Népújság, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-24 / 198. szám

Nyertünk vagy ráfizettünk? Sertéshústermelés elméletben és gyakorlatban ! Kerpskedelmi ellenőrzésed A képlet igen egyszerűnek tűnik; rohamosan emelkedik a hús iránti kereslet, tehát egyre több húst kell ter­melni. Hiszen ha éz olyan egyszerű volna, akkor nem kellett volna licence-vásárlá­sokkal foglalkozni, nem kel­lett volna szakembereinkkel valóságos kálváriát járatni, nem kellett volna egyetlen 6ertéshústermelő telephez tízmilliókat beruházni. ' De hát kellett. Világossá vált ugyanis — nem csupán nálunk, nemzetközi méretek­ben ismerték fel az élelmi­szerellátással foglalkozó szak­emberek —, hogy az eddig folytatott termelési módsze­rekkel nem lehet követni az igények emelkedését. Ha va­lami döntően új módszert be nem vezetnek a hústermelés­ben, akkor nem lehet megter­melni a szükségletet Ez pe­dig beláthatatlan következ­ményekkel járt volna. A változást az úgynevezett iparszerűen termelő rendsze­rek; bevezetése jelentette. És itt rögtön álljunk meg egy pillanatra. Az iparszerű ser­téstermelési rendszereknek hosszú időn keresztül és tö­megméretekben kipróbált múltjuk nem volt sem a nyu­gati, sem a keleti mezőgazda- sági rendszerekben. Egy-egy farm, egy-egy sertéstelep mű­ködött ugyan, de olyan ta­pasztalatokkal senki sem ren­delkezett a világon, hogy mi­képpen lehet egy egész or­szágban a sertéshústermelést a zárt, ipari rendszerre ala­pozni. Magyarország e tekintetben úttörő szerepet vállalat a szo­cialista országok között. Az 1960-as évek végén rászántuk magunkat a döntő léftésre éa 1971-ben már üzemeim kezd­tek az iparra^rű rendszer el­vei szerint termelő sertéstele­pek. Jelenleg az országban 280 szakosított sertéstelep működik, ezek közül 11 He­ves megyében. A szakosított telepek az elmúlt esztendőben már több mint másfél millió sertést bocsátottak ki, adtak át a piacnak. Ez azonban még mindig kevés. Kétféle szem­pontból is kevés. Egyrészt a 280 telep korántsem tudja biztosítani a kellő húsmeny- nyiséget, tehát továbbra is szükség van a háztáji terme­lésre. Másrészt a szakosított telepek csak nagyon nagy nehézségek után közelítik meg a tervezett kibocsátás szintet. Nehéz kezdet Nézzük csak meg — mert érdemes őszintén szembenéz­ni, — azokat az adatokat, amelyek arról vallanak, hogy mennyi gond húzódhat meg az új technológia meghonosí­tása körül. Erről árulkodik, hogy 1971-ben a tervezett ér­tékesítésnek csak a 17,9 szá­zalékát produkálták a szako­sított telepek. 1972-ben 32,9 százalékát, 1973-ban 42 száza­lékát és tavaly már 76,9 szá­zalékát. Figyelemre méltó az a tény is, bogy 1973-ban Heves me­gyében a 11 szakosított telep közül csupán hat volt rentá­bilis, tavaly már hét és az idén várhatóan tíz. Az sem kerülheti el a figyelmünket, hogy 1973-ban a szakosított telepek összesített vállalati eredménye egymillió forinton felüli veszteség volt, s ez az elmúlt esztendőben változott át kétmillió-hétszázezres nye­reséggé. A talprElállási, megerősödé­st folyamat tehát rendkívül lasú volt és sok helyütt még ma is tart, s ha a csatazaj, amely a vitázók széles tábo­rát felverte — a „minek ne­künk a hagyományos kondás” érvek valamint megfelelő el­lenérvek felsorakoztatása — kezd is elülni, semmiképpen nem mehetünk el szó nélkül néhány sarkalatos probléma BttUett, amely messze túl­mutat egy szűk szakmai vi­ta, illetve kérdéscsoport hatá­rán. Hol van ilyenkor a kooperáció? Nem lehet szó nélkül el­menni például amellett, hogy a mezőgazdasági termelési rendszer strukturális változá­sa közben egy-egy ország mi­lyen ütemben térjen át ha­gyományos termelési rendsze­rérői az újra. Hogyan alakít­sa az arányokat? Mi például megvettük és saját körülmé­nyeinkre alakítottuk a chicá- gói Corn Production System kukoricatermelési rendszerét, a sertéstelepek többféle kül­földi licencének honosításá­val fdglalkoztunk évek óta, nagy lendülettel folyik a sza­kosított szarvasmarha-tele­pek, tehenészeti, azaz tejter­melő telepek termelési mód­szereinek stabilizálása is. Ez nagyon sok pénzbe és nagyon sok szellemi ráfordí­tásba kerül. Kétség nem fér hozzá, hogy ezek mind szük­ségszerű lépések, mert ha nem foglalkoznak a legújabb technológiák, tartási és ter­melési rendszerek meghono­sításával, kialakításával, ak­kor olyannyira leszakadnánk a kor követelményeitől, hogy e felzárkózás szinte lehetetlen volna évekkel később. Tehát vállaltuk ezeknek a rendszereknek a kockázatát is, hiszen rendkívül sokrétű vonzata adódik ennek a prob­lémának. Idő kell a tapaszta­latok megszerzésére, idő kell, amíg megismerkednek az emberek az új munkafolya­matokkal, megtanulnak egy teljes ismeretlen technológiát, kiépítik a termelés szervezett hátországát, megtanulnak precízen ipari módszerekkel. dolgozni, ugyanakkor jelént- kéS&erSTiíöISgi&i, ä fájtakér- dés, takarmányolás, az állat- egészségügy problémái. Hi­szen a kooperációnak érte­lemszerűen — noha szó sze­rinti utalásokat hiába is ke­resnénk rá — erre a területre is ki kell terjednie. Ügy tű­nik, sokat fogtunk egyszerre, s valószínű, hogy a tanuló­pénz megfizetése átmeneti­leg még népgazdasági szinten is éreztette, érezteti hatását Türelmetlenség Egy adott csőrendszeren maximálisan annyi víz foly­hat keresztül, mint amennyi a Cső legszűkebb kereszt- metszetén átfolyhat. Ez az elv érvényes a licenc megho­nosításakor is. Magyarul mondva: vásárolhatunk mi bármilyen nagyszerű techno­lógiát, abból csupán annyit tudunk hasznosítani, ameny- nyit a kezelő személyzet hoz­záértése és szaktudása meg­enged. A sertéstelepek kezelését, az üzem megszervezését, irá­nyítását nálunk a gyakorlat­ban senki sem tudta. A meg­adott paraméterek útmutatók, teljesen elméleti jellegűek voltak, a valóságot menet és munka közben kellet! meg­tanulni, Nem szükséges rész­letezni, hogy ennek milyen kihatásai voltak. Még egy gyárban is, ahol hölt anyag­gal dolgoznak, a selejtterme- lésnek láncreakciószerű ki­hatása van. A sertéstelepeken egy-egy tévedést hónapokban vagy esetleg évben lehet mér­ni. hiszen élő, eleven munka­tárggyal dolgoznak ebben az üzemben. Érdekes, hogy pél­dául Heves megye 11 szako­sított sertéstelepén már csal? két vezető dolgozik az eredeti garnitúrából. A többiek el­mentek, mert vagy belefárad­tak, vagy elkeseredtek az eredménytelenség láttán, vagy pedig túlzottan türel­metlenek voltak velük szem­ben, nem tudták kivárni a tanulóidőt. Természetesen akadtak olyanok is, akik nem feleltek meg a követelmé­nyeknek. Érdemes például odafigyel­ni a gyöngyösi Mátra Kincse és a markazi Mátravölgye Termelőszövetkezet közös vállalkozásában épült sertés­telepének vezetőjére, aki el­mondja. hogy a gyakorlat megtanította rá, hogy a hizó- „termelés” bizonyos szaka­szában teljesen el kell térni a megadott technológiától. A szigorú előírásokkal homlok- egyenest ellenkezően meg­nedvesítik a takarmányt az utónevelőben, így 25 (!) szá­zalékkal kevesebb az elhul­lás és két kilogrammal több az egységnyi időre eső súly- gyaraoodás. Itt kell megemlí­teni, hogy a sertéstelep veze­tője, — de nem ő egyedül — teljesen illuzórikusnak ne­vezte az eredeti technológia szerint megállapított három százalékos elhullást. Erre az esztendőre 15 százalékos el­hullást terveztek és azt mondják, ez még nem is olyan rossz. A valóság tehát változtat az elméleten. Az azonban tény, hogy a drága pénzen megépített telep — ötven­millióba került a Gy^ng^is határában épült sertésgyár — fennállása' Óta már több mint 49 millió forint értékű húst adott a népgazdaságnak. Heves megye 11 szakosított sertéstelepe 1973-ban 32 959, tavaly 53 938, az idén pedig várhatóan 60 ezer darab mi­nőségi hússertést ad át a lei. dolgozóiparaak. Az emelkedő számok azt bizonyítják, hogy túl vagyunk a tanulóéveken. Azt is bizo­nyítják, hogy mindenképpen helyes lépésre szántuk el ma­gunkat, amikor az iparsze­rűen termelő rendszerek meg­honosítása mellett tettük le a voksot. Nem mond ellent en­nek — sőt a nagyüzemi tele­pek létének fontosságát hangsúlyozza — az a tény sem, hogy ebben az esztendő­ben mintegy 19 ezer sertéssel kevesebb van Heves megyé­ben, mint tavaly, mivel je­lentősen lecsökkent a háztáji­ban levő hízók száma. Ez azonban már külön misét ér­demelne. De ha itt tartunk, akkor ne mulasszuk el 6zóvá tenni, hogy azt a luxust nem engedhetjük meg magunknak, hogy egyszer kedvet csiná­lunk — közgazdasági szabály­zókkal, felvásárlásokkal — a háztáji termeléshez, utána el­vesszük ezt a kedvet. A lényeg azonban mégis az, hogy a helyes utat választot­tuk a nagyüzemi telepek megépítésével. Szigethy András Piacon, vásárban, búcsún A Heves megyei Tanács kereskedelmi felügyelőségé­nek munkatársai a társa­dalmi ellenőrök segítségével — egy országos programhoz kapcsolódva — a közelmúlt­ban meglehetősen szokatlan területeken, piacokon, vásá­rokban és búcsúkban is tar­tottak átfogó vizsgálatokat. S mint kiderült: különösen hasznosnak bizonyult ez utóbbi „kirándulás”, hiszen a meglepő tapasztalatok egész sorát hozta. Feltűnt például, hogy az egri piacon már tiilságosan sok 'a divatkereskedő, a ba- záros, az édességárus — hol­ott inkább a város ellátat­lanabb helyein lennének kí­vánatosabbak. A magánke­reskedelem a jelenlegi álla­potokat tekintve csak ke­vésbé tölti be a neki szánt kiegészítő szerepet, ott ter­jed, ahová különben a szo­cialista szektor is összponto­sítja fejlesztéseit. A vásárok, búcsúk a ma­gánvállalkozásoknak úgyszól­ván szabad, korlátlan „va­dászmezői" — miután a vál­lalatok, szövetkezetek, nem tudni milyen meggondolás­ból, általában távol marad­nak ezekről s helyekről. A bizsuk és egyéb ajándéktár­gyak, játékok, divatcikkek árusainak, a pecsenyesütők­nek ennélfogva alig van konkurenciájuk. A sátorozók beszerzési számlái többnyire régi kel­tezésűek, s nem azt a meny- nyiséget tanúsítják, amely egyébként a raktárkészle­tekben megtalálható., hanem jóvkl kevesebbet. Ami fölöt­tébb furcsa, mert fogy is az áru ... Ráadásul a termelő kisiparosok által kiállított bizonylatok gyakran olvasha­tatlanok, s az olvashatóak sem minden esetben alkal­masak a kirakott; holmi azo­nosítására. Hiányos az ér­ték feltüntetése, az áruk fe­lének nincs kiírt ára. Az úgynevezett IV-es árformá­ba tartozó termékek értéke­sítésénél nem ritkaság a 40 —50 százalékos haszon sem, ami bizony még ebben a nagy ármozgást engedélyező osztályban is, enyhén szól­va: túlzás! Mert a bazáros- nak például csak a luftbal- Ionjait szabad felfújni, azok árát véletlenül sem. A kirakodók az áruikat inkább ömlesztik, mintsem tárolják. A sátrak, bódék sokszor zsúfoltak. Jó né­hány eladó az alapvető köz­egészségügyi szabályokat is megsérti: például a török­mézet, a cukorkát letaka- ratlanul árulja. A játékke­reskedőknek — és segítőtár­saiknak — nincs egészség- ügyi könyvük, vagy legalább­is gyakran otthon marad, ami roppant helytelen. Mert a gyermekek számára' áru­sítóknál — sőt másoknál is! — követelmény, hogy egész­ségesek legyenek, s ezt az előírás szerint, az ellenőrzé­sek során írásban is bizo­nyítaniuk kell. Az értékesítő helyek tisz­tasága nyitáskor általában még megfelelő, de időköz­ben rohamosan romlik, s a . környezetük is szemetes a kellő takarítás, illetve a megoldatlan hulladéktárolás miatt. S n^m kivétel ez alól még az olyan idegenforgal­mi helyre állandó jelleggel kitelepült vendéglátó egység sem, mint például a sáSiói. S ha már a vendéglátás­nál tartunk, feltétlenül ide kívánkozik az is, hogy saj­nos, még sok egyébről hajla­mosak megfeledkezni a szak­mában. Az üdülőhelyi „ki- telepedéseknéi" sem minde­nütt tulajdonítanak különö­sebb jelentőséget például annak, hogy a főtt virslit, debrecenit papírtálcán vagy legalábbis zsirpapírban ad­ják-e vagy sem. S bár külö­nösen a szocialista szektor eszközellátottsága általában javult az utóbbi időkben — jobb lett a felszerelés, bő­vült a hűtőkapacitás, s en­nélfogva megfelelőbb hő­mérsékletűek a hűsítő italok, hogy csak néhányat említ­sünk —, még mindig hasz­náljak hitelesítetlen fém­mércéket. Vagy például még a III. osztályba sorolt egri strandbüfénél is papírpoha­rakba mérik a rövid italo­kat — holott hiteles üveg- pohárkákba kellene. Elég sok baj van a szá­molással is. Bizonyság erre, hogy a kereskedelmi fel­ügyelők a próbavásárlások során 59 tétel közül tíznél találtak áreltérést. A legsú­lyosabb az a négytételes, 52 forint értékű vásárlás, amelynél nem kevesebb, mint 12 forintot tévedett a kiszolgáló! Jóllehet, egy ilyesfajta számításhoz még nem feltétlenül szükséges Pataki Ferenc rendkívüli tudománya... A felügyelők és ellenőrök 14 egységben tartottak vizs­gálatot az egri, illetve a vé- csi búcsúk alkalmával, s hetipiaci, vásári vagy más napokon a megye különbö­ző településein további több mint húsz árusítóhelyet vet­tek alaposabban szemügyre. S arra a következtetésre ju­tottéi. . hogy, a kitelepült „árudák”, üzletek eladói sokkal több szabálysértést követnek el, mint az állan­dó telephellyel rendelke­zők. A rendellenességek mi­att összesen 17 esetben kel­lett figyelmeztetést, felelős­ségre vonási alkalmazni s tizenháromszor magánkeres­kedőnél. Tizenöt pénzbírsá­got szabtak ki, leginkább az iparcikkeknél tapasztalt vét­ségek miatt* Hamis számolá­sért, téves mérésért s egyéb okokból. A pénzbírság ugyan ösz- szességében sem túlságosan sok — „csupán” 13 ezer forint — ám minden bi­zonnyal elegendő ahhoz, hogy a figyelmeztetett ke­reskedők levonják a tanul­ságokat, s a jövőben jobb belátásra térjenek. S felte­hetően tanulságul szolgál­nak az esetek azok számára is, akik a működési engedé­lyeket adják, illetve a helyi ellenőrzésekért felelősek. Jobban, sokkal jobban kell „figyelni” az utcákra, terek­re, idegenforgalmi helyekre, alkalmi vagy állandó jel­leggel kitelepült árusokat, a piaci, vásári, búcsúbeli ki­rakodókat is, hogy azután jóval kedvezőbbek legyenek róluk a benyomások, tökéle­tesebben megfeleljenek hi­vatásuknak. Gyóni Gyula Jümatároló épül ? ' jji Üj almatároló és osztályozó épül a szajlai Búzakalász Termelőszövetkezetben. A téesz saját építőbrigádja munkájával felépülő táraié alkalmas lesz a szövetkezet 80 hektáros gyümölcsös, terményének a íogadásúra* . ....................................... ....... S ZÜKEBB hazánk - év­fontos „eseménysorozata” fejeződött be az elmúlt hé-, ten. Pontosabban: az alkc>- riiány ünnepén, amikor a,: hatvani nagygyűlésen a He-; réd—Nagykökényes Barát-; ság Termelőszövetkezet kép-'- viselői átadták az idei búzá­ból sütött új kenyeret Vaskó- Mihálynak, a megyei párt- bizottság első titkárának; A nemzeti színű szalaggal át­kötött cipó háxmas .jel kép­hordozója: az állam funda­mentumáé, az alkotmányé, a nagy nyári munka, az ava­tás befejezésé és á munkás­paraszt összefogásé. Az egy­más munkája iránti érdek­lődés, a gyors segilségnyúj--' tás, az egyre szorosabbá váló; barátság elmélyítésének szépf példája volt ez a közösen végzett aratás, a szélsőséges időjárás, a betakarítást sür­gető napok próbára tették a termelőszövekezeti tagok és, az üzemi, gyári munkások közötti barátságot. A szálak y. a legkeményebb helyzetekben, sem pattantak el, sőt, min­den eddiginél jobban meg-,, acélosodtak. Augusztus 20-án ezért az önzetlen segítség-, nyiíjtásért, a baráti helytál-, lásért mondtak köszönetét a, munkás—paraszt találkozód kon a megye termelőszövet­kezeteinek tagjai.., Köszönetét mondtak ezen a napon az apróságok és a kisdiákok is. Az ünnep koro­nája volt Heyesen az új ABC-áruház, Kápolnán a korszerű tanterem, Horton az emlékkönyvtár, Vámos- györkön és Domoszlón az óvoda avatása. Az építők; mindenütt a tervezett határ­idő előtt adták át rendelte­tésének az új létesítménye-'' két. Ezért illette őket a ko-; szünet, s illeti minden álka-'|! lommal, amikor jól és ke-; sedelem nélkül végzik ei munkájukat. AZ ELMŰLT hét esemé­nyei közé tartozott a me-, gyei tanács végrehajtó bi­zottságának ülésé. A napiren-. den szereplő kérdés — a. te­lepülések vízellátása, a veze­tékhálózat bővítésének tervei — valamennyiünket érint. A megye jónéhány községében — mint például Adácson -*•• a lakosság régi óhaja telje­sül a vízvezetékek lefekte­tésével, a vízmű megépíté- sével. A fürdőszoba, a vil^ lány-, vagy gázboyler ugyan-; is éppúgy hozzátartozik a,' mai életünkhöz, mint a# egészséges ivóvíz... Az év 34. hetére az ünnep, a dolgos hétköznapok mel­lett a felkészülés is jellem­ző volt. A mezőgazdaságban megkezdődtek az őszi beta­karítási munkák. Ehhez kap­csolódik a hír: az új hét el-, ső napján indul el az első cukorrépa-szállítmány Hat­vanból, a Lenin Tcrmelőszö-1; vetkezet földjeiről a Mátra-f vidéki Cukorgyárakba. Csak. ez a közös gazdaság ezer va-' gon cukorrépát ad át a fel­dolgozóüzemeknek, S hogy*, az értékes termés idejében' és jó minőségben megérkez­zen a gyárakba, felkészültek a csúcsforgalomra a szállá-'. ■ tó vállalatok is... MÉG maradjunk egy ki­csit a felkészülésnél; Eger­ben az ifjú fizikusok talál­koztak az elmúlt hét elején, ök a további kutatásokra, a természeti törvények címé-, lyüll tanulmányozására ké­szültek neves tudósok irá-. nyitásával. Augusztus 20-án elkezdődött megyei ifjúm un-; kásnapok részvevői pedig - arra készítik fel fiatalabb társaikat, hogy miként illesz- kedhetnek majd be a leg­jobban a termelő- kohvl'U-, vákba, vagy az iskolai kő- , zösségekbe. Apropó: in. i. Ka mindenna*) letörőin-r ’ égy betűt a képzeletbeli ra írt szövegből — Ke- ' a suli » akkor ma már csak ennyi lenne rajta: .. . dik a suli! De hát, van-e olyan - diák, aki ezt is számol­ja ...? Szilvás István fsa .1975. .augusztus . % vasárnapi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom