Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-31 / 178. szám
V Meddig és miből ? F KÖZÉRDEKLŐDÉSÜNK az: Utóbbi években — akarva- ekaratlanul — kiszélesedett. Ma már aligha akad felnőtt, dolgozó ember az országban, «kl ne tudna egyet-mást a határokon túli gazdasági fejleményekről, a tőkés országokban és a világpiacon érvényesülő inflációról, az árrobbanásról, a nyersanyagok és ipari késztermékek megváltozott árarányairól, azokról a gondokról és nehézségekről, amelyeket a világmé- . retekben érvényesülő gazdasági jelenségek, tendenciák ©koztak, váltottak ki. Mindezekről ma már sokan tudnak, de úgy tűnik, hogy nem eleget. AMIKOR a világpiaci árrobbanás kibontakozott, gazdaságpolitikánk azt az álláspontot képviselte ■— se tekintetben azóta sem változott —hogy minden lehetséges . sriódou és eszközzel óvni, védelmezni kell a magyar gazdaságot a káros hatásoktól. A védelem fő eszköze a költségvetésből folyósított importártámogatás, amelynek összege rövid néhány esztendő alatt — szinte hihetetlen huszonnyolcszorosára! emelkedett. Bár az idei év kezdetén részleges termelői árrendezés történt, a költség- vetés 1975-re majd 20 százalékkal volt kénytelen növelni a támogatás összegét, amelynek előirányzata — korántsem biztos, hogy elegendő — most már 33 milliárd forint Ez a hatalmas összeg arról tanúskodik, hogy a januári részleges termelői árrendezés csak egyes árarányváltozásokat érvényesített, az importanyag- és az energiafelhasználás a népgazdaságnak változatlanul többe kerül, mint ahogy azt a felhasználók, a vállalatok és a fogyasztók érzékelik. HA NINCS BAJ realitás- érzékünkkel. ha nem akarjuk eltompítani azt, kell, hogy foglalkoztasson bennünket a kérdés: meddig és miből finanszírozhatja a költségvetés a hazai árak védelmét? Ennek a funkciónak és eredményének — az árszínvonal viszonylagos stabilitásának — óriási a társadalmi, gazdasági jelentősége, bár hátrányai jócskán vannak. A, meddig? — kérdésnek az az alapja, hogy a belső árak vélelmezése évről évre nagyobb összeget emészt fél — ebben az évben várhatóan a költségvetés összkiadásainak legalább 10 százalékát — s a józan gondolkodás azt sugallja, ennek is van határa, amelyet már nem lehet átlépni. ERRE a következtetésre jutunk akkor is, ■ ha a miből? összefüggését vizsgáljuk. A közvélemény a költségvetést, amolyan „harmadik személynek” tekinti, amelynek az * dolga, hogy előteremtse - & pénzt a szükséges kiadásokra, a beruházásokra, a társadalombiztosításra, az oktatásra s ha kell, a belső árrendszer védelmére. A miből? és honnan? gondjának megoldását a társadalom nem firtatja, azt a költségvetés, a. pénzügyminiszter gondjának, feladatánál!: véli. A költségvetés azonban nem „harmadik személy”, avagy olyan valami, amely független a gazdaságtól, a társadalomtól. Bevételei tőlünk szármáznál^, a vállalatok, a szövetkezetek és az állampolgárok adó- és illeték-befi- Zetéseiből; a költségvetés minden kiadását a gazdaság, a dolgozó, az értékalkotó társadalom finanszírozza. Ha a költségvetés, a gazdaság és a társadalom valamilyen célra a tervezettnél, a lehetségesnél többet áldoz, annak fedezetét másmilyen társa- dhlmi-gazdasági céljaink, kiadásaink szűkítésével, avagy a közös kasszába való befizetéseink növelésével lehet megteremteni. Tehát nemcsak a meddig? hanem a miből? kérdésben is noindany- nyian — a vállalatok és a szövetkezetek, az állampolgárok pedig termelő és fogyasztói mivoltukban egyaránt — érdekeltek vagyunk. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a világpiaci árváltozások anyagi-pénzügyi terheit tulaj dóriképpen eddig sem az államkassza, hanem gazdasá- gunk-tánsadalmunk egésze Viselte — amelynek a kasz- szát rendszeresen meg kell töltenie, hogy amikor szükséges kivehessen belőle ■— s nincs olyan csodaszer, pénzügyi megoldás, amely ez alól bennünket mentesíthetne. Garctmvölgyi István Cikkünk nyomán a megyei NE8 vizsgálta Óvodaépítés, csigatempőban Bárom évvel eaeíőfcé « jó ötletet, a sokat ígérő kezdeményezést méltattuk, s megírtuk azt, hogyha minden érdekelt fél összefog, s nem hiányzik a társadalmi segítség sem, akkor a volt egri űttörőház épületét legalább nyolcvan apróság számára óvodává lehet — méghozzá gyorsan — átalakítani. Aztán eltelt másfél év. Étkor — ecsetelve a megyeszékhely óvodai gondjait — felhívtuk a ügyeimet arra, hogy lényegében semmi sem történt, s nyolcvan gyerek hiába vár felvételre. Az illetékesek nem reagáltak, s minden maradt a régiben. Ismét elmúlt majd másfél év, s egyre több szülő bosszankodott, mert hát az építkezés — bár időközben hozzákezdtek — esigatempó- ban jókora sziesztákkal tarkítva haladga- tott. Éltkor az okokra kerestünk választ, ám bárhol kopogtattunk mindenütt tájékozatlansággal találkoztunk. Ügy tűnt, mintha mindenki megfeledkezett volna nemcsak a Lenin út 17. szám alatti épületről, hanem az egykori apróságokról is, akik időközben iskoláskorúvá cseperedtek. Intézkedést, törődést sürgettünk, s tetteket a magyarázkodás helyett. Cikkünk nyomán a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatot indított, hogy feltárja a marathoni huzavona okait. Nos, kiderült, hogy a beruházás előkészületeit még 1972. április hatodikén megkezdték, s a költségeket nyolcszázezer forintban határozták meg. Mivel a kivitelezéshez hiányzott a fedezet, így társadalmi munkát szervezte!,. Vállalkozókban nem volt hiány. Jelentkezett az AGRO- KER, az Építő- Szolgáltató Vállalat, az EVILL, a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat, az Építőipari Szövetkezet, a Dohánygyár, az egri Vas- és Fém Ktsz, az Épületkarbantartó Szövetkezet, s néhány kisiparos is. Felajánlottak háromszázöt- ven-ezer forint értékű munkát. Az első szóra, önzetlenül! A nagy nekibuzdulásból mégis szerény folytatás lett, e.«K “ tegyük mindjárt hassá — nem az említett eégek hibája. Az átalakítási vázlatterv nem sikerült, ezért az Egri Városi Tanács pénzügyi tery- és munkaügyi osztálya, ' a megyei tanács tervező vállalatnál rendelte meg az újabb tervdokumentációt Aztán —■ joggal — közbeszólt a városi KÖJÁL, felsorolta kifogásait, s javasolta, hogy forduljanak az Épí- tési_ és Városfejlesztési Minisztériumhoz külön engedélyért. Ekkor még csak 1972. október 11.-ét írtak! A kérelmező levél azonban csak tizenegy hónap késéssel jutott az illetékesekhez, akik természetesen azonnal reagáltak, s küldték is a beleegyező iratot Kizárólag azért, mert a gyermekekre gondoltak. .. Megjelentek a társadalmi munkások is, csak éppen nem dolgozhattak, mert „nem készült kivitelezési ütemterv, amelyben rögzítve lett volna, hogy melyik vállalat, szövetkezet, kisiparos mikor, milyen munkát végezzen.” A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat csak 1973. április 11-én kapta meg a megbízást. Nem fogadta el, mert kevés volt a pénz. Október 30-án végre biztosítottak 1 millió 114 ezer forintot, jóval többet mint induláskor, mert hát közben az árak is emelkedtek. A kivitelező december 12- én vállalta a bővítést 1974. június 30-i határidőre. 1974. március 27-én a kivitelező szervezetlenségre hivatkozva leállt, s az átadási határidőt október 30-ra módosította. A kazánház átalakítási munkálatai miatt ez 1975. június 30-ra tolódott át. Átadás períze ekkor sem volt, s az is igaz, hogy jelenleg sem biztosítottak kapacitást „a régi épület befejező szakipari munkáira, a gázbekötésre. .. a kazánház robbanófal kiképzésére, a bejárat kialakítására, a tető befejezésére. .. ” S még sorolhatnánk tovább. Említhetnénk — ezeket is észrevételezték a népi ellenőrök — szabálytalanságokat, utalhatnánk az anyagtárolás hanyagságára, a többlet számlázásra, a műszaki ellenőrzés hiányosságaira, szín. vonaltalaneágása, Ehelyett idézzük a lehangoló, tárgyilagos végkövetkeztetést: ... ’’vizsgálat nem látja biztosítottnak a létesítmény két-három hónapon belüli üzembe helyezését”. Itt tartunk három év után. Ez alatt két óvodát lehetett volna felépíteni... , A népi ellenőrzési bizottság természetesen megfelelő javaslatokat tett, illetve intézkedéseket hozott, hogy minél előbb elkészüljön «. rég óhajtott intézmény. Felelősségre vonás? Erre is szükség van. Ennél is fontosabb azonban, hogy az illetékesek végre — és minél gyorsabban —- korrigálják, hibáikat A humánumra' hivatkozunk. Nyolcvan felvételre váró gyerekre. Ügy hisszük: ennél nyomosabb érvre nincs szükség... Répamagvak - 50ezer hektárra Immár három esztendeje működik Selypen a Mátra- —• ^ vidéki Cukorgyárak korszerű magüzeme. Az Észak- jV. magyarországon egyedülálló, automata gépekkel felszerelt % üzemből tavaly az ország különböző részeibe szállítottak egycsírájú cukorrépa vetőmagvakat. Az idén a kormányprogramot támogatva bO ezer hektárnyi vetésterü- - lethez biztosítanak magva» ! kát -s dH A laboratóriumban Koós Éva a vetőmagvak zsfrSar-» talmát vizsgálja. 14 Takács Tibornc. a napi teljesítményt ellenőrzi a műszerfalnál. i (Fotó: Szabó SánflofJ Az ételmérgezések megelőzhetők! Äs idén eddig Síét olyas komolyabb ételmérgezés fordult elő, amely esetenként száznál több ember megbetegedését okozta. Valamennyi megelőzhető lett volna, ha a higiéniai, tárolási és egyéb előírásokat betartják — mondta az MTI munkatársának dr. Novotny Tibor, az Országos Élelmezési és Táplálkozástudományi Intését osztályvezetője. •— Rendkívül veszélyesek a gyorsan romló húskészítmények, mint például a párizsi, és a nem tartósított felvágottak is. Régebben ezek közül a legtöbb étel- mérgezést a disznósajt okozta. Ennek veszélyét már sokan ismerik. Azt azonban kevésbé, hogy a kolbászoknál is hasonló veszéllyel kelt számolni: különösen a lángolt kolbász esetében, mivel ez a tartósító kezelés csak a külső penészedés ellen véd, a kolbász belseje ennek ellenére megromolhai — Fontos szabály, hogj otthon a háziasszonyok lehetőleg csak frissen tároljak azokat az ételeket, amelyek újrafogyasztás előtt nem forralhatok fel, Családok az üdülőkben Az utóbbi években számos intézkedés történt a családok érdekében: kedvezőbb körülmények közé kerültek a nők, fokozottabban gondoskodnak a kismamajelöltekről, jelentősebb terhességigyermekágyi, anyasági, illetve gyermekgondozási segélyekkel támogatják a szülő nőket. Hossztó fizetett szabadságot biztosítanál!: a gyermeküket nevelő édesanyáknak, munkába állásuk után emelik a fizetésüket, különféle kedvezményekkel —• csökkentett munkaidővel, egyműszakos beosztással — segítik okeh S társadalmunk családpolitikájához tartozik például az is, hogy széles körben iparkodnak újra ■ meg újra gondoskodni a családok pihenéséről, a gyermekeikhez ragaszkodó szülők szabadságának legkellemesebb eltöltéséről is. I Mint Kocsis Ferencnétől, a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának üdülési felelősétől értesültünk: az idén csupán a SZOT 970 felnőtt, illetve gyermek számára hiz- tosáto&a „szűkísbb hazánké ban”, hogy családi környezetben találjon felfrissülést fáradalmaira. Mintegy 270 család kellemes kikapcsolódását, időtöltését jelenti ez. Közöttük annak a tizenkilencnek, amelyben három, vagy több gyermek élvezheti a kitűnő lehetőséget, mint például az erdőgazdasági Tófalusi Emil, aki a szak- szervezet jóvoltából nyolcad- magával kapta a SZOT-be- utalót. Ez utóbbiak számára külön, kedvezmény, hogy a harmadik és a többi gyermek után a szülőnek nem kell térítést fizetnie — ami a családoknak jelentős könnyebbség. A gyermekgondozási szabadságon levő nők közül tizenhatan üdülhetnek kicsinyeikkel — 750 nagyobb gyermeknek pedig külön teremtettek lehetőséget vakációjuk egy részének feledhetetlen eltöltésére. Ami mind-mind természetesen csak egy része a segítségnek, hiszen a vállalatok önállóan is szerveznék üdülést. Ahogyan értesültünk: például a Mátraalji Szénbányák — a széke&felafcvári kerea&aÚGkkei közéé —nSate tanvilágosi üdülőjében június 11 és szeptember 1. között 230 személy, két-három gyermekes dolgozók számára teszi lehetővé a kedvezményes, közös nyaralást. A Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet ugyanekkor 11 család elhelyezéséről gondoskodik balatonberényi üdülőjében, hogy csupán a gyöngyösieket említsük. A Heves megyei Állami Építőipari Vállalatnál, az, egyébként szintén nagy családban. született Erdős Tiva- damétól, a szakmai szakszervezet megyei nőfelelősétől hallottuk, hogy a helyi szb például a hatgyermekes Pavlenka Károlyékat a napokban úgy engedte bálaton- világosi üdülésre, hogy a gyermekek teljes ellátását magára vállalta. Pontosabban: fedezte ennek a költségét — a szülőknek nyújtott kedvezményen kívül. A vállalat szb-titkára, Csáki Ottó különben örömmel újságolta, hogy éppen a héten már hatra növekedett csereüdülőik száma. A társ- vállalatok, illetve az építőkkel jó kapcsolatban álk' *!u- saánsúlá kooiajosok g£idai» balatonvilágosi, velencei, alsóörsi, siófoki pihenő házán kívül újabban már a hajdú- szoboszlói kellemes szállóban is mód van a szabadság eltöltésére, összesen 11 szobában nyaralhatnak a dolgozóik és családtagjaik. Nem beszélve a mátrai Sástónál a közelmúltban már szintén 11 szobásra bővített, kényelmes, saját üdülőről. Amelynek négy szobája, — hasonlóan a haj- dü&zoboszlóihoz — már egész évben igénybe vehető, így, szinte korlátlanok a lehetőségek. Csupán az a baj. hogy á vállalatnál a nagy- családosok 70—80 százaléka sajnos még mindig idegen kedik a közös üdüléstől. $ ezen valahogy változtatni kellene. A kép — nyilvánvalóan — korántsem teljes, hiszen tájékozódásunk során mindössze néhány példára szorítkozhattunk. Azonban — ha talán általánosítani még nem is lehet a közreadottakból, mindenesetre — érzékelhető hogy a törekvések nem egyedülállóak, családjaink érdekében egvre többen vállalták az erőfeszítésekét. A társadalom segítsége a leg- különbözőbb formában jut kifejezésre,