Népújság, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-04 / 207. szám
Szomszédasszony o k Mőst aztán törhetem a fejem hazáig, vagy akár holnap reggelig. Ez a két asszony a régi cseléd- ház ai+ajában nehéz helyzet elé állított: A megválaszolásra váró kérdések sokaságát rakták a vállamra, s tették ezt ártatlanul, gyanútlanul, úgy, hogy tulajdonképpen nem kérdeztek az égvilágon semm.il, mindössze elmondták a magukét. Kötelező törődni velük? Jobb volna talán elfelejteni őket, másra gondolni, vicceket mesélni, vagy a Kettőtől hatig m ".sor táncdalszövegeit hallgatni. Mindenki úgy él, ahogy tud, az egyiknek sikerül, a másiknak nem, ide húz a szerencse, oda nem húz. nyugalom, csigavér, felesleges felizgatni magam, másodikén a fizetést így is, úgy is megkapom. Ez a két asszony két világ. Egyelőre még szomszédok, de ősszel elválnak útjaik. Meggyőződésem, örökre eltávolodnak egymástól és két év múlva, ha egyáltalán megismerik egymást, legfeljebb köszönésre szorítkoznak, mivel közös témát aligha találnak. A sovány, barna asszony férjével és két gyermekével szeptember végén beköltözik a községbe, az új háromszobás, komfortos saját házba. Alig várják a nagy napot. Elég volt a szoba-konyhából. Naponta megnézik beköltözésre váró családi házukat, s naponta látják: munkájuknak, keresetüknek van nyoma, látszatja. Szorgalmuk, akarásuk megtestesült, valamit elértek, megalkottak, jelt hagyva maguk után, hogy nem éltek hiába. Az asszony negyvenéves, a férj negyvenkilenc. A másik, a kövér, tepsi- fenekű asszony a fejét ingatja: mi maradunk. Kifejtette, nem áll szándékukban a szoba-konyhás volt cselédlaxástól elbúcsúzni, nincs hozzá se erejük, se kedvük. De ha volna, akkor 6e mozdulnának. Házat a világért nem építenének, méghozzá előrelátásból. Félő ugyanis, hogy a gyerekek majdan összevesznének a jusson, pereskednének, meggyűlölnék egymást. A szöveg dühítően ostoba, ám az asszony oly öntudatosan fújja, mintha értékes munka- felajánlást tenne. Észbe kapok. Csakugyan felajánlás ez, eltökélten, szinte büszkén vállalja élete végéig a szoba-konyhás volt cselédlakást. Kihívóan, rátartian. Olvasóim előtt immár bizonyára világos, hogy töprengésem tárgya a mindent felélő ember, a javak szaporítására képtelen ember, az, akiben nincs vitalitás, hiányzik belőle az életrevalóság, bizonyos értelemben „csökkent értékű”. Ennek ellenére magabiztos, általában nagyszájú, miként mondani szokás „dumája van, tehetsége nincs”. Ismerjük, hiszen típusról van szó. S ha ebben a tárgykörben még mélyebbre ássuk magunkat, a nyugtalanító kérdések sokasodnak. Megmagyarázhatatlan rejtély például, hogy azonos feltételek és lehetőségek birtokában az egyik család „összeszedi” magát, a másik nem megy semmire. Képletesen szólva a két asszony családjával húsz évvel ezelőtt ott állt egy képzeletbeli rajtvonalnál, futásNégymilliárd forint a vállalati lakásépítési alapba Fél év alatt csaknem 2000 OTP-lakts munkásoknak vállalati segítséggel A lakásellátás rendszerékek fejlesztésében eredményesnek bizonyult az az intézkedés, amely szerint a vállalatok anyagi, műszaki és pénzeszközeikkel támogatást nyújthatnak a dolgozók lakásépítkezéseihez. Így 1969 óta évről évre bővült a vállalatok lakásépítési alapja, amelyre eddig több mint négymilliárd forintot fizettek be, és ennek túlnyomó részét már felhasználták. A munkáltatói támogatással épített vagy vásárolt lakások száma már meghaladja a 34 ezret. A vállalati lakásépítési formán belül 1973. elejétől különösen sok kedvezményt kaptak az állami vállalatok munkásai. Az OTP széles körű lehetőséget nyújtott arra, hogy a vállalatok a munkáslakás-építési igényeket a takarékpénztári beruházású társasházi lakások megvásárlásával elégítsék ki. Így a tanácsi kijelölésű lakások vásárlói az OTP által épített és értékesített lakásoknak több mint a felét munkáltatói támogatással, ezen belül több mint egynegyedét úgynevezett munkásfeltételekkel kapták meg. Különösen szembetűnő ez a kedvezmény a kötelező készpénzbefizetésnél, ami a múlt évben és ez év első felében a munkáslakás-építési formában 20—21 ezer forint volt, ugyanakkor a munkáltatói támogatással, de nem munkások részére vásárolt lakásoknál 48 ezer—49 ezer forintot kellett befizetni. Munkáltatói támogatás nélkül pedig átlagosan 70 ezer forint körül mozgott a kötelező készpénzbefizetés. Az állami vállalatok munkásainak juttatott kedvezmény még a tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakások készpénz-előtörlesztésénél is előnyösebb, átlagosan 6—7 ezer forinttal kevesebb. A kedvezményes munkás- tsvéa-építési forma szerint az első két évben, tehát a múlt év végéig csaknem 9500 munkáscsalád kapott támogatást, s ebből több mint 6000 család új otthona épült már fel. Ez év első felében a múlt év azonos időszakához viszonyítva 1337 helyett 1928 OTP értékesítésű munkáslakás megvásárlását segítették a vállalatok. A munkásállományon kívüli dolgozókkal együtt 2431 helyett 3286 új otthon megszerzéséhez nyújtottak, munkáltatói támogatást A lakásépítés vállalati támogatása és a munkáslakás építéséhez nyújtott rendkívüli állami kedvezmények is jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy az ország várhatóan 15—20 ezer lakással túlteljesíti a több szintes lakóházépítkezések IV. ötéves tervi előirányzatát. Számítani lehet azonban arra is, hogy a következő tervidőszakban még több lehetőség nyílik a lakásépítés vállalati támogatására. A IV. ötéves tervben ugyanis még nem volt arra lehetőségük a tanácsoknak, hogy a kedvezményes vállalati, munkáslakás-építési akcióhoz elegendő előközművesített építési területről gondoskodjanak, majd az elkészült lakótelepeket jól ellássák a szükséges járulékos és egyéb kapcsolódó létesítményekkel. A következő ötéves tervidőszakban a tanácsok a telepszerű több szintes munkáslakások előközművesíté. séhez és járulékos beruházásaihoz is kapnak költségvetési hozzájárulást. A munkáslakás-építési akció, a vállalati lakásépítés bővítésére azonban az is több lehetőséget nyújtana, hogy ha a saját beruházó részlegekkel nem rendelkező kisebb vállalatok a jelenleginél jobban élnének az összefogás a társulás, a lakásépítési 1 szövetkezet megalakításának lehetőségeivel. (MTI) ra készen. Adott jelre az egyik család megiramodott, a másik el sem indult. Ugyan miért? Lustaságból? Kényelemszeretetből? Mindez előfordulhat, de hasonló esetekkel bajlódva, azokon rágódva, legtöbbször az derül ki, hogy szó sincs lustaságról, hanyagságról, kényelemszeretetről. Ilyenformán a magam részéről erősen afelé hajlok; a csökkent értékű- ség a gondolkodásmódban jelentkezik. Egyfajta kombinációs készséget igénye] megtervezni, felépíteni az észszerű gyarapodást. Fegyelmezett észmunka szükségeltetik ahhoz is, hogy a lehetőségek az ésszerű gyarapodást szolgálják. Gondoljunk még a fegyelemre, a türelemre, a kitartásra, a módszerességre, ez mind-mind szellemi erőpróba. Oda jutok: a kövér asz- szony valamit nem tud. Kérdés azonban, hogy erre a valamire megtanítható-e? Ha megtanítható, újabb kérdés következik: kik tegyék, még inkább, hogyan tegyék? Aztán a további kérdések. LehgJ-e tanítani ezt a tárgyat, amit még magunk sem ismerünk. Ezen a területen az életmódkutatás a kezdő lépést sem tette meg. Mondhatnék. a vitalitás hiánya a múltból ránk maradt örökség, a kizsákmányolás sok emberből egész életre szólóan kiölte a kezdeményező készséget, ener- válta, eltompította. De miért van az, hogy a vitalitás hiánya nem kívánatos mértékben újratermelődik? Az akarások ugyanúgy jellemzik a fiatalabb generációkat, mint a maradások. R eszélgetve az asszonyokkal megtudtam: a két család jövedelme, kiadása szinte fillémyi pontossággal megegyezik. Öltözködésre, enni-, innivalóra egyformán költenek, nagylábon nem élnek, örökölni nem örököltek, lottón nem nyertek. Törhetem a fejem: hol van az a pénz, amiből a kövér asszony családja nem épített háromszobás lakást? Ugyanúgy megvolt, mint a szomszédnak. De mire fordították? Szekulity Péter Az öíödik ötéves terv előtt Minőségi „ugrás az Agria Bútorgyárban JANTJARTÖL a Könnyűipari Minisztérium vállalata lesz a jelenleg még tanácsi irányítás alatt álló Agria Bútorgyár. Ezt a fordulatot az idén egy másik nagy változás előzte meg: az elmúlt félévben a termékek közt már túlsúlyba került a stílbútor, s a jövőben ez határozza meg a vállalat profilját. Ez a változás természetesen növelte a gondokat is, hiszen a kis szériában készülő stílbútorok igen gondos munkát, különleges minőséget igényelnek, s a gazdaságos termelés nagyobb fokú szervezettséget, hatékonyabb gépkihasználást kíván. E téren pedig még sok tennivaló akad a gyárban. , Az új ötéves terv előkészületei — mint azt Kormos Pál igazgató elmondta — számvetéssel kezdődtek. Újra értékelték eddigi elképzeléseiket: vajon helyes volt-e a profil ilyen merész átalakítása, a vállalatnak a jelenlegi irányban való fejlesztése. Az út, amelyen elindultak, jó, ezt állapíthatták még, s termékeiket ismerve ez a véleményük a hazai és külföldi vásárlóknak egyaránt. Ezen haladnak tehát tovább a következő években is; a modem bútorok gyártása mellett a termelés növekedését több stílbútor gyártásával akarják biztosítani. A LEGELSŐ és legfontosabb mondta az igazgató — teljesen befejezni az egri gyár beruházását, raktárral, szociális létesítményekkel, irodaépülettel kiegészíteni az üzemcsarnokot. Megszüntetni a különálló telepek miatt előforduló szervezési hiányosságokat. Pénz eddig kevés volt ilyesmire, de remélhető, hogy a minisztérium, amelynek minden bútoripari vállalatánál befejeződött már a rekonstrukció, lehetőséget teremt majd ennek a beruházásnak befejezésére is. Ismert dolog, a kereslet egyre nő — különösen külföldön, a nyugati országokban — a stílbútorok iránt. A hazai bútorkereskedelem színvonala is lényegesen javul a rekonstrukció befejeztével, reálisabb igényfelmérések, pontosabb szállítások lesznek a jellemzők. Minőségben a követelmény itthon is ugyancsak megnövekszik. A bútorgyár nem tervez számottevő fejlesztést az elkövetkező években. A gyárépítés biztonságos befejezése a cél, a növekvő igények maradéktalan kielégítése. Evenként ötszázalékos termelésnövekedést terveznek, ez kisebb ütem az eddigieknél, amikor húsz százalékot is elért évente a növekedés. Ez a biztonságra törekvő tervezés a minőségnek ad nagyobb jelentőséget. Természetesen a külföldi partnereket meg akarja őrizni a gyár, s fokozatosan kívánja felfejleszteni az exportot, mintegy 40 százalékra. Gondot okoz, hogy a közvetítő külkereskedelmi vállalat nem különösebben érdekelt a piaci kapcsolatok szélesítésében, s a zavartalan fejlődés érdekében jobb munkakapcsolat kialakítására van szükség. A jobb minőséget, a gyorsabb előrehaladást a bútoriparban is jól szolgálja a kooperáció, a különböző gyárak együttműködése. Ezeket a kapcsolatokat igyekszik fejleszteni a gyár, hogy a bútorokat több félkésztermék felhasználásával, hatékonyabb munkával szerelhessék össze. Az alapanyagot két erdőgazdaság, az egri és a szolnoki szállítja részükre. Az egri erdőgazdaság felnémeti fűrészüzemének teljes felújítása után innen is több félkész termékeket kaphat majd a bútorgyár. A szélesebb kapcsolatok az eddigieknél jóval nagyobb fokú szervezettséget kívánnak meg. Nem kielégítő a folyamatos belső információ — állapította meg az igazgató — a középvezetők.' munkájának színvonalán is sokat kell javítani. Szervezési intézkedések egész sorát hozták rpár a közelmúltban is, s a gyorsabb információcsere érdekében gépesítik az ügyvitelrendszert. 750 ezer forintot terveztek könyvelőgépek, számlázógépek beszerzésére. A, korábbi években, különösen új termékeknél, időszakosan értékesítési nehézségek adódtak. Az önálló piackutatást is fejleszteni igyekszik a vállalat, szorosabbra fűzi kapcsolatait ez ország nagy bútoráruházaival. Pégi tervük, hogy Egerben reprezentatív bútorüzletet nyitnak. A vállalat minden feltételt biztosítót:, csak helyiségre nem tudtak szert tenni. Pedig nyilvánvalóan érdekes színfoltja lenne a városnak egy ilye:: bemutatóbolt... Az idei BNV-n már jelentkeznek több, a következő években üzletekbe kerülő újdonsággal : gyermekbútorokkal, kárpitozott garnitúrákkal, kis lakásokba is alkalmas heverőkkel mutatkoznak be. A következő ötéves tervben a gyár termékeinek húsz százaléka stilizált kisbútorokból, 35 százaléka kárpitos stílbútorokból áll majd, a többi pedig a mindenkori divatnak megfelelő olcsóbb kárpitozott bútor lesz. A TERVFELADATOKRÓL a gyár vezetői a közelmúltban tanácskoztak. A tervek végleges kidolgozását november végére fejezik be. (hekelt) Nyomda a gyárban Egy távlati fénykép mindig csalóka. Eltűnnek benne a részletek. Pörsenések éppen úgy, mint a választott téma finomságai. Rendszerint ilyen „felvételt” csinál az újságíró, amikor valamely nagyobb üzem, vállalat életének állít írásos emléket. Mi most másféle módszerhez folyamodtunk. A nagy egészből amely jelen esetben a Hatvani Konzervgyár, kiragadtunk bizonyos részletet, hógy annak mikroszko- pikusabb metszetét nyújtsuk át az olvasónak. Kilencvenezer tábla Az 1967-ben létesített kis nyomdaüzemről van szó, ahol három szocialista brigádban alig hatvarian dolgoznak, munkájuk mégis sokrétű, jelentősen elősegíti az üzem konzervkészítményeinek népszerűsítését, s mellesleg szépen hoz a konyhára. Böör Ferenc itt a felelős vezető, Fork János az egyik keze, Pecze József a másik. Ami pedig a három szocialista brigád teljesítményét leginkább jellemzi: kampány idején, egy 24 órás műszakban, 90 ezer fémtábla színes nyomását, litografálását végzik el a dobozüzem részére. Az üveges árucikkek forgalmazását ugyanakkor egy-egy szezonban tízmillió papírcímke készítésével segítik elő. S még nem említettük (Fotó: Szabó Sándor) a különböző helyi meghívó-, piakátigényeket, amelyeknek szintén igyekszik eleget ♦**•- ni a derék közösség. A folyamatos ellátásért! Ez a dobozüzem ellátására vonatkozik, s egyben annyit jelent, hogy terven felül ezer óra többletmunkát vállaltak az idei szezonban a nyomdai brigádok. A karbantartók újítást vezettek be! Nem összekötő csatokkal mozgatják a műhely- csarnokba érkező fémlemezbálákat, hanem vasketrecet gyártottak hozzájuk. Így lényegesen könnyebben, s minimális balesetveszéllyel kezelhetik az átlagosan 70x50 centiméter nagyságú táblákat. Ami pedig társadalmi munkavállalásaikat illeti: kevesen dolgoztak annyit a „hatvani napok” sikeréért,, mint a nyomdászbrigád. Meghívókat, többszínnyomású műsorfüzeteket. a város harmincéves fejlődését dokumentáló kiskönyvet állítottak elő, s nevükhöz fűződik Hatvan címerének több ezer példányos kinyomtatása. Bajnok modellező A litográfiái üzem brigádjai megbecsüléssel, büszkeséggel ejtenek szót Juhász András gépmesterről, aki ez idén jutott szakmunkás-bizonyítványhoz. A fiatalember ' nemcsak a nyomdagépeknél állja meg helyét, hanem a megye legjobb modellező: közé tartozik. Hajóival nemrég a Lőrinci Erőmű taván rendezett észak-magyarországi bajnokságon szerzett értékes helyezéseket, apró motoros repülőgépéi pedig a hatvani alkotmányünnepség programját gazdagították. Sok száz nézője volt a Kinizsi-pályán tartott bemutatónak, s az egyik látványos műrepülő gyakorlatot a másik után mutatták be az etilalkohol és parafinolaj keverékkel működő kis repülők. fő sz utánpótlás A nyomdaipar általában nem dicsekedhet azzal, hogy nagyon vonzaná a fiatalokat. S-okan nehéznek^ rosszul fizetettnek vélik a pályái, holott az egyre korszerűbb gépek ma már kedvező munkafeltételt biztosítanak minden itt dolgozónak. S a bérek arányban vannak a megterheléssel. Nos, a konzervgyári litográfiái üzem vezetőinek nincs különösebb utánpótlási gondjuk. Ez tervszerű nevelő-, üzemszervező munkára vall. Juhász Andráson kívül Burján Géza, Komjáti Zoltán, Nagy István, Békés Tamás, Katona István, jutott még az idén szakmunkás-bizonyítványhoz Budapesten a Tolnai Lajos utcai intézetben. S a kis nyomdatelepről került főiskolára Burján Norbert, akit mérnöki diplomával visszavárnak még Hatvanba! Moldva}’ Győző 1975. szeptember 4„ csütörtök
