Népújság, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-10 / 187. szám

Helsinki emléke

Amíg nem lesz őszinte minden kézfogás...

Ö

sszefoglalna sokféle képpen és sokféle űrüggyel lehet, anélkül, hogy az összefoglalás ténye pont lenne az ,:i”-re, vagy anélkül, hogy valamilyen jogerős szentencia keletkezzék belőle. Amikor három menetben, szép kiütéssel győzött az európai biztonsági konferencia a sötétség profinak . vélt bajnoka ellen, eszembe jutott néhány emlék.

Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy — miként mostanság is — "& magas szintű delegációk felkeresték a megyét, s lapunknak. szívesen nyilatkoztak, fgy történt, hogy 1969 októberében, a VII. magyar békekongresszus vendégeiként hazánkban tartózkodó finn delegáció Egerbe látogatott. \ vezetője Paavo Olavi Rin- tála író volt, a finn béketanács elnöke. Abban az időben. a biztonsági konferencia elvi előkészítése már javában folyt, s tőle tudtuk meg: a gyakorlati lépések sincsenek már messze.

— Most tettekre var. szükség — mondotta interjújában. —, és Finnország érzi ezt Olyannyira, hogy rövidesen, a bécsi konferencián (1969 októberében) be is jelentjük szándékunkat.

A finn kormány ma mar Ismert szándéka és kérése az volt, hogy legyen Helsinki az suropai biztonsági konferencia színhelye.

Nem sokkal később, alig egy év múlva, 1970. július végén sikerült eljutnom Finnországba, ahol fogadott Mirjam Vire■ Tuominen asz- dzcxny, a finn béketanács (náluk: Finn Békeharcosok Szövetsége) főtitkára. Természetesen a legfontosabb témánk a biztonsági konferencia előkészítése volt

— Finnország népe akart Ja, kívánja a békés egymás mellett élés gyakorlati megvalósítását Tudjuk, hogy ez nem valami elvont, elméleti kérdés, s ezért tettük meg a kezdeményező lépéseket. írtunk Európa minden kormányának, meghívtuk őket ide Helsinkibe; üljünk le, beszéljük meg a nagyon is közös dolgainkat, s jussunk közös nevezőre. Urho Kekkonen elnök utazásai is ezt a célt szolgálják.

A rokon nép fiai őrömmel fogadták kormányuk lépését, ezt magam is tapasztalhattam. Például akkor, amikor Pekka Saarino, a Finn Kommunista Ifjúsági Szövetség első titkára adott interjút, s elmondotta, mit tesznek a fiatalok a gyakorlatban is a közös célért. Konferenciák, vitaestek, találkozók jelezték a lelkesedést.

— Olyan téma ez — mondta akkor Pekka Saari- no —, amelyre nem nehéz mozgósítani. Nemcsak a kommunista fiatalok, mások is eljönnek, s minimális a véleménykülönbség.

Láttam a finn főváros Otaniami nevű kerületét, a biztonsági konferencia • színhelyét. Gyönyörű vidéken feleszik, hatalmas fenyőfáié között, nem messze a tengerparttól. Csendes, békés vidék. Arra gondoltam akkor, hogy ennél keresve sem találhattak volna jobb helyszínt a konferencia számára.

A finnéle nem barátkoznak könnyen. Azt mondják róluk, hogy kissé merevek, nyakasaik. Nos, ezt nem tapasztaltam, különösen akkor nem, amikor erről a témáról — a konferenciáról — volt szó. Jó volna most újra találkozni velük, s megkérdezni véleményüket utólag is.

Természetesen nem voltak egyedül, ahogy tapasztalhattuk is e néhány év alatt. Akadtak viták, hallhattunk rosszindulatú híreszteléseket, feltételezéseket, de a józan ész diadalmaskodott. A józan ész az optimizmus talaján áll, ezt tapasztalhattuk ab ban, az időben is a hozzánk látogató delegációk nyilatkozatai alapján, akár szocialista, akár kapitalista országokból érkeztek. Érezhető volt, hogy itt nem csupán a kormányok szándékairól- van szó, hanem arról, hogy az európai népek akaratát, kívánságát kell teljesíteni, annak a világrésznek, az akaratát, amely a századok során, de különösen, ebben az évszázadban, vérfürdők, szenvedések földrésze volt. A biztonsági konferencia a népek akaratát fejezte ki, ahol a hatalmi csoportok érdekeiről szó sem eshetett.

Jó érzés így visszaemlékezni a kezdetre, s olyankor, amikor valami eredményt is lát az ember. Persze — ez még nem minden. Most Is kezdetről beszélünk, további éberségről, az akarat további erősítéséről.

T

uominen «sacmy

mondta aimak idején Helsinkiben:

— Olyan folyamatról van szó, amelynek a befejezéséről nem beszélhetünk, amíg nem lesz valóban őszinte minden kézfogás.

Hosszú ideig csak az eredményekről tudósítottunk, örömmel számoltunk be arról, hogy valamelyik községben új könyvtárt avattak, vagy éppen korszerűsítették, bővítették a régit.

Az ünnepnapokat munkás periódus követte, s a kétségtelen sikerek mellett egyre több helyütt jelentkeztek — ráadásul mind aggasztót»* ban! — a gondok is.

Ezekből adunk most ízelítőt, méghozzá a legilletéke- sebbek tolmácsolásában.

ÜJ OLVASÓK, ELNYŰTT KÖNYVEK

Azt szoktuk mondani, hogy a művelődés ma mar köaszükséglet.

Erről tanúskodnak a tények is. Bizonyításul említsük meg a detki adalékokat. Ezekről beszél Tan Istvánná, aki 1969-től vezeti a helyi bibliotékát.

— Hat évvel ezelőtt száz- negyvenhat olvasó válogathatott 2800 kötetből. Azóta örvendetes fejlődés bontakozott ki: ma már 5300 mű várja a négyszázhuszonha- rom érdeklődőt. Az is biztató, hogy elsősorban a fiatalok látogatnak bennünket: százhatvannégy tizennégy éven aluli gyerek és nyolcvanhét tinédzser. Bizony, nemegyszer csalódottan távoznak. • S még egy, ami szintén nem vigasztaló: igen sok az agyonolvasott, erőteljesen rongálódott

könyv. Jelen pillanatban 1« mintegy hetven darab vár selejtezésre.

Végigböngésztem a polcokat, s egy-kettőre rájöttem, hogy ennél sokkal többet kellene kivonni a forgalomból, hiszen jó néhány pélPillanatkép • áemjent

dány gyűrött es piszkos, bejegyzések tömege xútítja. Jól. jönne a köttetés is.

Tariné észrevétele:

—í Ebben az évben 7200 forintot fordíthatunk vásárlásra. Ebből az összegből nem futjs, minden, jogos igény kielégítésére. A tanácsi támogatásnak azonban ez » felső határa.

— Egyéb segítség?

— A termelőszövetkezet esetenként fedezi az író—olvasó találkozók költségeit. Néha a takarékszövetkezet is ad 300 forintot. Ehhez jönnek a járástól és a megyétől származó ajándékkönyveli. Tavaly például hatszáz forint értékűt kaptunk.

DEMIÉNI PANASZOK

A kis község — épphogy nyolcszázan lakják — könyvtárosa. Hliva Andrásáé, hamuié. húrokat penget.

— Száznyolcvan olvasónk többsége fiatal, mégis ők a mostohagyermekek, mert az általuk keresett művek pótlása legnagyobb probléma. A tanács évi négyezer forintot biztosít állománynövelésre. Ebből az összegből nem sokra jut.

Soós József vb-titkár új oldalról világítja meg a témát.

— Igen drágák a lexikonok és a kézikönyvek. Legutóbb megrendeltük a Rakéta regényújság példányait. Meg is érkeztek, méghozzá díszes kötésben. A három kötetért hatszáz forintot fizettünk. Vagy ott az Értelmes» szótár, az ára majd három darab százas.

Hliváné észrevétele is figyelemre méltó:

— A kötés is gond: igen

sok regény borítója silány, s hamarosan elkopik. Példaként említhetem a közkedvelt íbejtű-műveket. Inkább emeljék az árát, de adjanak jó minőséget. Ez minimális pluszkiadást jelentene.

Megnéztük a polcokon sorakozó gyermekirodaimat. Hát bizony az esztétikus küllem régen a múlté. Az is kiderült, hogy a legújabb kiadásokat sem tudják beszerezni, mert határt szab a szűkös pénztárca.

— Patrónusok, mecénások?

— Csak a Helybeli közös gazdaság segíthetne, hiszen a tagok gyermekei és unokái is idejárnak. Évi két-három ezer is jól jönne ..,

AHOL A TANÁCS BŐKEZŰ

Amikor korábbi tapasztalataim említem, Orbán István, a szilvásváradi könyvtár vezetője rámcsodálkozik.

— Nekünk aztán nincs okunk panaszra, mert a községi tanács nem fukarkodik. Hadd igazoljam ezt! tényekkel. Először csak kétezer forintot kaptunk évente, ké- sööö ötöt, s ma már a tizen- jtááezeznél tartunk, EbfeS -az

könyvtárból.

(Fotó: Szabó Sándor.)

összegből úgyszólván rmn- mindenre futja.

S mindjárt sorolja w a

példákat.

— Kézikönyvtárunk majd- hogy teljes. Megvásároljuk az összes újonnan megjelent gyermek- és ifjúsági kiadványt. Általában művenként négy-öt példányt. Ez azért jó, mert kettőt-hármat — letétbe — átadhatunk ai általános iskolának, s így a tanulók helyben is hozzájuthatnak a keresett alkotásokhoz. Ezt tennénk a középiskolai kötelező olvasmányokkal is, csak liát hiába rendeljük meg, legtöbbször nem szállítják. Szerencsére selejtezésre is lehetőségünk van: ez év márciusában százhúsz elavult, megrongálódott’ könyvtől szabadultunk meg. Tehettük, hiszen van pénz a pótlásra. Ilyen körülmények közt. öröm dolgozni. Az is jó érzés, hogy az' üdülővendé gek is találnak-nálunk kedvükre való olvasnivalót. Véleményem szerint lépést kell tartani az idővel, mert a magánkönyvtárak igen gyors ütemben gyarapodnak, 6 az emberek egyre igényeseb-' bek,

A MEGOLDÁS —

.KÖZÜGY

Mondjuk el mindjárt: a szilvásváradi eset egyáltalán nem általános. Megyei, sőt országos felmérések adatai bizonyítják, hogy legtöbb faluban ugyanolyan gondokkal birkóznak — sokszor eredménytelenül —, mint Beiken és Demjénben.

Vannak, akik legyintenek, s azt mondják: akadnak éneiéi aggasztóbb gondok is. Kétségtelen, de az is tény, hogy községi könyvtarainkról sem lehet megfeledkezni, mert ha nem számolunk az igényekkel, akkor idővel az olvasók is el-elmaradoznak. Érthető, hiszen manapság igen sokan évi két-három ezer forintot is költenek házi gyűjteményük gyarapítására. Egyre kevesebb pedagógus látogatja a falusi bibliotékákat. A magyarázat kézenfekvő: otthonukban

megtalálható majd minden kézikönyv és lexikon, nem is szólva a folyóiratok tömkelegéről.

A műveltség fejlesztése közügy, így hát az a könyvtárak támogatása is.

Mit lehet tenni? Mindenekelőtt több pénz kell! Adhatnak a helyi tanácsok, segíthet a megye, s mecénásokká válhatnak a termelő- szövetkezetek is, hiszen többségük igen eredményesen gazdálkodik, s néhány ezer forint egyikük számára sem túl naev terhelés.

Ha áldozatkészek, akkor ta<riaik érdekét is sz^I^álták, s az uhárnő+iás érdekében

m'TTiMlV/xrJnqJj

éz ifiős^g tu d * * í?V.>-rántják, őzökét, akik közül jó néhányan rálnk is átveszik majd a stafétabotot...

'PiScsS Isfttáa ■ |

(kátafí

Háromszáz ér után

Az istenítéletek könyve

Az emlékezés néha temetőkben bolyong és régi hantokat keres. Különösen, ha emlékezetes időpontok felé fordul a figyelem. l’~ Mint most is.

Hetven esztendeje nyugszik az egri Kisasszony-Teme- tő földjében Kandra Kabos, hajdan nevezetes tudós férfiú, ki. tudományában el nem múló nevet szerzett magánalt és Eger városának. Pedig ezt a nevet sohasem árasztotta el „hivatalos” fényesség, csak az érthető nyelven megfogalmazott tudományos eredményekért hálás olvasók köszöneté.

Különös sorsú emberként kell számon tartanunk őt. Pap volt. Mi más lehetett volna. Származását tekintve ebben az időben csak így juthatott a tudomány forrásaihoz. A régi Felvidéken, a messzi Felsőbányán született, édesapja szlovák, édesanyja magyar. Kisgyermek korában egy hét alatt veszti el mindkettőt. Papok karolták fel, így lett pap. Egerben, tanult és itt szerette meg a történettudományokat, mint a káptalan levéltámoka. Br. Bartalos Gyula, a neves régész mondott róla emlékbeszédet. (Bartalos Gyulának köszönhető a szépasszony- völgyi honfoglalás kori temetők feltárása. Teste a Hatvani-temetőben nyugszik, sírját kettétört vörös márványlap fedi.)

ö mondta róla: „Egyike

volt a legszerencsésebb történeti kutatóknak. A történeti adatok egész kincsesházát gyűjtötte össze. Nem sok történettudósunk van, ki az okmányoknak bizonyítékait bővebben és több oldalúlag kutatta volna ki, mint ő. Kis termetű, mozgékony, fakó ruhába öltözött munkása a tudománynak. Szája körül vidám rncsoly játszadozott, mely később szarkasztikus gúnnyá keseredett, ajkáról élnek röpködtek, később a gúny nyilai. Ez a kis ember, ez a gnóm-király nagy munkára volt képes. Kisebh-nagyobb

CíMmm

3955, aagustóü, 3&a »jasáKta»

munkáinak szálra mintegy

250, ezek közül a tisztán történeti meghaladja a kétszázat. Hírlapi cikkek, értekezések, tanulmányok.”

Magyar Mythologie

Nagyobb szabású művei között meg kell említeni a

Magyar Mythologiát és a

Váradi Regestrum értelmezését.

A múlt század második felében a magyar szellemi életben fészkelődni kezd az ország ezer éve fennállásának gondolatköre. Íróink eszébe jut, hová sikkadt az ősi mondavilág? A nép eredetének kérdése még hagyján, erre találhatók adatok Anonymus. Kézai Simon műveiben, de hová lett a sámánok, táltosok világa, az ősi vallás, amely eligazította az elköltözött lelkeket, kik voltak a tűz, a víz istenei, hová tűnt az áldozatok szertartásrendje? Semmi kétség: az áj hit terjesztői kitörölték a régi vallás nyomait a Buna—Tisza közére átültetett virágénekekkel együtt. Ipolyi Arnold volt az első, aki jóváté- teli elhatározásra jutott és „kikutatta” az ősvallás titkait. Könyvének megjelenése kínos hatást keltett. Csengery Antal kimutatta, hogy Ipolyi a Grimm-testvé- rek germán mitológiáját ültette át a magyar előidőkbe. Ipolyit a kemény bírálat teljesen lesújtotta, összevásárolta a még található példányokat és elégette.

Egy alkalommal Kandra célzást tett Ipolyi előtt erről a műről. Ipolyi, aki akkor már besztercebányai püspök volt, kic6inylőleg vetette oda: — A mythologia, barátom, nem magának való. — így született meg, a csakazértis szellemében Jacobus Kandra Magyar Mythologiája. Igaz, ez is inkább a néphagyományok, babonák, kuruzslások nyomain indult el, de legalább magyar népi szellemű volt. Persze ezt is komoly bírálatban részesítették, de ennél is súlyosabb volt, hogy Ipolyit nagyon felingerelte. Ipolyi pedig, mint történettudó®, »ait a Tudpíaáayov

Akadémiának, s talán itt kell keresni okát annak, hogy Kandra akadémiai tagsága egyre késett — és sohasem valósult meg, pedig barátai többször ajánlották.

Ä Várad! Regestrum

Mi a Váradi Regestrum? Jegyzek. A nagyváradi káptalannál végbement tüzesvas- próbák latin nyelvű jegyzéke a XIII. század elejéről, II. András király (1205—1235) idejéből. Szinte csodálatos, hogyan maradt meg ez a jegyzék a tatárdúlás idején, de megmaradt, ha gyűrött, szakadozott példányban is Martinuzzi (Fráter) György fedezte fel a félig elégett, széthányt iratok között és 1550-ben kinyomtatta Heltai Gáspár kolozsvári nyomtató műhelyében. Ezt a jegyzéket fordította, értelmezte és 1898- ban megjelentette Samassa József egri érsek költségén Kandra Kabos.

Ezt írja bevezetőjében:

„Három évszázad óta hasztalan várja értelmezőjét a váradi tüzesvas-prőbák jegyzéke. Ez a titokzatos napló rejtélyekben gazdag oklevéltár, amely több világosságot vet a nagy tatárjárás előtti Magyarországra, mint a honalapítás történetírója, jobban kidomborítva láttatja korának erkölcseit, mint amenv- nyire együttesen visszatükrözik azokat egykorú történeti emlékeink, 389 oklevél, ugyanannyi megnyert, vagy elvesztett per. A többi krónika kivétel nélkül, mind a királyok "könyve, ez a népé, melynek kihallgatja hűségesen, jegyzékbe veszi kívánságait, panaszait. Az okiratokban megörökített jelenetek majdnem mind Váradon, Szent László király sírja közelében játszódnak le. Hatszáznál több faluból érkeznek ide, az igazságszolgáltatás rettenetes csarnokába, ahol a hívő nép a külső jelekben égi nyilatkozatot keresett, megfellebbez, hetetlen istenítéletet várt Statisztikai kimutatás szerint a 389 oklevél közül 306 szolgáltat adatokat a művelődés történetéhez. A bűnügyek így oszlanak naeg? 119 rabláserőszakos tulaj donsertés, 104 tolvajlás, csalás, sikkasztás, 34 személyes szabadság, osztályba sorolás, 32 vád gyilkolás, embercsonkítás miatt, 11 mérgezés, boszorkányság, 5 leányrablás, 1 a feleség házasságtörése miatt. A hevesi vánsipánság területéről is akad öt jegyzőkönyv.”

Kandra Kabos a Rege- strumhoz fűzött magyarázatában leírja az istenítéletek lefolyását is. A próba bírói meghagyásra történt. Megjelent a vádló, a vádlott és a hatósági személy, a pristal- dus. A vádlott három napot töltött az ítélet helyén kenyéren és vízen, imádkozás közepette. Az ítélet eszköze egy 1—3 font súlyú vasdarab, melyet néhány lépés távolságra kellett vinnie. A vasat és a tüzet maga a püspök szentelte meg. Ezután a pap egyházi öltözetben, de miseruha nélkül, megfogta fogóval az oltár előtt heverő vasat és zsoltáréneklés közben a tűzhöz vitte s míg a vas tüzesedéit, misét mondott. Akkor ismételten figyelmeztették a vádlottat, s ha végig ártatlannak mondta magát, hozzányúlhatott a vashoz. Ha a vas megégette a kezét, bűnösnek mondták ki, s a tolvajlás esetében szemét kiszúrták, s egész családjával együtt eladták rabszolgának. És ha a tüzes vas nem marta át a tenyérét? Ilyen eset is bőven akadt. Akkor is — elhitték, hogy .isteni hatalom működött közre az igazság kiderítésére. És ez volt a fontos. Hogy ki, hogyan csinálta ezt, nem kutatta senki.

A „kis gnóm-király” közel hozta mindenkihez a magyar középkort, azzal, hogy lefordította a háromszáz évig hallgató Regestrumot, s megvilágította első századaink életét és szellemi állapotát.

1905. június 4-én fogta le szemét a Líceum egyik szobájában legjobb barátja és tisztelője, Türk Frigyes. (Eger városa utcát nevezett el róla, ott a Kisasszony-temető környékén. Bartalosról is, Türk Frigyesről is.)

Br, .Kagec ISteaaee

i

Csak ezrek kellenének...

Gyorsmérleg, falusi könyvtárakból