Népújság, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-19 / 220. szám
» Majd az idő megoldja? Az élet időről időre ** mindannyiunkat vá- j (aszút elé állít: dönteni kell m gyermek pályaválasztásáról, a családi költségvetésről, a szabad idő hasznos és kellemes eltöltéséről és sok egyéb kisebb-nagyobb kérdésről. A döntés tényéről néha tudomást sem veszünk, ha nem különösebben nehéz a választás. Néha azonban a döntés gyötrő, sok vitával, vívódással jaró feladat; olykor, amikor nehéz a választás, mert kevés az alternatíva vagy nagy a bizonytalanság. Vannak emberek, akiknek hivatása a döntés. Ezek közé tartoznak a különböző posztokon levő gazdasági vezetők. őket naponta döntésre sarkallja, választás elé állítja az élet, amely megannyi új problémát és lehetőséget szül. A döntések egy része rutinszerű, mert az esetek és ■ az alternatívák jellege ismétlődik és ezért a vezető a múlt tapasztalatai alapján könnyűszerrel választhat, határozhat. A gazdasági vezetőket igazában akkor állítja nagy próba elé a döntés feladata, amikor nem várt események következnek be. Amikor a vállalat gazdálkodását, termelését, piacait mélyrehatóan érintő változások történnek a közgazdasági környezetben a gazdálkodás kö- ■%Hményeiben, feltételeiben, napjainkban éppen ilyen helyzet állt elő. sőt mindez egybeesik az. új középtávú tervek kidolgozásával. Azt mondhatjuk tehát, hogy a vállalatok életében vannak olyan periódusok, amikor a döntésre váró ügyek sűrűsödnek, amikor megnő a jelentősége annak, hogy a problémafelismerés és a szükséges döntés a megfelelő időben történjék. Ezúttal erre az utóbbira szeretném ráirányítani olvasóim figyelmét: az időtényezőre. Mégpedig azért, mert ma még nem minden vezető érzékeli eléggé; mit is jelent a problémák, az új fejlődési irányzatok időben való felismerése és a szükséges döntések késedelem nélküli meghozatala. Vannak vezetők, akis a nagy bizonytalanságra való hivatkozással halogatják a döntéseket, kivárásra „játszanak”, s nem veszik észre, hogy ezáltal növelik a bizonytalanságot. Számos példát mondhatnánk arra, hogy azok a vállalatok, amelyek nem készültek fel időben gyártmányaik fejlesztésére, struktúrájuk megújítására, valahogy úgy jártak, mint az a sakkozó, aki időzavarba került, s emiatt már csak egyetlen lépése maradt... Tény, hogy napjainkban számottevően nagyobbak a bizonytalansági tényezők, mint a múltban, de ez nem lehet ok a kivárásra. A mai világ logikája paradox helyzetet teremt; a vállalatoknak számottevően megnövekedett bizonytalanság közepette kell alkalmazkodniuk a megváltozott nemzetközi és hazai Tízéves d szegedi szénhidrogén-medence A Nagy-alföldi KöolajtermelS- és Gázfeldolgozó Vállalat szegedi üzemében csaknem tíz éve kezdődött hazánk legnagyobb olajmezőjének feltárása. A szegedi szénhidrogén-medencében. amely a hazai kőolajtermelés 63 százalékát, a földgázhozam 47 százalékát adja eddig félezernél több kút készült el és a termelés is nagyobb lett a tervezettnél. A 6,5 milliárd forintos szegedi kőolaj- és földgázprogram népgazdaságunk 1975. évi tervében a gyorsított ütemű kilenc kiemelt beruházások egyike, ezért a tervezett 1977 márciusa helyett már 1976 decemberében elkészül az utolsó feldolgozóüzem is. Nyolcszázötvenmillió forintos költséggel elkészült, s jelenleg próbaüzemei már a magyar—szovjet kooperációban épült új gázfeldolgozó üzem, amely naponta négymillió köbméter földgázt ad. (MTI fotó — Kozák Albert) Darabára fuvarozás jövőjéről A Közlekedéstudományi Egyesület szervezésében csütörtökön kétnapos konferencia kezdődött a darabáru-fuvarozás színvonalának , továbbfejlesztéséről. Bevezető ■lőadásában Kiss Dezső közekédé«- és postaügyi minisz- erhelyettes a hazai darab- "u-fuvarozás ' eredményeiről s a távlati célkitűzésekről ’szélt. — Az elmúlt évek tapasz- alatainak összegezéseként elmondható,, hogy a VOLÁN jól szolgálja a lakosság és a kereskedelem érdekeit, most a legfontosabb feladat ar V. ötéves tervidőszakra, a -felkászülés. Számolni kell a városi forgalom zsúfoltságának fokozódásával, ezért tovább korlátozzák a tervek szerint a 3—3.5 tonna feletti teherautók bevonását a szállításba, s a fuvarozást főként az éjszakai órákban bonyolítják le. A kocsipark jobb kihasználását célozza néhány me- *gyében a Párhuzamos fuvarozások fokozatos megszüntetése, s folynak az előkészületék az úgynevezett valfott- pótkocsis rendszer kidolgozására. amelynek bevezetése jelentős energiatakarékossá- -«.-SrsdflJSfliSÖlgfe o'-.f; feltételrendszerhez. Méghozzá gyorsan! Egyes vezetők döntést halogató magatartása mögött felfedezhető az a vélekedés, hogy majd „felül” megmondják mit kell tenni, s így a felelősség is az irányító szerveké. Egyesek a gazdaság- irányítási módszerekben bekövetkezett bizonyos változásokat úgy értelmezik, hogy itt a vállalati önállóság korlátozásáról van szó, s ez természetesen a döntési hatáskörre is vonatkozik. A gazdaságirányításban tapasztalható változások célja azonban nem a vállalati önállóság. döntési hatáskör és felelősség csökkentése, hanem a vállalatok igazodásának elősegítése az új feltételekhez. Az irányitási rendszer módosítása elsősorban a gazdasági egyensúly javítását és a gazdasági hatékonyság növelését szolgálja. Az új szabályok arra késztetnek, hogy javítsák a vállalat tervező munkáját, fejlesszék a vezetők döntési készségét. Miközben bíráljuk a döntéseket halogató vezetőket, senkit nem buzdítunk elhamarkodott, megalapozatlan, a kockázatokkal nem számoló döntéshozatalra. Az ilyen magatartás talán még károsabb következményekkel jár, mint a halogató taktika. A most kidolgozás alatt ” levő vállalati középtávú tervekben bizonyára célszerű mindenekelőtt az 1976—77. évekre vonatkozóan dönteni a fejlesztési politikáról, a piacpolitikáról, stb. és a további évekre vonatkozóan több lehetőséget hagyni a szabad cselekvésre. A manőverezési szabadság növelése és a bizonytalanság csökkentése érdekében vállalt döntéshalasztás csak akkor lehetséges, ha most döntünk a vállalat számára lehetséges fejlesztési és egyéb alternatívákról. Az ilyen típusú döntés azonban elkerülhetetlen és halaszthatatlan. Dr. Varga György Éttermek, pincérek, vendégek V. HA A PINCÉR — „FÖÚR”... Menjünk még el göröngyös utunk utolsó állomáshelyére, az egri ÁFÉSZ elnökéhez, Zachar Gáborhoz. Hogyan vélekednek itt a város éttermi ellátottságáról ? — Ez érdekes — hangzik a válasz —. mert részben kihasználatlan kapácitás, részben kielégítetlen igények jellemzik. Fő idényben, nyáron is, még egy héten belül is jelentősen eltérő igények mutatkoznak. Néha hét elején valóságos pangás van, hét végén pedig túl nagy az igény, meghaladja a rendelkezésre álló kapacitást. A mi dolgunk, hogy fogadjuk . a csoportokat. Be is osztjuk őket, melyik mikor étkezik, de közben jönnek az egyéni, a „maszek” vendégek, és hamar zavar támad. Nem beszélve az előfizetésesekről, akiket természetesen szintén nem lehet félre tenni. — Egyik-másik pincér erősen kifogásolható módon viselkedik az ÁFÉSZ-vendég- lokben is... — Mi talán jobban oda tudunk ezekre az esetekre figyelni, mint más éttermek, de a munkaerőhiány miatt nem válogathatunk. Kénytelenek vagyunk azt felvenni, aki jelentkezik, még tizedszer is, ha már kilenc helyről’kirúgták. — Az ÁFÉSZ-nél tehát könnyebb? — Azt nem mondtam. Ellenkezőleg: mi a munkaerő- hiány ellenére is elküldjük, ha rászolgál a pincér. Igaz, másnap már jön a papír valahonnan, hogy ide vagy oda felvették. Az itt a baj, hogy ezeknek az embereknek nincs veszíteni valójuk, a hivatalos fizetés nem érdekli őket, teljesen mindegy, hogy nyolcszázat vagy ezer- egyet mondanak-e nekik, hiszen a borravaló a lényeg. — Igaz lehet a sok történet a nagy borravalókról? — Szerintem igen. Dehogy egy-egy pincér mennyit keres, azt nem lehet tudni. Az titok. Hiába is kérdeznénk őket, úgysem mondják meg. — Az ÁFÉSZ tud-e javítani Eger vendéglátásának helyzetén? — Az új lakótelepeken, a Csebokszáriban és a Lajos- városban egyelőre nem sok javulás várható. A buszmegállónál épülő bútorház földszintjén viszont nekünk lesz egy önkiszolgáló éttermünk. 600 adagos konyhával. De erről ne is írjunk még, mert olyan iassan épül az a Bástya, úgy tudom, ez lesz a neve, hogy az'szinte hihetetlen! November 7-én kellett volna átadni, akkor akartuk megnyitni az éttermet, de talán még jövő szezonra sem lesz készen. Pedig ez csak a mi szempontunkból egy 12 milliós beruházás, 5,7 milliós állami támogatással. Ha mi ezt art összeget nem használjuk fel ebben az évben, nagyon félő, hogy elveszítjük. Mert állami támogatást még egyik évről a másikra sem lehet átvinni, nem még egyik ötéves tervidőszakról a következőbe ... — Reméljük, a következő szezon kezdetére csak felépül ez a Bástya. De az ételbár kapcsán nem a legjobb benyomásaink vannak az ön- kiszolgáló étteremről. Főleg az árak miatt... — A mi önkiszolgáló éttermünk olyan lesz, hogy a berendezettsége és felszereltsége alapján már I. osztályba is lehetne sorolni. Az árak azonban valószínűleg III. osztályúak lesznek. Mert, ha egyszer ön- kiszolgáló az az étterem, az mutatkozzon meg az árakban is! S ezzel véget is ért a vendéglátóiparban tett kőrútunk. A tapasztalatok nem túlságosan jók, de néhány törekvés arra mutat, nem kell megkongatni a vészharangot Eger vendéglátása felett. Sok ember szakmaszeretete biztosíték arra, hogy jó egynéhány helyről távozhatnak elégedetten az Egerbe látogató vendégek. És talán még több lenne az esély erre, ha a pincéreknek adott borravaló nem lenne „kötelező”, hanem az, ami: az igazi megelégedettség szerény — és nem busás! — kifejezése. Mert ha csak azért „főúr” a pincér, mert valahogy megszoktuk, hogy így szólítsuk, akkor nincs is baj. De ha a vendégek pénzéből valóban vagyont gyűjtenek néhány év alatt, akkor ugyan hogyan is csodálkozhatnánk, ha nehezükre esik észrevenni a „kedves vendéget”. Mert az ő szemük gyakorlott, és egyből kiszúrják: egy árva húszas cincog-e a zsebedben vagy esetleg mégis érdemes . .. De ami azt illeti: erről meg már beszélni sem érdemes. Olyan, akárha előre köszönnének a vendégnek, netalán a kabátját is lesegítenék. 1 Ugyan, minek? „öcska” dolgok ezek! „Elmúlt a nyár, véget éri az idegenforgalmi főszezon. Az eredményekről, a tapasztalatokról országszerte felmérések készülnek. Számszerű kimutatások természetesen még nem állnak rendelkezésünkre ezekről, annyi azonban bizonyos, hogy legismertebb idegenforgalmi központjaink gondjai alapvetően azonosak. Amikor tehát Eger vendéglátásának beteg gócait igyekszünk felkutatni — országos problémák megoldásához kerülünk közelebb. És ez a célunk, mert hisszük, hogy ezzel segíthetünk.” (Vége) B. KUN TIBOR SzezoMzárás a növényvédelemben A változékony, szeszélyes időjárás miatt nehéz esztendőt zárnak az idén az üzemi növényvédők. A bőséges tavaszi csapadék, %z aszályos nyár és a mostam esős ősz eleje nem kis feladat elé állította a szántóföldek, a szőlők és a gyümölcsösök védőit. Ennek ellenére nagyobb terméskiesés nem volt megyénkben. Hogy az időjárás okozta nehézségek ellenére mégis jó munkát végeztek a növényvédők, az elsősorban annak köszönhető, hogy kedvezőnek bizonyultak az üzemi előrejelzések és ezek nyomán hatékonyan védekeztek a kártevők ellen közös gazdasagaink. Helikopterrel a perouoszpóra ellen A korszerű, nagyüzemi növényvédelem jelentősége — kétségtelen — évről évre nő.; Ezt ma már nem is vitatják, hiszen magas hozamokat csak pontosan betartott agrotechnikával lehet elérni. Ennek pedig elengedhetetlen része a megbízható növény- védelem. Nos, az idén növényvédő szerekből nem volt nrgyobb fennakadás. A korábbinál jobb szervezés hatására a kukorica, a gabonafélék, a szőlő és a gyümölcsösök védelmére több szert vásároltak gazdaságaink mint, forint értékű kémiai anyagot használtak fel. Tavasszal megyeszerte felülvizsgálták az üzemekben a növényvédő gépek állapotát és a régit, az elavultakat új, nagy teljesítményűekkel cserélték fel. örvendetes, hogy Heves megyében ma már 617 nagy teljesítményű növényvédő gép van a gazdaságokban, s ez lényegesen több mint a IV. ötéves terv kezde. tén volt. A hagyományos gépeken kívül nagy jelentőségű, hogy Eger környékén és a Málra- alján három növényvédő helikoptert és két repülőgépet helyeztek üzembe. Ez döntő változást hozott az üzemi növényvédelemben. A szőlőkben például sikerült felszámolni az évről évre nagy pusztítást végző peronoszporát, melyet hagyományos gépekkel nem tudtak volna megoldani. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a helikopter, illetve a repülőgép mellett már nincs szükség a hagyományos földi gépekre. Az üzemi tapasztalatok szerint a kétféle védekezési mód összekapcsolásával lehet csak biztos eredményt elérni a gabona, a kukorica vegyszeres gyomirtásában, vagy a sző’r/éde- ■ lemben. Növényvédő mérnökből — üzemgazdász...? A sikerek kétségtelenek ,ai QÖvi vés az üzemi szakember. A közelmúltban végzett felmérések szerint a megye 72 termelőszövetkezetében 85 növényvédő szak- és üzemmérnök, valamint technikus dolgozik. Az egri járás 14 gazdaságában azonban még ma sincs főfoglalkozású növényvédő szakember, Hanem más üzemekben dolgozók szerződés alapján segítenek a növényvédelmi teendők ellátásában. Ez természetesen nem megoldás, egy mérnök két üzemben nemigen végezhet egyszerre elég hatékony munkát. A mérnökök mellett fokozott szerepük van a gazdasál gokban a növényvédő szakmunkásoknak is. Heves megyében még kevés van belőlük, pedig egyre nagyobb szükség leime rájuk. Ezért szerveznek az idei télen is szakmunkásképző tanfolyamokat, hogy hozzájáruljanak a probléma megoldásához. Sajnos még az is gyakori, hogy a növényvédő mérnököket más munkakörben foglalkoztatják: például üzemgazdászként, vagy növénytermesztőként, noha nem ez lenne a feladatuk. Azt mondják, hogy ezek mellett jól elláthatják a növényvédelmi teendőket is. Pedig manapság amikor öt-hat, esetleg 10 ezer hektáros gazdaságok jönnek létre, az ilyee. nagy toüleifa a aoyei^&s. j&taegrű védelme a gazdaságosság miatt fokozott jelentőségű. Prognózis 48 alkalommal Ahhoz, hogy a termésátlagok évről évre növekedjenek, nemcsak jó technológiára, jó növényfajtákra van szükség, hanem elengedhetetlen a magas színvonalú szakmai tudás is. A jó szakember ugyanis időben felméri a kórokozók és a kártevők várható hatását, és tudja, hogy milyen vegyszerekkel védekezzék ellenük. Az üzemi növényvédelmet jól segítette az idén a Heves megyei Növényvédő Állomás, mely közvetlen kapcsolatot tart fenn a közös gazdaságokkal. Hozzájárulták az újabb szerek elterjesztésehez, szak- tanácsadással pedig a védekezéshez. Munkájuk jelentős része volt az üzemi növény- védelmi előrejelzés megszervezése is. Tavasztól, őszig 48 esetben adtak prognózist a gazdaságoknak az azonnali védekezés megszervezésére és 250 kártevőre dolgozták ki a védekezés leghatásosabb módját. A7 közös gazdaságok igénylik is a rendszeres előrejelzéseket, s ennek is köszönhető, hogy az idén sem volt nagyobb fertőzésveszély Heves megyében. Mentusz Károly y téutók