Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-27 / 175. szám
«A halhatatlan kedves*' 200 éve született Brunszvik Teréz A Fidelio i Ezúttal az ország legkülönbözőbb vidékeiről érkezett tízezer fiatal részvétele avatta ünnepivé a szegedi ünnepi hetek hét végi programját: karneváli felvonulás, ifjúsági nagygyűlés, s a Fidelio szabadtéri premierje, fiatalokkal a lelátón. A felújított szabadtéri játékok történetében először került színre Beethoven alkotása. Aligha tévedünk: hazánk felszabadulásának évfordulóját nehéz méltóbb színházi ünneppel tenni emlékezetessé ennél a szabadságoperánál. Mégsinos kockázat néla szegedi játékokon »észlet a VL felvonásból. aik minden — magyarázza a rendező. — A börtönjelleget hangsúlyozzuk, mint az elnyomás jelképét, miként Beethoven operája sem a konkrét cselekményt elaprózva, annak kibontásán építkezik, hanem a szimbólumot ragadja meg, az elnyomás kontrasztjából fölmutatva az emberi boldogság szédítő mámorát, a szabadságot Az opera jelkép- rendszere sugallja, hogy nyissunk teret a néző fan(Fotó: Enyedí Zoltán! táziájának; a börtönlakók számókat viselnek, mint egykor a hitlerista haláltáborokban, vagy mint ma, például Chilében. Felszabadulási évfordulóra a Fidelio magyar nyelvű előadásban került a dómszínpadra, Vaszy Viktor vezényletével, főbb szerepeiben Horváth Eszterrel, Simándy Józseffel, Faragó Andrással, Gregor Józseffel. Nikolényi István 21.30: Szülőföldem, Bazsi... 'A műsorral, amelyben Simon István mutatja be szülőfaluját, a napokban elhunyt költőre emlékezik a televízió. A költő kalauzol el bennünket a nyugat-dunántúli, Keszthely és Sümeg között fekvő — kis faluba, Bazsiba. Szülőföldjére, szülei házába, kertjébe, oda, ahol nevelkedett, ahol ifjú korát töltötte. S miközben megismerjük a régi, tomá- cos, szép parasztházat, vetünk egy pillantást az újuló falura is. Felvonul azoknak az embereknek az emléke, akiktől a költő első élményeit kapta. S különösen megragadó a világban való otthonosságnak, a szülőföldhöz való kapcsolatának idézése. (KS) váll, mihdenütt ezt kérte tehát és senki sem sejtette, hogy a tagadó válasz számára a boldogító igen. Csak egyszer került olyan kutyaszorítóba, amelyből csupán szellemi ereje megfeszítésével és kcmbinatív találékonyságával tudott kilábolni. Poroszlón, az avatóünnepség .után, munkájuk végeztével, a hosszú pesti út előtt a helybeli halásztanyába tértek. itt vette élete legnehezebb akadályát is sikeresen. Micikét, a titkárnőt állami kocsival hozta, ez tiszta ügy. A vacsorát a vendéglátók fizették, ez a téma sem érdemel különösebb figyelmet Hanem a cigányokkal, azokkal meggyűlt a baja. Ott húzták az asztalnál a vidéki kak. légák Micikének és a fővárosi kartársnak, neki húzatták. Az üzemi fotós képeket készítő erről a jelenetről is a válla1 tablójára. Közben hullottak a tízesek, az igazgató százast dobott a prímás tányérjába. Kínősan repült az idő, már harmadszor is őrajta volt a sor, de ő ezeket a magasságokat kihagyta. Felállt, tett néhány lépést, megfogta a barna ajtó kilincsét, amelyre króm férficipőt alkotott a helyi iparos és onnét visszaszólt a fotósnak: „Kedves kollégám, legyen szíves, villantson még egyet, külön a prímás úrra. Ezt a képet magammal viszem Budapestre, a központi tablónkon helyezem el!” t 2v,ha_And&r land tapintott rá legjobban, abban a levélben, amelyet 1927-ben Hajnal Istvánnak, Eszterházy herceg akkori levéltárosának küldött: „Nem az a fontos — írta —, hogy tudjuk azt, hogy Beethoven kit szeretett, hanem az, hogy negyvenedik éve elmúltával az A-dúr szimfónia (VII.) és Goethével való találkozása idején a szenvedélyes elraBnmszvik Teréz arcképe gad tatás ilyen állapotában volt” Brunszvik Teréz nővére, Jozefin gyermekeinek nevelése érdekében utazik Svájcba, Pestalozzihoz, a modem pedagógia úttörőjéhez, ★ Pestalozzival való találkozása sorsdöntő volt életére;/ elhatározza, hogy a gyermeknevelésnek szenteli életét 1821-ben Budán a Kriszti na-városban, szülei házában megalapította hazánk első kisdedóvóját, az Angyalkertet. Kezdeményezése nyomán 1861-ig összesen 116 óvoda létesült Magyarországon. Tizennégyet Brunszvik Teréz saját költségén tartott fenn — személyes ...vagyonát, ingóságait és 10 ezer forintnyi kelengyepénzét költötte azokra az intézményekre, amelyeknek támogatására kora arisztokratáit is meg akarja nyerni. Az első magyar óvoda megnyitása után néhány évvel felkérték, hogy személyesen vegyen részt az első bécsi kisdedóvó megalapításában. 1836-ban és 37-ben Brunszvik Teréz Németországban, Géniben, Párizsban, és Londonban tanulmányozta a gyermeknevelés ügyét. ★ A kisdedóvók intézményes fenntartására ő alapított hazánkban először nőegyleteket, hogy társadalmi úton is elősegítse új óvodák felállítását. Feljegyzéseiből tudjuk, hogy egyik legkövetkezetesebb híve volt a női nem egyenjogúsításának. Egy 1820-ban papírra vetett vázlata elárulja, milyen mélyen foglalkoztatták a nőemancipáció kérdései: „Milyen helyet foglalhatnak el a nők egy államban, ha ehhez kedvük van? Mik lehetnek a nők önállóan (akár mint hajado- nok is), és mennyiben tehetnek s alkothatnak ilyenkor többet s általánosabbat? Milyen a nők felfogása, műveltsége országok és társadalmi osztályok szerint?” A felháborodás hangján ír a nők elnyomatásáról; méltatlankodik amiatt, hogy míg a férfiak szabadon követhetik hajlamaikat, s kibontakoztathatják tehetségüket, addig a családanyák négy fal közé vannak zárva, s egész tevékenységük kimerül a család, a háztartás szolgálatában. A nőkérdésről vallott nézetei minden bizonnyal segítették benne kiérlelni azt az elhatározást, hogy 1817-ben tervezetet dolgozzon ki egy pesti és egy budai nőegylet alakításáról, és ezáltal a háziasszonyokat, családanyákat közhasznú tevékenységre, a népnyomor enyhítését célzó karitatív és pedagógiai intézmények támogatására mozgósítsa. Brunszvik Teréz a női nemet „az emberiség fontosabb felének” tartja, és a leányok mint leendő családanyák nevelését az embeme- mesítő munka kulcskérdésének tekinti. Életének utolsó éveiben gyakran gondolt a marton- vásári parkban és kastélyban töltött szép napokra. Emlékezete a múlt messzeségéből ilyenkor mindig felidézte a mestert, Beethovent. „Beethoven olyan, mint egy álom, hogy házunk barátja yolt” — írta naplójában. Kádár Márta A valóság tőrténetkéi Xéssziz áoe, hogy megszületőt Pozsonyban Brunszvik Tesz. Neve ott szerepel minden (gyár és külföldi lexikonján, mert 6 alapította Uagyar- . szagon ás az európai kontinensen az első kisdedóvókat, és mert sokan benne sejtették Beethoven halhatatlan kedvesét. A halhatatlanság igaz akkor is, ha azok a rejtélyes Seethoven-levelek nem hozzá íródtak. Nem volt művész, sem tudós, igazában még nevelőnek Is műkedvelő maradt mindvégig. Sgyesegyedül érzelmeiben volt rendkívüli, abban, ahogy a sorssal küzdő embert szeretni tudta. A leendő embert óvjuk, szeressük a gyermekben az emberiség jövőjét — ez éleiének és müvének legfontosabb tanulsága, legfőbb szellemi hagyatéka. * „A Brunszvik név mindörökre Beethoven nevéhez kapcsolódik, aki maga írta fel két legszebb művének homlokára” — írta Romain Rolland, utalva arra, hogy Beethoven 1810 augusztusában utasította kiadóját, hogy a Fisz dúr szonáta ezzel a dedukációval jelenjék meg „Die Fis-dur Sonate á Madame la comtesse Therese Brunswick”. A mű novemberben jelent meg, ugyanakkor, amikor a Brunszvik Ferencnek ajánlott „Phantasie” zongorafantázia. Beethoven és a Brunszvik család ismeretségéről így k Barabás Tibor. „Az özvegy Brunszvik grófnő, egykor a császámő udvarhölgye, két lányával kopogtat be Beethovenhez, az Ezüst Madárház harmadik emeleti bútorozott, rendetlen szobájába. A két lány ismeri már a szerző variációit. Az idősebbik, Teréz, hatéves korában már Rosette egyik versenyművét játszotta, de mind a négy Brunszvik-gyerek vérbeli zenész volt, akik égtek, versenyeztek egymással a muzsika szeretetében: Teréz, Jozefin, Ferenc és Sarolta. Jozefin szép volt és vidám, Teréz huszonegy éves, komoly és mélyérzésű, ügyes ruhákkal leplezte kissé ferde vállát. Rövid beszélgetésük után Beethoven arra kérte Terézt, hogy üljön a zongorához, hallani akarja... Teréz tehetséges volt és megindító. Ludwig tizenhat napon át minden déli tizenkettőkor pontosan megjelent a grófnő szállásán és öt óráig fáradhatatlanul tanított. Teréz írja: „A nemes mester nagyon meg lehetett velem elégedve, mert tizenhat nap után egyszer sem talált kifogásolni valót. Akkor történt, hogy megkötöttük Beethovennel az őszinte, gyengéd barátságot, mely haláláig tartott.” Beethoven a család bizalmasa, barátja lett. Éveket töltött a család martonvá- sári kastélyában, s a környezet nem egy remekművének ihletője lett. ★ Amikor Beethoven meghalt, sárgult papíron három, soha el nem küldött levelet találtak ládájában Sem címzés, sem dátum nem ad útbaigazítást, kihez is írhatta e szenvedélyes hangú szerelmes leveleket. Talán Brunszvik Terézhez? A halhatatlan kedves kilétének titkát nem sikerült ed- iig — és talán soha nem is -.ikerül — kétségtelen bizonyossággal felderíteni. A könyvtárra terjedő Beetho- ven-irodalomban megoszlanak a vélemények e titok kutatói között. A. Y7. Thayer, az egyik legtekintélyesebb Beethoven- kutató szerint Brunszvik Teréz volt a halhatatlan kedves. A titok azonban rejtve maradt, csak a vélt halhatatlan kedvesek száma szaporodott. A sokat kutatott kérdés lényegére Romain Rol0JIÄ1I 1975. július 27, vasaraac Már egy hete fülig ér a szám, előre jókedvűen dörzsölöm a kezem, nemes bosz- szút forralok. Ahányszor a közeli kis trafikhoz érkezem, a zárt ajtó üvegén kézzel írt cédula csüng. Cédula? Cédulák! Hétfőn: Szünnap; Kedden: Azonnal jövök. És máskor: Telefonálni mentem, A szomszédban vagyok, Vételezés miatt zárva, és az örökzöld: Leltározás miatt zárva. Jóban vagyok a nyomdászokkal és teljesen illegálisan nyomtattam néhány cédulát én is. Ezeket azután hétfőn, kedden, mindennap, szöveggel befelé a trafik ajtajának üvegére ragasztottam. „Marlborout vettem volna, Wilkinsonra lett volna szükségem, Szabadságra utaztam, Ma csak délután értem rá... ” Egy hétig cserélgettem őket, hatás semmi. A nyolcadik napon kaptam a palackpostámra a választ, írásban. „Ma is zárva tartok, De kérném a címet, ahol ezeket a szép betűket írják, nyomják.” Amíg a megdöbbentő sorokat olvastam, a kedves néni belülről az üveghez nyomta az orrát és kezével szamárfület mutatott nekem. * 1965-ben a vízvezeték-szerelő eljött hozzám, a lakásomra, egy fél napot bütykölt a csapokon. Munka végeztével megkínáltam egy pohár konyakkal, nyolcvanat kért, százast adtam és hetven fillért a villamosátszállóra. 1970-ben a vízvezeték-szerelő eljött a lakásomra, megitta a pohár konyakot, egy órácskát dolgozott, két pirosat kért, de vigaszként otthagyta a tanulóját, bütyköljön az, amit tud. A fiúnak segítettem valamicskét, délben ebéddel kínáltam, nem fogadta el, azt mondta, akkor valószínűleg nem adok borravalót Tegnap szóltam a vízvezeték-szerelőnek. „Mi a baj?” — kérdezte Ebnondtamj Horváth Eszter (Eleonóra) és Simándy József (Florestan). kűl a vállalkozás, hiszen a mű vizuális értelemben statikus, a játékok hagyományos színpadi eszközeire, a zászlós tömegjelenetékre, hatásos tablókra csupán a finálé nyújt lehetőséget Az előadás rendezője, Szinetár Miklós is nagy kísérletnek tartotta, melynek eredménye — a közönség fogadtatása — csak később regisztrálható. — A teret beborító börtönmonstrumon belül törtéKomplikált ügynek tűnik, de maga meg tudja csinálni egyedül is, ha felvilágosítom. Vesz egy tizenhármas csaptelepet, némi lenszőrt és faggyút, miniummos gittet és bőralátétet... Vigyázzon, olasz apparátust vegyen, vagy osztrákot” — tette még hozzá jóindulattal és otthagyott francia kocsijával. Szóltam a tanulónak is, aki azóta segéd úrrá avanzsált. A fiú vigyorogva visz- szakérdezett: „Mi van, bátyám, talán megnyerte a lottón az ötöst, hogy engem hív?” •¥ Fukarovics Vencel vállalati főosztályvezetőről azt tartják, hogy született fösvény. A barátai is csupán azzal próbálják védeni őt, hogy asz- szonya elszedi tőle az utolsó fillérjét is, mit csináljon szegény? Fukarovics ellenségei tehát megvetően, barátai pedig megértőén hallgatnak, amikor elfelejt' borravalót adni a vendéglőben és az őt borotváló fodrásznak is pénzjutalom helyett barátságosan és melegen kezet ráz köszönésképp. A lét és a tudat kombina- tív hatásaként, valamint a gúny és a szégyen következtében Fukarovics Vencel az évek során rendkívül találékonnyá vált. Rájött, hogy a presszókban már régen nem adnak kétcentes kis pohárka konyakot, nem főznek szimpla feketét, a kis kocsmákban nem szolgálnak fel zónapörköltet és a pikolóíiúk már azt sem tudják, hogy mi. a pikoló világos, Ezeket kitapasztal
