 3-as is volt. Lakókocsit is gyakran lehet látni autó után akasztva, egyszóval: az NDK- ban „nyugisán” kell hajtani. Aki ezt nem tudja elviselni, az csak idegeskedni fog egész úton. A látogatott kiránduló- és üdülőhelyeken kempingek is várják az utasokat. Ezeknek a kempingeknek a színvona­la nagyon eltérő. Kap Arko- nSnál a térképen is jelzik a kempinget. Csakugyan, mi is megtaláltuk, ott volt a fa­lu szélén, egy nyitott mosdó­vályúból lehetett észrevenni, hogy ez a kemping. Körötte pedig a sárga rozstábla kalá­szait döntögette a kissé zord északi szél. És nagyon sok sátor tarkállott a kemping­ben. Ehhez hasonlóval találkoz­tunk Lüknitzben is. Rügen déli részén, Thies- sowban és a berlini Köpenick városrészben minden kénye­lem megtalálható volt, bár meleg vizet csak a köpenicki Interkemp szolgáltatott. Itt is csak annyit kellett fi­zetni egy napra, mint Thies- sowban: kilenc márkát a két­személyes sátorért és az au­tóért. Ez pedig nem sok. Bad- Schandauban és Löknitzben egy-egy éjszakára pénzt sem fogadtak el. A schandaui kemping az Elba partján hú­zódott, nagyon romantikus környezetben, de csak ne­gyed komforttal ellátva. A táj azonban megfizethetetle­nül romantikus volt. Az óriá­si méretű kirándulóhajó szinte betöltötte az egész me­der szélességét, amikor kora reggel rádudált a kempinge­zőkre. Akár meg is simogat­hattuk volna a hajó oldalát, ha akartuk volna, ötlött fel bennünk, a szűk völgykatlan­ban állva. Olykor a kemping megtalá­lása felért egy tájékozódási versennyel. Így bolyongtunk negyedórákat Brnóban, majd Berlinben, hogy a nagyon szép környezetben levő byst- rici és a hozzá hasonlóan szép berlini, köpenicki tá­borhelyet megtaláljuk. Mint­ha sajnálták volna az eligazí­tó táblákat. Pedig mind a két város nagy kiterjedésű, még Brnó is akkora helyen fekszik, mint a fél Mátra, he­gyek tetején és völgyek ölén. A tanulság nagyon kézen­fekvő: csak az menjen szom- szédolni, aki nem akar öt­hatszáz kilométert végigro­hanni egy nap és ezt megis­mételni nap mint nap, mert az utak állapota, a forgalom zsúfoltsága és a kempingek elrejtettsége mást nem en­ged meg. Akkor és ott fogadtam meg, soha többé egyetlen rossz szavam nem lesz sem az itt­honi utak állapotára, sem az itthoni forgalom zsúfolt­ságára Azokhoz képest a miénk mennyonszági állapot. Még a hét végi autósvágtákat is beleértve. (Folytatjuk) G. Molnár Fere&s

Next

/
Oldalképek
Tartalom