Népújság, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-19 / 220. szám
Äz elveszett első órák nyomában Ingázók. Fekete vonat. Szabolcs és Budapest. Egy hét után, két hét után a részegek gajdolásától hangos vonaton meggyűrt arcú munkások utazzák át nyugatról keletre, vagy délről északra az országot. Ez jut eszünkbe mindnyájunknak erről az egyetlen szóról: ingázók. S alig, vagy egyáltalán nem jutnak eszébe az átlagembernek azok az ingázók, akik kék iskolakö- penyben, iskolatáskával, ha nem is az ország egyik végiből a másikba, de egy kisebb községből egy nagyobb településre naponta kétszer tíz hónap alatf, majd ötszáz- szőr utaznak 'vonaton, vagy autóbuszon, ók is ingázók, szakmunkástanulók és diákok, serdülőkorúak, vagy éopen felserdültek, akiknek gondjaik, problémáik ha sajátosak is, semmivel sem kisebbek, mint a felnőtt ingázóké. Ez a felismerés vezette a Heves megyei Tanács kulturális ügyekkel foglalkozó állandó bizottságát, hogy a minap külön napirendi pontként egy okos és gondos vizsgálatból készült előterjesztés nyomán érdemben tekintse át: mi a helyzet e téren Heves megyében. Nem vidám a kép] Heves megye nem tartozik ugyan a legerősebben iparosodott megyékhez és középiskolákkal, szakmunkásintézetekkel — már csak területénél fogva is — ke- \é«bé ellátott, mint Győr, vagy Pest. avagy éppen Borsod megye. Ha a Heves megyei vizsgálati anyagot kissé önkényesen mégis országos szintre vetítjük ki, akkor a naponta rendszeresen nem beutazó, hanem valóban ingázó, oda-vissza órákat utazó diákok száma százezres nagyságrendűvé növekszik. A jövendő munkásosztályát jelentő szakmunkástanulók, vagy szakközépiskolába járók, avagy a jövendő értelmiségi utánpótlását jelenthető középiskolások hogyan tudnak bekapcsolódni az iskola szervezeti és politikai életébe, mennyi idejük jut kul- turálódásra, sportra és egyáltalán pihenésre, — olyan gondok ezek, amelyek mellett aligha lehetne elmenni szó nélkül. Az említett felmérés például megállapította, hogy az elmúlt évben örvendetesen növekedett a fizikai dolgozók gyermekeinek száma a középiskolákban. De az már kevésbé örvendetes, hogy majd három százalékkal nőtt a bejárók aránya és ma már Heves megyében átlagosan tíz százalékkal magasabb az ingázó tanulók létszáma, mint az országos átlag. A szakközépiskolák20.45 Az áruló Gorkij elbeszélése a forradalom győzelme után keletkezett. Témáját tekintve abba a mély sodrású világirodalmi árba tartozik, ahova Dosztojevszkij Bűn és bűn- hődésének hőse; az áruló alakján keresztül egy felszínén látszólag megmagyarázhatatlan tettet igyekszik magyarázni, indítóokait megkeresni. szfptci^ber' !!>*, .féltek ban, a gimnáziumokban tanulók — most elsősorban .a középiskolákat vizsgálta meg e szempontból a bizottság — egyharmada a bejáró. És ezeknek a bejáróknak egy jelentős része — Heves megyében 600 középiskolai diák — naponta egy óránál többet tölt el utazással. Milyen gondok adódnak az ingázásból? A tanulók már reggel fáradtan érkeznek az iskolákba — szögezte le a jelentés, és erősítették meg a bizottság gyakorló pedagógus tagjai is — és ez az első órai teljesítményükön különösen megmutatkozik. Más szóval ez azt jelenti, hogy tíz hónap alatt minden tanítási nap első órája gyakorlatilag ' elveszett számukra. De az is az igazsághoz tartozik, hogy haza is későn érkeznek ezek a gyerekek, s amikor a többiek már játszanak, szórakoznak, tévét néznek, olvasnak, ők akkor kezdhetnek a tanuláshoz. Nyilvánvaló, hogy ezek után vagy gyengébb a tanulmányi eredményük, vagy pedig felfokozott erőfeszítéssel tudnak csak lépést tartani a hozzájuk hasonló képességű, de az iskola helyén lakó tanulókkal. A tulajdonképpeni gond — bármilyen furcsán hangzik — még csak ezután jön. Az ingázó diákok egyszerűen kiesnek az ifjúsági mozgalom iskolai kereteiből. Nem tudnak részt venni a sportolás közös és néha bizony felejthetetlen, élményt nyújtó óráin, kimaradnak az osztálykiéándúlá- sokból, általában midazok- ból a közös iskolai rendezvényekből, amelyek délután, vagy a kora esti órákban zajlanak le. Mindezek miatt kamaszodó értelmük kibomlása idején nincs kellő módjuk arra, hogy a társadalomba való beilleszkedésük első nagy élményét átéljék: tartalmas kapcsolatokat építsenek ki osztálytársaikkal. S ha még ehhez hozzávesszük azt is, hogy az utazás körülményei sem kulturáltak és hogy az utazás alatt gyakorlatilag kiesnek az ellenőrzés hatósugarából — nyilvánvaló, hogy jelentős problémát a diákingázók a művelőd éspoiitikai okoznak megye életében. Azt persze nevetséges volna elvárni, vagy számonkér- ni, hogy szűnjenek meg az ingázások: minden községbe nem lehet középiskolát építeni. És az előreláthatólag Heves megyében felépülő három új kollégium sem oldhatja meg ezt a kérdést. Ám arra nincs is szükség, hogy akár a megyében, akár másutt az országban a hat és fél ezer középiskolás és a legalább annyi szakmunkásképző-tanuló számára mindenütt kollégiumi férőhelyet biztosítsanak. Nem teszi ezt szükségessé egyrészt az a tény, hogy az ingázók egy része a javuló közlekedési lehetőségek folytán időben közelebb kerül az iskolaszékhelyhez, gyorsabb, kényelmesebb és rövidebb lesz az utazás. Másrészt az is tény, hogy mindig lesznek olyanok, akik a szülői akaratból sem óhajtják igénybe venni a kollégiumi lehetőséget. Mindezt megfontolva és végiggondolva foglalt úgy állást, élénk vita után az állandó bizottság, hogy elsősorban és alapvetően a kollégiumi felvételeknél az idő és a távolság legyen az alapvetően meghatározó. Ne legyen Heves megyében olyan kollégiumi szolgáltatást igénybe venni óhajtó diák, aki másfél óránál messzebb lakik anyaiskolájától, és az ne nyerjen felvételt a kollégiumi hálózatba. A gond egy része oldódik meg csak így is, hiszen a szakmunkásképző intézetekben, ahol ráadásul este 8-ig, 9-ig is eltart az elméleti oktatás, még nem is végeztek alapos felmérést az ingázás tekintetében, pedig kétségtelen, hogy ezek a fiatalok még a középiskolásoknál is roszabb helyzetben vannak. Áz ingázók alatt mindenkor a felnőtt munkásokat értettük. Ez a vizsgálat is bebizonyította azonban, hogy ha más jellegű problémákkal is. de számolnunk kell az ifjú ingázók százezres .nagyságrendű seregével is. S nemcsak számolnunk, de a a jövőt tekintve elszámolnunk is. Gyurkó Géza Fiatal népművészek kiállítása Gyöngyösön Az országos mezőgazdasági kiállításról és a debreceni népi gyermekjátékok kiállításáról érkezett anyagokat mutatja be két héten át Gyöngyösön a Fegyveres Erők Klubjában a városi-járási művelődési központ. A fiatalok népművészeti stúdiójának kiállítása ritka látványosság az érdeklődő számára: népi ihletésű kerámiák, fafaragások, bármunkák, gyékényfonatok, praktikus gyermekjátékok találhatók a bemutatón. A kiállítást szeptember 14-én Czakó Gábor író nyitotta meg, s szeptember 26-ig tekinthetik meg a látogatók. N Elfoglalt emberek. Délelőtt a munkahelyen tevékenykednek, s a délutánt társadalmi munkával folytatják. Az egyik igazgatási előadó, a másik orvos, de egyvalamiben mégis megegyeznek: mindketten népi ellenőrök. O Fenyves Olivér, a Csepel Autógyár egri 3-as számú üzemében dolgozik. — Hogyan lett népi ellenőr, hol van szükség a munkájára? — Előző munkahelyemen társadalmi munkában munkásvédelmi felelős voltam, s a vállalat javaslatára kerültem a városi népi ellenőrzési bizottságba, még a megalakulás évében, 1958-ban. Munkánk nagyon összetett, jobbára a mindennapi gazdálkodással, a termelésszervezéssel, a lakosság kereskedelmi, egészségügyi, szociális és kulturális ellátásával kapcsolatos. A 17 év' alatt én kifejezetten olyan vizsgálatokban vettem részt, ahol az önkényeskedőket, a vállalat anyagi eszközeinek elsajátítóit, a beosztásukkal való visszaélőket kellett felelősségre vonni. De egyre több azoknak az eseteknek a száma, ahol a névtelen levélírók téves, hamis információkkal próbálják a népi ellenőrzés ' munkáját nehezíteni. A hegyen már zsendült a szőlő, de szüretig mé,g hátra volt egynéhány hét. A barackfákon sárgabélű barac- ' kokat érlelt a vénasszonyok nyara. Terhes volt a gyümölcslétől a határ, csak a pincékben ásítoztak üresen a hordók, mert a gyomruk már égett a szomjúságtól. A tetőn egy félig kiszáradt mandulafa alatt üldögélt egy öreg róka. Ült és mozdulatlanul figyelt egy egérlyukat. Éhes volt. Egész éjjel egy falatot sem evett, mert fiatalabb rókák vitték el előle a koncot, és a tavaly meglőtt lába is fájt kegyetlenül. Valamikor... hej, bizony, valamikor még erős volt és határtalanul vakmerő, de most..., most már örül, ha egy egérrel, 'vagy pocokkal tudja táplálni kiaszott, meddő testét... Beleszagolt a lyukba türelmetlenül, aztán bele Is kapart, de érezte, hogy itt se lesz szerencséje. Hová jutottam? Ügy látszik, már egy rongyos egér sem kerül. Búsult az öreg róka, és kölykeire gondolt, akikpt, úgy látszik, hiába nevelt fel. — Hálátlanok! Vénségem- re éhen kell megveszni — morfondírozott magában és savószínű szemeiben keserűség és _ fájdalom tüze REND IK beosont a szőlő közé és egy teli tőkéről elkezdte habzsolni a kövér, zamatos fürtöket. — Azért se döglök meg éhen — morogta magában és ravasz pofával egy édes szőlőre vigyorgott... Evett, evett telhetetlenül. Kiaszott beleit egészen felüdítette az édes szőlőlé, pedig tudta, hogy ha az egész szőlődombot megenné. az se tenne fel egy fiatal jércével... Egyszer csak felkapta a fejét, és nedves, fekete orrával nagyot szippantott a levegőből. Megrémült. A tőkék közül ember- és kutyaszagot hozott a szellő. Gyorsan letépett még egy fürlöt, aztán elinalt az erdő felé. A kutya észrevette a rókát, de gazdája visszakigbál— Ráchel! Ráchel! Csiba te, az anyád ... Még megfog valami vén, rihes rókát — féltette hűséges kutyáját az öreg csősz, aki csendesen ballagott a barázdán fölfelé. Lassan, nyugodtan lépegetett. mert nem volt sietős a dolga. A tetőn megállt. Nekitámaszkodott a vén manduláiénak és onnan nézett szét széles birodalmán. Az idő már délutánra járt, a levegőben ökörnyál úszott, és a vékony szálakon meg-megcsil- lant a napsugár. A hamvas kövér szőlőfürtök belemosolyogtak a napba, de a megrakott tőkék már szüret után sóvárogtak. — Hát... ősz van no, ősz van! morogta a csősz bajusza alatt és hogy mindent rendben talg.lt, leült egy kicsit megpihenni. A kutya is lefeküdt szembe és okos szemeivel gazdájára kíváncsiskodott. — Eszünk, vagy pihenünk? — Aztán, hogy az öreg a pipát kotorta elő, a kutya megértette. hogy evésről egyelőre szó sincs. Az öreg kerülő pedig csak nézett, nézett maga elé és békésen pipázgatott. A füst kékesen gomolygott és magával vitte a gondolatokat. Tíz éve elmúlt, hogy szolgálja a falut és így ősszel mindig az jár eszébe, ki tudja jövőre’... De minden tél új tavaszt hoz és ő újra nyakába veszi a határt. Azelőtt negyedszázadig urasigi kenyeret vett, mint cseléd, de amióta a falu embere, más szelek fújnak. — Szegény Barcsa — szőtte tovább az öreg a gondolatokat. Bárcsak ő is megérvoki&y * (Fotó: Szabó Sándor) pi ellenőrök — Elmondaná, hogyan zajlik le egy vizsgálat? — Hosszú, alakos felkészülés előz meg minden vizsgálatot. Valamennyi szakmában otthonosan kell mozognunk. A kereskedelmi témáknál az eladók mellett meghallgatjuk a vásárlókat is, elbeszélgetünk velük. A pénzügyi vizsgálatok esetében pedig a népi ellenőrnek értenie kell a könyyeléshez is. — Megtörtént már, hogy valaki az ügy elsimítása érdekében meg akarta vesztegetni ? • — Hogyne, de már nagyon régen. Egy kis kávé, konyak, sütemény, de felajánlottak pénzt is a hallgatásért. Mindig azt szoktam mondani, hogy a munka végén, a jegyzőkönyvek elkészítése után szívesen1 elfogadok egy kávét, de a vizsgálat elölt még azt sem. Most, gondolom, azt hiszi, hogy rengeteg haragosom van. Biztosan tudnék róla, ha lenne. Senki nem zárja be előttem p kapuját, sőt segíteni akar az is, aki a hibát elkövette. Én is örültem a szabad szombatoknak, mert több idő jut arra, hogy a népi ellenőrzéssel, az "emberekkel foglalkozzam. t O . Amikor felkerestük rendelőjében a Mátravidéki Fémművek főorvosát, dr. Szigethy Bélái, kedvesen azzal fogadott: — Nem, nem kell erről írni, hiszen a népi ellenőrzés éppen úgy a szakmámhoz tartozik, mint' a gyógyítás. Nem is lehet különválasztani a kettőt. A legutóbbi ellenőrzéskor egy országos felméréshez kérték a NEB egészségügyi csoportjának a segítségét. Meglátogattuk és az ellátásról érdeklődtünk a megye valamennyi egészségügyi intézményénél. felkerestünk üzemeket, gyárakat, ahol arra voltunk kíváncsiak, hogy megértést, támogatást kup- nak-e a nők, a kismamák, Biztonságban érezheti-e gyermekét a bölcsődében, óvodában a dolgozó anya" Felkerestünk minden ruházati üzletet, ahol a bébiholmik, a pelenkák után érdeklődtünk. Bizony, sok he- * lyütt még üresek a gyer- mekruhapolcok. A népi ellenőrzéshez tartozik az is hogy megszüntessük a kórházak, az orvosi rendelők zsúfoltságát. Ezzel nemcsak magunknak, orvosoknak segítünk, hanem a betegeknek, és ez a legfontosabo. Szigethy dóktöf 27 éve él Sírokban és 17 éve népi ellenőr. Tevékenységéért augusztus 20-án megkapta a Társadalmi munkáért kitüntetést. Szüle Rita Azóta csak itt érzi jól magát, a hegyen, és nem is menne be a faluba, ha nem jönnének azok a kegyetlen emberhónapok. Lassacskán hűvös lett, a nap elbújt a hegyek mögé, és a völgyekben párák gyűltek. A mély fekvésű helyeken egyszerre harmatos lett a fű. A csősz felcihelődött és elindult esti kőrútjára a_ku- tyával együtt. A szőlőben megnőttek az árnyak és a fű között megszólalt az őszi féreg. Besötétedett, mire visszajutottak a kunyhóhoz, így azután lepakolt, és komótosan nekifogott vacsorát készíteni. Száraz venyigéből tüzet rakott, majd előhúzta a csipkeíanyársat a kunyhó oldalából. — Szalonnát sütünk, kutyám. — Ráchel csak csapkodta farkával a földet, jelezve, hogy beleegyezett. A tűz már parázslóit, szalonnát, hagymát húzott a nyársra és lassan, óvatosan forgatni kezdte a parázs fölött., A piruló szalonnából sercegve csurgott a zsír a kenyérre. Egyet harápott, másikat a kutyának adta ... Ráchel csattanó« szájjal még a levegőben kapott él minden falatot és fekete, szőrös pofáján kétoldalt csöpögött a zsír. Ettek, csak ettek jóízű- ep. 'Alighogy megvacsoráltak, a kutya észrevett valamit. Felkapta a fejét és figyelt. A kerülő tudta, hogy valaki közeledik. Nem vad, mert arra másképp jelez a kutya. Valami ember közeleg. Lassan jött, egész lassan, szinte nesztelenül. — Ha tolvaj, hadd jöjjön közelebb — gondolta, azért nem engedte a kutyát. Egyre inkább közelebb ért az idegen. így már tudta, hogy nincs rossz szándékkal- az illető, azért hát vegkepo leSS- ' — Takarocc... ntars hátra, te! — Venyigét vetett a parázsra, a tűz fellobbant. — Jó estét, bátyám! — köszönt a vendég, ahogy közel ért a tűzhöz. A kerülő igen csak nagyot nézett. Berci állt*a tűz előtt, a falubeli cigányprímás, mezítláb, fekete kabátban. — Hát te hogy kerülsz ide, Berci fiam? — kérdezte az öreg a látogatótól. — Nem zavar tán el, bátyám? — Én nem! — válaszolta az öreg —, csak azt nem tudom, hogy ki lagzizik ma este a hegyen, hogy te megjöttél. — Senki se szüretig, bátyám, hanem az , igazat megvallva, otthon egy kicsit rosszul áll a szénám a többiek előtt, aztán gondoltam jobb lesz, ha idekint hálok Szívesen fogadta és meg- vacsoráztatta a prímást. Megint csak elhamvadt * tűz és előbújt a hóid a felhők mögül.. t Kifogytak a beszédből. Egyszer csak Berci előhúzta öreg kopott hegedűjét a régi frakk alól és csendesen, halkan elkezdte rajta a legszebb nótákat. Az öreg kerülő semmit se szólt, csak hanyatt dőlt kopott subáján, és az eget bámulta, mintha ma látna először csillagokat. A prímás -ú.i nótába kezdett. Szinte sírt a húr a vonó a'att. — Te, Berci, hát emmeg a~ én nótám! Berci csak mosolygott és fejét ráhajtotta a hegedűjére. Nem dalolt Rendik,i mert még csak tőkén érett a bor, de még egyszer kérte a nótáját. Halkan, szívhez szólóan szrjt a hegedű, csak úgy sírt az egész határ. Ki gondolta még akkor, hogy az öreg kerülő örökre búcsúzik a világtól. kÁ* ** IsixÁa
