Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-31 / 178. szám

WLAG PROLETÁRJA!. EGYESUUETE1Ö XXVL évfolyam, 178. szám 1975. Július 31., csütörtök AZ MSZMP HEVES MEGYE! BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYE! TANÁCS NAPILAPJA egybefonódik Kurópóval, egységesnek kell lenniük ab­ban a célkitűzésben, hogy j Vrhe Kékkőmén, Barabás Miklós, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Urho Kekkemen finn köz- társasági elnök szerdán dél­ben s finn kormány nevé­ben ünnepélyesen raegnyi- tottnak nyilvánította az eu­rópai biztonsági 6a' együtt­működési értekezlet harma­dik szakaszát. Megnyitó be­szédében hangsúlyozta, mi- áyea nagy megtiszteltetés ■Finnország és az egész finn •nép számára, hogy másod- I szben lehet gazdája ennek a i konferenciának. Őszinte 1 szívből sok sikert kívánt va­lamennyi résztvevőnek és kifejezte reményét, hogy tar­tózkodásuk Helsinkiben .jóllehet rövid lesz — gyü­mölcsözőnek bizonyul majd. Kekkonen elnök a tovább biakban hangsúlyozta: tény­ként kell elfogadnunk, hogy minden egyes országnak megvannak a maga létfon­tosságú érdekei. Ez egészen természetes, hiszen ez az értekezlet nem egy háború győzteseinek, tanácskozása, de nem is nagyhatalmak konferenciája. függetlenül az Ideológiá­tól, vagy a kormányzati formától, biztosítják a béke fennmaradását, an­nak a békének a fenn­maradását, amely mind­ezt lehetővé tette. Az ENSZ főtitkára iß ki- f tért beszédében a Helsinki­ben aláírásra kerülő záró- I okmányra és hangsúlyozta, ! hogy Véleménye szerint an­nak két jelentős mozzanata van: először is az, hogy a béke nem biztosított, ha az összes érdekelt országok nem folytatják erőfeszítései­ket, másodszor pedig az, hogy a bókét nem lehet ki­zárólag a katonai egyensúly fenntartása révén biztosíta­ni. Éppen ez a konferencia hangsúlyozza ki azt a tényt, hogy az együttműködés és a biztonság szorosan összefügg egymással — mutatott rá Waldheim. Jól tudom — mondotta Waldheim —hogy a kon­ferencia részvevői között vannak szocialista és kapi­Szerdán találkozóra ke­rült sor Leonyid Brezs- nyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke között. A megbeszélés után a szovjet és az amerikai kül­döttség vezetője válaszolt a tudósítók kérdésére. Leonyid Brezsnyev arra a kérdésre, hogy miképpen folyt le meg­beszélése Gerald Forddal, a következőket mondotta: ki­cseréltük nézeteinket egy sor olyan kérdésről, amelyek érintik az Egyesült Álla­mokhoz fűződő kapcsolata­inkat. Vonatkoztak ezek a politikai kapcsolatokra csak­úgy, mint a gazdasági kér­désekre. Megvitattuk a stra­tégiai fegyverzet további korlátozásával összefüggő problémákat. Mindent ösz- szegezve számos fontos té­mát érintettünk. Egészében véve elmondhatom, hogy tárgyalásaink az őszinteség Légkörében folytak le, konstruktív, gyakorlati jel­legűek voltak. Gerald Ford ugyancsak •hangsúlyozta, hogy a szerdai Eb a konferencia szu­verén, független, egyen­jogú államok értekezlete. A finn államfő a Helsiu* kiben aláírásra kerülő záró­dokumentummal foglalkozva kijelentette: előttünk van. az értekezlet záródokumen­tuma, amelyhez a konferen­cián részt vevő kormányok már a második szakasz fo­lyamán hozzájárulásukat ad­ták. Meggyőződésem, hogy ez a • záródokumentum rendkí­vül fontos nemzetközi poli­tikai okmány, amely oly módon jött létre, hogy ala- ‘posan fontolóra vettek min­den kérdést, és végül. — az államok jogos érdekeinek fi­gyelembe vételével. an­nak tartalmához végleges hozzájárulásukat adták. A következő szónok Kurt Waldheim, az ENSZ főtit­kára volt. Bevezetőül emlé­keztetett arra, hogy a máso­dik világháború befejezése 'óta Európa nem egyszer súlyos feszültségek idősza­kát élte át, sikerült azonban elkerülnie a háborút. Feltétlenül logikus — je­lentette ki Waldheim —•, hogy az európai országok- ssak és mindazoknak az or- «áfioknak,, amelyeknek sorsa, Harold Wilson talista, országok, semlegesek, el nem kötelezettek, a NA­TO, illetve a Varsói Szerző­dés tagállamai. Nagyon is tudatában vagyok annak, milyen jelentőségteljes, hogy ma mindnyájan itt vannak együtt ebben a teremben. A magam szemszögéből nézve azonban mindezek az orszá­gok elsősorban és mindenek­előtt az Egyesült Nemzetek Szervezete nagy családjának tagjai. Azért mondom ezt. mert nyilvánvaló, hogy azok az elvek* amelyeknek meg­valósításán az ENSZ fára­dozik, természetszerűleg be­lekerültek ennek a konfe­renciának a záródokumentu­mába is. Kurt Waldheim végezetül őszinte köszönetét fejezte ki a vendéglátó Finnországnak és személy szerint Kekko­nen köztársasági elnöknek, amiért kimagaslóan hozzá­járult az együttműködés és a biztonság kialakulásához Európában, és mindazokért az erőfeszítésekért, amelyek­kel lehetővé tették az érte­kezlet megrendezését Hel­sinkiben. Ezután helyi idő szerint néháqjr perccel 12.30 atm a megnyitó ütést berekesz­tették. A biztonsági értekezlet zárószakaszának szerda dél­utáni ülése — kis késéssel — 14.50 órakor nyílt meg. Az ülésen Agostinho Casa- roli érsek, a Vatikán kül- döttségének vezetője, azegy­Konsztantin Karamanliss .házi közügyek tanácsának titkára elnökölt. Elsőnek Harold Wilson brit miniszterelnök emelke­dett szólásra. Hangsúlyozva, hogy a kon­ferencia az enyhülés szelle­mében ülésezik, a brit kor­mányfő kijelentette: az eny­hülés csak annak a kölcsö­nös eltökéltségnek a révén, vált lehetségessé, hogy „kö­zülünk minden egyes integ­ritásnak a megőrzése a kul­csa valamennyiünk jövőjé­nek.” A békés egymás mel-' lett élés fontosságát a né- .aai Clement Attlee angol munkáspárti miniszterelnök szavaival ecsetelte: „Az együttélésnek egyetlen alter­natívája az együtt mégha 3ás.” Ismertetve a konferencia előzményeit — különösen az NSZK és a szocialista orszá­gok között létrejött szerző­dések jelentőségét — Wilson kijelentette: „Nem állítom. hogy az itt aláírásra kerülő okmány önmagában képes lesz csökkenteni a feszültsé­get és megszüntetni a bi­zonytalanságot, amely a má­sodik világháború befejezése óta Európa népeit sújtja. Ez a záróokmány erköl­csi kötelezettség-vállalás, amelyet figyelmen kívül hagyni mindnyájunkra nézve súlyos veszélyt jelentene.5“ a záróokmány séta szerződés, nem békerende­zés. Nem érinti és nem érintheti a jelenlegi hatá­rok státuszát. Nem érinti és nem érintheti négyhatalmi jogainkat és kötelezettsége­inket Berlinnel (értsd: Nyu- gat-Berlinnel) és Németor­szággal, mint egésszel szem­ben. De félreérthetetlen kö­telezettséget tartalmaz arra, hogy az aláírók tartózkodni fognak az erőszak alkalma­zásától, vagy az erőszakkal való fenyegetőzéstől”. Ezután a bizalomépítő intézkedések katonai vonatkozásairól szólt, majd hosszasan foglalkozott Wilson az enyhülés és az emberi kapcsolatok öesze­Geir Hallgrimsson. függésével, megismételve a nyugatnak ezzel kapcsolatos ismert álláspontját (Folytatás a 2. oldalon) A Finlandia-galota koncertterme a megnyitó ünnepség résztvevőivel. tslefotá — UPI—Mit—K&>, A Helsinki Finlandia-ház egyik tanácstermében csütör­tökön, helyi idő szerint néhány perccel 11 óra után Kádár János, az MSZMP KB első titkára, az európai biztonsági és együttműködési konferencia zárószakaszán részt vevő ma­gyar küldöttség vezetője találkozóra ült össze Helmut Schmidttel, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjával. (Népújság telefotó — MTI Külföldi Képszolgálat — KS) „Mini - csúcstalálkozók” megbeszéléseket igen konst­ruktív, baráti légkör jelle­mezte. Leonyid Brezsnyev arra a kérdésre, hogy mit mondhat az európai biztonsági és együttműködési értekezlet zárószakaszáról, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkára így válaszolt: azt akarjuk, hogy Európában bé­ke legyen, hogy az államok békességben éljenek, ne avatkozzanak egymás bel- ügyeibe, hogy szigorúan tartsák tiszteletben minden állam szuverén jogait. Ha­sonlóan válaszolt a kérdésre az Egyesült Államok elnöke is. MOSZKVA: A szerdai moszkvai lapok első oldalon számolnak be Leonyid Brezsnyev Urho Kekkonennel, Titóval és Ho- neckerrel Helsinkiben tar­tott megbeszéléseiről. A szovjet sajtó, amely számos különtudósítót küldött az európai biztonsági konferen­ciára, e találkozóról írva ál­talában is kiemeli az érte­kezlettel párhuzamosan le­zajló különmegbeszélések je­lentőségét. A Szovjetszkaja Rosszija tudósítója a lap szerdai számában rámutat, hogy az SZKP főtitkára a. konferencia napjaiban Ge­rald Ford amerikai elnök mellett valamennyi fontos nyugat-európai partnerével találkozik, köztük Giscarci d’Estaing-nel, Schmidt nyu­gatnémet Icancellárral, Wil­son brit miniszterelnökkel és Aldo Moro olasz kormány« fővel. E megbeszélések je-' í.entőségét a moszkvai lap szerint növeli, hogy gyakor­latilag „mini-csúcstalálko­zókról” van szó, amelyek a konferenciával egyidőben wi egyes országok közötti idő­szerű problémák megvizsgá­lását is lehetővé teszik. A finn fővárosban általá- 1 ban úgy vélik,' hogy a kon­ferencia az európai államok közötti kapcsolatok fejlődé­sének bonyolult korszaka után húzza meg a záróvona­lat. Az értekezlet a megfi­gyelők többsége szerint mér­földkő a háború utáni euró* m . —i...: ‘ Megnyílt Helsinkiben az európai biztonsági és együttműködési értekezlet zárószakasza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom