Népújság, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-30 / 203. szám

A Minisztertanács tárgyalta Szorgalommal és szigorral Hétközben a fuvaroztatók ■— a- kül- és belkereskedelem, az ipar, a bányák, az építő­ipar, a mezőgazdaság — na­ponta átlagosan 10—30 szá­zalékkal több vagont két, mint amennyit a vasút adni tud. Ezért a MÁV, gyakran devizával fizetendő magas kölcsöndíj fejében, használja a külföldi vagonokat is. Ez a kiadás rontja az ország fize­tési mérlegét. Arról nem is szólva, hogy olykor még a magas kölcsöndíjért sem tarthatjuk az országban má­sok kocsijait, mert azok a tulajdonosoknak is kellenek. Tehát vasárnap 6—7 ezer va­gonnal kevesebbet fogadnak a vállalatok, egy-egy hétköz­napon pedig olykor ennek a háromszorosát igénylik, amit persze nem képes teljesíteni a vasút. Hét végén kapacitás­kihasználatlanság, hétközben sorbaállás, várakozás a va­gonokra. Persze, ha vasárnap is megraknák a 13—14 ezer kocsit, még akkor is szá­molni lehetne bizonyos mér­tékű vagonhiánnyal, de az kétségtelen, hogy az élén- kebb hét végi rakodás, érez­hetően enyhítené a szállítási feszültségeket. A kocsiforduló idő 10 szá­zalékos csökkentése a szállí­tókapacitás ugyanekkora bő­vítésével lenne azonos a kés­ve rakodó, a vagonokat rak­tárnak is használó vállalatok a nemzeti jövedelem előállí­tásának folyamatát gátolják: főképp az utolsó szakaszt, a realizálást, az értékesítést. Jelentős veszteség ez, hiszen vagonhiány miatt, pl. vala­hol esetleg nem tudják tel­jesíteni a tervet, mert késve kapják az anyagot a gyártás­hoz; hiányok keletkeznek a kereskedelemben, a lakossági ellátásban, mert nem érkezik meg az áru az üzletekbe; köt­bért fizethetünk a külföldi megrendelőknek, mert az ex­portra kerülő termék későn hagyja el az országot. Ilyenkor nemcsak a közös kasszát éri a kár, a vállala­tok is ráfizetnek — közvetve mindenképpen — ha fenn­akadás támad a társadalmi termelés folyamatában és.ke- vesebb nemzeti jövedelmet hozunk létre az adott gazda­sági évben. Nagyobb veszte­ség ez, mint amennyit a kifi­zetett kocsiálláspénzek ki­tesznek. Ez a gondolatmenet jó alapja lehetne az egysé­ges, a népgazdasági érdeket — s azon belül a vállalatit is — szolgáló, fegyelmezett és ésszerű vállalati magatartás­nak a szállítások szervezésé­ben. A teher nagy része a vas­úté, hiszen előbb-utóbb az áruk többsége valahol a vas­útra kerül, azonban a közúti fuvarozás feladatai is óriá­siak. Itt az üresjáratokat kel­lene — és lehetne — számot­tevően csökkenteni. Elszállí­tani való áru, ilyenkor min­denfelé akad, csak kicsivel több gondosság, figyelmesebb szervezés kellene ahhoz, hogy a telephelyükre visszatérő kocsik hazafelé megkeressék maguknak a fuvart. Ezt segít­hetné területenként a vasút, a Volán és a megyei szállítá­si bizottságok koordinált, na­pi operatív diszpécserszolgá­lata, hogy egy-egy városba be­futó teherautó sofőrje egyet­len telefonnal tájékozódhas­son, van-e fuvar visszafelé is. A vasúton is, 3 közúton is a fuvaroztatók magatartásá­nak változtatásában rejlik most a legtöbb tartalék: ne szállítsanak csak olyasmit, ami valóban halaszthatatlan; ha megoldhatják a szállítást saját erőből, ne terheljék a közös járműparkot; gyor­san rakodjanak, s ennek ér­dekében ne sajnálják a túl­órát, s az állományon kí­vüli béralapot sem, hogy a rakodási többletet elvállaló emberek érezzék anyagilag is munkájuk népgazdasági fontosságát. Szervezzenek is­mét rakodási ügyeleteket és így tovább. Lehet persze el­mélkedni azon, hogy az épí­tőipar, a bányák, az ipar és kereskedelem évközi előszál­lításokkal tehermentesíthet­né az őszi szállítási idősza­kot — az idén azonban erre már nincs mód. Ezt a lehető- sea«t januárban kell maid fontolóra venni, a jövő évi forgalom egyenletessége ér­dekében. Most a napi szállí­tási munkát kell minél ki­sebb veszteséggel elvégezni: jobb szervezéssel, gondos­sággal, nagyobb társadalmi felelősségérzettel. Nem lesznek könnyűek a következő hónapok: 10 száza­lékkal több árut kell majd megmozgatni, elszállítani, mint tavaly: ez 60—70 millió tonna többlet. A külkereske­delem 15 százalékkal, az ipar 6—7 százalékkal akar többet Az első félévi munkaügyi helyzettel, továbbá az orszá­gos szakmai bértáblázat be­vezetésének tapasztalataival is foglalkozott csütörtöki ülé­sén a Minisztertanács, ezt követően Buda István mun­kaügyi államtitkár az újság­írókat is tájékoztatta a kérdé­sek részleteiről. Örvendetesnek, mondotta, hogy 1971 óta a termelékeny­ség javításával nő a népgaz­daságban a termelés s e ten­dencia folytatódott az év el­ső felében is. Ennek ellené­re még ma sem kielégítő az élőmunka felhasználása. Kü­lönösen a munka- és üzem­vezetésben, s méginkább a termelési struktúra korsze­rűsítésében. rejlenek még nagy tartalékok. A létszám ez év első felé­ben 26 ezerrel nőtt, az új munkaerő jelentős része a tervnek megfelelően, a szol­gáltatóágazatokban helyez­kedett el. Több területen, kü­lönösen a textil- és ruházati iparban, a budapesti élelmi­szer-kereskedelemben, a gyer­mekintézményekben tovább­ra is nagy a munkaerőhiány, s ugyancsak munkaerő-gon­dokkal küzdenek a nehéz fi­zikai munkakörben, a két- három műszakban dolgozó üzemekben. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy gyakran olyan helyeken is növekszik az alkalmazotti létszám, ahol a munkások száma csökken. A kormányzati szervek fokoT zott figyelmet fordítanak a munkaerő ésszerűbb felhasz­nálására, a népgazdasági ha­tékonyság fokozására, a gaz­daságtalan gyártmányok visz- szaszorítására, megszünteté­sére, s ennek nyomán a mun­kaerő átcsoportosítására. A vállalatoktól megkövetelik, hogy az eddigieknél sokkal A TERMELŐSZÖVETKE­ZETEK gazdálkodása az utóbbi években nagy fejlődé­sen ment keresztül. Ennek egyik kézzel fogható jele a termelőerők területi-anyagi koncentrálódása. Gyors lép­tekkel halad a szövetkezetek­ben a termelés szakosítása, s ezzel együtt a termelés gépe­sítése is. Növekedett az egy szövetkezetre jutó taglét­szám. A szövetkezet1 gazdák okos, eredményes gazdálko­dása teremtette meg — ter­mészetesen ehhez hozzájárult a kedvező közgazdasági kör­nyezet — a gépesítés feltéte­leit. A több és jobb gép vi­szont megkönnyíti a szövet­kezeti paraszt munkáját, gyümölcsözőbbé teszi erőfe­szítéseit A fejlődést tükrözi, hogy a szövetkezetekben dol­gozó tagok és alkalmazottak átlagéletkora jelenleg alacso- gyobb, mint bármikor is volt a szövetkezeti mozgalom tör­ténetében, szakmai felké- szültségégük pedig messze meghaladja elődeikét. Azzal, hogy a szövetkeze­tek határai olykor 5—10 köz­ségre is kiterjednek, a ter­melés olyannyira szakoso­dott, hogy egy-egy telepen, üzemben dolgozók szinte „külön” életet élnek. Ennek viszont az a következménye, hogy jelentősen megválto­zott a gazdaságokban a ter­melési feltétel, ami egvbcn hatással van a tagok és a szövetkezet, közötti, de a ta— szállítani a tavalyinál. A cu­korrépatermés 33—35 száza­lékkal lesz nagyobb, mint tavaly volt. Ezzel a feladattal, a siker reményében csakis a fegyelmezettség, a szervezett­ség és a szorgalom birkózhat meg, s talán még a nagyobb szigor az állami, gazdasági vezetés részéről, amellyel a szállítási kapacitás esetleges pazarlóit a közérdeknek megfelelő gazdálkodásra szo­ríthatják. többet tegyenek e fontos fel­adatok végrehajtására. Az átlagbérek a fél év fo­lyamán a tervezettnél na­gyobb mértékben nőttek. Az első negyedévben 10, az első félévben összesen 7,1 száza­lékkal volt magasabb az át­lagbér, mint a múlt év ha­sonló időszakában — a ter­vezett 5 százalék helyett. Sok vállalatnál feltehetően azért emelték az indokoltnál jóval nagyobb mértékben a bére­ket, hogy ezzel magasabb bá­zist teremtsenek a V. ötéves tervidőszak, illetve az 1976- os esztendő elszámolásaihoz, és így a következő években a munka javulásától függetle­nül is anyagilag kedvezőbb helyzetbe kerüljenek. A kor­mány időközben intézkedése­ket tett az ilyen törekvések megakadályozására, l arra azonban természetesen to­vábbra is lehetőség van, hogy a jobb. munkát magasabb bérrel ismerjék eL Az államtitkár az országos szakmai bértáblázat beveze­tésének tapasztalataira is ki­tért, amelyek — mint mon­dotta — kedvezőek. Egyma­gában az is igen hasznosnak bizonyult, hogy valamennyi vállalat konkréten, alaposan megvizsgálta a bérarányokat, s tervet dolgozott ki az alsó bérhatárt el nem érők béré­nek közelítésére, emelésére, örvendetes, hogy a legtöbb helyen nem kötelességsze- rűen, automatikusan, hanem magasabb követelményeket támasztva igyekeznek e ha­tárok fölé emelni az érintett dolgozók keresetét. Ily módon a szakmai bértáblázat kitűnő ösztönző eszköznek is bizo­nyult, ezenkívül sok helyütt máris csökkentette a bérek közötti indokolatlanul nagy különbségeket, a feszültsége­ket. gok egymás közötti kapcsola­tára is. NEHÉZSÉGEK támadhat­nak a tagok alapvető jogai­nak gyakorlásában — a kö­zös gazdaság ügyeiről való rendszeres tájékozódás, a gazdasági és szervezeti élet kérdéseiben való döntés — a szövetkezeti demokrácia érvényesülésében. A tagok demokratikus jogainak csor­bulása azonban nem tör­vényszerű; ellenkezőleg, mai keretek, körülmények között jobban szükség van elmélvi- tésükre és érvényesítésükre, mint eddig bármikor. A ter­melőszövetkezeti tagok és az alkalmazottak aktív közre­működése, egyetértő cselek­vése nélkül nem gazdálkod­hat eredményesen egyetlen termelőszövetkezet sem — legyen bármekkora nagy a mérete — , s egyetlen üzem­ág sem, bármennyire gépesí­tettek is a munkafolyamatok. A párt XI. kongresszusa így fogalmazta meg a jövő fel­adatait: „A munkahelyi de­mokrácia fontos területe a szövetkezeti demokrácia; to­vábbfejlesztésére nagy gon­dot kell fordítani. Ügyelni kell rá, hogy formái a ter­melési feltételek módosulá­sával változatosabbakká vál­janak, gazdagodjanak.” . Őszintén szembe kell néz­ni azzal a ténnyel, hogy a megnagyobbodott szövetke­zetekben a bonyolultabb ügyekben való döntés — te­hát ahol nem egyszerűen az Mezőgazdasági párthatározatok nyomában 1 szövetkezeti demokrácia Tájékoztató a munkaügyi helyzetről # Átadón etéét a Peti Nitrogén Művek új műtrágya- gyára A Péti Nitrogén Művek­ben, mintegy 10 milliárd fo­rintos költséggel, új, nagyka­pacitású műtrágyagyárat épí­tenek. A karbamidüzem már termel, az ammóniaüzemben részleges üzemi próbákat tartanak. (MTI foto: Mező Sándor felvétele — KS.) Elavult iskola Gyöngy östarj ánban Csak rá kell nézni erre az iskolára. Az első percben lát­szik, hogy nagyon rendben tartják, gondos kezek vigyáz­nak rá. Most pedig, a tanév kezdete előtt, mintha ünnep­lőbe öltöztették volna: friss festés, takarítás. Miért mond­ják erre azt, hogy elavult? Az embernek mindjárt az jut az eszébe, hogy még min­dig vannak elégedetlenkedők, akiknek semmi sem elég jó. Érdemes rájuk hallgatni, tö­rődni a véleményükkel ? — Én csak azt sajnálom, hogy az én gyerekem is ebbe az iskolába jár — dr. Sulyok Ferenc, a község orvosa mondta ezt. ★ A Járási hivatal művelő­désügyi osztályának a veze­tője, Murcsányi László így vélekedett: — Csakugyan a rossz mi­nősítés illik a gyöngyöstarjá- ni iskolára. Elavult, korsze­rűtlen épület. Nekünk nincs olyan tervünk, hogy a közeli jövőben új iskolát kapjon a község. A következő ötéves terv feladatait még nem ha­tározták meg, tehát azt sem tudom mondani, hogy ebbe a tervidőszakba belefér-e a tarjáni iskola ügye. Annyit tudok, hogy a községben megindult egy társadalmi mozgás, amely már nem csupán az igényeket fogal­mazta meg, hanem a tényle­ges tennivalókat is. Mi ezt a kezdeményezést támogatjuk, a magunk eszközeivel segít­jük is. fepesztése „igen” vagy a „nem” kérdé­sében kell állást foglalni — bürokratikus és sok esetben formális. A tagok jelentős része a közgyűlésen felké­születlenül, tájékozatlanul jelenik meg, s emiatt a vitá­ba nem tud bekapcsolódni. A közgyűlések jobbára, a tagok tájékoztatásainak fó­rumaivá váltak. Nem tekint­hető minden tekintetben megfelelő megoldásnak az sem, ha az össztagság helyett kevesebb tagot hiv össze a vezetőség, vagyis részközgyű­léseket tart. Ugyanis ameny- nyiben az egyik részközgyű­lésen a tagok módosítják az eléjük terjesztett javaslatot, azt a többi részközgyűlésen is ismertetni és elfogadtatni kell: gyűlések sorozata szük­séges ebben az esetben. Az eddigiekből is kitűnik tehát, hogy a közgyűlések hatáskörét a megváltozott viszonyokhoz kell igazítani. Ez a szövetkezeti törvény­ben kizárólagosan közgyűlési hatáskörbe tartozó ügyeknél csak jogszabály-módositással történhet. A nem kizárólago­san közgyűlési hatáskörbe tartozó ügyeknél azon­ban már most is lehet sőt kívánatos is a közgyűlés, részközgyűlés tehermentesí­tése. Erre legalkalmasabb­nak, a mezőgazdaság szocia­lista átalakítását követő időkben jól és hatékonyan működő, de az elmúlt évek­ben méltatlanul hoMevbe,szó­Hogy mi a legfőbb kifogás az iskola épülete ellen, azt Hajdú István iskolaigazgató fogalmazta meg. ö egyben a községi pártalapszervezet titkára is. — Több mint hetven év­vel ezelőtt építették ezt az iskolát, amit azóta többször toldozgattak-foltozgattak — hallottuk az érvelést. — De jobb nem lett, csak tágasabb, külsőleg elfogadhatóbb. Az épület elhasználódott. — Életveszélyes? — Azt nem mondhatom. De azt kevesen tudják, hogy a külső útszinttől hetven centivel mélyebben fekszik, hogy nincs zsibongója, mert minden terem ajtaja szabad égre nyílik, a W. C. pedig annyira körei van a tanter­mekhez, hogy alig elviselhe­tő. — Talán kevés a tanter­mek száma? — Ha kimondom, hogy ki­lenc termünk van, akkor ez így szépén hangzik. De nincs tornatermünk, nincs napközis termünk és nincs úttörőszobánjc: sem. Tudom máshol is találni még olyan iskolát, ahol ez nincs még, az nincs még. De ilyen el­használódott épületet, mint ez, aligha lehet sok helyen látni. ★ A község orvosa az iskola egészségügyéért is felelős. Neki erre vonatkozóan csak ennyi volt a véleménye: — A falak vizesek, a leve­gő állandóan dohos a ter­mekben, a gyerekek emiatt r ült küldöttgyűlés fóruma mutatkozik. Nagy előnye, hogy viszonylag kis létszá­mú, ezért az ügyek érdemi tárgyalására, eldöntésére jól alkalmazható. A kisebb kollektívák egy­részt a küldötteik révén köz­vetett módon részt vehetnek a szövetkeretük vezetésében, másrészt betölthetik a rész- közgyűlés „egységeinek” funkcióját, s az egyes „le­adott” jogkörökben közvet­lenül vehetnek részt a dönté­sekben. Kézenfekvő, hogy a kisebb kollektívák elsősor­ban azokban a kérdésekben kapjanak hatáskört, amelyek­ben a legnagyobb tájékozott­sággal, felkészültséggel ren­delkeznek, tehát a kollektí­vájukat közvetlenül érintő ügyekben. Véleményezési jogkört gyakorolhatnak pél­dául fegyelmi ügyekben, ki­tüntetésekre való javaslatok­nál, munkaszervezeti kérdé­sekben. Döntési jogkört kap­hatnak a szervezeti egység- vezetők megválasztásában, elmozdításában, a premizálá­si és jutalmazási feltételek kidolgozásában, a háztáji földek rendezésében, üdülési beutalók eldöntésében. A SZÖVETKEZETEN be­lül, a munkahelyi demokrá­cia fejlesztése mind a gazda­ság vezetőségének, mind a különböző társadalmi szer­veknek feladata, de elsősor­ban a kommunisták viselik a politikai felelősséget a szö­vetkezeti demokrácia érvé­nyesítéséért, fejlesztéséért, a mai és a holnapi következ­ményeknek legjobban meg­felelő formák kialakításáért. folytonos egészségügyi káro­sodásnak vannak kitéve, ha ezt nem is lehet a betegek statisztikai számaival kimu­tatni. Ez az épület így nem felel meg a korszerű követel­ményeknek, az egészségügyi kívánalmaknak. Be kell tehát csukni? És akkor hová járjanak a gyerekek iskolába? ★ A községi tanács vb-titká- ra, Horváth Sándor sorolja: — A fejlesztési alapunkat tíz évre lekötöttük a vízmű­re. Nekünk nincs pénzünk. Az egyesült termelőszövet­kezettől azonban ígéretünk van arra, hogy kapunk egy­milliót az építkezésre. A tsz így támogatja a hozzá tarto­zó másik két községet is, ne­hogy valamelyik is hátrány­ba kerüljön. Él a községben 760 család. Közülük 280 már felajánlotta a száz óra tár­sadalmi munkát az építkezés­hez. Szeretnénk elérni, hogy minden család járuljon hoz­zá ehhez a feladathoz a száz óra társadalmi munkával. •— Az új iskolának már megvan a helye? — Igen. A községnek azon­ban még nincs végleges táv­lati fejlesztési, terve, ezért ebben az ügyben is tanáé» koznunk kell. Ki kell kén nünk a felettes szakigazgatá­si szervek véleményét is. — Gondoltak arra, hogy az új iskola már a közös telken levő nevelési és kulturális intézmények alapját képez­ze? — Igen, erre figyelünk mi ;s. Azért is választottuk meg a helyét ügy, hogy az alkal­mas legyen a további fejlesz­tésekhez is. Reméljük, sike­rül a megye és a miniszté­rium támogatását is meg­nyernünk a terveinkhez. ★ Pillanatnyilag az Iskola ki­lenc termét 237 tanuló hasz­nálja. A tanítás kabinett­rendszerben folyik, ami azt jelenti, hogy az egyes ter­mek egy-egy szaktárgy cél­jának megfelelően vannak berendezve. Tehát nem a ta­nárok mennek áz egyik te­remből a másikba, hanem a tanulók. — Már két tanulócsoportot kellett szerveznünk a VIII. osztályból és a következő tanévtől kezdve az elsősöké' is két tanulócsoportra kell bontanunk. A demográfiai fejlődésnek ez, a következ­ménye, amivel ezután szá­molnunk kell. ★ Szóval: itt tartunk. Ma már a gondjaink ilyenek. És még csak el sem intézhetjü': őket azzal, hogyan volt mindez valamikor. A tarjá- niak óhajukat nem csak el­mondják, hanem mindjárt le is teszik mellé a maguk egymillió forintját és sok ezer társadalmi óráját. Így aztán csakugyan törődni kell velük, oda kell rájuk fi­gyelni. G. Molnár Ferenc Mnwmf) ttihók Sándor .1035. anguszuis .33, szombat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom