Népújság, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-10 / 187. szám

V'WAAWAWW^A\VVW!,V^A\\\W/^Vt;\VAmVlVA.V^W^WAW//AV\WAVAVAW/A^VA\S\\V\V.W.\V^V.W.\WwVAW.VAW 1 1°. hogy a rossz hír is lehet örömteli, & arról, hogy nem feltétlenül morbiditás az, ha. valaki, ha éppen nem is örül, de nem is bánkódik túlságosan, mert mondjuk természeti katasztrófákról szóló híreket ol­vas kedvenc újságjában. Minden azon múlik, — hogy közkeletű szóval éljek —, milyen aspektusból vizsgál­juk az égiháborút és a földcsuszamlást például. De mondandóm jobb megértése szempontjából maradjunk a tényéknél, annál a két hírnél, atnelyet az ügyes szerkesztői lelemény egymás alá tördelt lapomban. Az egyik hír: „Súlyos károkat okozott a brazíliai Kávéültetvénye­ken a július 18-i rendkívüli hideg (Kiemelés tőlem). A szakértők szerint Parna és Sao Paulő államban az idei fagykárok jóval nagyobbak, mint az 1969-es hideg időjárás okozta veszteség volt, a jövő évi termést teljes egészében, leírhatják' valószínűleg”, A másik hír: „Hőhullám tört Európára augusztus első napjaiban. Belgiumban a hőmérséklet meghaladta a 30 fokot... Svédországban pedig 200 év óta ez a szerda volt a leg­melegebb nap: 38 fokot mértek”. A két hír tehát az időjárásról szól. A nagy hideg egyfelől azért kapott kiemelt helyet az újságban, mert Brazília nem tartozik a „hideg” országok közé, a nagy meleg másfelől meg azért szenzáció, mert Svédország nem tartozik a kimondottan „meleg” országok közé. Így és együtt olvasva, különösen alkalmas arra a két hír, hogy a gyanútlan újságolvasó egyrészt azon merengjen . el, hogy mennyivel jobb nálunk, ahol jó ideje huszon- vaiahány fok van, t> ebből levonja azt a helyes követ­keztetést, hogy egy következetes országban, ahol a po­litika langyossága ellen mindig szót emeltek, az időjá­rás lehet langyos. Sőt támogattatik langyosságában! De alkalmas arra is, hogy ez a bizonyos újságolvasó egy kicsit szömyülködjék is, mondván, hogy mik vannak a világon, ki gondolná, hogy ilyesmik előfordulhatnak, hogy mégiscsak az atomrobbantás, s az is lehet, hogy jön egy újabb jégkorszak, arni a Délit illeti, és egy újabb'felmelegedés, ami az Északi-sarkot illeti. Ám mégsem ezen óhajt e sorok írója most meditál­ni, hanem inkább visszatérni akar írása elején tett meg­állapítására, miszerint minden azon múlik, hogy milyen aspektusból mérlegeljük a két hírt, a hőgutát okozó nagy meleget és a gazdasági pangást és éhezést is hozó nagy hideget. Mert ha egyszerűen csak mint időjárási érdekességet olvassuk, akkor az egész itt és most szót sem érdemelt volna. Ha azonban a sorok mögül, vagy közül ázt is kiolvassuk, hogy Európa szívében manap­ság jnár érdekes, sőt szenzációs hírnek számít, mi több, az számít szenzációs hírnek, hogy milyen hideg volt emitt, s milyen meleg amott —- akkor már nem is mél­tatlan ahhoz a két hír, hogy eltöprengjünk miattuk és J^övetkeztükben. Erőltetett és naív ábránd .lenne azt írni, hogy lám, manapság már csak ez az izgalmas hír a békés olvasó számára. Ugyanannak az újságnak ugyanazon oldalán fegyveres konfliktusokról is lehet olvasni, rakétatáma­dásokról és a bombázások áldozatairól, hírek szólnak a fegyverkezésekről és hírek a világ számos pontján fel- fellobbanó háborús tűzfészkekről. Nem, sem Európa, sem a világ nem jutott el még, s ki tudja, hogy mikor is jut el oda, hogy mindenütt és mindenki ekevasat ko­vácsoljon a kardokból. A hamis illúziók kergetése, a légvárak építése csak arra alkalmas, hogy elaltassuk figyelmünket és a lankadó figyelem jó táptalaj a há­ború vírusainak. Am azt sem lehet ma már és immár tagadni, hogy az újságok híreiben kevesebb, mind kevesebb a hábo­rú, a fegyverek jelentése, s mind több a béke híradása. Ha egy újságban, a rádióban, vagy a televízióban he­lye van egy hideghullámnak, akkor csökkeni látszik a fegyverkezési hullám; ha a kommunikáció számára ér­dekes, ha olvasó, a hallgató számára figyelemre mél­tó a 38 fok meleg Svédországban, akkor ez a forróság a napnak és a ciklonoknak és hem a hirosimai atombom­bának köszönhető — ha egyáltalán ebben az esetben, ez utóbbira egyáltalán méltányos használni ezt a szót, hogy „köszönhető”. Volt alkalmam mint újságíró, és mint olvasó is megélni azokat az időket, amikor a táv­irati irodáknak dehogy is jutott volna eszükbe effajta híreket továbbítani a lapoknak, és dehogy is jutott vol­na eszébe egyetlen szerkesztőnek, hogyha mégis effaj­ta időjárási híreket kapott volna a telexgépeken, közöl­je is azokat. Sem a forróháború, sem a hidegháború esztendeiben! A légkörnek kellett megenyhülnie ahhoz, hogy a forró és á hideg légkör sajtótéma lehessen. A politikai légkörnek! Lám, így lehet egy rossz hír is örömteli, vagy legalábbis kevésbé aggasztó: ha összevetjük a nemzetközi élettel. Kártyás példát hozva: nyerhettem volna tíz forintot, vesztettem helyette ugyanennyit, te­hát húsz forint a veszteségem. Olvashattam volna egy rossz hírt a háborúkról, helyette kaptam egy rossz hírt az idoiárásról, a kettő így együtt: egy. Béke van. Nyer* n szerűit' mitől város a város? — Mitől? Mitől is? Tényleg, mitől város város? — ön szerint mitől város a város? \ — Attól, hogy ott minden jól meg van szervezve. Az áruellátás, a szolgáltató há­lózat, sok szórakozóhely van, éttermek, presszók és mindent lehet kapni. — ön szerint mitől város a város? —• A város attól város, hogy sok benne az emele­tes ház, > I » ;. Heves. Á. Jászság kapujá­ban a hegyek — a Mátra és a Bükk felé vezető utak — előretolt helyőrségeként, gaz­dag termelőszövetkezettel, erősödő iparral, éledő ide­genforgalommal várossá akar fejlődni, öt esztendő alatt 503 lakás építését tervezték Hevesen, ehelyett 550 épült 1975-ig. S míg egy 1936-ban közzétett jelentés szomorú tollú írója arról panaszko­dik, hogy Heves nagyközség " lakossága tíz év alatt mind­össze 284 fővel emelkedett, addig az 1975-ben készült községpoiitikai beszámoló megállapítja, hogy Hevesen évenként átlag százzal emel­kedik a lakosság száma. A modem. 65 lakásos épü­let a község központjában, a művelődési házzal szem­ben felépült több szintes la­kótömb a város hangulatát leheli. A község szívében gondozott parkra néznek az OTP fölött emelkedő erkély­sorok. Délutánonként meg­élénkülnek az utcák, a Fi- nomszerelvénygyár, a MEZŐ­GÉP, a Népművészeti és Hás ziipari Szövetkezet,’- a Bu- dagant Kesztyű Szövetkezet munkásai sietnek haza. A község szélén a késő dél­utáni napsütésben fáradt porfelhőbe burkolózva vonul hazafelé a legelőről a gulya, az autók hosszai sorban vá­rakoznak, amíg újra felsza­badul az országút ■ ■ ■ *— Rendben van, hogy vá­rost akarnak csinálni Heves­ből. Az emeletes házak épül­nek is. A lakások kényelme­sek. Mi is ez év januárjá­ban költöztünk be ebbe a lakásba, csak a legjobbakat tudom mondani róla —* és mondja, mondja lelkesen a vékonyka fiatalasszony, Papp Györgyvé, 3 Finomszerel- vénygyár munkása. — Szóval. mi az, ami rendben van, és mi az, ami nincs? — Az például egyáltalán nincs rendben, hogy én reg­gel héttől fél négyig dolgo­zom a gyárban, és amikor hazajövök, már semmit ngm lehet kapni. Kétéves lesz a kislányunk, és van, amikor már tejet nem tudok venni. Sőt, az is előfordult már, hogy szombaton délben nem kaptam tejet, de van olyan is, hogy hiába teszem be a hűtőbe a tejet, megsavanyo- dik, mert nem friss. Szóval, nem elég csak a házakat építeni, az .ellátáson is ja­vítani kellene. Konzerv az van dögivei a boltban, de hentesárut csak hetenként egyszer hoznak, annak is a felét elrakják az ismerősök­nek. ■— A gyárban bemie va­gyok a nőbizottságban, és ott el is határoztuk, hogy mind­ezt megírjuk levélben a ta­nácselnök elvtársnak. — Ügy tudom, a férje Is a Finomszerelvénygyárban dolgozik. — Igen. Fényező, mázoló a szakmája. Hát éve dolgo­zik már a vá.Ua’atnál. Mi EgssrV51 kerti’tfink ide. p”rr'r-yn — Nem. Albérletben lak­tunk — e'-detten száttiáz az úí lakásban —. hát azok kedvetlen évek voltak min­denféleképpen. A gyereknek * « &p&riiélr ióü axcr Város a homo kon jolás, vízmelegítés, nem 1« beszélve az anyagiakról — Mennyit kellett befi­zetni a lakásért? . — Kilencezer-hatszáz fo­rintot, igaz, a gázt a kony­hába mái- a mi költségün­kön kellett beszerelni, de megérte. Pillanatok. alatt megvan minden rajta. , — Mennyit keresnek ket­tőn a gyárban? — Nem mindig egyfor­mán. Van. úgy, hogy ket­tőnknek összejön úgy 4500 .forint, de van amikor csak 3600. Az a baj, hogy még nem megy simán a gyár. Előfordul, hogy két-három napra elküldik szabadságra az embert, mert nincs prog­ram. a gyárban. — A pénzből hogy tudnak kijönni? — Jól. -A lakásért nagyon, ..keveset' keli fizetni. Csak, amit az előbb mondtam, az áruellátás az nem jó. Drá­ga is. Azt például nehezen tudom elképzelni, hogy csak kétszáz forintos pulóvert le­hessen árulni a kisgyere­keknek. Ez pedig így van. Ha olcsón akarok vásárolni, bemegyek Egerbe a busszal. De mondok mást. Szomba­ton például a gyerek csak fél egyig lehet a bölcsődé­ben. Az éii munkaidőm há­rom óráig tart, ilyenkor ko­rábban kell eljönnöm a gyárból. El is engednek, csak a fizetésemből vonják le a kiesett munkaidőt, * I ■ Adat 1936-ból. A lakosság 68 százaléka őstermelő, az iparban, a kereskedelemben, a különböző szolgáltató egy­ségekben dolgozók összes létszáma 1355 fő. Ma a keresőképes lakost súgnak 30—36 százaléka dol­gozik a mezőgazdaságban. A Finomszerelvénygyár hevesi gyáregységében 500 munkás van. A MEZŐGÉP-nél 300- an dolgoznak. Egyre nő az ipari munkásság létszáma, egyre több embert foglalkoz­tatnak a gépek. Kell is a munkaalkalom, hiszen a 11 500-as lélekszámú község­nek a hatósugarába, vonzás­körébe tartozó lakószám mintegy 20—25 ezerre tehe­tő. Ebből a vonzáskörzetből 5200-an ingáznak az otthon és a munkahely között S Heves csupán 600-nak tud munkalehetőséget biztosíta­ban megszámolta, még negy­ven volt. Odabent, amikor leülünk a homályos szűk konyhában, az öreg felvesz egy újságot, minden kommentár nélkül, kicsit lassan szótagolva, de tisztán olvassa az újságot János bácsi a múlt század­ban született 1897-ben, de még mindig szemüveg nél­kül tud olvasni. De csak nappal, este, amikor legjob­ban szeretns, nem lehet, mert a házba nincs bevezet­ve a villany, * H « Nem, Hevesnek soha nem. volt szállodája, most sincs, pedig elkelne. Sok száz, ezer gyógyulás­ra, pihenésre vágyó vendég érkezik évente a hevesi strandra. Itt töltik — hosz- szú esztendők óta — nyári vakációjukat a Nógrád me­gyei úttörők és a nagyba- tonyi szakmunkásképző inté­zet tanulói is. Szálloda hiá­nyában egyelőre nekik a helyi általános iskolák ad­nak otthont. A felnőtteknek senki. Hétvégeken két-há- rcmezer azoknak a száma, akik átutaznak, egy-két órát töltenek a kellemes és szép környezetben. A község vezetői elmond­ták, hogy ha sikerül gyógy­vízzé nyilváníttatni a strand vizét, medencebővítéssel még több beteget, fürdőzőt tud­nak majd fogadni. Ez azon­ban még csak a jövő, addig bizony meg kell oldani a ma gondjait, problémáit. Ma ugyanis még mindig sok bosszúságot okoz, hogy nem megfelelő a strand területén a szolgáltatás. Az ÁFÉSZ kirendeltségeiben, a büfé­ben és az étkezdében sok­szor nem leheit .még szóda- Vtzef'áem''kápni. Így, ha va­laki ■ enyhíteni ákar szomjú­ságán, be kell mennie & község központjába. h. JU­ni. a x ■ A hajlott hátú tetők fe­lett sudáran emelkednek ki az újonnan épült emeletes házak fehérlő falai. A köz­ség szíve ide hárompercnyi gyalogséta. és mégis, itt már más világban járunk. A Mó­ricz Zsi gmond utca lágy kanyarba hai’ó ívének szé­leit fe’veri a Tű, a járda kö­vei közé bekúszik a kercrű sz”’ék in'3-5-'a. Az udv—«n sz^rakaza1 ü-fok- szik a fa érr>v£kéK'>n a 17. s”írni.í ház a’átt Pócscú János bácsi számlálja a tyúkfarmot. Mar csak húsz-a Jé jmüttore­Épült egy teniszpálya a községben. Tulajdonképpen nem nagy dolog. Ha azon­ban számításba vesszük azt, hogy az utóbbi években, sőt évtizedekben csak olyan he­lyekről hallottunk, ahol megszűntek a teniszpályák — például Törökszentmikló- son tíz — akkor ez már más. Akkor azt kell mon­dani, hogy egy rossz emlékű tradícióval szakítottak He­vesen. A könyvtár kertjé­ben épített pályára ugyanis már járnak a tanulók, ellá­togatnak , a tanács dolgozói, is, és megfordulnak a Fi­nomszerelvénygyár fiatal munkásai, ismerkedve az ön­kifejezés, az egészséges test­mozgás, a szabadidő-eltöltés eddig lehetőség hiányában sokak számára megközelít­hetetlen módjával. És milyen okos ötlet, hogy a könyvtár épületében kicsempézett mo­dem zuhanyzóból, a köny­vespolcok, katalógusok, fo­lyóiratok között vezet ki az út ■ Hl 5'-r* ..... N ekünk, de nélkülünk! —• Ha legalább egy kicsit vál­toztatnának fiataljaink ezen a szemléleten, mindjárt job­ban menne minden — mond­ja Nagy Zoltán, a nagyköz­ségi tanács elnöke. — Köz­ségünkben 4560 fiatal él, s ez a lakosság 40 százalékát jelenti. Mindent megtettünk és teszünk azért, hogy jól érezzék magukat Hevesen, hogy végleg letelepedjenek, szeressék ezt a helyet. De egyedül nem megy és na­gyon kevés az a fiatal, aki segít nekünk. Hasonlóan vélekedik erről a községi könyvtár igazga­tott. Lövei Gyula is. Író— olvadó ta’V.kozók tt'ékok, a tin -eklub’-an. szúrás műso­rok zenehallgatás, az ud­varon s=kk- és a fe’éoülf ter.iszoálya, 120 féle folyó­irat, könyvek várják az if­júságot. ' .fite éktek-e, «agdctiL « -M hetőségekkel a fiatalok? — Leggyakrabban ide jö­vünk szórakozni, máshová nem nagyon tudunk — mondja Surányi Erzsébet gimnazista, a község egyet­len presszójában, amely " a vendéglővel együtt több mint százéves, elavult épület. A* áruellátással, a kiszolgálás­sal nem lenne baj, csak hát a férőhely! Szombat—vasár­naponként nemegyszer sor­ba kell állni az asztalért, b — Nem szívesen megyünk a művelődési házba, mivel :t bálok mindig verekedéssel érnek véget. A vendéglőbe sem mehetünk partner néi .sül. Jó lenne egy zenés szí rakozóhely, vagy égj- ifjú­sági park. Ügy hallottuk, hogy az ABC-t átalakítják presszóvá. így legalább jut minden fiatalnak hely. Megkérdeztünk több fia­talt, hogy nevezze meg azt a helyet, . ahol szívesen el töl­tené szabad idejét. Vala­mennyien a zenés presszónál és az ifjúsági parknál meg­rekedtek. Pedig nemcsak a lehetőségeknek, de az igé­nyeknek is fel kellene nőni­ük a városi színvonalhoz. XIX '?! ,-t És velük mi rész? Hevesen igen jelentős « cigánylakosság. Bár pontos, hivatalos adat nem áll ren­delkezésre, számúkat körül­belül az összlakosság tíz-ti- zenkét százalékára becsülik Hogy miért nincs pontos hi ­vatalos adat? Mert nem le­het tudni, hogy mennyien vannak. Jönnek az Alföld­ről, Oroszlányból, innen-on- nan, be sem jelentkeznek. .- csak beköltözik valahová a Krakóba — így hívják a cigánynegyedet —egy család,, nyolcan-íízen, aztán , úgy varrnak egy darabig.' Van­nak, akik rendesen, megbíz­hatóan dolgoznak, többen alkalmi munkából élnek, és megint vannak, akik csak úgy beleélnek a vakvilágba. m m u A homokon város akarki- nőni. Ott, ahol a hatvan esz­tendővel ezelőtti leírások még ijesztő adatokat soroltak , fel, hogy az országban He­vesen a legnagyobb a cse­csemőhalálozási arány, és egyébként is ebben a hely­ségben a legmagasabb a ha­lálozási arány, a szűk laká­sok, a szélsőséges időjárás, a nagy por és „nagy , sze- génjreég következtében a. la­kosság mérhetetlenül rossz táplálkozása miatt” ma egy- re-másra nőnek ki a kor­szerű emeletes házak, az elegáns villaépületek, gazda­godnak az emberek. Nem jellemző, de olyan lakosa is van Hevesnek, aki két személygépkocsit tart a családban. Heves város akar lenni, s a község vezetői, a létreho­zott várospolitikai . munka­bizottsággal karöltve sok gonddal, de még több ten- niakarással bábáskodnak He­ves megye negyedik. városá­nak születésénél. Gondok még vannak. Sokan nem is képzelik, hogy milyen szi­gorú feltételeket írnak elő a várossá nyilvánítás feltétele­ként. Például a belterületi úthálózatnak legalább hat­van százalékban szilárdbur­kolatúnak kell lennie. He­vesen ez az arány jelenleg 31,5 százalék. A község fő­forgalmi és forgalmi útjai­nak legalább hatvan száza­lékát korszerű közvilágítás sál kell ellátni. Ennek a kő- vetelménynek egyelőre az utak 16 százaléka felel meg. A belterületi lakások felét, be k“11 kaocsolni a vezeté kés vízhálózatba Az eddig beWö+t lakások aránya 44 sz-^a’*k. Hevec vú-o«c* -v„r VinA- ni »z u-vn-l-sv, U-irrv CP—tttt.- ' íoé­nvettknek rnegf'Uúőbb éle­tet biztosítson lakói száma- " »a* «v (Saigetiys' tAssfce? -

Next

/
Oldalképek
Tartalom