Népújság, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-10 / 187. szám

Százhuszonöt éve született Maupassant

Százhuszonöt évvel ezelőtt, 1550. augusztm f-én született Guy de Maupassant,

ILLÉS ENDRE írta róla: . .Milyen merész, vidám

színek lobognak a fiatal Maupassant novelláiban. Csupa olyan szín, melyeknek a nyári Szajna evezőseit, a fák zöldjét, a Place Pigalle midinettjeit, a nagy bulvárok áradását, a tenger páráit, vidéki nyilvánosházak kövérkés örömeit, a Folies-Bergére tükreit, selymeit, ékszereit kell felidézni. Csupa fényt, rengeteg nőt, nagy nevetésekeit, a test és a fiatalság diadalát.

Fényt és izgalmat kereső, lázas évtizedek színei ezek. Egyszerre születnek meg Monet. Manet, Renoir, Degas vásznain és Maupassant novelláiban. A rájuk zuhogó fénytől lobognak, és szikrázó, párázó, égő fényekbe szóródnak szét. Csak Renoir jegyzi meg egyszer:

— A színek királynője mégis a fekete.

De hamarosan megfeledkezik róla.

Maupassant azonban soha..

BABITS MIHÁLY írta Maupassantról: Z..A &>r jellegzetes írója Maupassant volt, s valóban ő az igazi klasz- szikusa ennek a végső éréspontra jutott naturalizmusnak. Én csak tízéves voltam, mikor meghalt, de novellásköny- veit úgy olvastam, mint csúcsát mindannak, ami mai. Merészsége meghökkentett és imponált ebben az álszemérmes időben. Ügy tűnt föl ő, mint aki fölényes, min- denttudó és tökéletesen iilúziótian. Ideálja a modern írónak, aki nem érzeleg, nézi és ábrázolja az életet, nem hallgat el semmit, de nem is tesz hozzá a valósághoz. Noha utolsó könyveiben különös álmok és fantáziák kezdtek megjelenni, melyek egyáltalán nem vallottak a nagy impasszibilisre. Idegzete megbomlott, az oktalan rettegés, melyről ifjabbkorában verset írt, úrrá lett fölötte, s különös rémeket sugallt neki, amiket novellák alakjában írt meg ugyanavval a tisztasággal, és ökonómiával, mint na- turalisztiljus műveit. Annál inkább úgy hatnak ezek, mint egy monomániás őrült írásai. S csakugyan elmegyógyintézetben halt meg; utolsó szava a legenda szerint nem a Mehr Licht! volt, mint a Goethéé, hanem ellenkezőleg: Sötétség!.. s

Idegen

szenvedélyek

Mykolas Stockas

új regénye

f A világ, amelybe a jeles i litván író elvezet, ismerős a | korábbi Sluckis-iművekből; a I balti országok, Litvánia és ) Lettország, a második vi- ) lágháború után, 1946—47 tá- ! ján. De az Idegen szenve- j délyekben nemcsak az osz- j tályharcot és a társadalmi j átrendeződést mutatja be, j itt az egyéniség kerül az í írás reflektorfényébe, és az i egyének szenvedélyeiben kap ! látható formát az a hosz- ; szas viaskodás, amely akkoriban a balti társadalmat í átalakította.

I Egy nagygazd a-család portája a színhely, a család minden tagja másféle jellem — még az apa és a fia is nagyon különböznek egymástól, pedig mind a kettő együgyü. Csak az osztálysors kapcsolja össze őket, az sem a saját akaratukból — hiszen szívósan csak az asz- szomy harcol ellene —, hanem a történelem megfellebbezhetetlen ítélete miaifefc, Félelmetesek a szenvedélyek, amelyek a nagygazda- házban izzanak, a régi végzet-romantika elevenedik meg egy, a realizmus elvi alapjaira épült regényben. De a szenvedélyek nem úri kúriában dúlnak, rombolnak, hanem egy kelet-európai ország kis falujában, ahol jórészt ími-olvasrti alig tudó parasztok élnek.

Az író világosan értésünkre adja demokratikus-népl elkötelezettségét, de nem eszményíti azt az osztályt, amelynek elkötelezte magát. Maryte, a litván lány, aki cselédként szolgál a lett nagygazdánál, és aki a regény főszereplői között az egyetlen rokonszenves jellem, nem azok közül jön, akiknek a szovjet hatalom földet osztott; pillanatnyi balsors hajtotta cselédszolgálatra. A saegényparaszt ábrázolásában Shields nem kíméletesebb, mint Móricz Zsigmond. Nem idealizálja népét sem. Aki azonban a szocialista hazaszeretettel akar megismerkedni, nagyon tanulságos olvasmányt kap ebben a könyvben. Az a szeretet, amely a regény soraiból Litvánia felé árad, romantika nélkül is nagyszerű és megható. (Magvető Kiadó)

BAN ERVIN

REICH KÁROLY

Az élő magyar képzőművészei egyik legsajátosabb vonalvezetésű rajzolója, Reich Károly, 1922. augusztus 7- én született Balatonszemesen. Előbb az Iparművészeti Főiskola grafikai osztályát végezte el, majd a Képzőművészeti Főiskolán Konecsni Györgynél tanult, önálló grafikai lapjain kívül — tervezett falképeket a Fóti Gyermek- városba, a miskolci gyermekkórházba, a zalaegerszegi óvodába — elsősorban mint könyvillusztrátor ért el jelentős eredményeket. Egyéni bájú, varázsosan világos kompozíciói mese és Ifjúsági művek díszítő elemeiként nemzetközi sikert is értek el, az 1965-ös nemzetközi lipcsei könyvkiállításon aranyérmet nyert, de rajzai — különösen az antikvitással, Devecseri Gábor műveivel találkozva — olyan átütő népszerűségre tettek szert a felnőttek világában, hogy mára a legnépszerűbb magyar könyvillusztrátor grafikusként tarthatjuk számon. Reich Károly- nak —, akit kormányunk érdemes művész címmel, Munkácsy és Kossuth-díjjal tüntetett ki — 1964-ben a Dürer- teremben, 1972-ben pedig a Műcsarnok ‘kamaratermében volt kiállítása.

—V—V

Szentenciák

augusztusról

Az év nyolcadik hónapja

nevét Augustus római császárról kapta, akit uralkodása során ruháztak fel a fenségest, fennköltet jelentő névvel. Eredetileg Caius Oc- tavimnak hívták, Július Caesar örökbe fogadott unokaöccse volt, aki nevelőatyját a trónon és a hónapok elnevezésében egyaránt követte: július után augusztus

jön. A hónap egyéb elnevezései: szűz hava, nyárutó, kisasszony hava.

E hónapban a hőmérséklet átlaga még mindig 20 fok fölött van. Időjárása a százéves naptár honi megfigyelésen alapuló prognózisa szerint várhatóan így alakul: kezdetben derült, aztán esőzés, 12—17-ig kellemes, 18-án zivatar, 19-én hűvös, 20-tól 28-ig igen szép, utána esős idő. Az Angliába származott német csillagász, Herschel tapasztalata^ szerint augusztus hónak eleje esős, változékony, második fele pedig további esőket, erősen szeles időt hoz. Megjegyzendő: a kontinens nyugati pereméről a ciklonok körülbelül 2—3 nap alatt juttatják a mozgásban levő légrétegeket hozzánk, tehát a két prognózis között pár nap eltérés természetes. Angliában például csütörtökre esik a hagyományosan rossz idő, ennek megfelelően nálunk sajnos, a hét végén szokott elborulni.

A régi időjárási tapasztó• latok idézése mellett álljon itt egy most, nálunk készült távprognózis: augusztus első felében kellemes nyári idő várható, eső nélkül, a hónap második felében hűvös j szeles lesz az időjárás, helyenként esővel, zivatarral.

Augusztus folyamán már gyorsabban rövidülnek a nappalok, 31 nap alatt ősz- szesen 91 perccel, 14 óra 58- ról 13 27 percre.

A magyar nép regulái szerint, ha 10-e, Lőrinc napja szép, jó bor és szép ősz lészen. 24-éről. Bertalan napjáról szintén az őszre lehet következtetni: Szent Bertalan napján micsodás (vagyis: amilyen) az idő, az egész ősi olyan lészen.

Jeles napja augusztusnak 20-a, amely 1949 óta az alkotmány ünnepe. 1949. augusztus 20-án lépett életbe az 1949. évi XX. törvény, a Magyar Népköztársaság alkotmánya.

5

zalonkák... — szólalt meg elgondolkozva Mathieu

d’Endolin. — A szalonkáról jut eszembe ez a szorongató, nagyon^ szomorú háborús történet...

Ismeritek a házamat Cormeil- ben... Amikor a poroszok előretörtek, odahúzódtam.

Szomszédom egy megháborodott, szerencsétlen nő volt, szörnyű csapások zavarták meg az eszét. Nagyon régen — talán huszonöt éves lehetett ekkor — egyetlen hónap alatt vesztette el apját, férjét és újszülött gyermekét. Ahová a halál egyszei bekopogtat, oda rendszerint hamarosan visszatér, mint aki már ismeri a járást.

A szerencséden fiatal nőt szinte kiütötte az életből a sok csapás, ágynak esett, hat hétig eszméletlenül vergődött. A rettenetes, válságos napokat tompa kábult- ság követte, az asszony mozdulatlanul feküdt, alig evett valamit, a tekintete rebbent csak néha. Ha fel akarták ültetni, szívszaggatóan kiabálni kezdett, mintha az életére törnének. Hagyták, hadd feküdjék; többé nem bolygatták, legfeljebb akkor, ah ágyneműt váltottak és a matracait megforgatták.

Egy öreg cseléd maradt mellette, az itatta meg, s időnként belediktált néhány . harapásnyi hideg húst. Mi zajlott lel a kétségbeesett lélekben? Senki nem tudhatta; soha többé nem szólalt meg. Halottaira gondolt? Vagy csak szomorúan álmodozott, elhomályosuló aggyal keresgélve emlékeit? Vagy éppen ellenkezőleg: kilobbant emlékezete mozdulatlan volt, mint holt ágban a--víz tükre?

Guy de Maupassant:

AZ ÖRÜLT ASSZON*/

Tizenöt évig élt így, megközelíthetetlenül, s tétlenül.

Azután kitört a háború; és december első hónapjaiban, a poroszok bevonultak Cormeil-be.

Tisztán emlékszem rá, mintha csak tegnap történt volna ... Farkasordító hideg volt; magam is mozdulatlanul gubbasztottam karosszékemben, egy köszvényroham valósággal megbénított; és ekkor az utcán felhangzott csizmájuk súlyos, ütemes dobbanása. Ablakomból néztem a bevonulást.

y»sak jötték, jöttek, végtelen sorokban és tömegben, s ahogyan így mereven és gépiesen mozogtak, teljesen egyformák voltak valamennyien. A tisztek végül beszállásolták a legénységet az egyes házakba. Én tizenhetet kaptam. Szomszédom, az őrült asz- szony, tizenkettőt; egy őrnagy is volt közöttük, kardcsörtető, indulatos, kötekedő alak.

Múltak a napok, s eleinte minden rendben ment. Az őrnagynak megmondták, hogy háziasszonya beteg, nem is törődött vele. De hamarosan bosszantani kezdte a nő. akit sohasem lát. Érdeklődni kezdett, mi a baja? Azt felelték neki, hogy tizenöt éve fekszik, nagy csapás érte. De ezt

nem hitte: olyasmit képzelt, hogy a szerencsétlen, háborodott nőt a gőg tartja ágyban, látni sem akarja a poroszokat, beszélni, találkozni sem kíván velük. Hangoskodva kiabálni kezdett, hogy háziasszonya fogadja őt. Erre bevezették a szobába. Itt nyersen rászólt a fekvőre:

— Kérem, asszonyom, keljen fel és jöjjön ki! Mutatkozzék meg katonáim előtt.

Az asszony ráemelte téveteg, üres tekintetét és nem felelt A tiszt tovább pattogott:

— Csak semmi szemtelenség. Ezt nem tűröm. Ha nem kel f%l jószántából, megtalálom a módját, hogy megsétáltassam!

A nő meg se rezzent, mozdulatlan maradt, mintha nem is látná a poroszt.

Az őrnagy elvörösödött, a nyugodt hallgatást végtelen megvetésnek érezte. Erre fenyegetően hozzátette:

— Ha holnap nem jön ki...

És becsapta maga után az ajtót.

Másnap a rémült, öreg cseléd

fel akarta öltöztetni, de az őrült üvöltve védekezett. Az őrriagy besietett; a cseléd térdre borult, így kmyörgött:

— Nem akar, uram, nem akar* Bocsásson meg neki, hiszen olyan szerencsétlen!

A tiszt megzavarodott; forrt benne a méreg, de mégsem merte kiadni a parancsot, hogy legényei ágyból ráncigálják ki a nőt. De egyszerre felnevetett, német parancsokat osztogatott.

[U emsokára néhány katona jött ™ ki a házból, a kis csapat egy matracot vitt. mintha csak sebesültet szállítanának. Szegény őrült szomszédnőm, csendesen, nyugodtan feküdt a matracon. A katonák hagyták, hadd feküdjön, nem nyúltak hozzá — őt meg nem érdekelte semmi. A menetet egy katona zárta le, karján női ruhaneművel.

Az őrnagy kezét dörzsölte:

— No, most meglátjuk, tud-e egyedül felöltözni? Majd én megmutatom, hogy megsétáltatom!

A kis csapat az imauville-j erdő felé tartott, hamarosan eltűntek.

Két óra múlva a katonák visz- szajöttek, de csak a katonák.

Az őrült nőt többet nem láttuk. Mit csináltak vele? Hová vitték? Sohasem tudtuk meg.

Akkoriban éjjel-nappal -• havazott, földre és fára fehér, fagyott takaró borult. A farkasok egyre beljebb szorultak, már-már a küszöbön üvöltöztek.

Kínzott és nyugtalanított az eltűnt nő sorsa, elmentem a német parancsnokságra is, hogy megtudjam, mi leitt vele?

Majdnem falhoz állítottak.

Lassan kitavaszodott. Az ellenség tovább vonult. Szomszédnőm háza zárva maradt; kertjében az írtakon sűrűn ütközött a fű.

a z öreg cseléd is meghalt azon a télen. Már senki sem gondolt a szorongató eltűnésre. csak engem foglalkoztatott az

eset; sehogyan sem tudtam meg-; nyugodni.

Mégis — mit csinálhattak vele? Talán bevette magát az erdőbe, és elmenekült? Valaki megtalálta, beszállította egy kórházba, és most 1 is ott fekszik, mert hallgat, mert 1 nem tudják megállapítani, r hogy kicsoda? Kétségeim, aggodalmaim nem múltak, de az idő el tompított.

Azon az őszön nagy csapatokban húztak a szalonkák: köszvényem éppen nyugton hagyott, kisétáltam hát az erdőbe. Az agga- tékomon lógott már négy-öt a kedves hosszúcsőrűekből, amikor; ismét rálőttem egyre, de az el- j tűnt az árokban, a száraz ágak; között. Le kellett ereszkednem,; hogy a sneffemet megtaláljam.; Ott feküdt — egy emberi kopo-' nya szomszédságában. Mintha; mellbe vágtak volna — egyszer-; re eszembe jutott őrült szom-1 szédnőm. Az elmúlt borzalmas té-; len többen is ott pusztultak az er-; dobén; nem tudnám megmagya-; rázni, miért, biztosan tudtam,; higgyétek el, egészen biztosan, ‘ hogy annak a szerencsétlen esze- . lősnek a koponyáját találtam meg. j

Egyszerre mindent megértet-; tem ... minden tisztán állt élőt-! tem. Ott hagyták a matracon, a) hideg, elhagyott erdőben, és ő hű | maradt rögeszméjéhez, meg sem \ mozdult és meghalt a hó vastag, könnyű takarója alatt.

Később aztán fölfalták a farkasok.

És a madarak fészket raktak | széttépett fekhelye gyajúszálaiból.

m egőriztem koponyáját. Gye- rekeinknek pedig azt kívánom, soha ne ismerjék meg a háborút.

Illés Endre fordítása